by * Mikor Bianca elsírja magát még képes vagyok állni és úgy hallgatom amit mond de amikor a bukást emlegeti összeesek.* - Nem bírom. Nem tudom elviselni azt a tényt, hogy meg kellett ölnöm valakit. Nagyon rossz érzés. Olyan mintha egy jeges tőrt döfnének a szívedbe. Aludni is képtelen vagyok azóta, mert ha lehunyom a szemem akkor a nőt látom előttem amint az utolsókat rángja még mielőtt megfullad a saját vérében látom ahogy a könny folyik a szeméből és hallom az utolsó szavait amiket még képes volt kimondani. Elviselhetetlen érzés. De nem tudok vele mit kezdeni. Olyan ez mintha nem is tudom, mintha nem lennék már az aki eddig voltam. Mintha az eddigi lényem eltűnt volna. Nagyon félek. * mondom és közben igyekszem minél kevésbé rá hagyatkozni ám amikor felrepül és elkezd cipelni nem bírom tovább a segítségemet nyújtani neki. Félkábán fekszem a karjai között. Majd amikor megérkezünk az Ispotályba megszólalok.* - Kamen-t akarom, ő jöjjön. Beszélnem kell vele. Azonnal beszélnem kell vele. * Ha megjön akkor ennyit mondok neki.* Beszélnünk kell a bukásról meg szólj Jesmonnak, hogy valamikor látogasson meg.* Aztán hagyom, hogy ellássa a sebeim. Amikor a törött szárny következik ordítok a fájdalomtól, de az istenért nem fogadok el fájdalom csillapítót. és minél inkább fáj annál inkább ordítok és nem érdekel az, hogy ki hallja és ki nem. Most képtelen vagyok az öngyógyításra. Az összes energiám arra ment, hogy amíg eljutok Fyronba életben tartsam magam. Ez sikerült is. Ami miatt büszke vagyok magamra.* - Bianca, itt leszel mellettem, ha felkelek itt leszel? Nem bírnám elviselni, ha elhagynál. Szeretlek. * mondom azzal becsukódik a szemem és az ájulás utáni alvás derengésébe merülök, mely ezúttal is azt a rémálmot takarja mint minden egyes éjszakám mióta megöltem azt az őrt.
+9
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Bianca D. McCarthy
Esteron Baltazaar
Andrew Mason
Amanda Helgesen
Melantha Goldwin
Alexander S. Price
Delia
13 posters
Crystäl öböl
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
Victoria Jones- .::Diák::.
*A ma nem csináltam semmit csak feküdtem az ágyban egész nap és olvastam. Nem is szóltam ma senkihez, de nem is baj, mert néha kell ilyen. Ma úgy döntöttem Sherlockot olvasok és odaátot néztem. Nem fogok tanulni minek? Aztán kora délután úgy döntöttem, hogy elindulok ki a térre a többiekhez, hiszen jó idő van. Tavasz első gördeszkázása… aztán hamar eltelt a délután. A fülemben a Smooth Crminal szól és egy fekete felső van rajtam meg farmer nadrág és a sportcipő. Hajam hullámosra van megcsinálva.. mostanában nem is tudom, jól esik Jonathannal lenni és látszik az is, hogy egy kicsit meg vagyok változva. Persze randizgatások meghozzák az eredményt. Persze ennek is örülök. A Cameosban kerestem John-t, de nem találtam sehol aztán inkább szóltam Eriknek menjünk már el valahova. Szóval a rock zene szól nálam amíg megérkezek a megfelelő helyre. Legalább este megnézzük a szigetet még úgyse jártam ebben az évben a szigeten… A Crystäl-öböl pedig nyugis a tavaszi fesztiválok pedig jövő héttől kezdődnek és azért várom mik lesznek. Addig bámulom az öblöt, és hallgatom a zenét. Persze nem kell nekem kabát én nem is fázok egyáltalán szóval a fekete strasszos felsőm tökéletesen látszik a fényben. Viszont lehet ennem kéne úgyhogy amíg nem jön meg Erik addig kiszemelek magamnak egy áldozatot és vacsorázok. Már ha nem látják meg ezt az egészet, mert azért valahol nem tetszik az embereknek ha egy vámpír nyíltan vacsorázik, de nem ettem jó pár napja így szükségeltetik. Ez is John hibája, de na. Van kire fogni.