by *Alex első mondatát meghallva összeszorítja a száját, és ezúttal tényleg teljes erejéből kever le egy pofont a srácnak, ami minimum azt eredményezi, hogy Lex elég rendesen megszédül. Nagyon mellélőtt azzal, amit mondott, mert Sara igenis elvárta volna tőle, hogy egy kicsit jobban elgondolkozzon azon, hogy mégis mit akart ezzel mondani. A következő mondatokat némán hallgatja, igyekezve nem megszólalni, mert egyszerűen úgy érzi, hogy nincs még itt az ideje, hogy ténylegesen elbeszélgessenek a dologról.* - Nos, annyit azért mondanék, hogy nem csak játszom veled, tényleg jó arc vagy *válaszolja vigyorogva, igyekezve nem túl komolyan venni a szituációt, mert ha ezt ennél komolyabban venné, akkor valószínűleg Alex igen hamar elveszíteni az uralmat a helyzet felett. Maradjunk annyiban, hogy Sara sok mindent tudna mondani, amire Lex biztosan nem számít.* - Remek *biccent elégedetten, a kisasszonyos részen csak forgatja a szemét, mert feleslegesnek tartja, hogy vitázzon rajta, meg tudja, hogy Alex csak azért csinálja, hogy őt idegesítse.* - Nincs is kalapod, én meg igenis cuki vagyok *ölti ki a nyelvét a lány. Aztán a durcázásra felnevet.* - Igen, te is cuki vagy *mosolyog jókedvűen Alexre. Aztán a hercegnőre megint vigyorog egy sort és bólint, majd amikor a srác úgy dönt, nem elég neki a korábbi reakció, sóhajt, elhúzza a kezét, és nem Lex mellé ül, hanem az ölébe, a srác két oldalán térdelve a földön.* - Na jó. Tényleg tudni akarod? *kérdezi, immár ő maga is teljesen elkomolyodva.* - Tudni akarod, miért lógok állandóan a nyakadon? Tudni akarod, miért vetem be minden színészi képességemet és minden vonzerőmet, amikor veled vagyok? Tudni akarod, miért te vagy az egyetlen, akivel nem rohantam bele egy egy éjszakás semmiségbe? Tudni akarod, miért kereslek meg újra meg újra, bármilyen idióta vagy is? Tudni akarod, miért próbálok mindig segíteni neked valahogy, ha máshogy nem, legalább elterelni a figyelmedet azokról az idiótákról, akik úgy döntöttek, hogy nem kellesz nekik? Ó, de hát úgyis tudod már rég, ha máshol nem, legalább a tudatot legmélyén tisztában vagy az összes válasszal, Lex *magyarázza érzelmektől fűtötten a lány, majd a fiú ajkaira hajol.* - Azt akarom, hogy megőrülj értem *suttogja, majd elkezdi puszilgatni Alexander állkapcsát, lefelé haladva a nyaka felé.* - Azt akarom, hogy én legyek a legfontosabb az életedben. Azt akarom, hogy ugyan annyira akarj engem, amennyire én akarlak téged, mert akár hiszed, akár nem, veled már az első pillanattól nem csak játszottam, nem úgy, mint a többi kanos idiótával. Sok időm volt rá, hogy rajtad gondolkozzam *súgja, majd felemeli a fejét, és mélyen Alex szemébe néz.* - Azért lógok állandóan a nyakadon, mert nem bírok elszakadni tőled. Azért igyekszem mindent beleadni a meghódításodba, hogy őrülten akarj engem, mindennél és mindenkinél jobban. Azért nem feküdtem még le veled, mert sokkal többet akarok tőled, mint egy éjszakai szexet. Azért kereslek mindig, bármennyire is sértően vagy hülyén viselkedsz, mert nem bírom ki nélküled huzamosabb ideig. Azért próbálok segíteni mindig, mert azt próbálom megmutatni neked, hogy van, akinek fontos vagy, van aki... *Itt hirtelen elnémul, és lehajtja a fejét, majd szipog egyet, és megenged magának egy reszkető nevetést, és ahogyan ismét felpillant Alexre hosszú szempillái mögül, a fiú láthatja, hogy már le is gördült egy-két könnycsepp az arcán.* - Ezt inkább ki sem mondom. Nem akarlak terhelni veled. És ha most emiatt úgy érzed hogy bármilyen kötelezettséged lenne velem szemben, szólok, hogy nincs. Nem akarlak beleerőszakolni ebbe, mert úgy nem lenne értelme, és nemhogy neked, de nekem se lenne jó. És elfogadom, bármit is érzel irántam, vagy inkább mindent, amit nem érzel irántam, de ettől függetlenül sem fogok kevesebb időt a közeledben tölteni. Szóval... törődj bele *enged meg magának még egy gyenge nevetést. Nem hitte volna, hogy ilyen korán meg fogja vallani az érzéseit, az volt a terv, hogy még hónapokig titkolózik, és csak utána közli Alexszel, vagy ha esetleg a srác szerelmet vall neki, és arra sem számított, hogy a sétány egyik random fája alatt fogja könnyezve elmondani neki, vagyis hát egyértelművé tenni, mert elmondani igazából még nem mondta el, de azért elég egyértelmű, szóval nem gondolta volna, hogy itt és most, de... Lex kérdezte.* - Remélem elégedett vagy. Ne felejtsd el, hogy te kérdezted *szipog még egyet mosolyogva, aztán kimászik a fiú öléből, és a térdeit átkarolva elhelyezkedik mellette.* - Igazából ha nem akarsz, semmit nem kell válaszolnod *jegyzi még meg halkan, majd nekilát, hogy letörölje a könnyeit, és lerázza magáról az idegességet, ami abból fakad, hogy... Mit fog válaszolni Lex? Hazugság lenne, ha azt mondaná, hogy nem akarja tudni, és hogy nem múlik ezen, hogy összetörik-e a szíve. Még ha csak annyit kap is, hogy egyszer majd lehetséges, hogy lesz a dologból valami, ő már azzal is elégedett lesz, csak legalább ennyit kapjon. Hogy van esélye. Hogy egyszer majd lehet belőle valami, hogy legalább reménykedhet, még akkor is, ha mást nem kap. Abban nem is mer reménykedni, hogy Alex viszonozza az érzéseit, sőt, szinte biztos benne, hogy nem, de az nem is akkora baj. Tudja, nagyon jól tudja, hogy Alexander nehezen birkózik meg az érzésekkel, és nem akarja kényszeríteni, hogy most foglalkozzon velük, csak mivel a fiú kérdezte, válaszolt.*
+28
Julian Steiner
Simone Bellerose
Alexander S. Price
Sara Dalgaard
Dean Taylor
Eliana De Lucia
Abigail Aleksev
Atanas A. WIlliams
Kyle Williams
Amarilla Darwin
Gwendolyn Zade
Lord Sayon Merlioth
Zentai Márk
Gaweł Pawlak
Dorotea Rodríguez
Liliya Antonov
Felion
Horváth Réka
Milan Wouters
Naomi Verhoeven
Lisa Deadwood
Mesélő
Lily Hollow
Caliin Preween
Arleena Queen
Giselle Céline Marceau
Kamen Grozdan Branimir
Lucien du Bois
32 posters
Sétány
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Amikor le akarnak neki keverni csak áll dermedten, de nem olyan gyenge, hogy egyből el is esik. Muszáj volt kicsúszott a száján és igen tudja azt, jól azt tudja, hogy mennyire nincs igaza.. de most tényleg extra bunkón viselkedett. Most komolyan egy fiú miért ilyen? Nem lehet rá ismerni komolyan. Azután amikor a fiú nyaggatja Sarat ténylegesen tudni szeretné azt, hogy mi van vele.. miért nem csinálja vele is azt mint a többiekkel.* -Örülök annak, hogy ezt hallom.*Mondja mosolyogva és megborzolja a saját haját és nem tudja azt hova tenni, hogy még is mi történik körülötte… Miért történik mind ez. Egyébként tényleg néha azért csinálja, hogy idegesítsen másokat, de mivan akkor, ha az az idegesítés komolyabb?* ~Szörnyeteg vagyok, hogy Tyline óta felfigyeltem a lányra és nem tudom levenni a szemem róla? Akár hányszor rajtam lógott találkoztunk vagy megláttam és soha sem tudtam azt, hogy mit éreznek mások. Vagy mit gondolnak rólam. Talán azt, hogy utálnak.. Vagy ha nem utálnak, akkor örülnének annak, hogyha nem lennék itt.. ki tudja..