by *A fiú szavai hallatára azonban nem jut tovább három lépésnél, s így, egyhelyben, a fiúnak háttal állva hallgat mozdulatlanul. Nem látja, csak a hangváltozásból érzi, hogy a fiú is hátat fordított neki. A vámpírutálat szóra egy pillanatra összerándul, halkan felel.* - Ha ennyire zavar, akkor az elején is közölhetted volna. *Mondja halkan, hangjában fájdalom és csalódás érezhető.* - Nem tehetek arról, ami vagyok, te is tudod. Ha nem tudod elfogadni, felesleges próbálkoznunk. *Fordul meg végül, tekintetét Chris hátára szegezve. Arra, ami Ethannel történt, nem reagál semmit. Mit mondhatna? Hogy sajnálja? Sajnálja, igen, de nem éppen a helyzetbe illő közbeszólás lenne. El tudja képzelni, hogy milyen rossz érzés vámpírrá válni, hiszen vele is megesett. De őt nem zavarná, ha valaki, aki fontos neki, azzá válna. Vagy vérfarkassá. Hiszen nem az a lényeg, hogy minek mondanak, hanem hogy mi vagy valójában. A következő szavakra pedig már éppen elkezdené kifejteni, hogy őt egyáltalán nem érdekli a veszély, mert tudja, hogy Chris nem bántaná szándékosan, a múltkori meg csak baleset volt, nem figyeltek a teliholdra és ennyi. Az utolsó mondatra azonban elönti a düh.* - Kereshettelek volna? Három napig mást sem csináltam, kedves Christopher, mint téged kerestelek, de nem tudtalak megtalálni. Aztán, nem is értem, hogy lehettem ilyen idióta, arra a következtetésre jutottam, hogy nem akarsz látni, így feladtam. *A hangja a végén már egészen hangos, és minden mondattal egy lépést közeledett a fiú felé, így már nincsen tőle olyan messze. A keze egy pillanatra ökölbe szorul, majd lenyugszik, de az utolsó szavait hallva végül mégis megemelkedik, és felpofozza a fiút. Persze az könnyedén megállíthatja, ha akarja, de mindent összevetve elég gyors, hiszen vámpír. Csak az idegesség miatt nem tudott koncentrálni a célzásra meg hasonlók.* - Akkor talán az önsajnáltatás helyett azzal kéne foglalkoznod, hogy elintézd hogy más ne utáljon meg, nem gondolod? *Kiabálja a másik képébe. Eléggé kiakadt, ami tőle viszonylag szokatlan. Most valahogy összegyűlt benne az elmúlt napok összes aggódása és stressze. És szerencsétlen fiún vezeti le.*
+13
Aaron Crownwell
Abaddon
Simone Bellerose
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Karita Toov
Lisa Deadwood
Rebecca váltó
Elizabeth Cobb
Mesélő
Abigail Aleksev
Fredrik Laine
Amarilla Darwin
17 posters
Temető
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Felcsattan a hangja nem szándékosan Azért fordul meg mert ő képes arra,hogy elszégyelje magát. Kereshette volna, de nem tudta. Vagy is nem akarta, mert tényleg sajnálta a dolgokat.* - Nem ne haragudj.. nem zavar.. csak volt egy ügy és kissé megrázott.*Feleli és kicsit lehiggadt. Próbálkozni? Ő szeretne és meg is fogja tenni. Nem hagyja azt, hogy Nicole elbizonytalanodjon. Mit tehetne? Megpróbálná kimagyarázni, de nem fogja tudni. Utána elmondja az Ethanes esetet és kicsit kikészült, mert egyik kedvenc unokatestvére és vele nagyon jóban van és ő meg a testvére az akik vérfarkasok. Nem bírja elviselni.. legszívesebben meghallna ha akarna. Lehet, hogy baleset volt, de Christopher szándékos balesetnek mondja és gondolja nem bírja elviselni azt. Szóval hagyjuk. * - Őszintén.. ne haragudj..*Néz a szemébe aztán közelebb lépnek hozzá és a gyomra összerándul. Nyel egyet majd megköszörüli a torkát, de sajnálja.* - Nem akartam, hogy megtaláljanak. Még a Sylorinásokkal se beszéltem.*Feleli Nicolenak és a szemébe néz. Nem fordul el hanem szimplán ott áll és várja a reakciókat. Azt, hogy hangos az nem zavarja jogosan teszi hiszen tudja azt, hogy szerencsétlen volt.* - Elismerem hibáztam..*Jegyzi meg összeszorult fogakkal és amikor a pofont kapja ugye elfordítja a fejét. Megérdemli és érzi azt, hogy kicsit égeti, de nem fáj neki. Sóhajt egyet majd vissza néz a lányra.* - Megérdemeltem. Igyekszem én.. de nem megy. egyszerűen.. utálom az egész helyzet. Nem önsajanálat.. csak szerencsétlen vagyok.*Ököllel beleüt a fába és oldalt áll. Felemeli a fejét és Nicolera néz.* - Még mindig nem hiszel nekem, Mind ez Ethan miatt történt! Nem szerettem volna nyers lenni veled. Hiszen megfogadtam azt, hogy megóvlak.*Fejezi be és sóhajt egyet majd neki dől a fának. Vegyes érzelmek vannak benne, de egyszerűen tudja jól, hogy mi van. Dühös, de saját magára amiért hülye és megint rájött ez a depresszió. Rossz lábbal kelt fel.* - Kerestelek volna én is ha van merszem, de sajnos nem tudtam elindulni.. akár hányszor megtettem egy hang a fejemben bunkó vagy majd máskor. Visszaültem az ágyra és olvastam.*Fejezi be elcsukló hangon majd utána lehajtja a fejét és a földre tekint. Szégyenli magát valóban és nem bírja ám ezt az egészet. Igekszik ki normulni.