by - Aha, Milan Woutersnek hívják. De nem valószínű, hogy a mókust is megsimogathatod, Milan szinte senkivel nem áll szóba, ha meg mégis, fél perc alatt megutáltatja magát... nincs túl kellemes személyisége. Bár én teljesen biztos vagyok benne, hogy sokkal bonyolultabb ő annál, minthogy simán csak bunkó, de még nem sikerült kiderítenem róla semmit *magyarázza. Wouters számára az egyik legnagyobb misztérium a szobában, a többieket úgy többé-kevésbé sikerült kiismernie - talán még James az, akivel ilyen szempontból komolyabb problémái vannak, de hát mit csinálsz valakivel, aki egész egyszerűen... nem szólal meg? -, és hát nagy kihívásnak érzi, hogy sikerüljön kicsit többet kiderítenie róla. Vicarah pár halk hanggal adja Lana tudomására, hogy nagyon élvezi a figyelmet, Andrew meg csak vigyorog rajtuk. A vigyor aztán elég gyorsan el is tűnik, amikor a lány mégis visszatér a korábbi kérdésére, hiába reménykedett benne, hogy szépen feledésbe merül majd a dolog. Egy halk sóhajtással vállat von.* - Elég bonyolult történet, de egy ismerősömtől kaptam *válaszol kis gondolkozás után, nagyon reménykedve benne, hogy ennyivel kielégíti Lana kíváncsiságát.* - Hogy ő honnan szerezte, arról fogalmam sincs, de eléggé befolyásos, szóval... valószínűleg megvolt rá a módja *teszi még hozzá.*
+18
Amanda Helgesen
Isabella Grey
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Jonathan Acerlot
Bianca D. McCarthy
Rosetta M. McCarthy
Arleena Queen
Médium
Jesmon Helar
Andrew Mason
Mesélő
Conor Merlowan
Gabriel Dvorak
Horváth Réka
Lasse Fält
Emily Crawford
Lucien du Bois
22 posters
Lugas
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
Lana Rose- .::Diák::.
- Megutalátasában bennem emberére találna. Előbb utálna meg ő engem, mint én őt. *Előző szavai hitelességét könnyedén megkérdőjelezhetné Vichez intézett bolondozó arcmimikája jelentős része, ám hanglejtése hirtelen olyan komor és komoly lett egyszerre, hogy mindez nem számít.* Álljunk csak meg egy percre. *Jutnak el végre a fiú szavai az elméjéhez a rózsaszín, sárkány okozta ködön.* "Még nem sikerült róla kiderítened semmit"? Ejnyehát, most csalódtam benned. *Néz rá hatalmas szemeivel.* Mármint nem a képességed hiányában, amiért nem tudod megfejteni egy embertársad lelkének világát... Hanem, mert a cicafiúsághoz se a viselkedés-elemző, se a magánnyomozó nem passzol. *Komoly tekintetébe immáron némi csintalanság lopakodott be.*
- Jól van, jól van. Nem feledkeztem meg rólad. *Mosolyog Vicre, akinek dédelgetése időközben abbamaradt. Újból kezdi hát a simogatást, miközben a másik szavait hallgatja. Érzi hogy veszélyes terepre tévedt, és ezt a megérzését a sóhaj csak tovább erősíti.* Semmit sem kell mondanod, ha nem akarsz, vagy ha nem tudsz róla beszélni. Mindenkinek megvannak a maga titkai, ez így van rendjén. *Fűzi hozzá olyan halkan, valamint szomorúan mintha nem is ő mondaná.* Ellenben, ha tudnál nekem is szerezni egy ilyen tüneményt, akkor még az is lehet, hogy csak cicának szúlítanálak a cicafiú helyett. *Tér vissza rögtön a jókedve.*
- Jól van, jól van. Nem feledkeztem meg rólad. *Mosolyog Vicre, akinek dédelgetése időközben abbamaradt. Újból kezdi hát a simogatást, miközben a másik szavait hallgatja. Érzi hogy veszélyes terepre tévedt, és ezt a megérzését a sóhaj csak tovább erősíti.* Semmit sem kell mondanod, ha nem akarsz, vagy ha nem tudsz róla beszélni. Mindenkinek megvannak a maga titkai, ez így van rendjén. *Fűzi hozzá olyan halkan, valamint szomorúan mintha nem is ő mondaná.* Ellenben, ha tudnál nekem is szerezni egy ilyen tüneményt, akkor még az is lehet, hogy csak cicának szúlítanálak a cicafiú helyett. *Tér vissza rögtön a jókedve.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
