Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Tó és stégek

    Gaweł Pawlak
    Gaweł Pawlak
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Gaweł Pawlak on Pént. Jún. 29, 2012 9:28 pm

    *Való igaz, Iwan eléggé magának való teremtés, de erről nem ő tehet, csupán a kisugárzása. Messziről érezni, hogy nem hétköznapi gyerek, és ez a varázstalanoknak is feltűnt. Viszont Aideennel ellentétben Iwan nagyon is szeretne társasági lény lenni, csupán egyszerűen képtelen leküzdeni a másoktól való félelmét. Ő nem képes bárki felé lazán nyitni, hiszen már azzal is problémái vannak, hogyha őt szólítják le, nem pedig ő másokat. Egyébként a lengyel fiút valahogy hidegen hagyja a tó. Egyszerűen csak nem érti, hogy mit lehet csodálni egy nagyra nőtt pocsolyában, de attól függetlenül nem szól be senkinek, aki a látványon gyönyörködik, sőt mint mindig inkább megtartja magának a véleményét. A lány érzéketlen tekintetére elkapja a pillantását, és idegesen a tóparti kavicsokat kezdi rugdosni. * ~ Ne bámulj, ne bámulj. Nem létezem. Kellett megszólalnom… *Hajtogatja magában, majd egy nagy sóhaj kíséretében elhelyezkedik a fűben.* ~ Nyugi Iwan, nem olyan szörnyű, nem küldött el a francba, még… Jaj, hogy lehetek ilyen pesszimista?! De mi van, hogy ha később küld el a fenébe? *Folytatódik odabent a hisztiroham, a srác gyomra elszorul, és nagyon kevés kell hozzá, hogy ki ne készüljön. Visszatérve Aideen szavaira: a pánikroham miatt nem reagál rá, csupán idegesen csavargatja a fűszálakat. A focizós szavakra halkan, erőtlenül felnevet.* - Köszönöm az információt. De csak két órája vagyok itt. *Nyögi ki ezt a két mondatot, és remélhetőleg a lány képes a két mondatot értelmesen összefűzni, és rájön, hogy a fiú egyáltalán nem igazodik el errefelé. Zavartan felpillant a lányra, és felszalad a szemöldöke, mikor a másikat mosolyogni látja.* ~ Jézusom, ez a mosoly… Mintha csak egy hiéna vigyorogna rám. Tuti most akar eltenni láb alól. *Folytatódik tovább a műsor, majd idegesen megköszörüli a torkát.* - Khm. Egyébként Iwan. Iwan Kowalski. *Mutatkozik be egyre idegesebben, és enyhén érezhető, hogy a lengyel akcentus. Szegény fiú már annyira ki van idegileg, hogy most már a tenyerei is izzadnak, így a labda kicsúszik a kezei közül, és a lány felé gurul.* ~ Ó a francba. *Motyogja magában, és üveges tekintettel bámul a játéka után.*


    _________________
    Folyamatban...

    Tyaeloria Perathon higgadt halandója
    avatar
    Ever K. Whitewood
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Ever K. Whitewood on Pént. Jún. 29, 2012 9:42 pm

    *Furcsállja a fiú viselkedését, őszintén szólva meglepi, hogy vannak még ilyen emberek. Vesz egy mély levegőt és ő is leül a fűbe, a fiúval szemben. Nem ússza meg a másik, hogy Aideen ne figyeljen rá. Mondjuk annyira nem kéne idegeskednie a másiknak, a tekintete kissé talán nyugtató hatású lehet. Sosem volt ellenszenves másokkal.* - Értem, szóval akkor új vagy. *Állapítja meg és kattog az agya, hogy hogyan nyugtathatná meg a másikat. Hogy ez neki mégis, hogy jutott eszébe? Még ő maga sem tudja. Egyszerűen aranyosnak találja a srácot, talán kissé a húgára emlékezteti. Amúgy még szerencse, hogy a lány nem hallja a másik gondolatait, mert ha megtudná, hogy minek nézte azt a mosolyt, valószínűleg belevágná a tóba a sellő-béka mellé.* - Aideen Brianna Lynch. Mond csak, te véletlenül nem lengyel vagy? *Kérdi a másik, és ha esetleg a másiknak feltűnik a pánikroham mellett, akkor ő ír akcentussal beszél. Bár kétli, hogy a másiknak ez fel fog tűnni. Sőt, nem is gondol rá... Mikor a labdát elejti a fiú, akkor visszagurítja a másiknak. Már csak azért is, mert úgy bámul utána a másik, mintha a legnagyobb kincsét vesztette volna el.*


    _________________
    Érdekes mondható gyerekkora volt, 16 évesen elköltözött otthonról Londonba, amikor is baleset érte, és részleges memóriakiesés ment végbe az agyában. Bár emlékei visszatértek és ezzel együtt jelent meg képessége is. Jeremyvel - az egyetlen személy akit elvisel maga körül - élt együtt Londonban, most pedig együtt jöttek a Fyronba. Vigyázat: nagyon magának való, ha a könyveihez, MP4 lejátszójához, vagy CD-hez nyúlsz, vagy tönkreteszed őket, akkor véged.
    Rosetta M. McCarthy enyhén antiszoc könyvmolya
    Gaweł Pawlak
    Gaweł Pawlak
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Gaweł Pawlak on Pént. Jún. 29, 2012 9:56 pm

    *Hát Iwan viselkedését tényleg lehet furcsállni, mert ilyen gyerek elég kevés van a mai világban, ahol a legtöbben önzőek és nagyképűek. Nos, Iwan meg pont az a fajta, aki visszahúzódó, csendes és önbizalomhiánnyal küszködő. Mikor leülnek vele szemben a fűbe meglepetten pislog.* ~Ez mit akar? Mit akar tőlem? *Cseng a saját fejében a hisztérikus hangja, és bármiféle kedvesség, vagy éppen odafigyelés teljesen kiborítja. Az még rosszabb, mintha belerúgnának, sértegetnék és megvernék. A nyugtató hatástól egyébként csak még jobban pánikol, de lassan kezdi visszanyerni az irányítást az agya felett, és próbálja elhessegeti azt a nagy, gonosz szörnyet, aki mérgezi az elméjét mindenféle badarsággal.*- Ühüm. És itt létem alatt ötször eltévedtem. *Húzza a száját a fiú, s talán kicsit kezd nyitni a másik felé, vagy csupán a félelem már teljesen elvette az eszét ezért beszél így. Egyébként meg Iwan nem tehet róla, hogy ilyen gondolatai vannak, Aideen hallaná, ha az ősellenségeit látná a fiú maga előtt. Azok sokkal hisztérikusabb, idiótább gondolatok, amik akkor kavarognak a fejében. Szerencsére viszont a másik nem hallja a srác gondolatait, így Lyra nem fogja elfogyasztani vacsorára a srácot, mert valljuk be, kár lenne érte.* - Ö, de. Mondjuk a Kowaskiból nem nehéz kitalálni, bár az mondjuk orosz is lehetne, ahogy az Iwan is. Mindegy, hagyjuk. *Legyint a fiú, majd átgondolja a dolgokat, és végül veszi a bátorságot, és visszakérdez.* - Gondolom te meg valami brit, amcsi, ír, vagy skót lehetsz, mert nincsen annyira feltűnő akcentusod. Csak egy pici. *Hadarja idegesen, és az izzadt kezét a nadrágjába törli. Előtte meg elgurul a labda, és olyan esetlenül néz utána, mint valami utcára kitett kiskutya. Amikor visszagurítják a labdát, akkor egyből elkapja, az ujján kezdi pörgetni, és hálásan mosolyog a lányra. Nocsak, egy értelmes emberi érzés tükröződött a fiú arcán? Hát igen, erre is képes. Aztán ő elnémul, az ujjáról a vállára helyezi a labdát, és folytatja a trükközést. Látszik rajta, hogy jó játékos lehet, mert nagyon kézre áll neki a focilabda. Miközben pedig játszik ezerrel kattog az agya, csikorognak a fogaskerekek, és a lényének elfojtott része próbál a felszínre törni, próbálja áttörni az őt körülvevő burkot, de nem akar összejönni. A burok kitart, Iwan valódi személyisége pedig visszasüllyed.*