~*Ilyenkor bárki felpofozhatná a srácot, mert egyáltalán nincs igaza és igen Alex egy idióta.* - Tudom, hogy cuki vagyok.. te pedig édes..*Mondja olyan hangon, hogy a lány meglepődhet. Tud egyébként normális is lenni, ha akar mert most például megpróbál komolyabb lenni, de nem tudja azt, hogy mi merre hány méter. Aztán amikor kérdezni kezdi a lány, hogy mi a helyzet tényleg tudni akarja e.. Csak bólint, és majdnem rá ordít a lányra ki vele, de nem fogja megtenni inkább némán, figyel és összevissza vannak az érzései. Az arcán meglepődhetőség van. Nem számított erre egyáltalán és valószínűleg teljesen más válaszra számított. Tényleg létezik ilyen? Leülnek a fa alá és az ölébe ülve hallgatja és át karolja gyengéden a lányt és csak némán hallgatja. Szemei kikerekednek és a szíve egyre hevesebben ver. Amilyet még nagyon régen érzett. Manipulálták volna az érzéseit? Elzárta volna mindenki elől? Mintha melegség lenne benne és egyszerűen csak hallgatja.. tényleg létezik ilyen lány? Ritka adottság és.. csak elgyengül egy kicsit és látja a lányt, hogy mindjárt elsírja magát. Végig simítja a kezét a lány arcán és megcsókolja, ha hagyja. Végig simít a lány hátán, de egyelőre nem tud mit mondani. Hirtelen jött neki, mint gőz a vonatból..* - hát.. erre nem igazán számítottam…*Feleli kicsit rekedten és lehet látni a fiún tényleg meg van lepődve. Eltekintve attól, hogy azt hitte szórakoznak vele.. hogy ő egy játékszer és természetesen kihasználják, és nem akarnak vele foglalkozni. Mindig van olyan, aki ezt csinálja és..* - Tudod mi az egészben a legszörnyűbb?*teszi fel a kérdést.. és ő is belenéz a szemébe.* - Hogy egy olyan szörnyeteg vagyok, akinek van barátnője és közben más lány tetszik neki és nem tud dönteni, hogy mi legyen.. Amikor először találkoztunk.. amikor folyamatosan együtt lógtunk, és amikor nem voltak itt a többiek, amikor szükségem lett volna rájuk, de te itt vagy. Itt és próbálom elhinni a dolgokat, és még ha nehéz, de.. nem szerettem volna csalódni. Tudod te azt, hogy miért.*Mondja ki és ahogy veszi a levegőt lehet látni, hogy kicsit lassabban veszi. Más a légkör és ezt ő is érzi, de még mindig nem tudja a gondolataiban, hogy még is mi van.* - Sokszor mondják, hogy lehet próbálkozni, de mi van akkor, hogy ha az a próbálkozás elment? Felhagytam ezekkel.. és csak a lányok érzelmeivel játszó, bunkó, egoista fiú vagyok, aki nem ilyen volt. Együtt szeretnél lenni egy olyannal, aki szerencsétlenségében teherbe ejtett egy lányt? Egy olyan bunkó fiúval, akinek egy csomó minden van a rovásán és még csoda, hogy az anyja nem tagadta ki. Ja várjunk… a mennyben biztosan ki lettem tagadva a bukásom miatt, hiszen André nem egyszer az arcomba dörgölte. Az első menyasszonyával szakított, a második meghalt a harmadikból kiszerettem? Szeretnél egy ilyennel együtt lenni? Sara én tudom az érzéseimet, de nem fogom tudni kimutatni.. tudom veled kapcsolatban a dolgokat és szerintem te is tudod, mit gondolok rólad, de fogalmazzunk úgy, hogy félek, hogy mi lenne ha.. félek attól, hogy te is és azt nem akarom.. Adjunk időt a dolognak és megpróbálok igyekezni. Tudom mennyi van a rovásomon elérjem azt, hogy meg legyél velem elégedve és azt is, hogy ne legyek ilyen.. de nehéz. Hidd el eddig is tudtam a hibáimat, de látván téged és ezt az egészet még jobban összezavarodtam és félek a sorstól, hogy egyedül maradok.*Mondja ki az utolsó szót halkan és amikor kimondja ezt az egészet lehajtja a fejét, de nem azért.. mert nem szeretné látni Sara arc kifejezését hanem bele gondol Ramonába akit tényleg szeretet és mindig is szeretni fog és a nem létező gyereket és Sara részben rá emlékezteti és nem szeretne Saranak csalódást okozni és amilyen a srác most lehet tényleg változnia kéne, de nem fog egyik pillanatról a másikra. Maradjunk annyiban, hogy a srác tudja jól, hogy fél.. és a félelem erősen benne van kapcsolat terén most már. Ő is szeret játszadozni bárkivel és legyen arról szó, hogy éppen teherbe ejt valakit.. Csodálkozik azon, hogy Kamen még nem nyírta ki.* - Tényleg tudni szeretnéd, hogy mit gondolok én is?*Teszi fel a kérdést és sóhajt egyet és vissza néz a lányra.* - A régi menyasszonyomra emlékeztetsz és nem tudom miért.. ne kérdezd miért.. közel sem vagytok ilyenek.. de nem szeretnék úgy próbálkozni nálad, hogy közben érted. Mi lenne, hogyha kipróbálnánk? De persze, megértem azt ha azt mondod nem.. viszont nem szeretnék egy szörnyetegre hasonlítani. Néha pedig jó lenne magam lehúzni a wc-n és el felejteni ezt a sok marhaságot, de tudom én azt, hogy nem lesz egyszerű. A szerelem érzésben emlékeztetsz a régi énemre. Mintha újra a régi lennék.. és ezért nem értettem azt miért csinálod ezt az egészet, mert megbabonáztál Tyline óta. Nem tudom azt, hogyan csináltad és nem mutattam ki neked, de tudod mi a legrosszabb? Hogy én tudtam a dologról és Cameosban nyilvánvaló volt, de magamnak nem ismertem be azt, hogy mi van. Te is egy eszköz vagy.. de szerintem lehet korai lenne a kérdésem és túlságosan is. Hagyok neked gondolkodási időt, te meg kérlek legyél velem tekintettel azzal, hogy helyre álljanak a gondolataim.*Feleli a lánynak és a szemébe nézve közben az arcát cirógatja és elmosolyodik és ad egy puszit az arcára. Hát mi lesz ebből ki tudja ez már a jövő kérdése és az, hogy ők ketten hogyan fognak alakulni..*
//Fagy//
//Fagy//
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Egy kocogó lány tűnik fel a Sétányon, egyenesen a cameos hálókörletből jön, hogy egy kis friss levegőt szívjon és, a szinte már beidegződött, esti futását is elvégezze. Egy hosszú, fekete farmernadrág van rajta, egy futócipő és egy méregzöld hosszúujjú felső. Szőke haja össze van fogva egy hajgumival, derekára pedig egy övtáska van erősítve. Abban rejtőzik a kamerája és egy kis jegyzetfüzetecske is, hátha jól jöhet, hisz ki tudja kivel futhat itt össze? Váltakoznak az arcán érzelmek, ahogy a gondolatai is szinte cikáznak. Hol elégedett és boldog mosoly, hol pedig elgondolkozva tekint a maga előtt elterülő sétányra. Az utolsó gondolat, ami megfogalmazódik benne, mielőtt még megállna kicsit szusszantani, hogy ha visszaér a futásból, akkor neki fog állni megvágni a rövid kis videó bejegyzéseket, amiket néhány cameosossal készített el. Na meg, amit magáról a Cameosról készített az esti bejegyzésébe, amit lehet, hogy már csak holnap fog felrakni, valahogy a sok interjú után és a futás után lehet már nem lesz hozzá ereje. Miután kifújta magát újra nekiindul, de most valamivel lassabban, csak kicsivel gyorsabban, mint a kocogás.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Nos, miután az a pink csaj összekoszolta a kameráját, úgy döntött, hogy inkább elmegy kiszellőztetni a fejét. Így hát, a kis felszerelésével együtt a sétány mellett ácsorog. Már fel van állítva az állvány, a világítást is elrendezte, szóval indulhat a show.