by *Amikor vágást kap felordít egy jó korát és igen vélhetően fáj neki a seb. Túl fogja élni ő is és Nicole is ez számít.Egyébként megtudja tölteni a pisztolyt, de az oldalán lévő vágásból ömlik a vér. A srác nem fogja itt hagyni a lányt. Gyilkosan néz a vámpírra és mivel nem akarja a fejét jártatni gondolkodással vissza néz Nicolera és közvetlenül elé áll. Meghúzza a ravaszt a és nyugtázza azt, hogy eltalálta a vállánál.* - Ami a tied? Neked nincs itt semmi keresni valód. Takarodj vissza oda ahonnan jöttél és hagyd békén!*Sziszegi a férfinak, majd a pisztoly kezdi keresni a földön viszont félszemmel a vámpírkát nézi.* - Mocskos.. állat. Egy csepp jó indulat nincs benned. Azt hiszed sikerül elérni a célod mi? Csak a szád nagy.*Hergeli, tovább majd előkap egy tőrt, ami a jobb oldalán látszik felakasztva. Van még 4 látszik nem volt felkészülve erre a napra.* - A barátaid nem fogják túl élni ezt a napot. A lakmározás sikertelen lesz hidd el. Az igazgatók fülébe fog jutni, hogy a birtokot megszállták a vámpírok mi az első dolguk? Kizavarják a magadfajtákat és megvédik a diákokat.. a terved nem fog összejönni.*Mondja és tovább hergeli. Szaporábban veszi a levegőt és azért érzi azt is, hogy kicsit gyengül, de ő kitartó. Nem azért ismerte meg Nicolet, hogy aztán hamar elveszítse. Szüksége van rá.. A fiú harc közben ugye eldobja az egyik tőrét amit megmarkolt a megtorpanó vérszívó felé.*
+34
Charlotte Devon
Sadie Elena Montgomery
Lasse Fält
Catherina C. Williams
Soranne Whitholle
Esteron Baltazaar
Eliana De Lucia
Morten Toov
Atanas A. WIlliams
Nicole Brise
Bianca D. McCarthy
Park Min Lee
Selina Crow
Nathaniel Jenkins
Henrik Dahl
Christopher Acerlot
Roderica D'rayn
Mesélő
Jesmon Helar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Delia
Isobel Campbell
Zentai Márk
Médium
Liliya Antonov
Victoria Jones
Gaweł Pawlak
Ever K. Whitewood
Fredrik Laine
Richard A. Wallmart
Rebecca váltó
Raphael Walsworth
Lucien du Bois
38 posters
Tó és stégek
Christopher Acerlot- .::Diák::.
Mesélő
-A parton-
*Henriknek sikerül az akciója, megöli a vámpírt, ám annak még utolsó erejéből sikerül megvágnia a szárnyát. Hát, repülni egy darabig biztos nem fog tudni.
Aztán Gaeával együtt sikerül leteríteniük egy újabbat a Láng segítségével: dupla adag már elég neki, hogy belehaljon.
Nate akciója elég látványos, azonban a düh miatt nem eléggé koncentrál: a támadása közben a vezér, aki eközben kiheverte a hullám okozta sokkot, hátulról megtámadja, és egy tőrt döf a hátába. Szerencsére nem talál el fontos szervet, azonban elég fájdalmas lehet a sérülés. A másik vámpírnak, aki ellen harcolt azonban már mindegy, ő túl sok sebet kapott eddig is ahhoz, hogy túlélje. A vezér viszont ismét felemeli a tőrjét, hogy egy végső csapást mérjen a démon-vérfarkasra...
Réka éppen időben néz bele a jövőben, mert nagyon rossz előérzete támad: mintha a saját halálát érezné. Ahogy kinyitja a szemét, láthatja is a felé karddal rohanó vámpírt.
-Az erdőben-
*A vámpír hangosan felnevet Chris szavain.* - Méghogy nincs! Ő az enyém! Mindig is az enyém volt! *Mutat a rémült Nicolera.* - A te tervedben is van némi hiba. Az igazgatók nem fognak keresni titeket! *Nevet fel ismét. Csak blöff? Ki tudja... Minden esetre nagyon jól szórakozik, s így későn veszi észre a felé suhanó tőrt, ami a mellkasába áll. Hátratántorodva nekidől egy fának, és meglepetten néz le.* - Ennyi... nem elég, hogy... hogy megölj. *Nevet fel, és egy adag vért is felköhög egyúttal. Majd meglepetten nézegeti a véres tenyerét. Mintha nem hinné el, hogy ő maga is halandó. Lassan a földre csúszik, aztán tekintetét Nicolera emeli.* - Nico... Ne... ne hagyd... Szeretlek. *Suttogja a lány felé, annak az arcán azonban a könnyek mellett csak és kizárólag undort lehet felfedezni.* - Komolyan beszélek. Én... mindig is... szerettelek. Sa...sajnálom. *Mondja egyre gyengébben, szinte már könyörög. Ő, az erős és kegyetlen vámpír, egy nőhöz könyörög az életéért... Vajon Chrisnek megesik rajta a szíve, vagy végetvet a szenvedéseinek?*
*Henriknek sikerül az akciója, megöli a vámpírt, ám annak még utolsó erejéből sikerül megvágnia a szárnyát. Hát, repülni egy darabig biztos nem fog tudni.
Aztán Gaeával együtt sikerül leteríteniük egy újabbat a Láng segítségével: dupla adag már elég neki, hogy belehaljon.
Nate akciója elég látványos, azonban a düh miatt nem eléggé koncentrál: a támadása közben a vezér, aki eközben kiheverte a hullám okozta sokkot, hátulról megtámadja, és egy tőrt döf a hátába. Szerencsére nem talál el fontos szervet, azonban elég fájdalmas lehet a sérülés. A másik vámpírnak, aki ellen harcolt azonban már mindegy, ő túl sok sebet kapott eddig is ahhoz, hogy túlélje. A vezér viszont ismét felemeli a tőrjét, hogy egy végső csapást mérjen a démon-vérfarkasra...
Réka éppen időben néz bele a jövőben, mert nagyon rossz előérzete támad: mintha a saját halálát érezné. Ahogy kinyitja a szemét, láthatja is a felé karddal rohanó vámpírt.
