Crystäl öböl

*Úgy rohant mintha az életéért küzdene, de csak a heti futást pótolta be mivel múltkor tökéletesen elfelejtette. Ez a pár kilométer meg se kottyant neki, még csak nem is lihegett. Szépen egyenletesen vette a levegőt. Vállán egy kismadár próbált belekapaszkodni felsőjébe, nem sok sikerrel. Minden tökéletes volt az idő, a levegő és az hogy ilyenkor teljesen kikapcsolhatja agyát. Majdnem elért arra a helyre ahol általában megáll pihenni. Már látta a napozóágyakat, nem volt sok ember, sőt egyenlőre csak egy embert vett észre. Egy óvatlan pillanat és máris megtörténik a baj. Mela másodperceken belül a földön zuhant, már megint. Ez egy amolyan szokás volt nála, "essünk el, amikor tudunk".*
* Prue a feje fölött csiripelt, de nem túl sokáig, látta, hogy gazdája nincs eszméleténél, beverhette a fejét egy kőbe. Egy kicsikét visszahátrált amikor zaj ütötte meg a fülét, nem szerette a zenét. Összeszedte magát és odarepült a lányhoz. Össze-vissza csapkodott, húzogatta a haját. Mindent elkövetett, hogy figyeljen rá.*

*Valami hangosat észlelt és mintha a fejét is csapkodták volna. Nem emlékezett mi történt vele. Lassan kinyitotta a szemét, szörnyen fájt a feje, de egyáltalán nem érdekelte. Felnézett egy lány volt az valószínűleg az aki nem messze ült az egyik napozóágyon. Mela eleinte fura fejet vágott, mert próbálta visszagondolni mi történt, de aztán eszébe jutott. Felállt, mintha mi sem történt volna. Szája mosolyra húzódott.* -Szia! Melantha vagyok és ő itt... *A madarat kereste, aki már javában útban volt feléjük.* -Prue.*fejezte be a mondatot.* -Miért vagy itt egyedül? *Kérdezte kíváncsian, bár nem rá tartozott.*

*Emma bemutatkozott neki. Bólintott egyet és a fejét dörzsölte. Ránézett a lányra mikor feltette a kérdést.* -Hogy mit keresek én itt? Arra könnyű a válasz. Keresem a bajt és futok egy kicsit. Ohhh mindig ez történik, egyfolytában elesem. Ez úgymond egy idegesítő szokás, bár a többi ember inkább nevet rajta. *Ahhoz képest, hogy elesett, vérzik a feje és a térdéről is lejött a bőr boldognak látszott, nem csak látszott de még annak is érezte magát. Úgy vigyorgott mint egy vadalma, hiszen miért is nem, szép idő van és a nap is süt, a meleget meg kibírta. Elindultak a napozóágyak felé. Mikor odaértek leült, és a körmét kezdte piszkálni.* -Mmmmm...Te itt laksz? *Tette fel a kérdést és szemei kicsit szomorúak voltak. Megint elköltöztek az apjával és most itt van nem ismer senkit, ezt utálja a legjobban benne.*

*Emma nevetni kezdett. Mela balra fordította a fejét mint egy kiskutya és úgy figyelte a lányt . Hevesen bólogatott, de utána a felére sem emlékezett amit a lány mondott. * -Hát... Qarinba költöztem apámmal. Nagyon sokat költözünk, nagyrészt miattam. Fyronba járok, vagyis még csak egy napja költöztünk Qarinba, szóval...nem is tudom mit kéne tennem. * Lehajtotta a fejét, nem akart új iskolát, új barátokat, tanárokat és új házat. Hirtelen felnézett, a szeme felcsillant.* -Talán elszökhetnék... *Tetszett neki az ötlet, bár nem tűnt valami helyesnek, de mit érdekelte őt. Lefeküdt az ágyra, kezét feje mögé rakta mint aki jól végezte a dolgát és magában a tervét szövögette: leléphetne este, amíg az apja és a szolgák alszanak, de nem az az idegesítő inas sosem alszik. Leüthetné apját és odaragaszthatná a székhez, a cselédeket pedig elaltatja majd egy erős altatóval, a komornyikot meg majd jól elintézi, egy kis hashajtó a a délutáni teába...nem fog egyhamar kijönni a WC-ről. Ezt az ötletet is elvetette, mivel... nem tudta hogy hol talál patikát, Emmát meg nem akarta megkérdezni, mert nem von be senkit se a tervebe. Csakhogy egy baj volt túl hangosan gondolkodik, egy újabb idegesítő szokás, bár ezt sosem veszi észre. Inkább folytatta a gondolatmenetet, ugyanis még a dadát nem intézte el....fujjj...utálta őt, egyfolytában csak a nyomába volt. Most is csak szerencséje volt mivel a dadus eléggé kövér és nem bírja a futást. Ő nem iszik teát, meg amúgy semmit és nem is ül le sehová. Sóhajtott egyet és behunyta a szemét, gondolta ráér még ezen gondolkodni, hiszen még csak dél van.*