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Erik zsebretett kézzel, halkan fütyörészve halad a Viccel megbeszélt találkahely felé. Csak azért nem együtt mentek, mert Eriknek még volt egy kis munkája, amit úgy döntött, ma délután fejez be. Nem volt nagy kunszt, hamar túlesett rajta, alig pár óra volt az egész, majd be is gyűjtötte a fizetését. Így hát most teljesen elégedetten, kissé elgondolkozva igyekszik az öbölbe, hogy letöltse megérdemelt pihenését. Úgyis olyan rég lógott együtt Viccel, ideje lesz már bepótolni. Ma amúgy a munkán kívül semmi különöset nem csinált: szokásához híven délig aludt, majd nővére hívására ébredt, aki szokás szerint tartott neki némi fejmosást az életvitele miatt, aztán megebédelt és elindult Qarinba. Miután kifizették, gyorsan megvacsorázott, majd sietve, hogy Vicnek ne kelljen rá sokat várnia, el is indult. Elég meleg az idő, még így, este is, így bőrdzsekijét nem is cipzározta be. Alatta fekete pólót visel, valamint kedvenc kopott farmernadrágját és edzőcipőjét. Haja kócosan meredezik az ég felé, de ez őt cseppet sem zavarja, direkt így szereti mostanában. Lassan megérkezik, s tekintetével kutatni kezd Victoria után. Amint meglátja, vigyorogva közelebb lép hozzá.* - Jó étvágyat. Illik ezt társaságban? *Támaszkodik neki az egyik épület falának, ahogy a vacsorázó lányt figyeli. Nem igazán zavarja a csaj vámpír-léte, elvégre régóta barátok már, miért lenne ez ok bármiféle ellenszenvre? Ő sem rajong a tényért, hogy vérfarkas, de ez van, nem tehet ellene. Semmi baja nincs a vámpírokkal, elítéli a fajon alapuló megkülönböztetéseket. Most is csak piszkálódik. Ahogy állandóan.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Ahogyan becserkészi, az áldozatot nyílván igyekszik észrevétlenül és azt, hogy ne lássák meg az emberek. Gyorsan le kell rendeznie a vacsora utána, jöhet a móka és a kacagás szóval, amíg vár a srácra meg érzi, ő amúgy szóval gyorsan letörli a vért az arcáról. Szokott ő játszadozni az étellel, de hát igen. Az étellel nem szabad. Kihívó mozgással leszáll az áldozatról majd a közelebb álló konténerbe dobja a hullát. Jó Victoria ilyen mindig ezt csinálja amikor nem eszik napokat.* - Őőő…*A kérdésre felpillant Erikre majd elmosolyodik.* - Finom volt a vére. Tudod ritkán eszem, de most muszáj volt. Különben is mint mindig a fiúk késnek.*Ölti ki a nyelvét majd egy gyors mozdulattal leteríti a srácot. Őt sem zavarja végül is neki olyan mintha bátyja lenne. Úgyhogy Victoria most elegánsan ül Eriken. Szerencsére Johnathan ezt nem látja, de nem izgatja hiszen a legjobb barátja Erik és mindig piszkálják egymást.* - Különben is nálad erősebb vagyok ezt tanuld meg.. meg gyorsabb.. Különben is mit kellett elvégezned délután? Halálra untam magam a lányhálóban muszáj volt elviselnem a főtéren a sok gnóm újoncot akik deszkáztak. Lehet új kihívások után kéne néznem.*Könyököl a srácra és nem nem zavartatja magát, hogy el kéne indulniuk vagy le kéne szállnia róla.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*A hulla eltávolítását látva csak megforgatja a szemét, majd a felé közeledő Vicre vigyorog. Oké, az értelmetlen gyilkosságokért nincs oda, de az illető úgyis egy idegesítő kis csitrinek tűnt, szóval ezúttal nem fogja szóvá tenni.* - Jólvan vöröske, dolgom volt. A pénz nem a fán terem, nekünk, férfiaknak, meg kell dolgozni érte, ha nem tudnád. *Vigyorog, majd hagyja, hogy Vic a földre terítse. Ha tiltakozna, könnyedén meg tudná akadályozni, de nem akarja, valahogy nincs kedve lányokkal verekedni. Így hát, legtöbbször, mikor Vic hasonló akciókat hajt végre, csak hagyja magát és kész.* - Pontosan. Erősebb és gyorsabb. Meg szerényebb. *Nevet fel a lány szavaira. Igazából ő is úgy tekint Victoriára, mintha a húga lenne, habár ezt még sosem gondolta végig. Az biztos, hogy bármit megtenne érte, és teljesen megbízik benne.* - Mint mondtam, munka. Nem volt semmi különös. *Von vállat, már amennyire jelen testhelyzetében ez lehetséges. Karját feje alá teszi, hogy kényelmesen fel tudjon nézni Vicre, habár a kényelmes erős túlzás, mivel a csaj a veséjében könyököl.* - Hát sajnállak. Senki nem kötelezett rá, hogy velük legyél. Nézhettél volna értelmes társaság után is. *Vigyorog tovább, majd nyög egyet.* - Mostmár leszállhatnál rólam, mielőtt leáll a vesém, oké? *Mondja, majd szépen megfogja Vicet és leborítja magáról, ha akarja, ha nem. Ha ezzel megvolt, feláll, leporolja magát s felsegíti a lányt is.* - Mindjárt más.
