by *A fiú hegét még nem vette észre, lehet, hogy nem figyelte, vagy a másik mindig eltakarta valamivel. Minden esetre nem zavarná különösebben a dolog. Őt az érdekli, hogy jelenleg kicsoda, és nem az, hogy ki volt. Minek visszafelé nézegetni? Mert amint ismeretes, aki fél lábbal a múltban, fél lábbal pedig a jövőben áll, a jelenre, nos, csak hugyozni tud. Nem emlékszik rá, hogy ki mondta, de annak idején jót nevetett rajta. Persze igazából elgondolkodtató.* - Nem... nem arra gondoltam. Tudod, hogy engem sosem zavart. *Rázza a fejét. Hát akkor mire? A fiú viselkedésére, és arra, hogy Nicole nem akar még több fájdalmat egyrészt saját magának, de Chrisnek sem.* - Hova? *Kérdi halványan mosolyogva. Igazából jól esne neki egy kis kikapcsolódás, a kapcsolatuknak pedig egyáltalán nem ártana egy kis kettesben töltött idő. Bár talán kicsit korai... De nem baj, ezt nem kell mindjárt azzal összekötni, hogy lefeküdnek egymással. Mert ha van valami, amire még nem áll készen, hát akkor az az. Azok után, amiket Marc művelt vele... Jó darabig nem is fog. Még a gondolatától is rosszul lesz. Sokáig fog tartani, amíg ilyen téren rendbe jön, az biztos. Aztán odaérnek a folyó partjára, és Nicole elámulva futtatja végig a tekintetét a réten. Olyan, mint a mesében. A szentjánosbogarak, a Hold, a csillagok... mint egy csicsás festmény. Leül Chris mellé a hűvös fűre és szabad kezével megtámaszkodik, úgy néz fel a csillagokra.* - Igen... talán. *Suttogja, hiszen nincsen szükség hangosabb szavakra. A fiú szemébe néz, és látja, hogy az nem hazudik, hogy komolyan gondolja, amit mondott. Minden maradék ellenállása a porba zuhan, és megcsókolja. Aztán lefekszik mellé a fűbe, egészen közel hozzá, és elmerengve tanulmányozza a csillagokat.* - Hát, nem sokat beszélgettem velük, de vannak jófejek... Például az az őrző, Liliya. Vele már többször is beszéltem, ő aranyos. Csak folyton a pasijával lóg. *Sóhajt egyet, majd kis szünet után megszólal.* - Az unokatesóddal... jóban vagytok? *Kérdi immár ismét halkan, de a tekintetét nem veszi le a csillagok végtelen tengeréről.*
+13
Etienne Marceau
Kornel Meisner
Eliana De Lucia
Dante Torres
Lora Verhoeven
Arleena Queen
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Naomi Verhoeven
Zentai Márk
Park Min Lee
Isobel Campbell
Kyle Williams
17 posters
Crystäl folyó
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Ahogy figyelte az eget lassan érezte azt, hogy elveszíti a fonalat. Eszébe jutott a heg és az a szörnyű borzalom, de néha előfordul vele. Örül annak, hogy nem vette észre és nem rejtette el a kezén.. Mindig szabadon van csak valamikor szégyenli. Mint például most. A kérdésre haloványan elmosolyodik és eltöpreng rajta. Ő sem szeretne egyenlőre többet szóval ilyen téren megnyugodhat Nicole Szóval gondolkozik a srác utána beugrik neki egy jó ötlet.* - Mondjuk Olaszország 4 napra?*Teszi fel a kérdést és nem árt a kikapcsolódás és megismerkedhetnek még jobban.Szóval ez csak jót tesz nekik. Már látja is magukat Olaszban ahogy járnak kelnek.. szóval már képzelődik. Azután újra vissza a jelenbe majd elfekszik a fűben és gondolkozik. Hogy micsodán? Természetesen arról, hogy Ethaneallel is milyen lesz a kapcsolatuk. Jóban van vele, de nem annyira mint amikor múlt héten démon volt. Aztán most ez szóval igen. Igyekszik változtatni a dolgokon és Nicoleal a kapcsolatuk is ezen alapul. Utána bámulja holdat és halja a tó is nyugszik. Aztán kap egy kérdést amire összerándul a gyomra és kérdően ránéz a lányra.* - Jóban vagyok.. csak reméltem, hogy nem tervez az lenni. Ethan aranyos srác meg bírom.. komolynak komoly aki sok mindent tett a világért. vagyis a barátaiért.*Feleli majd ő is megkapja a válaszát és elmosolyodik Lil miatt.*Maradjunk még vagy menjünk? Olyan nyugalmas itt lenni. El tudnék aludni és akárhányszor megnézem a csillagokat ugyan annyit látok fent az égen. Tudod mit mondott egyszer apám? A csillagok azok akik meghaltak hiszen megannyi van az égen. Vajon én hol fogok ragyogni?*Teszi fel a kérdést és neki áll a filozofálgatásnak majd ugye magában is csinálta amit nem fog megjegyezni Nicolenak mivel korainak tartja. Majd egy idő után amikor úgy látja talán, de egyenlőre csak barátok. Ha fiú és lány barátság között létezik barátság. Bár akik csókoloznak azok már többet éreznek mint barátok.*
Arleena Queen- .::Diák::.
