by *Karácsony. Ismételten eljött az ünnep vele együtt az is, hogy a lány nem töltötte az ünnepeket a bátyjával. Amennyire vágyott rá most inkább Henrikkel meg Ragnarral és a srácokkal szeretne lenni és igyekszik nem összezavarodni. Mert megváltozott és tudja jól, hogy más dolog is van a levegőben. Manipulálják a helyzetet. Jelenlegi állapota olyan boldog is meg nem is, de egyenlőre nyugodt. Örül, hogy barátai körében van. Furcsa, hogy elment a két lány az iskolából legalább is a lánynak feltünt, hogy nem járkál az iskolában két kislány ebből ugye neki Elizabethel beszélgetett jó néhányszor. Felsóhajtva leül a kanapéra és a laptopján internetezik. Ameddig nem érkezik a körébe egy angyal. Itt Arianre gondol ugye bár. Amíg nincs a közelébe addig normális tud maradni. A gépen képeket nézeget és elmosolyodik. Talált néhányat a bátyjáról is és jó nézni őket. Persze ilyenkor kicsit elérzékenyül, de ez nem baj. Most szüksége van erre. Szóval jelenleg egyedül ücsörög a Cameos társalgóban és olyan csend és nyugalom van most.*
2 posters
Egy barátság kezdete (Agnes-Amy)
Amanda Helgesen- .::Diák::.
Agnes Gadegaard- .::Diák::.
A karácsony soha az életben nem hozta lázba Nessát. Emlékszik...gyermekkorában volt valami karácsonyozás-féleség otthon, de abban se nagyon vett részt. Ő valahogy... képmutatónak tartja azt, hogy erre az egy napra mindenki hirtelen jó lesz, és foglalkozik a családjával, és eszébe jutnak a rokonok... egész évben így kéne lennie, nem csak ekkor. Ráadásul, Agnesnek már nincs senkije, aki miatt úgy kéne tennie, hogy legalább élvezi ezt az ünnepet. Még csak az ajándékok miatt se tudja szeretni, hiszen évek óta nem kapott, és nem is adott. Valahogy minden évben megpróbálja túlélni ezt a hajtást, és mézes-mázos időszakot, miközben ahogy csak tudja, kifigurázza, és mókát csinál belőle. Na mindegy...szóval becsukja a szobája ajtaját, és megindul a társalgó felé...Egy sportcipő, farmer, és egy fekete garbót visel, aminek a hátulján egy ördögfej van, kinyújtott nyelvvel. Ahogy belép a Cameos-társalgóba, szinte azonnal ki is fordulna, amint megpillantja ki van odabent, azonban a figyelmét elvonja a dekoráció, és...földbe gyökerezik a lába. Ki volt az a gyökér, aki ezt csinálta? Csak áll, és hitetlenkedve nagyokat pislog, mint egy...egy...hal. Karácsonyfa...strandpapucsokkal teleaggatva, fagyöngy lóg mindenfelől, rénszarvasagancsok, boák, csilingelő csengettyűk, és a háttérből lágy...idegesítő karácsonyi dallam csendül fel, valamint odafentről, a plafonról hó hull, ami amint hozzáér valamihez, azonnal eltűnik. Agnes megborzong a látványtól...ez nem lehet igaz. Ekkor a társalgó előtt egy alak száguld el gördeszkán, és menet közben egy agancsot nyom a lány fejére, meg egy piros orrot, amit Nessa azonnal le is vesz és az önkéntes-angyalka után hajít. Na szóval...bentebb lép a társalgóba, a pultnál az egyik termoszból önt magának forrócsokit, miközben próbál tudomást sem venni a másik lányról. Ő aztán inkább meg sem szólal...nem mintha egy jó kis balhé miatti intőtől riadna vissza...szimplán csak...így is eléggé röhejesnek érzi magát ezzel az aganccsal. Szóval leül az egyik bárszékre, és tisztára úgy érzi magát, mint aki mindjárt elkezd az élet nagy dolgairól hangosan elmélkedni. Oké...nem bírja tovább. Felsóhajt, majd lehuppan az Amandával szemközti kanapéra, és két korty közt köszön. *- Hello! -* Éééés ezzel ő befejezettnek is tekinti a beszélgetést. Teljes figyelmét, a továbbiakban a forrócsokijának szenteli és annak, hogy figyelje a varázslatosan eltűnő hópelyheket. De ha a karácsonyi dal nem marad sürgősen abba...szétveri a hangfalat.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Elmosolyodik amikor a képeket nézegeti és megérzi a vámpírt rápillant és felsóhajt. Igyekszik nem tudomást venni Nessáról, de ez elkerülhetetlen. Bele iszik az italába majd egy másik mappába lép ahol a bátyja van. Na látszik a fintor az arcán, de ez csak az tükrözi, hogy mivel Loviesal van. Boldognak boldog a lány, de ott nem érzi magát önmagának és így hogy a barátaival van szabadabb. Úgy érzi, hogy most időre van szüksége távol a testvérétől akinél azt hitte boldog, de még sem. Rápillantva a lányra amikor leül vele szembe lehajtja a laptopot és elmosolyodik.*- Szia!*Köszönti és barátságosan. Persze mostanában mindenkivel normális, de igazából csak igyekszik felelősség teljesen viselkedni kivéve amikor Ariannel van.* - Mi a helyzet?*Teszi fel a kérdést és érdeklődik. Igen normális és nem szeretne bunkó lenni. Persze Amanda a szokásosan is jól van öltözve hiszen beszerzett egy szép fekete ruhát és a haja be van fonva. Szemét kihúzta fekete szemceruzával szóval igen ő jól néz ki magához képest. Tudnak vajon ők kommunikálni? Igazából a lány próbálkozik és látszik rajta egy szóval mindent elkövet azért, hogy jóban legyenek most.*
Agnes Gadegaard- .::Diák::.
