by *Tél van, az idő hideg, de ez mit sem számít Minnie-nek, aki még ilyen időben is képes a stégeknél sétálgatni és nézegetni a befagyott tavat, mert sokkal többet nem is nagyon fog látni. Annak ellenére, hogy nem öltözött fel valami melegen, nem fázik. Ő sosem volt az a fázós típus, de ha valaki ránéz nem biztos, hogy normálisnak fogja kikiáltani egy szál pulcsiban és egy dzsekiben télen.. a hóban. Zsebreteszi a kezét és egy pillanatra megállva figyeli a hóesést. Bámul felfelé és nézi ahogy hullanak a hópelyhek. Amikor egy pehely ráesik a forró arcára és elolvad rajta, egy pillanatra kirázza a hideg. Lecsukja a szemét és eltűnődik a karácsonyán. Amikor erre gondol, a színét mindig elönti a melegség, még jó, hogy nem fázik. Otthon volt a családjával. A barátaival nem találkozott. Bár ők már nem is laknak ugyanott. Amikor eljött otthonról még minden rendben volt, de mikor visszament látogatni, már senki nem volt ott. Ez eléggé aggasztó, de nem tud mit tenni ellene amíg nem tudja pontosan mit történt velük. Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni. Csak sajnos Minnie hajlamos rá. Azt se gondolta volna, hogy minden ilyen jól fog menni karácsonykor. Jó sokat utazott.. a szünetének felét végigutazta. Ezzel nem is lett volna gond, ha jó lett volna a társaság. Egy öreg nénit, aki az egész vonatút alatt magában beszél mindenféle bolondságot és egy kisgyereket, aki végigordibálta az utat a nem normális anyjával, aki meg nem szól rá... nem nevezhető jó társaságnak... sőt még társaságnak se nagyon. Viszont semmi baj, mert a karácsony mindent kárpótolt. Találkozott a családjával.. hosszú idő után újra. Látta a barátját is, akibe igazából nem szerelmes. Inkább bátyjaként szereti. Nemrég ért vissza az iskolából, de az itteni barátaival még nem is találkozott. Sürgősen fel kéne keresnie az egyiküket... azaz csak azt az egy normális... azaz nemnormális, de (talán) igaz barátját, akit szerzett, Christ. Lefolynak az elolvadt hópelyhek az arcáról. Le is törli és továbbsétál. El is mosolyodik gondolkozás közben. Rálép a stégre és szépen lassan elsétál a végéig. Ott pedig leül, lelógatva a lábát.*
+34
Charlotte Devon
Sadie Elena Montgomery
Lasse Fält
Catherina C. Williams
Soranne Whitholle
Esteron Baltazaar
Eliana De Lucia
Morten Toov
Atanas A. WIlliams
Nicole Brise
Bianca D. McCarthy
Park Min Lee
Selina Crow
Nathaniel Jenkins
Henrik Dahl
Christopher Acerlot
Roderica D'rayn
Mesélő
Jesmon Helar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Delia
Isobel Campbell
Zentai Márk
Médium
Liliya Antonov
Victoria Jones
Gaweł Pawlak
Ever K. Whitewood
Fredrik Laine
Richard A. Wallmart
Rebecca váltó
Raphael Walsworth
Lucien du Bois
38 posters
Tó és stégek
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Jobb esetben nem tehetné, be a lábát a birtokra viszont mi van, ha megbízásból van itt? Nos.. Aki végig néz, a fiatalemberen láthatja, hogy milyen fash. Tökéletes külső és tökéletes arc.. a menő ügyvéd, aki közel 10 éve alapította meg saját cégét és, hogy kirendelték ide. Végül is nem kellett kirendelni ő ide is szeretett volna egy kisebb céget, de most úgyis a családjával költözik, hogy közelebb legyen a húgához, hiszen segíteni szeretné és különben is az önállóságtól eltekintve az összetartás, ami az ő közös nevezőjük. A férfin egy szürke öltöny van és egy öltöny kabát. Jobb kezében az aktatáska és jelenleg a tó és stégek felé haladva nézi a tavat. Amíg Illát várja, kell neki valami szórakozás.* - Szép jó estét. Gyönyörű az éjszaka nem, de bár?*Teszi fel a kérdést és bár most sötétedett be. Igen Brendon kivételesen normális, amíg nem vált át durvább módba… talán akkor jobb ha nem ismerik ezt az oldalát,de mostanra ő azt mondja megkomolyodott. Valójában Christopher éli azt a korszakát amiben ő volt egykor.. apja fia..? nem lehet tudni. Nem.. vagy ha igen az már örök rejtély marad... a lányra szegezi a tekintetét és sejti ám, hogy iskolai köszön is neki udvariasan egyáltalán nem bunkó.*
Park Min Lee- .::Diák::.