Victoria Jones- .::Diák::.
*Végtére is megszokhatta már a lány módszerét ha nem eszik rendesen, de amúgy ő szokott, de érezte, hogy éhes. Szóval amikor ugye befejezte az ételt rápillant a srácra ugye és gyors mozdulattal ráül. Élvezi ő a kényelmet és amúgy is szeret rajta ücsörögni na.* - Mondtam szívesen adok pénzt is és melót is.. Nyugi nem divatmajmot szeretnék csinálni belőled…*Mondja nyelvet öltve.* - Szeretek okos is lenni ezt kihagyta. Egyébként meg simán verekedne Erikkel nem zavarja, hogy a másik fiú amúgy is zavarja ha nem nézik egyenlő félnek. Aztán ugye a programokról beszél majd prüszköl durcázva. Persze a lány mindig szokott valakivel lenni, de hát mostanra nem volt senki. John sem volt sehol és a lányok sem.* - Jonathan sem volt sehol a lányokat megszoktam, de Jonathan fura néha. Legalább is túlságosan is nyugodt és jó kedvű.. bár nem beszél nekem erről, hogy miért viszont ma egyáltalán nem találtam meg. Nehogy elkezd, hogy előlem bújkál, mert lecsaplak.*Mondja a srácnak nevetve majd ugye jön a lelökés és felsegítik. Általában szokták ezt csinálni, de Vicnek amúgy is jó a kedve.* - Gyere nézzük meg mi van az öbölben..*Fogja meg Eriket és húzni kezdi.* - Te mi a véleményed Acerlotékról?*Teszi fel a kérdést igazából nem is beszélt a fiú dolgairól legalább is arról biztosan nem, hogy második randi is megesett Johnathannal. Csak azt lehet észre venni, hogy Victoria túlságosan is vigyori és olyan mint egy kis gyerek. Mintha kicserélték volna. Szóval ahogyan sétálnak kíváncsi a srác véleményére és bizonyára úgyis faggatni fogja.*
Erik Norgen- .::Diák::.
- Na persze. Inkább maradok a szakmámnál, köszi. *Forgatja a szemét. Őt a verekedésben nem az zavarja, hogy nem tartaná egyenlő félnek a lányt, egyszerűen csak annyira belenevelték a nőkkel szembeni udvariasságot, hogy ezt a következményét azóta sem tudta kiirtani. Kissé régimódinak tűnhet, dehát ez van, így nevelték, és az bizony már régen volt. Minden másban természetesen egyenlőként kezeli Vicet, és igazából azt sem feltételezi, hogy egy harcban könnyű ellenfele lenne. Csak hát, nem akarja kipróbálni, ennyi az egész.* - Eszemben sincs. *Nevet fel a feltételezést hallva.* - Bár most, hogy mondod... *Gondolkozik el egy pillanatra, majd ugyebár gyorsan lerakja magáról a lányt, mielőtt az megtorolhatná a beszólását.* - Oké, let's party! *Kiált fel a levegőbe boxolva, majd követi a lányt.* - Acerlotékról? Hát nem tudom, nem tűnnek teljesen normálisnak, dehát én sem vagyok az, meg te sem... *Vigyorog.* - Nem ismerem őket túlzottan, de jófejnek tűnnek. Miért? Csak nem az ujja köré csavart a Johnatan gyerek? *Kérdi felvont szemöldökkel. Ebben a kérdésben is teljesen úgy viselkedik, mintha Vic a húga lenne. Meg akarja védeni, ennyi az egész. És ha Acerlot veszélyt jelent rá... Hát beveri a képét. Ilyen egyszerű. Ha viszont nem, akkor annak veri be a képét, aki bele akar szólni a boldogságukba. Így hát, most ki kell deríteni, fennáll-e valamelyik helyzet. Bár ahogy Vicet elnézi, nem igazán. Úgy viselkedik, mint valami szerelmes tinilány.*
Victoria Jones- .::Diák::.