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Kissé megrázta? Nos, Nicole szerinte ez még mindig nem ok arra, amit tett. Hogyan segítsen neki, hogyha nem hajlandó vele szóba állni? Nem sokat tud a párkapcsolatokról, de elvileg az őszinteség egy fontos alappillér, és olyanról pedig egyáltalán nem hallott, hogy úgy oldják meg a problémákat a párok, hogy hetekig nem beszélnek egymással. Persze, lehet, hogy ő értesült rosszul. Elvégre hét évig egy szadista vámpír tartotta fogva és oktatta gyilkolásra. A pofon után leereszti a kezét, őszintén szólva maga sem hitte volna, hogy Chris hagyja magát megütni. El is bizonytalanodik kissé, és lassan elszáll a dühe, megnyugszik. Oké, lehet hogy ehhez az is hozzájárult, hogy teljesen rosszul találta el a fiút, és most fáj a keze. Hiába, ha ideges, nem megy neki a verekedés. Meg amúgy is elég rossz a közelharcban, pláne kézzel. Figyeli, ahogy a másik belevág a fába az öklével, de nem reagál semmit, csak némán áll. Amikor a másik elcsukló hanggal végül elhallgat, Nicole szólal meg, immár halkabban, és kedvesebb hangnemben.* - Nem azzal óvsz meg, ha elkerülsz, Chris. *Csóválja lassan a fejét.* - Aggódtam érted. Nem vagy szerencsétlen. De ha nem engedsz a közeledbe... nem tudok segíteni. *Sóhajt, majd még egy lépéssel közelebb lép, és lassan végigsimít a fiú kezén. A mozdulatot követően azonban ismét maga mellé ereszti a kezét, nem tudja, hogy mit kéne tennie, vagy mondania. Úgy érzi, őszinte vele Chris, de mégsem képes bízni benne ismét. Mi van, ha meggondolja magát? Most megtapasztalhatta, hogy milyen érzés, ha elhagyják, és egyáltalán nincsen rá szüksége. Amint ez a gondolat fut végig az agyán, összerándul a gyomra. Tudja már, mit kell tennie. Most még nem fáj annyira, mint ahogy később, hónapok vagy évek múlva fájhat. Talán jobb, ha bele sem kezd ebbe a kapcsolatba, és eleve megkíméli magát ettől az iszonyú érzéstől. Pláne, ha Chris így áll hozzá.* - Chris, szerintem... szerintem ez így nem fog működni. *Rázza meg a fejét lassan, tekintete a másikét keresi. Belül zokog, de kívül nem képes könnyeket hullatni. Akkor sírt utoljára, amikor megtudta, hogy mivé vált, és először eszébe jutott a kép a halott apjáról és a menekülő húgáról. Azóta egyszer sem. Sem akkor, amikor Marc éjszaka megalázva a hideg padlón hagyta, sem akkor, amikor meg kellett ölnie egy hétéves kisgyereket. Soha. Most sem fog. Ez ahhoz képest igazán semmiség.*
//Fagy//
//Fagy//
Simone Bellerose- .::Diák::.
*A Deadwood lány reppen le a Temetőbe. Hogy mit keres itt? Menekül. Már elege van, hogy Letty folyton a nyakán lóg. Így nem tudja Lisát sem haza küldeni, mindig megakadályozzák benne.* ~ Öcsém, ki kell iktatnom, pedig kulcsfontosságú figura lett volna az egészben. ~ *Dühöng a lány, és fekete szárnyait kinyújtóztatva sétál a sírok között. A kezében egy általa alkotott tűzgolyóval játszadozik, erősen gondolkozik rajta, hogy vissza megy Rainához és valamit még magába "olvasztat". Szeretné teljessé és biztossá tenni a hatalmát.* ~ Adam már otthon felkészült, várja, hogy haza érjünk, és megadhassák a kegyelem döfést. Hogyan végezzek Lettyvel? ~ *Teszi fel magának a kérdéseket, tervezget, közben nyugodtan játszadozik a tűzgolyóval, vesz egy mély levegőt, és hangosan kifújja.* - Rühellem ezt a helyet. *Dühöng tovább.*
Abaddon- .::Alvilági::.
*Eira kényelmes, lassú léptekkel sétál a temető felé. Egy napot ugyan késett, de mégis, van itt néhány ismerőse, akihez el kell látogatnia. Elvégre hosszú éveket töltött itt, és ez idő alatt veszített el embereket, meg más egyéb lényeket is. Így hát mellette egy kis doboz repül, elbájolva, benne mécsesekkel: ideje megtennie a tiszteletkört. Belépve magabiztosan indul meg az elsőként meglátogatandó sír felé, azonban viszonylag hamar kiszúrja a lányt, akinek a kiáltására meglepetten felvonja a szemöldökét.* - Ezzel a panaszkodással még a holtakat is felkelted. Ha pedig nem érzed jól magad itt, nos, senki nem kényszerített, gondolom, hogy betedd a lábadat egy sírkertbe *dorgálja meg a lányt. Nem felügyelő, ez igaz, de azért felelősséggel tartozik Qarinért, az ő értelmezésében. Egyébként ha Elyza nem régóta él itt, van rá esély, hogy nem tudja, mégis kicsoda ez az egyébként tizenkilenc-húsznál nem többnek kinéző fiatal nő, aki láthatóan nagyon nem díjazza, hogy ő éppen a temetőben dühöng.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
- Nem a sírkerttel van bajom, hanem a várossal. Sőt, nem is a várossal, hanem a benne élőkkel. *Felel a lánynak.* - A sírkert egy jó hely. Nyugodt. *Volt, amíg Becky meg nem zavarta, de saját maga nem zavarja, csak úgy más emberek. Hát, nem régóta, de elég sokat megtudott ez idő alatt. Nem csak egy ártatlan lakos, ezt pedig nem tudja senki, így nyugodt szívvel turkál a város múltjában, és még néhány emberében. Pontosan nem tudja ki a nő, de ismerős neki, egy képről, vagy inkább valami leírásban halott róla.* - Mindenszentek? *Kérdez rá a gyertyákra. Ő személy szerint nem gyújt senkiért gyertyát, nincs kiért. És nem is lesz soha.*
Abaddon- .::Alvilági::.
