by *A rontásűzős dologra a két fiú egyre biccent.* - A helyi klánba tartozunk. A klánvezetőink Naomi Verhoeven és Milan Wouters *teszi hozzá Kornel.* - Egyébként irtó hasznos dolog, mi ebbe születtünk bele, ha ez nem lenne, akkor… *kezd el fecsegni, aztán meglátja a barátja elkeseredett arcát, és hirtelen elhallgat. Magához húzza a kölyköt, és összekócolja a haját.* - Azt hittem, ezt már megbeszéltük, Emil *súgja halkan, mire a másik megtörli a szemeit, majd elhúzódik a barátjától.* - Kicsit érzékeny alkat *vakarja meg zavartan a fejét az idősebb srác, majd a bemutatkozásra ismét bólint, hiszen ő már elmondta a saját nevét.* - Hát, tudod ez bonyolult… Olyan dolog történt vele, amit… Amit nem tud megbocsájtani magának, ezért úgy döntött, hogy soha többet nem hajlandó beszélni másokkal *felel óvatosan Robertnek.* - Szóval inkább ne kérd azt, hogy az unokahúgod megszállja valami és lemészároljon egy fél klánt *lép közelebb Roberthez, és úgy súgja neki, hogy a barátja ne hallja meg. Így is elég nehéz most Emilnek, de talán egy nap kinövi. Addig meg Kornel mindenben támogatni fogja őt. A növénygyűjtésre aztán felragyognak Emil szemei, és többször is oldalba bökdösi Kornelt. A másik fiú felnevet.* - Nyugi, nem szokásunk kérdezősködni. Ez amolyan rontásűzős dolog *kacsint a másikra.* - Egyébként, ha megmondod pontosan mi kell, akkor segíthetünk, mert Emil zseni az ilyenekben *ajánlja fel mindkettejük segítségét a srác.* - Egyébként meg eltaláltad. Már végeztünk. Szóval szívesen segítünk *mosolyodik el Kornel. Aztán Emil bőszen hadonászni kezd a következő megjegyzésre.* - Azt magyarázza, hogy leginkább azért választottuk ezt a helyet, mert itt nem talál ránk egy vak pszichopata, és nyugodtan tudunk gyakorolni. Na meg Emil szerint az ilyen helyeken lehet a legjobban meditálni. Nemt’om igaza van-e, vagy sem, mert még sose próbáltam *fordítja rendesen Kornel, majd a Fyronnal kapcsolatos kérdésre felnevet.* - Á, dehogy! Ahhoz mi túl fiatalok vagyunk még. Igaz, az illúzióbűbájok megteszik a hatásukat, de nem. Csak a két klánvez jár oda. Azt hiszem a Cameos házba, vagy hogy hívják *kacag továbbra is az idősebbik lidérc, majd elvileg elindulnak mérgezőnövény-keresésre.*
+13
Etienne Marceau
Kornel Meisner
Eliana De Lucia
Dante Torres
Lora Verhoeven
Arleena Queen
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Naomi Verhoeven
Zentai Márk
Park Min Lee
Isobel Campbell
Kyle Williams
17 posters
Crystäl folyó
Kornel Meisner- .::Városi Lakos::.
Vendég- Vendég
*Ő csak hallott a rontásűzésről, de nem próbálja ki. Lidérc-vámpíroknak más a sorsa és őt más érdekli és másba fekteti az álmait. Szóval egyenesen előre gondol. Robert mindig is egy optimista jellem volt és természetesen mindig is igyekezett oda figyelni másokra. Még így is, hogy vámpír. Más életmódot követ és nem olyan mint más vámpírok. Talán mindig is így akart segíteni másoknak, de akár az élete módján is. Tud ám komoly is lenni, de ezt a családjánál nem mindig mutatja meg. Most pedig egy vadidegennek igen. Nem baj. Amíg nem hiszik szörnyetegnek addig ő meg van könnyebülve és nem aggódik azért, mert megtámadnák. Amúgy meg Robert egy lélekhez sem nyúlna ez bizonyított tény, de hát majd megismerik Kornélék. Aztán hallgatja az élettörténetüket és csak sóhajtozik egyet. Nem is tudja, mit mondjon erre a dologra. Sajnálja őket persze,de nem tud változtatni ezen a dolgon. Biccent, hogy semmi baj, mert érzékeny ismerős ez az érzékenységi dolog szóval oda figyel.* - Ja értem. Nem kérdezősködök akkor, de ne is beszéljünk a múltról.*Mondja Kornelnak és nekik is könnyebb lesz így.* - Köszönöm a segítséget, de már befejeztem! Mit tákolnak belőle össze az meg nem fog érdekelni utána ugyan úgy piszkálni fogom az én drága unokahúgomat, mert azt előszeretettel teszem meg.*Mondja a srácnak nevetve és igen ez az egyetlen dolog amit szeret csinálni.* - Értem, szóval bujkáltok egy pszichopata elől és itt nyugovóra találtok amíg nem találkoztok vele.*Mondja, de nem tréfálkozva, mert az ilyet nem vicceli ám el. Azután át tér Fyronra és hallgatja, hogy klánvezetőjük oda jár és Cameosos szó hallatán fel vonja a szemöldökét. Van egy pár rontásűző és nem tudja ki az addig jó. *- Értem pedig nem tűntök fiatalnak vagy legalább is én ezt látom, de ez csak az én véleményem. Amúgy is szerintem akkor is többet tudnak a Rontásűzők mint bármely más mágus, vagy fajta beli.*Magyarázza Kornelnak ez pedig megint saját vélemény.*
Kornel Meisner- .::Városi Lakos::.
*Hát akadnak olyanok, akik erre születtek, vagy érdekli őket, esetleg csupán a sötétség ellen akarnak küzdeni, és persze akadnak olyanok, akik ódzkodnak ettől. Érthető, hiszen ha egyszer Rontásűzővé válsz, akkor nagyon nehezen szabadulsz a szokásoktól. Ráadásul ezeknek a személyeknek saját szabályaik, életmódjuk és társadalmi rendjük van. Nem mindenki lehet Rontásűző. Elhivatottság, kitartás és némi tehetség is szükséges hozzá. Na, meg tudni kell csapatban dolgozni. Egyébként egyiküket se zavarja Robert, sőt nem igazán gyanúsítgatják semmivel, mert elsőre nem szokásuk ítélkezni. Annak idején Emil úgy vélte, hogy Kornel egy nagyképű tapló, Kornel meg bőgőmasinának titulálta Emilt, és most tessék mégis egymás lelki társai. Szóval ők ketten már megtanulták, hogy nem illik elsőre ítélkezni.* - Igazából engem nem zavar, csak a haveromra vagyok tekintettel *biccent Emil felé, aki épp egy virágra szállt pillangót bámul. Kicsit elvont a srác, de nem baj.* - Nincs mit *mondja Kornel miközben nyújtózkodik egyet.* - Azért csak óvatosan, ha bárkit megmérgeznek, akkor te is belekeverhetsz az ügybe * teszi hozzá egy ásítás kíséretében a fiú, bár van annyira jól nevelt, hogy legalább a kezét a szája elé tegye.* - Nem. Igazából egész álló nap azt hallgatjuk hogyan próbálják kicsalni a csajt a szobából, az meg hogyan üvöltözik, hogy hagyják békén. Ha meg meghallja, hogy Emillel nevetünk valamit, akkor már egyből azt hiszi, hogy rajta nevetünk. Totál megzakkant. Mondjuk nehéz lehet vaknak lenni, de könyörgöm, ő nem hallgatott ránk, és ment tök egyedül egy veszélyes helyre! *Kornel teljesen beleéli magát a mesélésbe, így Emil kénytelen megragadni a haverja kezét, és a fejét rázva jelezni neki, hogy nem illik ilyeneket mondani másról.* - Jó, na. Sajnálom. De tudod milyen kiállhatatlan *grimaszol a srác, majd Roberthez fordul.* - Érted, ő kereste a bajt. Sajnálom meg minden, de tény, ami tény az ő hibája *vonja meg a vállát. Aztán Robert véleményét hallgatva Kornel megint elvörösödik.* - Hát azért nekünk is van mit tanulni. Amúgy tényleg elég fiatalok vagy… *magyarázkodik, majd a fák közül kirepül egy kavics, és homlokon találja a srácot.* - Aú! Ez meg mi a franc volt? *dörzsöli a fájó pontot. A fák közül motoszkálás hallatszik, majd megjelenik egy napszemüveges lány. A hátán Kornelék hátizsákja lóg, a teste köré pedig egy kígyó van csavarodva. Az egyik kezében egy csúzlit szorongat.* - Ezerszer megmondtam Meisner, hogyha problémád van velem, akkor gyere, és előttem pofázz!*sziszegi a lány, aztán magabiztosan megindul előre. A fene se tudja hogy csinálja. A két hatalmas szemekkel mered a lányra, egyszerűen képtelenek elhinni, hogy itt van.* - Te mégis hogy az életben jöttél ki a szobádból, mikor semmit nem látsz? *rivallt rá enyhén hisztérikus hangon Kornel, mert az illető felnevetett, és megcirógatta a kígyója fejét.* - Egy. Értek a kígyók nyelvén. Tök baró! Ő irányítja a lépteimet. Kettő. Azt sose mondtam, hogy full vak vagyok. Látok ilyen színes vonalakat, ahonnan be tudom azonosítani az embereket *vigyorodik el a lány gonoszan, aztán Robert felé fordítja a fejét.* - Ki van még itt? Őt nem ismerem. *kérdezi halkan. Egyáltalán nem tűnik olyan pszichopatának, mint ahogy Kornel leírta. Tény, hogy van egy bosszantó stílusa, de ha valaki egyszer szánna rá időt, hogy megtörje a jégpáncélját, és megismerje, az rájönne, hogy közel sem olyan, mint amilyennek mutatja magát.* - Robert, ő itt Lora. Lora Verhoeven. Ő is klántag. Őt emlegettem az imént *mutatja be Kornel a lányt, mire az színpadiasan meghajol. Eközben Emil felszívódott valahová. Vélhetően nem akar kereszttűzbe kerülni.*
Vendég- Vendég
*Ő neki aztán teljesen mindegy Rontásűzés vagy nem ő teljesen másból fog meg élni. Mások az álmai és a vágyai. Csak figyeli őket és elkezdenek beszélgetni, de már teljesen el fáradt szóval lassan indul is vissza az iskolába.* - Igazából csak valami olyan főzetet akarnak csinálni amitől egy kisbaba az életét vesztheti az anya méhben. Húgom barátnője bekattant aztán így könnyedén lehetne elvetni. Bár nem tartom túl jó ötletnek, de ők tudják.*Szóval mindenképpen beszél majd még egyszer a lánynak és természetesen nem ért egyet az egész dologgal. Aztán kibeszéli Lorát és nem mondd semmit. Jó érzés így hallgatni és gondolkodik el, hogy kik ezek. Ismételten elmondja, hogy látta már őket a városban császkálni, de ő nem az az ismerkedős típus. A tanulás egy dolog, ő nekik sokat kell tanulniuk.* - Ti nálatok aztán hajtás van. Szóval van mit tanulnotok tényleg.*Mondja és gondolkozik továbbra is el aztán éppen szólalna meg amikor megérkezik valaki. Lorára biccent aztán sóhajtozik.* - Én azt hiszem indulok vissza az akadémiára. Majd még beszélünk Vigyázzatok egymásra!*köszön el és vámpír gyorsasággal vissza az iskolába és oda adja a cuccokat, a tesójának.*
Kornel Meisner- .::Városi Lakos::.