- Pedig eltudnálak képzelni a színpadon szép saját tervezésű ruhában..*Mondja vigyorogva és igen eléggé piszkálódós hangulatában van mint mindig. Egyébként meg a harc nem az ő pályája, de szívesen birkózik a sráccal amikor tud. Végtére is, tudja azt Erikről, hogy nem gyenge, de hát na. Aztán ugye Johnatanról magyaráz és valami furcsa érzése van a fiú miatt hiszen elég sok időt vannak együtt, de jól esik neki na. Viszont ha hazudnak neki akkor azt megtorolja rendesen hiszen nem szereti ha átverik, de az érzéseit nem szokta felszínre hozni. Aztán ugye csúnyán néz rá csak a fejét csóválja és ugye elindulnak betervezni maguknak az estét hiszen ketten akarnak szórakozni na meg hát élvezik az együtt létet. Mindig is imádta Eriket mióta megismerte, nem hiába érzi ezt a testvéri köteléket. Acerlotékról kérdezi majd rápislog. Amikor megkérdezik..* - Mostanában túl sok időt töltünk együtt és azt hiszem érzek valamit iránta. Viszont nem igazán szeretnék úgy járni mint tudod. Ráadásul Christ alig ismerem, de ő normális viszont Johnathan is aranyos.. csak nem szeretnék megint bakot lőni.*Magyarázza Eriknek ha emlékszik arra az esetre amikor Elliottal.* - Jó hatással van rám ez tény, de végül is te vagy vele egy szobában meg igazából még úgyis meg kell ismernem rendesen.*Magyarázza fejcsóválva a srácnak aztán felsóhajt. Tényleg gondolkozott Johnon, de nem szeretne megint csalódni így óvatosan csinálja a dolgokat. Emlékszik ám azért amikor tavaly összeveszett emiatt a sráccal.* -Alagsor vagy Biliárd?*Teszi fel a fontos kérdést aztán ha választott a srác akkor persze elindulnak ugye abba a helyszínbe. Erikre bízza a választást.*
Erik Norgen- .::Diák::.
- Akkor képzelődj csak, nem akadályozlak meg benne. *Csóválja meg a fejét, de azért vigyorog. Semmi pénzért nem tenné meg, az tuti. Akkor már inkább a nehezebb és rosszabbul fizető meló.* - Túl sok? Ha élvezed, miért túl sok? *Néz rá felvont szemöldökkel, majd tovább hallgatja a beszámolót.* - Hát ja. Nem kéne. *Bólint egyet, aztán a következőkre először hümmög egy sort.* - Nem tudom, mondom, annyira nem ismerem, de jófejnek tűnik. Nem dönthetek helyetted amúgy sem. Ha tetszik, ismerd meg, aztán majd kiderül, nem? Ha meg átvág, személyesen lapítom be a képét, ne izgulj. *Vigyorodik el ismét, megtörve ezt a néhány komoly mondatot. Természetesen tud így is viselkedni, amennyiben a helyzet megkívánja, de ha lehet, inkább csak elhülyéskedi a helyzetet. Pláne Viccel. Ez náluk valahogy kialakult szokás... Állandóan húzzák egymás agyát. Persze közben mindketten tudják, hogy ez csak a felszín, és amúgy fontosak egymásnak. De éppen ez a lényeg. Ez a közös nyelv, vagy micsoda.* - Minek menjünk vissza? Jó lesz itt is, van itt élet. *Von vállat, majd megáll az egyik szórakozóhely ajtaja előtt, ahonnan hangos zene hallatszódik ki.* - Csak ön után, hölgyem! *Int Vicnek, majd ha az belépett, utána sétál. A pulthoz lépve rendel maguknak italt, majd ha megkapták, az egyik csocsóasztal felé lép.* - Egy meccset? *Kérdi, s ha a lány beleegyezik, már halássza is elő az aprót.*
Victoria Jones- .::Diák::.