-Az erdőben-
*A vámpír hangosan felnevet Chris szavain.* - Méghogy nincs! Ő az enyém! Mindig is az enyém volt! *Mutat a rémült Nicolera.* - A te tervedben is van némi hiba. Az igazgatók nem fognak keresni titeket! *Nevet fel ismét. Csak blöff? Ki tudja... Minden esetre nagyon jól szórakozik, s így későn veszi észre a felé suhanó tőrt, ami a mellkasába áll. Hátratántorodva nekidől egy fának, és meglepetten néz le.* - Ennyi... nem elég, hogy... hogy megölj. *Nevet fel, és egy adag vért is felköhög egyúttal. Majd meglepetten nézegeti a véres tenyerét. Mintha nem hinné el, hogy ő maga is halandó. Lassan a földre csúszik, aztán tekintetét Nicolera emeli.* - Nico... Ne... ne hagyd... Szeretlek. *Suttogja a lány felé, annak az arcán azonban a könnyek mellett csak és kizárólag undort lehet felfedezni.* - Komolyan beszélek. Én... mindig is... szerettelek. Sa...sajnálom. *Mondja egyre gyengébben, szinte már könyörög. Ő, az erős és kegyetlen vámpír, egy nőhöz könyörög az életéért... Vajon Chrisnek megesik rajta a szíve, vagy végetvet a szenvedéseinek?*
Nathaniel Jenkins- .::Diák::.
*Hát, az biztos, hogy Nathaniel sose aprózza el a dolgokat, és szeret feltűnösködni, ha egyszer már csatázik… Ördögien vigyorog, ahogy szabadjára engedi a tüzet, de amikor a penge a húsába vág, akkor egy tisztességes vérfarkas módjára felüvölt. Persze egyből megpördül, és rávicsorog a vámpír vezérre.* - A ***** anyádat! *sziszegi a nyomdafestéket nem tűrő szavakat, de hát az íróját kényszeríti, hogy kimondhassa, szóval a démon-vérfarkasnak elsötétednek a szemei, és a démon képességét kihasználva egy-egy energiagömböt hajít a vámpír felé miközben hátrálni próbál. Nem akar múlni az az éles lüktetés a hátában, és jó lenne már, ha elpatkolna ez a mocskos, mert nem akar még egyszer az ispotály vendége lenni. Egyébként annak is örülne, ha valaki levakarná róla ezt a férget, de ő ugyan nem fog segítséget kérni, bár az a mázlija, hogy a tűzben ő tökéletesen jól érzi magát, és nem is eshet a lángok által bántódása.* - Nem tudnál szép kussban megdögleni? *morogja maga előtt továbbra is hátrálva.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*És igen, a rossz előérzet, megvan, kinyitja a szemét és egy vámpír rohan felé karddal. Lendületből maga elé emeli a kardját és kivédi a vámpír támadását, rávicsorog, majd morog a vámpírra és egyre jobban átveszi Rékán a hatalmat a farkas énje.* - Dögölj meg te vérszívó dög! *Ordít rá egy morgás kíséretében és farkas erejével együttesen lendületesebb mozdulatokkal és gyorsasággal támad a vámpírra, minél hamarabb levágva annak fejét, majd átszúrni a szívét.*
//- Jövendölés
A látnokoknak ez a főképessége, viszont a jövendölés nem csak nekik adatik meg. Bárki más is képes kifürkészni a múlt, a jelen és a jövő titkait, ha képes nyitni a szellem – és spirituális világ felé.
1. szint: Percekkel előbb megérzed, ha veszély közeledik, az irányát és a nagyságát is észleled. (Hogy milyen formátumban, az a karaktertől függ.)
2. szint: Tudni fogod, hogy ki/kik támadnak, és mik a szándékaik.
3. szint: Az előérzeteid nem hagynak cserben. Ha csapatban dolgozol, akkor tudni fogod, hogy az ellen mégis kit támad, mi a stratégiája. Emellett egyszerű dolgokra könnyedén rájössz, és általában helyesen cselekszel.
4. szint: A látomásokat, jövendöléseket képes vagy továbbítani a társaidnak.
5. szint: A megérzéseid, jövendöléseid szinte csalhatatlanok, nagyon elenyésző számban tévedsz csak.//
//- Jövendölés
A látnokoknak ez a főképessége, viszont a jövendölés nem csak nekik adatik meg. Bárki más is képes kifürkészni a múlt, a jelen és a jövő titkait, ha képes nyitni a szellem – és spirituális világ felé.
1. szint: Percekkel előbb megérzed, ha veszély közeledik, az irányát és a nagyságát is észleled. (Hogy milyen formátumban, az a karaktertől függ.)
2. szint: Tudni fogod, hogy ki/kik támadnak, és mik a szándékaik.
3. szint: Az előérzeteid nem hagynak cserben. Ha csapatban dolgozol, akkor tudni fogod, hogy az ellen mégis kit támad, mi a stratégiája. Emellett egyszerű dolgokra könnyedén rájössz, és általában helyesen cselekszel.
4. szint: A látomásokat, jövendöléseket képes vagy továbbítani a társaidnak.