*Érthető, hiszen senki nem egyforma. Ahány ember, annyiféle álom létezik a világon. Aztán, mikor Robert beavatja őket, hogy mire kell a főzet a két srác egy emberként felhorkant. Emil idegesen hadonászni kezd, mire Kornel leinti. A kis srác pedig hiába próbálna szóhoz jutni, az agya blokkolja. Pedig most elég szépen kiosztaná azt az anyát, aki megölné a saját gyermekét. Nos, ez Emil. Kornel inkább nagyot nyújtózkodva Robertre pillant.* - Tudod, nem vagyok egy bioszzseni, de azért még én is tudok annyit, hogy ha a csaj legurulna a lépcsőről, akkor is elveszíthetné a gyerekét. Felesleges és kockázatos szerintem a bájital, de ti tudjátok *adja elő az ő verzióját, amíg Emil jól oldalba nem könyököli. Arra felnyuffant, majd a látásból ismerésre felnevet.* - Ja, hát sokat szoktunk kódorogni. Én nem vagyok egy otthonülő típus, Emil meg csak velem tud beszélgetni, szóval… Érted *vonja meg a vállát, aztán rá pár percre egy kavics jól hókon nyomja Kornelt. Felbukkan a titokzatos támadó is, aki egyből „ugatni” kezd.* - Ilyen az élet *vigyorodik el Kornel. Ő nem bánja a kemény edzéseket, a küldetéseket, és a szigorú napirendet. Aztán mikor Robert lelép, akkor Lora felvonja a szemöldökét a napszemüveg mögött. Emil közben visszatér és bőszen integet a srácnak, hiszen neki így szokása elköszönni. * - Rendben. Akkor szia! *búcsúzik Kornel is. Arra, hogy vigyázzanak egymásra mindhárom gyerek elfintorodik.* - Nekünk van egy kis elintéznivalónk, Meisner…*sziszegi a lány az ujjait ropogtatva.* - Emil, fuss! *kiáltja el magát a srác, majd a két fiú a bőrét mentve megiramodik a város felé.* -Pasik… Istenem, de puhányok… Még jó, hogy legalább te megértesz*dünnyögi Lora a kígyónak, majd lassan elindulnak ők is hazafelé. A kígyó halk sziszegésekkel irányítja a gazdáját, amaz meg azon kesereg, hogy a közelében mindenkinek van egy lelki társa, de neki…* - Vajon az enyém hol lehet? Létezik egyáltalán?*suttogja maga elé elmerengve.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*A folyó partján, még a fák árnyékában járkál fel s alá a srác, pont mintha már szegény bedilizett volna. Persze semmi ilyesmi nem történt, egyszerűen csak gondolkodik, ahhoz viszont túl meleg van, hogy egyszerűen csak támassza az egyik fát. Ütemezetten veszi a levegőt, amellett a pár millió dolog mellett, amin egyszerre jár az agya, talán erre koncentrál leginkább, hisz ez segít most neki abban, hogy teljesen nyugodt tudjon maradni.* ~ Ki és be, ki és be... Brenda... Ki és be, ki és be... A munka, anyám... Ki és be, ki és be... Gis és Alex... Ki és be, ki és be... ~ *És így folytatódik az egész. Egy külső szemlélőnek kész káosznak tűnhet az angyal fiú gondolatmenete, de igazából így tudja a leginkább rendszerezni a doldokat. Minden egyes címszóhoz mérhetetlen gondolatsor tartozik és ebben a módszerben találta meg a legjobb rendszerezést. Néha azért hálát ad annak, hogy nagynénja pszichológus és általában nem hagyta békén a srácot... Még pár percnyi fel s alá járkálás után a srác megtorpan, mély levegőt vesz és egyszerűen leül törökülésben.* - Mi történt velem? *Sóhajt a srác és Brenda képe jelenik meg lelki szemei előtt. Igen, mostanában túl sokat gondol a lányra és nem tudja pontosan, hogy miért is. Szerelem vagy szimpla együttérzés. Esetleg barátság? Nem tudja. És emellett azt sem érti, hogy hogy húzhatott ennyire szét a családja. De ami leginkább zavarja az az, hogy ez ellen nem tud mit tenni.* - Még csak azt sem tudom, hogy hol vannak most... *Dől hátra a srác és mielőtt még lefeküdne, leveszi magáról a trikóját és begyűri a feje alá. Melege van, de tovább nem áll szándékában vetkőzni, és a vízbe sincs kedve belemenni, így ez az egyetle megoldása maradt. Kezeit a szemére teszi és erősen gondolkodik, hogy mit tegyen. Mindkét esetben.*
Vendég- Vendég
-Jó, de akkor légy szíves ne nyírasd ki magad oké!? Alex..*Mérgelődik magában, de nem mondd semmit.* - Idióta..*Még is mondott, de inkább csak azért, mert ő aztán el van vele, de most valamiért megint szét veti a srácot az idegek és ilyenkor a lánynak nem sikerül lenyugtatnia. Minden esetre tudja jól, hogy nem helyes az amit a srác csinál. Ha bár mikor hallgatott rá? Ja persze amikor még normális volt és nem csak Sarara hallgatott. Erre van egy kicsit kiakadva és nem tudja azt, hogy miként tegye helyre. Mindenesetre most ismételten a Crystäl folyóhoz indul és a gondolatai teljesen meg vannak kavarodva. Lilnek is említette Etiennet, hogy valami van vele és érzi is, de már réges régen nem érezte ezt az érzést. Aztán Yannal való találkozás is örömmel telt el ha bár érdekesen telt az este. Mind a ketten megváltoztak ezt sikerült megállapítaniuk, de hát ilyen az élet körforgása. Változik mindenki aztán lehet ennél jobb is? Elviekben lehet hiszen a lány is érzi a változást. Egy fekete ruha van rajta alatta fekete bikini.. A törölközőt leteríti és lefekszik. Etiennet észre sem veszi egyre jobban belemélyed a gondolataiba.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Mélyen az elméjébe süllyed, igyekszik feleleveníteni, hogy régen mit tett volna, hisz az a régi, csajozós Etienne biztos megtalálta volna a megoldást arra, hogy itt pontosan mi is történik. Legalább is Brendával biztosan tudott volna mit kezdeni, még ha a húga és az öccse problémáját nem is tudta volna megoldani. Két gondolat között mintha ismerős hangokat hallana, el is veszi a kezét a szemei elől, de mivel nem lát senkit, egyszerűen visszateszi rá és folytatja azt a lehetetlenül idióta gondolatmenetét, miszerint az anyjukat is bele kéne vonnia a dolgokba.* - Nem, nem ez hülyeség... *Morogja maga elé és rögtön Thierryre gondol és szinte felpattan ülő helyzetbe.* ~ Hogy ez nem jutott eszembe! De azt sem tudom, hogy mi van vele. Utoljára is csak annyit hallottam felőle, hogy valami olasz csaja van... ~ *Gondolkozik el ismét, kissé előregörnyedve, egyik kezével az állát támasztva, másikkal meg az állát támasztó kezét. Sóhajt egyet és körbetekint, mire szinte leesik az álla.* ~ Brenda? Akkor nem csak képzelődtem az előbb? ~ *Döbben le enyhén, de mégis egy mosoly kúszik az arcára. Nem tehet róla, amikor csak a lányt látja, valahogy mindig előbújik az a régi Etie, aki nem a munkájának élt, hanem a szórakozásnak.* - Ropogósra akarsz sülni, hogy pont a tűző napra feküdtél? *Nevet a srác és a trikóját ott hagyva leguggol a lány mellé, megtartva azt a tisztes fél métert.*
Vendég- Vendég
*Ma úgy dönt, hogy a gondokat hátra hagyva inkűbb törődik magával aztán ha tud barátnőjével lenni akkor vele is lesz na meg a Cameososokkal. Egészen jól kijön a házában mindenkivel és jól érzi magát. A lányok egészen jó fejeknek tűnnek és a fiúk is természetesen. Nem gondolta volna, hogy megtalálja a közös hangot a többiekkel, de hát ő aztán nyitott mindenre. Tényleg örül annak, hogy itt van. Ahogy becsukja a szemét meghallja Etienne hangját és rápislog és elmosolyodik.* - Oh igen. Meg egy ksi kikapcsolódás. Tudod ebben a melegben nem igazán lehet meglenni sehol akkor már inkább ide kijövök. Még szerencse, hogy a démonok bírják a napot akkor már rég nem itt lennék hanem a más világban.*Kuncogja el magát pedig nem vicces ezt ő is tudja és természetesen muszáj megőriznie a hideg vérét. Tehát mindenképpen így tudja csak a dolgokat megcsinálni. Amúgy is, úgy van vele, hogy egyszer majdnem meghalt miért ne viccelődjön vele? Aztán rápillant a srácra és végig nézi.* - Csatlakozol hozzám? és te mijáratban vagy itt? Ahogy látom neked is vannak gondok vagy csak a nap és a meleg?*Mosolyog rá és csinál helyet a törölközőjén és engedi, hogy oda üljön mellé a srác. Igen a lány határozottan meg van változva.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
- Hát igen, a vízparton tűrhetőbb minden. *Mosolyog a másikra és jelenleg, távol álljon tőle bármikor máskor, de nincs kedve nevetni. Valahogy most semmi sincsen rendben. De legalább Brendával lehet, amíg a lánnyal van legalább lenyugodhat kicsit. A lány szavaira csak huncutan elvigyorodik.* - De csak mert felajánlottad. *Kacsint rá és kicsit megköszörüli a torkát.* - Csak a szokásos, tudod. *Legyint, miközben átül a törülközőre a lány mellé és a folyót kezdi nézni.* - Biztos, hogy nem sülsz meg? *Kérdezi a srác egy visszafolytott mosollyal.* - Gyilkos ez a meleg. *Kuncog és lehajtja a fejét, hogy legalább a szemébe ne süssön a nap.* - Amúgy te miért jöttél? Gondolom, hogy nem csak a napozás lehetősége vonzott ide? *Mosolyog a másikra és igazából leginkább az érdekelné, hogy kivel beszélt az előbb. Vagyis, hogy azzal beszélt-e, akire ő gondol* - Beszéltél mostanában Alexxel? *Kérdez rá végül néhány perc hallgatás után. Nem, nem bírta tovább magában tartani ezt a kérdést. Nagyon aggódik a srácért, ő maga pedig hiába keresi, vagy nem találja, vagy a másik nem akar épp beszélni vele. Látja, hogy megváltozott a másik. Mintha már nem is érdekelné a családja. Se semmi más.