– Úgy értem, hogy nem tudom. Rosszat sejtek felőle, bár ismersz ilyen téren. Túl hamar leszek szerelmes, de ezen változtatnom kéne.*Sóhajt a lány majd aztán ugye tovább beszél meg hallgatja Eriket.* - Végül is valamikor a nyakán lógok, de miért érzem úgy, hogy csak kihasznál? Aztán igazából más tetszik neki? Valamiért ezt érzem és nem tudom. Az ösztöneim többsége általában beszokott válni, de elég volt egyszer szerelmesnek lenni. Különben is szórakozni jó amikor kedvem tartja, de a komoly kapcsolatoktól félek.*Magyarázza neki és a fenyegetésére megcsóválom a fejét.* - Amilyen hülye vagy néha máskor olyan komoly.*Mondja bóknak szánva Eriknek.* - Azért örülök, hogy van egy ilyen őrangyalom.*Mondja neki mosolyogva majd megöleli és igen elég jól ismeri minden téren a srácot. Még akkor is tudja ha bajban van vagy lenne ha nem szólna meg bármikor szólhat neki. Egyébként meg imádja szívatni a srácot. Viszont tény és való ha elveszítené egy darabot vágnának ki a szívéből. Aztán belépnek egy helyre és körbepillant. Szimpatikusnak találja és rendel két sört. Nem kell tiltakoznia a fiúnak hiszen ő állja a kört A csocsóra elvigyorodik.* - Erik Norgen. Nem félsz attól, hogy megint veszítesz?*Teszi fel a kérdést és odalép majd elneveti magát.* - Mehet én benne vagyok tessék a ház ajándéka.*Mosolyodik el és a kezébe adja a sört.* - Tudod.. aztán lehet tévedni fogok Johnathannal, de lehet lassítanom kéne.*Gondolkozik továbbra is hangosan majd gyorsan át váltmásik témára.. jobban mondva két témára.* - Most már neked kéne szerezni valami lányt. Keresek neked valami csinosat aki illik is hozzád.*mondja piszkálódva, bár tudja jól, hogy ha akar akkor tud Erik találni magának lányt.* - A másik akit sajnálok az Barbi.. te is láttad, hogy Alex mit művel? Neki jogosan kéne beverni a képét. Flörtől Barbival miközben van egy barátőnje. Az ilyen pasikat nem tudom hogy-hogy nem buknak le.. néha leordítanám az ő fejét is.*Mondja a lány ha már az ilyen témáknál maradnak.*
//Fagy elfelejtettem tegnap beírni xD //
//Fagy elfelejtettem tegnap beírni xD //
Erik Norgen- .::Diák::.
- Hát én nem tudom, Vic, de ha így van, nagyon meg fogja bánni. *Csóválja a fejét, homlokráncolva pillantva a lányra. Teljesen komolyan beszél, amennyiben ez a srác átvágja Vicet, odamegy és megüti. Nem szokott ilyesmin poénkodni. Ez nála afféle elvnek számít. A többi magyarázatra csak bólint - ő ezekhez a dolgokhoz nemigen tud hozzászólni, mert hát, pasiból van -, az ölelésre meg elvigyorodik és visszaölel, miközben fél kézzel összekócolja a csaj haját.* - Ugyan. Még a végén elbízom magam. *Nevet, de azért jólesik neki a gesztus. Sosem volt túlzottan sok barátja, mindig csak haverjai voltak, s ezért örül, hogy valakinek tényleg sokat jelent. Hogy valakiben megbízhat, és bármikor számíthat rá. Mindenkinek kell ilyen ember az életébe, még Erik Norgennek, a magányos farkasnak is... Aztán ugyebár belépnek egy szórakozóhelyre, s miután rendeltek maguknak italt, játszani indulnak.* - Én? Soha! *Neveti el magát a kérdésre, majd elveszi a sört és koccintásra nyújtja.* - A szombat estére! *Mondja vigyorogva, aztán belekortyol az italba s a csocsóasztal szélére teszi.* - Lehet. Ahogy érzed. *Von vállat, miközben bedobál némi aprót az asztalba.* - Ha-ha. Nincs szükségem még egy kis csitrire, aki állandóan a nyakamon lóg, itt vagy nekem te. *Ölt nyelvet, majd a következő témára csak vigyorogva megcsóválja a fejét.* - Hát, Alex mindig is tudta, hogyan kell élni. *Mondja, kitérve az esetleges fejbevágás ellen.