by – Persze ígérem, segíthetsz és az egyik koszorúslány te lehetsz, majd azért viszont mindenképpen ragaszkodom.*Gwent nem is kell kérnie gondolja a lány bár megcsillannak a szemei amikor kéri. Hasonlóképpen érez Illa is, szóval e felől semmi kétsége nem lehet a lánynak.* - Talán te lehetsz az egyik fő szervező. Aztán ugráltathatod a fiaimat…*Mondja nevetve, de egyébként élvezi a beszélgetést és természetesen tudja jól, hogy számíthat a másikra. Amúgy is amikor tud benéz Gwenhez beszélgetnek szóval belátja Illa azért még is van előnye, hogy Sammael ide hozta ezt a kiszámithatatlan nőszemélyt. * - Reméljük most már. Fiai meg vannak Akkor még a húga is…*Mondja mosolyogva és reméli a gondolataiban, hogy nem lesz több Crow a környéken, de igazság szerint úgy van vele azért foglalkozik inkább Sammaellel a legjobban, mert még is csak a barátja és azért látja a dolgokat mi folyik körülöttük és bár Tyal félig-meddig el vannak és nem vitáznak nem mindig vitáznak azért a nő is kikészült már… Hallgatja Gwendolyn válaszát és tovább gondolkozik, de akkor megnyugodott valamennyire, hogy nem találkoztak.* - Lucien valamennyire az apjára ütött.. ugyanolyan makacs, de viszont meg lehet érteni őt is.. bonyolult drámai helyzet alakult ki. Már csak az kéne, hogy Perathonnak jelenne meg egy befogadott gyerek.. Mit gondolsz, mennyire kapna frászt…?*Kérdezi kuncogva, de persze csak viccelődik, és nem gondolja ám komolyan az egészet. Ha bár mindenkinek meg vannak a maga gondjai, de a problémák mellett ott van a Boldogság is. Aztán felcsillannak a szemei Illának és ördögien elvigyorodik..* - Akkor itt az ideje keríteni valakit neked. Milyen férfiak jönnek be? Kinézet? Test? Arc szörzet? Apa nélküli legyen vagy lehet gyereke? Milyen fajú legyen?*Kérdezi a nőt és Illa, ha kerítőset játszik nem fog leállni. Tudja, hogy rossz érzés lehet másoknak ő is járt már így, de ettől függően hátha valami jó is ki sülhet a dologból.* - Ha nem zavar el a napokban meglátogatom.. hm.. mit gondolsz Gwen mennyire tudom megállni a vér illatát?*Mondja, hogy meglátogatja, a napokban aztán megpróbál beszélni ő is megvidítja, ha tudja aztán eszébe jut valami, hogy kezd éhes lenni és megvillan a szeme, hogy valamit enni kéne neki. Aztán kíváncsi a nő válaszára nem hiába tette fel erősödött a szaglása és kibírja akármeddig.* - Ha lenne itt valami.. na jó csak viccelek. Holnapra hozok neked néhány férfit aztán válogathatsz..*Mondja Illa és le lehet csapni nyugodtan.*
+28
Julian Steiner
Simone Bellerose
Alexander S. Price
Sara Dalgaard
Dean Taylor
Eliana De Lucia
Abigail Aleksev
Atanas A. WIlliams
Kyle Williams
Amarilla Darwin
Gwendolyn Zade
Lord Sayon Merlioth
Zentai Márk
Gaweł Pawlak
Dorotea Rodríguez
Liliya Antonov
Felion
Horváth Réka
Milan Wouters
Naomi Verhoeven
Lisa Deadwood
Mesélő
Lily Hollow
Caliin Preween
Arleena Queen
Giselle Céline Marceau
Kamen Grozdan Branimir
Lucien du Bois
32 posters
Sétány
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Remek *nevet fel vidáman. Ott akar lenni azon a bizonyos nagy napon, nincs kifogás. A következő ötletre is kuncogva bólogat, aztán áttérnek a Crow családra.* - Valószínűleg igen, szóval nem lesz könnyű dolguk egymással *biccent, aztán felnevet a Ty-os dologra.* - Akkor aztán bajban lennének... Reménykedjünk, hogy az elképzelés nem válik valóra *vigyorog, majd tettetett vidámsággal válaszol, és elfordítja a fejét. A következő kérdéseket hallgatva felváltva be-beugrik neki a két férfi képe, azé a kettőé, akiknek valaha is helye volt az életében. "Meglepődtél, szivi? El sem tudod képzelni, milyen undorral feküdtem be melléd az ágyba minden este..." "Tudom, hogy szereted, és nem feltartani akarlak, csak figyelmeztetni. Rossz érzésem van vele kapcsolatban, és szeretném, ha vigyáznál vele." "Már megtanultam vigyázni magamra. Ne aggódj, nem akar nekem rosszat." Hogy mekkora egy bolond volt! Miért nem volt képes hallgatni Rá, mindig jó tanácsokkal látta el, mindig igaza volt, mindig, mindig, mindig... Észre sem veszi, hogy egy könnycsepp gördül le az arcán, csak automatikusan sétál tovább, maga elé meredve, teljesen elfeledkezve Amarilláról. Egyetlen ostoba döntéssel, egyetlen esztelen szerelemmel megfosztotta magát az élet minden örömétől: nem követheti el még egyszer ugyan ezt a hibát. Egyébként sem tudna senkit újra úgy szeretni, mint a démont szerette, azzal az őszinte odaadással és bizalommal. Mindig ott lenne a hátsó gondolat, hogy el fogják árulni, mindig hallaná a társa utolsó figyelmeztetését... Kérlek, légy óvatos! Hogy működhetne így egy kapcsolat? Aztán nagy nehezen visszatér a valóságba, így szabad kezével megtörli az arcát, majd rámosolyog Illára, és az előző szavakkal nem foglalkozva visszatér a másik témához.