- Az az általános megfigyelésem, hogy ő amúgy is mindenkit utál *fintorog egyet. Nem igazán tudja megérteni, mi a jó abban, amit például Milan is csinál - nem ő az első ilyen ember, akivel találkozott, mégis. Érthetetlen.* - Amúgy nem tudom. Nem tűnsz különösebben utálatosnak *vigyorog a lányra mintegy utógondolatként. Hát, elég nehéz lenne másképp gondolnia, ha most ránéz. Persze azért érezte ő az élt Lana korábbi szavaiban, szóval van elképzelése, hogy milyen jellegű problémái lehetnek vele embereknek, de ez már más kérdés. Az ő idegei acélsodronyból vannak. A következő szavakra meglepetten felvonja a szemöldökét, mert nem igazán érti, mire gondol a másik, majd felnevet.* - Annak, hogy jól nézek ki, nincs sok köze ahhoz, hogy milyen az IQ-m *vigyorog.* - És ha annyira érdekel, pszichológusnak készülök, nagyon érdekel a téma. Sokat foglalkozok az emberi viselkedés elemzésével, többek között most te is nyújtottál nekem egy remek példát, méghozzá arra, hogyan változik meg az emberek többségének viselkedése, amikor állatokkal kerülnek kapcsolatba *magyarázza, majd úgy dönt, nem mélyed el jobban a témában, hacsak Lana érdeklődését nem fejezi ki. Andrew egyébként tipikusan az a személy, akit nagyon hamar elkönyvelsz egy bizonyos kategóriába, és ha ezt megteszed, nagyon rosszul járhatsz... Sokkal több van benne, mint amit első pillantásra gondolnál. A következő kérdésnél meglepő őszinteséget és megértést kap válaszul, mire nem tud mit csinálni, mint hálásan, őszintén elmosolyodni.* - Köszönöm. Sokan nem értik meg az ilyesmit *rázza meg a fejét, ezzel egyben azt is kifejezve, hogy sejti, hogy Lana személyes tapasztalatból beszél.* - Hát, nem hiszem, hogy ki tudlak segíteni, de azért ha esetleg megtudok valamit, szólok *nevet fel Lana szavaira. Talán még el is megy Jasonhöz, hátha ő tudja, honnan szerezte Leroy a sárkányt... És tekintve, hogy Caleantól való rettegésében a tanárt is a lehető legnagyobb ívben kerüli, még azon is elgondolkozott, hogy jövőre kiiratkozik a hegedűóráról, mert azt ő tartja, csak ne érezné ekkora gyávaságnak...*
Lana Rose- .::Diák::.
- Teljes mértékben megértem Milant... Az emberek a legundorítóbb lények a világon. *Sötétedik el ismételten a tekintete. Szeme kúsznak múltjának a felvillanásait, a barátai élettörténetei.* Mindenért mi vagyunk a felelősek. *Suttogja maga elé megtörten. Szerencsére mielőtt teljesen elvesztené önmaga fölötti irányítást Vic megérzi búját, és orrával megbökdösi.*
- Éppen ezért szeretem olyannyira az állatokat. Ők mind angyalok, hiszen a mi boldogságunkat keresve találják meg a sajátjukat is. Igaz, pöttöm? *Simogatja meg a kölyköt.* Tehát, én nem vagyok jó alany az ilyen megfigyelésekre, de értékelem a próbálkozást. *Tér vissza lassan-lassan az igazi, bolondozó Lana.*
- Viszont... Fel kell, hogy hívjam a figyelmedet, hogy mint pszichológus figyelned kell, majd a környezti hatásokra is. *Pillant föl a fiúra, ám már szemei mosolyognak.* Így az olyan apróságokat, mint például az időjárás nem célszerű figyelmen kívül hagyni. *Ugratja Andrewt ismételten a sáljával.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
*Némán hallgatja Lanát, hagyva, hogy nyugodtan elmondhassa, amit akar. Lennének ötletei, hogy mit mondjon, egyben azonban nem akarja megsérteni a másik személyes terét. Végül ő is a Lanát felvidítani igyekvő Vicre pillant, és halványan elmosolyodik.* - Nos, nekem az a tapasztalatom, hogy hiába hajlamosak az emberek elrontani dolgokat, mindent helyre lehet tenni. Ha valaki tud küzdeni, nincs probléma, amit ne lehetne megoldani, nincs annyira tönkretett élet, amit ne lehetne orvosolni. *Több példát is tudna felhozni, hogy alátámassza szavait, de úgy dönt, felesleges, és talán nincs is joga kiszolgáltatni ilyen információkat. De valóban, egész élete során úgy látta, hogy mindenen lehet segíteni, hogy mindenből fel lehet állni. Csak igazán akarni kell. Hiszen ő maga is feladhatta volna.* - Egyébként szerintem sokan szeretik ezért az állatokat. Képesek elfeledtetni velünk, hogy a világ nem egy jó hely *teszi még hozzá. Ez után könnyebb témára váltanak, és Lana utolsó szavaira Andrew megint felnevet.* - Jesszus, akadj már le a sálamról! Ha én boldog vagyok benne, akkor boldog vagyok benne, és szinte már kezd érdekelni, hogy téged miért zavar *vigyorog, bár láthatóan annyira nem zavarja, hogy szekálják.*
Lana Rose- .::Diák::.