* - Na, mi lesz, játszunk még ma? *Kérdi, majd bedobja a labdát, s elkezdődik a meccs. Valószínűleg szoros küzdelem lesz ez is, s a következő is, meg az azutáni is. Az biztos, hogy nem hagyják egyhamar abba, maximum ha majd úgy döntenek, ideje egy kicsit táncolni is. Jó sokáig itt lesznek még, hiszen szórakoznak, élvezik egymás társaságát meg miegymás. Így hát minden valószínűség szerint igen későn, s kevésbé józanon térnek majd vissza az Akadémiára, hogy aztán másnap délutánig aludjanak...*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*A Nap még utoljára elbúcsúzott aranyló sugaraival, melyek korcsolyáztak az öböl vizén, s csillogva simított végig a zöldellő fákon, és a szivárvány minden színében pompázó virágokon, amik ragyogva mosolyogtak, és zizegtek a lágy szellőben, ezen a kissé hűvösebb délutánon. Mikor egy alak ér oda, szívében ezernyi érzelem kavarog, melyeket mintha a természet lágy táncra keltett volna, boldogsága szétárad a legapróbb kőbe is. A vöröses, narancsos naplemente a horizonton, szinte borzongással tölti el szívét, és egy dallam jut az eszébe, melyet hangosan elkezd dúdolgatni, majd pördül egyet. Az egész táj olyan szívbemarkolóan gyönyörű, mintha egy festmény tárulna a szeme elé, s az lassan, egészen lassan tűnne el, és venné át a helyét a lágy szürkeség, mely akár egy színpaletta, úgy vonulna át egy sötétebb árnyalatba. Most nem akar gondolni a gondokra. Arra, hogy összeveszett az egyik ismerősével, hogy Kyle folyamatosan szekálja, vagy épp az egyéb hatalmas felhajtásokra maga körül. Az egyik fára egyszer csak elkezd felmászni, majd mikor felért, lovaglóülésben figyeli tovább a csodát, amit alkonynak hívnak, de ez a kifejezés most olyan egyszerűen tűnik számára, mely mintha nem tükrözné eléggé azt az érzést, amit ez a látvány kelt a lány lelkében. A játékos szellő játékba kezd hosszú barna hajtincseibe, és lassan valami láthatatlan erőtől az öböl körül apró kis fáklyák gyúltak, fényükkel átvéve a Nap szerepét. Még gyorsan előveszi a táskájából vázlatfüzetét és pár mozdulattal, gyorsan nekiáll, hogy megörökítse ezt az átmeneti pillanatot, mely olyan gyorsan elillan, ahogyan jött. Szépsége csupán egy pillanat az öröklétből, de semmi hozzá fogható nem létezik a Földön. Denelon odarepült a vállára. Kékes, ezüstös színeivel szöges ellentéte volt a vámpír elé táruló látványvilágnak. Cath lassan elmosolyodott, és ezt tényleg őszintén, szívből jövőnek érezte.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Már alig várja a nagy napot, de addig még sok mindent kell tennie. Többek közt most pénteken ő is csatába vonul Esteron és Sayon oldalán Sayon húgáért és ezt kellene valahogy közölnie Cathel. Csak még fogalma sincs hogyan kellene ezt. Szóval amikor észreveszi Cathet egyik faágon ücsörögve a naplementét rajzolgatva. Megáll egy ideig csak nézi a lányt és csak ott áll. Nem mozdul, hogy elinduljon. Csak lehajtott fejjel vár és úgy áll pont, hogy a szellő kedvese felé vetítse a szél. Majd, ha kedvese észre veszi az illatát akkor majd odajön hozzá, de most nincs energiája vidámnak lenni. Mert angyal érzékei rosszat sugallnak neki. Csak még maga se tudja mi lesz az a rossz. Egyszerűen csak egy olyan érzése van, hogy valakivel valami rossz, fog történni. De fogalma sincs kivel és mi. Szóval csak áll kedvesét nézve és vár.