by *Ahogy kimondják a nevét, biccent egyet. Ő persze nem tudja, hogy kivel beszél, nem magolta be a diákok neveit, és eddig még nem találkoztak. Annyit tud (kitűző nélkül is) hogy a lány Cameosos. Hiába démon, sőt, az egyik legöregebb démon, mindent ő sem tudhat. Nem ül le Gaea mellé, viszont közelebb lép és mögötte nekitámaszkodik a korlátnak, innen is jól látja a képeket. Nem azt akarja ezzel kifejezni, hogy nem érzi magát méltónak ahhoz, hogy a földön üljön egy diák mellett. Egyszerűen túlzottan ragaszkodik az illemhez, ami jelen esetben azt diktálja, hogy ne gyűrje össze a zakóját és a nadrágját, ráadásul nem tenne jót a hírnevének, ha meglátnák, ahogy egy diáklánnyal ücsörög. Maradjon a tisztes távolság.* - Valóban szép hely, én is jártam már ott. *Bólint. Tulajdonképpen mindenhol járt már a Szigeten. Oda még (bár rövidebb időre és nagy elővigyázatossággal) ki meri tenni a lábát. Néha.* - Tegezz nyugodtan. Nem vagyok tanár. *Teszi végül hozzá. Ha már Andrewnak megengedte... Szimpatikus volt neki a fiú, az tény, de nem szokása a kivételezés. Amúgy is, ő csak szívességből van itt, és azt a szívességet is neki tették, és nem fordítva. Még csak nem is tanít. Csak segít az iskola vezetésében, ennyi. Az igazgatóhelyettesi cím pedig... Hát, azt nem érdemelte volna ki, legalábbis úgy érzi. Nem érzi úgy, hogy olyan szintű tiszteletet érdemelne, mint az alapítók.* - Valahogy sosem voltam jóban ezekkel a modern dolgokkal. Sosem azt teszik, amit elvárok tőlük. *Csóválja a fejét, továbbra is a képeket nézve. Próbál társalogni, és már rég megtanulta, hogy ahhoz, hogy elnyerje valakinek a bizalmát, jó, ha személyes hangnemet üt meg.*
+18
Amanda Helgesen
Isabella Grey
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Jonathan Acerlot
Bianca D. McCarthy
Rosetta M. McCarthy
Arleena Queen
Médium
Jesmon Helar
Andrew Mason
Mesélő
Conor Merlowan
Gabriel Dvorak
Horváth Réka
Lasse Fält
Emily Crawford
Lucien du Bois
22 posters
Lugas
Vendég- Vendég
*A tegezésre csak bólint, és örül, hogy legalább nem kell annyit bajlódnia az etikettel. Viszont elmaradt egy bemutatkozással.* - Gaea Nephele, Cameos Ház. *Áll fel, és nyújt kezet. És mivel nem akarja kitörni a nyakát, a férfi meg leülni nem szeretne, marad az hogy ő áll fel.* - Szerintem is szép. De engem kicsit zavar, hogy ennyire be lehet látni az iskola területére onnan. *Mondja, majd kicsit odébb lapoz az Akadémiáról készült képekre, és két ujja kinyitogatásával a képernyő felett, ránagyít az épületre és annak a hegyről látható birtokterületeire. Rémisztően élesen látható rajta ennek a sétánynak is több mint a fele.* - Nem nehéz a kezelése, csak meg kell szokni és tanulni. Ez olyan, mint a varázslatok. Egy vízlégzés varázslatot nem tudunk zongorázáskor használni, mint ahogy a zongorát sem lehet használni a víz alatt. Viszont ... Na ezt mondom! *Lapoz egyet beszéd közben, majd amikor ránagyít nagyon szépen kivehető a képen a lovarda szinte teljes területe az ott éppen galoppozó két diákkal. * - Engem zavar. De mondja hogy paranoiás vagyok és elhiszem hogy itt és így is biztonságos. *Nem mintha lenne félnivalója, mert már nincs. Tett róla, hogy itt békén hagyják. De vannak páran akiknek még mindig veszélyes ha nyitva pár kiskapu és ez is egy ilyen.* - Visszatérve a varázslatokra. Egy jó távcsöves stuki, és ... *Fejét ingatva fejezi be kicsit módosítva a mondatot.* - ... nem tetszik. Ez így nem. Örülök hogy erre járt. Önre tartozik amit most mondtam. Másra csak a természetképeim. *És nem fogja bevallani, hogy valóban ezért ment fel a hegyre. Hogy onnan mi látható be. Mit láthat aki onnan lekukkol egy távcsővel vagy távcsövessel.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*A bemutatkozásra biccent egyet, majd figyeli, ahogy a diák is feláll. Igen, így valóban egyszerűbb, bár ő nem kérte volna erre. Persze annak, aki áll, egyszerűbb, mint aki kénytelen felnézni. Ami persze még mindig így van, hiszen Jesmon elég magas alkat. Körülbelül úgy fest, mint egy férfi modell. Magas, izmos, de nem túlzottan, arcvonásai pedig akár egy szoboré. Hiába, Lucifer nem vét hibát. Kezetfog hát a lánnyal, nem túl erősen, de magabiztosan, mintegy jelezve, hogy nem érzi magát feljebbvalónak (legalábbis annyival nem, mint amennyivel más az ő helyzetében gondolná magát), de egyúttal nem is engedi át az irányítást. Ismét a képre néz, úgy hallgatja a magyarázatot. Bólint egyet, majd közelebbről is szemügyre veszi a nagyítást. Valóban szépen belátni. Ő elég sokat foglalkozott azzal, hogy illetéktelennek az ő tudta nélkül szinte lehetetlen legyen bejutnia, de arra nem gondolt, hogy ha meglátja valaki és elterjeszti, hogy itt van, többen előbb be fognak jutni. Persze, ő jó előre tudja, ha egy ellensége beteszi a lábát a szigetre. Tulajdonképpen mindenkiről tud, aki beteszi a lábát a szigetre. Afféle riasztórendszer. Így hát rájön, ha valaki olyan van itt, akinek nem kéne. De senki sem tudja, hogy itt van. Kicsi rá az esély, hogy mégis megtalálják. Bár tekintve, hogy ki keresi... A modern technikáról szóló szavakra mintha valami mosolyféle suhanna át a vonásain.* - Nos, azt hiszem én megmaradok a saját módszereimnél. *Mondja, egy alig látható vállrándítással kísérve.