5. szint: A megérzéseid, jövendöléseid szinte csalhatatlanok, nagyon elenyésző számban tévedsz csak.//
Vendég- Vendég
*Pont amikor vége a támadás-védekezés dolognak a részükről, és hála Henriknek simán megszabadul a második támadójától, jönne a tűz amire az angyalsrác felhívta a figyelmét, de mégsem a tűz jön. pedig már éppen repülne fel. Egy hatalmas ordítás, és a a tűzmáguskodni akaró farkas nem kis sebet kap. De hogy teljes legyen a dolbi élmény, Henrik is kap a szárnyára egy sérülést. ~Leszednek mint legyet az őszi szél.~ Morogja Nath ordításánál, majd Henrikre nézve azért kissé aggódni kezd. Sebzett szárnnyal nem lehet repülni, és szinte semmi mást sem. odaugrik hát az angyalhoz, és kezei közé véve a sebesült részt igyekszik arra koncentrálni, hogy meggyógyul a sebe. Reménykedik, hogy menni fog, elvileg ez minden angyal sajátossága. Még szinte fohászkodik is, pedig nem egy hívő alkat. Bár a Michel történt találkozás óta kételkedik önnön ateistaságában. ~Kérlek segít! Kérlek! Meg kell hogy gyógyuljon! Ha nem gyógyul meg nem tud majd repülni, hogy a többieken segíthessünk.~ Csini ima, de kérdés hogy elég lesz e a gyógyuláshoz, és hogy a többieken utána teljes erőbedobással ketten folytathassák a harcot.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*Amikor megvágják a szárnyát, felkiált, a szíve pedig kétszeres sebességgel kezd dübörögni a mellkasában. Persze, volt már ő szorult helyzetekben, és a szárnya is sérült már, de azért ez most váratlanul érte, és elég durva volt. Aztán összeszorítja a fogát, és ugye ezúttal Gaeával egy időben ráküld egy adagnyi lángot a vámpírra. Amikor az angyallány hozzá lép, hálásan engedi, hogy megérintse, és megpróbálja meggyógyítani a szárnyát, majd sikertől függően, amikor észreveszi a sérült démon-vérfarkast, vagy gyalog, vagy repülve indul el. Minden esetben felszisszen, majd gyorsan körbe néz, és óvatosan, a még megmaradt vámpírokat lehetőleg minél jobban kikerülve odasiet, és ha esetleg az a bizonyos vámpír nem akadt le eléggé a srác energiagömbjeitől még belevág egy adagnyit a Lángból is, aztán, ha sikerül kiiktatniuk az illetőt, megragadja Nathaniel vállát.* - Maradj nyugton egy pillanatig! *szólítja fel, majd a sebre teszi a kezét, koncentrál, és angyali erejét felhasználva megpróbálja legalább nagyjából rendbe tenni a másikat. Továbbra is kérdéses lenne, hogy miért segít, és a válasz továbbra is egyértelmű, legalábbis számára: mert van valaki, akinek segíteni kell. Szóval amennyiben nem támadják őket tovább, megpróbálja helyrerakni egy kicsit a sylorinás srácot. Ha nem látta volna Nate sérülését, vélhetően még mindig Gaea mellett toporogna, és meg is köszönte volna neki tisztességesen, nem csak egy hálás mosollyal, de nem kell aggódni, később meglesz az is. Most az az elsődleges cél, hogy mind életben maradjanak.* ~ Persze amikor kéne a vajákos, akkor nincs itt. Jó, egy dolog, hogy én hagytam itt őket, de na ~ *fut végig a fején. Meg persze a Loiele sem lenne útban, de hát ez van. Az itt lévőkkel is úgy tűnik egész jól megy a csapatmunka, főleg a fajtársával.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Nem blöfföl komolyan képes és kihívja az igazgatókat bármilyen úton, módon.* - Te vagy az..*Jegyzi meg maró gúnnyal és nem esik meg a szíve, rajta amikor megmarkolja a tőrt és eldobja. Közben igyekszik utol érni a Sylorina házőrzőjét, ha végre beengedik a fejébe és értesíteni szeretné az egyik tanárt, hogy nagy gáz van.* - Nem e? Képzeld el nemsokára meg fognak érkezni. Amikor kijelentik azt az ölés szót ördögien elvigyorodik és előkapja a másik tőrét. Aztán látja azt, hogy a férfi keze véres arra csak pislog. Christopher közelebb sántikál, a sebével nem törődik és azzal sem, hogy gyengül. Lehet, hogy az ispotályba kerül, de csak akkor hajlandó menni ha Nicole túl élte. Nem fogja itt hagyni. Amikor meghallja a szavakat összefonja a karját és kérdően néz a lányra.* - Odakötözte egy fához. Azt hiszi ezzel leveszi a lábáról? Akkor kellett volna gondolkodnia a tetteiről amikor ezt végre hajtotta. Mit érez ön iránt? Gyűlöletet.. tudja mit?*Megköszörüli a torkát és közelebb lép a földön fekvő férfihoz. Megrugdossa az oldalán és egy határozott mozdulattal a hasára fordítja a férfit és a szíve felé hajítja a tőrt és elcsavarja a férfiben és a hasa közepéig lehúzza a tőrt majd egy mozdulattal kiszedi belőle.* - Jobb helyed van oda lent mint itt fent.*Mondja és reméli meghalt a férfi és ha összejön odasántikál a fához kötözött lányhoz és igyekszik neki segíteni. Mik járnak a fejében? Vajon tényleg szerette a férfi vagy csak megjátszotta magát? Egyenlőre ha összejött az egész nem szólal meg, még a sebével sem törődik. Viszont a többiekért is kezd aggódni.*
Mesélő
-A parton-
*Nate energiagömbje kiteríti a vámpírt, aztán Henrik Lángja méginkább rásegít, így szépen sikerül is kiiktatni a pasast. Gaea sikeresen begyógyítja a fiú szárnyát, bár pár napig még jobb, ha kíméli, mert bár tud vele repülni, de elég fájdalmas lesz, ha megpróbálja. Talán jobb, ha az ispotályba is benéz egy kicsit. Viszont sikerül odaérnie Natehez és nagyrészt be is tudja gyógyítani a sebét, bár nem tökéletesen, ez is fájni fog még egy darabig, pláne, ha nem megy el az ispotályba vele. A tűz, amit generált az amúgy elégette az eszméletlen vámpírokat meg néhány holttestet is, majd javarészt elalszik, csak néhány lángoló bokor meg fa marad, amit majd nemártana eloltani, nehogy erdőtüzet okozzanak.