//Fagy, mert Réka eltűnt//
//Fagy, mert Réka eltűnt//
Vendég- Vendég
*Még is mi történik az érzéseimmel? Úgy érzem, hogy változnak a dolgok, de meddig? Soha nem tudtam ezt az érzést csak régebb óta és ez most más. Ahogy rápillantok Etiennere elmosolyodok, és nem válaszolok rögtön.* - Hé.. ha azt mondom, üljünk a fűre akkor is mert fel ajánlottam?*Kérdezem meg a srácot majd játékosan meglököm és angyalian ártatlanul pislogom rá. Aztán kapok egy kérdést és felvonom a szemöldököm.* - Eszedbe ne jusson Etienne Marceau!*Tudja, jól mire gondolok én is a víz felé pillantok. Nem fog beledobni a vízbe ezt már most meg mondom.* - Ja a meleg gyilkos, de szerencse nem öl meg minket. Ugye angyalka?*Mondom neki és sóhajtok. Nem is tudom mit mondhatnék még a srácnak hiszen végül is elég sok minden történt és a srác is képes megváltozni. Mármint Alex. Felsóhajtok aztán válaszolok a kérdésre.* - Gondolkozni jöttem ki meg Lillel majd akarok később beszélni. Igazából örülök annak, hogy itt vagyok, mert nyugodt ez a hely. De meddig?*Kérdezem meg filozófikusan aztán Alexes kérdésre elfordítom a fejem.* - Ja, de elég makacs.*Mondom neki, de nem tudok mit tenni. Saraval jól el van, de ő most más miatt van elbújva amit tudok.* - Figyelj ezt nem tőlem tudod. De teherbe ejtett egy iskola társunkat. Azt hiszem Cameosos a csaj, és ráadásul úgy tudom Kamen rokona. Ismered Kament ugye? Én csak hallottam mit művelt egy éve Alexel, de nem szeretném, hogy bármi baja legyen a srácnak. Abigail Aleksevnek hívják a lányt és nem tudom te már találkoztál e vele. Figyelj nagyon félek ez lesz az utolsó húzása a srácnak és keresztre feszíthetik…*Mondom Etinek igen ebben nem tudok én se mit csinálni.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
- Lehet. *Kuncog a srác és a lökésre csak szimplán összekócolja a lány haját. persze csak picit, tudja, hogy a húga hogyan szokott rá reagálni és Brendánál még erről fogalma sincs... A lány következő szavaira teljesen ártatlan fejet vág.* - Nem tudom miről beszélsz. *Pislog továbbra is ártatlanul és egyenlőre még nem dobja bele a vízbe a lányt. Egyenlőre. Majd ha nem számít rá a másik, úgy izgalmasabb.* - Hát ajánlom is. *Fintorog az égre, de azzal, hogy az égre emeli a fejét, inkább igyekszik eltakarni az arcán felűnt enyhe pírt, az angyalka megnevezésre majd mikor sikerrel jár kék szemeit ismét a lányéra szegezi.* - Reméljük még egy ideig. *Sóhajt a srác és mondhatjuk, hogy nyugtalan. De ezen mi is a meglepő? Ilyen helyzetben...* - Hjajj, azt tudom... *Feleli enyhén lemondóan és tovább hallgatja. Mikor pedig leesik neki, hogy mit mond a lány, halkan felnyög és a kezébe temeti az arcát.* - Már megint? *Suttogja és pontosan emlékszik Ramonára is és szinte sejti, hogy ha a srác tényleg szereti Sarat és a lány is őt, akkor Sara is úgy fog járni, mint Lisa. Persze csak ő kombinál, de szinte ugyanaz a séma...* - Biztos mesélte neked is, hogy tavaly is teherbe ejtett egy lányt, Ramonát, ha jól emlékszem a nevére, és Lisa egyrészt ezért szakított vele. Vagyis, nem szakított, csak ez lett a vége. *Sóhajt a srác. Tényleg sajnálja Lisát és Alexet is sajnálta. Tudta, hogy mindkettejüknek rémes volt, és azt is tudja, hogy ezt akkor is a fiú rontotta el, javarészben.*- Ismerem őt, Abigailt is. És tudom mi lesz a vége, hogy ha ez az egész kiderül. *Sóhajt ismét lemondóan.* - Ez egyre rosszabb lesz. *Suttogja és komolyan, már a sírás kerülgeti. Most már Alexért is gőzerővel aggódhat, nem mintha eddig nem aggódott volna érte, de eddig leginkább Gis foglalta le...*
Vendég- Vendég
*A hajkócolásra nem mondd semmit csak fintorog. Igen nem szereit ha hozzá érnek a hajához, de nem bánja. Etienne amúgy is jó társaság és el van vele.* - Ahha nem tudod! Majd amikor nem számolok rá a vízbe akarsz dobni. Etienne Marceau ismerem ezt a nézést!*Koppint az orrára és részben viccel részben nem. Amúgy meg Etiennet kedveli csak nem tudja mi van az érzéseivel.*~Cuki~*Gondolja majd sóhajt.* - Sajnos megint, de ez ezúttal más. Ittak és Abigail sem volt akartál. Legalább is ezt tudom. Am megváltozott csak nem tudja hogyan kezelje az érzéseit.*Mondja Etiennek és Aggódik Alexért, de tudja nem nagyon kell, mert a srác meg fog változni és reméli előbb vagy utóbb. Inkább előbb mint utóbb. Sóhajt Ramonára és elmosolyodik.* - Hallottam az esetet és azt hitte ő az igazi aztán itt hagyta. Sorban.. Szerencsétlen lányok terén..*Mondja majd becsukja a szemét és kicsit elfekszik a törülközön. Rossz lesz a vége ezt ő is tudja és félti is ám. Sok minden történt, de nem akarja elveszteni a srácot.* - Azt hittem ismerem a srácot, de nem tudom.. én meg bonyolult egy személyiség vagyok még egy érzelmi szint sem tud megérteni.*Összevissza beszél, de nem tudja miért. Lehet lelkizés miatt.* - Miért kérdezed?*Érdeklődik, de még mindig csukva van a szeme.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Az angyali pislogást egy ördögi vigyor váltja fel és villámgyorsan felkapja a lányt, majd a folyóparthoz viszi.* - Na felkészültél? *Kérdi még mindig vigyorogva, persze csak viccel, nem fogja beledobni a lányt a vízbe. Egy egyszerű vicc, muszáj néha kicsit élcelődnie neki is, mert már másképp tényleg nem bírja. Ha, ha nem teheti meg, akkor egyszerűen visszamegy Amerikába vagy Franciaországba és egyszerűen újra bezárkózik az irodájába és ismét munkamániás lesz...* - Ramona sem direkt esett teherbe. *Sóhajtva jegyzi meg és kezd kicsit megnyugodni. Tényleg nem akar beleszólni az öccse szerelmi életébe, de igazán visszafoghatná magát...* - Nem teljesen így volt, de igen. Jó lenne ha találna magának valakit, talán Sara... *Védi a lányt, mint az egyik legjobb barátját, de igazat kell adnia abban, hogy Lisa is elrontotta, majd némi reményt csalva a hangjába kész lenne imádkozni az öccséért, főleg, hogy túlélje ezt az Abigailes ügyet. Mikor a másik elfekszik, utána néz, majd vissza a folyóra. Jobbnak látja, ha egyenlőre az öccse problémájára koncentrál.* - Ismered, de ha rájön az 5 perc... Akkor igen, annyi annak, hogy ismered. *Próbálja elmagyarázni, hogy a lány megértse, de lehet, hogy felesleges. Sóhajt egyet és megmasszírozza a homlokát. Nem érti, hogy képes magát mindig bajba keverni a srác. Talán direkt csnálja? Etie nagyon reméli, hogy nem.* - Mégis csak az öcsém és érte is aggódom. *Sóhajt a srác, igazából nem értette teljesen a lány kérdését, hisz a múltkor már mondta neki, hogy aggódik Alexért és szeretné tudni, hogy mi van vele.*
//Ismét fagy, mert Rilla usere képtelen Brendát írni. xD//
//Ismét fagy, mert Rilla usere képtelen Brendát írni. xD//
Roderica D'rayn- .::Diák::.