*Az első válaszra meglepetten felvonja a szemöldökét.* - Aláírom, vannak néhányan, akik kevésbé könnyen viselhetőek, ennyire azonban nem borzalmasak, legalábbis tudomásom szerint *mondja nyugodt, barátságos, kíváncsi hangon. Érdekli minden újonnan ideköltözött, elvégre most, hogy újraindult az iskola - sajnos még mindig Sammael Crow-val az egyik igazgatói széken - egyre többen vannak, ő pedig nem mindig tudja követni az újakat. Pedig talán egyedüliként hosszú időn keresztül elmondhatta, hogy minden egyes lelket ismer a városban, de az új hullám óta megint elveszítette a fonalat.* - Ez igaz, amennyiben valaki nem kezd el kiabálni benne *mosolyog rá halványan, de ismét kissé feddően a lányra. Egyébként ő nem szeret különösebben temetőbe járni, tényleg szinte csak ilyenkor jön el, évente egyszer tisztelgésként a halottaknak. Legalább mutasson példát...* - Igen. Minden évben kijövök, ne maradjanak gyertya nélkül a sírok. Ó, de milyen faragatlan vagyok! *kap a fejéhez hirtelen.* - Hiszen be sem mutatkoztam. Eira Wahlstörm, nagyon örvendek *nyújtja a kezét a lány felé, remélve, hogy megtudhatja a másik nevét. Aztán az ösvény felé int a fejével.* - Hálás lennék, ha sétálnál velem egyet. Mindenkire kíváncsi vagyok, aki ebbe a városba jön *nevet fel halkan, majd, ha Elyza csatlakozik, elindul az ösvényen az előbb is becélzott sír irányába.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
- Akkor te őt még nem ismered. *Felel a lánynak. Becky, nos ő elég sok mindenkit ismer, de csak azért, mert egy csomó embert lenyomozott. Talált néhány olyan információt is, amik érdekelték és ez által még itt maradt, csak ezért van még itt. Meg ugye Letty. Bár ő nem sokáig lesz már az útjában.* - Sajnálom. *Mosolyog kicsit sajnálkozva és eltünteti a tűzgolyót, amivel eddig játszott. Igen, kezdődik a színjáték.* - Nekem idén nem volt alkalmam haza menni. De majd ha otthon járok bepótolom. *Igen, hazudik, mint a vízfolyás, de megy ez neki. Ehhez mindig is volt tehetsége. A hazugságokon nőtt fel, a vérében van már.* - Hally Morgen. *Nyújt kezet a másiknak egy mosollyal az arcán. Igen, ezzel a névvel érkezett ide. Lenyúlt pár papírt otthon, és egyenlőre ennek a nőnek az életét éli.* - Rendben, sétáljunk. *Mosolyog és zsebre vágott kézzel követi a nőt.* - Melyik sírokra viszel gyertyát? *Érdeklődik, csak, hogy a szerepében maradjon.*
Abaddon- .::Alvilági::.
- Könnyen lehet. Az újabbakat nem ismerem olyan jól *teszi még hozzá a témához. Egyébként nem olyan nehéz elhitetni vele, hogy a másik tényleg sajnálja, alapvetően igyekszik hinni az emberekben.* - Nos, szerintem érdemes, és illik is, elvégre mégiscsak van valami mindenkiben, amit tisztelni lehet. A nevet is minden gond nélkül igazként könyveli el, és már össze is rakja magának az arcot, az eddig megszerzett információkat és a nevet. Elég jó a memóriája - vélhetően ez is az áldás/átok miatt -, úgyhogy nem valószínű, hogy egyhamar el fogja felejteni. Aztán ugye meghívja a lányt, hogy tartson vele, és a kérdésre legyint egyet.* - Úgysem ismered őket. A legtöbben már rég halottak, csak a régi idők emlékére látogatok el hozzájuk minden évben. Egyébként régi ismerősök, barátok *mondja, majd el is érnek az első sírig, ahol barátságosan végigsimít a sírkövön, majd elővesz egy mécsest, és egy elmotyogott igével meggyújtja benne a gyertyát. Utána egy pillanatig még áll, majd rámosolyog a lányra, és továbbindul.* - Szóval mikor költöztél ide?
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Csak bólint a nő megjegyzésére, többet nem szándékozik erről elárulni, mert akkor már talán a lebukás veszélyeztetné. Elég neki, hogy 1 családon kívüli tud róla, hogy ki is valójában, más már nem tudhat róla, nincs most kedve 1-2 embernél többet kiiktatni, ahhoz most túl sok dolga van.* - Így van. *Mosolyog a lány és magában elkönyveli, hogy ez a nő elég hiszékeny, viszont jó információ forrás lehet, szóval megjegyzi a nő arcát.* - Értem. Bár, itt szinte minden sír elég réginek tűnik. *Jegyzi meg, kíváncsiság alá rejtve célozgatását arra, hogy a nő kicsit több, mint aminek látszik.* - 1-2 hónapja. Nem tervezek sokáig maradni, bár még fene tudja, hogy hozza a sors. Járom a világot, és erről tervezek majd cikket írni. *Mosolyog a nőre. Kész csoda, hogy még nem szakadt rá az ég.* - Te mióta laksz itt? *Kíváncsiskodik tovább, hátha többet megtud a nő koráról. No meg egyéb érdekes információkról.*
Abaddon- .::Alvilági::.