* - Üüüüüdvözlet! Ez itt a Steiner-Hírügynökség! Először is elnézést kérek a hely miatt, de jelenleg ez volt a legnyugisabb hely az egész birtokon. Nos, ott hagytam abba, hogy egy pink liba elcseszte a kamerámat, de sikerült megmentenem! Sőt, az elkövetőről képet is csináltam, szóval majd beszerkesztem a vidibe. Szóval Pinky-Bill vált a műsorunk második számú közellenségévé! Közvetlenül Simone után áll a rangsorban. Sose hittem volna, hogy akad valaki, aki megközelíti annak a csajnak a szintjét, de tévedtem *vág bele vidám mosollyal. Érdekes, hogy milyen vidám, amikor másokat mocskol be, nem?* - Szóval, gondolom valami sötét témát kitalálnom, mert az illene a helyhez, de inkább sztorizok a helyről. Mit is mondhatnék a Fyronról? Nos, amolyan mini Roxfort. Azzal a különbséggel, hogy jobb a kaja, kényelmesebb az ágy meg nem mozognak a lépcsők. És nehezebben tévedsz el. Na, itt van három ház. Én sylorinás vagyok. Állítólag idetartoznak a köcsögök, szóval jó helyre kerültem. Mellesleg ki nem találnátok mi a sylorina színe! Zöld. Komolyan, Mardekár-fíling?! Neee mááár! Aztán van még két ház, a Cameos meg az Erethon. Piros és kék. Fura mód szegény Hugrásokat kihagyták. Szíívááás. Mondjuk a sárga amúgy is egy fos szín, szóval nem bánom *dumál a suliról miközben veszi a kamera.* - Ja, amúgy még annyit a suliról, hogy ez is a dédapám idejében készülhetett, vagy annál öregebb és fú! Ugyan olyan dohos, mint a Roxfort! Remélem, itt nem találok döglött patkányokat… *És csak magyaráz tovább önfeledten, aztán elcsendesül és a homlokát ráncolva ácsorog Aztán odamegy a kamerához, és kinyomja.* - Ez így nem jó. Találnom kell egy stúdiót… *morogja, aztán felkapja a fejét, amikor lépteket hall. A kis kézi kamerát lekapja az állványról, és ismét elindít egy felvételt. Amikor pedig meglátja, hogy kikerült a felvételre felüvölt, és hátra esik.* - Te mégis mi a francot keresel itt?! *kezd el üvöltözni miután felpattant a földről. Odamasírozik a csajhoz, és végigméri.* - Kísértet, hologramm, vagy sajnos élő személy? Mi a francért kell folyton utánam koslatnod? Azért ne szeress ennyire légyszi! Tudom, hogy tökéletes vagyok, de ez több a soknál! *fakad ki, és annyira kikészül, hogy a kameráját is kikapcsolja. Idegbetegül szuszogva mered a lányra. Na, már csak ő hiányzott!*
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Tök nyugodtan kocog tovább, fejben már a videó megvágásán ügyködik és még teljesen véletlenül sem figyel fel a srácra, amíg az ki nem ugrik elé és kérdőre nem vonja. El tudjuk képzelni a lány milyen fejet vághat, mikor leesik neki, hogy pontosan Julian Steiner, az az egoista, idióta, barom áll előtte, aki már a Roxfortban is folyton idegesítette. Pedig mégis mit tett a lány ellene? Semmit! Szinte felrobban a dühtől és ő is kérdőre vonja a másikat.* - Mi az, hogy én mit keresek itt? Te mit keresel itt?! *Vörösödik el egy picit a lány feje és azért magában jót nevet azon, ahogy a srác hanyatdobta magát, kár, hogy a kamera azt nem vette...* - Nem koslatok utánad, te követsz engem! Én voltam itt előbb. *Fakad ki a lány.* - A halálom szeretne csak téged! *Szinte megőrül már a srác egoista szövegeitől, azt hitte itt legalább nyugta lesz. Egy mély levegőt vesz és magában dühöng, hogy mégis mi a jó édes istenért nem tud végre megszabadulni a sráctól?! Ez az átka? Eljött ide, az isten háta mögé, egy nyugodt kis szigetre, erre itt is kivel fut össze?! Hát vele! Ilyen a lány szerencséje...*
Julian Steiner- .::Diák::.
* Kisebb idegrohamot kap, amikor Simone felbukkan, aztán a csaj reakcióját látván ő tör ki hangosan röhögésben.* - Ez poén! Basszus, kinyomtam a kamerát! Meg tudnád ismételni? *pattant ki a fület a kamerának, és a lány felé tartja.* - Mondták már, hogy vörösen cuki vagy? *nevet miközben még mindig a csajt veszi.* - Amúgy elhiheted nekem, hogy nem önszántamból jöttem, hanem a családom idepaterolt *rándítja meg a vállát. Úgy tűnik, elmúlt a kezdeti sokk. * - Szóval Cicus, te mit keresel itt, az Isten háta mögött? Azon kívül persze, hogy követtél *interjúvolja meg a csajt. Sőt, akár képes is lenne utána rohanni, hogy felvegye a nagy találkozást.* - Cicus! Én nem is lennék itt! Jelenleg épp egy hannoveri közönségtalálkozón kéne lennem, és szórakoztatnom kéne a rajongókat, e helyett meg itt cseverészek veled! Amúgy, ez a sziget rajta van egyáltalán a térképen? Mert szerintem k****ra nincs rajta! És bocsika, de ÉN voltam itt előbb *magyaráz tovább, majd a halálos dologra elvigyorodik.* - Hiába tagadod, tudom, hogy odáig vagy értem *villant egy szívdöglesztő mosolyt a lányra. Igaz, tudja, hogy ez Simone-t nem fogja meghatni, de attól még imádja csesztetni a csajt.* - Szóval, ha már úgy is itt vagy élőben, akkor talán nyilatkozhatnál is arról a kedves rajongóimnak, hogy miért utálsz, mint a szart! Megtennéd? Nagyooon kíváncsi vagyok rá, hogy mivel vívtam ki a neves Simone Bellerose utálatát. Talán az volt a baj, hogy lenyúltam előled a kviddics-csapatot? Vagy, hogy nekem a könyvtáros megengedte, hogy hangoskodjak? Na, fedd fel kis titkaidat a kamerának! A kamera szeret téged Simone. Vallj színt! *kezd el ismét baromkodni. Oké, Julian rendben van. Eleinte úgy nézett ki, hogy kisebb idegbajt kap, de úgy tűnik a csaj reakciója jót tett neki.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
- Ismétli a tudod ki neked! *Feleli a lány dühösen a kezével kitakarva a kamera látóterét. Még, hogy ő Julian kis filmjén, még csak az hiányzik neki!* - Azonnal kapcsold ki a kamerát! *Parancsol rá a lány és egyszerűen kisétál a kamera elől, ha azt nem kapcsolják ki. Legszívesebben felképelné a srácot, miért kell neki mindenhol vele összefutnia?! Már lassan komolyan kezdi elhinni, hogy el van átkozva! A vöröses megjegyzésre csak rámorran a srácra és ha az nem hajlandó kikapcsolni a kameráját, akkor csak kerülgeti, hogy felvegyék. A kamerához nem ér, akármennyire is utálja a srácot, a kamera az szent, ezt mint szintén gyakorlott videóblogger ő is tudja.* - Tudod ki követne téged! És nem vagyok Cicus! *Csattan fel a lány. Komolyan, a srác az egyetlen, aki fel tudja húzni az agyát. De vajon miért is?* - Hagyd már ezt a Cicusozást! Amúgy is, ha nem tudnád, akkor elárulom, hogy nem kötelező az iskola területén tartózkodni a szünet ideje alatt. *Jegyzi meg a lány epésen, mintha valami orbitálisan nagy dolgot nem tudna a srác.* - Hát pedig elhiheted, hogy nem érdekelsz! Nálad sokkal jobbat is találok. *Feleli a lány, enyhén felhúzva az orrát. Amúgy tényleg nem hatja meg a lányt, igazából nagyon nem is figyel a srácra, csak úgy szikráznak a szemeiből a gyűlölet kis villámai...* - Lehet, hogy a kamera engem szeret, de nem tudom, hogy a te marhaságaidat is-e. *Dühöng tovább a lány és igyekszik kikerülni a kamera látóköréből.* - Különben is, ne nézz ilyen gyerekesnek, egyszerűen kivívtad a viselkedésseddel az ellenszenvemet! *Feleli a lány és így is van! A srác folyton cseszteti, mégis mit vár Simtől?! Amúgy a lányt még mindig a dühroham kerülgeti, de lassan ő is lenyugszik és csak az egészséges - vagy mégsem...? - versenyszellem marad meg benne.*
Julian Steiner- .::Diák::.