* - Nem mondom, hogy paranoiás vagy, de azt mondhatom, hogy itt biztonságos. Ha nem ez lenne a világ egyik legbiztonságosabb helye, nem lennék itt. Ezt elhiheted. *Néz Gaea szemébe, s pillantása tükrözi, hogy nem hazudik. A következő szavakra pedig megcsóválja a fejét.* - Ugyan. Csak nem gondolod, hogy ilyen egyszerű lenne? *Néz ismét rá, szája szegletében valami mosolyfélével. Na nem, hogyha valaki megpróbálna ide bármiféle lövést juttatni - akár mágikusat, akár nem - az nemhogy nem jutna be, de az illető is megbánná, hogy az eszébe jutott ilyesmi. Erről Jesmon maga gondoskodott. A látvánnyal viszont nem tud mit kezdeni. Illúzióval talán meg lehetne oldani, hogy a diákok ne látszódjanak, de ahhoz lehet, hogy még az ő ereje is kevés lenne.* - Ne aggódj. Itt senki sem találhat rád... vagy bárkire, aki rejtőzködik. *Tekintete mintha olvasni akarna a lány lelkében. Mintha arra biztatná, hogy mondja el, mi elől bujkál. Sosem volt a szavak embere, nem fogja hát kényszeríteni a diáklányt, hogy neki, egy számára vadidegen démonnak mondja el a valószínűleg legféltettebb titkát. Mint említettem, ő annak segít, akinek szüksége van rá. Aki megoldotta, vagy képes megoldani egyedül a gondjait, annak nem avatkozik bele az életébe. Feltűnt neki, hogy a lány nem tegezi, hiába kérte meg erre. Előfordult már. Hiába nem tudják, hogy életkora közelebb áll a tízezer évhez, mint az ötezerhez, azért valamelyest meglátszik rajta. Nem fog érte szólni, hiába nincs túlságosan kedvére a dolog.*
//Fagy.//
//Fagy.//
Vendég- Vendég
// Részlegesen olvad //
*Nem tegezi, mert valahogy nem áll rá a nyelve. Ránéz, és ... valahogy vannak olyan emberek, akiket ha bele pusztul sem tud tegezni. Talán a rangja miatt. Vagy a kora a franc sem tudja. A lényeg viszont az, hogy nem megy. Talán a tisztelet miatt. Nem megy és kész. A riasztórendszerről nem tud, neki meg van a maga ennél ezerszer gyengébb rendszere, ami hatékony ugyan, de ennyire nem. És ha tudná amit Jesmon tud, most nagyon örülne. De ugye nem tudja. Ő csak két évtizedet élt eddig az életéből. Nem ezreket. A férfi szavaira azért kissé nyugodtabb lesz. Nem mintha magát féltené. Annál ő már többet tett, hogy biztonságban érezhesse magát, és sokan szintúgy vigyáznak a tollas kis bőrére. Halványan elmosolyodik Jesmon kérdésén, de nem tér ki előle. Csak legfeljebb nem mondja el a teljes igazat. Hogy tőle több félnivalója van itt néhány diáknak, mint neki itt sokaktól. Külső vagy belső támadástól esetleg.* - Itt sokan rejtőzködnek. Furcsa időket élünk és ezt a helyet bár iskolának szánták, velem együtt menedéknek használják. Ha közben tanulnak is, ám legyen. Többszörösen nyernek rajta. Én már megküzdöttem egy ellenségemmel. *El nem árulná, hogy ő segítette a kerítésig ahol elfogták, és hogy ő ölte meg a börtönben.* - Több mostanában hála annak, nem várható a rémeim közöl. De mindenkinek meg vannak a saját démonjai. *Vállát megvonva kacsolja ki a készüléket, majd ejti a derékaljra.* - Nekem is. A múlt itt sokakat megtekert és kifacsart kissé mire idáig elért. Pusztán vegyük úgy *Vált tegezésre egyetlen mondat erejére.* - hogy aggódtam amikor észre vettem milyen szépen belátni ide. És igaz ami igaz, a látás még nem fegyver. Ezzel ölni még senki nem volt képes. *Mosolyodik el, majd az égre néz. Most már hamar sötétedik. És hamar is lesz hűvös tőle. Még jó, hogy itt varázslattal még télen is kellemes lesz.*
*Nem tegezi, mert valahogy nem áll rá a nyelve. Ránéz, és ... valahogy vannak olyan emberek, akiket ha bele pusztul sem tud tegezni. Talán a rangja miatt. Vagy a kora a franc sem tudja. A lényeg viszont az, hogy nem megy. Talán a tisztelet miatt. Nem megy és kész. A riasztórendszerről nem tud, neki meg van a maga ennél ezerszer gyengébb rendszere, ami hatékony ugyan, de ennyire nem. És ha tudná amit Jesmon tud, most nagyon örülne. De ugye nem tudja. Ő csak két évtizedet élt eddig az életéből. Nem ezreket. A férfi szavaira azért kissé nyugodtabb lesz. Nem mintha magát féltené. Annál ő már többet tett, hogy biztonságban érezhesse magát, és sokan szintúgy vigyáznak a tollas kis bőrére. Halványan elmosolyodik Jesmon kérdésén, de nem tér ki előle. Csak legfeljebb nem mondja el a teljes igazat. Hogy tőle több félnivalója van itt néhány diáknak, mint neki itt sokaktól. Külső vagy belső támadástól esetleg.* - Itt sokan rejtőzködnek. Furcsa időket élünk és ezt a helyet bár iskolának szánták, velem együtt menedéknek használják. Ha közben tanulnak is, ám legyen. Többszörösen nyernek rajta. Én már megküzdöttem egy ellenségemmel. *El nem árulná, hogy ő segítette a kerítésig ahol elfogták, és hogy ő ölte meg a börtönben.* - Több mostanában hála annak, nem várható a rémeim közöl. De mindenkinek meg vannak a saját démonjai. *Vállát megvonva kacsolja ki a készüléket, majd ejti a derékaljra.* - Nekem is. A múlt itt sokakat megtekert és kifacsart kissé mire idáig elért. Pusztán vegyük úgy *Vált tegezésre egyetlen mondat erejére.* - hogy aggódtam amikor észre vettem milyen szépen belátni ide. És igaz ami igaz, a látás még nem fegyver. Ezzel ölni még senki nem volt képes. *Mosolyodik el, majd az égre néz. Most már hamar sötétedik. És hamar is lesz hűvös tőle. Még jó, hogy itt varázslattal még télen is kellemes lesz.*
Médium- .:Nem Játékos Karakter:.