    _________________
    Folyamatban...

    Tyaeloria Perathon higgadt halandója
    avatar
    Ever K. Whitewood
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Ever K. Whitewood on Pént. Jún. 29, 2012 10:13 pm

    *Pedig nem kell tőle félni, tény, hogy nem képes ölni. Bár ezt talán senki sem tudja róla testvérein kívül. De jobb is. Egyszerűbb ha megvan bennük a félsz.* - Gratulálok. Miért nem kértél meg valakit, hogy segítsen? *Na jó, ez hülye kérdés. Tudja miért nem tette a fiú. Fél. Aideen is így volt, de ő már legyőzte félelmét, bár még mindig nem szívesen nyit mások felé. Jól megvan magában, nem kell neki senki.* - A Kowaski szerintem annyira nem oroszos. Viszont az Iwan az nagyon is. De az akcentusodból tippeltem a lengyelre. *Feleli a fiúnak és kezdi úgy érezni, hogy valamicskét enyhült a fiú pánikrohama.* - Ír származású vagyok, bár életem nagy részét Britanniában töltöttem. *Feleli a fiúnak. Mikor a másik elmosolyodik, kicsit megkönnyebbül. Örül neki, hogy lenyugodott a másik. Nos igen, elég érdekes, hogy pont Aideen örül ennek. De hát nem tehet róla, tényleg Bridera emlékezteti.*


    _________________
    Érdekes mondható gyerekkora volt, 16 évesen elköltözött otthonról Londonba, amikor is baleset érte, és részleges memóriakiesés ment végbe az agyában. Bár emlékei visszatértek és ezzel együtt jelent meg képessége is. Jeremyvel - az egyetlen személy akit elvisel maga körül - élt együtt Londonban, most pedig együtt jöttek a Fyronba. Vigyázat: nagyon magának való, ha a könyveihez, MP4 lejátszójához, vagy CD-hez nyúlsz, vagy tönkreteszed őket, akkor véged.
    Rosetta M. McCarthy enyhén antiszoc könyvmolya
    Gaweł Pawlak
    Gaweł Pawlak
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Gaweł Pawlak on Pént. Jún. 29, 2012 10:30 pm

    * Ő mindenkitől fél, aki nem Andrzej haverja. Csak ő az egyetlen, akiben teljes mértékben meg tud bízni. Miért is? Nos, mert egymás mellett nőttek fel, így tudja, hogy Andrzej nem lenne képes neki ártani. Másokkal szemben viszont ilyen, ehhez hozzá kell szokni, mert egyik pillanatról a másikra változik a hangulata. Egyébként ő sem lenne képes senkinek sem ártani, pláne azok után, amik történtek vele. De erről senki nem tud csak a legjobb haverja, és erről a dologról nem beszélnek, nem emlegetik fel, és Iwan nem is gondol rá. Próbálja kiverni a fejéből az egészet, de ezt nem olyan könnyű. Mit is tud a huszadik század történéseiről egy nyugati, mikor azok javarészt biztonságban éltek, míg a lengyelek mind a németek, mind az orosz kénye-kedvének ki voltak téve. A kérdésre csak pislog, és halkan nyöszörög.* - Én… Képtelen vagyok rá. *Suttogja, majd szégyenkezve lehajtja a fejét. Akármennyire is próbál vidámnak tűnni nem mindig jön össze, és mindig vannak olyan dolgok, amik a múltjára emlékeztetik. Aztán ugye a nevét kezdi ecsetelni, és felhorkant a vezetéknevének a taglalására.* - Nem nagyon vagy otthon a lengyelbe, mi? *Húzza a száját, majd a tippelésre elismerően bólint. A következő szavakra nem különösebben reagál, de elraktározza az elméjében. Tovább játszik a labdával, majd hirtelen felpattan, és fekete szemeivel a lányra pislog.* - Ne haragudj, de mennem kéne. Viszlát Aideen. *Merevednek meg hirtelen az arcvonásai, és olyan mintha egy másik világba került volna. Így is van: megint maga előtt lát néhány kellemetlen emlékképet. Árnyékká válik, és rohanva indul vissza a kastély felé. Ha a négy fal között lesz, ha ott lesz akkor talán nem lesz olyan vészes. A kastély kapuját elérve beront az előcsarnokba, és hosszas bolyongás veszi kezdetét, hogy feltaláljon a tornyokba. És mi váltotta ki a fiúból ezt a reakciót? Fegyvercsörgést hallott, és maga előtt látta az embereket, ahogy éppen az egyik gázkamra felé hajtják őket. Ha végre eléri a fiúhálót, ledobja a labdát, ruhástul elterül az ágyon, a fejére szorítja a párnát, és halkan nyöszörögni kezd.* ~ Tűnj el… Tűnj el. TŰNJ EL! Nem akarom újra látni, nem, nem és nem… *Hajtogatja magában, és ma éjszaka egy szemhunyásnyit se alszik, mert amint félálomba kerülne rémálmok gyötörnék, és csapzottan, félelemtől reszketve találnák a társai. Ő pedig nem akarja kimutatni a gyengeségét, nem akarja mutatni, hogy mennyire megviseltek az idegei, és nem akarja mások tudtára hozni, hogy mi történt vele sok-sok évvel ezelőtt.*


    _________________
    Folyamatban...

    Tyaeloria Perathon higgadt halandója
    avatar
    Ever K. Whitewood
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Ever K. Whitewood on Pént. Jún. 29, 2012 10:44 pm

    - Értem. *Gondolkozik el a lány. Ő nem tud a fiút ért fájdalmakról, szóval nem tud segíteni. De nem is áll a szándékában, maximum csak egy kicsit megnyugtatni. Ő nem pszichológus, szimplán gyógyító, szóval ha ilyen téren kell neki segítség, akkor keresse fel az iskola pszichológust. Mikor a másik felhorkant, kicsit nagyon meglepődik. Nem érti miért.* - Hát nem. Sosem érdekelt annyira a lengyel kultúra, hogy belemélyedve tanulmányozzam. *Rántja meg a vállát. Nem tehet róla, nem érdekli. És nem is fogja. Mikor a másik felpattan és gyorsan lesiet, kicsit elgondolkozik azon, hogy mi baja lehet a másiknak.* - Viszlát Iwan. *Köszön el a másiktól és ő azért még itt marad kicsit. Gyönyörködik a tó látványában, majd végül úgy dönt, hogy mára már elég volt a látványból. Ideje visszaindulni a hálóba.*


    _________________
    Érdekes mondható gyerekkora volt, 16 évesen elköltözött otthonról Londonba, amikor is baleset érte, és részleges memóriakiesés ment végbe az agyában. Bár emlékei visszatértek és ezzel együtt jelent meg képessége is. Jeremyvel - az egyetlen személy akit elvisel maga körül - élt együtt Londonban, most pedig együtt jöttek a Fyronba. Vigyázat: nagyon magának való, ha a könyveihez, MP4 lejátszójához, vagy CD-hez nyúlsz, vagy tönkreteszed őket, akkor véged.
    Rosetta M. McCarthy enyhén antiszoc könyvmolya
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Vendég on Szer. Júl. 18, 2012 7:05 pm