* - Szerintem nem fog. És fogalmam sincs, de kíváncsi lennék, mennyit fejlődtél mióta először lerángattalak a kínzókamrába és lefogtalak *nevet fel, de ez a nevetés már nem olyan őszinte, mint az eddigiek. Tessék, ennyi kellett, és már süllyed is a depressziójába. Az utolsó mondatra halkan sóhajt.* - Ejtsük a témát *mondja, majd vörös szemével a havas tájat kezdi el pásztázni, nem zavartatva magát azzal, hogy sötét van. Amennyit lát, annyit lát, ráadásul nagyon szép csillagos az égbolt, sőt, nem sokára telihold is lesz. Valószínűleg még jó darabig így sétálgatnak, és beszélgetnek, aztán majd valamikor visszatérnek a kastélyba. De az tuti, hogy Gwennek álmatlan éjszakája lesz...*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Nincs tanítás nincs óra… A papírmunkákat kicsit félbe hagyva úgy döntött kimerészkedik egyet sétálni. Sóhajt egyet és igen elgondolkodik a történtekről. Még, hogy nem értesül azokról a dolgokról, amik vannak. Aggódik is, hogy ez csak rosszabbra fordulhat, de nem igazán tehet erről. Vámpír létére ilyen, na.. Egyébként ugyanúgy van öltözve, mint az órákon vagy általában régies öltözéket visel, de elegánsat. Ő megmarad régimódinak, ahogy mondják ezt sokan bár a birkózásnál azért átöltözik kicsit sportosan, hogy ne legyen különc. Nem tudna máshogy órát tartani. Birkózás és a vámpír.. annak idején birkózott ő sőt még jó harcosnak tartja magát. Kitűnően tudja korlátozni azt, hogy neki ugorjon bárkinek is, szóval teljesen ártalmatlan. Viszont ha éhes akkor tud fene vad is lenni, viszont ez a végső státusz ha egy hétig nem eszik semmit. Az utóbbi időben ez gyakran előfordul. Szóval nyugodtan sétálgat és dúdolgat egy dallamot magában és nézelődik a sétányon milyen nyugalom van végig..*
Vendég- Vendég
*Vér, vér és vér. Az utóbbi napokban csak ez az egy gondolat jár a fejében. Úgy érzi, mintha már hónapok óta nem kóstolt volna vért. Vér, az éltető nedű ember és vámpír számára...
Miközben lassan sétálgat a birtokon, egy pillanat erejéig lehunyja a szemét. Elönti a vágy, az ölni akarás. Pedig nagyon jól tudja, hogy nem lehet, most legalábbis nem. Végül leül egy padra, arcát a kezei közé temeti. Sóhaj tör fel tüdejéből, magatehetetlen. Nem tudja mit akar, hogy miért van itt és hogy mi lesz vele... Mindenesetre nem sokáig ücsörög a padon, feláll és újra sétálni kezd, de csak azért, hogy valamivel elterelje a gondolatait. Barátai nincsenek, igaz nem rég érkezett az iskola falai közé, egy normális embernél ez talán jó kifogás lenne, de nála... Ő aki, mindenkit próbál eltaszítani maga mellől, aki fél bárkit is közel engedni magához. Falat épített maga köré, ki akar mindenkit zárni. Jó neki így a saját kis világában.
Ahogy sétálgat léptek zaja csapja meg fülét, a közeledő férfire tekint.
- Szép jó reggelt. *Mondja, de hangja nem éppen kedves, mondjuk ridegnek sem mondható, sokkal inkább közömbös. Érdektelen, olyan akár egy gyönyörű porcelánbaba... Kívül meseszép, de belül üres.*
Miközben lassan sétálgat a birtokon, egy pillanat erejéig lehunyja a szemét. Elönti a vágy, az ölni akarás. Pedig nagyon jól tudja, hogy nem lehet, most legalábbis nem. Végül leül egy padra, arcát a kezei közé temeti. Sóhaj tör fel tüdejéből, magatehetetlen. Nem tudja mit akar, hogy miért van itt és hogy mi lesz vele... Mindenesetre nem sokáig ücsörög a padon, feláll és újra sétálni kezd, de csak azért, hogy valamivel elterelje a gondolatait. Barátai nincsenek, igaz nem rég érkezett az iskola falai közé, egy normális embernél ez talán jó kifogás lenne, de nála... Ő aki, mindenkit próbál eltaszítani maga mellől, aki fél bárkit is közel engedni magához. Falat épített maga köré, ki akar mindenkit zárni. Jó neki így a saját kis világában.
Ahogy sétálgat léptek zaja csapja meg fülét, a közeledő férfire tekint.