*A Médium lassan egy fél órája a lugasban ücsörög a földön, a térdein egy hatalmas, ősi kódexet egyensúlyozva. Barna köpenyének kapucnija ismét elfedi az arcát, hiszen a látnok nem szeret feltűnősködni, és kifejezetten gyűlöli, ha megbámulják. Bár abba bele sem gondolt, hogy talán épp a furcsa viselete miatt nézik meg maguknak a diákok. Hosszú, sápadt ujjait végigfuttatja a nyomtatott szövegen, és olvasás közben szép lassan megelevenedik előtte egy történet: egy fiatal férfi éppen szónoklatot tart a katonáinak, akik némán hallgatják a vezérüket. A történet olyan hősökről szól, akik azért haltak meg, hogy megvédjék az országukat. Igen, a Látó ma különösen depressziós, ezért olvas ilyeneket, na meg azért, mert megunta a diákok apró-cseprő ügyeit nézni, és valamivel el kellett terelnie a gondolatait. Egy darabig a kastély falai között sétált, de akárhová ment mindenütt maga előtt látta egyszerre a múltat és a jövőt, így inkább eltulajdonított egy könyvtári könyvet, és elindult kiszellőztetni a fejét. Nem tudja, mi van vele, de a napokban egyre kezelhetetlenebb a képessége. Jó lenne kideríteni, hogy mi történt vele, de fogalma sincs, róla hogyan kezdje. Mostanában leszokott arról, hogy Liliyát ugrassa, így többnyire magányosan tengeti minden napjait, és próbálja megfejteni, hogy mi az oka ennek a hirtelen változásnak. Ráadásul semmi kedve nincs Fair Isle történetével foglalkozni, ezért inkább lelki szemei előtt egy kitalált világot vázol fel, ahol nyugodtan elkalandozhat, mert ha a rege végére ért, akkor nincs tovább a történet. Lassan lehunyja a szemét, halkan sóhajt, és jobbját a könyvre fektetve vizualizálja a történetet. Így ül magányosan, és próbál kikapcsolódni miközben a lugas körül ki tudja mi történik…*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
*Andrew lassú léptekkel halad a sétányon, oda sem figyelve, hogy merre megy. Hamar elég közel ér azonban a lugashoz ahhoz, hogy az ott ülő látó meghallja a hangját.* - How I wish you'd only see, how your own choices make your dream, come out shining true before it can leave you. I wish that you could see, how your own choices make your dream, come out shining true all around you *énekli halkan, miközben az arcán leperdül egy könnycsepp. Minél többet van távol Leroytól, annál többet gondolkozik rajta. Tudja, hogy a férfi nem eredendően gonosz, tudja, hogy vannak jó tulajdonságai is a millió hibája mellett. Fájdalmas látni, hogy tönkreteszi a saját életét. Egy álomvilágban él, és amennyire meg tudta állapítani, mindig is abban élt, és ő nem tudta kirángatni belőle. Talán azzal, hogy eljött, bebizonyosodik majd a vámpírnak, hogy mekkora bolond volt, hogy hitt abban, hogy minden úgy fog alakulni, ahogyan azt ő akarja.* - I too fear the change coming on, rolling out of the blue like a storm... Can you hear it scream at the hurt that I knew? *dúdolja, aztán egy sóhajjal felpillant, és meglátja a számára ismeretlen alakot, mire zavartan megvakarja a fejét.* - Bocsáss meg, nem akartalak zavarni. Már megyek is *int az ösvény tovább vezető szakasza felé a fejével, és ha nem marasztalják, akkor vélhetően valóra is váltja a szavait.*
Médium- .:Nem Játékos Karakter:.
*A lazításból egy ismeretlen hang zökkenti ki. Számíthatott volna rá, ha előre utána járt volna, hogy merre járkálnak ma a diákok, de nem tette. Egyszerűen besokallt tőlük, így minden elővigyázatosságot mellőzve elfoglalta magának ezt a helyet. Egy halk, kissé állatias morgás kíséretében felmordul, de persze olyannyira halkan teszi mindezt, hogy a másik aligha hallja meg. Vöröslő tekintete egy pillanatra elkalandozik az egyik iniciáléval díszített oldalon, majd lassan felemeli a fejét, és a dúdoló hang gazdája után kezd kutatni a szemével. Mikor Andrew végre a látóterébe kerül, ő nemes egyszerűséggel összeráncolja a homlokát és magában el kezdi találgatni, hogy vajon mi lehet a másik baja. Vagyis, hogy pontosabb legyek, azon gondolkozik, hogy kiderítse maga, vagy csaljon, és úgy tudja meg, hogy mi a másik problémája. Végül halkan sóhajt, és egy bájost mosolyt varázsolva az arcára diáknak adja ki magát.* - Ó, hagyd csak! Nem zavarsz. Sőt, kifejezetten örülnék neki, ha maradnál! Tudod, nemrég jöttem, és eddig még egy lélekkel se találkoztam. Egyébként William vagyok *pattan fel a földről, a hóna alá csapja a kódexet, és nyújtja is a jobbját a cameososnak. Egyébként az egészet csak rögtönzi, így ne csodálkozzanak, ha egy értelmes angol névként elsőre a William jutott eszébe. * - Haver… Mondd csak, jól vagy? *ráncolja a homlokát aggódva, és igen, mindent megtesz azért, hogy hiteles legyen az alakítása. Párszor már életében eljátszotta ezt, és úgy találta, hogy némi színészkedés be tudja aranyozni a napját meg hát jó néha úgy kommunikálni másokkal, hogy azok nem néznek rá gyanakodva azért, amilyen.* - Amúgy tényleg ilyen rohadt nagy az iskola, vagy csak nekem tűnik annak? Komolyan, ha nem figyeltem volna a táblákat, akkor tuti nem találok el a tornyokig *próbál beszélgetést kezdeményezni, és ahhoz képest, hogy milyen antiszociális alkat meglehetősen könnyen bújik más bőrébe. Röviden: egyáltalán nem akarja elengedni Andrew-t, ha már végre adódott egy olyan helyzet, ahol tudja csillogtatni a színészi tehetségét.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
*A másik lelkesnek tűnő bemutatkozását hallva úgy dönt, hogy ideje egy kicsit összekapnia magát, szóval elmosolyodik - kissé erőltetetten -, majd megrázza a másik kezét.* - Andrew. Örvendek *válaszolja, és egyáltalán nem ütközik meg a néven. Elvégre az ő neve sem mondható éppen ritkának, meg egyébként is, a William egy nagyon kellemes hangzású név. Amikor megkérdezik, hogy jól van-e, csak legyint, és egy újabb mosollyal megrázza a fejét.* - Megvagyok. *Hiába, időnként kísérti a múlt, de igyekszik mindig leküzdeni. Még ő sem lehet mindig erős és magabiztos, nyugodt és békés. Szüksége van időnként arra, hogy összeomoljon, és most éppen annak látott neki, kihasználva, hogy ilyenkor már kevesen mászkálnak idekint. De hát persze nem volt szerencséje, csak sikerült belefutnia valakibe...* ~ Ilyen az én szerencsém ~ *gondolja szkeptikusan. Egyébként őt a legkevésbé sem zavarná, ha tudná, hogy a Médiummal áll szemben, elvégre... Elvégre őt kimondottan érdekelte az a rejtélyes alak, amikor először hallott róla, és lenyűgözőnek tartotta a képességeit. Persze ha jobban belelátna a dolognak, valószínűleg átoknak tartaná, de egész biztos, hogy nem nézne rá ferdén. Ő már csak ilyen. A következő kérdésre felnevet.* - Egy idő után már elboldogul benne az ember. Amikor először betettem a lábamat, nekem sem volt tiszta semmi, és állandóan eltévedtem, de mostanra már rutinos vagyok, és odabent már mindennek a helyét tudom. Idekint mondjuk néha eltévedek, de idővel szerintem azt is sikerül majd megtanulni *válaszol, igyekezve a jelen helyzetéhez képest vidámnak tűnni, de azért kicsit érezni, hogy a valóságban ezt meg sem közelíti a hangulata.* - Gondolom erethonos vagy, ha a tornyok felé mentél... Mikor érkeztél? *érdeklődik, csak hogy ne álljon meg a beszélgetés, de a gondolatai láthatóan máshol járnak. Nem érdemes kizökkenteni abból, amit csinál, mert olyankor semmi másra nem lesz képes teljes szívvel koncentrálni.*
Médium- .:Nem Játékos Karakter:.