-Oké tehát azt tudjuk, hogy utoljára a kastélyban volt a pincében.. Kössz az alaprajzot.. azt hiszem tudok vele kezdeni valamit. Ha kellesz majd hívlak egyenlőre tudni szeretném mivel állunk szemben..*Nincs idő a szomorkodásra és nagyjából összekapta magát. Lora találkozása óta valahogy könnyebben érzi magát. Apjával beszélt utána döntött azon, hogy segíteni fog.. megesett a szíve.. sőt inkább megszakadt… Még sem szörnyeteg és ez akkor tudatosult magában amikor a lánnyal beszélt. Vajon mi lehet vele? Bár az eshetőségeket nézve nem igen tette ki a lábát a kastélyból azóta szóval elérhetetlen volt.*~Még beszélnem kell Naomival.. de ez fontosabb most..~*A fekete csuklyás alak távozni készül hiszen eltűnt egy szempillantás alatt. Ő leül a földre és nézi, hogy hogyan tudna bejutni a Londonban az egyik kastélyba, hogy a házvezető igazgató asszonyt kiszabadítsák. Önként vállalkozott a feladatra és ennyit megérdemel. Nem kívánhatja az életét a nélkül,hogy megbeszélték volna a dolgokat.Az egyik kezében ceruza és a hasán fekszik. Az egyik föld alatti át járót tanulmányozza és próbálja megvastagítani a vonalakat, hogy jobban lássa aztat…*
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
- Kil… Kilian, mondtam, hogy egy szadista állat vagy? *lihegi az erdőben egy fiatal lány miközben egy fának támaszkodik, hogy kifújja magát. Két napja mást sem csinál Kiliannal, mint körbefutja a szigetet. Ma is ez a harmadik óra, amit futással töltenek el.* - Mondtad már, csak nem hat meg. Figyelj, kislány! Mostantól Rontásűző vagy. Elvárjuk, hogy így viselkedjél és mindent tudjál, amit egy születettnek tudnia kell, világos? Pláne, hogy a vezérünk fogadott lánya vagy. El akarod keseríteni? *vágja rá a Bäcker-fiú morcosan karba tett kézzel, és várja, hogy a lány végre összeszedje magát.* - Azt szeretném, hogy büszke legyen rám… Mindent meg fogok tenni, de kérlek, hagyj egy kis időt pihenni… Nem akarom, hogy szomorú legyen, méltó leszek a Rontásűző névre… *pillant fel zöldesbarna szemeivel a németre, aki félresöpör a hajából néhány tincset, és közelebb lép a lányhoz. Pár pillanatig némán nézi, majd halkan sóhajt.* - Rendben, akkor én haza megyek, csinálok neked valami kaját, te meg gyakorolj a folyópartnál! *szusszantja a fiú, mire a lánynak hálásan ragyognak a szemei.* - Köszi, ígérem, itt maradok! *mosolyog halványan a lány, majd elválik Kilian-tól, és zsebre tett kézzel halad a folyópart felé. Ma az edzés miatt kénytelen volt összefogni a haját, így lófarokban verdesi a hátát, és Boris jóvoltából szerzett egy teljesen fekete edzőruhát is, szóval most abban feszít. Elér néhány sűrűn nőtt bokorhoz – ami Ethan közelében található -, és nagy zörgéssel félre hajtja az ágakat, hogy kiléphessen az erdőből. És ennél a pontnál majdnem átesett a sylorináson, szóval most csak meglepetten pislog rá. Szerencse, hogy nem esett el, mert így is tele van zúzódásokkal.* - Te mit keresel? *kérdi halkan, ahogy a rajzolgató srácot figyeli. Sikerült megint belé botlania, no nem mintha örülne neki csak nem számított rá.*
Arleena Queen- .::Diák::.
~De ez így nem lesz jó, mert azt meg a izék őrzik.. vagy Chris.. nem érdekel..~*Gondolkozik tovább és vastagítja az út vonalát. Nem igazán tudja azt, hogy mit csinál. Közben érzi azt, hogy érkezik, valaki az erdő felöl gyorsan eltéve a papírokat. Nem igazán mondja meg azt, hogy éppen a halálba sodorja magát. Jó nem fogja az érdekelni szóval. Nem állítja meg senki…. Aztán megszólítják és felpattan és elrakta a mappába a lopott terv rajzokat. * - Szia! neked is. Csak úgy… létezek. Hát te?*Érdeklődik felőle. Örül a találkozásnak? Naná, hogy igen! Mindennél jobban szerette volna újra látni szóval. Nem igazán tudtak beszélni és amugyis hamar elaludt Lora. Ethannek meg ennie kellett. * - A futás jót tesz a fogyásnak bella néni.. debella néni…*Látszik, hogy jobban van próbál humorizálni.* - Szar a humor érzékem..*Feleli a lánynak, majd leül vissza fűre és oda invitálja őt is.* - Edzetek megint? Kell az edzés. Jót tesz neked. egyébként mi a helyzet?*Érdeklődik felőle és a kék szemeit rámereszti. Egyébként ma egy fekete póló és egy sötét farmer, meg sötét edző cipő van rajta. Különben meg jobb állapotban van amikor látta Lora a srácot szóval. Egyébként azon ügyködik, hogy a házvezető nőjét, hogyan szabadítsa ki a fogságból. No nem mintha hiányozna neki csak hát önként vállalkozott a munkára* - Megint piheni fogsz este. Úgy fogsz aludni.*Jegyzi meg mosolyogva és leteszi az ölébe a mappát. Nem biztos, hogy meg fogja mutatni a lánynak. Csak ha kéri.*