*A vámpír gondolatai elkalandoznak... zöld mezőkön, napfényes vidékeken jár az esze...Khm... nah persze...röhög a vakbelem... Agnesnek talán soha nem is lesz fontos az, amit úgy hívnak, hogy boldogság és nyugalom. Évek óta nem volt benne része... már nem is emlékszik az érzésre... max, arra, hogy milyen az a káröröm. De az nem ugyanaz. Tehát...forrócsoki. Finom, forró, habos, csokis csoda. Maga a mennyország. De tényleg... és még a fehércsokis milyen isteni. Mintha valami csodálatos, éteri nektarin lenne, ami felmelegít, és elolvaszt... megnyugtatja a lelket és a testet. Amanda ebből az "életérzésből" ragadja ki, amikor visszaköszön, és feltesz egy kérdést, amire Nessa kicsit sem számított. Egy pillanatra még elveszik az isteni ízekben, majd gyorsan végigfuttatja a tekintetét a másikon, majd hetykén válaszol.*- Zajlik az élet...a suli is...de amúgy semmi különös.-* Feleli, majd elhallgat és kortyol egyet.*- Isteni ez a forrócsoki.-* Jegyzi meg, majd...szomorkásan veszi tudomásul, hogy kiürült a bögréje, így mint egy jóllakott nagymacska nyújtózkodik egyet, és megnyalja a szája szélét, majd leteszi a bögréjét az asztalra.*- Na és veled? Mi újság Helgesen? Úgy árad belőled a nyugalom és a ragacsos barátságosság, mint egy nagy adag pillecukorból, amit legszívesebben megsütnék a tábortűz fölött.-* Mondja...kicsit sem többértelműen ám...ááá...dehogyis...Agnes és a nem túl elrejtett sértegetések? Hehe...jó poén.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Rápillantok Agnesre. Szinte ugyan azokat a vonásokat látom, amikor mi együtt vagyunk egy légtérben. Viszont tudok vele szemben bocsátást nyerni. Tudom is mutatni bár mostanában túlságosan is sokat gondolok Henrikre meg az eseményekre. Örülök, hogy meg tudtuk beszélni a dolgokat szóval nem is fogjuk elveszíteni egymást. Szóval ennek kimondottan örülök, de Ragnar meg aggaszt, hiszen ő máshogy viselkedik és próbálok én is a lelkére beszélni, de inkább rá hagyom Rikre.* - Szóval a szokásos.*Nevetem el magam, aztán amikor megjegyzi a forró csokit elmosolyodom.* - Én is nem rég ittam. A srácoknak is csináltam, ha szólsz szívesen csináltam volna neked is. Na, majd legközelebb.*Ajánlom fel a lánynak és elmosolyodom. Tényleg csinálok neki is csak szólnia kell. Amúgy is mostanában túlságosan nyugodt vagyok szóval.* - Meg vagyok köszönöm. Henrikkel sikerült megbeszélnünk azt, hogy mi van kettőnk között. Tudod a szakítás óta nem beszéltünk erről aztán tudomásul vettem, hogy fontosak vagyunk egymásnak csak ugye nem párként, hanem testvérként. Furcsa lehet tőlem hallani, hiszen már régóta ismersz a téren, hogy nem bízom az angyalokban, de igazság szerint csak egyetlen egy angyalban nem bízom.*Célozgatok Steenre akivel mindig sikerül összevesznem.* - Figyelj.. Már régóta beszélni kellett volna e téren szerintem jól meg lennénk egymás mellett vita nélkül. Különben is valahol fontos vagy nekem, mint egy testvér és nem szeretnék veled vitázni. Éppen elég, hogy ki akarok nyírni valakit és éppen elég az is, hogy vissza kell tartanom az angyal utálatot. Mit gondolsz meg tudunk lenni egymás mellett?*Teszem fel a kérdést és igen képes vagyok arra, hogy megbocsájtást adjak csak annak aki megérdemli és Agnes pedig igen ki érdemelte. Szóval szeretnék vele lenni több időt és azt hiszem minél jobban megismerem és beszélgetek vele többet annál jobb.*