*Hát tűnik eléggé vidám alaknak tűnik elsőre, ezért úgy határoz, hogy idővel fedi csak fel a kilétét. Meg hát, végre valahára egy értelmes emberi lénnyel is összefutott, és ez ezen a szigeten szinte csodaszámba megy. Aztán túlesnek a bemutatkozáson, és ismét megered a nyelve.* - Tudo… Tudod, eléggé gyakori nevek közé tartozik *kezd el magyarázni a nevekről, és a srác észreveheti, hogy valamiért gyorsan korrigálta a mondandóját, mert valójában azt akarta mondani, hogy tisztában van vele, hogy kicsoda, de szerencséjére időben észbe kapott, így nem sikerült elkotyognia magát. Egyelőre.* - Jó, mondjuk a William is gyakori, szóval egy szavam se lehet… *Teszi hozzá zavartan felnevetve. Igen, erőteljesen igyekszik inkább elterelni a témát.* - Hát jó. Akkor nem nyaggatlak, pedig úgy tűnt mintha bántana valami… Na mindegy, biztos rosszak a megérzéseim *rándítja meg a vállát, majd összeráncolt homlokkal maga előtt motyogni kezd.* - Jobban belegondolva egy ideje már baj van a megérzéseimmel… *dünnyögi, majd hirtelen megrázza a fejét, és egy barátságos vigyort villant Drew-ra. * ~ Ennyit a tökéletes színész tudomásomról… Figyelmetlen vagyok *jegyzi meg magában. gyébként nem tehet róla valamilyen szinten kerüli a társaságot, mert talán attól fél, hogy nem fogadják el, vagy épp a ellenkezője: az is lehet, hogy kedvelnék. No meg semmi kedve nincs ahhoz, hogy állandóan a jövőről faggassák. Szóval inkább elvan a maga kis világában.*- Értem, hát remélem én is hamar megszokom *bólogat, mintha valóban zöldfülű lenne itt, pedig ő azon kevesek közé tartozik, aki úgy ismeri ezt a szigetet, mint a saját tenyerét. Kicsit el is mélázik azon, hogy milyen volt az első évszázadokban Fyron, de Andrew kérdésre hamar kizökkenti őt.* - Hm? Jaaa. Azt hiszem. Igazság szerint a levelemben annyi állt, hogy menjek a toronyba. Valami Médium nevű alak üzente. De hiába mentem oda senkit nem találtam így inkább idejöttem *vonja meg a vállát, majd a kérdésre elnémul, és gyors fejszámolást végez.* - Öt ez… Öt órája…*beszél félre megint csak, és zavartan megvakarja az állát.* - Azt hiszem nem kellett volna innom abból a vodkából… *ráncolja össze a homlokát, és próbálja menteni a helyzetet.* - És te? Hogy kerülsz ide? *faggatózik ő is, mert ha neki kell beszélnie, akkor lehet le fog bukni.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
*Meglepetten felvonja a szemöldökét a másik nyelvbotlására, de a végleges verzióra csak halvány mosollyal bólint. Aztán már vetné is fel, hogy a William se sokkal különb, de aztán erre maga a másik is rájön, szóval csak biccent, továbbra is igyekezve magán tartani egy halvány mosolyt, közben azon gondolkozva, hogy hogyan tudna a legkevésbé udvariatlanul meglépni. A rossz megérzésekre vállat von.* - Mindenkivel előfordul időnként *jegyzi meg, aztán kicsit összeráncolja a szemöldökét, és most már elkezd gyanakodni. Eléggé egyértelmű, hogy a beszélgetőpartnere nincs kimondottan a helyzet magaslatán. Na, nem mintha ezt ő elmondhatná önmagáról, de na.* - Egyébként te sem úgy nézel ki, mintha minden rendben lenne *szólal meg hirtelen, elgondolkozva figyelve a másikat, azon tűnődve, hogy ki lehet ő, mi lehet a gondja, vagy egyáltalán, miért ilyen zavarodott. Arra, hogy a Médium üzente, hogy a toronyba kell mennie, bólogat.* - Ő osztja be a diákokat. Állítólag egy hatalmas erővel bíró látó... Nagyon kíváncsi lennék rá. Persze valamiért tartok tőle, hogy kicsi az esélyem rá, hogy egyszer csak összefutunk a sétányon, vagy ilyesmi, de azért irtózatosan érdekes lenne. Úgy értem mennyire király már, hogy lát mindent! Mármint... Oké, jobban belegondolva nem biztos, hogy egyszerű, meg gondolom mindenki faggatja, de mégis, ez egy ajándék, és kevés embernek jutnak ilyen elképesztő képességek *szövegel hosszasan a Médiumról, nem tudva, hogy éppen azzal áll szemben, akiről beszél. Persze nem is tudhatja. Bár... Ha tudná, talán nem mondana semmi mást, elvégre igyekszik mindig őszinte lenni mindenkivel, minden helyzetben.* - Amúgy ha gondolod, majd felkísérhetlek az Erethonig *teszi még hozzá egy mosollyal. Mostanra amúgy már kezdi kicsit jobban érezni magát, úgy tűnik, sikerült elterelni a figyelmét Leroyról. Talán többször kéne ilyen szerencsésen belefutnia valakibe... Amikor a másik a vodkára hivatkozik, összeráncolja a szemöldökét, kicsit mélyebbet szív a levegőből, majd megrázza a fejét.* - Abszolút nincs alkohol szagod *jegyzi meg, de aztán válaszol a másik kérdésére is. Vagyis... Mond valamit, ami voltaképpen tartalmazza is a történetet, meg nem is.* - Tudod, egyszer eljön az ideje, hogy az ember elhagyja az otthonát, és önálló, vagy legalábbis önálló-szerű életet kezdjen, és hát amikor nekem eljött az időm, hogy eljöjjek otthonról, az Akadémiára esett a választásom *adja elő gyorsan az ideérkezése cenzúrázott verzióját. Most már igazából reflexből jön, annyiszor kellett elmondania... De hát az igazzal nem nagyon állhat elő, nemde?*
Médium- .:Nem Játékos Karakter:.