Réka terve is beválik, így hát meghal az utolsó vérszívó is. Elég szép teljesítmény ahhoz képest, hogy diákok. Talán nem ártana elégetni az összes holttestet. Csak a biztonság kedvéért.*
-Az erdőben-
*A férfi már nem tud megszólalni, viszont a tekintete teljes lényét meghazudtolja. Vajon tényleg ennyire jó színész? Hogy utolsó perceiben, haldokolva ilyen alakítást bírjon nyújtani? Méregzöld szeméből könyörgés, bánat, sajnálat, és... önvád olvasható ki. De mostmár mindegy. Mindegy, mert megérdemli a sorsát, és ezt ő is nagyon jól tudja. Még utoljára felnyög, ahogy Chris a mellkasába szúrja a tőrét, majd örökre elhallgat. Aztán Chris sikeresen eloldozza Nicolet, aki, amint szabaddá válik a keze letépi a szájáról a kötést és átöleli Christ, de csak egy pillanatra, aztán rögtön a sebére fordítja a figyelmét.* - Chris... én... annyira sajnálom... *Suttogja, könnyei némán folynak végig hófehér arcán.* - Gyere. Azonnal el kell mennünk az Ispotályba. *Majd ha a fiú tud járni, próbál neki segíteni - azonban ez nemigen megy, mivel elég súlyos a sérülés. Így hát Nicole lefekteti a fiút és teljes erejéből koncentrálva próbál a saját életenergiájából átadni neki, hogy beindítsa az öngyógyító folyamatot. Sikerül is, a vérzés lassan eláll.* - Jobb? *Kérdezi, kissé remegő hangon.* - Ezt... nem kellett volna, Chris... *Öleli át ismét, egész testében remegve. Végig kellett néznie, ahogy majdnem megölték az egyetlen élőlényt, akiért még érdemes élnie. Naná, hogy ki van akadva.* - Szeretlek. *Suttogja, majd ha Chris már tud járni, elindul vele a tópart felé.*
*Nate energiagömbje kiteríti a vámpírt, aztán Henrik Lángja méginkább rásegít, így szépen sikerül is kiiktatni a pasast. Gaea sikeresen begyógyítja a fiú szárnyát, bár pár napig még jobb, ha kíméli, mert bár tud vele repülni, de elég fájdalmas lesz, ha megpróbálja. Talán jobb, ha az ispotályba is benéz egy kicsit. Viszont sikerül odaérnie Natehez és nagyrészt be is tudja gyógyítani a sebét, bár nem tökéletesen, ez is fájni fog még egy darabig, pláne, ha nem megy el az ispotályba vele. A tűz, amit generált az amúgy elégette az eszméletlen vámpírokat meg néhány holttestet is, majd javarészt elalszik, csak néhány lángoló bokor meg fa marad, amit majd nemártana eloltani, nehogy erdőtüzet okozzanak.
Réka terve is beválik, így hát meghal az utolsó vérszívó is. Elég szép teljesítmény ahhoz képest, hogy diákok. Talán nem ártana elégetni az összes holttestet. Csak a biztonság kedvéért.*
-Az erdőben-
*A férfi már nem tud megszólalni, viszont a tekintete teljes lényét meghazudtolja. Vajon tényleg ennyire jó színész? Hogy utolsó perceiben, haldokolva ilyen alakítást bírjon nyújtani? Méregzöld szeméből könyörgés, bánat, sajnálat, és... önvád olvasható ki. De mostmár mindegy. Mindegy, mert megérdemli a sorsát, és ezt ő is nagyon jól tudja. Még utoljára felnyög, ahogy Chris a mellkasába szúrja a tőrét, majd örökre elhallgat. Aztán Chris sikeresen eloldozza Nicolet, aki, amint szabaddá válik a keze letépi a szájáról a kötést és átöleli Christ, de csak egy pillanatra, aztán rögtön a sebére fordítja a figyelmét.* - Chris... én... annyira sajnálom... *Suttogja, könnyei némán folynak végig hófehér arcán.* - Gyere. Azonnal el kell mennünk az Ispotályba. *Majd ha a fiú tud járni, próbál neki segíteni - azonban ez nemigen megy, mivel elég súlyos a sérülés. Így hát Nicole lefekteti a fiút és teljes erejéből koncentrálva próbál a saját életenergiájából átadni neki, hogy beindítsa az öngyógyító folyamatot. Sikerül is, a vérzés lassan eláll.* - Jobb? *Kérdezi, kissé remegő hangon.* - Ezt... nem kellett volna, Chris... *Öleli át ismét, egész testében remegve. Végig kellett néznie, ahogy majdnem megölték az egyetlen élőlényt, akiért még érdemes élnie. Naná, hogy ki van akadva.* - Szeretlek. *Suttogja, majd ha Chris már tud járni, elindul vele a tópart felé.*
Vendég- Vendég
*Mire körbe néz, hogy még kinek segíthetne, legfőképpen mert Nathanielnek Henrik besegített, idő közben meg Réka leterítette a magáét, Gaea döbbenten veszi észre, hogy egy ellenfél sem maradt. Áll mint a cövek, és ... újra kéne bootolni, vagy valaki oldalba bökhetné, ... de amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozik is az érzés, és elkezdi felmérni a károkat, ellenfeleket. Ha talál egy darabban lévő vámpírt, annak a mellkasára ráhelyezi a kezét, és minden dühét beleadva a SzentLáng-ba, igyekszik felgyújtani hogy elhamvadhasson. ~Még csak az kellene hogy magukhoz térjenek. Vagy akár csak egy is alattomban.~ Hunyorog aggodalmasan, majd leesik neki, hogy nem teljes a létszám, eggyel többen voltak a támadás előtt.* - Áll! *Egyenesedik fel, és kitárja szárnyait.* - Valaki hiányzik a sorból! *Ezzel a levegőbe emelkedve igyekszik megtalálni Christophert.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*És igen, győzelem. Bár annyira nem dobja fel, mint kéne. Oké, örül, hogy él, de annak nem, hogy ennyire átvette rajta a hatalmat a farkas.* - Hülye dög. *Szitkozódik magában, és igen, ezt a benne élő farkasra mondja. Utálja magát a farkas miatt, utálja a Vérfarkasokat, ezért is vadászik rájuk. Azt is utálja, hogy örömmel töltötte el, hogy megölhette őket, sosem volt ilyen, sosem akart ilyen lenni, és ha rajta múlik, akkor újra a régi lesz, és nem kell ebbe a fajba tartoznia. Persze ez mind nem rajta múlik, hanem Balázson. Talán nem ártana leérdeklődnie tőle, hogy hogy áll a csodaszerrel.