– Nana! Gondolj a rajongókra! te, a csodálatos Simone Bellerose nem káromkodhat a kamerába! A végén még mit gondolnának rólad? *lengeti a mutatóujját és cöcög. Amúgy élvezi ám a dolgot, és amikor a lány megpróbálja eltakarni a kamerát, akkor elugrik előle.* - Mi az, hirtelen lámpalázas lettél? *villant még egy kacér mosolyt.* - Ki is? Ja, te *ölti ki a nyelvét a lányra. Na, megint kezdődik. Pedig kezdtünk reménykedni, hogy a Roxfort után lenyugodott. Nos, nem.* - Jó akkor, Cica, Cicám, Cicuskám. Melyiket szeretné? Én szívem szerint jobban ragaszkodom a Cicushoz. De megengedem, hogy válassz! *mosolyog szelíden a lányra. Még cuki is lenne, ha nem lenne ilyen rohadék.* - sajnálom, nem tudom. A szívemhez nőtt, veled együtt *jegyzi meg drámai hangon, és alig bírja visszatartani a vihogását. Majd a sulis megjegyzésre negédesen elmosolyodik, és közelebb lép/hajol a lányhoz.* - Elárulok neked egy titkot… A faterom olyan bűbájt szórt rám, ami miatt nem hagyhatom el a szigetet. Szóval megszívtam. Nem mehetek sehová. Különben is! Nem vagyok hülye! Már rég megléptem volna *szusszant fel. Aztán a lány kimond két olyan mondatot, amire a srác elvigyorodik.* ~Milyen jó is lesz majd összevágni! *örül magában. Simone nem kellett volna nyilatkoznod a kamera előtt.* - Hááát, te tudod. De ezt csak azért mondod, mert nem ismersz *nevet fel. Mert amúgy tényleg nem ismeri. Az igazi Julian Steinert csak a családja ismeri, más nem.* - Ó. hidd el, nagyon szereti! A rajongók imádják ahogy kommentálok*vigyorog nagyképűen.* - A viselkedésemmel? Cicus, te voltál az, aki folyton belém kötött! És, ha nem lennék ilyen, akkor senki nem nézné a műsort! *vonja meg a vállát. Viszont továbbra is a lányt bámulja, és ebben a cuccban igencsak megnézi magának. Hiába, pasiból van…*
Simone Bellerose- .::Diák::.
- Hát akkor üzennék valamit a rajongóknak. *Kezd bele negédesen, bár a folytatás már lehet közel sem ilyen...* - Kedves rajongók! Mint láthatjátok, ez egy különleges alkalom, mivel ez az idióta most velem szándékozik interjút készíteni! El sem merem képzelni, hogy mi lesz belőle, de őt ismervén valami közröhej... Azért jó szórakozást nektek és ha kíváncsiak lennétek az eredeti verzióra, keressétek fel az én blogomat! simon.bellerose.blog.hu *Kacsint a kamerába és ismét csak kitakarja magát. Személy szerint még a halálos ágyán se akarná, hogy Julian hülye műsorában szerepeljen, de egy kis reklám azért belefért...* - Nem, csak nincs kedvem hozzá, hogy a te műsorodban szerepeljek. *Fintorog a srácra és csak annyira beszél hangosan, hogy a kamera minél kevesebbet érzékeljen belőle, de a srác azért még hallja, legalább a szitkozódásokat, ha vannak. Bár az nem Sim asztala.* - Te komplett hülye vagy! *Csattan ki a lány, tartva a megfelelő hangerőt és persze a kis villámok ismét Julian felé cikáznak. Egyszerűen nem bírja elviselni a srácot...* - Egyiket sem, szólíts a nevemen, ahogy azt a normális emberek szokták! *Felel a lány karba font kézzel, mindig úgy helyezkedve, hogy ne nagyon látszódjon a kamerában. Ha már a srác nem hajlandó kikapcsolni...* - Na mi van, a nyaggatásod rajongássá vált? *Jegyzi meg egy újabb fintorral és viszketni kezd a tenyere egy jó kis pofonra...* - Oh, de tudlak sajnálni... Mit szólsz hozzá, segítek feloldani a bűbájt, te pedig elhúzol innen? *Ajánlja fel a lány, bár a srácon való segítségtől még a szőr is feláll a hátán... De hát a nemes cél érdekében bármit!* - Nem is akarlak! *Csattan fel a lány és ő úgy dönt, hogy szépen tovább áll. Még a vágásokat is meg kell csinálnia, nincs neki ideje a srác hülyeségeire!* - Peeersze. *Feleli Simone a következőre meg már megint teljesen kiakad. Most komolyan, valaha lesz nyugta a lánynak?* - Ez nem igaz, te kezdted az egészet! *Akad ki és igaz, hogy ő is visszaszólt, de csak mert már akkor sem volt hajlandó nyugtot hagyni a lánynak, neki pedig elege lett ebből. Amúgy nem tűnik fel neki, hogy a másik megbámulná, pontosabban a düh tökéletesen elvakította már ahhoz, hogy bármit is észrevegyen.* - Na idefigyelj Julian, nincs időm nekem a kis szórakozásaidra! Fontos dolgom van, amit ma még meg kellene csinálnom. Egyáltalán mennyi az idő?! Na mindegy, biztosan későre jár, szóval én távozok és ne merj követni a kamerával! *Viharzik el a lány, az utolsó mondatnál még hátrafordulva és egy szúrós pillantást a másikra vetve. Amint pedig felér a cameos lányhálóba magához veszi a laptopot, megvágja a videógat és egy, a mai nap utolsó eseményeit magába foglaló videóbejegyzést oszt meg a szeretett közönségével.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Vigyorogva figyeli, ahogy a csaj reklámozza magát. Igazából, úgyse fog belekerülni a műsorába, de élvezi a dolgot. De örüljön csak a lány, ha azt hiszi lefogja adni a műsorába. Igazából minden hülyeséget felvesz, aztán sokáig vagdossa a filmet, amíg tökéletes nem lesz. Ez így megy Juliannál.* - Köszönjük az értékelhető megnyilvánulást, Simone *húzódnak egy féloldalas mosolyra az ajkai, aztán maga felé fordítja a kamerát.* - Igen, kedves rajongók! Ne felejtsetek el kattolni az oldalra! *”Buzdítja” a rajongóit arra, hogy nézzék meg Simone blogját, de ez se fog bekerülni a műsorba. Aztán a lány következő mondatára elkeseredett képet vág.* - Hát… Ezzel most összetörted a szívem! *remegnek meg az ajkai, aztán felröhög.* - Úgyse kellenél, mert a végén még elcsesznéd a műsoromat *vigyorog pimaszul a csajra. Majd arra, hogy egy idióta, csak nevet. Tudja, ő hogy az, azért szeretik.* - Mivel az előbb említetted, hogy nem vagyok normális, ezért én nem is foglak a rendes neveden hívni, Cicus.* Egyszerűen lehetetlen letörölni azt a szemét, pöffeszkedő vigyort a képéről.* - Nem, igazából csak színészkedem *kacsint a csajra szemtelenül. Milyen kis pimasz! Aztán a csaj ajánlatára elhúzza a száját.* - Nem tudnád te azt a bűbájt megtörni *suttogja a lány felé. Nem az, hogy lebecsüli a csaj képességeit, hanem ismeri az apját, és tudja, hogy eléggé erős bűbájt szórt rá.*- Látod, ezért se vagyok veled kedves soha… Ha te sem vagy az… *rázza meg drámaian a fejét. Ő ezt komolyan élvezi…* - Tévedsz, te kezdted *javítja ki a lányt. Úgy tűnik, ez örökös vita téma lesz…* - Lassan egy óra *pillant a karórájára.* - Hidd el, nekem is van még dolgom. Jó éjt, Cicus! *vigyorog, aztán ahogy a lány megfordul egyből filmezni kezdi.*