- Azok is *mosolyog a lányra barátságosan.* - Több közülük még a város alapításának idejéből származik, például az ott *mutat egy gyönyörű, márványból kifaragott sírra, amelyen az 1800-1889 számok láthatóak. Vélhetően egy ember sírja, vagy valaki másé, aki szerencsétlen módon elég rövid életűnek bizonyult. Ennél többet azonban egyelőre nem árul el, de nem azért, mert titkolózik, egész egyszerűen csak ritkán beszél sokat. Nem túl nyitott, mert megszokta, hogy noha ő örökké él, és mint kiderült, megölni sem nagyon lehet - legalábbis egy balesetben eléggé úgy tűnt, amikor rázuhant egy mázsás kőtömb és túlélte -, mellőle szépen sorban kihullik mindenki. Sok embert gyászolt már meg, és nem akarja kitenni magát még több halálnak.* - Ó! Biztosan érdekes lesz *mosolyog jókedvűen a lányra Eira.* - Remélem lesz szerencsém látni egyszer *teszi még hozzá, majd a visszakérdezésre halvány mosollyal felvonja a szemöldökét.* - Ezek szerint nem olvastál képes krónikát Qarinról *jegyzi meg.* - A város egyik alapítójaként is emlegetnek, bár szerintem a jótékony mágnás sokkal megfelelőbb kifejezés. Elvégre nem az én ötletem volt, pusztán pénzzel támogattam az építkezést és a város felvirágoztatását *magyarázza, miközben megtorpan egy következő sírnál, ugyanúgy végigsimít a kövön, meggyújt egy mécsest, és tovább halad.* - Egész pontosan 1887-ben költöztem a szigetre *teszi még hozzá. Mindemellett azonban nagyon furcsa lehet, elvégre egyértelmű, hogy nem angyal, démon, lidérc, vámpír, vérfarkas vagy valamilyen félvér, hanem nagyon is ember.*
A hozzászólást Eira Wahlstörm összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Nov. 02, 2012 4:22 pm-kor.
Simone Bellerose- .::Diák::.
- Értem, milyen régiek és mégis milyen jó állapotban vannak. *Gondolkozik el, kicsit kiesve a szerepéből, de hamar feleszmél.* - Majd hozok egy példányt, ha szeretnéd. *Mosolyog a lányra.* - Bár kicsit még messze van, még csak az út elején járok. *Neveti el magát. Kifogás, kifogás, nem megy ő sehová. Vagyis, majd csak el innen, de amúgy nem tervez semmi világ körüli utat.* - Nem, eddig még inkább csak az emberektől hallott dolgokra építettem a cikk ezen részét. *Magyarázza, de most már biztos benne, hogy arra is lecsap, bár így is halmokban állnak a papírok a szobájában, de majd szorít rá időt. Egyszer.* - Értem. De azért akkor te is rendesen kivetted a részed a munkából. *Mosolyog a másikra.* ~ Amilyen öreg, olyan naiv. Hogy bízhat ennyire az emberekben? ~ *Gondolja és megállnak még egy sírnál. Kicsit már kezdi unni a folytonos megállásokat, de persze csak mosolyog, mint, mint aaa, na jó, erre nincs hasonlat.* - Fhu, az kicsit régen volt. De, hogy lehet akkor, hogy...? Hogy még életben vagy? *Kérdi meg végül, kicsit szégyenkezve, legalább is azt mutatva a másiknak. Amúgy inkább csak a kíváncsiság hajtja a lányt.*
Abaddon- .::Alvilági::.
- Varázslattal kezelték őket *jegyzi meg. Nem mindenki foglalkozik vele, hogy erre energiát fordítson, de szerinte sokkal szebb és persze igényesebb az, ha el vannak bájolva a kövek, hogy ne mehessenek tönkre az idő vasfogától. Persze egy másik szemszögből sokkal különlegesebb az, amin látszik, milyen régóta ott áll, de ez megint hangulat és személy kérdése.* - Azt nagyon megköszönném *mosolyog vissza a félvérre, egyenesen a másik szemébe nézve. Aztán megint az útra tereli a figyelmét, és persze a környező táblákat nézegeti. Elég jól ismeri a temetőt, de attól függetlenül lehetséges, hogy megpillant egy ismerős nevet, szóval jobb odafigyelni.* - Pedig érdemes elolvasni néhány ilyen kötetet, van köztük pár, ami elég hitelesen írja le, milyen volt akkoriban. Valamint ajánlom a levéltárat is, ott is találhatsz érdekes anyagokat *mondja barátságosan. A következőre vállat von.* - Ezt megint mindenki máshogy ítéli meg. Én úgy gondolom, hogy megtettem, amit meg kellett tennem, és hozzáadtam, amit hozzá tudtam adni, és örülök neki, hogy ez lett ebből a csodás városból *meséli halvány, boldog mosollyal. Látszik rajta, hogy tényleg tiszta minden egyes gondolata, távol áll tőle a gonoszság. Hiába igyekszik eltenni valakit az útból, mégsem, még a legrosszabb akarattal sem mondható gonosznak. Tisztában van a szükséges rosszal, ez pontosabb. És igen, valóban naivnak tűnik, de igazából ő tényleg elsődlegesnek tartja, hogy megpróbáljon megbízni mindenkiben, és akkor sem törik össze, ha ez a bizalom nem kiérdemeltnek mutatkozik.* - Igen, tudom, hogy elég meglepő *pillant ismét halvány mosollyal a mellette sétálónak, a válasz előtt azonban még megáll, és meggyújt egy újabb gyertyát, és csak továbbindulva folytatja.* - Egy átok vagy áldás, sosem tudom eldönteni, de az tart életben *válaszolja, és azért itt nem tér ki a részletekre. Nem büszke rá, hogy egy vámpírlord annyira szerelmes volt belé, hogy feláldozta érte egy társát, elvégre ez már azért magánügy.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
- Értem. *Mosolyog a lány, bár már eléggé unja az egészet, de azért fontos infókat is meg tudhat. Talán.* - Biztos, hogy elmegyek oda. Nagyon érdekesnek hangzik, ahogy mondod. *Lelkesedik a lány, magában már tervezgeti, hogy pár iratot elemel onnan.* - Köszönöm a jó tanácsokat. *Mosolyog ismét a másikra és hallgatja tovább.* - Értem, szerintem sokat tettél a városért. és nagyszerű eredménye lett. *Mosolyog továbbra is, csodálja ha estére nem áll be az arca....* - Hát, kicsit. *Nevet. Bár őt annyira nem lepi meg.* - Egyszerre a kettő. Jó is, és rossz is. *Feleli a másiknak. Végül is, az örök élet az hosszú.*
// FAGY //
// FAGY //
Abaddon- .::Alvilági::.
