by - Majd megpróbálom valamivel elterelni a gondolataim. * Felel a buksitörős mondatra. Hát ennyit arról, hogy ő nem fog kitörni senki előtt. Pont sikerült Bianca előtt sikerült kiakadnia és amikor pedig Bianca megkérdezi a nyakláncot és más válaszol ő helyette teljesen közel kerül a kiakadáshoz.* - Te vagy Gabriel. Igaz? Nem így akartam találkozni veled, hanem a rendes alakomba, nem pedig a négyéves formámban. * közben egy nyugtató kézszorítást küld Biancának.* - Lizzie eltűnt a házából, az apja pedig a pokolba került és arra gondoltam te talán tudsz segíteni. Én Lizzienek a fogadott bátyja vagyok és Lizzie sokszor mesélt rólad és azért akartalak megtalálni, hogy esetleg te tudsz valamit róla és esetleg többet tudsz még én. Miért mi ennek a nyakláncnak a lényege? Mire való és hol található? Kinél van? * kérdezősködik tovább. Igen. Nagyon érdeklik a dolgok és ez meg is látszik rajta.*
+9
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Bianca D. McCarthy
Esteron Baltazaar
Andrew Mason
Amanda Helgesen
Melantha Goldwin
Alexander S. Price
Delia
13 posters
Crystäl öböl
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Ahogy Bianca figyeli a helyzetet egyáltalán nem tudja miről van szó. Legalább is történnek itt az események és amiben ő is benne van hát még inkább óvatos. Inkább csak figyel és csendben marad és csak akkor kérdezz amikor szükséges. Hát ez teljesen más Gabriel meg felvonja a szemöldökét a 4 éves formájába és csak elkuncogja magát.* –Ugyan már semmiség. Igazából az nem zavar tudom, hogy nem vagytok 4 évesek.. szóval..*Mondja a srác és Bianca egy kicsit megnyugszik amikor nyugtatja a srác így nem idegeskedik. Amúgy meg Bianca végig néz az angyalon ő valahogy teljesen máshogy gondolta őt. Halványan elmosolyodik és figyeli a két férfi beszélgetését.* – Elizabethnek semmi baja nincs. Csupán nem árulhatja el hol van. Sikerült vele beszélnem legalább is ahogyan szoktam vele beszélni ha nem tudom elérni.*Szusszant majd sóhajt tovább a srác.* – Tudok a bátyámról és kézbe vettük az ügye a kiszabadítása miatt. Maradjunk ennyiben.*Rövid és tömör válasz nem szeretné ezt egy vad idegen előtt kifejteni. Amúgy is hallott a srácról a lány mesélt róla, Bianca viszont nem tudja mit mondjon. * - Szerintem én egy kicsit elmegyek sétálni, hogy tudjatok beszélni. Itt vagyok s utána tudunk még együtt lenni.*Mondja Esteronnak, majd a kezét gyengéden megszorítja és puszit ad az arcára és kicsit félre vonul ő tényleg jobban teszi, hogy ezeket nem hallja, elég ha egy dologba bele keveredett.* – Sajnos csak a létezéséről tudok, nem igazán tudom kinél van. Vagy is annyit tudok, hogy fajtánk beli. Mármint angyal. Elizabethnek semmi baja amúgy jó helyen van és biztonságban. Csupán a saját érdekében nem beszélhet. Te utol tudtad érni?*Kérdezősködik és igen magyarázza a dolgokat, de igyekszik kicsit ferdíteni. Ha bár ő sem nagyon tud erről a dologról viszonylag kevés információja van. A nyakláncot viszont sajnos tudja kinél van, de a bajt igyekszik elkerülni hiszen attól függően, hogy fogadott bátyjának mondja, nem tudja Aysennek dolgozik e bár inkább elhiszi azt, hogy a lány jó barátja amúgy is sokat mesélt róla. Aztán ő is meg akarta ismerni már a másikat.. Csak nem így..*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Örülök, hogy jól van, bár ennyit nekem is sikerült kivennem a telefonbeszélgetésből amit vele folytattam. Amikor nem találtam otthon ráadásul a szobáját is kipakolva láttam és démonok járkáltak a házban úgy döntöttem megpróbálom felhívni, hogy mi van vele mert nagyon aggódtam érte. * Aztán Bia egy kis időre arrébb sétál és ekkor Gabriel elmondja kicsit bővebben a dolgokat. De Esteron érzi, hogy nem bízik Biancában.* - Biancában megbízhatsz nyugodtan beszélhetsz legközelebb őelőtte is nyugodtan kezeskedem érte. Ha legközelebb kereslek hogy talállak meg? * kérdi még meg és próbálja rövidre fogni a beszélgetést.* - Amint látod épp egy randin vagyok és most inkább vele lennék de még szeretnék beszélni veled erről majd amikor már kicsit normálisabb körülmények lesznek. * mondja az arkangyalnak.*
//Fagy//
//Fagy//
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Eme kellemes novemberi napon Atanas a Cristäl öbölben sétálgat mai nap olyan se túl meleg se túl hideg van szóval olyan tökéletes, de attól még fürdeni nem lehet hiszen jéghideg a víz. Szárnyai ki vannak tárva és bár nem használja azokat hiszen a földön jár attól még ki vannak tárva a szabadba és élvezi azt a kis szellőt ami most ott fúj az öböl mentén. Múltkor elég durva beszélgetés volt menyasszonya bátyjával és eléggé szégyelli magát ezért tervezett ide egy újabb találkát amiről Cath még nem tud róla, hiszen ezt meglepetésként tervezi Cathnek szóval a lány még nem tud a stégen levő megterített asztalról és a többiről. Nagyon szereti és nagyon lelkiismeret furdalása van a múltkori dolog miatt és most azért próbálja valahogy Cathet kiengesztelni ezzel a kis vacsorával.