    *A lakrészek felől érkezik. Igaz, hogy aludhatna és öltözhetne ennek a Réka nevezetű csajnak a cuccai között végig túrva mindent, de valahogy jobban szereti, hogy egy körletben laknak, így egy levél hagyása után élvezi a Vérfarkas testet és kísérletek tömkelegével múlatja lelkesen az idejét a saját ruháiban. Most éppen egy kék ing, és egy indigó farmar van rajta egy sötétkék vászoncipővel. Egy A/5-ös notesszel a kezében éppen a tó felé tart, hogy megnézze ösztönösen hogy reagál a Réka-farkas test a vízre. Azonban csalódnia kell. Az ösztön nem jelez amikor a tó partjára ér. És bár tudja jól, hogy a vízbe nem tanácsos bemenni, és ez zavarhatja és beleszólhat a kísérlet tisztaságába, de mivel semmi nem történt, kissé csalódottan huppan le a parttól kicsit távolabb. Olvasta a kiírást, sellő él a vízben. A drága najád nem jó barátnak ezt hamar megtanulta abból a könyvből amit hét éves korában az édesanyjától kapott azóta viszont a kicsit kevésbé veszélyes kákalag volt számára a nyerő. Igaz, azt nem tarthatott tizenöt éves koráig. Azt is vagy háromszor próbálta. Az utolsó az előző suliban pusztult el szerencsétlen, mert két napra elvitték tőle, és nem tudta a gondját viselni. Itt meg már nem is próbált ilyen lényt becipelni. Pedig még mindig oda van értük. Jobb mint egy naját (észak-amerikai sellő)! Azok aztán igazán undokok. Egyetlen példányról tud amit úgy ahogy megszelídítettek, de ez majdnem az illető pasas életébe került (lásd Titkokfölde c. könyv). Szóval inkább nem akarja még látni sem ezt a példányt akárhonnan származzon is.
    Leül hát, és felcsapja a füzetecskét az éppen aktuális tartalomnál, majd írni kezd: "A Vérfarkas eredendően nem víziszonyos. Fura, mert a macska az. De ha figyelembe vesszük, hogy az európai farkas a kutyák családjába tartozik, akkor nem is annyira meglepő." Megfújja a szél a haját, és kicsit a szeme elé is kerül. Rékának hosszabb egy kicsivel a haja, így ez most zavarja. Gyorsan a füle mögé tűri és megjegyzi, hogy legközelebb csatot is hozzon magával, ha ennyire nyílt terepre jön.*
    Victoria Jones
    Victoria Jones
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Victoria Jones on Szer. Júl. 18, 2012 7:22 pm

    *Talán nagyon is véletlen, hogy erre tévedt. Igen. A Lucien testében bóklászó leányzó ismét meglépett a sráctól és most csak sétálni akart. Nem bajba akar keveredni hanem csak friss levegőt szívni. Úgy is megmondja a srácnak nem történt baj a testével, nem ő békésen el volt benne és már alig várja, visszakapja a sajátját. Ha bár így is el tudnak hülyéskedni és Naomit se látja addig. Pedig már elege van a csajból. Az mp3-át hallgatva lépdel előre és nem figyel, hogy merre jár. Ha tudja, akkor, rég elment volna. Kicsit fura lenne, ha meg halna Lucien teste Meg is ölné a srác. A szél természetesen a haját megfújja a szél és beszippantja a friss levegőt. A távolból észre veszi a lányt aki a padon ül. Felvonja a szemöldökét, de ő egy lépést sem tesz a vízhez. Fél bele menni. Fél megközelíteni és lenézni. Nagy levegőt vesz majd közelebb lépdel a lányhoz és ránéz.* - Jól érzed magad ?*Kérdezi meg. A lány egyébként nem szokott hozzá pár dologhoz ami a fiúknak van így természetesen a rövid haj is nagyon fura neki. Hiányzik a hosszúsága.*~Legközelebb szoknyát veszek fel, hogy Lucien kikészüljön~*Ördögi vigyorral az arcán csak elgondolkozik pár hülyeségőrl. Mellesleg még beszélni szeretne majd este Naomival még ha nem is kíváncsi á, de tisztázni kéne ezeket a dolgokat.*


    _________________
    A lidérc aki megjárta azt az utat amit nem szeretett volna. Szülei elvesztése után rájött arra, hogy muszáj változni. Kezdi elengedni magát.. bár szerencsétlenségben a vámpírok mindig őt találják meg.. sokat köszönhet a barátainak akiket megismert. Néha szeleburdi és képes eltévedni nyílt terepen. Öltözködésben változik jó értelemben és beszédében is. Viszont azért mindig oda figyel,  hogy távol legyen a vérfarkasoktól, de ez elkerülhetetlen hiszenaz egyik legjobb barátnője az. Nem hátrál meg Akrobata létére az extreme dolgoktól, de a víztől még mindig fél.

    Castin Noyers lidérc-vámpírja
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Vendég on Szer. Júl. 18, 2012 7:43 pm

    *Azon agyal mit írhatna még. Ez a Vérfarkas test nagyon érdekes. Bár nagyon reménykedik, és valahol fél is tőle, hogy mi lesz, ha a telihold, pontosabban augusztus ötödike ebben a testben éri, de addigra vagy vége lesz, vagy legfeljebb bezáratja magát Gaeánál a pincébe estére. Nem akar senkit sem megtámadni ebben a testben. Az azzal járna, hogy fel kellene adnia vagy legalábbis beadnia a felmondást a vajákosok vezetőjénél, és a körzeti Vajákos éppen az anyja. Ciki vagy sem, nem akar szégyent hozni rá, ennyire meg főleg nem. Szóval éppen azon agyal, hogy mit írhatna még. Már vért vett a tettől, már nézte az emésztési gyorsaságát, a tűrőképességét a hűtőkamrában, az ugrási magasságát és hosszát (na azok az adatok csalódást okoztak!), a klausztrofóbiáját (na az nincs neki úgy tűnik, vagy nem a testhez kapcsolódik), most nézte a víziszonyt, ... mit lehetne méééég ... Na ekkor lépett valaki mellé és fiú hangon szólt hozzá. De mint tudjuk, most bárki lehet bárki testében, Gaea is egy srácét kapta. Na ebből a szempontból ő mázlista. De nagyon! Odáig van ezért a testért! ... Csak ne maradjon örökre így. Mert akkor oda a Vajákosság, és még az élményről is lemaradt, amit a harapással fertőződés okozhatott Rékánál. Felnézett a noteszkéből, és a fiúra mosolyog.* - Szia! Köszi igen. És te? *Lelkesen csillogó szemekkel néz fel rá, miközben becsukja az irományát. Viszket a fejbőre, de nem meri megvakarni. Emlékezteti magát, hogy végezzen bolhatesztet lefekvés előtt. Nem akar bolhákkal létezni még visszakapott teste után is. Amennyiben valaha vissza kapja azt. Addig meg csak csendben jegyzetelget majd, remélhetően nem az augusztusi teliholdig.*
    Victoria Jones
    Victoria Jones
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Victoria Jones on Szer. Júl. 18, 2012 7:56 pm

    *Bárki testét megkaphatta. Ebből a szempontból igaza van Glóriának. Oda lép hozzá és megszólítja a lányt akit nem tudja ismer e. Ha igen akkor azt sem tudja ki ő. Ez természetesen ismerős, mert például ilyen szempontból ő is örül annak, hogy jó testbe kerül. Bírja végül is Lucot, de alapjáraton véve ő már a testében akar lenni.* - Fogjuk rá. Vissza szeretném kapni a hiperaktív testemet. Örülök, hogy megléptem megint a sráctól aki az enyémben van. Egyébként engem Victoriának hívnak, Cameosos vagyok. Na és téged?*Érdeklődik és természetesen ha engedi akkor leül Glória mellé. Halványan elmosolyodik, és igyekszik nem mutatni azt a félelmét ami valójáan van. A víziszon. Attól függően, hogy ő minden sportot csinál, ezektől nem fél. Viszont ugye attól igen, hogy elmerül a vízben. Már nagyon régóta meg van neki ez az érzés, és talán ez azért van, mert kiskorában lehúzta valami övény szerűség és majdnem megfulladt.* - Mi jót csinálsz itt egyedül?*Érdeklődik a lány felől és továbbra is nyugodtan kérdezi a másikat. Persze ő a maga módján hiperaktív, de nem szeretne bajt okozni ennek a testnek. Az a szerencséje lidérc testet kapott így azonosulhat a fajához.*


    _________________
    A lidérc aki megjárta azt az utat amit nem szeretett volna. Szülei elvesztése után rájött arra, hogy muszáj változni. Kezdi elengedni magát.. bár szerencsétlenségben a vámpírok mindig őt találják meg.. sokat köszönhet a barátainak akiket megismert. Néha szeleburdi és képes eltévedni nyílt terepen. Öltözködésben változik jó értelemben és beszédében is. Viszont azért mindig oda figyel,  hogy távol legyen a vérfarkasoktól, de ez elkerülhetetlen hiszenaz egyik legjobb barátnője az. Nem hátrál meg Akrobata létére az extreme dolgoktól, de a víztől még mindig fél.