- Szép jó reggelt. *Mondja, de hangja nem éppen kedves, mondjuk ridegnek sem mondható, sokkal inkább közömbös. Érdektelen, olyan akár egy gyönyörű porcelánbaba... Kívül meseszép, de belül üres.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Dalolászik hát a kikapcsolódás mindenkinek kell. Ráadásul, amíg nem kapja meg az újabb adag papírt, szívesen tölti kint a szabad perceit sétálás közben. A férfi kezei hátul vannak, és mint ha egy úriember lenne, úgy sétál végig a sétányon.*~mintha egy másik dimenzióba csöppentem volna.. Hogyan lehet ilyen gyönyörű idő január közepén?~*Gondolkozik el és igen. A szemeivel nézelődik jobbra is balra is elég nyugodtnak tűnik a hely. A férfi meg egyáltalán nem ideges. Az ölni akarást sikerült legyőznie, de ő tőle teljesen más lehet várni. Az úrnő, amikor elintézte, hogy felvegyék lehet rosszul járt vele, de még is tapasztaltabb több téren talán ezért is jó, hogy itt van. Amikor megszólítják, a tekintete a fiatal hölgy felé fordul. és halványan elmosolyodik.* - Valami gondja van? Látom, az arcán hátha tudok segíteni.*Ajánlja fel és teljesen higgadtan beszél hozzá. Senkit nem szeretne megijeszteni természetesen így igyekszik megőrizni a hidegvérét.* - Itt tanítok az Akadémián vagy netán eltévedt?*Kérdezősködik tovább várva a válaszokat. Nem is tudja a férfi mikor volt olyan, mint ez a hölgy előtte. Bár nála a kiszámíthatatlanság bármikor előjöhet. Most még nyugodt.. ki tudja milyen lesz pár perc múlva? A vér fontos minden vámpír számára, hiszen a legfőbb életet az adja nekik, bár a férfi néha eszik, emberi ételt is megpróbálkozik vele. Eddig semmi baja nem volt tőle és reméli nem is lesz.*
Vendég- Vendég
*Tekintete végigszalad az előtte álló férfin, tetszik neki a látvány, talán, ha olyan lány lenne, még meg is próbálna ki kezdeni vele. Mindenesetre, amikor a férfi felteszi a kérdést, szemöldöke a magasba szalad, és nem éppen kedvesen szólal meg. Sőt, egy lányhoz képest kifejezetten bunkó hangnem.*
- Igazán kedves, hogy ennyire törődni próbál az idejáró diákokkal, viszont nekem nincsen semmi bajom. *Feleli a lány, sőt még mondata végén egy negédes mosolyt is az arcára varázsol. Aztán, amikor a férfi kijelenti, hogy itt tanít, megforgatja a szemeit.*~Ha nem mondja, hülyén kerülök a pokolra.~*Persze azt rögtön érezte, hogy nem emberrel van dolga, hiszen azért a vámpírok általában felismerik, ha egymással van dolguk.*
- Tisztában vagyok vele Mr. Williams...? *Mondja a lány, ám a névnél kicsit elbizonytalanodik. Így sokkal inkább kérdezi mintsem mondja. Egyébként Gemma egy fekete ruhát visel, fekete harisnyával és hogy teljes legyen a kép egy fekete csizmát húzott a lábára. Ruházkodását nem lehet semmilyen stílusba sorolni, egyedi. Nézi a tanárt átható tekintettel, na persze hány diák mer ilyen hangsúlyt megengedni magának... Mindenesetre nem kezd el magyarázni, hogy ő csupán tényleg csak udvariasságból köszönt. Utóbbi mondatai után úgysem hinnék el, a másik meg, hogy teljesen feleslegesnek érzi, hogy ő bárkinek is magyarázkodjon.
- Igazán kedves, hogy ennyire törődni próbál az idejáró diákokkal, viszont nekem nincsen semmi bajom. *Feleli a lány, sőt még mondata végén egy negédes mosolyt is az arcára varázsol. Aztán, amikor a férfi kijelenti, hogy itt tanít, megforgatja a szemeit.*~Ha nem mondja, hülyén kerülök a pokolra.~*Persze azt rögtön érezte, hogy nem emberrel van dolga, hiszen azért a vámpírok általában felismerik, ha egymással van dolguk.*
- Tisztában vagyok vele Mr. Williams...? *Mondja a lány, ám a névnél kicsit elbizonytalanodik. Így sokkal inkább kérdezi mintsem mondja. Egyébként Gemma egy fekete ruhát visel, fekete harisnyával és hogy teljes legyen a kép egy fekete csizmát húzott a lábára. Ruházkodását nem lehet semmilyen stílusba sorolni, egyedi. Nézi a tanárt átható tekintettel, na persze hány diák mer ilyen hangsúlyt megengedni magának... Mindenesetre nem kezd el magyarázni, hogy ő csupán tényleg csak udvariasságból köszönt. Utóbbi mondatai után úgysem hinnék el, a másik meg, hogy teljesen feleslegesnek érzi, hogy ő bárkinek is magyarázkodjon.
Kyle Williams- .::Diák::.