* Egyedül. Mostanság egyre inkább érzi, hogy nem is annyira jó dolog ez, mint ahogy azt várta, persze tenni ellene? Ugyan, arra már nem képes. Nem érez késztetést aziránt, hogy bárki nyakába varrja magát, hogy koloncként loholjon utána, az meg még csak meg se fordul a fejében, hogy valaki az ő társaságára áhítozna.
Ezért is ül halálos nyugalomban a tónál. Van mégis valami jó oldala annak, ha valaki kevésbé ismert, Rica sose vágyott az ellenkezőjére, az, hogy az árvaházban hallgattak a szavára, csupán a hatalmas szájának köszönhető, na meg a kitartásának. De itt... abban sem biztos, hogy azok megjegyezték a nevét, akikkel találkozott, de ez így is van jól. Nem akar életre szóló barátságokat kötni, a nagy őt meg főleg nem keresi, nem azért van itt. Ő azért jött, mert muszáj, mert itt vannak olyanok, mint ő, és ennyi. Az, hogy tanul... hát unalmában nem tehet mást. Márpedig szívesebben van egy könyv társaságában, mint bármi máséban. Csak azért jött ki, mert megunta a négy fal látványát, volt is ideje, hisz hónapokon keresztül ki se dugta onnan az orrát. Viszont ez a folyó... ez tetszik neki, így kezeit háta mögé téve szemléli, miközben az agya lázasan kattog valamin.*
Ruha
Ezért is ül halálos nyugalomban a tónál. Van mégis valami jó oldala annak, ha valaki kevésbé ismert, Rica sose vágyott az ellenkezőjére, az, hogy az árvaházban hallgattak a szavára, csupán a hatalmas szájának köszönhető, na meg a kitartásának. De itt... abban sem biztos, hogy azok megjegyezték a nevét, akikkel találkozott, de ez így is van jól. Nem akar életre szóló barátságokat kötni, a nagy őt meg főleg nem keresi, nem azért van itt. Ő azért jött, mert muszáj, mert itt vannak olyanok, mint ő, és ennyi. Az, hogy tanul... hát unalmában nem tehet mást. Márpedig szívesebben van egy könyv társaságában, mint bármi máséban. Csak azért jött ki, mert megunta a négy fal látványát, volt is ideje, hisz hónapokon keresztül ki se dugta onnan az orrát. Viszont ez a folyó... ez tetszik neki, így kezeit háta mögé téve szemléli, miközben az agya lázasan kattog valamin.*
Ruha
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Jesmon ezúttal úgy döntött, kiszabadul egy kicsit a kastélybeli szobájából, egyrészt, mivel ilyen melegben még neki sincs kedve dolgozni, másrészt pedig mert imádja a napsütést, és ki szeretné használni, ameddig még tart. Mert valljuk be, Anglia időjárása nem épp a napsütésről híres, ha meg még a tündérekre is rájön a tízperc, az is előfordulhat, hogy augusztus közepén havazni kezd. Na persze ennyire szélsőségesek még sosem voltak, de nem árt felkészülni a legrosszabbra. Ami azonban az időjárásnál kissé meglepőbb, az az, hogy az ősdémon ezúttal lecserélte az öltönyét egy szürke térdnadrágra és egy fehér ingre, amit ráadásul be sem gombolt teljesen, így láthatóvá téve igencsak fehérneműreklámba illő mellizomzatának egy részét. Persze nem azért, mert közszemlére kívánja helyezni, hanem csupán mert meleg van. A biztonság kedvéért azonban elhagyta az akadémia területét, és máshol bóklászik, nevezetesen a Crystal folyó partján, bokáig a vízben. Zsebretett kézzel sétálgat a hűsítő folyóvízben, néha meg-megállva s körbehordozva pillantását a tájon, a körülötte úszkáló halakon, vagy a feje fölött repedő madarakon. Most valami csoda folytán sikerült kikapcsolnia az agyát, és kivételesen nem a Michael ügy részleteit elemezgeti magában. Most csupán élvezi a tájat, és mint mindig, ha nyugodt, Rebeccára gondol. Persze van, hogy a kettő fordítva jár, és éppen attól nyugszik meg, hogy eszébe jut a szerelme, de ez most nem így történt. Jelenleg épp az egy hét múlva esedékes nyaralásukat tervezgeti a hegyekben, egy kis faházikóban, elzárva mindentől és mindenkitől. Rég volt bármi, amit ennyire várt volna. Persze előtte még el kell intéznie pár dolgot, de ha törik, ha szakad, elmegy oda a nővel és nem visz magával semmit sem a munkájából, sem egyéb dolgokból. Gondolataiba merülve először észre sem veszi a parton ücsörgő lányt, csak amikor már szinte elsétált előtte. Akkor azonban megtorpan és halványan elmosolyodik.* - Roderica... Meglepő, hogy pont itt futunk össze. Hónapok óta nem láttalak. Leszámítva persze az órákat... *Mondja, miközben kijjebb sétál a vízből.* - Nem zavarok? *Kérdi udvariasan, s ha választ kap, illetve ha a válasz pozitív, leül a lány mellé.* - Nekem nem volt szerencsém, vagy te bújkálsz ilyen ügyesen? *Kérdi mintegy mellékesen, miközben térdeit kissé felhúzva elhelyezkedik a csillogó homokban.*
Roderica D'rayn- .::Diák::.
- Ne aggódj, pár hét és már úton lesz a lány...* életében nem volt még ennyire ideges, hisz tudta jól, róla beszél, és azt is, hogy mire céloz. Csalódott, talán még ekkorát soha. Hallotta, hogy a férfi miben utazik a háttérben, de naiv lélekként bízott abban, hogy ő majd... ő majd nem lesz a sok közül, de nem... ugyanaz lenne a sorsa, mint előtte ki tudja, hány lánynak. A düh elkerekedik rajta, ökölbe szorítja kezeit, és úgy fixírozza az istállót, mintha a legutálatosabb hely lenne a világon. Aztán... aztán az épület lángra kap...
Megrázza a fejét, nem akar erre gondolni, hisz ez csak egy sötét folt a múltjában, amit csak el akar felejteni.*- Tessék?* kapja fel a fejét a hang hallatán, és össze is rezzen egy pillanatra, bár már megszokhatta volna, ha a szobáján kívül bárhol is egyedül van, az nem maradandó állapot.*- Persze, csak nyugodtan* von vállat, és arrébb is ül, jelezve, ő nem bánja, bár nem is érti, Jesmon miért vetemedik arra, hogy az ő társaságát keresse, mások kerülik, ahogy bírják, ők teszik jól.*- Nem bujkálok.... csak nem jövök ki a szobámból* magyarul bujkál, de a dac benne van, ami nem engedi, hogy a másiknak igazat adjon. Viccesnek tartja, hogy először is valami víz mellett találkozott a démonnal, és most is itt botlik belé, de hát na, lehet ő is jobban bírja a természetet. Érződik rajta, hogy megint fogalma sincs arról, mihez kezdjen most. Kyle-al könnyű volt, a vámpír kiharcolta magának, hogy kötekedjenek vele, és Rica egy pillanatig se ellenkezett, sőt.*- Mindig ezek a vizek, mi?* kérdez rá már csak azért is, na meg van benne némi kíváncsiság, szeretné tudni, hogy a másik is emlékszik-e rá, bár nem vágja földhöz a tény, ha nem, nem is harcolt azért, hogy maradandó emlékeket hagyjon a férfiben, sose tenne olyat.*
Megrázza a fejét, nem akar erre gondolni, hisz ez csak egy sötét folt a múltjában, amit csak el akar felejteni.*- Tessék?* kapja fel a fejét a hang hallatán, és össze is rezzen egy pillanatra, bár már megszokhatta volna, ha a szobáján kívül bárhol is egyedül van, az nem maradandó állapot.*- Persze, csak nyugodtan* von vállat, és arrébb is ül, jelezve, ő nem bánja, bár nem is érti, Jesmon miért vetemedik arra, hogy az ő társaságát keresse, mások kerülik, ahogy bírják, ők teszik jól.*- Nem bujkálok.... csak nem jövök ki a szobámból* magyarul bujkál, de a dac benne van, ami nem engedi, hogy a másiknak igazat adjon. Viccesnek tartja, hogy először is valami víz mellett találkozott a démonnal, és most is itt botlik belé, de hát na, lehet ő is jobban bírja a természetet. Érződik rajta, hogy megint fogalma sincs arról, mihez kezdjen most. Kyle-al könnyű volt, a vámpír kiharcolta magának, hogy kötekedjenek vele, és Rica egy pillanatig se ellenkezett, sőt.*- Mindig ezek a vizek, mi?* kérdez rá már csak azért is, na meg van benne némi kíváncsiság, szeretné tudni, hogy a másik is emlékszik-e rá, bár nem vágja földhöz a tény, ha nem, nem is harcolt azért, hogy maradandó emlékeket hagyjon a férfiben, sose tenne olyat.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Feltűnik neki, hogy épp valamiféle hosszabb gondolatmenetet szakított meg, hiszen elég meglepettnek tűnik a démon lány, mikor Jesmon hozzá szól. Persze inkább úgy tesz, mintha észre sem vette volna, teljesen természetesen folytatja mondandóját, majd miután megengedték neki, helyet foglal a lány mellett. Viszonylag gyakran beszélget így diákokkal, mert szeret minél többet tudni róluk. Persze elég furcsa a helyzet, mert a legtöbben képtelenek vele kötetlen beszélgetéseket folytatni, már csak azért is, mert ő egy ősdémon, és erre rájön még az is, hogy igazgató. Pedig egész egyszerűen csak meg szeretné ismerni azokat, akiket tanít, hogy az Akadémia ne csak egy személytelen gyár legyen, hanem kialakulhasson a vezetőség és a diákok között valamiféle ha nem is közvetlen, de jó viszony. Mindemellett vigyáz rá, hogy ne kivételezzen emiatt senkivel, ezért mindenkivel ugyan úgy viselkedik. Azért előfordul, hogy ha kettesben beszélget valakivel, aki nagyobb hajlandóságot mutat a megnyílásra, vagy Jesmon régebb óta ismeri, akkor jobban elengedi magát, de mindig vigyáz rá, hogy ennek ne legyen tanúja más diák. Roderica esetében pedig... Egyszerűen csak lát valamit a lányban, ami miatt úgy érzi, közelebb kell jutnia hozzá. Valamilyen lehetőséget, amit egyedül talán nem tud meglelni magában. Hát, a megérzései általában jók szoktak lenni, úgyhogy...* - Értem. Biztosan kényelmesebb, mint odakinn, a többiek között. *Sandít a démon lányra egy alig felfedezhető félmosoly kíséretében, megcsillanó tekintettel. A következő szavakat hallva azonban már ismét a folyó csendes vizét pásztázza, de nem állja meg egy mosoly nélkül.* - Igen. Úgy tűnik, egyszerre vonzanak minket. *Hagyja jóvá, hiszen emlékszik a találkozásra, már hogyne emlékezne. Akkor is szimpatikus volt neki a lány, csak közben annyi minden történt... De ha találkoztak volna, biztosan megáll vele néhány szót váltani.* - Tehát azóta nem történt semmi érdemleges? Úgy hallottam, a néptelen szobák nem szoktak túl eseménydúsak lenni. *Mondja tekintetét maga elé függesztve, látszólag semleges arccal, de ha Rica kiszúrja, észrevehető, hogy a szemével mintha továbbra is nevetne. Nem mintha viccesnek találná a dolgot, csak szórakoztatja, ahogy a lány próbálja Jesmonnal és önmagával is elhitetni, hogy nincsen szüksége társaságra és tökéletesen megvan az ő saját üvegbúrájában.*
Roderica D'rayn- .::Diák::.