*Hát, alaposan elszúrta, bár ez betehető annak, hogy a képességével való problémák cseppet elbizonytalanították, és kevésbé koncentrál a dolgokra. * - Eddig velem nem fordult elő… *morogja halkan, mert tényleg csalhatatlanok az érzékei, így azon jár az esze, hogy az ispotályból eltulajdonít némi altatót, és hosszú napokra kiüti magát, mert ez így nem lesz jó.* - Jól vagyok, csak egy ismerősömmel iszogattunk, és köztudott, hogy a vodka egy meglehetősen nyelvbotlasztó ital… *motyogja, miközben korholja magát, hogy hogyan lehet ennyire figyelmetlen. Aztán mikor Andrew róla kezd el beszélni, akkor észrevehetően elvigyorodik, mert jól esik az egójának, hogy dicsérik.* ~ Bezzeg Liliya nem zengett ódákat rólam… * puffog magában, mert ismét eszébe jut az erethonos lány, akit egyszerűen imád cukkolni.* - Hát ki tudja… Figyelj, lehet, hogy már találkoztál vele, csak fogalmad sincs róla, hogy ő volt az *jegyzi meg halkan, a képességre meg csak húzza a száját.* - Hidd el, pontosan tudom, hogy ez inkább átok, mint áldás, szóval szerintem szívesen cserélne veled *horkant fel , majd arra, hogy felmehetnének az erethonig csak hálásan biccent.* - Azt megköszönném… *felel, majd utána jön az italos téma, és a megjegyzésre szélesen elvigyorodik.* - Ó, tudod, meg lehet oldani, hogy ne érezzék rajtad az alkoholszagot! *nevet fel, majd szépen a srácra tereli a témát, és összeráncolja a homlokát a válaszra.* - Értem, de ugye tudod, hogy én nem erre gondoltam? Arra gondoltam, hogy itt, a lugasban mit keresel *nevet fel még egyszer, majd elnyom egy apró ásítást, és megkéri Andrew-t, hogy menjenek vissza. Aztán a tornyokba érve elrángatja a fiút (ha hagyja magát), és felfedi a valódi kilétét.*
Vendég- Vendég
*Kicsit unatkozik most hogy csak holnap lesz hétfő. Ez a hosszú-hétvége dolog nem neki való. A teázó még nem nyithatott ki, így mivel nagyon hiányzik már neki egy jó kis teázás megfelelő környezetben, kijött kicsit a szabadba. Felkapta az úti teázós készletét, és kijött IDE. Pléd kiterít, kiskosárból cuccok elő, és mi tagadás a pavilon olyan kis lakájos hely ha nyugalomról és a környező természet hangjairól van szó. És mivel a nap is lemenőben ezen a kellemes napon, így kimondottan nosztalgikus a hangulat. Egy jó zöld tea, egy utazáshoz is használható mobil vízforraló, palackban hozott forrásvíz, és a jó őreg agyag teás készlete. A puccnélkülibbek egyike. Se festés, se máz, és ez így a tökéletes. Víz a forralóba, forraló bekapcsol, és amíg azt várja, hogy a forrásvíz elérje a megfelelő hőfokot, előszedegeti és szépen a helyére teszi a készlet minden darabját. Méz és cukor is van nála, hátha a kint lézengő fiatalok valamelyike csatlakozni szeretne hozzá. Tudja jól ugyanis, hogy a mostani fiatalok csak édesen isszák a teát, és nem ismerik a valódi TEA ízt.*
Arleena Queen- .::Diák::.
*Csak nyugodtan ücsörög a Lugasban és egy könyvet olvass. Miről? Az angyalokat tanulmányozza legalább is próbálja.. Aztán irány az edzőterem ahol nyugodtan tud gyakorolni. Magától szeretné megtanulni az angyal titkok rejtelmeit. Úgyis angyal nyelvet választotta faji nyelvnek az pont jól jön.*~Milyen szerencse~*Gondolkodik el és áldás vagy átok azt már mindenki eldöntheti maga. Egyébként nem igen veszi észre Marthat szóval nem foglalkozik vele. Csak bele van mélyülve a könyvébe és lelkesen tanulmányozz mindent.* ~Már repülnék, de még egyenlőre nem tudok..~*Dünnyögi magában és igen a srác egyébként ilyen. A zene szól a fél fülében Skillet- Kill me hill me című száma. Hosszú hétvége kimondottan jót tesz neki aztán holnapi nap tanulás hete kezdődik.*
Vendég- Vendég
*A víz sistergő hangja jelzi Marthanak, hogy kissé benézte a dolgot, és nem figyelte a hőfokot a hőmérővel ahogy kellett volna. Most kezdheti elölről. Fintorogva áll fel, és Ethaniel mellett elsétálva kiönti a sétány kövére a forró vizet. Eszébe sem jutna a füvet leforrázni. Mire a fűig elég és beszívódik a kőről, már élhetővé hűl, így segítve a növényeket most is. Séta vissza, és kezdődik minden elölről. Ethanielt meg szándékosan nem zavarná semmi szín alatt. Igyekszik halkan sétálni el mellette, mert látja, hogy a fiú tanul. Leül, és kezdi elölről a vízforralást. Forrásvíz a forralóba, és folyamatos méricskélés közepette most igyekszik nem elkalandozni, hogy ne égesse le ezt a finom zöld teát amit magával hozott. Nem is kell sok, és egy hatalmas szusszanás után kapcsolja is le a vízforralót, mielőtt amaz dühös buborékpöfékelés közepette jelezné, hogy lassú volt megint. Kis halk csörömpölés, ahogy a teáscsészikéket elrendezi újból, majd elő a forrázó tálca és két kicsi csipet tea a gaiwanba, aztán forrázás, és gyors leöntés. Bele, a tálcába! A forró illatos teagőz, tör fel a lukacsos tálcából, míg a gaiwan tetejére Martha gyorsan rácsukja a fedelét. Némi szagolászás a gaiwan széléből, majd újabb felöntés és egy csipesszel megfogja a tetőt amivel unott lögybölésbe kezd a forró vízben. Úsztatja az összepöndörödött levélkéket. Hogy miért? Ha rákérdeznek szívesen magyaráz. De most inkább a gondolataiba és a teafőzögetésbe merül. Ez szertartás. Nem csak egy ötórai angol tea csészékkel és kancsóból kiöntögetve. Aztán egy csattanó gaiwantető, és átkerül a szűrős kiöntőbe az édes és mandulavirág illatú finom zöld tealé. Mire kihűl a tálcába csorgatott forrázás. Itt úgy tűnik folyton teaillat leng majd, amíg a tanárnő el nem pakolja cuccait.*
Arleena Queen- .::Diák::.