*Érdeklődik minden diák felől, aki új vagy éppen ráköszönnek. Nem szeret helyben hagyni senkit. Észreveszi ám, hogy végig néznek, rajta őt aztán nem zavarja. Bár más tanárokat biztosan zavarná, de az állást lehet, nem kockáztatná ezért.*~Oké.. tudok Amarilla kis titkairól, de ha tudna pár dologról őt is közre lehet fogni..~*Gondolkodik el és bizony azért tud ám ravasz is lenni. Aztán amikor kap, egy megjegyzést felvonja a szemöldökét. Miért ne törődne a diákokkal? Ez a feladata és különben is tanár.* - Szívesen foglalkozom, velük nem hiába tanítok kedvesem. Volna kedve velem tartani egy sétára?*Érdeklődik továbbra is és ugyanabban a hangnemben beszél tovább, mint az előzőben. Nem zavarja a másik bunkó viselkedése, ha nem vesz vissza, akkor persze erényesebben rászól, de addig nyugi van. Ő is volt már fiatal ezt állítja is és most is ha azt kérdezik mennyi idős.. az emberek biztosan jönnének azzal, hogy és még nem porladt el. Hát vámpír létére tökéletesen néz ki és talán örül is annak, hogy ilyen maradt. Viszont a hátránya, hogy nem mozdul semerre és olyan mintha az idő leállt volna a végtelen körforgásban.* - Jól tippelt. Valóban így hívnak. Damon Williams. Viszont önt is csak futólag láttam az iskolában, a papírok meg valahol az igazgatóknál vannak, szóval nem vagyok tisztában a nevével hölgyem.*Látta ám a nevét tényleg csak a memóriája rossz, mert nem tud megjegyezni egy szabályos időpontot sem. Talán ezért van az, hogy mindenhonnan elkésik és csak a fontosabb dolgokat tudja megjegyezni. Hát igen… ő is végig néz a lányon és halványan elmosolyodik. Sok leányzót lát, diákot.. de hát most nem játszik olyat, mint amilyen a Shop Stop filmben van, hogy a 30 éves csávó kikezd a fiatalabbal. Talán még nem jött el az ideje, de egy kis kaland neki sem ártana.*~hmm.. vajon mennyire akadnának ki a munkatársak..~*Amarilla úrnő valóban ordibálna vele, de hát ez a kiszámíthatatlanság.* - Merre felé lakik? Honnan érkezett? Biztos fárasztó útja volt.*Érdeklődik felőle és természetesen, ha messziről jött, akkor lehet inkább pihent volna és utána járkál egyet a hölgy. A férfi legalább is ezt tette.*
Vendég- Vendég
*Érdeklődjenek, de ne utána. Ő nem kér semmiből, neki nem kell semmi. Egyetlenegy aprócska dolgot leszámítva, még pedig azt, hogy hagyják egyedül. Köszöni szépen teljesen el van egyedül is. Nem kell se barát, se szerelem, se semmi egyéb. Csak az egyedüllét. Alapjáraton nem rossz indulatú, talán ha olyan kedve van még a papírjaidat is segít összeszedni, ha elfújta a szél. Nem bánt senkit, a modora persze kissé nyers, de talán azért mert mindenkit próbál lekoptatni.
Damon kérdésére megvonja a vállat, de azért elindul a férfi mellett. Ugyebár tanárokkal nem igazán illik bunkónak lenni, főleg nem így vizsgák idején. Egy szép mosoly és máris jobb osztályzatot kapunk, nem igaz?*~Áh, szóval Damon...~*Jegyzi meg magában, majd természetesen ő is bemutatkozik, ha már a tanár úr nem tudja a nevét.*
- Gemma Bentley. *Feleli, de közben nem néz a másikra. Nem, úgy látszik tényleg nem megy neki a kommunikáció. Pedig most próbálkozik, hiszen ha nem ezt tenné, akkor most nem sétálgatna itt a tanár mellett.*
- Leginkább a szobámban lakok... *Feleli egészen halkan, kicsit morogva, aztán újra megszólal.*
- Skóciából... Annyira nem volt fárasztó. És különben is már 3 és fél hete megérkeztem. Ennyi idő alatt még egy emberi lény is ki tudja pihenni a fáradalmait. *Jegyzi meg vállat vonva, majd most először szürkés-kék szemeit a tanárra veti. Egészen szép szemei vannak, sőt maga a lány is szép, csakhát a modora... Az érzések, valahol elvesztek benne.*
És Ön? Már ha nem vagyok túl indiszkrét... Mi vette rá arra, hogy itt tanítson? *Teszi fel a kérdést, egy aprócska szájrántással, amit egyébként mosolynak szán a hölgyemény. Mindenesetre a séta és Damon egészen elterelik a figyelmét arról, hogy mennyire kívánja a vért.*
Damon kérdésére megvonja a vállat, de azért elindul a férfi mellett. Ugyebár tanárokkal nem igazán illik bunkónak lenni, főleg nem így vizsgák idején. Egy szép mosoly és máris jobb osztályzatot kapunk, nem igaz?*~Áh, szóval Damon...~*Jegyzi meg magában, majd természetesen ő is bemutatkozik, ha már a tanár úr nem tudja a nevét.*
- Gemma Bentley. *Feleli, de közben nem néz a másikra. Nem, úgy látszik tényleg nem megy neki a kommunikáció. Pedig most próbálkozik, hiszen ha nem ezt tenné, akkor most nem sétálgatna itt a tanár mellett.*
- Leginkább a szobámban lakok... *Feleli egészen halkan, kicsit morogva, aztán újra megszólal.*