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
* A férjével együtt sétálgat és várja a nevelő apját. Közben néha néha megcsókolják egymást és kézen fogva sétálnak beszélgetnek. Próbálja kicsit Bemutatni Sayonnak milyen is a nevelőapja. Miket kell tudni róla meg ilyenek. Hogy ne érje a párját váratlanul semmi. Próbálja mindenre fölkészíteni. Bárcsak apját is tudná, hogy vajon mennyire várja ezt a találkozót. Nagyon reméli, hogy nem lesz semmi probléma az egész bemutatás alatt. De majd kiderül mi lesz.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Jesmon elgondolkozva, maga elé meredve, nyugodt léptekkel halad a sétányon a megbeszélt találka helyszíne felé. Bár tudja, hogy nagyon sok dolga lenne, tisztában van azzal is, hogy jót tesz, ha egy kicsit másra is koncentrál a munkáján kívül. Amúgy is sajnálja, hogy csak ennyire ritkán találkozik nevelt lányával. Hiszen még a jegyesét sem látta. Pedig már egy jó ideje együtt vannak. Mindegy, ennek is eljött az ideje, végre valahára. Őszintén szólva nem igazán jutott eszébe az ősdémonnak mostanság, hogy meg kéne ejteni ezt a találkozót, amit kicsit talán szégyell, de elismeri, hogy jó indoka volt rá. Hiszen annyi más dolga van, nem csoda, hogy ez az egy már nem jutott eszébe. Most szinte teljesen az arkangyalokkal és a tervvel van elfoglalva, és még lenne más dolga is bőven. Például a Mentálmágia órák megtervezése, vagy a történelem tananyag összeállítása. Ezeket most mégis későbbre kell halasztania, mert jelenleg Michael az elsődleges probléma. Nem is igazán sikerül elterelnie a gondolatait mire odaér a párhoz, de ezen nem lepődik meg különösképpen. Majd talán ha beindul a beszélgetés. Már ha Jesmon most képes lesz hosszabb dialógust lefolytatni bárkivel is.* - Sziasztok. *Köszön rájuk mosolyogva, amint megfelelően közel ért hozzájuk.* - Elnézést a késésért, túlságosan belemerültem a munkába. Mint mostanában szinte mindig... *Kezd bele a magyarázkodásba továbbra is egy halvány, zavart mosollyal.* - Sajnálom, hogy csak most értem rá, már korábban is meg akartam volna ejteni ezt a találkozót. *Teszi még hozzá, majd mostmár hagyja, hadd beszéljen nevelt lánya.*
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
*Amikor nevelőapja, odaér hozzájuk és rájuk köszön megfordul odamegy hozzá egy puszit nyom az arcára majd egy* - Szia apu! * kíséretében visszatér a párja mellé.* -Semmi gond. Gond észre se vettük * mondja még az elhangzott magyarázkodásra.* - Szóval ő itt a párom akiről beszéltem. Sayon. * mutat rá közben párjára* - Sayon ő pedig a nevelőapám Jesmon. * mutat most a nevelőapjára majd megvárja amíg a két férfi kezet fog és utána folytatja.* -Sayon az egyik legügyesebb diák volt a tavalyi évben az óráimon, nagyon jól teljesített. Aztán egyik óra után mondta el mit érez irántam. Akkor jöttünk össze Aztán pár hónappal később megkérte a kezemet. Én pedig igent mondtam. * kezdi el mesélni, de nagyon nem megy bele a dologba. Kíváncsi apja, mit gondol erről majd ha hallotta mindkét férfi véleményét egy hosszabb hatásszünet után ismét megszólal.* és van valami amiről még egyikőtök se tud. * mondja egy csalfa mosollyal az arcán. és megint egy szünetet tart ami a két férfi számára idegtépőnek tűnhet.* - Apu, Sayon.. * megint egy kis hatás szünet.* Én... Gyereket várok. Még csak a második hónapban vagyok. De ez most már biztos. Azt mondta az orvos.* és egy örömteli csókot ad párjának majd egy puszit lehel apja homlokára.*
// Sayon //
* Amikor megérkezik Loras nevelőapja megérkezik biccent a fejével. Nála ez már megszokás, hogy csak így köszön, hogy nem szólal meg. Mosolyogva nézi amint párja megpuszilja apját és hallgatja amit mond Amikor a bemutatásra kerül sor miután kimondták a nevét előre nyújtja kézfogásra a kezét és megszólal.* - Lord Sayon Merlioth. Ha jól tudom ön az új házvezetőnk. Igaz? * kérdezi még meg mielőtt párja belefogna abba, hogy hogyan is jöttek össze és kérte meg a kezét és persze közben helyeslően bólogat. Nem túl bőbeszédű ugyanis nem igazán tudja, hogy mit mondjon. Szóval inkább Lorasra hagyja a beszédet. Ám amikor az közli, hogy van valami amiről egyikőjük se tud nagyon oda figyel. A szüneteket túlságosan hosszúnak és idegtépőnek érzi, de amikor meghallja a hírt odalép a párjához miután az az apjának is adott egy puszit átöleli megcsókolja és utána kezét óvatosan odarakja Loras hasára.* - Egy kis harcosunk lesz? Ez nagyon jó hír. Nagyon örülök neki. * mondja és sugárzik az örömtől.*
// Sayon //
* Amikor megérkezik Loras nevelőapja megérkezik biccent a fejével. Nála ez már megszokás, hogy csak így köszön, hogy nem szólal meg. Mosolyogva nézi amint párja megpuszilja apját és hallgatja amit mond Amikor a bemutatásra kerül sor miután kimondták a nevét előre nyújtja kézfogásra a kezét és megszólal.* - Lord Sayon Merlioth. Ha jól tudom ön az új házvezetőnk. Igaz? * kérdezi még meg mielőtt párja belefogna abba, hogy hogyan is jöttek össze és kérte meg a kezét és persze közben helyeslően bólogat. Nem túl bőbeszédű ugyanis nem igazán tudja, hogy mit mondjon. Szóval inkább Lorasra hagyja a beszédet. Ám amikor az közli, hogy van valami amiről egyikőjük se tud nagyon oda figyel. A szüneteket túlságosan hosszúnak és idegtépőnek érzi, de amikor meghallja a hírt odalép a párjához miután az az apjának is adott egy puszit átöleli megcsókolja és utána kezét óvatosan odarakja Loras hasára.* - Egy kis harcosunk lesz? Ez nagyon jó hír. Nagyon örülök neki. * mondja és sugárzik az örömtől.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Ahogy kap egy puszit, elmosolyodik, majd viszonozza - igen, nem kell meglepődni, fejlődőképes -, majd miután bemutatják Sayonnak, odalép hozzá és kezet nyújt neki. Nem igazán zavarja, hogy a fiú nem beszél sokat, amúgy sem szereti túlzottan a felesleges beszédet. A hallgatással többet tud kezdeni.