by - Hát akkor sok sikert hozzá, csak ne add fel! *jegyzem meg mosolyogva és bátorítom a lányt azzal kapcsolatban, hogy nehogy megunja a rajzolást, hiszen csak sok gyakorlással tudja kifejleszteni magában a készséget, hogy tényleg művészi dolgokat hozzon létre. Elárulom, hogy csak tegnap érkeztem és igazából abszolút nem ismerem még senkit Sayon-on és azon a faragatlan Maddox-on kívül. Amanda igen kedvesen emlékeztet rá, hogy most már őt is ismerem, mire ismét egy kedves mosoly fut végig az ajkaimon.*
- Köszönöm. *biccentek ismét a lány felé és megnyugszom, hogy azért vannak ebben az iskolában jó fej, normális emberek is. Emberek... Nem tudom, hogy a lány micsoda, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem ember. És nem is lehet angyal, mert akkor tuti, hogy vonzzana a vére. Valami más szerzet lehet, de fogalmam sincs, hogy mi és nem is fogok rákérdezni. Igyekszem az érkező srácot szóra bírni, vagy ilyesmi, de Amandának sem válaszol, lassan közelebb sétálok valamit.*
- Néma vagy? *jelelem el neki a dolgot és remélem, hogy nem égek be. Süket biztos nem lehet, hiszen azért reagált a dolgokra, de talán egyszerűen nem tud megszólalni. A jelelést pedig azért mutatom meg, hogy tudja: ha ő is jeleléssel válaszol vissza, érteni fogom, mit szeretne mondani. Rákérdezek a fegyverre is, és ahelyett, hogy a fiú válaszolna, Amanda világosít fel.*
- Dobócsillagok? *kérdezek vissza és végig mérem a lányt, igyekezve kiszűrni a fém szagát, de egyelőre még nem nagyon megy. Túl sok rajta a ruha és a bőrének is furcsa illata van. A vámpíros megjegyzésre enyhén összerezzenek, majd megcsóválom a fejemet, mintha csak a gondolat rémisztett volna meg, hogy bármi történhet.*
- Érdekes hely lehet ez... *nézek körbe a birtokon ismét, majd sóhajtva a fiú felé fordulok. Kérdőn nézek rá, hátha hozzátesz valamit, végül Amandára pillantok.*
- Örömmel venném, ha körbe vezetnél, köszönöm. *mosolyodom el, és lassan a Lugas kijárata felé indulok. Amikor elhaladok a fú mellett, ránézek, mélyen a szemébe:*
- Örvendtem. Te is jössz? *kérdezem, majd elindulok az ösvényen, bevárva Amandát és a srácot - már ha jön.*
- Köszönöm. *biccentek ismét a lány felé és megnyugszom, hogy azért vannak ebben az iskolában jó fej, normális emberek is. Emberek... Nem tudom, hogy a lány micsoda, de szinte biztos vagyok benne, hogy nem ember. És nem is lehet angyal, mert akkor tuti, hogy vonzzana a vére. Valami más szerzet lehet, de fogalmam sincs, hogy mi és nem is fogok rákérdezni. Igyekszem az érkező srácot szóra bírni, vagy ilyesmi, de Amandának sem válaszol, lassan közelebb sétálok valamit.*
- Néma vagy? *jelelem el neki a dolgot és remélem, hogy nem égek be. Süket biztos nem lehet, hiszen azért reagált a dolgokra, de talán egyszerűen nem tud megszólalni. A jelelést pedig azért mutatom meg, hogy tudja: ha ő is jeleléssel válaszol vissza, érteni fogom, mit szeretne mondani. Rákérdezek a fegyverre is, és ahelyett, hogy a fiú válaszolna, Amanda világosít fel.*
- Dobócsillagok? *kérdezek vissza és végig mérem a lányt, igyekezve kiszűrni a fém szagát, de egyelőre még nem nagyon megy. Túl sok rajta a ruha és a bőrének is furcsa illata van. A vámpíros megjegyzésre enyhén összerezzenek, majd megcsóválom a fejemet, mintha csak a gondolat rémisztett volna meg, hogy bármi történhet.*
- Érdekes hely lehet ez... *nézek körbe a birtokon ismét, majd sóhajtva a fiú felé fordulok. Kérdőn nézek rá, hátha hozzátesz valamit, végül Amandára pillantok.*
- Örömmel venném, ha körbe vezetnél, köszönöm. *mosolyodom el, és lassan a Lugas kijárata felé indulok. Amikor elhaladok a fú mellett, ránézek, mélyen a szemébe:*
- Örvendtem. Te is jössz? *kérdezem, majd elindulok az ösvényen, bevárva Amandát és a srácot - már ha jön.*