- Skóciából... Annyira nem volt fárasztó. És különben is már 3 és fél hete megérkeztem. Ennyi idő alatt még egy emberi lény is ki tudja pihenni a fáradalmait. *Jegyzi meg vállat vonva, majd most először szürkés-kék szemeit a tanárra veti. Egészen szép szemei vannak, sőt maga a lány is szép, csakhát a modora... Az érzések, valahol elvesztek benne.*
És Ön? Már ha nem vagyok túl indiszkrét... Mi vette rá arra, hogy itt tanítson? *Teszi fel a kérdést, egy aprócska szájrántással, amit egyébként mosolynak szán a hölgyemény. Mindenesetre a séta és Damon egészen elterelik a figyelmét arról, hogy mennyire kívánja a vért.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Mindenki után érdeklődik, aki új aki régi vagy aki éppen nincsen az ő óráján. Még is mit tanít ez a fiatalember? Ugye birkózást meg rajzot. A diákok egyik kedvenc óráját, a rajzot mindenki nagyon szereti. Sok itt a művész hajlamú diák és azért szereti is ám őket. Nem hiába, hogy ezért is tanít. Ő szeret, társaságban lenni az egyedüllétbe biztosan beleőrülne. Talán ezért is van az, hogy társaságban van legtöbbször. Ezt lehet látni, de a mai nap az kivételes alkalom. Bemutatkozik és érdeklődik felőle, hiszen nem minden diák nevét jegyzi meg csak a sajátjait, akiket tanít, meg külön órára járnak hozzá. Rangsorolja őket, de igazság szerint nem kell. Tehetségesek is vannak meg fejlődő képesek is. Oda kell figyelni rájuk jobban.* - Örülök Gemma.*Mondja egy fejbiccentéssel és végig néz ismét a fiatal lányon. Nem szeretne rákérdezni a kényes kérdésre biztos valami rossz történhetett vele, hogy fiatalon vámpír.** - Értem. Higgye el az órák után, ha kimozdul elég szép a környék. A város este csodálatos, amikor ki van világítva..*Magyarázza a lánynak és elereszt egy újabb csábos mosolyt. Ez nem maradhat ki.. * - Értem Skócia tényleg itt van a közelben. Azt hiszem, önön kívül van még egy Skót lány, de ő a Sylorina házat képviseli.*Magyaráz tovább és igen eszébe jutott az angyal gyilkolásos esemény is amiért a Sylorinás diákok eléggé szigorúra vannak fogva. Amikor kérdeznek, tőle halványan elmosolyodik.* - Szeretem a fiatalokat és szeretek segíteni másokon. Tudja a tanítás lefoglalja az ember, pláne ha olyat választ tárgyat, amit szeret. Én például birkózást tanítok meg rajzot Miss Bentley. A birkózás egy vámpír számára igen furcsa nem, de bár? Régebben birkóztam és azt szeretném elérni, hogy aki esetleg fiatal és vámpír ugyanúgy tud élni, mint más normális ember. Lehet talán hülyeség, de remek tanárom volt, akinek sikerült elérnie.*Az a tanár mára már halott. Neki nincsen szíve, de ha lenne, akkor érezné azt a szomorúságot, mert ezért nem tud megbízni a hölgyekben. Inkább táplálkozik az emberi fajból és nem öli meg őket. Így használ ki másokat. Igen.. ez a férfi az akivel most Gemma beszélget, de hát ezt megtudja e a lány..? Rajta is múlik, hogy meddig tart ez a beszélgetés.* - Nem tolakodó kisasszony higgye el. Nagyon fiatalnak nézem, de gondolom, tudja már kontrollálni a szomjúságát.*Céloz a vámpírágra és igyekszik óvatosan rámenni a témára és nem durván felhozni neki. Diszkréten, ahogy szokás, de tényleg szeretne bántó lenni.*
// Fagy óra után folyt köv..//
// Fagy óra után folyt köv..//
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Az óra után kijött a sétányra kicsit kiszellőztetni a fejét az Abigailel való beszélgetés előtt. MEg aztán tiszta fejjel könnyebb gondolkozni és feleleteket adni mint azzal amivel óráról kijött azt nem mondták neki, hogy Abigail is itt van csak Kamenről tudott és vele kéne foglalkoznia nem pedig Abigailel, na mindegy ezt a beszélgetést előbb vagy utóbb úgyis meg kellett volna tennie vele és jobb előbb mint később. Szóval megáll egy kicsit és körbenéz aztán úgydönt itt megvárja Abigailt. Majd itt kint megbeszélik amit szeretnének.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Szóval az óra után egyből elpakolta a cuccát és elindul ki a sétányra. Kament tudta itt van szóval nem lepődött meg rajta. Szülein, számon kérte az előbb, de letették a telefont. Nem igaz akkor is meglepődött. Ki fog még? Lorette! Na rá nem kíváncsi! Szóval elindul a sétányra és nem sokkal később megpillantja a srácot.* - Na szia!*Igen egész szépen jár a baleset óta még gyógytornára kell járnia, de azért el van úgy a maga módján. Csak a szülei közölték be az utolsó pillanatban, hogy jöjjön ide, mert kell neki a változás főleg, hogy depressziós állapotban volt.* - Mikor is derült ki, hogy ide jössz? Ez nekem új! Én eddig Sergej báéknál voltam..*Feleli a lány és beletúr a hajába.