* - Igen, én vagyok, de ismerlek már az óráimról. *Teszi hozzá még mindig a lehető legbizalomgerjesztőbben mosolyogva. Ha Loras szerelmes belé, ő aztán semmi pénzért nem szeretné elrontani a kapcsolatot. Így hát próbál minél kedvesebben viselkedni Sayonnal, már amennyire kedvesen tud viselkedni most bárkivel is. Kicsit keveset - semennyit sem - aludt az elmúlt hetekben, ráadásul folyamatos stressz és nyomás alatt van. Kezd nagyon tartani tőle, hogy ennek következményei lesznek. Az egymásra találásuk történetét is mosolyogva hallgatja végig, majd csak néhány szót fűz hozzá.* - Örülök, hogy így alakult. Remélem, még sokáig boldogok lesztek együtt. *Ajaj Jesmon, ma nem igazán megy a kommunikáció. Kezdesz eléggé össze-vissza beszélni, nem gondolod? Mindegy, egyelőre még nem olyan vészes a helyzet. Mikor Loras bejelenti, hogy van valami, amit még nem tudnak, meglepődve vonja fel a szemöldökét. Fogalma sincs, miről lehet szó, de kíváncsian hallgatja. Aztán amikor a nevelt lánya kimondja, hogy várandós, egy cseppet elképed. Hogy micsoda? Egy gyerek? Lorasnak gyereke fog születni? Ezzel az információval egyelőre nem igazán tud mit kezdeni, így hát csak áll és pislog, miközben Loras megpuszilja, aztán pedig együtt örül a vőlegényével. Gyerek... Egy kisbaba... Már-már ijesztővé kezd válni az ősdémon mozdulatlan pislogása, mikor végre észreveszi magát és cseppet zavartan elmosolyodik.* - Gratulálok. Biztos vagyok benne, hogy remek szülők lesztek. *Mosolyog rájuk, a lehető legudvariasabban, de mindeközben éppen azt próbálja meg megakadályozni, hogy itt helyben elájuljon. Feldolgozta, hogy száműzték a Pokolból, még azt is, hogy Lucifer elfogta Michaelt, de azt, hogy a nevelt lányának gyereke fog születni, valahogy nem sikerül. Egy teáskanál. Egy teáskanál érzelmi színvonalán állsz, Jesmon Helar.*
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
* Mosolyogva nézi amint a két férfi a kézfogás után beszélget. Mind a kettő fontos számára az egyik mert megmentette és apja helyett apja neki. A másik meg mert a szerelme és a leendő gyermekének az apja. Majd ugye röviden elmeséli, hogy hogyan jöttek össze. Meg utána közli azt hogy terhes. Apján látja, hogy teljesen lefagyott ezért miután Sayonnak elmondja, hogy* - Igen egy kis harcos lesz. * az apjához fordul és feszülten figyel, nem tudja, hogy most gondolkodik e vagy teljesen lefagyott a hír hallatán és csak áll. Aztán amikor apja végre megszólal egy nagyon halk észrevehetetlen sóhaj hagyja el.* -köszönjük. * mondja a gratulációra és arra, hogy biztos remek szülők lesznek.* - Apu még egy kérdésem illetve kérésem lenne. Szeretnénk ha te is az áldásodat adnád ránk. * mondja és kérőn néz az apjára.*
* Amikor Jesmon mondja, hogy már órát is tartott neki, hirtelen észbe kap.* - Persze. Elnézést csak nem gondoltam hirtelen az órákra. * mondja és kicsit meg is van illetődve, hogy elfeledkezett róla. Aztán ugye jön a jó hír aminek köszönhetően teljesen oda van meg vissza. Majd amikor a párja nevelőapja megszólal, hogy gratulál, meg, hogy biztosan jó szülők lesznek a párjával együtt mondja, hogy* köszönöm * majd amikor Loras rátér az áldásos dologra ő is Jesmon felé néz és várja, hogy vajon bele egyezik e és megadja e nekik a kért áldást.*
* Amikor Jesmon mondja, hogy már órát is tartott neki, hirtelen észbe kap.* - Persze. Elnézést csak nem gondoltam hirtelen az órákra. * mondja és kicsit meg is van illetődve, hogy elfeledkezett róla. Aztán ugye jön a jó hír aminek köszönhetően teljesen oda van meg vissza. Majd amikor a párja nevelőapja megszólal, hogy gratulál, meg, hogy biztosan jó szülők lesznek a párjával együtt mondja, hogy* köszönöm * majd amikor Loras rátér az áldásos dologra ő is Jesmon felé néz és várja, hogy vajon bele egyezik e és megadja e nekik a kért áldást.*
Charlotte Devon- .::Diák::.
*Egy hatalmas, kötött sálba és fehér, kötött, füles sapka mögé rejtőzött alak lép ki az Akadémia ajtaján, majd mosolyogva - bár ez nem látszik, hiszen csak a szemei lógnak ki a sálból - körbenéz a havas tájon, s kilép a sétányra. A fent említetteken kívül egy pufi, piros dzsekit, több réteg fekete nadrágot és egy fehér hótaposó csizmát visel. Emberünk, azaz valanunk, aki nem más, mint Charlotte, lassú léptekkel, nézelődve elindul a sétányon, hogy megtegye immár szokásossá vált esti hósétáját. Általában nem egyedül jön, de most senkit sem tudott magával kirángatni a meleg és kellemes hangulatú hálókörletükből. Nem maradt hát más választása, minthogy magában tegyen sétát. Igazából nem bánja annyira, hiszen azért ön ki, mert egyszerűen imádja a havat, képtelen betelni vele. A Purgatóriumban ugyebár ilyesmi nemigen létezik, s Lotte, amióta a Földön tartózkodik, nem is látott havat - Londonban az előző télen ugyanis nem havazott. Most azonban... Nos, amióta csak leesett az első centi, alig bír tőle elszakadni. Naponta többször is kijön, és akit csak rá tud beszélni egy hócsatára, kirángat magával. Ennek az eredményeképp tulajdonképpen hetek óta meg van fázva, de nem zavartatja magát különösebben. Most jó a kedve. Azt hiszem, az indok egyértelmű - és nem csak a havat lehet ide sorolni. Kamennel nagyot léptek, habár egy külső szemlélő igencsak meglepődhetne Lotte reakcióján, hiszen még azt is nehéz erre a kapcsolatra rámondani, hogy kapcsolat. Mégis... Az erethonos lány már annyit várt, annyit szenvedett, hogy számára ez maga a megváltás. Túlzás azt mondani, hogy megelégedne ennyivel, de... Egyelőre beéri vele, s ahelyett, hogy újabb vágyakat szőne, örül annak, ami van. Mikor kiér a kastélyból ráadó fény köréből, s már csak a sétányt megvilágító, halványan derengő lámpások adnak neki némi fényt, megáll, s a mellette magasodó hókupachoz lép. Könyékig belenyúl a fehér, vattaszerű anyagba, majd hirtelen felrántva a kezét, mesterséges havazást idéz elő. Nevetve fordul egyet a tengelye körül, eközben szerencsésen megcsúszik, és hanyatt beledől a több méternyi hóba - persze nem süllyed le, csak alig, hiszen nem olyan nehéz, és az alsóbb rétegek már megszilárdultak.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