* Jesmon nem tartozik azok közé, akiktől feláll a szőr a hátán. A férfi társaságát ki tudja, miért, de képes elviselni. Talán mert.... mert nem érzi azt, amit általában szokott, hogy vagy önző mód azért mennek oda hozzá, hogy az illető ideje teljen, vagy mert "friss hús", akiről még semmi pletyka nem terjeng. Ha lányon múlik, nem is fog. Rica a múltját, ahogy minden mást is, ami ő, vagy milliónyi lakat alatt tartja, mondván, senkinek semmi köze hozzá. Azt meg végképp nem szeretné, ha rajta csámcsognának. Mellesleg meg se tud bízni senkiben, pláne nem annyira, hogy hatalmas ütőkártyát adjon a kezébe, ő ilyen, ezt csak elfogadni, vagy megszokni lehet. Jesmonon érzi, hogy nem akarja feszegetni a határokat, hogy nem vár tőle többet, mint amennyit a lány hajlandó megmutatni magából, persze már jól párszor helyben hagyták a megérzései, így ebben sem biztos, mindenesetre.. talán épp ezért nem menekül el fejvesztve. Hogy ő lenne az igazgató? Vagy épp egy Ősdémon, az számára mellékes, sose csinált nagy ügyet ebből, ő bárkinek bátran beszól, ha úgy tartja kedve, bár az itteniek fejében ez meg nem fordulna, nem képes még annyira feloldódni, hogy olyan legyen, amilyen valójában.*- El sem hiszed, mennyire. Nekem nem megy.... nem tudok olyasmire rákérdezni, mai egyáltalán nem érdekel, mint például, a "Hogy vagy", meg "Milyen napod volt", és egyszerűen hideglelést kapok attól, ha valaki két perc alatt vág a fejemhez millió kérdést, nem törődve azzal, úgyse fogok rá válaszolni... és... jobb így egyedül* vonja meg a vállát, még idejében leállítja magát, mert ő képes lenne órákon át szitkozódni, főleg az ilyen lények miatt, de nem akarja terhelni ezzel Jesmont.*- Fogalmam sincs, miért* mélázik el a lány is, miközben a folyót bámulja. Tényleg nem képes megérteni, miért érzi jól magát víz mellett, ahogy a tűz iránt érzett vonzalmával se tud mit kezdeni, persze ezt inkább magában tartja, a világért se szeretné, ha valaki emiatt dilisnek titulálná, van csomó egyéb tulajdonsága, amire foghatják.*- Ha tizenakárhány évig laksz együtt két tucat másik gyerekkel, értékelni fogod* mosolyodik el halványan, mert az árvaházban sem volt külön szobája, csak akkor, mikor rossz fát tett a tűzre, na de az sem volt leányálom.*- Próbáltam életjelet adni az otthoniaknak, egyszer meg is akartam lógni innen.... egyik se jött össze* húzza el a száját, és most kerüli a másik tekintetét. Jesmon hiába jó fej, igazgató lévén csak nem szeretne ilyesmit hallani, legalább is ezt gondolja.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Hát, bár vannak egy páran, akik nem bírják elviselni Jesmont, mégis elmondható, hogy az ősdémon viszonylagos népszerűségnek örvend, legalábbis itt, Fair Isle szigetén. Ez talán az igencsak segítőkész, kedves, és cseppet sem hétköznapi természetének köszönhető, meg hogy évezredekig tanulta, hogyan kell a legkülönfélébb lényekkel bánni, hogyan kell úgy beszélgetni velük, hogy minél hamarabb a közelükbe tudjon jutni s közben ne higgyék azt róla, ki akarja őket használni. Mert nem is akarta sohasem. Csupán egy indokból közeledik bizonyos személyek felé, s az pedig az, hogy úgy sejti, segítségre lenne szükségük, csak nem mernek kérni, vagy esetleg az önbecsülésük akadályozza meg őket ebben. Teljesen mindegy, a lényeg, hogy aki segítségre szorul és meg is érdemli, nem marad magára, ha Jesmon a közelben van. Ha akarja, ha nem. Minden esetre jól esik az ősdémonnak, hogy a másikat nem igazán izgatja a kiléte vagy az a tény, hogy ő az egyik igazgató. A lány válaszára Jesmon ezúttal nem mosolyodik el, csak komolyan bólint, jelezve, hogy érti, hova akar kilyukadni. Válasz közben sem néz oldalra, ezúttal a föléjük hajoló faágakat kezdi szemlélni.* - Ez igaz. Viszont ha olyantól kérdezed, akinek érdekel a válasza, az teljesen más. Vagy ha olyan kérdezi tőled, akit érdekel a válaszod. *Magyarázza halkan, nyugodt hangon, mintha csak az aznapi időjárást tárgyalnák meg egy csésze tea mellett.* - Na persze ahhoz, hogy ilyenekkel találkozz, el kell viselni az általad említett példát is. Véleményem szerint megéri, sokkal elviselhetőbb így az élet. *Mosolyodik végül el, de még mindig csak a fák felé fordulva. Aztán a vízre terelődik a téma, mire Jesmon ismét az említett elem felé fordítja tekintetét.* - Én sem tudom megmondani. Engem is mindig vonzott a víz, de ugyanígy a többi elem is. Tudod, a Pokolban elég keveset látni belőlük. Kivéve talán a tűzből. *Fordul ezúttal mosolyogva a lány felé, de csak egy pillanatra, a következő másodpercben már ismét a vizet nézi.* - Az elemek csodálatosak. Főleg a tűz és a víz. El sem hinnéd, mennyi örömöt lehet bennük lelni, ha évezredekig nem láthatod őket természetes közegükben. Csodálatosak. Megéri velük több időt tölteni. *Magyarázza továbbra is a csevegő hangvételével, de eközben a folyó vizéből egy vízből alkotott alakzat emelkedik fel, amely két alakot ábrázol, egy férfit és egy nőt, ahogy önfeledten keringőznek alig pár centivel a vízfelszín fölött. Pár másodperc múlva a jelenség vízcseppek formájában visszahullik a folyóba, Jesmon pedig ismét Rodericára pillant.* - Ha évezredekig laksz együtt több száz erőszakos ősdémonnal és Luciferrel, akkor is egészen értékelhető. *Ezúttal is csak halványan mosolyog, de szemében ismét láthatóvá válik a nevetés árnyéka. Egészen kezd kifejlődni a humorérzéke.* - Persze ettől még nem feltétlenül kell remeteként elzárkózni. *Von végül vállat, majd ismét a víz felé fordul. A következő szavakra már szélesebben elmosolyodik.* - Meglógni? Ugyan miért? Tudtommal nem börtön ez. Bármikor visszamehetsz meglátogatni őket.
Roderica D'rayn- .::Diák::.