*Még mindig a szünet hatása alatt kicsit elgondolkozva bámul a távolba. Tetszik neki, hogy nem látni el a tó másik oldaláig. Olyan sötét van. Hát igen. Itt eredetileg is sötét van, ráadásul tél van, amikor már délután négy óra körül sötétségbe borul az ég. Csak üldögél, lóbálva a lábait, amikor megszólítja valaki. Először nagyon meglepődik, mert nem számított rá, hogy társasága lesz, de ha már valaki megszólította, nem lesz olyan bunkó, hogy nem válaszol. Mielőtt vissza köszönne az ismeretlen férfinak, feláll és felé fordul.* - Igen, tényleg gyönyörű. Mondjuk láttam már szebbet, de ez sem mondható rondának. *Egy elbűvölő mosolyt vet a férfira, majd visszafordul a tó felé.* - Ne sértődjön meg, de mi járatban van erre? Maga nem Fyronos diák ha jól látom. *Érdeklődik, minden rosszindulat nélkül, csupán csak kíváncsi. Kíváncsi típus, nem tehet róla. Talán kicsit túlságosan is. Egyáltalán nem pletykás, mert ha mondjuk megtud valamit nem szokása továbbadni, de akkor tudni szeretne mindent. Az a mondás pedig szemmel láthatóan nem igaz, hogy "aki kíváncsi, hamar megöregszik". Minnie még mindig gyönyörű és fiatal. Kívül, belül. Mondjuk kívülről inkább, mert tud ő nagyon gonosz és romlott is lenni.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Más eset lenne, ha felnőtt lenne, lehet, másképp viselkedne. Csoda, hogy a felesége még meg van.. na igen ennyi év után is hű a férjéhez, de hát nem csoda. A férfi büszke apuka és három gyerekes családapa. Igen valóban nagy a családjuk, de hát ez már megszokott. Aztán amikor kérdeznek, felőle halványan elmosolyodik.* - Nem vagyok az a sértődős fajta.*Mondja, a fiatal hölgynek majd válaszol a kérdésére.* - Brendon Darwin vagyok és a Sylorinás házvezetőre várok Amarilla úrnőre. Mostanában történtek az akadémiában események és ide kéretett. Részben a munka miatt. Jól tippelt, hogy nem vagyok diák.*Kaccsint a lány felé és sóhajt. Gyilkosságok. Mennyi bírósági ügye volt ilyenben és oké, hogy meg nyert párat, de a legtöbbet másodfokon arról viszont nem tehet.* - Azt ajánlom, nagyon vigyázzon, ha a városba jár. Eléggé furcsa alakok szoktak ott járni. Ön melyik házba jár. Tudja az én nevemet szabad megtudnom az önét?~Nyilván nem angol nevű~*A kinézetéből találta ki, de a srác nem ítélkezik. Természetesen.. Egyelőre csak a munka miatt jött ide részben, többit majd meglátja, mert mindig akkor szoktak jönni a dolgok ha benne van a sűrűjében. Ő nem egyedül dolgozik ezt is illik tudni, de ha szabadideje lenne persze nem az Akadémia falai közé érkezett volna hanem persze valamilyen szórakozó helyre..*
Park Min Lee- .::Diák::.
*Fürkészné a horizontot, ha látna is valamit belőle. Olyan, mintha csak a sötétség venné körbe. Eléggé frusztráló érzés, de ő maga vállalkozott arra, hogy kijön ide a stégre, ahol egyébként is mindig sötét van. Még lámpák se vagyok vannak. Ott állva nem vészes, viszont az lesz majd az igazi mutatvány, ahogy visszajut a kúriába innen. Menni fog, Minnie ügyes lány.* - Üdvözlöm Brendon! *Mosolyog a férfira. Nem mindig szokott ilyen illedelmes lenni, de valamiért szimpatikus neki. Nem gondol semmi rossz dologra, hiszen Brendon idősebb is nála, meg érettebb, csupán valamivel megfogta a lányt, valamiért olyan rokonszenves neki.* - Vigyázzak? Mégis miért? *Csodálkozik rá a kijelentésre. Nem tervezte, hogy ellátogat a városba. Legalábbis a közeljövőben nem. Bár ki tudja mit hozott volna a jövő. Minnie nem ijedt meg. Ha leakar menni, le fog, nem igazán fél, de ez akkor is felkeltette az érdeklődését. Nyilván ő sem véletlenül van itt és várja Amarilla úrnőt. Felkapja a fejét, amikor a neve felől érdeklődnek. Nem nagyon szereti mindenkinek elárulni a nevét... ugyan tisztában van vele, hogy milyenek az Európaiak. Meg se tudják jegyezni a nevét, de akkor sem szereti annyira kiadni magát. Most viszont elmondja. Jelenleg nem hiszi, hogy Brandon nagy veszélyt jelentene bárkire is. Éppen ellenkezőleg.* - Park Min Lee a nevem, Koreából származom és a Sylorina házat erősítem.. vagy gyengítem. Kinek mi a véleménye.. Viszont, visszatérve a találkozójukra. Ha itt beszélték meg azt a találkozót, akkor azt hiszem, én zavarok. El is megyek, ha gondolja.