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Amint így nézelődik egyszer csak kizökenti belőle unokatestvére köszönése* - Szia! * köszön vissza neki. Aztán várja, hogy milyen kérdéseket sorol fel Abigail.* - Nos, hogy mióta vagyok itt? Ma délután érkeztem és utána egyből mentem órára, szóval nem rég óta, az ötlet pedig akkor jött amikor Meghallottuk Nikolinával, hogy mi történt Kamennel és egyből jött az ötlet, hogy segíteni akarunk neki atán kemény hat hónapnyi alkudozás és különböző szövegek elmondása után sikerült rávenni szüleimet hogy eljöhessünk Nikolinával, hogy segítsünk Kamennek és emellett tanuljunk. Milyen volt náluk? Hogy vannak és te mióta vagy itt? Mert nekem nem mondta Senki, hogy te is itt vagy. Szóval kicsit meglepődtem amikor megláttalak. *mondja egymás után a dolgokat és persze azért érdeklődik is.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Akkor ketten vagyunk, hogy már meglepődtünk. Főleg azért, mert na, végül is egyikünk sem tudott a dologról szóval segáz. Aztán kapom a választ és csodálkozom.* - Miért mi van vele?*Vonom fel a szemöldököm, jó tartom vele a kapcsolatot viszont túlzottan el voltam foglalva a barátommal meg azzal, hogy helyre hozzam a kapcsolatot a legjobb barátnőmmel, de reménytelen, mert engem okol a baleset miatt. Úgyhogy ezért is kellett a változás.* - Értem engem anyáék küldtek ide, meg részben szerencse, hogy ugye itt vannak Kamenék úgyhogy.*Vonom meg a vállamat* - Valamikor délelőtt jöttem viszont Qarinban már egy hete vagyok itt. Lorettel nem akarok még egyszer találkozni.. vele élni.*Szusszantok és igen..* - Együtt lepődtünk meg viszont örülök neked szóval. Amúgy mi a helyzet nálatok?*Érdeklődök felőle és igen rég láttam, de tényleg örülök ám neki! Csak lesokkolt, hogy megláttam. Nem tudom talán tényleg ót fog tenni a változás.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Te nem tudsz róla? * lepődök meg rajta, azt hittem ez amolyan nyílt családi titok.* Még tavaly nyáron megbukott mint angyal. Én többek közt azért is vagyok itt, hogy segítsek neki lelkileg felvidulni, valamint, biztatni, hogy még lehet esélye arra hogy visszafogadják az angyalok közé. * aztán hallgatom, hogy mit mond a saját dolgairól* - Lorette-ről semmit nem tudok csak Nikolinát tudom, hogy jön, meg azt tudtam, hogy Kamen itt van, meg most már azt is tudom, hogy te is. Jah, együtt. * Nevet föl a végén Aztán persze válaszol mg unokatestvére kérdésére.* Megvagyunk Mind a négyen, mint mondtam Nikolina jön ide, többiek pedig maradnak, majd azért igyekszem meglátogatni őket. De élünk és virulunk, ahogy mondani szokás. * felelem neki.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Felvonom, a szemöldököm miről nem tudok, aztán leesik, amikor mondja és a fejemhez csapok.* - Így igen. Jókor jut eszetekbe!*Mondom neki fej csóválva én végül is megmondtam Kamennek, hogy nekem akkor is a rokonom és az én kis unokabátyám marad. Nem érdekelnek a fekete szárnyai.* - Akkor gondolom, együtt fogjuk végig csinálni! Mert Én is akarok segíteni neki ezt ő is tudja! Amúgy sem számít az, hogy milyen jó az igen, hogy jó sorsa legyen, békét leljen, meg minden.. na jó.*Abba hagyom a fecsegést hallgatom Atanast.* - Értem.. Lorettet hagyjuk.*Intek rá kissé nekem zizi a csaj, de muszáj elviselnem!* - Értem legalább akkor éltek. Viszont Nikolinának is örülök akkor végül is.. aztán legalább Sergejt is megtudjuk együtt látogatni biztosan örülne újabb rokonoknak.*Nevetem el magam aztán intek a fejemmel, hogy sétáljunk e remélem, hogy leesik neki.* - Még ilyet soha nem gondoltam volna azt, hogy itt.. de tényleg..*Gondolkodom el és újabb szusszantás és megint egy olyan kérdés ami lehet nem rám tartozik, de szeretek kíváncsiskodni.* - Barátnőd van már?*Teszem fel a kérdést és igen tudom azt milyen kérdés, szóval kell valami téma na amúgy is Atanast nem tudom mikor láttam már.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Már hat hónapja győzködjük szüleinket, úgyhogy azért csak most. Amúgy nekem nincs semmi bajom azzal, hogy fekete lett a szárnya. * Aztán hallgatom ahogyan Abigail lelkesen mondja, hogy ő is segíteni akar nos miért is ne ketten gyorsabban megy mint egyedül.* - Jó lesz már meglátogatni, nem is tudom mikor láttam utoljára Sergej bácsit. * Aztán ugye Abigail int hogy sétáljanak egyet, mire ő vállat von, hogy miért is ne aztán elindul.* - Hát én se gondoltam volna, hogy itt találkozunk megint. _ hogy van e barátnőm, neeem még nincsen, de remélem itt találok valakit. Te, hogyan állsz a pasikkal? Milyen amúgy a város? Ha jól emlékszem azt mondtad ott voltál eddig. * Teszi fel a saját kérdéseit.