    Castin Noyers lidérc-vámpírja
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Vendég on Szer. Júl. 18, 2012 8:16 pm

    *A jövevény bemutatkozik, és így meg tudja, hogy IGEN, igaza volt, ez is egy fiú-lány cserének sikeredett, mint a vendéglátójának. Victória kedvesen érdeklődő stílusa kimondottan kedves neki. Jól érzi magát, hogy ilyennel hozta össze a sorsa. Most úgy tűnik csupa jó dolog történik vele. Bár tény ami tény, azt is megtudja, hogy más is vissza vágyik a testébe.* - Glória vagyok, és szintén Cameosos. Egy ember aki Vérfarkas testet kapott. És ahogy látom, te Lidérc testet kaptál. Hasonló a sajátod is? *Faggatózik, mert ugye valóban érdekli, hogy kit mennyire visel meg a testcsere. És ahogy Gaeán látta, őt eléggé zavarja hogy Lidérc testet fogott ki, de anyja szerint Gaea sokkal jobban ki volt borulva amikor megtudta, hogy Angyal. De az is lehet, hogy ez azért történhetett, mert azóta már kezdi megszokni a dolgot itt, hogy hasonszőrűek között lehet. Amúgy meg passz.* - Reménykedjünk, hogy már nem tart sokáig ez a cseredolog bár őszintén megvallom, én nagyon élvezem. Ezt. *Mutatja fel a jegyzetfüzetet, amikor Victória rákérdez mit csinál éppen és itt.* - Ebbe jegyzetelem a testtel kapcsolatos észrevételeimet. Tudod engem minden nagyon érdekel, és testközelből ismerkedni egy Vérfarkas mindennapjaival szerintem kimondottan felemelő. Bár biztos nem ezt mondom majd, ha átváltoznék a következő teliholdnál. *Fintorog mosolyogva. Az orra tiszta ránc lesz, miközben a szemei lelkesen csillognak tovább.*

    // FAGYI //
    Victoria Jones
    Victoria Jones
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Victoria Jones on Szomb. Júl. 21, 2012 1:55 pm

    -Örülök neked Glória. Victoria vagyok.*Mutatkozik be ő is és elereszt egy halvány mosolyt. Miért teszi ezt? Azért mert ő ilyen. Nem ellenséges nem tesz semmi olyan rosszat az emberekkel. Egyszerűen elfogadja. Az érdeklődésre elvigyorodik ördögien.*~Bocs Lucien… ha megsebesülök akkor engem megölhetsz…~*Igen. Tudja, hogy a srác mennyire felkapja a vizet ha valami történne a testével.* - Én lidérc vagyok Lidérc testet kaptam. Csak a problémás testrésszel van a bajom…*Jegyzi meg fejcsóválva és sajnálja az embert..* - Az rossz ügy. Tudod vérfarkas test nem rossz a vámpír az még inkább. Amúgy nem tapasztaltam vérfarkas testet, de nagyjából ugyan az a felépítése.*Feleli nyugodtan a lánynak és nem kell megijednije. Hallgatja a lányt és szippantja be a friss levegőt. A víziszonyát igyekszik legyűrni, de nem biztos az, hogy sokáig fog itt időzni.* - Reméljük. Bár szeretem ráhozni a srácra a frászt… igazság szerint. Ma hegyet akartam mászni, de bármikor megjelenhet és leüvölti a fejemet, hogy az ő testébe ugyan ne…*Magyarázza jó kedvűen és valóban ő is érzi a helyzetet. A jegyzeteire pislant a lánynak és felnevet.* - Hagyd. Az átváltozás nem most lesz szóval megnyugodhatsz.*Feleli mosolyogva és nyugtatja meg Glóriát, hogy az elkövetkezendő napokban tuti nem lesz telihold.* - Lidérc testtel nekem ilyen téren szerencsém volt. Tudom az adottságaikat a képességeiket. Ugyan azt amit én is.*Feleli a másiknak és igen valóban tudja profin.*



    _________________
    A lidérc aki megjárta azt az utat amit nem szeretett volna. Szülei elvesztése után rájött arra, hogy muszáj változni. Kezdi elengedni magát.. bár szerencsétlenségben a vámpírok mindig őt találják meg.. sokat köszönhet a barátainak akiket megismert. Néha szeleburdi és képes eltévedni nyílt terepen. Öltözködésben változik jó értelemben és beszédében is. Viszont azért mindig oda figyel,  hogy távol legyen a vérfarkasoktól, de ez elkerülhetetlen hiszenaz egyik legjobb barátnője az. Nem hátrál meg Akrobata létére az extreme dolgoktól, de a víztől még mindig fél.

    Castin Noyers lidérc-vámpírja
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Vendég on Szomb. Júl. 21, 2012 2:13 pm

    *A név úgy önmagában semmit nem mondana neki, annyit még nincs itt. De már hallotta és tudja, hogy saját házból való, mivel a kitűzője is a testen díszeleg.* - Szia Vic! *Rövidíti le a nevet és mosolyog tovább lelkesen csillogó szemekkel. No igen, a lányzónak a lidércségéval mázlija volt. De azon felül teljesen megérti, hogy egy fiú-lány testcsere mennyire kellemetlen is lehet. Főleg annak igényei esetén. És hogy ismeri ama bizonyos test gazdáját, az kiderült abból, hogy szereti rá hozni a frászt Victória. Szerencsétlen szerencsés? Meglehet. Megtarthatták a faji különlegességeket. És ha ismerik egymást, az még jobb is valahol.* - Legalább nem egy vadidegen rohangászik utánad, hogy add vissza a testét. *Bólint, majd megmutatja a notesze elejében a holdnaptárt.* - Tudom mikor lesz, itt a holdnaptár. Nézd csak? Az első nap azonnal ez volt az első hogy ennek utána néztem. Augusztus három. Az valóban nem ma lesz. *Bökdösi a naptárban a következő telihold dátumát Victória orra előtt. De nem teheti sokáig. Hangosan megkordul a gyomra.* - Ezt soha nem szokom meg. *Fintorog egyet vigyorogva.* - Ez a test folyton éhes. *Becsukja a noteszkét, és feláll a padról. Befele sandítva az épülethez, abban reménykedik, hogy a másik vele tart. De ha nem, persze ő azt is megérti, de utál éhesnek lenni.* - Jössz? Nekem úgy tűnik mennem kell, különben türelmetlen leszek. Nehezen bírom az éhezést. *Ránt vállat, és vár egy darabig. Vagy jön a másik, vagy elköszön, és megy egyedül.*
    Victoria Jones
    Victoria Jones
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Victoria Jones on Szomb. Júl. 21, 2012 2:24 pm

    *A Vicre vigyorog szélesen. Szerencséje, hogy becézi.. amúgy iádja ezt a nevet. Szóval ugye a fajokról beszélgetnek és Glória aggódik a hold miatt. A vadidegen testre csak legyint. Lucien ilyen szempontból annyira nem idegen neki..* - Na igen. Bár alapjáraton véve csak a fiú test zavar. Hiányzik a hosszú hajam és hát nyaff vagyok.*Jegyzi meg és tényleg hiányzik neki és nem szereti. Bele szippant a levegőbe és kifújja azt.* - Nincs messze, de azért biztos vagyok benne nem lesz telihold. Az, hogy éhes. Igen a vérfarkasok sokat esznek.*Emlékszik Michellere és a szemét forgatja a csajra. Vérfarkas és lány létére sokat tud enni. Aztán szépen lassan fel áll Glória mellől és bólint neki.* - Ahham persze. Én bevallom víziszonyos vagyok csak nem tudják rólam szóval..*Mondja barátságosan a kis titkát és igen. Ha Glória is elindul akkor a lány követi és akkor biztos benne, hogy még beszélgetnek azért.*


    _________________
    A lidérc aki megjárta azt az utat amit nem szeretett volna. Szülei elvesztése után rájött arra, hogy muszáj változni. Kezdi elengedni magát.. bár szerencsétlenségben a vámpírok mindig őt találják meg.. sokat köszönhet a barátainak akiket megismert. Néha szeleburdi és képes eltévedni nyílt terepen. Öltözködésben változik jó értelemben és beszédében is. Viszont azért mindig oda figyel,  hogy távol legyen a vérfarkasoktól, de ez elkerülhetetlen hiszenaz egyik legjobb barátnője az. Nem hátrál meg Akrobata létére az extreme dolgoktól, de a víztől még mindig fél.