A hozzászólást Park Min Lee összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Jan. 06, 2013 9:12 pm-kor.
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*A horizont bámulása nagyon jó dolog ő is, bámulná persze. Bár őt a sötétség nem zavarja, de hát ő nappal jobban eltud igazodni és jobban jár az agya mint este. Bár miért most találkoznak? Mostanra ért ide az úr, mert délután is volt egy munkaügye és elintézte a letelepedést.. meg a házat ellenőrizte, amit megvett a családjának. Ugye válaszol a kérdésre és felsóhajt, amikor kérdeznek.* - Hát a fajtájából érzem, hogy angyal. Részben miattuk vagyok itt. Rengeteg angyal halt meg mostanában és úgy tudom szigorú ellenőrzés alatt van az iskola, de ennél többet nem mondhatok kisasszony.*Magyarázz, neki bár nem tudja, hogy Christopher kis barátjáról van szó igen. Azért figyelmezteti a lányt. Aztán elérkezik a bemutatkozáshoz, halványan elmosolyodik.* - Tudom rájöttem. Vannak, ismerőseim nem kell elmondani azt sem, hogyan kell szólítani kisasszony. Örvendek a szerencsének.*Mondja a lánynak aztán amikor megjegyzik, a találkozót felvonja a szemöldökét.* - Nem nyugodtan maradhat csak körbe nézek. Ha bár mint mindig késik Amarilla. A Sylorinát? Nem ítélkezem.. a zöld ház az zöld ház.. bár én máshogy erősítettem annak idején. Mi járatban erre felé? Gondolom nem csak levegőzni jött ki, bár mondjuk most befelé jövet alig láttam valakit. Nem csodálom mindenki gubbaszt a melegben..*Gondolkodik el és igen a férfi nem fázik, de maximum majd iszik egy kis alkoholt ha végre tudnak beszélgetni. Még Perathon úrnőhöz is be kell menjen úgyhogy el lesz itt egy darabig és kivételesen a normálisak táborát képviseli. Bár nem mindig ilyen.*
Park Min Lee- .::Diák::.
- Angyal, igen... viszont ugyanakkor démon is vagyok. *Csak kifog rajtuk valahogy. Most jól eltalálta Brandon, hogy angyal, viszont, ha esetleg máskor futottak volna össze, talán nem is találta volna ki, hogy Minnie félig angyal. Most éppen az angyali énje bújt ki belőle. Máskor viszont képes nagyon bunkó és mogorva is lenni. Elég ingatag ebből a szempontból... meg mondjuk nem csak ebből a szempontból, mert olyan személyiség, hogy nagyon nehezen is hoz döntéseket. Nem csak a komolyabb döntéseket. Olykor még azt is nehezére esik eldönteni, hogy milyen zoknit vegyen fel. El is szokta nevezni magát, amikor rádöbben, hogy milyen szerencsétlen.* - Igen? Ismer koreai embereket? *Őszintén elmosolyodik. Ez nagyon jól esik neki, mert elég szokatlan.* - Hát ez nem mindennapi, de jó értelemben. Igazán örülök neki. *Sylorina. Igen. Valószínűleg a démoni tulajdonságai azért erősebbek, ha ide került. Véletlenül nem kerülhetett ebbe a házba. Amikor Brendon megjegyzi, hogy ő is Sylorinás volt felvonja a szemöldökét és rácsodálkozik.* - Komolyan mondja? Ön is Sylorinás volt? Egyáltalán... ön is ide járt? *Kérdezősködik.* - Ön mindig mond nekem valami újat. Ez szimpatikus. *Ugyanis Minnie elég kíváncsi.. de persze nem csak ezért rokonszenves neki a férfi.* - Ilyenkor a hideg idő miatt mindenki benn van a melegben, de azért a friss levegő is kell. Nem értem, hogy miért olyan jó benn ülni. Én nem szeretek sokáig zárt helyen lenni. Viszont, visszatérve a Sylorina házra... mondta, hogy ön máshogy erősítette. Hát hogyan?