-Oké,oké tudom... *Nem érdekelte mit mond, Mela már csak ilyen, megy a saját feje után és nem baj ha akadályba ütközik, nehézkesen, de át megy rajta.* -Tudom, hogy a változás NÉHA jó, de nekem már elegem van a változásból és ezt az egészet csak magamnak köszönhetem. *Rácsapott fejére, majd végighúzta rajta kezét. Lefeküdt az ágyra. Gondolkodásából felébresztette a lány hangja. Felé fordult.* -Hát ja, bár nincs sok értelme megszokni, hiszen a Fyronból is kifognak rúgni, ahogy a többi suliból is. * Nem akarta megszokni a helyet arra gondolva, hogy pár hónap múlva úgyis elköltöznek. Látta hogy a lány az óráját csekkolja, nem akarta zavarni, de felkelni se szeretett volna.* -Szóóval...biztos, hogy jönni fognak a barátaid? *Elég gyenge próbálkozás volt, de a beszélgetés valahogy nem mindig volt az erőssége.*

*Kedves volt Emmától hogy próbálta nyugtatni, de nem kellett volna, mivel egyáltalán nem izgatta.* -Kösz, majd megkereslek ha valami kérdésem lenne. *Bólintott egyet. Elmosolyodott amikor a lány a barátjáról és a barátnőjéről beszélt.* -Menj csak én inkább itt maradok és barnulok egy kicsit. *Levette topját ami alá egy csíkos bikini felsőt vett fel, majd visszafeküdt. Emma elment, rájött hogy tényleg nem jó az az ölet, hogy elszökik. Lecsukta a szemét és lassan álomba szenderült.*

*Lassan a lábammal is dobolni kezdek és szeretem ezt az időjárást. A barátnőm az iskolában maradt Victoriára most úgy sem vagyok kíváncsi, főleg amiket művel mostanában bár most én túl hiperaktív vagyok és még hegyet is szeretnék majd mászni este. Aztán még kell majd egy óra pótlást is csináljak. Igyekszem a megfelelő módon viselkedni, hogyha sikerül bár nehéz, de valahogyan csak össze fog jönni. Azt hiszem, igyekszem el kerülni Ariant is nagyon nem vagyok a srácra sem kíváncsi, pedig ő igazából nem igazán csinált semmi rosszat. Aztán felfigyelek egy hangra és felfigyelek Andrewra és bólintok.* - Igen. Te pedig Andrew, ha jól emlékszem.*Mosolygok rá és felülök, aztán úgy nézek a srácra. Csak hallottam róla, bár végül is köszönések ilyenek meg voltak, de még nem is igazán beszéltem úgy vele.* - Nem Zavarsz. Dehogy zavarsz..*Felelem végül is ez az igazság.* - Hát nem sokára kezdődik a munkám aztán kijöttem egy kicsit.. Ha már laza nap van akkor használjuk ki. Na és te? Hol hagytad a barátodat? Ha jól tudom vele szoktál lenni.. Mármint Kamennel ugye Kamen? Az a fekete hajú srác azt hiszem neki van menyasszonya.*Gondolkozok el és érdeklődöm felőle.* - Gyere csüccs le.*Felelem neki és igen kissé jó a kedvem.*