    Castin Noyers lidérc-vámpírja
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Csüt. Júl. 26, 2012 8:48 pm

    *Egy összekuporodott, szőke lány ül a tó partján, lábait felhúzva és átölelve, állát a térdén nyugtatva. Hosszú, szőke tincsei az arcába hullanak, zöld szemei a semmibe merednek. Egész nap kerülte az embereket, jobban, mint általában... Ma még Yant is. Furcsa, talán jobban kiakadt, mint amikor a gyerekkori legjobb barátnője, Eva halt meg. Brendát alig egy éve ismerte csak... Mégis, teljesen összeomlott, annyira, hogy mindenféle emberi kapcsolattól elzárkózott. Pedig Yan biztosan már mindenhol kereste. De még időt kell adnia neki. Jól lesz. Majd. Csak kell egy kis magány, egy kis nyugalom. Hogy átgondolja a dolgokat... Átgondolja. Egész nap ezt tette. Gondolkozott. Az emlékein. Az életén. Azon, hogy kicsoda ő. Talán nem is Brenda elvesztése volt az oka a pohár kiborulásának. Csak egy utolsó csepp volt benne. Vagy... a pohár már amúgy is tele volt, aztán jött ez a hír, mint valami tornádó, és felborította az egészet. Eszébe jutott minden - Eva, az apja, a barátai a régi iskolából, az elmúlt hónapok minden perce, még Gerret is. Gerret... régen gondolt rá. Éppen csak jóban lettek, és - bumm! Vége. Ahogyan az apjának is. És Evának. És Brendának. Valahogy ma nehéz azokra a dolgokra emlékeznie, amiért érdemes élni. Mint Yan, és Gaea, és sok más dolog. Ma valahogy túlságosan elmerültek a gondolatai a túlvilági lét keresésében. Ma nem ezen a bolygón jár. Már túl van a zuhany alatt zokogós részen, azóta leginkább olyan, mint egy szellem. Hosszú farmer, sportcipő, elnyűtt, fehér póló, kissé kócos haj, karikás szemek, sápadt arc... Igen, démon helyett simán elmehetne szellemnek. Ma valahogy ebből a világból... nem érdekli semmi sem.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Médium
    Médium
    .:Nem Játékos Karakter:.
    .:Nem Játékos Karakter:.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Médium on Csüt. Júl. 26, 2012 9:00 pm

    *Ismét beesteledett, s a Médium ismét útnak indult. Mióta a kastély megtelt némi élettel azóta nem bír meglenni a szobájában. Szükségét érzi, hogy néhanapján megcsillogtassa a tudását az egyszerű diákok előtt, hogy azok ámulva bámulják a Médiumot. Egész nap figyelemmel kísérte a diákok életét, s mivel az ifjú Buryana lányt találta a legantiszociálisabbnak, ezért úgy tűnt, hogy arrafelé fog menni, amerre épp a lányt található. Lassú léptekkel, zsebre vágott kézzel halad a tó felé miközben vörös szemei előtt régi emlékképek peregnek le. Olyan jelenetek, amik azelőtt történtek, mielőtt Perathon úrnő mészárlásba kezdett. Elhúzza a száját, hiszen épp sikerült belebotlania egy múltbéli szerelmi vallomásba, így inkább megrázza a fejét, és hangtalan léptekkel halad tovább. Ha valaki rápillant, akkor azt hiheti, hogy egy új diák, hiszen alig látszik többnek tizenkilenc évesnél. Ráadásul a öltözéke is olyan, mint egy átlagos tinédzsernek: barna ing, sötétszínű farmernadrág, tornacipő. Az egyetlen dolog, ami elüt ettől a kombótól az a barna köpenye, aminek a csuklyája most is a fejére van húzva. Mikor meglátja az ücsörgő Lilt csupán halványan elmosolyodik, és finoman megköszörüli a torkát.* - Ha öngyilkos akarsz lenni, akkor elég bevetned magad a tóba. Lyra, a sellő szereti a diákokat, igaz, a férfiak húsát jobban kedveli, de talán te is megteszed. *Szólítja le a lányt pimasz mosollyal, és megtorpan Lil mögött. Vörös szemeit a lányra szegezi, és igyekszik kifürkészni a jövőjéből, hogy az erethonos diák esetleg támadást akarna-e intézni ellene, mert akkor jó, ha időben odébbáll. *


    _________________
    Egy pillantás. Ennyi épp elég, hogy lássam a múltad, a jelened s a jövőd. Látom, mikor hazudsz, s mondasz igazat. Tudom, hogy a lépéseiddel milyen felelősséget vállalsz. Tudom, hogy miket követtél el a múltban, s megbántad-e ballépéseidet. Akár szeretnéd, akár nem… Én úgy ismerlek, mint a tenyeremet. Mégis hogyan? Egy pillantásból mindent megtudok…  
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Csüt. Júl. 26, 2012 9:15 pm

    *Lehunyja a szemét, s egy emlékkép pörög le előtte. Brendával beszélgetnek a teázóban... Aztán egy másik. Yan megcsókolja az első emeleti folyosón, július huszadikán, két éve... Majd Evával ül a patakparton, tenyerében egy levelibékával, s azon nevetnek, ahogy az előbb bekapott egy arra repkedő szúnyogot. Azonban ekkor megszólítja valaki, kinyitja a szemét, hátrapillant az idegenre, és meglepetésében először bolgárul felel.* - Hogy mi? *De aztán, immár leeresztve a kezét, majd feltápászkodva angolul folytatja.* - Köszi, majd ha ilyesmit fontolgatok, figyelembe fogom venni az ötletedet. *Vet a fiúra egy gúnyos mosoly-félét. Aztán leporolja a fűszálakat a nadrágjáról, és zöld szemeit végigfuttatja a Médiumon. Ölbetett kézzel ismét a tó felé fordul.* - Új vagy itt? Még nem láttalak. *Na igen, az, hogy nem beszél sok emberrel, nem azt jelenti, hogy nem is figyeli a körülötte élőket. Arcról már mindenkit megjegyzett, akivel legalább egyszer találkozott, és ő nincs köztük. Na persze, nem tudja, hogy nem diák. Elvégre teljesen úgy néz ki. Kivéve, hogy nincs kitűzője, de ez eddig nem tűnt fel Lilnek. Zöld szemeit a tóra irányítja. Nem is tudta, hogy él benne sellő... Na azért el tud képzelni szebb halált, minthogy egy uszonyos lény tépje darabokra.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Médium
    Médium
    .:Nem Játékos Karakter:.
    .:Nem Játékos Karakter:.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Médium on Csüt. Júl. 26, 2012 9:26 pm