* Ő nem szorul segítségre, váltig állítja, és nem is hagyná, hogy bárki olyan mértékben belemásszon a privát szférájába. Mindent egymaga oldott meg eddig, eztán se lesz másképp. Makacs, irgalmatlanul az, ráadásul szinte áthatolhatatlanok, vagyis.... eddig nem sikerült senkinek ledönteni azokat, vagy mert meg se próbálta, vagy mert a lány nem hagyta, mindenesetre a végeredmény ugyanaz. Rengeteg ideje volt megtanulni, hogy egyedül csak is magára számíthat, most meg már nem is hagyná, hogy más törődjön vele - nem, cseppet sem lényeges, hogy néha, elborultabb pillanataiban jól is esne neki-, na nem mintha annyira törnék magukat. Megcsóválja a fejét, és már-már elnéző mosoly nyugszik meg az arcán.*- Nem érdekel senki, és én se érdeklek senkit. Ez így van jól... nem akarok kötődni, ahogy azt se más tegye ezt. Nem mellesleg, ha valaki annyira érdekelne, hogy rákérdezzek, hogy van, az marha nagy árulás lenne, mivel elméletben tudnom kéne* mert ő nem a felületes kapcsolatok híve, egész életében két ember volt fontos számára, az egyiket még csak kérdezni se kellett, a másik meg úgyis a nyakába zúdított mindent, de épp ezért szerette annyira.*- Minden bizonnyal* von vállat, mert mégis egy tapasztaltabb valaki mondja ezt, nem számít, hogy jelenleg egyáltalán nem így érzi, változhat a véleménye.... egyszer... talán...., ha nagyon összeszedi magát.*- Fura, hogy úgy beszélsz a Pokolról, mint más Los Angelesről* néz a férfire kissé félve, és csak reménykedik abban, a másik érti, mire céloz. Lehet azért ilyen furcsa, mert javarészt emberek vették körül, akik még csak hallani se akarták ezt a szót, Jesmon meg majdnem a turistalátványosságokat is felsorolja helyben. Talán itt mutatkozik meg az, hogy bár a lány démon, egyáltalán nem viselkedik úgy, emberek közt élt, többnyire annak is vallja magát, azt se tudja, a fajtársai, hogy viszonyulnak más lényekhez, vagy épp a hasonlókhoz, semmit nem tud erről a létről az égadta világon, és ez cseppet se zavarja. Összeráncolt szemekkel nézi a keringőző alakokat, el is húzza a száját, mert.... mert egyből a bál kúszik az emlékei közé, na az az esemény, ahová soha nem fogják többet rángatni.*- Nem tudom, egyszer felégettem egy istállót, véletlenül...* kuncog halkan, mert bár igenis van súlya a szavaknak, most már csak nevet rajta, és azt bánja, annak a féregnek bezzeg semmi baja nem esett*- Hmmm több száz vérengző lény, vagy három tucat visító gyerek.... azt hiszem, nem cserélnék veled* vigyorog rá hosszas mérlegelés után, aztán felsóhajt.*- A Pokol tényleg olyan, ahogy az emberek leírják, tényleg a legszörnyűbb hely? És ha már egyszer ott éltél, miért nem vagy ott?* néz rá hitetlenül, mert azt azért nem gondolja, hogy onnan közvetlen járat indul fel, nap, mint nap.*- Nem zárkózok el, látod, téged se küldtelek el messzire, csak... nem lételemem a társaság* markol fel egy kis "homokot", majd végignézi, ahogy a földre esik a kezéből.*- Nem, oda vissza soha nem mennék, csak el akartam tűnni, lehet, vissza se jöttem volna.... aztán... valamiért mégse ment* von vállat, persze látszik, hogy ezt nehezményezi, mert ő mindenhonnan képes meglépni, csak innen nem.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Nos, hogy Jesmonnak mennyire fog sikerülni lebontania ezeket a "falakat", ez már más kérdés. Eddig jópárszor sikerrel járt, de természetesen semmi sem garantálja, hogy most is így lesz. Ő továbbra is úgy érzi, hogy ezek a falak nem elsősorban védelemre valók, hanem hogy eltakarjanak valamit, amivel még a lány sem mer teljesen szembenézni. A szavait Jesmon szinte némán hallgatja végig, amikor azonban a lány végül befejezi, pár másodperc után válaszol rájuk. Vagyis leginkább kommentálja őket.* - Igen, ebben igazad van. Viszont néha van, hogy a másik direkt arra vár, hogy megkérdezd. Mert szüksége van arra, hogy tudja, érdekled. Még akkor is, ha ezt eleve tudja. Így akkor is meg kell kérdezned, ha már pontosan tudod a választ. *Mondja továbbra is lassan, ezúttal minden mondat között elgondolkozva egy keveset. Ez már kissé komolyabb téma. Ilyeneken Jesmon sem gondolkozik túl gyakran.* - Tehát úgy érzed, annak, hogyha valakihez kötődsz és ő is kötődik hozzád, egyáltalán semmiféle előnye sincsen? *Kérdi ezúttal teljesen komoly tekintettel pillantva oldalra a lányra. Valóban érdekli a válasz, és reméli, hogy meg is fogja azt kapni. Mármint őszintén, mellébeszélés nélkül. Persze, ha ez nem így lesz, nem fog erősködni. Hiszen csak egy ártatlan kérdés volt. Aztán pedig következik Jesmon megjegyzése a Pokolról, miután Roderica szintén megjegyez egy érdekes dolgot, kiváltva ezzel Jesmon nevetését.* - Meglehet. Pedig hidd el, egyáltalán nem hasonlít rá. *Szelídül mosollyá a nevetése.* - De tudod, némely dolgokon jobb nevetni, mint túl sokat gondolkozni. *Teszi hozzá immár némileg komolyabban. Leszűri a lány szavaiból, hogy nem egy átlagos démonnak nevelték, de ez sosem baj. Mert mint tudjuk, az átlagos démonok nem túl jól szocializálódottak, bizonyos szempontokból legalábbis. Aztán az elemekre terelődik a szó, s Jesmon a lány istállóra vonatkozó sztoriját hallva felvonja a szemöldökét.* - Egy istállót? Érdekes, hallottam már olyanról, aki kukát égetett fel, de istállóról még nem. *Mosolyodik el végül.* - És mi adott neked rá erre okot, ha szabad kérdeznem? *Szélesedik ki a mosolya, mintha csak sztorizgatni akarta. Jó taktika.* - Ne is akarj, hidd el, rosszabb. *Nevet fel ismét halkan. Hát igen. Egy árvaház, vagy a Pokol. Ha lehetne választani... A kérdésen kissé meglepődik, nem nézte volna ki a lányból, hogy ilyen dolgokba belekérdez rögtön másodszori találkozásra. De mivel mindez nem titok, nincsen vele semmi probléma.* - Igen, az elképzelhető legrosszabb. Még a démonok sem szeretik, a legtöbbjük legalábbis ha teheti, gyakran feljár a Földre. Nos, én a Pokolban születtem, és sokezer évig nem láttam a napsütést. Aztán, miután felküldtek, rájöttem, nem muszáj úgy élnem, ahogyan azt elvárják tőlem. Sajnos ennek nagyobb ára volt, mint amennyit hajlandó lettem volna érte megfizetni, de nem volt visszaút. Megszöktem a Sátán elől. Én is azt hittem, hogy lehetetlen, de mégsem volt az. Persze végül a nyomomra akadtak, aminek az lett a vége, hogy Lucifer száműzött a Pokolból. Röviden. Hosszabban túl bonyolult lenne. A lényeg, hogy nem volt más választásom, önként kellett lemennem, különben nagyon sokan veszélybe kerültek volna... És Lucifer pedig ki tudja, miért, ez máig rejtély számomra, úgy döntött, a kínzásom helyett egyszerűen száműzetésre ítél. Most pedig úgymond szabad vagyok. *Mosolyog a lányra. Szabad. Hát igen. Nagyrészt. Annyira, amennyire ő valaha szabad lehet. Fél lábbal mindig a Pokolban, fél szemét mindig Luciferen tartva.* - És hidd el, a Föld összehasonlíthatatlanul jobb a Pokolnál. *Sóhajt egyet, majd a lány következő szavaira ismét elmosolyodik.* - Értem. Kezdetnek nem rossz. *Pillant ismét a víztükörre. Aztán pedig a szökési kísérletre esik a szó.* - Tehát... Nem ment, mert nem akartál elmenni, igaz? Akkor mégsem lehet annyira rossz ez a hely. *Mosolyog halványan a lányra, de csak egy fél pillanatra. Aztán ismét a vizet kezdi szemlélni, mintha bizony lenne rajta bármi érdekes.*
Roderica D'rayn- .::Diák::.