*Nem is igazán tanul.. Vagy hát. Egy szóval eltalálta a tanárnő. A fiú már lapozz is a könyvben fél szemmel nézi azt, hogy mit csinál az új tanár. Új? Igazság szerint nem is tudja látta már e vagy tanítja e. Sok mostanában az új zavaros tényező a fiú körül. Gyanúsak az emberek is és a lények is. Elment a bizalma.. vagy is hát. Kiben tud megbízni? Hiszen kiderültek dolgok és egyáltalán nem örül annak. Addig jó volt míg úgy tudta Démon.. de legalább már biztonságban. Legalább is úgy véli. Aztán még van egy pár dolog, de most új élet? Új izgalmakkal? Nincs erre felkészülve a fiú. Aztán megérzi a tea illatot amire halványan elmosolyodik. Kihúzza a széket maga alól aztán fel áll és oda indul ahol a tanárnő van.* - Elnézést.. becsatlakozhatok önhőz?*Kérdezi meg udvariasan és ha igent mondd akkor ugye leül vagy amit éppen csinálnak.* - Ethanealnek hívnak azt hiszem még nem láttam önt itt.*Mutatkozik be a fiú és megismer mindenkit, bár nem tanítja őt az nem azt jelenti, hogy új is. Érdeklődően pillant a tanárra és kíváncsi azért.*
Vendég- Vendég
*Amikor a szűrőben hűlni kezd a finom zöld tea, a diák csatlakozik hozzá és bemutatkozik. Martha erre mit is tehetne, amit ilyenkor illik. Kezével hellyel kínálja magával szemben a pléden a fiút, majd ugyan azzal a kezével köszön, kezet nyújt és viszont bemutatkozik ő is melegen mosolyogva.* - Szia! Martha Sue Hialitee vagyok. Harmester és a leendő teakuckó teamestere is. Szereted a öld teát? Ez éppen egy frissítő keverék. Igaz, hogy inkább vacsora utánra való, de most ezt szerettem volna inni. De hoztam ki mást is, szívesen főzök neked újat. *Ajánlja, majd a nem nagyon látta még itt jelzésre titokzatosan felpillant ügyködéséből újfent, ahova mindig vissza-vissza kalandozik a tekintete és a keze is. A leszűrt teát szétosztja a hat pici csészécskébe, és kezével jelzi, hogy nyugodtan vegyen el egyet bátran. Ő maga is meg fog egyet, és az orrától csak milliméterekre a gőzölgő forró létől beleszuszog, majd beleiszik a teába. Igazság szerint csak egy kortyot vesz a szájába és élvezettel ízlelgetni kezdi a teát. Csak ezután válaszol a jelzés értékű felvetésre.* - Pedig szeptember óta itt vagyok, csak mindenkivel nem én foglalkozom aki az én stílusaimat választotta. Vagyunk egy páran akik itt tanítanak. *Mosolyog újfent, és kellemes melegbarna szemei csillognak ahogy a teát iszogatja. Élvezi a teázást. Ez az ő nagy szerelme.* - Kérsz tejet, vagy kekszet mellé? Tudok adni cukrot is! *Mutat a kis kosárka felé, amiben látszik hogy még található néhány kincsecske, mindent nem pakoltak ki belőle, csak a szükségesebbeket.*
Arleena Queen- .::Diák::.
*Amikor köszönti, a tanárt végig nézi azért. Nem jár az órájára és nem is ismeri. Meg hát az akadémia hatalmas és nem ismerhet mindenkit nem, de bár? Így van a férfi ezekkel a dolgokkal. Leül és csatlakozik hozzá és elmosolyodik a a tanárnőn.* Örvendek.*Mondja a fiú és leül hozzá.* - Hmmm.. Megkóstolom én is a zöld teát. Szeretem. Az mindig lenyugtat, és este elaltat.* - Valóban. Én más harcművészeten vagyok és nagy ez az akadémia. Amennyi ismeretlennel találkozni itt.*Magyarázz a tanárnak, ami részben igaz is. Örül annak, hogy az igazgatókat meg tudja jegyezni, meg a tanárok neveit. Halványan elmosolyodik, amikor kérdezik.*Süteményt. Brit vagyok, de még sem szeretem a teában a tejet köszönöm. Megkérdezhetem, mit tanít? Mi az Érdkelődési köre?*Kérdezi meg hiszen lehet beugrana neki egy kép, de egyenlőre homályosan emlékszik Marthara. Bele kortyol a teába és elismerősen mosolyog.* - Ez nagyon finom..*Mondja a hölgynek és tényleg ízlik neki. Nem is tudja elmondani mennyire…*
Vendég- Vendég
*Amikor látja hogy Ethanealnek mennyire ízlik a tea, oldalra biccentett fejjel mosolyog egyet, majd kivesz a kosárkából egy frissentartó dobozt, aminek ahogy leemeli a tetejét a fiúra ugrik belőle a friss erdei gyümölcsök édeskés illata. Erdei gyümölcsös zabos kekszről van szó, amit ő maga készít minden teához, és amik receptjüknek hála napokig frissen elállnak ezzel dobva még egy adagot a teák egyedi ízének kiemelésén.* - Ennek a teának a mandulavirág háttérzamatát figyeld csak meg hogy fel dobja az erdei gyümölcs! *Nyújtja felé a dobozt és hagyja, hogy kivegyen belőle egyet az angyalfiú.* - Vegyél egy falatkát a szádba, és idd rá a teát, majd várd meg amíg áteresztődik a tea a kekszen. Úúúúgy. *figyeli ahogy a fiú megcsinálja amit kér, és csillogó szemekkel lesi mit szól majd ahoz a varázslathoz, amit ízlelőbimbóival tesz a tea átváltozó íze.* - Nyugodtan. Figyeld, így csináld! *Beleharap egy kis harapásnyit a kekszbe, és rákortyol egy adag teát és várja hogy átázzon a keksz, majd szétomlasztja a szájában és ízlelgeti a gyümölcsös ízhatást, ami felváltja a kesernyés virágillatot. Majd lenyeli, és magyarázni kezd.* - Ha behunyod a szemedet és belülre figyelsz, akkor olyan mintha egy erdőbe lépnél be, amiben éppen tavaszból nyárba vált át a világ. *Hangja selymesen dallamossá válik amikor a teáról mesél. Látszik, hogy mennyire oda van érte. És mivel nem engedte el a füle mellett a kérést, hogy meséljen itteni ambícióiról, hát halkan nekifog.* - Katana, Dobócsillag és Tőr. Ezeket tanítom. És én fogom vinni a másodikon a teázót amint sikerrel megnyílik az ajtaja. Még nem engedtek be, így sajnos azt sem tudom megmondani milyen lesz a stílusa belül. de bizonyára lesz köze a teához. *Hunyorog mosolyogva, amitől ezernyi ráncba szalad az orrnyergén a bőr. Vicces és egyben aranyos is annak, aki szereti az ilyen mosolyt. Halk huhogással Gyöngy, Martha Sue Kelet-Ázsiai Fülesbaglya érkezik a pavilon korlátjára, karmai között egy döglött egérrel, amit Marthanak hozott.*
Arleena Queen- .::Diák::.