    *Csak áll Lil mögött zsebre vágott kézzel, és a lány első megszólalására halkan felnevet. Ért ő ám bolgárul. Ha nem is látszik rajta, de a világ szinte minden nyelvén beszél. * - Öngyilkosság a tóban. Hm. Ha leszednénk előle az „ön” tagot, akkor jó Agatha Christie regény lehetne, nem gondolod? *Viccelődik tovább, és nem nyújtja a kezét, hogy felsegítse a lányt. Ő nem olyan lovagias. Jobb szereti, ha az emberek maguk oldják meg a problémáikat. * - Igazán nincs mit. Adhatok pár tippet, ha szeretnél meghalni. Például, ha kiveted magad a toronyból fennáll a veszélye, hogy egy darabig még szenvedni fogsz, de méreggel, egy tőrrel a szívbe simán megoldható. *Cseverészik önfeledten az öngyilkossági kísérletek sokaságáról, és nem különösebben foglalkozik a másik gúnyos mosolyával.* - Új lennék? Nem hinném. Azóta itt vagyok mióta áll az iskola. *Felel a másiknak miután abbahagyta a nevetést.* - Természetes, hogy nem láttál. Ritkán mutatkozom, Liliya. *Hangsúlyozza ki a lány nevét miközben negédesen mosolyog rá.* - Mondd csak, sikerült kiheverni a tegnapit? Láttam ám mit műveltél. Tudod, sajnálatos dolog lenne, ha még jobban hullanának a diákok. Így is kettő meghalt már a Sylorinából. Meg még egy páran biztosan eltávoznak majd közülünk. *Vonja meg a vállát, és Lil mellé lép. Ahogy a lány arcát fürkészi lepereg előtte néhány emlékkép, amikre egy csodás fintorral kimutatja a nemtetszését.* - Nem lehetett valami könnyű életed, kislány.* Jegyzi meg halkan, majd ő is a tóra szegezi a tekintetét, bár ő teljesen mást lát ott, mint a lány. Ő azt látja, hogy egy régi diákot hogyan csalogat be a tóba a bestia, és hogyan marcangolja szét.* - Egyébként, tudtad, hogy Lyra Amarilla dögje? A párodat ne nagyon engedd ide, hacsak nem akarod, hogy meghaljon. *cseverészik tovább miután sikerült elhessegetnie az emlékképet.*


    _________________
    Egy pillantás. Ennyi épp elég, hogy lássam a múltad, a jelened s a jövőd. Látom, mikor hazudsz, s mondasz igazat. Tudom, hogy a lépéseiddel milyen felelősséget vállalsz. Tudom, hogy miket követtél el a múltban, s megbántad-e ballépéseidet. Akár szeretnéd, akár nem… Én úgy ismerlek, mint a tenyeremet. Mégis hogyan? Egy pillantásból mindent megtudok…  
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Csüt. Júl. 26, 2012 9:41 pm

    *Ahogy a másik öngyilkossági módszereket ecsetel, halkan felnevet, azonban ebben a nevetésben egy szemernyi őszinteség sincsen. Inkább keserűség.* - Köszönöm a tippeket, szem előtt fogom tartani. *Biccent fájdalomtól csillogó szemekkel a Médium felé. Igen, gondolt rá, hogy öngyilkos legyen igen. Sokszor. Egyszer majdnem meg is tette. De mindez már nem számít, már túl sok minden láncolja ide. Nem lenne képes ezt megtenni Yannal. És már nem is vágyik rá annyira, hogy itthagyja ezt a világot... Keresztbefont kezekkel bámulja a tavat, és arra a tóra gondol, ami messze, több ezer kilométerre fekszik innen, és egyszer, egy esős délutánon olyan boldogan vetette bele magát, hogy aztán elázva, a nevetésüktől visszhangzó birtokon keresztül fussanak a kastély felé... Yannal.A Médium következő szavaira azonban felvont szemöldökkel felpillant.* - Csak azt ne mondd, hogy te vagy az iskola szelleme, és ide jársz ijesztgetni a diákokat... *Vet felé egy sötét pillantást.* - Úgy látom, a nevemet már tudom. Hát mi a tiéd? *Majd ismét hallgat, elfordított tekintettel, ahogy a másik mellé lép.* - Nem akartam megölni. *Mondja halkan, majd kissé talán bizonytalanul hozzáteszi.* - Nem öltem volna meg. *Ő maga sem tudná megmondani ezt biztosan, csak... csak meg akarja győzni magát arról, hogy nem lett volna rá képes. A következő mondatra ismét keserűen felnevet.* - Te valami látnok vagy, vagy mi a fene? *Aztán ismét a Médiumra pillant.* - Miből feltételezed, hogy én ilyet akarnék? *Sziszegi, immár teljesen felé fordulva. Na igen, az idegei kissé kikészültek, és aztán idejön valaki, aki olyanokkal jön neki, hogy ne lökje Yant a tóba... Hát, nem csoda, hogy nem veregeti barátságosan vállon.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Médium
    Médium
    .:Nem Játékos Karakter:.
    .:Nem Játékos Karakter:.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Médium on Csüt. Júl. 26, 2012 10:00 pm

    *A nevetésre felvonja a szemöldökét. Nem érezte valami őszintének, bár mondjuk nem is annak szánta, hogy megnevesse a másikat. Sokkal inkább magát szórakoztatja az ilyen megjegyzéseivel.* - Igazán nincs mit. Ha gondolod, készítek neked egy listát, amelyből válogathatsz. Sőt ha kell, akkor térképet is mellékelek hozzá. Úgyis unatkozom. *Csipkelődik tovább, és próbálja a maga módján, a fanyar, szarkasztikus humorával valahogy elterelni a depressziós gondolatokat, bár olybá tűnik, hogy inkább csak fokozza a letargikus állapotot.*- Iskola szelleme? Jó vicc, akkor inkább fantom lennék, ha kérhetem. Egyébként nem vagyok szellem. Túlságosan is élő vagyok, csupán jobb szeretek nem nappal mászkálni. Gyűlölöm a tömeget, ha meg épp szociális hangulatomba kerülök, akkor kiválasztok egy diákot – lásd. téged -, és megkeresem. *Vonja meg a vállát, mert amikor már tényleg túltengnek a gondolatai akkor szokott előmerészkedni, és olyankor általában a depressziós emberek társaságát keresi.* - Mindent tudok rólad. Az én nevemre pedig már senki nem emlékszik. De játszunk egy kicsit. Én mondok valamit magamról. Nekem meg ki kell találnod, hogy ki lehetek. Az iskolában élek, és dolgozom. A legfőbb feladatom az, hogy én osztom be házakba a diákokat, na akkor ki is vagyok? *beszél halkan a lánynak, majd felemlegeti a tegnapi esetet, és halványan elmosolyodik a lány szavain. * - Tudom, hogy nem ölted volna meg, mert akkor beraktalak volna a Sylorinába a valódi gyilkosok közé. Egyébként pedig ne aggódj, a srácot nem rázta meg lelkileg. *felel kicsit rekedtes hangon, biztatóan vigyorogva.* - Sok mindent megéltél már, és tegnap csak a fiút akartad védeni. Természetes reakció volt, de legközelebb, ha lehet, akkor ne vedd egyből támadásnak.* - Egyébként az vagyok. Szeretek turkálni mások életében, de azt hiszem, ez látszik rajtam. Nekem aztán nem kell erősködni, ha meg akarok tudni valamit. *Nevet fel halkan, de az ő hangjában is érezhető némi keserűség. Nem mindig szereti a képességét, na.*- Nem feltételezem. Csupán annyit akartam kifejezni, hogyha nem akarod, hogy meghaljon, netán megsérüljön, akkor ne hagyd, hogy meghallja Lyra énekét. *Fintorog egy sort, mert ő bizony hallatta már a sellőt énekelni, bár szerencséjére nem hatott rá. Bizonyára azért, mert a Médium valójában nem emberi lény…* -


    _________________
    Egy pillantás. Ennyi épp elég, hogy lássam a múltad, a jelened s a jövőd. Látom, mikor hazudsz, s mondasz igazat. Tudom, hogy a lépéseiddel milyen felelősséget vállalsz. Tudom, hogy miket követtél el a múltban, s megbántad-e ballépéseidet. Akár szeretnéd, akár nem… Én úgy ismerlek, mint a tenyeremet. Mégis hogyan? Egy pillantásból mindent megtudok…  
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Csüt. Júl. 26, 2012 10:29 pm