- Pontosan* ezzel ős is teljesen egyet ért, más tészta, hogy még nem igazán kamatoztatta. Ehhez hozzátartozik, hogy "anyja" jobban ismerte, mint ő saját magát, ezért nem is csalódott, ha nem épp úgy reagált, ahogy az a nagykönyvben megvan írva. A kérdés hallatán elgondolkodik, majd határozottan biccent egyet.*- Igen, úgy van. Ha kötődni kezdek valakihez, akkor ő egy idő után fontosabb lesz, mint én magam, és ha épp rossz "embert" fogok ki, alattomosan ki is használja, ha meg ő kezd.... nekem aztán senki ne lógjon napi 24ben a nyakamon, a birtoklási mániáról, és a többi velejáróról nem is beszélve* érződik a hangján, hogy minden egyes szót komolyan gondol, és az is, hogy nem most született ez az állítása, mióta Igor bábot csinált belőle, ezen a véleményen van, és nem is hagyja, hogy más ezt megtegye még egyszer.*- Jó, lehet gyerekes, és lehet, ha pár hónap múlva újra megkérdezed, nem ez lesz a válaszom, de jelenleg ez a tény áll fent. Egyszer voltam szerelmes, a vége az lett, hogy a férfi el akart adni, mint sok más lányt előttem, ezért is jöttem el* von vállat most már minden mindegy alapon. Úgy érzi, ezt meg kell osztania ahhoz, hogy Jesmon tényleg megértse ezt a fajta hidegségét. Elkerekedett szemekkel mered a nevető férfira, persze csak egy fél pillanatig. Ő nem szokott, érthető okokból azok se, akikkel körül volt véve, és egy nevető Ősdémon látványa... nos, mindig azt hitte, hogy ők se tudnak, persze gyorsan rendezi a vonásait, talán már-már reflexből.*- Azt valamiért el tudom képzelni, bár örülök, hogy nem kell személyesen meglátnom. Furcsa, úgy hittem, hogy valaki csak a halála után lehet démon, én meg "asszem" még nem haltam meg* mélázik az eget figyelve, majd hirtelen ötlettől vezérelve, nemes egyszerűséggel elfekszik. Szokott ilyet, bár egy panel tetején, de az ég ott is ugyanolyan.*- Röhej, mi? Démon vagyok... és jobbára ennyit tudok magamról* némi keserűség csendül fel a hangjában, ez mindig is fájni fog neki. Nem tudja, kik a szülei, azt se tudja, élnek-e még, nem hiába érzi úgy, mintha egy kolonc lenne, akit meguntak, és lepasszoltak.*- Máig ezt a világnézetet vallom* néz fel Jesmonra, hogy aztán rávigyoroghasson. Tény, néha már-már kínjában nevet, de még mindig jobb, mintha azon rágódna, vajon, mit szúrhatott el, vagy mit véthetett.*- Hurrá, még ebben se vagyok normális* morogja maga elé, mert tényleg rosszul érezné magát, ha valamiben nem tűnne ki a nagy átlagból. És igen, ez szarkazmus volt.*- Naiv voltam, és fiatal, és szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nem én voltam az, aki meglágyított egy démonszívet* von vállat már-már kifejezéstelenül, már tényleg nem fáj annyira, mint akkor, belátta, hogy ostoba volt, de hát mire nem vetemedik az ember lánya, ha egy kicsit több figyelmet szentelnek neki...*- Ebben semmi racionális nincs, hacsak.... hőn szeretett Sátánunk, nem kedvelt téged épp csak annyira, hogy megadja neked azt, amire vágysz, és még a hírneve is megmaradjon* ráncolja a homlokát, mert ő aztán Luciferről nem tudja ezt elképzelni, mégis... a legreálisabb elgondolásnak eltűnik. Persze érdekli a teljes sztori, de érthető okok miatt nem fog rákérdezni.*- Rossz lehetett neked, mármint... ott lent. Én megértem, hogy azok után, inkább vetemedtél arra, hogy másokon segíts, sőt, sajnálom, hogy mások nem látják így* igen, ez valami bókféle akart lenni, persze ebben sem jeleskedik, de ezen már komolyan még csak meglepődni se kell.*- Hát... elég éles a kontraszt* vigyorodik el egy pillanatra, mert ő bizony nem tartja annyira jó helynek.*- Nem, azért nem ment, mert mikor elindultam, rájöttem, nincs hová mennem. Bárhogy is nézzük, ez az egyetlen biztos pont az életemben* húzza el a száját, mert arról aztán szó sincs, hogy ő bármilyen érzelmet táplálna a hely, vagy épp a szobája iránt, elvan itt, mert muszáj, és mert nincs más, de itt ki is fújt, a diákokkal is így van, ha leállnak vele, mégse küldheti el őket, de eddig még nem érezte, hogy bárkivel is szívesen találkozna másodszor, vagy épp valaki hiányzik neki.*- És nem hiszem, hogy változni fog, nem akarok kötődni semmihez, abból jó nem sülhet ki* teszi a nyaka alá a kezeit, úgy fürkészi az eget.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*A Jesmon által feltett kérdésre végül valóban komoly válasz érkezik, aminek egyrészt az ősdémon örül, hiszen reménykedett benne, másrészt nem tetszik neki túlzottan a válasz tartalma. Ugyanis aki így gondolkozik, azzal valami olyan dolognak kellett történnie, amire még gondolni is szörnyű, hiszen nem vált ki bármilyen tragédia ilyen elképzeléseket.* - Érdekes elgondolás. És hogyha a jó embert fogod ki? Akkor származhat belőle némi előny. *Mondja, majd kis gondolkozás után mégis folytatja.* - Persze megvan rá az esély, hogy rosszat fogsz ki, de véleményem szerint vállalni kell a kockázatot. Vannak pillanatok, amikor mégis szükség lesz valakire. Meg lehet lenni ilyen ember nélkül akár több ezer évig is, ez tény. Én is életben maradtam valahogy, csak én más indokból választottam ezt. Tudod... Az első embert... azaz angyalt, akit szerettem, Lucifer ölte meg. *Mondja egészen halkan, majd egy kis szünet után tovább folytatja.* - Ezek után szerintem érthető, miért nem vágytam túl sok társaságra. De az az angyal tanította meg nekem, hogy megéri közel engedni mást is magadhoz. Még ha esetleg tudod, hogy úgyis fájni fog. Megéri, mert máshogy nem sok értelme van a létezésnek. És azt is tőle tanultam, hogy nem szabad félni attól, akik vagyunk, hanem fel kell vállalni magunkat, és hogy nem szabad az életünket alárendelni a felénk támasztott elvárásoknak. Hány olyan ősdémonnal találkoztál már, aki életeket ment és iskolaigazgató? *Pillant a lányra halványan mosolyogva.* - És mindezt azért, mert találkoztam valakivel, aki közel került hozzám. *Teszi hozzá, majd ismét előre fordul. Ekkor pedig megkapja a valódi indokot is. Nem reagál semmit, legalábbis láthatóan, de gondolatban megejt egy ideges-lemondó sóhajt. Hát semmit sem akar javulni ez a nyomorult világ? Még mindig léteznek ilyen férgek? Igen, léteznek, és valószínűleg fognak is, még egy jó ideig.* - Így már értem. *Bólint végül, egy kis szünet után. Nem sokat jelentene, ha azt mondaná, sajnálja, pedig valóban így érez, de tudja, hogy Rica valószínűleg csak üres udvariasságnak fogná fel. Így hát jön a Pokol téma, s Jesmon kiszúrja Rica meglepettségét, de hát végül is, részben érthetőnek véli.* - Ne is akard, nem szép dolog. *Csóválja meg a fejét, aztán a következő szavakra ismét elmosolyodik.* - Nos, nem éppen. Démonnak csak születni lehet. Van, aki a Pokolban születik, és van olyan is, akit Lucifer teremt, mint engem. *Magyarázza.* - Mennyit tudsz a démonok történelméről? *Kérdi hirtelen, a lányra pillantva. Nos, egyelőre úgy tűnik, nem sokat, így lehet, hogy mini-tanóra lesz a dologból.* - Démonul például tudsz? *Tesz hozzá még egy kérdést, bár sejti a választ, azok alapján, amit eddig hallott. Figyeli az elfekvő lányt, majd ő is mellé dől. Mert miért ne? Már úgyis szép, csillagos az ég. Te jó ég, hogy repül az idő...* - Lesz ez még másképp. Csak türelmesnek kell lenned, és előbb-utóbb megtalálod önmagad. *Magyarázza ezúttal halkan, és nagyon komoly hangvétellel. Mert tényleg, komolyan így gondolja. Az ő útja sem volt rövid és fájdalommentes, de végül még ő is magára talált. Legalábbis most így érzi. Aztán a világnézet szóra ismét elmosolyodik, majd pedig jön az istállós téma.* - Ugyan... Mégis ki mondta, hogy jó dolog normálisnak lenni? *Szélesül ki ismét a mosolya. Hát igen. Ő sem mondható a legkevésbé sem annak. Sőt, ő a lehető legnormálatlanabb ősdémon, aki valaha taposta ennek a Földnek a porát. Aztán ismét kap egy őszinte választ. Egész szép haladás egy napra.* - Értem. Nos, legalább csak egy istálló bánta. *Próbálja meg ismét félig elviccelni a dolgot. Aztán ugyebár ő mesél az életéről, s a lány feltételezését is végighallgatja.* - Szerintem más volt a dolog mögött. Talán rájött, hogy hiába zár a Pokol legmélyebb bugyrába, hiába kínoztat éjjel-nappal, úgysem fogok megváltozni. Így sikerültem. Azaz, használhatatlan voltam számára. Így inkább elküldött. Nem, nem vall rá, valószínűleg volt más is a dolog mögött, de remélem, sosem tudom meg, mi volt az. *Fújja ki lassan a levegőt. Nem, nem szeretné tudni, mert az azt jelentené, hogy ismét vissza kell mennie. A következő szavakra azonban ismét nem állja meg mosolygás nélkül.* - A legtöbb démon jól érzi magát odalenn is. Kevesen vannak, akik ennyire félresikerültek. *Mondja, aztán ismét a lányra terelődik a téma, és a szökési kísérletére.* - Ha engem kérdezel, jól tetted, hogy visszajöttél. *Fordítja kissé oldalra a fejét, hogy a lányra mosolyoghasson. Telemegy homokkal mindene, de nem igazán zavarja. Pláne, hogy nem öltönyben van.* - Nehezen lehetnél ennél jobb helyen. Itt tanulhatsz, lehetsz egyedül, azt csinálsz, amit akarsz, és ha esetleg mégis arra vetemednél, akár ismerkedhetsz is. *Mondja, majd egyelőre nem fűz hozzá mást, s ha a lány sem teszi, egy darabig csak az éjjeli állatok neszezése hallatszik. Majd pedig a csöndet ismét az ősdémon hangja töri meg, ezúttal azonban mielőtt megszólalna, hirtelen felül, s onnan pillant a démonra.* - Roderica... Úgy látom, legalábbis abból, amit eddig elmondtál magadról, hogy nem sokat tudsz a fajtásról és a képességeiről. Mit szólnál hozzá, ha segítenék neked, hogy ezeket megtanuld? Mégiscsak... jobban jársz, ha tudod kezelni a démon éned, nem így van? Persze, csak ha te is jó ötletnek tartod. *Fejezi be, semmiképp sem szeretné, hogy erőszaknak tűnjön az ajánlata. Hisezn ő csupán segíteni szeretne.*
//FAGY//
//FAGY//
Roderica D'rayn- .::Diák::.