*Hát, ha nem bírja idegekkel ezt a fajta társalgási stílust, akkor jobb, ha nem marad sokáig, mert Eira mindig így szokott beszélgetni.* - Az is. Érdemes körbenézni *mosolyog barátságosan a lányra. Persze ha tudná, hogy éppen kinek segít és miben, nem lenne ilyen készséges, de hát nem szokta idegeneken használni a mentálmágusi képességeit, nem tartja fair playnek.* - Szívesen *biccent. Aztán zavartan felnevet a dicséretre.* - Ne vidd túlzásba. Tettem érte, ez tény, de van, aki sokkal többet beleadott, mint én. A valódi dicséret pedig azokat illeti, akik dolgoztak azért, hogy mindez létrejöhessen, például őt *áll meg egy következő sír mellett. Az eddigi szertartást végzi el itt is, majd elindul a temető egyik díszes kriptája felé.* - Valóban. Attól függ, honnan nézi az ember *mosolyog rá a lányra, majd az építményhez érve elővesz egy kulcsot.* - Ide is lejössz, vagy inkább fent maradnál? *kérdezi, elvégre egyeseknek elmehet a kedve ennyi halott közelségétől. Közben Eira előszedi a kulcsot a ruhája egyik rejtett zsebéből, és kinyitja az ajtót. Egy embercsalád van idetemetve, az utolsó tagtól kapta meg a kulcsot, hogy időnként nézzen le. Ahogyan kinyílik az ajtó, a halál jeges lehellete csapja meg a kripta előtt ácsorgókat. Eira kicsit összébb is húzza maga körül a kardigánját, majd egy utolsó kérdő pillantást vet Elyzára. Ha amaz úgy határoz, hogy nem jön, akkor barátságosan elköszön tőle azzal, hogy reméli még látják egymást, ha mégis, akkor elkezd mesélni a kriptában örök nyugalomra helyezettekről, amíg odalent mászkálnak, és ő gyertyákat gyújtogat. Ez el is tart még úgy egy órán át, ez után pedig mindenképpen elköszön tőle, elmondja, hogy örül, hogy találkoztak, majd hazafelé veszi az irányt.*
Aaron Crownwell- .::Diák::.
*Egy darab Aaron Crownwell garázdálkodik a temetőben. Fekete kapucnis pulcsit visel, amelynek a csuklyája mélyen a szemébe van húzva, ezen kívül ütött-kopott fekete baseball sapkája is eltakarja valamilyen szinten az arcát. Kivételesen élvezi az esőt, mert egyrészt fellazítja a talajt, másrészt pedig nem süt a Nap. Egyszerűen gyűlöli a napfényt. Mindig hányingere támad a fénytől, és már most rühelli a tavaszt. Szóval térjük vissza arra, hogy mégis mi a francot művel a temetőben. Nos, a drága lidérc-vámpírunk elcsórta a sírásók lapátját, és a Call me maybe-t énekelgetve ás. Hogy mit? Hát egy rohadt nagy gödröt valamilyen félreeső zugban. Egyébként egy méretes fekete zsák is ott fekszik mellette a földön, arra várva, hogy miután Aaron végzett, akkor a srác az első adandó alkalommal beb*ssza a tartalmát a kis művébe.* ~ Here’s my number, so call me maybe… *énekelget önfeledten miközben az ásót egyre mélyebbre és mélyebbre nyomja a porhanyós földbe, majd egy laza mozdulattal a kicsit odébb ékeskedő kupacra hajítja az előbb fellazított földdarabot. Aztán a földbe nyomja az ásót, és továbbénekelgetve táncolgat , majd miután kitáncikálta magát az ásóval együtt leugrik a gödörbe, és folytatja az ásást. A nyelet használja mikrofonnak, és kicsit sem zavartatja magát, mert hát úgyse látja senki meg nyíltan felvállalja a hülyeségét. Szóval, miután a gödör elkészült, a kedvenc lidérc-vámpírunk egy könnyed mozdulattal kiugrik a gödörből, felkapja a vállára a zsákot, majd belelöki a sírba. * - Hát pajtás, neked már nem mondom, hogy call me maybe! *nevet fel vidáman csillogó szemekkel, majd el kezdi betemetni a sírt. Igen, Aaron megint normális… Nem baj, így szeretjük. *
Vendég- Vendég
- Nem.. Még is mit vártál.. *Pampog a telefonba egy lány, aki a temető bejáratánál van.* - Han.. Nincs itt senki. Nem fogok a kedvedért megszentségteleníteni valamit csak azért, mert Démon vagy.*Suttogva átlépi a temetőt. Az iskola társának sikerült kikönyörögnie egy dolgot, amit ő nem tehet meg. Szóval nem feltűnő öltözetben halad a lány az urnák felé.* - Hát te nem vagy szabályos jó akkor majd viszem. Csá. Az istenért ezért tuti a pokolra kerülök..*Morog magában és nem figyel oda, hogy még valaki is ott tartózkodik, szóval. Most mondjuk azt tervezi, hogy ellop egy démoni urnát és gyorsan lelép. Elég aranyos lesz ez az egész. Meg morbid..A hátizsákját előveszi és megnézi a nevet. Eléggé érdekes és több éves régi sírt tőr fel. A rendőrök holnap tuti itt lesznek..*~Mi lenne ha én idézném meg? Az nem is lenne olyan feltűnő.~*Gondolkodik el és vissza hívja a srácot, hogy megkérdezze a dolgokról. Végül is nem érti mit akar egy ilyen démontól. Viszont a szemeit forgatja a megjegyzésén.* - Ha feltöröm tuti, hogy kinyírnak. Jó megoldom nem kell ide küldeni senkit.*Mondja majd lecsapja a telefont. Aztán elővesz egy kalapácsot a táskájából. Legjobb módszer? Nem éppen bár a lány nem tudja mit csinál. Még.. rögtönöz mint mindig.*
Aaron Crownwell- .::Diák::.