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
*Hát ő mit sem tud Ethan tervéről csak annyit lát, hogy elrejt előle valamit.* ~Hm. Vajon min ügyködik? *töpreng magában, majd mikor a démon-vámpír magyarázkodni kezd, akkor csípőre teszi a kezét, felvonja a szemöldökét és szkeptikusan mered rá.* - Aha, persze. Rosszul hazudsz *jegyzi meg halkan, de ha a másik nem akarja elmondani, akkor nem nyaggatja, pedig kíváncsi lenne, hogy min töri a fejét Ethan.* - Én? Pihenőt kaptam, és azt mondták, hogy várjak itt. Talán zavar a jelenlétem? *kérdez vissza kapásból, és a folyó felé pillant. Halványan elmosolyodik a parton lévő drágakövek láttán.*~ Ezt egyszer le kéne rajzolnom… *mosolyog magában, majd visszafordul Ethan-höz. Egyébként ő is örül a találkozásnak csak elég alaposan lefárasztották már, így is napok óta sajog minden tagja, és borzasztó izomláza van.* - Ha-ha-ha… Nagyon vicces. Ha annyira tudni akarok ez a hat órás edzésterv lezáró része. Három óra futás, három óra testedzés. Elég keményen edzenek a rontásűzők… *fintorog a srác viccére, majd azt kezdi el magyarázni, hogy ő igenis eleget mozog, szóval nem hízhat el.* - Észrevettem. Szóval tégy meg egy szívességet, és ne indíts kabaréműsort *kuncog, az edzésre pedig nagyokat bólogat.* - Még mindig. Most sikerült kikönyörögnöm egy pihenőt. Este majd elmélet jön. Nem baj, legalább lefoglalnak. Helyzet? Semmi különös. Tanulok, mint egy jó gyerek, mert szeretném büszkévé tenni az új családomat *vonja meg a vállát, és röviden felvázolja a dolgokat, aztán zöldes szemeivel Ethan-re mered.* - És te? Mit rejtegetsz? Úgy tűnik, most nem vagy olyan rossz passzban, mint múltkor, jól sejtem? *érdeklődik továbbra is, közben magában azon töpreng, hogy Kilian mégis mit tervezhet.* - Hát igen, hatásosak a módszereik meg kell mondjam… De nem panaszkodok rájuk. Boris meg Kilian is megbékélt velem, sőt ők foglalkoznak a kiképzésemmel a legtöbbet. Szóval nem aggódok az álmatlan éjszakák miatt.
Arleena Queen- .::Diák::.
*Csak figyeli a másikat és elmosolyodik. Pontosan ezt várta.. Tanul. Hát a kislányoknak csak tanulni kell. Hiszen úgy kell azt csinálni… Jó helyen van legalább és ez a lényeg. Bár nem tudott aludni hiszen vissza emlékezett arra napra.. hiszen azt hitte el felejtette. Viszont nem! Mindenesetre jó kezekben van a lány aminek örül. Aztán kap egy kérdést és a hazudozásra megvakarja a fejét.* - Mit mondjak? Tudom, hogy rosszul hazudok…*Feleli zavartan, de közben kattog az agya mint usernek.. de nem lényeg szóval ő csak vár és figyeli Lorát.*~Tényleg megváltozott. Vagy csak nőiesebb lett?~ *A lényeg, hogy a közelében lehet. Aztán humorizálni próbál és aztán megkapja a választ.* - Rossz parodista lennék egyébként meg csücs le. Értem. A rontásűzőknek elég kemény feladatuk van.*Jegyzi meg hangosan és ha tudná Ethan amit az user.. meglepődne. Ő is szokott ám edzeni, de nem mindig.. Vagyis edzésben van állandóan csak azért ez már tényleg kemény. Azután figyeli a lányt, majd ha nem ül le akkor magával rántja függetlenül attól, hogy izomláza van e vagy sem. Utána meséli, hogy kikönyörgött csak kuncog.* - Legalább pihengetsz egy kicsit.*Az elméletre, hogy este lesz arra elgondolkozik. Pedig szívesen elhívta volna őt akárhová este, de hát így nem. A lány kérdésére csak megvakarja a tarkóját.* - Semmi. Tananyagok. Megkértek, hogy nézzem meg és aztán este adjam le, hogy melyik a jó és melyik a rossz varázslat. Denkey professzor nem szereti azt, hogy rossz a munkája.. ezért mindig segíteni kell neki.*Hazudik ám. Szóval nem mondja el a konkrét vérfarkasos összecsapásos tervét, de tudja ez mivel jár. Nem akarja a lány békéjét felborítani így hát titkolja.* - Jól. Most próbálom lefoglalni magam és hasznossá tenni a társadalomban. Valamikor a nap 24 órájában edzés minden nélkül ráérsz? Szeretnék majd mutatni neked valamit.*Teszi fel a kérdést és ha letudta rántani magához akkor most együtt ülnek a földön és kíváncsian várja a válaszát. Kilianra meg Borisra egyébként haloványan mosolyog. Majd barackot ad a fejére.* - Legyenek is rád büszkék..*Feleli halkan majd a folyót kezdi el bámulni. Tudja, hogy nem hoz a lány senkire szégyent okos és ügyes tehát.*
Lora Verhoeven- .::Városi Lakos::.