// Olvad //
* Nem érzi, hogy köntörfalaznia kéne, ha már egyszer arra vetemedett, hogy megoszt valamit, amit amúgy soha nem tenne, akkor a minimumnak érzi, hogy nem kezd el köríteni mellé, plusz sejti, a férfi is inkább szereti, ha valaki egyenes.*- Nem érzem úgy, hogy ki akarnék fogni bárkit is* vonja meg a vállát, mert jelenleg tényleg a legkevésbé van szüksége, valakire mellette, aki aztán figyeli minden lépését, hogy aztán kérdőre vonhassa, és a többi nyűg, ő ilyenből nem kér.*- Neked megtanították, ha én arra hagyatkoznék, mait "tanultam", még ennyire se lennék képes* közli szárazon, mert visszagondolva, az a férfi semmit nem tett azért, hogy a lány beleessen, és aztán sem, mikor megtudta, egyedül egy újabb bevétel forrást látott benne, az árvaházban dolgozók többsége, meg valakit, akin tökjó taposni, szóval, ha van bármilyen pozitív emléke is, vagy tapasztalata, azt egyedül saját magának köszönheti, ezért is ragaszkodik annyira makacsul a magányhoz, neki ez jó.*- Te mázlista vagy* néz a férfire, erősen kihangsúlyozva a te szócskát.*- Viszont... nem lehet mindenkinek ekkora szerencséje, ha én meg akartam volna felelni másoknak, most valahol Dubaiban lennék... jobb esetben, és lehet a csalódás az élet velejárója, de én nem vagyok mazochista* ezzel most nem arra akar célozni, hogy Jesmon igen, csupán... kivételesen eltérnek egymástól, Rica kerüli a felesleges szenvedést, szenvedett már eleget, így ha tudja, elkerüli. Hálás neki, amiért nem kezd el sajnálkozni, vagy szánni őt, vélhetőleg az lenne a pont, mikor a lány feláll, és nemes egyszerűséggel itt hagyja a francba, ugyanis nincs neki erre szüksége, nem is azért mondta el. A démon téma említésekor, összevonja a szemöldökét.*- Fogalmam sincs, hogy lettem ez. A pokolban csak nem születhettem, és hogy Lucifer teremtsen, ez annyira irreális* és itt jön a számára nagyobb probléma, akkor mégis hogy a viharba lett ő démon? Komolyan ezek a foltok fogják kikészíteni az idegeit, nem, az nem zavarja, hogy a szüleiről se tud semmit, tojik rájuk nagy ívben, ahogy azt ők is tették, mikor a küszöbön hagyták.*- Emberek neveltek... nem tudok sem a történelemről, se a nyelvről semmit, viszont a szleng megy* vág egy önelégültnek kinéző vigyort, hogy ezzel is elpoénkodja az igazából komoly dolgot. Furcsállja, hogy a férfi is mellé fekszik, szentül hitte, hogy az igazgatók nem ilyen lazák, persze egy szót se szól, inkább az eget fürkészi, a csillagképeket keresve, hisz már besötétedett.*- Nem is biztos, hogy megakarom, néhány apróságot leszámítva, én jól érzem magam így, más miatt megváltozni meg úgyse fogok* ez is kellően határozott kijelentés, a lány makacsul ragaszkodik a saját szabadságához, de hát... nem látja a kárát... egyenlőre.*- Ja, legalább van amiben kitűnünk* vigyorodik el ő is, bár sose volt olyan, aki a figyelemért sóvárgott volna, sőt, azért jól esik neki, hogy Jesmon se tartja magát teljesen normálisnak, nem érzi egyedül magát ezzel. Igazából, bármennyire is nem akarta, észrevette, hogy vannak dolgok, amikben hasonlít a férfire, talán ezért is bírja jobban elviselni, mint másokat.*- Sajnos* teszi hozzá, persze vigyor ül az arcán, ő igazán meg lett volna elégedve, ha nem csak az istálló gyullad fel, de hát... majd legközelebb, már ha lesz legközelebb.*- Ennyire.... nem is tudom, milyen jelzőt aggassak a sátánra. És hogy néz ki, szokott feljárkálni?* ezt az ért jó lenne tudni, mivel nem sok mindenkit ismer a kastélyban, és nem szeretne egy nyugodt estélyén se összefutni vele, sőt... egyáltalán nem szeretne. Persze bátortalanul teszi fel a kérdést, hisz azért benne van, hogy Jesmon számára nem ez lehet a legkellemesebb téma, de hát kíváncsi, na.*- Te se sikerültél félre* ezt is határozottan állítja, bár az ő nézetei merőben.... mások, mint egy démoné, de hátha ez segít.*- Ohh és a könyvtár terjedelme is kedvemre való* vigyorog vissza a férfire, ott fordul meg a legtöbbet, ugyanis szeret ő olvasni, igazából bármiről, ami cseppet is érdekli.*- És a sziget se a legrosszabb* pillant a folyó felé, bár mivel felhúzza a térdeit, így nem sokat lát belőle. Aztán csend. Valahogy nem akar megszólalni, ami őt tekintve nem újdonság, mivel volt, hogy hetekig egy árva hang nem hagyta el a száját. Viszont Jesmon úgy tűnik megunja a csendet, és egy apró kérdéssel egyenesen sokkolja a lányt. Rica szemei először elkerekednek, majd összeszűkülnek, és bizalmatlanul kezdi méregetni a másikat. Szóval, csak azért lógott vele, hogy diagnosztizálja, és elkönyvelje, segítségre van szüksége?*- Miért?* kérdi talán egy árnyalatnyival hűvösebb hangon, igen, határozottan elkezd visszavonulót fújni.*
* Nem érzi, hogy köntörfalaznia kéne, ha már egyszer arra vetemedett, hogy megoszt valamit, amit amúgy soha nem tenne, akkor a minimumnak érzi, hogy nem kezd el köríteni mellé, plusz sejti, a férfi is inkább szereti, ha valaki egyenes.*- Nem érzem úgy, hogy ki akarnék fogni bárkit is* vonja meg a vállát, mert jelenleg tényleg a legkevésbé van szüksége, valakire mellette, aki aztán figyeli minden lépését, hogy aztán kérdőre vonhassa, és a többi nyűg, ő ilyenből nem kér.*- Neked megtanították, ha én arra hagyatkoznék, mait "tanultam", még ennyire se lennék képes* közli szárazon, mert visszagondolva, az a férfi semmit nem tett azért, hogy a lány beleessen, és aztán sem, mikor megtudta, egyedül egy újabb bevétel forrást látott benne, az árvaházban dolgozók többsége, meg valakit, akin tökjó taposni, szóval, ha van bármilyen pozitív emléke is, vagy tapasztalata, azt egyedül saját magának köszönheti, ezért is ragaszkodik annyira makacsul a magányhoz, neki ez jó.*- Te mázlista vagy* néz a férfire, erősen kihangsúlyozva a te szócskát.*- Viszont... nem lehet mindenkinek ekkora szerencséje, ha én meg akartam volna felelni másoknak, most valahol Dubaiban lennék... jobb esetben, és lehet a csalódás az élet velejárója, de én nem vagyok mazochista* ezzel most nem arra akar célozni, hogy Jesmon igen, csupán... kivételesen eltérnek egymástól, Rica kerüli a felesleges szenvedést, szenvedett már eleget, így ha tudja, elkerüli. Hálás neki, amiért nem kezd el sajnálkozni, vagy szánni őt, vélhetőleg az lenne a pont, mikor a lány feláll, és nemes egyszerűséggel itt hagyja a francba, ugyanis nincs neki erre szüksége, nem is azért mondta el. A démon téma említésekor, összevonja a szemöldökét.*- Fogalmam sincs, hogy lettem ez. A pokolban csak nem születhettem, és hogy Lucifer teremtsen, ez annyira irreális* és itt jön a számára nagyobb probléma, akkor mégis hogy a viharba lett ő démon? Komolyan ezek a foltok fogják kikészíteni az idegeit, nem, az nem zavarja, hogy a szüleiről se tud semmit, tojik rájuk nagy ívben, ahogy azt ők is tették, mikor a küszöbön hagyták.*- Emberek neveltek... nem tudok sem a történelemről, se a nyelvről semmit, viszont a szleng megy* vág egy önelégültnek kinéző vigyort, hogy ezzel is elpoénkodja az igazából komoly dolgot. Furcsállja, hogy a férfi is mellé fekszik, szentül hitte, hogy az igazgatók nem ilyen lazák, persze egy szót se szól, inkább az eget fürkészi, a csillagképeket keresve, hisz már besötétedett.*- Nem is biztos, hogy megakarom, néhány apróságot leszámítva, én jól érzem magam így, más miatt megváltozni meg úgyse fogok* ez is kellően határozott kijelentés, a lány makacsul ragaszkodik a saját szabadságához, de hát... nem látja a kárát... egyenlőre.*- Ja, legalább van amiben kitűnünk* vigyorodik el ő is, bár sose volt olyan, aki a figyelemért sóvárgott volna, sőt, azért jól esik neki, hogy Jesmon se tartja magát teljesen normálisnak, nem érzi egyedül magát ezzel. Igazából, bármennyire is nem akarta, észrevette, hogy vannak dolgok, amikben hasonlít a férfire, talán ezért is bírja jobban elviselni, mint másokat.*- Sajnos* teszi hozzá, persze vigyor ül az arcán, ő igazán meg lett volna elégedve, ha nem csak az istálló gyullad fel, de hát... majd legközelebb, már ha lesz legközelebb.*- Ennyire.... nem is tudom, milyen jelzőt aggassak a sátánra. És hogy néz ki, szokott feljárkálni?* ezt az ért jó lenne tudni, mivel nem sok mindenkit ismer a kastélyban, és nem szeretne egy nyugodt estélyén se összefutni vele, sőt... egyáltalán nem szeretne. Persze bátortalanul teszi fel a kérdést, hisz azért benne van, hogy Jesmon számára nem ez lehet a legkellemesebb téma, de hát kíváncsi, na.*- Te se sikerültél félre* ezt is határozottan állítja, bár az ő nézetei merőben.... mások, mint egy démoné, de hátha ez segít.*- Ohh és a könyvtár terjedelme is kedvemre való* vigyorog vissza a férfire, ott fordul meg a legtöbbet, ugyanis szeret ő olvasni, igazából bármiről, ami cseppet is érdekli.*- És a sziget se a legrosszabb* pillant a folyó felé, bár mivel felhúzza a térdeit, így nem sokat lát belőle. Aztán csend. Valahogy nem akar megszólalni, ami őt tekintve nem újdonság, mivel volt, hogy hetekig egy árva hang nem hagyta el a száját. Viszont Jesmon úgy tűnik megunja a csendet, és egy apró kérdéssel egyenesen sokkolja a lányt. Rica szemei először elkerekednek, majd összeszűkülnek, és bizalmatlanul kezdi méregetni a másikat. Szóval, csak azért lógott vele, hogy diagnosztizálja, és elkönyvelje, segítségre van szüksége?*- Miért?* kérdi talán egy árnyalatnyival hűvösebb hangon, igen, határozottan elkezd visszavonulót fújni.*