//Egy csoki- és egy citromfagyi.
//
//Egy csoki- és egy citromfagyi.
//
Horváth Réka- .::Diák::.
*Egy szép esős délután ismét felbukkan a Cameosos leányzó és szinte szökdécsel az esőben. Megjött a tavasz és valahogy az ő életkedve is a plafont veri. Mélyet szippant a levegőbe és hangosan kifújja.* ~ De rég éreztem már így magam ~ *És szinte megállás nélkül mosolyog.* ~ Haza kéne néznem Ádiékhoz, régen láttam őket, már hiányoznak, főleg az a lükedék. ~ *Kuncog magába a lány és csak sétálgat a sötét ég alatt. Régen volt már ilyen jókedvű, talán a tavasz hozta magával, vagy csak előre érzi azt a jót, ami a jövőben következhet be vele, hisz látnoki képességeit az elmúlt hónapokban elég sikeresen fejlesztgette. Bár még mindig messze van a céljától, de ismét talált egy támpontot, ahonnan újra elrugaszkodhat a céljai felé.*
Vendég- Vendég
*Nem nem zavar az eső. Ma a farmerdzsekimet vettem fel a fehér pulóveremmel így a kapucni rajtam van és szokásomhoz híven zenét hallgatok és eltöprengek egy újabb dolgon. Azon, hogy lekéne látogatni az Alagsorba ismét. Szeretem kihívni az emberek, vagy lidérc-vámpírokat, de hát, na. Ilyen vagyok és talán jó néhányan megszokhatták már. Szóval most a tóhoz indulok jelenleg és nem tudom azt, hogy még is mit képzelnek magukról a városiak. Ahogy oda sétálok a tóhoz megpillantom, hogy nem vagyok egyedül. Elmosolyodom ördögien aztán odalépek és megpaskolom a fenekét. Nem tehetek róla azt hiszem megint perverz vagyok.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Teljes a lelki békéje, végre nem idegeskedik semmi miatt, egészen addig, míg valaki rá nem üt a fenekére. Berögződött reflex, hogy megfordul és felpofozza az illetőt, de most kicsit belefeledkezett a gondolataiba, így kicsit több erőt vitt bele, mint egy átlagos ember, szóval az illető nagy valószínűséggel dob egy hátast a "kisebb" ütésnek köszönhetően. Sajnos vérfarkasi mivolta ilyenkor nem épp kamatozó dolog, főleg nem a másik fél számára. Bár nem tudja eldönteni, hogy sajnálja, vagy inkább ideges legyen az illetőre.* - Ööö, bocs, bár megérdemelted. *Dönt végül e mellett a válasz mellett.* - Nem tudom tudod-e, de létezik más fajta módja is a köszönésnek, bár az tény, hogy ez által legalább bemutatkoztál... *Folytatja és karba tett kézzel a fiúra figyelve, aki talán most már feltápászkodott, bár az biztos, hogy még egy ideig fájlalni fogja bal felől az arcát.*
Vendég- Vendég
*Nem tehetek a paskolásról, most belém rögződött főleg, hogy az új Sylorinás lány agyára is megyek. Hát imádok mások agyára menni és persze Így talán eljut hozzájuk a humor. A Humor? Na jó nem.. Aztán megvonom a vállam a kijelentésére, de felpattanok a földről egyből és letörlöm a koszt.* - Segáz.. *Mondom ördögien elvigyorodva és sóhajtok egyet majd a tó felé nézek.* - Tudom létezik, de most ehhez volt kedvem.*Felelem kurtán és nem tudom ma mi ütött belém. Megártott a sok pia az este talán.. na ja. Aztán végig nézek a lányon láttam már, de még nem szólítottam meg. Látásból láttam már.* - Logan. És Cameosos ahogy te is. Láttalak már ott, de mással voltam el foglalva. Nem pedig az ilyen erős Superman lányokkal.*Csak nevetek, az ereje miatt, de végül is nem zavar az ütés. Legalább tudom kivel kell vigyázni, de igazság szerint még fejlődnöm kell olyan szintre, hogy bárkit elkapja vagyis egy vérfarkast, de inkább maradok a vámpírvadászatnál.* - Az a szerencséd, hogy nem vagy vámpír. Ugye.. nincs agyarad?*Nézek rá felvon szemöldökkel és beszippantom a friss tó illatát.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Csak figyeli a srácot, majd mikor az felpattan, kicsit meglepődik.* ~ Strapabíró a gyerek... ~ *Gondolkodik és valahogy eszébe ötlik, hogy talán a gyerek többre képes, mint gondolná. Nem tesz megjegyzést a fiú első két mondatára, nem tartja személy szerint lényegesnek. Amúgy Réka is látta már a fiút, de sosem figyelt fel rá különösebben. Bólint a fiú bemutatkozására és ő is így tesz.* - Réka. Én is láttalak már. És kösz a bókot. *Vigyorodik el. Nem haragtartó típus, a perverzeket megszokta már, na meg az olyan humort, pár cameososnak (és volt cameososnak) is eléggé ilyen humora van, az eltelt idők alatt pedig már megszokta.* - Nincs, nyugi. *Vigyorog ismét, de most kivillantja a fogait, amik inkább farkas tépőfogaira hasonlítanak, mint egy vámpír szívó agyaraira.* - Amúgy mit keresel itt kint az esőben? *Tér a lényegre, hisz a legtöbb ember inkább menekül az eső ellen, persze vannak olyan elvetemültek még, mint a cameosos leányzónk is.*