* - Valaki ezeket is elégetné? *Szól Nate felé, vagy aki épp tud tüzet használni, bár inkább Nate felé, ő dobálózott az előbb annyira a tűzzel. Katanáját megtörli, majd visszacsúsztatja a tartójába, hangosan kifújja a levegőt és elmosolyodik.* - Jók voltunk. Talán Chris is. *Néz el arra, amerről remélhetőleg a másik kettő érkezik.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*Egy óvatos próba után inkább behúzza a szárnyát, de azért érzi, hogy most már nem olyan vészes a seb, legalábbis képes vele mozogni. Ami azért már jobb a semminél. Szóval ugye odamegy Nate-hez, kicsit összerakja a srácot, majd örömmel látja, hogy immár minden vámpír kidőlt.* - Felmáglyázzuk a testeket? Ki tudja, melyikben van még szusz *jegyzi meg, biztos ami biztos. Agnes példája miatt tökéletesen tisztában van vele, mennyit képesek néha bírni a vámpírok. Ha a többiek is egyetértenek, segít egy kupacra hurcolni a testeket, majd ott hagyja őket, rábízva a többiekre, hogy eltüntessék őket, ő nem tud tüzet idézni. Szóval inkább Gaea felé indul, és széles mosollyal megérinti a lány vállát.* - Köszönöm, hogy meggyógyítottál. Szép munka volt *int a fejével a vámpírok felé, jelezve, hogy a gyógyításon túl sem volt rossz, amit a másik csinált. Aztán összeráncolja a homlokát, a többiek felé fordul, majd az erdő irányába pillant.* - Hé, tudja valaki, mi történt a csajjal, meg azzal a másik vérfarkassal? *kérdezi a többieket. Ha meglátja a fák közül felbukkanni a párost, azonnal arrafelé veszi az irányt, könnyed futólépésben, nem törődve a kissé még sajgó hátával, majd odaérve ráveszi a lányt, hogy adja át neki Christ. Így hát, ha minden igaz, velük indul meg az ispotály felé, ahol remélhetőleg majd őt is csekkolják még egyszer, hogy biztosan megmaradjon a szárnya.*
Nathaniel Jenkins- .::Diák::.
*Amikor kiterül a vámpír csak felszusszant. Igen, eléggé berágott rá, szóval, ha Nate egyszer a Pokolra kerül, akkor duplán kinyírja a pasit… Aztán mikor Henrik odalép hozzá, akkor egy pillanatig gyanakodva méregeti, majd felmordul, és hagyja, hogy nagyjából begyógyítsák a sebét.* - Kösz, egyébként hagyd csak megoldom... *morrantja az angyalnak, majd a két csajjal nem törődve ő szépen fogja a holttesteket, és a még égő bokrok közé vágja. Ha megbizonyosodott róla, hogy minden elégett, akkor egy elementál mágiai varázslattal megárasztja a tavat, és oltja a lángokat, majd ha engedik akkor ő szépen zsebre vágott kézzel, biccentve a többieknek visszavonul az iskolába, hiszen rohadtul viszket a sebe, így gyorsan lekezelteti valakivel, aztán lép is tovább. Így aztán nem hallja meg Rik kérdését, és már nem is nagyon foglalkozik a társasággal. Hát igen, Nathaniel egy elég nehéz eset, de legalább ma egész nagylelkű volt önmagához képest, hogy hajlandó volt segíteni. Bár, ez valószínűleg azért volt lehetséges, mert vámpírok ellen kellett küzdeni, azokat pedig szívből gyűlöli… Nos, maradjunk annyiban, hogy Nate-t soha senki nem tanította harcolni egész jól megy neki. talán, mert a vérében van, vagy csupán a farkasösztönök által reflexszerűen cselekszik. Mondjuk, ő már nem tudja megállapítani, hogy egyáltalán ez a dolog hogyan is működik nála. Csak jön egy belső érzés, aztán úgy cselekszik, ahogy a megérzései súgják.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Megölte.. Megtette.. Volt szíve és még csak nem is sajnálja. Odalép Christopher Nicolehoz, hogy kikötözze, ami sikerül is és természetesen most már biztonságban tudhatja a lányt. Reméli. Aztán ugye átölelik, és hagyja, magát viszonozza.* - Áu..*Ennyit mondd ki és látja, hogy a másik könnyezik és belenéz a szép arcába.* - Ne sajnáld. Nem éri meg.. Éljünk azzal a törvénnyel szemet szemért fogat fogért elv*Nyugtatja a lányt és hát, az a durva, hogy már biztos sok vér csöpögött a mély vágása miatt, de kitartó szóval el tud jutni az ispotályig.* -Mehetünk. Azt hiszem Dariusnál kibérelek egy ágyat, ha minden héten az Ispotályba fogok kikötni.. Szerinted a bérlésért mennyit kérne?*Viccelődik, aztán amikor próbálják lefektetni akkor ugye, makacskodik, hogy ő bírja, de utána hagyja magát.. Csak figyeli a lányt, hogy segíteni igyekszik és hálás is érte. Nem is tudja, mit érez. Egyszerre ver a szíve és még mindig érzi magában a tomboló energiákat. Aggódott a lányért ehhez nem kell semmi kétség.* - De kellett. Nem foglak elveszíteni…*Mondja halkan a másiknak, ugye érzi, hogy átölelik simogatni kezdi a hátát Nicolenak. Persze szépen lassan fel áll és igyekszik elindulni a part felé, de meglepődik amikor kimondják a szót, de azért egy széles vigyort elereszt, de azért az aggódás ott van.* - Én is.*Mondja ki majd megpuszilja az arcán.* - Haragszol?*Kérdezi a holt test miatt és azért fel van csigázva vajon a többiek túl élték e.. igen most már hajlandó érdeklődést mutatni mások iránt is.*
Mesélő
*A Nate gyújtotta tűz szépen lassan elégeti a holttesteket, majd a hullám által elalszik. Hát, ezzel is megvolnának. Már csak egy van hátra: csoportosan felvonulni az Ispotályba, hiszen szinte mindenki megsérült valamilyen szinten.