~Csak akkor veszítettél, ha már nem vagy képes felállni.~ *Ezt a mondást ő is tényként kezeli, éppen ezért egyetért Andrew szavaival, ellenben azt a nézetét sem adja föl, hogy a két lábbal megáldott lények a képesek a legundorítóbban viselkedni. Gondolatai azonban hamar elvándorolnak a komorság szigetéről a jókedv partjaihoz, és ehhez nagyban hozzájárul a sárkány is.
Andrew kifakadására fölemeli az ujját, és egy hümmögés keretében ismételten áthatóan végigpásztázza tekintetével a fiút.*
- Először is, ez a... *keresi a szalonképes kifejezést* ruhadarb megkérdőjelezi az épp elmédet. De ne izgulj, le merem fogadni, hogy mindenki azt mondaná, hogy a négyből, csak egy kereked hiányzik. *Gonoszkás fél-mosolyra húzódnak ajkai.* Igaz, a jelek szerint az hajtaná a maradék hármat. A fontosabb indok azonban az, *folytatja, miközben újfent a hátára heveredik* hogy árt a rólam kialakult képnek, hogy egy sálat viselővel beszélek, viszont a kedvességem nem engedi meg, hogy elhesegesselek.
Andrew kifakadására fölemeli az ujját, és egy hümmögés keretében ismételten áthatóan végigpásztázza tekintetével a fiút.*
- Először is, ez a... *keresi a szalonképes kifejezést* ruhadarb megkérdőjelezi az épp elmédet. De ne izgulj, le merem fogadni, hogy mindenki azt mondaná, hogy a négyből, csak egy kereked hiányzik. *Gonoszkás fél-mosolyra húzódnak ajkai.* Igaz, a jelek szerint az hajtaná a maradék hármat. A fontosabb indok azonban az, *folytatja, miközben újfent a hátára heveredik* hogy árt a rólam kialakult képnek, hogy egy sálat viselővel beszélek, viszont a kedvességem nem engedi meg, hogy elhesegesselek.
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
*Hát, voltaképpen Andrew-nak is megvan a véleménye arról, hogy bizonyos lények nagyon undorítóak, bár ő elsősorban a vérszívókra pikkel, aminek meg megint megvannak a személyes indokai. De hamarosan áttérnek a sáljára, amin Lana láthatólag nem tudja túltenni magát, pedig hát kénytelen lesz, hiszen Drew nem mond le a sáljáról. Az pedig már külön művészeti ág, amit reggel meg este rendez a hálóban, hogy ne látsszanak a sebei... nos, a lényeg, hogy még azokra a rövid időkre is kész szenvedés számára fenntartani a minden rendben van látszatát illúziókkal. Ha jobb lenne illúziómágiában, vagy lenyelné a büszkeségét és segítséget kérne Kamentől, sokkal kevesebb problémája lenne, plusz nem kéne sálat viselnie, de mindegy.* - Tündéri vagy. Először is nagyon szépen köszönöm, hogy értékeled és elismered magas intellektusomat *vigyorog* -, másodszor pedig jobb lesz, ha hozzászoksz a sálhoz, mert mindig hordom. Komolyan. Mindig. A legtöbben már nem kérdőjelezik meg, éppen ezért nem sérül a hírneved, mert mindenki tudja, hogy rajtam mindig sál van. Plusz a legtöbb emberhez már az is eljutott, hogy nem vagyok őrült *teszi hozzá nevetve.* - Aztán ki tudja. Lehet, hogy néhányan ezzel is veszekednének, nem tudom, milyen hírem van. Ha esetleg valakitől azt hallod, hogy nem vagyok normális, hidd el nekem, rágalmaznak. Persze amilyen emberek vannak ebben az iskolában... lehetséges, hogy amúgy nem igazán számítanék normálisnak, de én már nem tudom megítélni. Egy idő után hozzá lehet szokni, hogy itt senki sem százas *von vállat. Hát, ha csak pár emberre gondol a szobájukban... nem, itt határozottan nincsenek normális emberek, valamennyire mindenki őrült. Talán azért is bírják elviselni egymást. Ekkor viszont hirtelen nagyon hangosan elkezd korogni a gyomra, mire zavartan felnevet.* - Na jó, úgy érzem, nekem nem fog megártani, ha eszek valamit, szóval most itt hagylak. Vagy akár fel is jöhetsz velem a konyhába *mosolyog, aztán vagy elköszön Lanától vagy nem, minden esetre ő és Vicarah elindulnak az emeletre, hogy Drew szerezzen végre enni valamit...*
|
|
|