*Hát, akár azt is mondhatta volna, hogy valójában embereket gyilkolászik szabad idejében. Amilyen jó színész, még el is hinnék neki. Egyébként tényleg a lehető legjobb helyre került, hiszen akármilyen is elfogadják és szeretik őt. Szóval boldog, határozottan boldog. Az izomláz és a zúzódások mellékes téma.* - Hm. Az igazat? *szól vissza határozottan. Egyébként jellemileg rengeteget fejlődött, bár ez nem látszik rajta, hiszen öt év alatt alig öregedett.* - Meg hiszem azt. A nézetség… Nos, elég rossz lenne. És inkább állnék, ha lehet. Alig bírok utána felállni… *pillant le Ethan-re, a rontásűzőkön meg kuncog.* - Annyira nem vészes, csak a felkészülés. Bár Kilian azt mondja, hogy elég gyorsan tanulok, szóval lehet abbahagyjuk majd a harcművészetet, és áttérünk a fegyveres harcra. Bár, még nem tudom milyen fegyver illene hozzám… *mosolyog halványan, és akarva-akaratlanul is elárulja, hogy hogy áll a tanulással. Amúgy nem hazudik, tényleg gyorsan fejlődik, ez pedig nagyon jó hír, és örülnek is neki a többiek.* -Egy kicsit, aztán vissza kell mennünk, és folytatjuk a tanulást. Általában csak reggel meg este van egy kis szabadidőm, olyankor meg általában a szobámban vagyok *vonja meg a vállát, majd a tananyagra megint felvonja a szemöldökét.* - Egy tanár miért kérne meg egy diákot, hogy nézze át a varázslatokat? Értelmetlen az egész *csóválja a fejét, és erősen kétli, hogy Ethan a tananyagban segítkezne egy tanárának. Hiszen egy gyerek honnan tudhatná mi a jó és mi a rossz varázslat? Egyébként az ő lelki békéjét nem lehet felborítani, szóval jobb, ha a szemébe mondják a dolgokat, mintsem hogy titkolóznának előtte.* - Örülök neki, hogy jól vagy. És szerintem így is hasznos vagy… Persze, reggel meg este. Bár olyan tíztől fogjuk venni az elméletet, szóval akár mostantól bármikor csak még vacsoráznom is kell *mosolyog halványan, majd kíváncsian megcsillannak a szemei.* - Mit akarsz mutatni? *puhatolózik, aztán mivel időközben mégis leült Ethan mellé morcosan mered a fiúra a barack után, és próbálja lesimítani az összekócolt haját.* - Gonosz… *morogja, majd a büszkés dologra csak halványan elmosolyodik.* - Akkor lesznek rám büszkék, ha sikeresen teljesítem az első bevetésem. De az még messze van. Egyelőre tanonc vagyok és a bevetéseken árnyékosulva, megfigyelőként vehetek részt *mondja halkan, majd a mappára szegezi a tekintetét.* - Rajzolsz, vagy mi az ott? *kíváncsiskodik továbbra is, majd választól függően vagy megrándítja a vállát, vagy érdeklődve pislog a fiúra.*
Arleena Queen- .::Diák::.
*Tudja jól, hogy nagyon is rosszul hazudik, de ezt akár közölhette volna hamarabb is. Valami olyasmi érzése van, hogy addig fogja nyaggatni míg ki nem szedik belőle szóval no para. Bízik a lányban, de nem akarja azt, hogy idegeskedjen. Inkább óvja. Szóval igen.. minden erejével igyekszik azokat óvni és védeni akiket szeret. Szeret? Nos a srác barátként néz rá Lorára, de hát na. Csak nem ő a herceg aki megmentette. Amikor kérdeznek tőle sóhajt egyet és felvonja a szemöldökét. Megbízik benne.* - Eltűnt a Sylorina házvezetője és bár van némi sejtésünk hol és merre van itt tervezgetni kell. Nem Démonokról vagy vámpírokról van szó.. sokkal inkább a vérfarkasokról. Azt próbálom kikalkulálni, hogy mi merre hány méter hiszen nem szeretnék idő előtt eltűnni a földről. Ha bár.. félig eltűntem.*Nyel egyet és magyaráz a lánynak. Az a varázslatos dolog csak egy trükk volt. Páran ha kérdezték bevették.. de nem hazudik sokáig hiszen el megy Illáért… nem hagyja magára. Kinyitja a mappát és megmutatja, de közben hallgatja Lorát az edzés tervekről. Örül annak, hogy jó helyre került, de már nem firtatja tovább a dolgokat. Aztán halványan elmosolyodik és zavartan pislogni kezd.* - Rosszul hazudok…*És tényleg. Nem tehet róla. nem tanították meg erre szóval.*~Majd Beccával beszélek aztán majd gyakoroljuk a hazudozást. Végül is volt barátnőm és tartjuk a kapcsolatot mivel Acerlot…~*Gondolja magában hiszen számtalanszor emlékszik arra, hogy mit csináltak Roxfortban. Aztán a házukban meg amikor Chris is.. sokszor figyelték őket, de nem zavartatta magát. Hányszor hágtak ki dolgokat Beccával.. de nem baj szép év volt.* - Jól van. Figyelj tanulj csak a javadra válik.*Feleli mosolyogva és utána tovább gondolkozik a kislányon. Mit adna neki? Van egy régi fegyvere amit még készítettek neki és lehet a hasznára vállik. Hozzá illő felszerelést is kap hiszen nem tud mit kezdeni a lány vele. Soha egyetlen egy percre sem vette elő hiszen ő nem rontásűzőnek született. Szóval. Igen.. Aztán jön a barackadás amire ártatlanul pislog.* -Nem gonosz csak született vámpír.*Feleli nyelvet öltve és az állásra csak bólint. Akkor nem húzza le.* - Teljesíteni fogod. Bízz magadban és mindenben..*Kaccsint rá majd utána tovább agyal és a folyót bámulja milyen szép ilyenkor. Aztán ugye ismét kérdezz majd előveszi nagy nehezen a mappát.* - Londonban egy kastély alaprajza. Tervezem hogyan tudom kiszabadítani Amarilát. Nem egy vérfarkasról, meg nem tudom mikről van szó. Igazából nem is ismerem már azokat akik ott laknak.. azt hittem ők a családom. Viszont erősen tévedtem. Magamra számolhatok és nem tudok ez ellen semmit csinálni.*Feleli Lorának és kicsit elcsendesül. Hát igen.. nem tudja már kinek mit higgyen. Sóhajtozik egyet.* - Hidd el. Jó helyed lesz itt. Amúgy megy aranyosan aludtál a múltkor. Naomi is büszke lesz rád. Ki képeznek úgy, hogy ő rá üssél.*Kaccsint neki és elmosolyodik majd tovább filozofál.*
//Fagy//
//Fagy//
Dante Torres- .::Diák::.