Eközben az erdőben Nicole ugye valamilyen szinten tudott segíteni Chrisen, így elindulhattak a tópart felé.* - Dehogy haragszom. *Rázza meg a fejét.* - Gyűlöltem. Csak... tudod... Hiába kívántam a halálát, mégis más... végignézni. *Sóhajt, azonban ekkor odarohan hozzájuk egy fiú és átveszi tőle Christ.* - Köszi. *Mondja halkan, de azért ő is segít a másik oldalról.
Ekkor jelenik meg a falfehér, de eléggé feldúlt Jesmon, immár nem véres ruhában hanem ismét az öltönyében. Elhűlve tekint végig a leégett területen és a vámpírmaradványokon, meg a kisebb-nagyobb sérülésekkel az iskola felé induló diákokon.* - Mindenki jól van? Van komolyabb sérült? *Kérdi az ottlevőket. Ekkor érkezik meg a Henrik és Nicole által támogatott Chris. Nem kér magyarázatot a történtekre, az még ráér. A java részét össze tudja rakni, mivel rá is rátámadott vagy öt, amikor a szobájában volt. Ezért tudott csak most szabadulni.* - Szép munka volt. *Tekint végig a társaságon, majd átveszi az ájuldozó Christ.* - Mindenki jöjjön, felmegyünk az ispotályba. *Jelenti ki végül, ha nem hiányzik senki, és elindul a Kastély felé, hogy aztán személyesen felügyelje a diákok ellátását. Nem fog ottmarasztalni senkit, a kezelés után mindenki mehet a dolgára - kivéve persze Christ, neki egy éjszakát maradnia kell.*
//Mindenkinek köszönöm a részvételt, utólag is elnézést az esetleges káoszért ^^" Ne menjetek messzire, egy kis meglepetés még vár rátok, amiről pár percen belül ugyanitt értesülhettek.//
Eközben az erdőben Nicole ugye valamilyen szinten tudott segíteni Chrisen, így elindulhattak a tópart felé.* - Dehogy haragszom. *Rázza meg a fejét.* - Gyűlöltem. Csak... tudod... Hiába kívántam a halálát, mégis más... végignézni. *Sóhajt, azonban ekkor odarohan hozzájuk egy fiú és átveszi tőle Christ.* - Köszi. *Mondja halkan, de azért ő is segít a másik oldalról.
Ekkor jelenik meg a falfehér, de eléggé feldúlt Jesmon, immár nem véres ruhában hanem ismét az öltönyében. Elhűlve tekint végig a leégett területen és a vámpírmaradványokon, meg a kisebb-nagyobb sérülésekkel az iskola felé induló diákokon.* - Mindenki jól van? Van komolyabb sérült? *Kérdi az ottlevőket. Ekkor érkezik meg a Henrik és Nicole által támogatott Chris. Nem kér magyarázatot a történtekre, az még ráér. A java részét össze tudja rakni, mivel rá is rátámadott vagy öt, amikor a szobájában volt. Ezért tudott csak most szabadulni.* - Szép munka volt. *Tekint végig a társaságon, majd átveszi az ájuldozó Christ.* - Mindenki jöjjön, felmegyünk az ispotályba. *Jelenti ki végül, ha nem hiányzik senki, és elindul a Kastély felé, hogy aztán személyesen felügyelje a diákok ellátását. Nem fog ottmarasztalni senkit, a kezelés után mindenki mehet a dolgára - kivéve persze Christ, neki egy éjszakát maradnia kell.*
//Mindenkinek köszönöm a részvételt, utólag is elnézést az esetleges káoszért ^^" Ne menjetek messzire, egy kis meglepetés még vár rátok, amiről pár percen belül ugyanitt értesülhettek.//
Vendég- Vendég
*Amikor előkerül az elrabolt lány, és a vérfarkas is, leszáll a többiek közé, és hatalmas kő esik le a szívéről. Elő került mindenki. Egy darabban, bár nem éppen épségben. Henrik köszönetnyilvánítására csak egy villanásnyi mosolyt küld a srác felé. Aztán ugye Jesmon is felbukkan, és hiába zaklatott az Ősdémon, azért Gaeában is felhorgad a rugdoshatnék.* - Biztonságos ha? *Dünnyögi ingerült hangon, ahogy elmegy mellette, és megszaporázva lépteit elkíséri ugyan a bandát az ispotályig, de mivel neki nincs bent sok dolga, csak az ajtóban megvárja az angyalfiút, aztán nyugtázva hogy rend a lelke mindennek, lelép, ki tudja merre. Talán keres magának egy nyugodt kis kápolnát, és galambként felül a dúcra.*
// Köszi a mesét!
Nagyon tetszett. 
//
// Köszi a mesét!
Nagyon tetszett. //
Henrik Dahl- .::Diák::.
*A mosolyra egy mosollyal reagál, majd ugye nekiugrik, és elkezd futni az erdő felé, hogy segítsen támogatni Christ. Visszaérve meglátja Jesmont, akit ugyan ő még nem ismer, de az azért leesik neki, hogy egy tanárral van dolga, szóval átadja neki a srácot, majd halkan felröhög Gaea szavain. A lány persze sejtheti, hogy az ő megszólalása okozta a jókedvet, de az is egyértelmű, hogy nem kinevetik, hanem a megszólalása nyerte el a svéd angyalka tetszését. Aztán ugye felvonul az ispotályba, ahol ténylegesen helyre teszik a szárnyát, aztán ha Gaea megvárta, akkor csatlakozik hozzá, és nem is olyan egyszerű lerázni: a nevét mindenképpen kiszedi a csajból, és ha úgy látja, hogy nem akarják nagyon lekoptatni, akkor vele is marad, és igyekszik egy kicsit többet megtudni róla. Persze ha látja, hogy nagyon zavaró a társasága, akkor nem erőlteti sokáig, és egy később találkozunkkal elengedi a fajtársát. És tényleg reméli, hogy később még találkoznak.*
// Én is köszi, imádtam *-* //
// Én is köszi, imádtam *-* //
Mesélő
Örömmel jelentem be, hogy minden résztvevő tárgyjutalomban részesül A tárgyat a résztvevő karakter kapja.