*Mikor kifinomult vámpír hallásával meghallja Elena hangját, akkor azonnal elnémul.* ~ Ez itt? Azt a rohadt mocskos élet! Nem hiszem el, hogy az ember kijön eltemetni egy hullát, és erre még akkor is akad valaki, aki ide pofátlankodik! *háborog magában a lidérc-vámpír, mert nem tetszik neki, hogy Elena itt kóricál. Így a telefonbeszélgetést hallgatva talán érthető is, hogy ördögi mosolyra húzódnak az ajkai, és a gödör betemetése után árnyékosul, majd Elena nyomába ered. Mikor lányt, akkor halkan a fülébe suttog.* - Én nem tenném. A csúnya gonosz szellem bácsi a végén megszállja a habtestedet, és aztán lesz nemulass! *duruzsolja árnyként a lány fülébe, majd kísérteties hangot felnevet, és tovaszökken.* - Mit keresel itt ilyenkor, szívem, mikor a madár se jár erre? Egyáltalán, neked dolgozni kéne, nem? És mi az, hogy beiratkoztál az iskolába, mikor és egy ***** szót nem szóltál?! *kéri számon a lányt. Ó, igen Aaron-nak vannak kapcsolatai, igen jó kapcsolatai. Mind az iskolában, mind a qarini alvilágban, mind a hivatalnokok között, de még a zsaruk is a spanjai. Szóval nem érdemes a sráccal szórakozni, mert lassan a fennhatósága alá vonja a várost. És ha rajta múlik, akkor tuti átkereszteli a helyet valami olyanra, amiben benne van a neve. Mert ő ilyen, és nagyon nem örül neki, ha titkolódznak előtte.*
Vendég- Vendég
*Jó Han.. Ha miattad lebukok, esküszöm törleszteni, fogsz egy életre. Képes vagyok ilyeneket csinálni, ha megkérnek rá. Elvégre nekem is vannak kapcsolataim, de hát.. na. Szóval előveszem a hátizsákot és abból kiveszek egy kalapácsot. Nem tudom ki ez végül is nem érdekel, nem nekem kell ez az urna, hogy megidézzen valakit. Szóval igen.. Egy mozdulattal áttörném a falata, de megzavarnak. Először megijedek aztán sóhajtok és megfordulok és neki támaszkodok a falnak.* - Nem szállná meg. Hidd, el tudok magamra vigyázni.*Mutatom a kezemen lévő karkötőt, amin keresztek vannak meg van egy rúnával elllátot karkötő. Szóval biztonságban vagyok ilyen téren. Azután a szememet forgatom, miközben matatok a táskámban. Végül is még egy véső is kell.* - Pont, azért amiért te is itt vagy édes.*Mondom nyelvet öltve aztán sóhajtok. Aztán felvonom a szemöldökömet, amikor kérdőre von. Jöhet a magyarázkodás.. de jó..* -El felejted, hogy vasárnap mindig 9-től vagyok, szóval van még bő egy óra. Ne aggódj nem felejtettem el a munkát. Amúgy is.. *Szemet forgatok és sóhajtok ezt nem hiszem el. Sokan kérdezték már mit bírok ezen a srácon, de hát, na. Az a srác is nem tudom, mi a francot akar, de nem akar leszállni rólam.* -Akartam szólni, de tegnap eléggé lefoglaltak. *Vakarom meg a fejem és nem igazán tudnék mit mondani még. Jó oké abban igaza van szólhattam volna előbb is, de bátyámmal megbeszéltem a dolgokat mivel anya még mindig nem akar velem beszélni. Azóta sem.* - Egyáltalán kitől tudod ezt? Alisetől?*Kérdezem meg felvont szemöldökkel. Végül is nem baj ha ő volt, de nem lepődök meg semmin.* -Ígérem legközelebb oda figyelek a dolgokra. Különben meg te mit keresel itt? Ha te megmondod, akkor én is. De remélem nem tervezel beárulni, amire készülni akarok.*Nézek felvon szemöldökkel a srácra. Tudom azt, hogy bármire képes, de nekem is meg vannak az eszközeim na..*
Aaron Crownwell- .::Diák::.
*Elena reakcióját látva csak előtt. Csak néhány centire van Elena arcától, így a lány érezheti Aaron forró, vérszagú leheletét.* - Aha persze. Csini a karkötőd, melyik banyától vetted? Tuti nem igazi *vigyorog továbbra is, és a félhomályban meg-megcsillannak Aaron hófehér szemfogai.* - Ó, ha tudnád miért vagyok itt, akkor nem mondanál ilyeneket *búgja halkan, és a lány egyik hajtincsét az ujjai köré fogva csavargatni kezdi.* - Az engem nem érdekel, ha figyeltél volna, mikor legutóbb pofáztam, akkor említettem, hogy megváltozott a munkarend, és Alise legalább két órát azzal töltött, hogy igyekezett keríteni a helyére valakit, mert amúgy te lettél volna a soros, szívem *morogja, dühösen parázsló szemekkel.* - Érdekes, téged mindig lefoglalnak. Mondd csak, másodállásban utcalány vagy, hogy ennyire elfoglalt személyiség lettél? *morogja, majd mikor visszakérdeznek megvonja a vállát.* -Maradjunk annyiban, hogy én is jártam oda egy darabig, és én is voltam sylorinás *tér ki a konkrét válaszadás elől. Egyébként az informátora Isobel volt, de ez mellékes.* - Ajánlom is *szusszantja, majd mikor számonkérik baljóslatúan felnevet *- Egyengetem a talajt, elsöpröm a konkurenciát, meg egy újonc vámpír kinyírt valakit a házam előtt, és el kellett tüntetnem a szerencsétlen hulláját *vonja meg a vállát, majd a körmét kezdi fixírozni.* - Nem szokásom túlságosan is belefolyni mások piti kis ügyeibe, de azért mondjad. Csakhogy, ha sittre kerülsz, és utána munkát keresel, akkor majd tudjam, hogy priuszod van *villant egy bájos mosolyt Elenára.*