Vendég- Vendég
– Vadász vagyok.. és tudni kell bírni az ilyen dolgokat.*Felelem mosolyogva és persze szeretek beszélni a vadászatról nem titkolózok. Talán azért nem mert ugye már hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy nyíltan beszélek, vagy pedig összezavarok másokat csak azért, hogy elérjem a kellő hatást. A sulisokkal ezt persze nem tenném meg hiszen diáktársaimmal együtt élek. Biccentek aztán a bókos dologra szeretem felmérni az ellenfeleket. Örömmel nyugtázom azt, hogy nincsen, vámpír agyara közelebb megyek hozzá.* - Akkor vérfarkas vagy. Egyébként Logan vagyok Logan Barton.*Felelem, nyugodtan aztán kapok egy kérdést, amire megvonom a vállam.* - Csak sétáltam és nem szeretnék begubózodni.*Felelek egyértelműen és ez igaz is.. Te Réka mondd csak és te miért is vagy kint ebben az ítélet időben? A tó nem éppen ázott kutyáknak való.*Mondom humorizálva, de remélem érzi a tréfát, de nem bántóan szántam.*
Horváth Réka- .::Diák::.
* - Az is igaz, de mégis csak egy ember vagy. Már megbocsáss. *Nem, nem sértésnek szánja, de tudja, hogy ő maga mire képes, ehhez képest pedig egy ember... Nos, elenyésző erővel bír, legalább is egy átlag ember. Viszont azt sejti, hogy a fiú sem átlagos. Legalább is ha vadász, akkor valószínűleg nem.* - Az. *Feleli egy apró fintorral az arcán, akkor is rühelli a fajtáját, nem hiába vadássza őket.* - Horváth Réka, örvendek. *Mosolyog a másikra és megjegyzi magának a srácot. Van benne valami érdekes, talán pont azért, mert vadász, de az aurájában érez valami mást. Csak nem tudja, hogy mi az, még nem.* - Értem, jól teszed. *Bólint a srác válaszára. A következő szavakra csak nevet és vigyorogva válaszol a másiknak.* - Nem macska vagyok, hogy irtózzak az esőtől. Sőt, határozottan szeretem és pont ezért jöttem ki. A tó meg olyan szép hely, így esőben van egy kis misztikus érzete, kicsit olyan vészjósló, de nekem tetszik. *Fejti ki kicsit bővebben a válaszát és lófarokba kötött haját kicsit kicsavarja.*
Vendég- Vendég
*Tényleg nem titkolom azt, hogy vadász vagyok és azt sem, hogy gazdag és illemet is tudnom kéne. Lehet, kicsit nagyképű vagyok, de nem érdekel. Sohasem érdekelt az emberek véleménye, ha igen az kivételes eset volt. Nem szoktam megfogadni másokét mindig a saját magam ura vagyok szóval a döntések rosszak vagy jók lehetnek, bár eddig keveset hibáztam szóval jó vadásznak tartom magam. Kivéve azt, hogy az itteniekkel hogyan kell bánni. Mindegy is.* - Ne izgulj Farkasokra nem vadászok azokat megkímélem. Amíg nem adnak rá okot.*Mondom mosolyogva persze tényleg ha adnak okot vagy megkérnek rá akkor levadászom őket, de nem szeretnék ártani nekik.* - Örülök Réka egyébként.*Felelem a bemutatkozásra és végig nézek rajta. Ő sem rossz lány csak egy gond van a farkasokra nem igazán.. vagyis milyen lenne ha összeszűrném a levet egy farkassal? Nem próbáltam még ki sohasem. Ha megtenném?* - Tudom, a macskák felpüffednek a víztől a kutyák csak ázottak lesznek. Valóban szép a tó és kellemes.. talán a veszély ami tetszik neked. Azt hiszem mintha olvastam volna erről a helyről itt van az a sellő is?*Teszem fel a kérdést és rápillantok Rékára. Igen valóban tanulmányoztam az ilyen dolgokat, de még mielőtt ide jöttem volna azért tudok sok mindent. Diákokról meg azért, mert felvilágosítottak. A kezem a kabátzsebemben van és természetesen úgy figyelek a lányra. Leülnék a földre ha száraz lenne, de sajnos nem az.*
Horváth Réka- .::Diák::.