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath olyannyira belemerül a rajzolgatásba, hogy először észre sem veszi, amint a kis sárkánya a vállán elkezd mocorogni, mint egy rossz, hiperaktív kisgyerek. Sürgetően megpiszkálja a lány nyakát, meghúzgálja a haját, pont abban a pillanatban, amikor egy szellő új illatokat hoz a vámpír felé. Azonnal dobban egy nagyon... egy mélyet a szíve, és azonnal az illat forrását keresi, amit meg is pillant. Becsapja a füzetét, majd be a táskájába, és ledobja a földre. Az nagyot puffan, mire a lány átveti a lábát a faágon, és leugrik a földre, puhán, akár csak egy macska. Nagy, gyönyörű, örvénylő, csillogó zöld tekintete villan egyet a szürkülő éjszakában, ahogy kecses mozdulatokkal elindul a fiú felé. Denelon azonban felszállt, és visszarepült az ágra, hogy onnan leskelődjön tovább. Cath ahogy közelebb ér élete párjához, hihetetlen nagy boldogság buborékja, mintha kidurrant volna, és elszállt. Megérzi a fiúból áradó hihetetlen mértékű...talán távolságtartás? Szomorúság? Feszélyezettség? Idegesség? A vámpír hirtelen nem is tudja eldönteni, és a szíve a torkába ugrik, hiszen tudja, hogy vagy valami rossz hírt fog közölni Atanas...vagy...vagy ki tudja. El se meri képzelni. Nem ugrik a fiú nyakába, 20-25 centire áll meg tőle, majd kicsikar magából egy mosolyt.* - Szia! Hogy vagy? Hogy-hogy itt? Szép esténk van. -* Kérdezi, miközben próbálja kiszűrni a fiú tekintetéből a gondolatokat, amik most a fejében kavaroghatnak. Nem mer közelebb lépni hozzá, mert felfogta, hogy most nem jópofizás következik, hanem valami komoly dolog. A fiú ismerős vonásai, most nem sokszor látott érzelmeket tükröznek, és Cathnek egyenlőre gőze sincs, hogy mégis hogyan tehetne ez ellen. Legszívesebben átölelné a fiút, megóvni mindentől, az egész világtól, csak hogy ne essen semmi baja. A világ végére is elmenne, ha az kellene, csak ne okozzon semmi olyan gondot szerelmének, amitől ilyenné válik a tekintete.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ahogy közeledik feléje élete nagy szerelme akivel holnap egybeköti életét, gondolatai továbbra is akörül járnak, hogy rögtön másnap az esküvő után a háborúba indul. - Szia! Beszélni szerettem volna veled azért vagyok itt. Tudod valamit eddig nem akartam mondani, de holnap az esküvő után én nem sokáig leszek itt. Mert Pénteken megyünk Sayonnal, Esteronnal és még jó pár barátommal. Megmenteni Sayon húgát és hát eléggé veszélyes vállalkozás és nem akartam eddig ijedelmet kelteni benned, de úgy érzem muszáj elmondanom, hogy nem tudom mi lesz az egésznek a végeredménye. Nem tudom haza jutunk e egyáltalán és nem tudom ha haza is jutunk páran kik lesznek azok és, hogy én köztük leszek e. Mindent megteszek, hogy mindenki épségben és egészségben visszajusson, de nem tudom ez elég lesz e hozzá. Csak szerettem volna ha tudsz a dolgokról még így az egész előtt, ha szeretnéd lemondhatjuk a holnapi esküvőt. Csak egy szavadba kerül. Bár én örülnék neki, ha megtartanánk, de te döntesz. Ennyit szerettem volna csak mondani. * mondja és közben cipője orrával elkezdi rugdalni a földet, mint a kisfiú aki szégyelli magát amiatt amit kimondott és közben nem mer felnézni, ahogyan Atanas se mer felnézni Cathre.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Egyre gyorsabban kavarognak a fejében a különböző gondolatok, a holnapi napról. Már most gombóc van a torkában, és ájulás közeli állapotban van, szóval nem tudja egyenlőre, hogy fogja végigcsinálni az egész ceremóniát. Na de...inkább nem is agyal a holnapról, mert elég lesz átélni azt a csodát. Szóval...most inkább csak a jelenre fókuszál, és arra, hogy vajon mi történhetett, vagy mit akar közölni vele Atanas. Szóval...aztán köszön neki a fiú, és...