* Kassandra mivel eléggé az év végén érkezett ezért az ideje nagy részét pótlással és környékjárással tölti, nem hiába hiszen azért képezték ki, hogy terepet járjon és felfedezzen, meg hát a varázstudását fejlessze. Ezért küldték el az akadémiára nevelői is. Szüleiről még mindig nem tud semmit család nevét is nevelőitől kapta, az igazit nem is tudja. Mint ahogy általában egy vékonyabb, fekete szoknyában és egy rövid felsőben van hasa és tetoválásai most is látszanak. Egy edzett és erős nő, mellesleg nagyon szép is. Többen is versengtek a kegyeiért de mindenkit visszautasított, akit viszont szeretett azt megölték, szóval nem épp szerencsés életet élt. De ennek ellenére mégis egy vidám élettel teli lány, akit lehetetlen megingatni a boldogságából. Így hát eléggé boldogan sétálgat a víz szélén szandálja a kezében és mezitláb megy élvezve a hűsítő vizet ezen a szép napon.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*A tegnapi naphoz hasonlóan ma is úgy döntött, hogy nem marad az iskola területén a délután folyamán. Amúgy sem nagyon látta ma sem a barátait, így nincs mit veszteni, elindult a szigetre. Ezen döntésében a jó idő is nagy szerepet játszott. Ki akarna sugárzó napsütésben a négy fal között ülni? A szigeten még így is bőven akad olyan rész, melyet még nem fedezett fel, így minden egybe vág. Gyors léptekkel halad, mígnem valamiféle ragyogásra lesz figyelmes. Közelebb érve észreveszi a folyót, s teljesen elképedve áll. A homok szinte ragyog, míg a sziklákban mintha drágaköveket vélne felfedezni.* ~Milyen különös hely, mégis milyen gyönyörű.~* Gondolja, majd még egy lépest tesz a folyó felé. Ekkor megpillant egy lányt, aki a folyó mentén sétálgat kezében lábbelijével. Szemlátomást boldognak tűnik, azonban Eliana jobbnak látja, ha egy ideig inkább csak megfigyel, és visszahúzódott a folyótól. Egy fa mögé hátrál, de ekkor véletlenül letöri az egyik faágat, ami nagyot reccsen, majd a földre hull, Eliana lába mellé.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Ahogyan sétálgat hirtelen egy faág reccsenését hallja melynek köszönhetően még az ösztönösen működő reflexek működnek és egy dobócsillag csapódik a fába pontosan a másik mellett közben pedig árnyékosul. Amikor pedig Kassandra észreveszi, hogy csak egy diáktársa az gyors bocsánat kérésbe kezd és persze vissza jön az árnyékosulásból.* - Bocsi, még bennem vannak a tanított reflexek és ezért történt remélem nem találtalak el vele * kezd bele a dolgokba és közben a másikhoz ballag majd miután kihúzta a fából a dobócsillagját. Majd a másik lányhoz fordul és kezet nyújt neki.* - Kassandra * mutatkozik be. Igen a család nevét amit nevelőitől kapott sose használja. Csak a keresztnevét ami tényleg az övé.* - Ugye nem haragszol? * kérdi még meg és reméli, hogy a válasz nem.* -Te mióta vagy itt ebben a suliban? Jártál már erre? * kérdi meg egymás után kapásból a kérdéseit.* - Mi a véleményed a suliról? Milyenek a tanárok? és a diákok? * kérdezget tovább.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Amikor a dobócsillag a fába fúródik egészen közel hozzá lábai a földbe gyökereznek. Nem tagadható, kicsit megijedt a lány hirtelen reakciójától. Így nem csoda, hogy a hang is csak nehezen jön ki a torkából.* - Nem... Nincs semmi baj. Jól vagyok. *Mondja szinte úgy, mintha magát is nyugtatná vele. Nézi a lányt, ahogy közeledik, majd kiszedi a fából a dobócsillagot.* -Eliana. *Mondja most már bátrabban.* - Nem... Nem haragszom. Igazából az én hibám volt. Nem kellett volna elrejtőznöm.* Immár egészen barátságos hangon beszél. Sikerült lenyugtatnia magát. A kérdés áradattól azonban elkerekednek a szemei, és csak figyeli Kassandrát, majd mikor úgy tűnik, végre befejezte, végre ő is megszólal.* -Lassabban, lassabban. Milyen sok kérdésed van. *Neveti el magát.* - Látom új vagy itt. Én a tavaszi szünet végén érkeztem. Még most is elég újnak hat nekem ez az egész. Elég sok helyen nem jártam még. Példának okáért itt is most vagyok először. Furcsa helyek vannak ezen a szigeten. Azt hiszem még mindig szoknom kell, hogy a varázslat itt mindenhol jelen van. Az iskola amúgy jó. Én szeretem. Az itt tanuló diákok és a tanárok is kedvesek és segítőkészek. Legalább is akikkel én találkoztam azok voltak. Mióta itt vagyok, sokat fejlődtem, és egész sok mindent megtudtam magamról is. Ööömm... Mindenre válaszoltam? *Kérdi nagy mosollyal a száján.*
Dante Torres- .::Diák::.