Vendég- Vendég
*Érzem is persze a lehelletét szemet is forgatok rá. Igazából Megszoktam az ilyen jellegű dolgokat. Amúgy is több a vámpír ismerősöm szóval nem lepődök meg azon, sem ha ő rakott volna el valakit lábalól.* - Apámtól kaptam még kiskoromban így vedd a szádra.*Morgom a srácnak és gyilkosan rápillantok. Amúgy még apámtól kaptam születésnapomra és persze tényleg védelmez.* - Ne rágozz ennyit.*Mondom a fogai miatt nyelvet öltve.. csak viccelek persze.* - Jó legközelebb oda figyelek, főnök viszont ezt még szeretném elintézni. Megbíztak vele.*Kérem a sráctól és sóhajtok egyet. Nem is tudom megértem e valaha a srác viselkedését, de amúgy is úgy viselkedik, mint egy fejes. De az is.* -Nekem mindig meg van a beugró emberem, ha nem érnék rá, de mivel ráérek, tudod..*Mondom, miközben leteszem a kalapácsot és a vésőt majd összefonom a karom.* - Téged meg nyugtat ez? Mármint..*Nézek a kezére..* - Hogy a hajamat birizgálod?*Teszem fel a kérdést. Nem idegesít, de na. Aztán felvonom a szemöldököm a megjegyzésére.* - Úgysem értednéd.*Jegyzem meg a srácnak majd sóhajtva leveszem a kezét, ha hagyja, a hajamról megfordulva lehajolok és felveszem a kalapácsot és beleverek a falba és kiveszem az urnát és bevágom a táskába. Azt hiszem, nem kell magyaráznom Aaronnak a dolgokról.* - Legalább jó módszert találtál az éltüntetésre.*Nevetem, el magam aztán egy könnyed mozdulattal visszavarázsolom az összetört falat.* - Erről ez szót se senkinek.*Mondom, a srácnak majd a hátizsákot bezárom, és a hátamra teszem.* -Egyébként meg úgyse kerülnék sittre.*Mondom tök nyugodtan, de ez igaz is. Nem félek és nem is fogok… tudom, hogy nem kapnak el. Különben is ki lenne az az idióta aki beköpne? Ugyan már.* - Amúgy hol vannak a többiek. Úgy tudtam te nem egyedül járkálsz. Legalább is eddig mindig társaságban láttalak. Na indulhatunk főnök? Vagy te nem jösz?*Kérdezem meg és eleresztek egy angyali mosolyt. Hát, na.. temetőbe amúgy se jár senki végül is az, hogy ketten vagyunk itt. Bár nem igazán vagyok most olyan hangulatban, de azért a humorát elviselem. Nem csak az övét..*
Aaron Crownwell- .::Diák::.
*Nem tehet róla, hogy ennie kellett, számára a vér vált létszükségletté, így ezt igazán nem róhatják fel neki. Egyébként meg a vér illata keveredik a cigaretta és Aaron dezodorjának az illatával, így egy keserédes aurát varázsolnak a fiúnak.* - Ha te mondod *rándítja meg a vállát különösebb megbánás nélkül. Az az Aaron, akiben hajdan volt némi jóság… Nos, az nem létezik többé. Ez az új Aaron, és ha tetszik, ha nem meg kell szokni, vagy rosszabb esetben meghalsz.* - Kac-kac. Te is szeretnél ilyen fogakat? Mert szívesen gyártok vámpírivadékokat *kérdi miközben megnyalja a száját. Nos, maradjunk annyiban, hogy Aaron egy kegyetlen vadállat, aki sokkal jobban ösztönlény, mint mondjuk egy vérfarkas. Aaron náluk is rosszabb.* - Remélem is, és felőlem azt csinálsz, amit akarsz *lép hátrébb, és szürke szemeivel kíváncsian tanulmányozza Elena kis felszerelését.* - Érdekes módon a beugró embered bizonyára magasról sz*rt arra, hogy helyettesíteni kellene. Nem baj, vettem fel új embereket. Legyél velük kedves! *morogja. Aztán ugye a lány haját kezdi csavargatni, és kifejezéstelen arccal mered a lányra.* - Ühüm. Jó érzés… *dünnyögi halkan.* - Honnan veszed? Ebből látszik, hogy nem ismersz *jegyzi meg halkan. Aztán hagyják, hogy eltolják a kezét, ami pedig magatehetetlenül hullik vissza az oldalára. Hátrébb lép egyet, és ismét visszatér a szemét csillogás a szemébe.* - Szóval sírrabló vagy… *jegyzi meg, majd a jó módszerre megvonja a vállát.* - Attól függ ki mit nevez jó módszernek. Én ezt gyors-hulla-eltüntetési-technikának hívom *szusszant, majd ördögien elvigyorodik a következő szavakra.* - Milyen biztos valaki a dolgában *kuncog halkan, majd mikor a többiekről kérdezik széttárja a karjait.* - Nos, nem szokásom állandóan társaságban lenni. nekem is szükségem van magányra, és a temető ilyenkor jó helynek bizonyul. *Ad választ a kérdésre, majd arra, hogy megy-e csak megrázza a fejét.*- Én még maradok *fordítja el a fejét, és köszönés nélkül elindul a másik irányba.*
Ever K. Whitewood- .::Diák::.