    *Hát, ha ő szórakozik ezen, akkor Lil reméli, hogy jól mulat rajta. Jobban, mint ő, az biztos. Ha másra nem, akkor legalább arra jó neki, hogy rájöjjön, mennyire nem vonzza a dolog. De talán éppen ez volt a cél. Ha igen, jól sikerült, mert rájött, hogy ha megtenné, akkor biztosan undorodna magától. És tuti, hogy a pokolra jutna, már ha létezik ilyesmi... És hát, elég neki az életében folyamatosan önmarcangolnia magát, nincsen rá szüksége, hogy a túlvilágon is folytassa. Szóval jelenleg az is elég neki, ha helyreteheti az életét.* - Micsoda megtiszteltetés! *Szólal meg kissé talán több gúnnyal, mint ahogyan az az eredeti tervei közt szerepelt. A következő szavakra azonban immár teljesen felé fordul.* - Nocsak. Hát te vagy a Médium? *Ezen tényleg meglepődött kissé, nem így képzelte el. Mármint nem fiatalnak? Nem fiúnak? Talán fiatalnak nem. Inkább egy szakállas öregembernek. És nem is ennyire... emberinek. Mármint, kívülről tényleg nem látszik semmi különbség. Bár... az igaz, hogy rajta sem. Eh.* - Hát, örülök. Amúgy, néha úgy érzem, hogy tévedtél a házba beosztásommal kapcsolatban. *Említi meg csak úgy mellékesen, fejét a tó felé fordítva ismét. Bár már nem lát túl sokat, mivel tök sötét van. Csak az épületből kiszivárgó fények miatt látnak, hiszen még az ég is felhős, a hold fényére sem hagyatkozhatnak.* - Igen, az feltűnt. *Pillant ismét rá, és feltűnik neki a keserű felhang is. Na igen, tudja, hogy milyen olyannak lenni, aki nem akar. Hogy milyen amikor legszívesebben valaki teljesen más valaki bőrébe bújna. Pedig lehetetlen, és ezért bele kell törődnie, hogy az, aki. Talán elsőre jól hangozhat a látnokság... Viszont jobban belegondolva... elég kevés barátja lehet a Médiumnak. Bár, ahogy a modorát elnézi, nem csak emiatt fordulhat ez elő.* - Szóval tudsz rólam mindent? *Sóhajt, majd leereszti és a farmere zsebébe dugja a kezeit. A Médium felé fordulva pedig ismét megszólal.* - Hát akkor áruld már el nekem, hogy mégis ki a franc vagyok, mert én sem vagyok vele teljesen tisztában. *Szegezi a "fiúra" zöld szemeit. Egy szőke tincs sápadt arcába hull, és alig lát el a másikig, olyan sötétség borult a birtokra. Egy szellő kisodorja az arcából a hajtincset, s egy pillanatra mintha Liliya szívéig is elérne a fagyos érintése. Ismét a tó felé fordul, és egy magányos könnycsepp gördül le a szeme sarkából. Nem törli le, mert ilyen sötétben úgy gondolja, hogy amúgy sem fogja észrevenni a másik. Ha meg igen... Mit számít? Már úgyis mindent tud róla, nem? A sellőről szóló szavakra nem felel. Majd szól a fiúnak, hogy ne legyen annyira sokat itt. Bár, felesleges, igazából. Ha akar, úgyis idejön, a sellőről meg biztosan tud. Azért majd megemlíti. Bár jelenleg nem éppen ezen jár az esze.*


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Médium
    Médium
    .:Nem Játékos Karakter:.
    .:Nem Játékos Karakter:.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Médium on Csüt. Júl. 26, 2012 10:54 pm

    *Ó, nem kell aggódni, a Médium nagyon is jól szórakozik, bár ez főként a saját poénjai miatt van, mert valljuk be, Lil nem valami jó társaság most. Mondjuk, ha azt vesszük, a Médiumnak mindig a pillanatnyi elmebetegek és antiszociális emberek kellenek, hogy jó irányba terelgesse őket.* - Ugye? Épp azon gondolkozom, hogy miért is álltam szóba veled. Aztán rájöttem, hogy a saját céljaim vezéreltek, és nem igen érdekelt, hogy miként fogsz vélekedni rólam. *Áll még mindig zsebre vágott kézzel, és szkeptikusan felvonja a szemöldökét Lil szavaira.* - Igen, én vagyok. Miért, egy véncsontnak hittél? A vénemberek ideje lejárt. Meg különben is, tudod, milyen nehézkesen mozognék egy véncsont testében? Nem hiszem el, te vagy a második ember, aki leöregemberezett. A végén még kénytelen vagyok kitáblázni, hogy a „Médium nem egy vén trotty, szóval aki annak hitte az szépen kereshet másik iskolát, mert sztrájkolok!” Még hogy vénember… *Háborog hosszú sorokon keresztül, mert gyűlöli, hogyha ennyire öregnek nézik. Cseppet egoista, na. Aztán miután lecsillapodott eljut az agyáig Lil szavai a házáról, ő pedig önelégülten elvigyorodik.* - Hidd el, nem tévedtem. Majd te magad is rá fogsz jönni, ha hajlandó vagy nem depressziózni, és túllépni a dolgokon. *ad burkoltan egy tanácsot a másiknak, hiszen a lány eddigi jövője szerint ő tökéletesen jó helyen van ott. Egyébként a Médium látását nem gátolja a sötét, ő úgy lát, mintha nappal lenne. Az erethonos negyed-démon szavaira halkan felnevet, és tesz egy megjegyzést.* - Könnyebb úgy beszélgetni másokkal, ha már mindent tudsz róluk. Bár lehet, hogy ez csak az én véleményem.* Mereng el egy pillanatra, majd legyint. Nem, ez nem csak az ő véleménye. Sokan biztosan visszaélnének a tudásával. Egyébként valóban nincsenek barátai, de nem is kellenek neki. Ő tökéletesen meg van így. A tudásos dologra csak biccent, aztán a kérdésre elhúzza a száját.* - Figyelj, ha tehetném, akkor mindenki képébe vágnám, hogy mi lesz a jövője, de nem tehetem meg, mert azzal felborítom a dolgok rendjét. Csak a múltról szabad beszélnem meg a mai napon bekövetkező dolgokról.*Magyarázza a korlátozottságait, mert valóban csak azt mondhatja el, amivel nem okoz galibát, pedig előre látja, hogy mi fog történni az akadémia életében, de nem léphet közbe.* - De ne aggódj, előbb-utóbb magadtól is rájössz. Csak ne keseregj ennyit! *nevet fel halkan, miközben azt nézi, hogy a szél hogyan lobogtatja a köpenyét. Aztán mikor Lil elfordul, a Médium kinyújtja a tenyerét, és egy pici lángot idéz meg. A láng ott lebeg kettejük között, a Médium pedig Lilre szegezi a tekintetét.* - Ha nem mész be lassan, akkor meg fogsz fázni. A lángot nyugodtan magaddal viheted, nem éget, de legalább nem vaksötétben bolyongasz. Egyébként a helyedben vigyáznék az ágyaddal, mert előfordulhat, hogy az egyik lábával probléma van, és visszafelé menet nézz a lábad elé! *mondja halkan a lánynak, majd még egy utolsó pillantást vet a tóra.* - Próbáld meg jól érezni magad! Nekem viszont mennem kell. Szép estét! *Köszön el a lánytól, és lassú léptekkel megindul a sötét erdő irányába. A távolodó alakja lassan egybe olvad a sötétséggel, és Lil nem látja a mai nap többé.*


    _________________
    Egy pillantás. Ennyi épp elég, hogy lássam a múltad, a jelened s a jövőd. Látom, mikor hazudsz, s mondasz igazat. Tudom, hogy a lépéseiddel milyen felelősséget vállalsz. Tudom, hogy miket követtél el a múltban, s megbántad-e ballépéseidet. Akár szeretnéd, akár nem… Én úgy ismerlek, mint a tenyeremet. Mégis hogyan? Egy pillantásból mindent megtudok…  
    Liliya Antonov
    Liliya Antonov
    .::Őrző: Erethon::.
    .::Őrző: Erethon::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Liliya Antonov on Csüt. Júl. 26, 2012 11:47 pm