Gaea Nephele (Kincsessy Glória): Vészkürt
Horváth Réka: A Mindentlátó szem
Henrik Dahl (Sammael Crow): Teleport-por
Christopher Acerlot (Reed Denkey): A győzelem lándzsája
Nathaniel Jenkins (Tyaeloria Perathon): Elementál legyező
Remélem, mindenki örül. Ha nem, akkor tessék félni Jesmon haragjától 
A tárgyat a résztvevő karakter kapja.Gaea Nephele (Kincsessy Glória): Vészkürt
Horváth Réka: A Mindentlátó szem
Henrik Dahl (Sammael Crow): Teleport-por
Christopher Acerlot (Reed Denkey): A győzelem lándzsája
Nathaniel Jenkins (Tyaeloria Perathon): Elementál legyező
Remélem, mindenki örül.
Ha nem, akkor tessék félni Jesmon haragjától
Vendég- Vendég
// Köszönöm szépen! ^^ //
Richard A. Wallmart- .::Diák::.
*Csend és béke, amit a nő ki is használ. Mélyen magába szívja a levegőt és némán kifújja.* ~ Hogy mennyi bajuk van ezeknek odafent. ~ *Nyújtózkodik. Igen, újabb tanoncot sóztak a nyakába, aminek nem éppen örül, mert momentán semmi kedve újoncokkal foglalkozni. Elég, hogy a védence lelki békéjét és valahogy vissza kéne szereznie, mert rá sem volt túl sok ideje mostanában.* ~ Minek nekik egyáltalán tanár? Én nekem is magamtól kellett mindent megtanulnom. ~ *Gondolkozik tovább és fogalma sincs róla, hogy mit kéne nekik tanítani... Kérték volna meg inkább Loriant, sokkal jobban ért hozzá, mint Marin... Amúgy a nő csak sétálgat a tóparton, néha kinyújtóztatja szárnyait, de próbálja kiélvezni a csendet.*
Selina Crow- .::Tanár::.
*Selina kényelmes léptekkel sétál a birtokon. Arca szokás szerint kifejezéstelen, pedig most aztán igazán van min aggódnia: a bátyja éppen haldoklik, legalábbis nagyon rossz passzban van. Napokkal ezelőtt megmérgezték, és azóta sem tért magához. Ő, mint jó testvér igyekszik meg-megjelenni nála, de az elmúlt napokban szinte rémülethez hasonló érzéssel vette észre, hogy sokkal kevésbé fél Sam esetleges halálától, mint kellene. Az ég szerelmére, a bátyjáról van szó, ő pedig mégis... Szinte közömbös. Kissé megrázza szép fejét, amitől az eddig rendezetten leomló göndör, szőke tincsek egy kicsit kuszább helyzetbe rendeződnek. Egyébként távolról meg lehet állapítani, hogy nem különösebben fázós alkat: nincs rajta kabát, mindössze egy hosszú, földet söprő ruhát visel. Jó, ennek a sötétkék darabnak kivételesen nem vállat szabadon hagyó a szabása, de azért még így sem a legmelegebb öltözet így mínusz fokokban. Ő azonban nem zavartatja magát, ahogyan a tóparthoz ér. Marint megpillantva egy halvány, kissé gunyoros mosoly ül ki az arcára - mint mindig, amikor meglát valakit, ez már egy beidegződött rossz szokás -, majd odasétál hozzá.* - Üdv *torpan meg mellette.* - Milyen egyedül *jegyzi meg azonnal, mert miért is ne? Sokkal barátságosabb lenne megkérdeznie, hogy mi újság a nő háza táján - elvégre látásból biztos ismerik már egymást, és hát a munkaközösségben egy-két rövidebb párbeszéd is biztosan kikerülhetetlen volt, szóval biztosan beszéltek már -, de az nem ő lenne.*
Richard A. Wallmart- .::Diák::.
*Mikor meghallja a nő hangját, egy nagy vigyor terül el az arcán. Nos igen, ő mindenkit így fogad.* - Neked is jó estét! *Enged a vigyorból és inkább egy szelíd mosoly marad az arcán. Látta már párszor a nőt, biztosan beszéltek is, de jobb szeret a diákokra koncentrálni, ha már egyszer pszichológus vagy mi a fene...* - Kiélvezem, hogy végre csend van. *Mosolyog a másikra.* - De ahogy látom neked sincs társaságod. *Jegyzi meg szolidan és elnéz a nő mögé.* - Tényleg, Sammael hogy van? *Érdeklődik az igazgató felől, hallotta, hogy megmérgezték, de fel nem nézett hozzá, sok dolga volt a Fenti világban.* ~ Hogy ebben az iskolában sosincs nyugalom. ~ *Gondolkodik el. Bár az tény, hogy mostanában több gyerek került ispotályban, mint az ő irodájába, ami talán jó jel. Legalább nem őrültek járnak ide...*
Selina Crow- .::Tanár::.
- Ritkán van *mosolyog negédesen.* - A legtöbben az első találkozás után úgy döntenek, hogy a továbbiakban inkább lemondanak a társaságomról *nevet fel hidegen. Maradjunk annyiban, hogy ennek nagyon megvan az oka... Selina nem éppen a gyenge idegzetűeknek való.* - Változatlanul... Továbbra is ájultan fekszik az ágyában, láza van, de Darius szerint rendben lesz, csak idő kell neki *válaszol a kérdésre elkomolyodva, arcát visszaengedve a korábbi semleges állapotba. Ezt persze könnyedén lehet úgy értelmezni, hogy igyekszik elrejteni az érzelmeit, és végül is bizonyos szinten azért tényleg zaklatott a testvére miatt, csak nem annyira, amennyire illendő lenne.* - Nem emiatt fáj a fejem... Nagyobb gond, hogy ki akarja megölni. De legalább a miért kérdésre könnyű válaszokat találni *nevet fel ismét. Nagyon jól ismeri a bátyját, annak alapvető személyiségét és a múltját is, úgyhogy nem csodálkozik különösebben, hogy valakinek ennyire szúrja a szemét.* - Meg aztán az sem mindegy, hogy hogyan jutott be az a bizonyos merénylő, pláne úgy, hogy még Mikháel sem vette észre... Az a tigris állandóan ott van valahol Sam körül, szóval teljesen érthetetlen az ügy *magyaráz higgadtan, majd legyint.* - Mindegy is. *Ez után egy pillanatig csendben figyeli a tavat, majd hideg kék szemét ismét Marinra fordítja.* - Mi a helyzet a te házad táján? Sok páciensed van?