*A temető sűrű csendjét szinte semmi sem zavarja meg, leszámítva a halk léptek ropogását, ami hamar elül és ismét az a nyomasztó csend honol a sírok között, mint mielőtt még a lány felbukkant volna. A fán károgó varjak egy pillantást vetnek az egyik betonhalmazon üdögelő lányra, majd hangos károgás közepette tovaszállnak. Talán nem tetszik nekik a lány jelenléte vagy csak megunták ezt a helyet, de a lány a távozásukra egy néma sóhajt ejt és hátradőlve ismét egy könyvet kezd bújni.* ~ Az az átkozott idióta, az ő hibája minden! ~ *Szitkozódik a lány és nem csak azért szidja a másikat, mert félig meddig eltereli most a figyelmét az olvasásról, hanem azért is mert már megint összekapott Jeremyvel és bevágta a szokásos hisztit majd egyszerűen lelépett otthonról. Igen, a szokásos forgatókönyv, talán csak külső szemmel lehet meglepő és furcsállandó, de mondhatni, hogy a kettejük barát-szerelem izéje a folytonos veszekedéseken alapul. Meg hát ha Ever tényleg komolyan megmakacsolja magát, akkor kénytelen lesz a fiú utána jönni a lány pedig már várja. Tudja, hogy a fiú feladja és fel fog bukkani, ha 1 hét után nem megy haza és most is így lesz. Amúgy ha jobban megfigyelik a lány, akkor nem csak az tűnhet fel, hogy meglepően kényelmesen elhelyezkedett és láthatóan élvezi ezt a halotti csendet, hanem, hogy egy nagyobb pakolós táska nyugszik mellette. Tényleg komolyan gondolta, hogy lelép kis időre és csak a legfontosabbakat pakolta el, főleg könyveket és CD-ket, persze ez a részéről nem meglepő.*
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
*Hát a temető nyomasztó csöndjét mégis megtöri valami: egy furcsa dallam, ami ismerős lehet annak, aki látta már az Éhezők viadala című filmet. Nem sokkal Ever után más is belépett a temetőbe, bár az illető ezt nem akkora csenddel tette, mint a sylorinás. Vígan fütyüli a keserű dallamot, ami bár a lány hangulatához nem illik, de a temetőbe épp megfelelő. Bakancsa alatt keményen ropognak a kavicsok, és valami hangos szürcsölést is hallani. Az illető bekanyarodik az egyik kis „utcába”, és ha Ever épp arra néz, akkor észreveheti a számára ismeretlent. Lorette egy fekete trikót visel, és nem, nem túlzottan izgatja a meleg. Szóval tiszta hülyének nézhetik a fekte felsővel, a rövid farmerrel, a bakancsokkal és a nyakában lógó méretes, ötágú csillagos medállal. Egyébként a szürcsölő hangot annak lehet köszönni, hogy a démon-vámpír indulás előtt mindig összedob magának egy adag vérkását. A receptje egyszerű: egy kis jég és még több vér. Szóval, amikor nem iszik, akkor fütyül, amikor nem fütyül, akkor iszik. És hogy mit keres itt? Nos, eredetileg a túlvilág lakóival akart beszélgetni, de nem bírt nyugton maradni, így hamarabb eljött otthonról. Úgy gondolta, hogy akkor majd az új hobbijának hódol addig a temetőben. És mi az? A jóga. Igen, komolyan jógázni tervezett itt. Nem izgatja a sok halott jelenléte. Ahhoz túlságosan is hülye, hogy egy kicsit is érdekelje őt az alatta foszladozó emberek tömege. Amikor pedig kiszúrja Evert, akkor nagy lendülettel megindul felé. Nos, nem várt társaságot, de ha már itt van a lány, akkor szívesen pofázik neki. Szóval, ha Ever nem lép le előle, akkor hamarosan ott ácsorog mellette, és széles (na meg véres) mosollyal üdvözli.* - Hali! Nem gondoltam volna, hogy bárki is jár errefelé. Mondd, te mit csinálsz itt? *érdeklődik, majd a magas fűben megpillant egy koponyát, és a szabad kezével felveszi azt.* - Szegény Yorik *sóhajtja.* - Igazából nem ez a neve. Jackson ezredesnek hívták, de nem tudom miért kóborolt el megint a sírjából a feje. Komolyan mondom, kész káosz mi megy itt! *hadarja hatalmas lendülettel. Borzasztóan örül, hogy talált valakit, aki leköti az energiáit, mert hajnalban igyekezett valaki után nyomozni, de nem jött össze. Részben ezért is jött a szellemekhez, hogy a segítségüket kérje. De hát, mint látjuk még nincs fogadóóra, így várni kell. Addig meg Lorette foshatja a szót Evernek, ha már szerencsétlen ember idetévedt.*
Ever K. Whitewood- .::Diák::.
*Ő személy szerint kényelmesen elterpezkedett a betonhalmazon, pont mint egy király a pulpitusán és teljesen belemélyedt a könyvbe, vagyis mélyedt volna, ha az utána érkező lány nem törte volna meg azt a számára igen fontos tényezőt: a csendet.* ~ Ne máár, ez most komoly? ~ *Siránkozik a lány és nagyokat sóhajtozik. Ő csendben volt, de tényleg! Még a fejhallgatóját sem tette a fejére - nehéz volt megállnia, de nem! -, szinte sorscsapásként kezeli az érkező lányt magában, majd mikor az először még nem veszi észre, szinte örvendezni kezd, majd mikor meglátja, hogy mégis felé közelednek, kicsit megemelvén a fejét egy enyhe grimaszt enged meg magának.* ~ Ez bosszúd, mi? ~ *Szegezi a kérdést az egyik fa tetejének, vagyis inkább Jeremynek, de igyekszik abba az irányba nézni, amerre most a fiú lehet. Kinézné belőle, hogy bosszúból után küldjöm egy szófosásos libát. Mert akármennyire próbálkozik elnyomni, azért az ő vérében is ott csörgedezik a démonok sötétsége. Ahogy mellé ér a lány és gusztusosan rávigyorog, már tudja, hogy ettől a perctől fogva vége a mai napi sziesztának. Egy nagy sóhajtással és egy utolsó vágyakozó pillantást vetve a lapokra becsukja a könyvét, amiben nem jutott tovább 5 oldalnál, és szép lassan, kissé vontatottan válaszol a lánynak.* - Szia. Egy kis csendre vágytam. *Feleli minél tömörebben, majd kis gondolkodás után még a végére biggyeszti az enyhén bunkó megjegyzését.* - Tudod, hogy egy kis vér ragadt a fogaidra? *Mutat az ujjaival a lány szájára, persze ő is tudja, hogy illetlenség, de most komolyan, ez hol érdekli őt? Mikor a másik a koponyával kezd bogarászni picit furcsán néz a másikra. Nem, nem mondhatni, hogy undorodik a látványtól, de azért beszélgetni nem beszélgetne vele, a lánnyal ellentétben, legalább is ahogy elnézi. Némán bólint és ő személy szerint erősen ellenáll a másik szófosásának. Kérdés, hogy meddig tart ki...*
Similar topics