* A kérdés áradat végén aztán érdeklődve figyeli a másik válaszát és közben a kérdésre is válaszol.* - Igen most érkeztem a múlthéten, de már most nagyon tetszik ez a hely. Remélem, hogy tényleg ilyen jó hely lesz. * Mondja mosolyogva.* - Amúgy igen minden kérdésemre válaszoltál. Köszönöm. * mondja* - sétálunk egyet és akkor még esetleg tudnánk egy picit beszélgetni. * hozza fel az ötletet és ha Eliana beleegyezik akkor el is indul tovább a vízben.* - Te honnan jöttél ide a suliba? * kérdi még meg kíváncsiságból.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Biztosíthatlak róla, hogy tényleg ilyen jó hely. Akár barátkozni akarsz, akár fejlődni. Mindkettőre tökéletesen megfelelő. *Feleli még mindig mosolyogva. Örül, hogy valakinek ha csak egy picit is, de a segítségére lehetett. * - Amúgy sétálhatunk még. És ha valamire kíváncsi vagy, nyugodtan megkérdezheted. De utána neked is mesélned kell magadról. *Ezután meghallgatja a lány következtető kérdését, és sétálás közben felel rá.* - Ez egy kicsit bonyolult. Olaszországban születtem, de pár évvel ezelőtt el kellett jönnöm onnan, és azóta a világ különböző tájain bolyongva éltem. Utazgattam. Nem volt már hová mennem. Az akadémiáról egy vámpírtól hallottam. Aztán ide jöttem. És azóta itt vagyok. Olyan, mintha megtaláltam volna az otthonom. *Mondja elmerengve.* - Bocsánat, elbambultam. Veled mi a helyzet?
Dante Torres- .::Diák::.
*Ahogy sétálgat hallgatja Eliana rövid élettörténetét helyszínügyileg és közben bólogat.* - Értem. Én Nem sok mindent tudok, négyévesen kerültem abba a házba ahol felneveltek, nem ismerem a szüleimet és semmit nem tudok róluk azt tudom csak, hogy arra amire emlékszem az életből azt egy indiai családnál töltöttem akik egy hát amolyan asszaszin csoport tagjai voltak. Nagyon sok mindent tanultam tőlük de mivel ők vámpírok voltak én meg lidérc ezért sosem tudtak teljesen a gyereküknek tekinteni íy bármennyire is tanítgattak meg szeretgettek, de nem fogadtak el soha a teljes gyereküknek. * mondja elmerülve a saját életében.* - Amúgy Olaszország milyen? Szép hely? Vannak érdekes dolgok ott? * kérdezget tovább. *
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Nem tudom melyikünk járt rosszabbul. Én, akinek volt egy családja, bár megjegyezném, hogy az anyukámat már én sem ismerhettem meg, de el kellett válnom tőle, vagy te, aki nem ismerted az igazi szüleidet, de felneveltek téged mások, bár nem tekintettek a gyermeküknek soha. Elgondolkodtató, az már biztos. Amúgy miért van a vámpírok és lidércek között ez az ellentét, Nem értem. * Kérdezi teljesen komolyan. Már hallott történeteket az üggyel kapcsolatban, de nem tudott meg belőle sok mindent.* - Olaszország gyönyörű hely. Én egy kis városból származom, a tenger mellől. Ha szereted a vizet és a tengerpartot, akkor csak ajánlani tudom. No meg persze megvan az a sajátos hangulata az országnak. Szerintem átlagban mindenki nagyon kedves ott is. Lehet egyszer vissza kéne mennem. Most hiányozni kezdett az a légkör.
Dante Torres- .::Diák::.
* Érdeklődve hallgatja Eliana gondolatmenetét és amikor a lidérc vámpír ellentéthez ér csak vállat von.* - Én sem tudom. Lehet, hogy még annyit se tudok mint te. * mondja és tényleg nem tudja az ellentét okát, csak azt hogy létezik sajnos.* - Akkor biztos nagyon szép hely. Majd egyszer megmutatod? Én India egyik nagyvárosa mellett laktam, nevelőszüleimmel, egy eléggé szegényes családiházban, de nagyon szép helyen, egy gyönyörű hegyre lehetett rálátni és télen olyan szép fehér volt síelni is jártunk oda. Tavasszal pedig milliónyi színben pompázott az egész. Egyszer muszáj lesz majd megnézned azt a helyet. * kezd el áradozni szülőhelyéről és közben néha néha eljátszadozik a lábai körül folyó vízzel.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Tehát egyikünk se tud róla semmit. Ha úgy nekünk ez alapján ellenségeknek kéne lennünk. *Összeszűkült szemmel kezdi méregetni Kassandrát, szinte már vészjóslóan, de pár pillanat után elneveti magát.* - Nem. Nekem ez nem megy. *Ezután ő is figyelmesen hallgatja a lány beszámolóját. lelki szemei előtt megjelenik a táj, amiről Kassandra mesél. A hegy, a kis családi ház, az évszakok változása.* - Feltétlenül megnézem! * Mondja hirtelen felindulással. Egészen fellelkesült. Mintha a saját szülővárosáról mesélne.* - Te pedig ha Olaszországban jársz, mindenképpen látogass el Ravellóba. Még a házunkat is biztos látni fogod. Bár nem a miénk a legnagyobb, de így is elég hatalmas. Van egy kis udvarkája is egy hatalmas szökőkúttal a bejáratnál.* Kezd el ő is beszélni saját városáról, és a házról, ahol élete 16 évét töltötte.*
Dante Torres- .::Diák::.