és lassan eljut a lány tudatáig, amit mond neki. Egy pillanat alatt elszorul a torka, és mintha vasmarokkal kezdenék szorítani a szívét, vagy épp a lelkét. Tehát...amíg a fiú beszél, Cath csöndben marad, és nem szól közbe. Nem mutatja ki az érzelmeit. Mikor pedig végez, az első reakciója, amit rávág: *- Nem...meg lesz tartva. Mindenképp. Most már nem mondjuk le, semmiképp. -* Mondja, de hangja a végére megremeg. Nem bírja tovább...eddig fojtotta magába, tartotta magát távol a fiútól...de ez így nem jó. A távolság szinte mintha egy leküzdhetetlen fal lenne közöttük. Érezni akarja a fiút, biztosítani arról, hogy itt van vele, mellette...jóban és rosszban is. Éreztetni akarja, hogy nincs egyedül a másik, és hogy ő hisz benne. Megteszi azt az egy lépést, ami köztük van...és átkulcsolja a fiú nyakát, miközben az arcát a nyakába temeti...abba az ismerős hajlatba, ahol beszívja azt az ismerős illatot, és vágtató szívverése ettől végre megnyugszik, és a kibuggyanni készülő könnycseppek bent maradnak. Visszafolytja őket. Nem...most nem borulhat ki. *- Szeretlek! Mindig. -* Csak ennyit mond elfojtott, rekedt hangon, miközben egymáshoz simulnak a lemenő Nap vöröslő fényében, mely még utoljára végig simít rajtuk, majd eltűnik a látóhatár alján, és már csak az öböl fáklyái maradnak.
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Mikor a lány kimondja, hogy mindenképp meg lesz tartva bólintok. Akkor nem szólok apáéknak, hogy mégse lesz semmi forduljanak már vissza. Mondjuk eléggé gáz lett volna az biztos. Gondolom magamba, de most talán az a legkisebb próblémám. Tudom, hogy Cath aggódik az esküvő miatt, de én hiszek benne és tudom, hogy minden meg lesz oldva. Legalábbis az esküvővel kapcsolatban. Már csak a háború a kérdéses. Ami nem is igazi háború, de még is olyannak tűnik. Ám amikor Cath kimondja a számára nagyon is biztonságot nyújtó szavakat, hogy szereti őt. Mindig. kicsit alább hagy szívverése és egy mély levegőt vesz és erőt vesz magán. Túl van rajta legalábbis azon a részen, hogy közölje Cathel ezt a dolgot.* - Köszönöm, én is Szeretni foglak Mindig. * mondom neki és beszívom magamba kedvesem illatát, majd egy nagyot sóhajtok.* - Gyönyörű vagy ma este is és remélem nem rontottam el teljesen a kedvedet. * mondom neki, majd elnézek a part felé aztán túl a vízen is és belegondolni is furcsa, hogy nem sokára abból az irányból egy teljes família fog érkezni ami akkora, hogy az hihetetlen komolyan a csarnok felét csak az őseim fogják kitölteni. Ami azért eléggé furcsa gondolok bele közben. Majd visszafordulok Cath felé.* - Furcsa, Nem igaz? Lassan másfél de lehet, hogy már kettő is azoknak az éveknek a száma amióta ismerjük egymást és holnap, már nem csak az ismeretség fog minket egybe kötni, hanem a házasság is. Sose gondoltam volna, hogy egyszer leállok a csajozással és csakis egyetlen lánynak fogom szentelni az életem és csak vele akarok majd foglalkozni és azzal, hogy meglegyen mindene és soha semmi panasza ne lehessen. Csak, hogy vidáman élhesse az életét velem. Most meg itt vagyok és pontosan ez az egyetlen dolog amit szeretnék. Te gondoltad, hogy valaha is eljutsz idáig? * Teszem fel neki a kérdést és figyelem ahogy mélységesen gyönyörű szemeiben a tó környékén levő fáklyákból a tűz fénye visszaverődik szemében és mellette ott van a másik tűz is amit mindig is szerettem látni benne.*
//fagy//
//fagy//