*A teaházban nem tudja mit várjon rég volt ilyenben és ízlik neki ám az ital. Nanáhogy! A kedvence a gyümölcsös és a citromos tea. Aztán ahogy magyaráz neki érdeklődően figyel a tanárra.* - Érzem is. Kedvencem a gyümölcsös tea főleg. Szoktam csinálni, amikor kedvem van hozzá és megkívánom. Bár mostanában nagyon rég ittam teát és tudja, tanárnő lehet ez hiányzott az életemben!*Mondja lelkesen és ez aztán igaz is. Múltkor, amikor eltűnt akkor az alvilágban volt dolga, de olyat soha nem fog csinálni, hogy felkészületlenül elinduljon veszélyes helyekre. Amikor figyeli, mit csinál ő is ugyan ezt megcsinálja. Mély levegőt vesz, és aztán érzi a friss virág illatot. A tavaszi illatot, ami nem mostanában fog bekövetkezni.. A madarak csicsergését is meg tudja figyelni. Illuzió világot keltene maga körül.* - Nagyon jó.*Mondja mikor kinyitotta a szemét és halványan elmosolyodik. Látja, hogy tényleg szereti a teákat és érdekesnek bizonyulna ez az egész.* - Értem. Akkor valószínűleg éppen ezért. Nem vagyok se katanán, dobotőrön.. dobótőr az megy nekem katanát kapok, a kezembe lekaszabolok mindenkit.*Feleli és igen neki hülyén áll a kezébe. Miért is? Azért, mert ő másra ment és neki a karate jobban kell harcművészetben, mint más.* -Teázót? Tök frankó lesz. Várom már!Biztosan remekül csinálja azt amit tanít..*Mondja elismerően és tovább figyel a tanár szemébe. Tisztelii a felnőtteket és nem szegülne ellent senkinek. Miért nem? Ez nála alap szabály.*
Vendég- Vendég
*Örül hogy a fiúnak ennyire tetszik a teázás, és mivel látja hogy szépen fogy a csészékből, már főzögetni is kezdi a következő adagot. Felönti forró vízzel a gaiwanban várakozó teát, majd a gaiwan tetejével kavargatni és mozgatni kezdi a vizet a tealevelek között, hogy jól átfőjön újra. Ez a jó a valódi teában! Többször átfőzhető. Ez a fajta, akár ötször is. Bár tény, hogy az első kettő lefőzés gyors, és erőteljes, az igazi ízét Martha szerint éppen hogy a harmadik-negyedik lefőzés hozza ki, amikor már a keksz sem kell hozzá, hogy elmulassza a kesernyés utóízt ami a szájában marad a levelek csersavtartalmának köszönhetően.* - Szerintem is szuper mert télen bizony kellemetlen lesz mindig ide kijönni egy kis teázésért. *Kacag fel halkan.* -Jövőre akár a következő évfolyamra bejelentkezhetsz ha szeretnéd megtanulni a katanát, vagy ha tanórákon kívül érdekelne, hogy ne kaszabolj le senkit, szívesen foglalkozok veled ha szeretnéd. *Ajánlja fel, majd ugye megérkezik Gyöngy, az egerével együtt és kiprovokálja a figyelmet a szuszogásával és tollászkodásával. Elhúzott nyöszörgéseire és sípolásaira nem lehet nem oda figyelni.* - Sziiia! *Köszön neki a tanárnő halkan, majd hozzáér az egeret tartó karmos lábához, elfordulva a fiútól.* - Mit hoztál? Csak nem megint egeret fogtál? *Gyöngy ugrik egyet, szárnyával csapkod, majd a dögöt a nő tenyerébe pottyinva visszatottyan a helyére.* - Hely de szép példány! Jó kövér! *Vizsgálja meg egy szabad kezével, miután a másikban még mindig ott a teáscsészéje. Aztán elteszi az egeret a zsebébe, és visszafordul a fiúhoz.* - Kérsz még teát? Ez már nem lesz annyira erős és szerintem ez már finomabb mint az első ami nagyon erőteljes mindig. *Ezzel már önti is a kiöntőbe a szűrőn keresztül, figyelve Ethanealre. Ha kéri, még keksszel is kínálja újból.*
Arleena Queen- .::Diák::.