*Amikor Eliana megpróbál mérges szemmel nézni rá elmosolyodik. Mert látja, hogy nem megy a másiknak.* - Szerintem is hagyjuk inkább. Azért mert sokan ezt gondolják minekünk nem kell azoknak lennünk. Inkább legyünk barátok. hm? * kérdi meg mosolyogva és amikor a másik elkezd mesélni a saját szülőhelyéről mosolyogva hallgatja.* Feltétlen elmegyek egyszer és megnézem azt a helyet így első hallásra nagyon szépnek tűnik. * folytatja tovább mosolyogva.* - Nem lesz gond, hogy eddig elvagyunk a suliból? *Kérdi még meg és egy picit aggódó képet vág.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Egyetértően bólint.* -Igen. Szerintem is hagyjuk... Nem kell beállnunk a sorba. Ez a barátság dolog jól hangzik. Mutassuk meg, hogy a lidércek és a vámpírok is lehetnek jóban.* Mondja mosolyogva Kassandra felé fordulva, és egy piit gyorsít a tempóján.* -Ha akarod, majd elkísérhetlek, de csak akkor, ha te is megmutatod majd a helyet, amiről meséltél. Ez egy ígéret, rendben? *Odatartja a kisujját a lányhoz, hogy megpecsételje vele az ígéretet. *- Szerintem nem probléma. Vagyis remélem, hogy nem az. Lehet vissza kellene mennünk. Úgy is későre jár. Ha akarod, még megmutathatok pár dolgot az iskolában. aztán holnap is lesz idő még körülnézni. Most viszont menjünk.* Azzal elindul az iskolába, ahol ha a lány is szeretném, még megmutat néhány helyet, majd a hálókörzetbe megy, és lepihen a mai napra.*
Kornel Meisner- .::Városi Lakos::.
*Tikkasztó meleg van, de két fiatal Rontásűző inkább a hőséget választott, minthogy egy közveszélyes őrülttel legyen összezárva. Az egyik fiú egy alacsony, barna hajú kissrác, aki egy sziklán törökülésben ücsörög, és próbál meditálni. Egy fehér trikót visel meg egy barna halásznadrágot. Nála valamivel alulöltözöttebb a másik fiú. Egyetlen háromnegyedes nadrágot visel, csupasz felsőtestén pedig keresztbe két bőrpánt fut végig. Fekete haja csatakosan lóg, a homlokán és a hátán izzadtság gyöngyözik. Mindkét kezében kardot tart, és sötét szemeivel a társait fürkészi.* - Na, mi lesz már, Emil?! Nem érek rá egész nap! *kiált oda neki, mire az Emilnek hívott srác kinyitja az egyik szemét, és felmutatja mutatóujját jelezve, hogy várjon egy kicsit a másik. Aztán ismét elmélyed a gondolataiban. Kornel grimaszokat vágva beleszúrja az egyik kardot a földbe, majd a bal karján lévő egyik fekete jelet kezdi vakargatni. Nemrég rajzolta fel magára azt a rúnát, és még pokolian viszket. Emil megragadja az alkalmat, hogy Kornel nem figyel. A barnahajú kölyök árnyékká válik, majd leugrik a szikláról, és egyenest a társának szalad. Kornelnek esélye sincs kivédeni a támadást. A társa felökleli, ő pedig az egyensúlyát elveszítve a földre esik. Elveszti a fegyvereit, így aztán felnyomja magát kézenállásba, és onnan ugrik fel. Felkapja a közelben heverő kardját, és Emil felé suhint. A kölyök apró termete miatt igencsak fürgének bizonyul. Kitér a csapás elől, majd oldalra pördül, és megrúgja a társát. Az idősebb lidérc felnyög, majd előrevetődik, és megszerzi a fölbe szúrt pengéjét.* - Most gyere, öcskös! *sziszegi feszülten miközben Emil „körbetáncolja”. A gyerek ismét támadásba lendül, de ezúttal Kornel volt a fürgébb, és a kardját egyenesen a másik mellkasánál szegezi. Amíg ők harcolnak, addig nem tűnik fel nekik, hogy az egyik fa tövébe tett hátizsákokat egy napszemüveges lány egy kígyóval a vállán eltulajdonította. A lány eltűnt az erdőben. Eközben a Nap még mindig erősen sugározta magából a meleget. Szinte látható volt hogyan párolog a patakvize. Visszapillantva a két Rontásűző-tanoncra… Nos, percről-percre változik náluk az állás. Hol Kornel, hol pedig Emil kerekedik felül, hogy aztán néhány másodperc múlva ismét megváltozzon el a felállás. A magasabb, szikárabb Kornel gyors és precíz csapásokkal szereli le Emilt, aki pedig puszta kézzel, néhány fájdalmas és bénító fogással próbálja kiütni a társát. A nagy gyakorlásban végül annyira kimerülnek, hogy mindketten lerogynak a földre.* - Haver, nem mondom, de irtó ügyes vagy! Sokat fejlődtél az elmúlt időben! *dicséri lihegve Kornel a Loielét, aki halványan mosolyogva kézjeleket alkalmazva válaszol neki. Igen, Emil még mindig nem hajlandó beszélni azóta az eset óta. Szerencse, hogy Kornellal annyira jóban van, hogy a másik fiú már fejből tudja ezeknek a jelentését. Remek kis párost alkotnak. Talán épp ezért olyan féltékeny rájuk a harmadik gyerek a klánban. * - Ugyan, Emil! Nem vagyok én profi! Sőt még igencsak kezdő vagyok *felel szerényen a jelekre miközben halvány pír jelenik meg az arcán a bók miatt.*
Vendég- Vendég
*Ebben a melegben még az angyalok sem bírják a meleget. Mivel a srác keres valamit az alkímiához így muszáj itt lennie a Crystäl –folyónál. Szóval természetesen nem maga miatt jött, ki hanem az unokahúga megkérte egy mérgező növényt keressen meg, hiszen rájött arra, hogyan tudná barátnője gyerekét elveszteni, hogy amaz ne kerüljön bajba. Persze Robert nem tartja ezt jó ötletnek, de hát mikor hallgatott Victoria rá? Természetesen soha. szóval a lidérc – vámpír éppen a folyó mentén a bokroknál növényeket gyűjt és igyekszik oda figyelni az erre járókra így tehát még nem is megy gyorsan. Eddig is volt mivel foglalkoznia, de most a pesztrálás neki túl sok és van még egy elintézni valója meg össze haverkodott sikeresen a Cameososokkal és Eriket is el akarja hívni majd egy sörre jobban meg ismerje a srácot, mert szimpatizál vele. Főleg, hogy van kivel csesztetni Victoriát így minden napjuk aranyat hoz. Nem is törődik a két városi sráccal pedig látta már őket sokszor. Persze amikor a főtér környékén volt, de bárkivel találkozhat hiszen Qarin azért nem egy faluhoz hasonlít, hogy mindenki ismer mindenkit. Aztán ahogy elindul a következő bokorhoz véletlen sikerül úgy neki mennie a fiúnak, hogy kiesik a gyűjtemény a kezéből. Rápillant, a srácra aztán előbb felkapja a növényeket. Nem kéne egy bogár bele.* - Sajnálom nem figyeltem oda. Mi járatban vagytok erre felé?*Érdeklődik, és elmosolyodik, majd felkapja a táskát a vállára.*
Kornel Meisner- .::Városi Lakos::.