*Andrew kényelmes léptekkel sétálgat, lassan visszafelé indulva a Béke Csarnokából, a vidáman körülötte repkedő Vicarah-val. Nem mondhatni, hogy annyira sokat javult a kapcsolatuk, de azért jelentősen fejlődtek, legalábbis most már Drew is hajlandó tudomást venni a kis lényről, aki ezt meglepő örömmel fogadja. Egyértelműen hatott rá az a beszélgetés Isabellával... Valószínűleg szüksége volt már rá, hogy valaki leszidja, amiért nem foglalkozik vele, mert így végre sikerült továbblépnie azon, hogy a kis lény Caleantól származik. Persze az is lehetséges, hogy az idő is jótékony hatással van rá, bár még mindig háromszor annyit gondol a vámpírlordra, mint az szerinte szükséges és helyes lenne, de mindegy. Ahogyan tehát visszafelé sétál, a távolban észreveszi Lottét, bár ekkor még nem sikerül beazonosítania, ahogyan azonban közeledik hozzá, meglátja, ahogyan beleesik a hóba, mire felvonja a szemöldökét, de kuncog is egyet, majd sietősebbre veszi a lépteit.* - Minden rendben? *kérdezi, amikor már hallótávolságba ér, meg hát itt már azt is sikerül megállapítania, hogy Charlotte-tal van dolga. Persze segít a lánynak kikászálódni a hóból - már amennyiben annak ilyen szándékai vannak -, majd rávigyorog.* - Hát te? Hogyhogy így egyedül? *kérdezi jókedvűen. Annyira még nem ismerik egymást, sőt, ha Andrew belegondolna, rájönne, hogy tulajdonképpen még nem beszéltek soha, de ő annyira tisztában van vele, hogy ki a másik, hogy valahogy eszébe sem jut, hogy tulajdonképpen ő még nem is ismeri. Elvileg. Nos, minden esetre Lotte valószínűleg nem tudja, hogy ő kicsoda, maximum onnan sejtheti, hogy ha megfigyelte Kament, viszonylag sokszor szoktak együtt ülni az ebédlőben, szóval innen sejtheti, hogy a fiúnak a szerelméhez van valami köze. Na mindegy, a lényeg, hogy Andrew teljesen közvetlenül viszonyul hozzá, sikeresen elfelejtve, hogy ők igazából még nem is beszéltek soha.*
Charlotte Devon- .::Diák::.
*A közeledő lépteket nem hallja meg, mivel a sapka és a hó teljesen leszigetelik előle a külvilágot. Amint azonban Andrew belép az igencsak szűk látókörébe, azonnal fel is ismeri a fiút - habár a neve, akárhogy is gondolkozik, nem ugrik be neki. Annyit tud, hogy sokszor van Kamennel és Cameosos. Biztosan hallotta már a nevét, de egyszerűen nem jut eszébe.* - Öh, persze. *Nevet fel, ahogy a fiú kiszedi őt a hókupacból.* - Vigyázz, csúszós. *Bök még mindig széles mosollyal a sétány kövezete felé, miközben megpróbálja megtisztítani a ruházatát a rátapadt hótól.* - Áh, senki sem volt hajlandó lejönni velem, azt mondják, hideg van, meg hogy mit pattogok mindig, maradjak már nyugodtan. *Fintorog egyet, aztán lehúzza a sapkát a fejéről, szabadon engedve jelentős mennyiségű, hullámos hajzuhatagát, s kirázza mindkettőből - mármint a hajából és a sapkából - a havat. Kicsit talán túlzott lendülettel teszi ezt, mivel végeredményül Andrewnak is jut a csapadékból egy kevés.* - Bocsi. *Nevet fel, ahogy visszateszi a sapkáját és ő is meglátja, majd lesöpör egy darabot a fiú kabátjáról. Nos, ő nem tud róla valami sokat, ő alapvetően elég közvetlen mindenkivel, pláne azzal, aki ilyen közvetlenül szól hozzá. Egyelőre nem köti össze ezt a furcsa hangnemet azzal, hogy Drew Kamen miatt hallott róla, bár ha belegondolna, valószínűleg leesne neki. Eszébe jut, hogy talán be kéne mutatkoznia, de ekkor tekintete a fiú mellé siklik...* - Úúú... Nemár. Van egy sárkányod? *Kerekedik el a szeme, majd leguggol, s alaposabban szemügyre veszi a lényt.* - Szia. Hogy hívnak? *Mosolyog Vicarahra. Még sosem társalgott sárkánnyal (sőt, nem is találkozott még egyel sem), így igazából azt sem tudja, hogy tud-e beszélni, de úgy véli, majd most kiderül... Ha meg nem tud, majd a gazdája válaszol a kérdésre.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
- Igen, látom *vigyorodik el jókedvűen a figyelmeztetésre. Azt már nem teszi hozzá, hogy ő enélkül is rájött, mert nem tartja illendőnek - talán hatásos volt az elmúlt másfél év, sikerült összeszednie némi illemtudást.* - Ejj... Pedig a tél egy nagyon szép dolog, és szerintem igazán értékelniük kéne, hogy itt hó is van, tekintve, hogy ez egyébként nem olyan gyakori jelenség Angliában *mosolyog. Ő is nagyon tudja értékelni, hogy most kijöhet a hóba, a friss levegőbe... bár annyira már nem él az újdonság bűvöletében, mint Lotte, de tavaly télen ő is folyamatosan kint mászkált, nem tudva betelni vele, hogy végre nem csak a szobaablakból nézheti a lassan szállingózó hópelyheket, hanem mélyen belegázolhat a hóba, élvezheti a tél minden csodáját testközelből. Kicsit sajnálja is azokat az embereket, akik nem képesek meglátni a tél szépségét, merthogy túl hideg, túl vizes, túl ilyen meg olyan. Na nem mintha ő a hideg egy nagy rajongója lenne, bár a nyár is sok neki egy kicsit, de inkább úgy gondolja, hogy minden évszak szépségeit ki kell élvezni és el kell merülni bennük. És ha most tél van és derékig érő hó? Hát akkor örüljünk neki!* - Semmi gond *nevet fel, amikor Lotte összevizezi, de azért megtörli az arcát, megszabadulva a hideg cseppektől. Aztán a lány megpillantja a sárkányát, és láthatóan úgy dönt, hogy ez igenis megér egy külön részt a beszélgetésükből, így halkan sóhajt.* - Igen, van *válaszolja, miközben Vicarah kartávolságon belülre totyog, egyértelműen jelezve, hogy elfogadna némi szeretgetést. Abból sajnos sokat még mindig nem kap... De mint említettem, már így is sokat javult a helyzet.* - Vicarah-nak hívják, és én úgy vettem észre, hogy nem tud beszélni. Nekem gyanús, hogy csak egyelőre, tekintve, hogy egy másik sárkány, akit ismerek, határozottan képes kommunikálni... Ó, de még mennyit *vigyorodik el, ahogyan eszébe jut a Médium. Nagyon régen beszélgetett már vele... vagy nem volt ideje, vagy kedve elmenni odáig, vagy éppen nem találta ott... de határozottan régen találkoztak már. Az is lehet, hogy éppenséggel megtette, amit a sárkány akart tőle, és azóta nem kíváncsi rá... bár ebbe belegondolni is elég kellemetlen. Mindegy, majd valamelyik nap megint megpróbálkozik vele.*
Charlotte Devon- .::Diák::.