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Hallgatom Atanast aztán elmosolyodom. Nálam csak döntöttek, mert látták rajtam a dolgokat én nem vettem észre. Szóval igen. Aztán fogjuk magunkat és elindulunk sétálni és hallgatom.* - Értem. Akkor egy a véleményünk.*Felelem és Kamen nem marad egyedül ez biztos!* - Gondolom az óta mióta feltámadt a poraiból!*Nevetem el magam, de szó szerint értem a feltámadást. Mindegy. Aztán Loretteről beszélek, még nem kell tudniuk róla hogy vámpír is, de mindegy majd szépen lassan benyögöm. Aztán értheti azt, hogy miért nem bírom, de ja.* - Majd felhívom, azt egyeztetünk vele oké?*Teszem fel a kérdést és tényleg jó érzés látni az unokatesómat bár fura. Még is jó érzéssel tölt el. Holnap még a bazilikába is szeretnék elmenni..* -Reméljük. Nekem? Kérlek még mindig Felixel vagyok együtt. Tudod már két éve.*Kacsintok, nem értem miért felejtik el mindig? Mindegy nem is zavar, de most tőle is távol vagyok.. nem tudom, ki bírom nélküle az évet úgyhogy.* - A város egész jó.. már nem először vagyok itt. Csak Lorettet kell elviselni viszont szép hely. Ha gondolod, szívesen körbe vezetlek, majd aztán szólhatunk Kamennek is és csinálunk családi programot.*Nevetem el magam és jól jön az ha együtt a család. Mindegy. Aztán beszélgetünk mindenről az iskoláról is.* - Szeretni fogod a helyet. Valahogy érzem.*Mondom biztatóan és igazat beszélek.*
//Fagy//
//Fagy//
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
// Olvad //
* Furcsa érzés az unokatesómmal együtt sétálni itt, de majd hozzászokok.* - Igen. * egy kis mosollyal, valahogy most nincs kedvem annyit viccelődni. Ezek komolyabb dolgok annál.* - Nekem, jó, aztán egy családi látogatást teszünk nála. * Erre már azért nevetek, mennyire meglepődne, ha úgy négyen mennénk hozzá, persze örülne is nem mondom. De buli lenne az biztos. Aztán amikor emlegeti a pasija nevét a fejemhez kapok.* - Tényleg, mondjuk ne csodálkozz, hogy elfelejtettem, amilyen régen láttalak ez várható volt. Majd megbeszélünk egy családi látogatást lent a városban és akkor abban minden benne van. * Nevetem el magam a családi programos ötletre. Tényleg jó ötlet amúgy.* - Tudod, hogy milyen vagyok nincs olyan hely ahol ne érezném jól magam és ahova ne tudnék beilleszkedni. ~ és végül is teljesen igazam van, hiszen engem mindenki szeret, nem mintha lehetne engem nem szeretni.~ * Tör elő belőle gondolatban a nagyképűs szöveg.*
* Furcsa érzés az unokatesómmal együtt sétálni itt, de majd hozzászokok.* - Igen. * egy kis mosollyal, valahogy most nincs kedvem annyit viccelődni. Ezek komolyabb dolgok annál.* - Nekem, jó, aztán egy családi látogatást teszünk nála. * Erre már azért nevetek, mennyire meglepődne, ha úgy négyen mennénk hozzá, persze örülne is nem mondom. De buli lenne az biztos. Aztán amikor emlegeti a pasija nevét a fejemhez kapok.* - Tényleg, mondjuk ne csodálkozz, hogy elfelejtettem, amilyen régen láttalak ez várható volt. Majd megbeszélünk egy családi látogatást lent a városban és akkor abban minden benne van. * Nevetem el magam a családi programos ötletre. Tényleg jó ötlet amúgy.* - Tudod, hogy milyen vagyok nincs olyan hely ahol ne érezném jól magam és ahova ne tudnék beilleszkedni. ~ és végül is teljesen igazam van, hiszen engem mindenki szeret, nem mintha lehetne engem nem szeretni.~ * Tör elő belőle gondolatban a nagyképűs szöveg.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Nekem annyira nem furcsa. Vagyis valahol igen. Szóval sétálok az unokatesómmal és most már csak Kamen hiányzik.* - Oké mindenképpen.*Nevetem el magam Sergejről beszélünk, de tényleg.. Aztán a barátok pasik és csajok téma a kedvencem. Kamen első találkozása óta és a baleset óta más vagyok, de mindegy. David halála a legjobb barátnőm jegyese halála óta vagyok depresszív állapotban, amit a szüleim látnak állítólag csak én nem. Halványan elmosolyodom.* - Na, igen.. Főleg, hogy majdnem egy hónapig voltam kórházban nyáron aztán otthondekkolás és suli. Ha bár azt hiszem valamikor október közepén irathattak ki még karácsony előtt óta voltam magán tanulónem akarta a család, hogy nevünk a hírekbe kerüljenek. Elég sok pletyka volt az előző suliban én vagyok a rossz átok. Meg ilyenek hagyjuk..*Magyarázom a dolgokat és igazából nem tudom mit remélem a dolgoktól. Most jobb is, hogy ide jöttem.* - Sajnos tudom.*Paskolom meg Atanas vállát és elnevetem magam. Sóhajtok egyet olyan fáradtan.* - Kerülhettél volna a zöld házba..*Jegyzem meg végül is és nem tehetek róla, hogy ez kijön belőlem.