*A földön ücsörögnek, és Kornel épp figyelmesen követi Emil mozdulatait, hogy tudja mit akar kifejezni a másik. Nem veszik észre a másikat, hiszen a kiskölyök éppen a mutogatásra koncentrál, Kornel meg az „olvasására”. Ráadásul pont úgy ülnek, hogy nem is látják az illetőt, így aztán Kornel elég cifrát káromkodik, amikor megtörténik a „koccanás”. Emil felkuncog, hiszen a barátja olyan furcsa képeket tud vágni mikor meglepődik, dühös lesz, keresztülgázolnak rajta, hogy a Loeil nem tudja megállni, hogy ne vigyorogjon egy jót.* - Fogd be, Emil! *mordul rá a társára. A másik védekezésképp felemeli a két kezét, majd gyorsan elkobozza a Kornel mellett heverő két kardot. A félmeztelen srác felpillant az ismeretlenre, majd néhány pillanatig csendben méregeti. A bocsánatkérésre biccent, majd segít összeszedni az elejtett holmikat. Közben Emil Kornel pengéivel kezd szórakozni, mint egy óriás csecsemő.* - Edzés *felelt immár nyugodt hangon Kornel, majd végigmutat magán és a társán. Fekete jelek sokasága borítja a testüket, hirdetve, hogy ők bizony Rontásűzők.* - Én Kornel vagyok *mutatkozik be az idősebb, és a kezét nyújtja az idegennek, jelezve azt is, hogy nem haragszik. Aztán Emil kezd el mutogatni.* - Azt mondja, hogy őt Emil Brantnak hívják, és örvend a szerencsének *fordítja Kornel.* - Nézd el neki, hogy nem beszél, mindketten elég szörnyű dolgokon mentünk keresztül néhány hónapja, és azóta… Nos, Emil barátom azóta nem hajlandó megszólalni *teszi hozzá magyarázatként, majd a kissrác ismét használja a kézjeleket, de ezúttal Kornel nem fordítja le.* - És te? Mit keresel errefelé? Tudunk segíteni? *kérdi miközben feltápászkodik, majd a kezével követelőző mozdulatokat tesz Emil felé, aki egy kelletlen fintor kíséretében odanyújtja a kardokat. Kornel két könnyed mozdulattal visszacsúsztatja a hátán lévő tokokba a pengéket, majd megragadja a barátja kezét, és felsegíti. Emil leporolja a nadrágját, majd elmerengő tekintettel a csörgő patakot kezdi bámulni. Ő az ilyen társalgásokhoz nemigen tud hozzászólni, így inkább a társára hagyja a dolgokat.*
Vendég- Vendég
*Sok minden megváltozott, ha bár Robert ugyan olyan idióta maradt, de ő pontosan tudja, hogy a csesztetés Victoriára nézve jó dolog. Már legalább is ő élvezi az egészet. Mondjuk, most kivételesen segít, neki aztán utána meglátják mi lesz tovább. Véletlen neki megy a srácnak és elnézést kér. A táskáját felkapja a vállára és halványan elmosolyodik.* - Ilyen rontásűző bigyós? Nem értek hozzá csak hallottam róla.*Mondja a srác aztán biccent a bemutatkozásra. A másikra csak felvonja a szemöldökét és nem érti miért néma.* - Robertnek hívnak*Mutatkozik ő is be aztán már válaszol is a kérdésre. Amúgy meg végig néz mind a két srácon, érzi ám, hogy fajta beli félig szóval.* - Semmi baj! Bár az unokahúgom csinálná ezt. Egy életre le kenyerezne vele.*Magyarázza filozofálósan ha bár nem az a fajta aki filozofál Robert, de tény ami tény néha tényleg jó lenne ha, Victoria el hallgatna.* - Csak mérgező növényeket kerestem. Ne kérdezzétek mire kell, mert nem én csinálom majd a bájitalt. Engem csak megbíztak vele. Gondolom már végeztetek az edzéssel. Mit szólnátok ha sétálnánk?*Teszi fel a kérdést, hogy csatlakozna e hozzájuk aztán megpillantja a telóját és nem hívták. Addig jó.* - Amúgy meg jó a folyónál ücsörögni nagyon tikkasztó meleg van. Ti a Fyronba jártok?*Érdeklődik felőle és igen kíváncsi azért.*