- Más farkasok sorsa nem érdekel. Sőt, azokat én irtom. *Feleli a srác szavaira, aki érezheti a hangsúlyából, hogy nem komálja fajtársait. Csak egyet, de azt túlságosan is... Viszont ez már a lány problémája, ami mintha mostanában már annyira nem zavarná.Bólint a fiú szavaira, arra meg, hogy végig mérik nem szán különösebb figyelmet. Bár az tény, hogy a farkasok veszélyesek, de ha minden jól megy, akkor a lány hamarosan a régi lesz. Ha minden jól megy...* - Nem, nem a veszély, hanem inkább az előérzet, amit a tó hoz magával. Igen, itt van, én már láttam egyszer, távolról felbukkanni, de nem is tervezem közelebbről. *Feleli a lány, hiába vérfarkas, hiába erős, a sellő vízben előnyben lenne ellene. Még átváltozva sem akarna vele találkozni, pedig akkor eléggé vérengző tud lenni.*
Vendég- Vendég
-Értem érdekes az, hogy farkas vagy még is a fajtársaidat írtod.*Felelem gondolkozva, hiszen tényleg érdekes, hiszen kevés az olyan, aki ezt csinálja. Mármint farkas, hogy a saját faját. Elgondolkodtató. Írtsuk ki a fajunkat, és aki utoljára marad az a király. Viszont ilyen logikával fura.* - Értem. A Sellőt én sem tervezem bár igazság szerint maximum csak messziről azért, mert a férfiakat vonza. Már amennyire olvastam.* - Mióta vagy.. farkas? Ha szabad kérdeznem.?*Kérdezem meg óvatosan és persze érdekel is valahol, meg nem tartozik rám, mert nem ismerem, viszont jó fejnek tűnik.* - Vadásznak is simán elmehetnél... Csak ácsorogni akarunk itt vagy járunk egyet?*Teszem fel a kérdésem és ismételten elmosolyodom végül is lassan sötétedik. Aztán elég fura az, hogy így diákok kint ilyen időben. Na mindegy.* - Hallottál arról, hogy eltünt a Lord?*Hozok fel egy témát és igen igyekszem úgy beszélni, hogy legyen valami közös dolog.*
Horváth Réka- .::Diák::.
- Csak mert rühellem ezt a fajt. *Felel a másiknak és így már talán érthető, hogy miért. Meg hát, ő amúgy sem élvezte, hogy átalakult, nem szánja másnak sem ezt a sorsot és pontosan ezért írtja a saját fajtáját.* - Ja, csak a férfiakat vonzza, viszont, akire tud lecsap, lerántja a víz alá és akit elvitt magával, az valószínűleg már nem tér vissza. *A fiú következő kérdésén meglepődik kicsit, de nem veszi magára.* - 2 és negyed éve, lassan már fél. *Felel a másiknak.* ~ Pedig mintha tegnap lett volna... ~ *Sóhajt egyet, majd hallgatja tovább a fiút.* - Ha úgy vesszük, az vagyok. De nem kenyerem a gyilkolás. Sétáljunk. *Bólint ős elindul kb. 2 és fél méterrel a part mellett jobbra, remélve, hogy a fiú követi őt.* - Hallottam, nem túl biztató dolog. A másik 2 igazgatónak tennie kéne valamit. Kíváncsi vagyok mi történhetett vele, bár hallottam érdekes pletykákat. *Nos igen, ismer pár embert Qarinban, akik a város sötétebbik feléről jöttek.*
Vendég- Vendég
*Meg se kérdezem mi történt vele, ha így rühellik sajnálom, valahol akkor. Na jó.. talán igen érthetőő, de nem hiszem azt, hogy meg fogom legközelebb kérdezni. Nincs jogom úgy hozzá. Aztán beszélgetünk a sellőről és hallgatom érdeklődve, igen én is ezt hallottam, úgyhogy én maximum megölném azt a lényt, de nem lehet.* - Értem sajnálom..*Mondom, a lánynak bár nem tudom, miket gondolok én. Melyik lennék vámpír vagy vérfarkas? Nem tudom, ha valaki megkérdezni inkább vérfarkas, mert nem kell vért szívni, de ott a telihold az szörnyű, szóval nem tudom.. bár az olyan, mint a menstruáció.. egy hónapban egyszer történik meg. Szóval igen.. én ezt gondolom, bárki válaszolhat, mondhat hülyének.* - Látom egyébként szóval és sajnálom azt, hogy az vagy.*Mondom, és persze tovább gondolkodom és beszélgetünk az igazgatóról. Egyszerűen szörnyű.. szívesen segítenék a keresésben, de hát nem tudom mennyit tehetnék.