    *Hát, végül is ez is egy hobbi. Szétcsúszott diákokat szekálni, azzal a céllal, hogy jó útra térjenek. Mondjuk az eddigi beszélgetésükből Lilnek nem annyira ez jött le. Elvégre hogy jön az ő jó útjához az, hogy öngyilkossági tippeket osztogatnak neki? Na mindegy, biztosan megvolt rá az indoka. Elvégre, több száz éves, vagy mi.* - Ó, hát így már érthető. *Csóválja a fejét. Furcsa egy teremtmény ez a Médium, és már Liliya sem tudja, hogy mit gondoljon róla. Elvégre ő mindent tud Lilről, de Lil semmit sem tud róla. Szinte semmit.* - Oké. Felfogtam. *Pislog párat a másik kiakadására, de nem tulajdonít neki különösebb érdeklődést.* - Hadd állapítsam meg, a korodhoz képest nem nézel ki rosszul. *Vet rá egy vigyort - már valamivel őszintébb, hiszen valamelyest jól szórakozik a kiborulásán, de még mindig több a baja annál, hogy komolyabban jól tudja magát érezni. A következő szavakat némán hallgatja végig, nem felel rá semmit. Túllépni. Azt kéne. Tudja ő. De hogyan? Hogyan, mikor annyi minden történt?... Aztán, mikor a másik a korlátozottságáról magyaráz, csak halványan elmosolyodik.* - Valahogy gondoltam. *Mondja halkan, majd sóhajt egyet. Sosem ilyen egyszerűek a dolgok. Senki sem képes megismerni előre a jövője minden pillanatát, bár van, aki részleteket képes előre látni... Talán jobb is így. Talán nem is akarja tudni, mit tartogat számára a jövő.* - Majd próbálkozom. *Mosolyog a Médiumra ismét kissé keserűen, majd a következő szavak után átveszi tőle a lángot.* - Köszönöm. *Néz a másik szemébe, majd a láng apró fényénél figyeli, ahogy az távolodik. Sóhajt egyet, aztán ő is elindul a kastély felé. Jobb is, ha most nem a démon lánggal dobálódzik. Ilyen idegállapotban még felgyújtana valakit. Mire azonban a hálókörletbe ér, el is felejti a Médium szavait, lehuppan az ágyára... És hát, a hatalmas dörejre, ahogy az összedől alatta, biztosan más is felébred a szobában. Ez van, ha nem hallgatsz a Médiumra... Aztán, miután visszaszerelték, elalvás előtt még arra gondol, hogy ez a fura alak talán még segített is neki... Segített hogy túltegye magát a történteken. Furcsa. Holnap megkeresi Yant. Ez az utolsó gondolata, mielőtt a régen áhított, mély álomba merül.*

    //Szóval, köszi a játékot ^^//


    _________________
    Kevesen vannak, akik elmondhatják, hogy egyetlen egy esemény megváltoztatta az egész életüket - de Liliya közéjük tartozik. Ha akkor, csaknem négy éve nem iratkozott volna be egy bentlakásos iskolába, talán teljesen másképp alakult volna az élete. Az elmúlt négy éve olyan volt, akár egy keskeny, erdei ösvény, amiről nem tudod, hova vezet, mégis tudod, hogy végig kell menned rajta. Volt része szenvedésben és örömben, könnyekben és nevetésben - megismert és elveszített barátokat, majd tanúja volt az összes rokona halálának, végül pedig olyan dolgokra kényszerült az univerzum megmentésének érdekében, amikre másképp talán sosem lett volna képes. Kiforgatták a személyiségét, megpróbálták elpusztítani a lelkét, de ő mégis felállt, és még mindig itt van, annak a személynek köszönhetően, akit ma már férjének nevezhet. Most pedig remélhetőleg végre célba ért - bár, mint tudjuk, az utazás sosem ér teljesen véget.

    Jesmon Helar (és Yan Antonov) sokat átélt negyed-démona
    Zentai Márk
    Zentai Márk
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Zentai Márk on Pént. Aug. 17, 2012 11:46 pm

    *Csak ül a birtokon a fűben és egyszerűen gondolkozik a dolgokon. A Hollywood undeadtől megy az Everywhere I go című száma és ha ez leállt akkor elindítja a telefonján a Kiss Ádám című stend upost akit nagyon imád rengeteget röhög rajta. Sokat nézte azt a srácot és bírja a humorát és legalább eltereli a figyelmét a dolgokról. Dominikkal is beszélni kellene úgy is tudja azt, hogy sejti mi van és nem akarja, hogy utálja. Mi van ha megváltozik a barátságuk? Akkor lehet, hogy egyedül marad. Nem szeretné elveszíteni..* ~Lehet haza kéne mennem valamikor…~*Gondolkozik el és egy hatalmasat felnyerít hiszen a srác éppen valami viccet mesélt és egyszerűen nem bírja tovább. Főleg azon agyal mit csinál majd otthon,mert nem hozta el az összes cuccát Fyronbe. Pedig kéne már itt egy ház csak nem egyedül lakna benne.*~Talán Marcival kéne beszélni.. vagy Naoval?~*Gondolkozik el és örül annak is, hogy megbeszélték a dolgokat, de egyenlőre tuti nem mondja el senkinek, hogy kibékültek és végre szóba elegyedtek. Szóval csak ül a földön és hangosan röhög.*


    _________________
    Egy lidérc aki megállta a helyét a világban. Képes talpra állni hogyha valami rossz dolog érkezik. Természetesen közvetlen mindenkivel kivéve az angyalokkal. 3 lépés távolságot megtartja. Bennük nem bízik. Legjobb barátjával érkezett az iskolába Whiteal akinek a neve Dominik. Egyébként a kedvenc időtöltése a rajzolás. Hogyha keresni szeretnéd akkor vagy Dominik oldalán vagy a szabad találod meg fekete öltözetben.

    Reed Denkey különleges művésze és Nyilas Dominik jó barátja.
    Isobel Campbell
    Isobel Campbell
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Isobel Campbell on Szomb. Aug. 18, 2012 12:23 am

    *Nem bírt aludni, ezért úgy döntött, hogy jár egyet éjszaka, hátha miután kiszellőztette a fejét majd visszamegy a társalgóba elmélkedni egy sort.*~ Ha változok megölnek, ha nem, akkor meg azért szívok, mert megjátszom magam. Miért kellett nekem ilyen családba születni? *morfondírozik magában miközben lassan lépked a tó irányába. A két oldalán ott lohol Kyle és Cahal, akik árgus szemekkel figyelik a környéket, aztán mikor a démonkutya megérzi Márk szagát, akkor felvonyít ezzel is jelezve a gazdájának. Isobel megtorpan, lelöki a fejéről a köpeny csuklyáját, és lassú léptekkel megindul a Rontásűző felé. * - Mit keresel te kint ilyenkor? És mi ez a förtelem, amit hallgatsz? * szólítja le a srácot, mikor elég közel ért hozzá, lsobel megáll mellette. Cahal elhasal a fűben, Kyle pedig Izzy mellett leül, és vöröslő szemei a másik sylorinásra mered.*- Egyébként nem ártana, ha szemmel tartanád Crownwell-t megint pszichopata. Most éppen beközölte, hogy nem hajlandó találkozni a csajával, az egész világ hagyja békén és nem hajlandó megint napokig kitenni a lábát a társalgóból. Nem tudom, de a vámpírság csak ártott neki. Hol mártírt játszik, hol el van szállva magától. Helyre kéne tenni a fejét *figyelmezteti Márkot, mert ő mégiscsak jobban vissza tudja fogni azt a hülye gyereket. * - Amúgy csatlakozhatok? *érdeklődik, és ha hagyják, akkor leül a fűbe, és a szemei ismét átváltanak halványkékre. Cahal a lányhoz kúszik, és az ölébe hajtja a fejét, Isobel pedig automatikusan cirógatni kezdi az állat fejét.*


    _________________
    Egy önelégült skót lány, aki azt hiszi mindent megtehet. Eléggé érdekesen vélekedik a világról. Saját magán és a démonkutyáján kívül senkit nem szeret. Szívesen van egyedül, de ha szükséges, akkor szívesen köt szövetségeket céljai elérésében.

    Tyla Perathon ravasz démonlánya

    Ajánlott tartalom

    Tó és stégek - Page 2 Empty Re: Tó és stégek

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Nov. 21, 2019 3:30 pm