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Aztán érdeklődve fordulok Abigail felé amikor arról kezd el mesélni, hogy ő kórházban volt a nyáron.* - Erről nekünk mért nem szóltak a szülők? Amúgy nem tudom miért lennél te rossz átok. * Mondom az egészet talán kicsit értetlen fejjel. A sajnos tudomra meg eleresztek egy vigyorgós* - Kösz. * szócskát* Már mért kellett volna oda kerülnöm. Itt is tökéletesen jól érzem magam. Meg aztán így legalább egy házban vagyok Kamennel, ami sokkal könnyebbé teszi a dolgokat. Azért kíváncsi vagyok Nikolina melyikbe került. * Mondom elgondolkodva, aztán felnevetek őt ismerve szinte biztosan lehet állítani, hogy hova.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Felvonom a szemöldököm.* - Nem csodálom.. bár nem is tudom megmondani meddig voltam kómába 3 hétig.. *Gondolkozok, el ezt honnan tudom? Orvosaimtól meg szüleimtől.. Aztán halványan elmosolyodom.* -Örülök, hogy így gondolod Azért jó, hogy itt vagy.*Mondom hálásan és igen a rokonok mindig értékelik a dolgokat. Nagyon hálás vagyok azért nekik… Aztán gondolkozunk Nikolinán és igen az is egy jó kérdés.* - Majd elválik, de lennének tippjeim. Na, szerintem lassan induljunk vissza én is képes vagyok eltévedni.*Nevetem el el magam és hát igen új környezet új hely.. szóval szusszantok egyet és felnézek az égre és várom Atanas megerősítését.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
~ Azért jó, hogy erről semmit nem szóltak nekünk a szülők~ * Gondolom, miközben Abigailt hallgatom.* - Te is jó, hogy itt vagy. * Igazából nem nagyon tudom mi mást mondhattam volna. Aztán Nikolinára terelődik a szó meg arra vajon hová kerül.* - Hát arra nekem is lennének tippjeim. Még fogadni is mernék rá. Én meg most vagyok itt először, szóval ha te eltévedsz akkor én is. Úgyhogy akkor tényleg jobb ha visszafordulunk. * egyezek bele Abigailel együtt nevetve és Amerre indul meg ő én is arra felé indulok el.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Persze, akkor ha gondolod indulhatunk is. * felelem még odabent a teremben, szóval így kerülünk a sétányra.* - Nagyon szépen tudsz énekelni. * Kezdem el valami semleges mondattal a dolgot. Aztán sétálgatok tovább majd egy újabb kérdést teszek fel. * - Te mióta jársz ide a suliba? és eddig, hogy tetszik? * kérdezem még meg. Majd tovább lépdelek és felnézek a csillagokra és újra megszólalok.* - Szépek nem? *azzal ránézek a lányra elmosolyodom és várom a válaszait.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*A dicséretre pukedlizik egyet.* - Köszönöm szépen. Igyekszem. De még van hova fejlődnöm. Egyébként ha jól emlékszem 4 napja vagyok itt. A szünet utolsó napján érkeztem. Ebben viszont biztos vagyok. Azt hiszem. * Zavartan nevetni kezd, mert már tényleg nem tudja pontosan a választ. Amióta itt van, a napok valahogy úgy egybefolynak.* - Már egész sok mindenkit ismerek. Vagyis hát veled együtt 5 embert. Van egy vérfarkas, veled együtt három angyal és egy fél-démon ismerősöm. Elnézést ha kihagytam valakit. *kiabálja el magát megnyújtva az utolsó szótagot. Ez csak egy enyhén gyerekes megnyilvánulás. Hogy így majd biztosan meghallják, de persze nem fogják. Kivéve ha éppen nem itt sétálnak. A fiú ismételt megszólalására ő is felnéz az égre. A csillagok gyönyörűen ragyogtak. Ahhoz képest, hogy tegnap bőrig ázott a tónál, itt és most kellemesebb idő volt. Csak egy vékony dzsekit kapott még gyorsan magára mielőtt kijöttek volna.* - Valóban gyönyörűek. *Mindig is szerette nézni az eget. Az eget, melynek ezernyi arca van, és mindig képes megújulni. Ő is meg akar újulni, és úgy érzi itt sikerülhet is.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ahogy hallgatom a lány válaszát, egy nagy mosoly ül ki az arcomra amikor pedig Eliana kiabálva közli, hogy sajnálja ha kihagyott valakit. önkéntelenül is felnevetek.* - Ez aranyos volt. * Jegyzem meg.* - Mesélj egy kicsit, magadról, aztán ha gondolod én is mesélek magamról rendben? * Remélem közben, hogy a lány beleegyezik a dologba és valami rövid élettörténet szerűt is hallhatok tőle. Mert most így hirtelen nem jut eszembe semmi, csak nézem, hogy milyen szép, bájos és vidám lány.* - Nah jó kezdetnek annyit elárulok, hogy a teljes nevem Atanas Aleksev, Bulgáriából származom egy nagycsaládból. * felnevetek aztán folytatom.* - Csak azért mondtam el hátha így könnyebben mesélsz magadról. Mit szólsz? * kérdezem meg aztán tovább sétálgatok és ha minden jól megy akkor most kapok egy hosszabb választ szóval kíváncsian figyelem a lány válaszát.*
Similar topics
» Sétány
|
|
|