* - Igen.. és én is kíváncsi vagyok rá és szívesen segítenék ha tudnék..De nem tudom.. igazság szerint majd meglátjuk mi lesz saját szakállunkra vajon nyomozhatunk?*Teszem fel a kérdést és elindulunk sétálni és lassan a suliba is vissza kellene mennem eléggé baljós jelek vannak de nem tudom még mi lesz. Majd eldől.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Talán nem több, mint mással, mikor megharapja egy vérfarkas, de neki akkor is elég nagy trauma volt.* - Semmi gond. *Feleli a lány, és a fiú gondolatmenetén jót nevetne, ha hallaná. A fiú következő szavaira már csak bólint, nem gondolja úgy, hogy bármit is kéne mondania.* - Nem tudom, próba szerencse. Bár Fyront és Qarint ismervén egyedül inkább ne vágj bele, itt is érdekes dolgok szoktak folyni. *Feleli a másikat óvatosságra intve. Gondolt már rá amúgy ő is, hogy utána néz a dolgoknak, de egy kisebb akadályba ütközött, akitől egy kevéske információt tudott szerezni és neki is megmondták, hogy menjen vissza az iskolába és elejtse el a dolgokat. Nem tudja, hogy az illető is tettes lehetett-e, de az biztos, hogy jártas volt Qarin sötét negyedében. Ahogy a lány elmélkedett úgy az is eszébe ötlött, hogy talán nem ártana visszaindulni az iskolába, hisz későre jár. Ő személy szerint arra veszi az irányt és ha a másik követi, akkor valószínűleg a Cameosos közös társalgóig együtt mennem fel. Ott elköszön a másiktól és visszavonul a hálókba*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Hideg is van, sötét is van, és még a szél is fúj, én meg a franc tudja, mit keresek itt. Minden esetre a tó partján állok, a széldzsekimbe burkolózva fonom magam előtt össze a két karom, s csak néha mozdulok meg, hogy visszahúzzam a kapucnit, amit ez az undok, csípős szél lefújt a fejemről. Most éppen nem esik az eső, hála a jó égnek, ugyanis muszáj volt egy kicsit kimozdulnom. Mostanában túl sokat ülök odabenn. Úgy éreztem, ha még egy percig kell hallgatnom a többiek hülyéskedését az Erethonban, menten rosszul leszek. Antiszocialitás? Áh. Az más szokott lenni. Csupán fáj a fejem, de már reggel óta, nem tudom, mitől. Úgyhogy szépen megmondtam Lilnek, hogy sétálok egyet és közölje ezt Chrissel is, ha látja. Így hát itt vagyok. Körbegyalogoltam a sétányon, aztán a tó felé vettem az irányt. Szeretem a tavat. Most éppen a kastély és a sétány felől ideszűrődő fényben figyelem, ahogy a szél apró hullámokat borzol a tetejére. Máris jobb a fejfájásom, szinte élvezem, ahogy a hideg szél az arcomba vág. A vámpírság előnyei... nem fázom. Csupán kellemetlen, ahogy ez az alattomos légáramlat folyton a kabátom alá kúszva futkározik rajtam fel s alá. Egy halk sóhaj kíséretében szorosabban fonom magam köré a karjaimat, majd odébb sétálok, az egyik stég felé. Kimegyek egészen a széléig, majd megállok, s onnét figyelem tovább a vizet, és az eget felváltva.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Hogy mit is keres itt kint. Halványlila gőze sincs pocsék idő van de nincs kedve bent lenni, úgyhogy inkább kint van. Ahogy így sétálgat észreveszi, hogy valaki van kint a tónál, így hát elindul arra felé mégse legyen teljesen egyedül itt kint. Ahogy lassan közeledik észreveszi, hogy az illető lány. Amikor odaér ráköszön.* - Szia! Hát te mit csinálsz idekint ilyen szeles időben? * Amúgy a srácon egy kék farmer és egy barna bőrdzseki látható, valamint egy vékonyabb sál. Haja kissé vizes, szóval úgy néz ki mintha az esőben is kint lett volna.