Richard A. Wallmart- .::Diák::.
- Értem. *Bólint és a fejében kezd beindulni a pszichológus agykerék. Imádja a foglalkozását, de lassan már neki is kezd elege lenni magából...* - Hmm, nekem is, csak nem értem miért. *Vigyorodik el a nő, bár ő pontosan tudja miért, és reméli, hogy a szarkazmus tökéletesen kivehető a szavaiból.* - Lehet majd felnézek hozzá.. *Gondolkozik el hangosan ismét, de még maga is kételkedik ebben az állításában. Kuncog egyet a nő szavain, majd kicsit elgondolkozik.* - Ha felébred és emlékszik valamire, akkor talán lesz kiinduló pont. *Ő is elég sok mindent hallott a hírhedt angyalvadász Sammaelről, szóval ha tippelnie kéne, egy bosszúvágyó angyal, esetlegesen egy felbérelt támadó, vagy csak az iskola egyik nagy ellensége.* - Hát, ha állandóan vele van, akkor talán pont ez a gond, mivel ha Sammael elhagyta az irodát, akkor gondolom Mikháel is követte őt. És ha senki sincs az irodában, akkor... *Húzza a mondatot, igen, tökéletes társ lenne egy összeesküvésben... A nő kérdésére mosolyogva megrázza a fejét.* - Nem nagyon. Vagyis, aligha... Az az egy-két ember, aki van, azok is inkább visszatérők, mint sem újak. *Fújja ki a levegőt kicsit gondterhelten. Nem az, örül neki, hogy nem szorulnak az ellátására, de azért aggódik, mert a legnagyobb veszélyt mégis azok jelentik, akik úgy gondolják, hogy nem szorulnak segítségre, közben pedig talán nekik kell a legjobban...*
Selina Crow- .::Tanár::.
- Ugye? Van néhány elbűvölő élőlény ezen a földön, akiket fájdalmasan és jogtalanul magukra hagynak *fűzi még hozzá, és természetesen képes értelmezni a szarkazmust.* - Sok értelme nincs *legyint a következő mondatra.* - Úgyis csak fekszik és nem is fog fel semmit a külvilágból. Többre mész az udvariassági gesztussal ha már magához tért. *Kertelés? Barátságosság? Jó szándék feltételezése? Azok ugyan mik?* - Lehetséges. Remélhetőleg akkor majd többet fogunk tudni. *Ez után hallgatja Marin szavait, és elismerően biccent. Szerencsére az elismerő mosolyt még idejében visszafogja, kicsit fura lenne, hogy ilyen gesztusokra képes, miközben a bátyja éppen haldoklik, de hát... Hiába, Selinából eléggé kihaltak már a mély érzelmek, vagy talán még pontosabb megfogalmazás, hogy kiölte őket önmagából, szóval képtelen ennél jobban aggódni Sammael életéért.* - ...bárki bemehetett, és megmérgezhette a vizét például. A baj továbbra is az, hogy ahhoz, hogy eljusson Sam irodájáig a toronyba kellett felmennie észrevétlenül. Végig a birtokon, fel két emeleten, plusz a földszint, és senki nem vette észre. Talán egy alakváltóval van dolgunk *gondolkozik el, bár a második részt inkább már önmagának mondja. Elvégre aki Sammaelt megtámadja, akár őt is megtámadhatja, mert nem túl nehéz kitalálni, hogy van némi közük egymáshoz... Meg egyébként is, a védelmi rést be kell tömni.* - És akkor mire fel a gondterhelt sóhaj? *kérdezi, ismét utat engedve egy negédes mosolynak.* - Esetleg unatkozol?
Richard A. Wallmart- .::Diák::.
*Csak vigyorog a nő szavaira, de tovább nem fűzi őket. Nincs most túl sok kedve hozzá.* - Mondjuk ez is igaz. *Biccent a nő szavaira, nem sok köze van a Lordhoz, szóval tényleg ráér akkor meglátogatni. Több értelme van, az tény. Biccent a nő szavaira és tovább gondolkozik. Mindig is érdekelte a criminal pszichológia, szóval nagy valószínűséggel ezen el fog agyalni egy jó ideig.* - De ha mégsem, kéne keríteni egy Látót, vagy egy elmebűbájjal feltárni az emlékeit, amik nem képesek feltörni az öntudatához... *Gondolkozik el, most inkább magának, de talán nincsenek olyan rossz ötletei.* - De akár egy diák is lehetett volna, nem? Vagy egy repülni képes lény, ha jól tudom, akkor a Lord szobájánál van egy erkély, de ha az nem is, akkor ablak biztosan. Azt meg, ha nincs levédve bűbájjal, akkor könnyen ki lehet nyitni. *Folytatja a gondolatmenetet. Nos igen, nem olyan hülye a nő, de talán túl sokat is tud, de hát ha már egyszer pszichológus, akkor e téren jó ha tájékozott...* - Nem, nem unatkozom, a Fentiek elég sok dolgot képesek a nyakamba sózni, hogy erre még csak gondolatom se legyen. *Fintorog az ég felé, majd visszanéz a nőre.* - Nem tudom, hogy jót jelent-e, hogy nincsenek pácienseim, mert ha pozitívan nézzük, akkor igen, nincs gond az emberek lelkével, de ha kicsit jobban belegondolunk, akkor általában annak van a legnagyobb szüksége pszichológusra, vagy legalább egy személyre, aki tud neki ebben segíteni, akiről még csak nem is feltételeznék, hogy kell, vagy ő nem is gondolná, hogy szükséges. Hisz a megbúvó, lappangó őrület sokkal veszélyesebb, mint amelyik már a felszínre tört... *Mondja ki a nő a saját gondolatait. És ne tessék félreérteni, pozitív személyiség ő, de azért kicsit aggódik a diákokért. Tudja mik történnek itt az iskolában és van olyan, akivel azért elbeszélgetne. Csak a biztonság kedvéért.*
// Fagyás //
// Fagyás //
|
|
|