*Hát igen, nem is azért közölte, mert újdonság, csak meg akarta vele magyarázni, hogy miért fetrengett a hóban - habár, valószínűleg előbb-utóbb megtette volna magától is, kitelik tőle.* - Igen. Egyetértek. Egyszerűen imádom a havat, és nem tudom feldolgozni, hogy ők mit nem bírnak benne... Na jó, ők is szeretik. *Folytatja gyorsan.* - Csak már megunták. Nem tudom... Nekem sosem elég belőle. *Vigyorodik el ismét.* - Tudod, ahonnan én jöttem, ott nemigen van hó. Sőt. Azt sem tudtam, hogy létezik ilyesmi - és nagyon tetszik. *Nevet fel ismét, hangjában csilingelő boldogsággal. Miután pedig hangot adott hóimádatának, folytatja is.* - Bár igazából az összes évszakot szeretem. Eleve azt a tényt, hogy léteznek évszakok. Hogy nem mindig ugyanolyan idő van... A nyári hőséget, a tavaszi virágtengert, az őszi lombhullatást... Mindegyik gyönyörű. *Mosolyog a fiúra - úgy tűnik, valamiben máris egyetértenek. Ezek után ugyebár kiszúrja a sárkányt, s leguggol mellé. Ahogy az közelebb totyog, Lotte hallat valami furcsa hangot, amivel körülbelül azt fejezi ki, hogy: "istenem, de aranyos!", majd lehúzza az egyik kesztyűjét és megsimogatja - illetve inkább simogatni kezdi, mivel nem függeszti fel ezt a tevékenységét.* - Én még sosem találkoztam egy sárkánnyal sem, szóval fogalmam nincs, beszélnek-e. De ő irtó aranyos! *Mosolyog az apróságra.* - Várj. Te ismersz egy sárkányt? Honnan? *Pislog fel a fiúra. Kicsit furcsa elképzelni, ahogy Andrew egy hatalmas, tűzhányó szörnyeteggel társalog valami erdő szélén... Minden esetre, ha alkalma lenne rá, Lotte is nagyon szívesen megismerkedne egy példánnyal, egyrészt, mert irtó kíváncsi, hogy milyen lehet, másrészt, mert ő bárkivel nagyon szívesen megismerkedik. Egy idő után azonban, bármennyire is aranyosnak találja a kölyöksárkányt, elzsibbad a lába, s kénytelen felegyenesedni.* - Jajj, bocsi, elfelejtettem bemutatkozni. Charlotte vagyok, de nyugodtan szólíts csak Lottenak. *Nyújt mosolyogva kezet, persze a kesztyűt még nem vette vissza.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
- Egyetértek *vigyorodik el jókedvűen Andrew, boldogan nyugtázva, hogy máris bírja a csajt.* - Igazából sokáig nekem se nagyon volt lehetőségem élvezni a havat, szóval én se nagyon tudom megunni. Bár tavaly én már kiélveztem az újdonság varázsa részét a dolognak, még mindig nagyon élvezem. Meg úgy általában, ahogy mondod, szükség van az évszakokra, sokkal élvezhetőbbé teszik az életet *bólogat. Nos, az már biztos, hogy nem lesz problémája Kamen nagy szerelmével, bár ezt amúgy is valószínűnek tartotta: elvégre Giselle-el sem volt különösebben baja, és Kam nem éppen az az ember, aki csak úgy bárkibe belezúg, pláne ha még azt is hozzávesszük, amilyen állapotban volt. Amennyire bezárkózott, még ő is alig tudott hozzáférni, és egyszer-kétszer sikerült is nagyon megsértődnie rá, de azért végül csak feldolgozta. (Más kérdés, hogy ehhez szükség volt egy komolyabb beszélgetésre Patric-kel, aki magyarázott neki néhány dolgot a félvérről, a lényeg, hogy sikerült visszafognia a sértettségét.) Azért elmosolyodik Lotte nyüsszögésére, mert hát ha már ő nem is képes annyira átélni, hogy milyen tündéri is ez a kis teremtmény, az ilyen reakciók egy kicsit elgondolkoztatják.* - Hát... *Drew egy pillanatig érezhetően hezitál, hogy közölje-e a lánnyal, hogy konkrétan itt él egy az iskolában, de végül úgy dönt, valahogy csak túlteszi majd magát rajta...* - Igazából van egy itt az iskolában is. Régebben kettő is volt, de aztán Perathon úrnő elment, és magával vitte Erist is... Viszont a másik még mindig itt van, csak gondolom megint antiszociális. Egy időben nagyon jóban voltam vele, és elég sokat köszönhetek is neki, de mostanában nem beszéltem vele *válaszol végül őszintén. Persze azt már nem fogja elmagyarázni, hogy a Médium az, nem biztos benne, hogy a sárkány nagyon szeretné magát hirdetni, úgyhogy inkább nem mesél róla ennél többet. Maximum ha Lotte rákérdez, akkor majd magyaráz valamit.* - Ó, igen, tényleg, te nem is... Andrew *rázza meg a lány kezét egy zavart mosollyal.* - Bocsi, hogy csak most, csak én ismerlek Kamen miatt, és valahogy eszembe se jutott, hogy tulajdonképpen még nem beszéltünk *mentegetőzik, mert hát tényleg nem jutott el az agyáig, hogy még tulajdonképpen elvileg nem ismerik egymást... De hát ez van, amennyit Kament nyaggatta vele, meg amit ki tudott szedni belőle, eléggé olyan érzése van, mintha már többször is beszélgetett volna a lánnyal.*
Charlotte Devon- .::Diák::.
*Andrew válaszára még mindig mosolyogva bólint. Ő a legtöbb emberrel elég könnyen kijön, sosem voltak szociális problémái, de a fiú kifejezetten szimpatikus számára - amit igen boldogan nyugtáz, tekintve, hogy sokat látja Kamennel, és ha reményei szerint alakulnak a dolgok... Hát, akkor majd sok időt kell kibírniuk egymás közelében. De ezzel a jelenlegi állás szerint nem lesz gond. Aztán ugyebár a sárkányokra terelődik a téma, Lotte pedig jó ideig elvan Vicarah-val. Azonban mikor felemelkedik, feltesz egy újabb kérdést, amire igencsak meghökkentő választ kap.* - Az iskolában? De hogyan? *Kérdi összeráncolt szemöldökkel. Nem, akárhogy is erőlteti az agyát, nem rémlik neki, hogy összefutott volna egy hatalmas, szárnyas, pikkelyes lénnyel, és olyan hely sem jut eszébe, ahova egy ilyen elbújhatna.* - Tud... tud ember alakot ölteni? *Kérdi hirtelen. Ez az egyetlen értelmes ötlet, ami eszébe jut. Persze, hallhatott volna a sárkányról, hiszen Liliya igencsak jó kapcsolatban állt vele, de... Úgy tűnik, barátnőjének nem sok kedve volt szóbahozni a Médiumot. Nagyon jó oka van rá, csak éppen erről Lotte nem tud. Erről senki sem tud. Ugyanis a Médium szerelmet vallott Lilnek - ő pedig ezt senkinek sem mondta el. Lehetséges, hogy ez az elutasítás közrejátszik a sárkány antiszocialitásában? Aztán ugyebár Lotte bemutatkozik, mire végre leesik neki, Andrew miért viselkedett vele ennyire közvetlenül. Bár a sáltól nem annyira látszik, eléggé elpirul a választ hallva, s zavartan fel is nevet.* - Oh... Értem. Remélem, csak jót hallottál rólam. *Mosolyog, még mindig kissé zavartan, s hogy ezt leplezze, kezével a sétányra mutat, néma kérdésként utalva arra, hogy sétálhatnának, mielőtt idefagynak.* - Én is tudtam, ki vagy, sokszor látlak vele, csak a neved nem ugrott be. *Magyarázza, s kicsit akarva-akaratlanul is úgy érzi magát, mint valami híresség, akit mindenki ismer, csak ő nem tudja senkiről, hogy kicsoda. Na persze, ez erős túlzás, és nem is egoista annyira, hogy ilyeneket képzeljen, csak ez a szituáció nagyon erősen ilyesmi érzést keltett benne.*
//FAGY//
//FAGY//
Similar topics
» Sétány
|
|
|