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Éppen fordulnék meg, hogy elinduljak és tovább sétáljak, azonban ahogy lépek egyet, egy fiúba ütközöm - vagyis majdnem ütközöm. Még éppen időben megtorpanok, aminek az a következménye, hogy csaknem a tóba szédülök.* - Uh! *Nyögöm ki szerencsétlenül, ahogy végre sikerült megtalálnom az egyensúlyomat.* - Bocsi, csak... megijesztettél. Ebben a szélben nem hallani semmit. *Mondom, a fülemre bökve a jobb kezemmel, így engedve, hogy egy pillanatra megcsillanjon a gyűrű az ujjamon. Persze, ez csak félig szándékos, mostanában bárkivel találkozok, legyen az fiú vagy lány, nő vagy férfi, így cselekszem. Csak hogy tudják. Mert én büszke vagyok rá.* - Hát, csak sétáltam egyet, fájt a fejem. *Vonok vállat, zsebredugva a kezemet, mert azért mégiscsak udvariatlanság összefont kézzel beszélgetni. Engem legalábbis zavar, ha a beszélgetőpartnerem ezt csinálja.* - De én is kérdezhetném ugyan ezt. A kutya sem jár erre... már rajtunk kívül. *Nevetek fel halkan. Hát igen, tényleg elég pocsék az időjárás... de legalább nem esik. Jesszus, ezt még egyszer kijelentem, és elkezd zuhogni, esküszöm!* - Nicole vagyok. *Húzom ki a jobb kezemet a zsebemből, hogy felé nyújtsam egy kézfogásra.* - Még nem láttalak. Új vagy? *Kérdezem, és remélem, nem ijesztem meg túlzottan, nem tehetek róla, hogy túl jó az arcmemóriám. Mindenkire emlékszem, akit akár egyszer is láttam, de ő valahogy nem rémlik.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Én bocsi, nem akartalak megijeszteni. Amúgy szép gyűrű. * bökök az ujjammal rá az épp emlegetett tárgyra.* - Értem, hát, ez mondjuk igaz csak mi vagyunk ezek szerint ilyenek, hogy ilyenkor is kint járkálunk. * Nevetek fel, aztán a lány nyújtja a kezét és bemutatkozik.* - Én hülye, a bemutatkozásról el is felejtkeztem. Amúgy Atanas. * Nyújtom én is a kezem és kezet fogok vele.* - Még csak két-három hete vagyok itt. Nem rég óta szóval elképzelhető, hogy nem találkoztunk. * Bár az is lehet, hogy csak az én memóriám nem túl jó.* - Te mióta jársz ide? * kérdezek rá* - Meg mi a véleményed erről a helyről? *teszem még hozzá, érdekelnek azért a dolgok.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*A bocsánatkérésre csak legyintek egyet, mielőtt zsebre tenném a kezem, majd a dicséretre szintén elmosolyodok.* - Köszönöm. De inkább Chrisnek dicsérd... *Nevetek fel ismét, majd hozzáteszem.* - Eljegyzési gyűrű. *Ennél jobban nem fejtem ki, az már úgy hangzana, mintha direkt akarnám bizonygatni. De... ő hozta szóba. Te jó ég, mostanában túl sokat agyalok. Aztán ugyebár kezet fogok vele és viszonozza a bemutatkozást is. Mintha valahonnan hallottam volna már a nevét... Hogy hol, az nem ugrik be, de végül is ha már itt van néhány hete, ez nem túl meglepő. Mármint hogy hallottam róla.* - Igen, így már értem. És ahogy elnézem, cameosos vagy. *Bökök a kitűzője felé, már amennyire látom ebben a félhomályban. De igen, azért a többitől még meg tudom különböztetni.* - Még nyáron érkeztem, júliusban. *Válaszolom. Még egy éve sem volt, de én úgy érzem, mintha csak napok teltek volna el! Te jó ég... Vajon mióta suhannak így az évek? Persze igaz, hogy nagyon sok minden történt azóta, és mégis, úgy érzem, mintha csak tegnap léptem volna át a birtok kapuját, hogy aztán az életem teljesen megváltozzon.* - Erről nem igazán tudnék elfogultság nélkül beszélni. *Nevetek fel.* - Ha nem itt lennék... hát, mondjuk, hogy nem volt az életem egy kimondott álomutazás. *Vonok vállat.* - De minden várakozásomat felülmúlta. Mármint, a társaság, a tanítás, a tanárok, maga a hely... Nem is tudom, mit szeretek itt a legjobban. Valahogy minden megvan, és kész. *Mosolygok rá.* - És neked? Hogy tetszik? Első benyomás? *Kérdezek vissza.*
|
|
|