*Csak csinálta amit mondtak neki. Az Illúzió világról már nem tehet arról, hogy magában megteremtette. Ő ilyen. Lelkiismeretes nyugodtt. Szeret igyekezni mindenben és gyakorolni a dolgokat. Igyekszik minden téren és tudja azt, hogy mikor mit kell csinálni. Nem bánt senkit teljesen ártalmatlan Ethaneal. Ki gondolná azt, hogy ez a lény Démontestbe volt zárva? Néha megfeledkezik arról, hogy nem Démon. Igyekszik nyugodt lenni és a lidércek közelében óvatos.* - Na király.. majd egyszer benézek az egyszer biztos! Nem fogom kihagyni a tea különlegességeket.*Kacsint a tanárnőnek és szóba kerül az amikor az óráit kérdezi. A katana tényleg nem az ő kezébe való. Viszont megtanulná tény és való, de most más kötelezettségei vannak amiket keményen kell tanulnia.* - Köszönöm a felajánlást elfogadom a külön órát úgyis van rengeteg szabad időm a gyakorlások és az edzések mellett. Mikor kezdjük?*Csillan fel a szeme és látja, hogy érkezik valami a tanárnő felé. Felvonja a szemöldökét, de csak jó ízűen nevet.*- Elnézést köszönöm nem. Viszont nem zavarok tovább van még egy elintézni valóm lefekvés előtt. Minden jót a tanárnőnek és várom az órát!*Búcsúzik a tanártól és igen elindul Qarinba hiszen ott van egy találkozója.*
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
*Szökdécselve halad nővére mellett, szinte kicsattan a boldogságtól. Hogy miért? Megérkezett a suliba és egyenlőre még nagyon is tetszik neki, valamint örül, hogy végre süt a nap és igyekszik kiélvezni minden egyes sugarát.* - Nézd, nézd, ez de jól néz ki! *Mutogat a Lugas felé Biának és mint egy óvodás rohan a Lugashoz és szalad körbe benne. Igen, egy kicsit hiperaktív a lány, de amúgy nincs semmi baja. Állítólag...* - Hát nem nagyszerű ez a hely? *Szív egy mélyet a levegőből és pördül egyet a Lugas közepén, amíg arra vár, hogy nővére is beérje.* - Tudod mi hiányzik innen? Egy zenekar! Mondjuk valami lágyabb zene illene ehhez, de akár mást is lehetne itt játszani... *Gondolkodik el a lány és ha rajta múlik, ide be fog szervezni valami hasonlót. Ledobja a kardigánját a Lugas széléhez és egy lenge fehér és halvány rózsaszín színkeverékű trikóban, fekete balerinacipőben és egy egyszerű kék farmerban kezd el táncolni, átperdülve Biához és magával rántani a táncba.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Ez is egy szép nap mint mindig. Szépen járkálok a testvérem mellett és már be is rendezkedtem a lány hálóban ahol már is ment a dráma. Ki is szabadultam egyszerűen nem hiányzott még egy depresszió is szóval késő estig biztosan nem fogok vissza keveredni a Cameosba. Ahogy látom, elnevetem magam Roset látva kicsit túl van pörögve, de hát mindig ilyen.* - Húgi nyugodj meg. Látom én szép tényleg szép..*Csóválom a fejem és érzem, ahogy a szellő a hajamat meglebegteti.*- Tényleg jó hely bár nekem kicsit nyüzsis.*Jegyzem meg és sóhajtok közben aztán felpillantok az égre. Valami még hiányzik tény az életemből, de nem is tudom azt, hogy mi.*- Zenekar már azért hiszem, van ha a Cameosban hallottam jól. Majd utána kérdezek az őrzőmnél.*Igen valami Abigail megmutatta a hálót, aztán utána kimenekültem a Cameosból. Túlságosan nyüzsis nekem nem tudom miért ide lettem beosztva. Amikor a húgom magával ránt táncolok vele egyébként én egy hófehér hosszú ujjú felsőben vagyok és világos kék farmer nadrág plusz fehér sport cipő van rajtam. Szóval majdnem illünk is egymáshoz.* - Mit gondolsz holnap már kell tanulnunk?*Teszem fel a kérdésem, de utána leállok és lerántom a lugasban a földre és angyalian pislogok rá.* - Amúgy milyen a házad?*Érdeklődöm és jó lett volna ha egy házba osztanak be, de hát ez nem kívánság műsor.*
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
*Hát igen, Rose már csak ilyen, de valakinek ilyen örökmozgónak is kell lennie, nem? De!* - Nekem tetszik, régen láttam már ennyi embert ennyi helyen. Utoljára talán amikor anyuékkal elmentünk Los Angelesbe, akkor volt annyi ember egyszerre jelen. *Gondolkozik a lány és továbbra is csak pörög.* - De jó nektek! Nálunk nincs ilyen... Legalább is azt hiszem. *Durcizik picit a lány és ugye körbepördül a Lugas közepén és a nővérét táncolni húzza.* - Nem tudom, talán nem. Legalább is nekem nem mondtak semmi ilyesmit. *Nevet a lány és megpörgeti a nővérét, aki pár pillanat múlva lerántja a földre és ott beszélgetnek tovább.* - Az enyém? Hát... Jó, érdekes emberek vannak ott. Tetszik, de még úgy senkivel sem beszélgettem, mindenki elvolt magában. *Dönti a vállát a lány Bia vállára és úgy mesél. Bár sok mindent még nem tud, mert nem nagyon volt ideje letámadni a többieket, bár addig van szerencséjük...* - Na és neked? Azt hallottam, hogy az valamivel izgibb. *Néz fel a lányra, még mindig a vállán fekve. Ő is örült volna, ha egy házba osztják a testvérével, biztos izgalmasabb lett volna.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Szóval lerántom a húgomat a földre és érdeklődöm felőle plussz hallgatom, nem tudom lelőni szóval, hagyom, hogy kipörögje magát aztán majd csak lesz valami.* - Amúgy nekem is, de igazság szerint olyan furcsa és szokatlan. Más a sulihoz képest. Teljesen, ha érted mit akarok mondani.*Nevetem el magam és elfekszem a földön és bámulom az eget, ami most megnyugtat. Nem tudom miért, de tényleg. Szóval mindegy inkább azon gondolkozom, hogyan tovább vagy mit kéne még csinálni.* - Az Erethonban nem is fognak a Cameos teljesen nyüzsis élet pörgős mindig történik valami szóval ott érdemes inkább körbe szaglászni.*Magyarázom nevetve és bár örülök a házamnak még is a tesómtól távol vagyok.* - Kíváncsi vagyok milyenek azok az érdekesek, mert én akikkel ma találkoztam. Ma arra mentem be a hálóba, hogy egy lány sír az ágyán és vigasztalják.. aztán veszekedés volt kint de inkább estig nem megyek vissza.*Forgatom meg a szememet, de tényleg nem szeretem a veszekedést. Közben felvázolom milyen a házam.* - Tesó.. Qarinban kéne venni egy házat ahova lemehetnénk hétvégente bár most úgyis jön a jó idő hétvégén felmérhetnénk a terepet. Bár eddig normális fazonnal nem találkoztam.*Sóhajtok és rápillantok a tesómra.*
|
|
|