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*A Nap utolsó sugarai már rég eltűntek a látóhatárról. A gyönyörű csillagos ég, milliárdnyi fényével beragyogja az eget. Az ősz utolsó hetei ezek, azonban az idő szépsége, még kitart, és a hideg téli napok még váratnak magukra, amit senki sem bán. Egy lány sétálgat ezen a csodálatos éjjelen az öbölben... Cath sötétkék farmert, sötétbarna őszi csizmát, és jenlegi kedvenc, piros kabátját viseli, nyakát vastag, szürke sállal védi a fel-fel támadó szél ellen, mert bár nincs hideg, de nem akar megfázni. Barna, hullámos haja kiengedve omlik a vállára, majd pár méterrel előrébb megpillant egy nagyon is ismerős alakot, és csalhatatlan vámpír-képességei azonnal megsúgják neki a választ. *~ Atanas. ~* Dobban nagyot a szíve, és a lelke azonnal gyönyörű dalra fakad. Mosoly költözik ajkaira, szemébe élet, majd már szalad is. Mikor már majdnem odaér a fiúhoz, aki egyenlőre még nem vette észre, még halkabbra veszi lépteit, majd hátulról előrenyúl és befogja kedvese szemét. Izgatottan hajol a fiú arcához, és egy gyors csókot nyom az ajkaitól nem messze. Nem szól egy szót sem, csak vigyorog, mint a vadalma... mint ahogy csak egy fülig szerelmes lány tud.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ahogyan sétálgat egyszer csak valaki mögéje kerül és befogja a szemét, a kéz érintése ismerős neki és elmosolyodik, a csókra pedig egy halk halk sóhaj hagyja el a száját. Igen az érintést a sima puha bőrt és mindent ismer már és elég egy halk sóhaj egy érintés hiszen már nagyon jól ismeri kedvesét és a mai nap nem csak a vacsora az egyetlen meglepetése Kedvese számára, hiszen van egy nagyon jó híre is aminek biztosan örülni fog Cath. Szóval visszakanyarodva a dologhoz. Lassan felnyúl és leveszi szeméről kedvese kezeit és megszólal.* - Szia édes. Örülök, hogy megjöttél. Van egy két meglepetésem a mai nap a számodra. * Mondja és Cath kezeit megfogva elindul egyenesen a stég felé ahol is már várja őket a két személyre megterített asztal. Odavezeti kedvesét az egyik székhez és mint egy igazi "gentleman" [user kicsit agyhalott állapotban hülye hasonlatokat használ] segít neki. Aztán átmegy az asztal másik oldalára és feltálalja a fogást. Majd ő is leül kedvesével szemben.* - Tudod ezt a kis vacsit azért csináltam mert bűntudatom van a múltkori miatt, hogy úgy viselkedtem a tesóddal. SAjnálom. * mondja és lesüti a szemeit. Igen tényleg nagyon sajnálja ami akkor történt eluralkodtak rajta az indulatok de legalább nem lett belőle nagyobb gond. Szóval legalább ennyit megúszott, de még akkor is azt érzi, hogy kedvesétől bocsánatot kell kérnie.* - MEg van még valami az viszont egy jó hír. Vettem egy házat, ahol mostantól együtt tudnánk lakni, mert suliba ugye éjszaka nem tudunk egy helyen lenni, mer hát azért egyikünk se tudja felcsempészni a másikat az ő hálójába.* mondja a végét elpoénkodva.* - A Vacsora után meg is mutatom hol van. * teszi még hozzá.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Mikor Atanas megszólítja, felismeri akkor még inkább elvigyorodik, és bár nagyon izgatott, hogy vajon miért is mondta neki szerelme, hogy itt találkozzanak, vagy hogy egyáltalán mit tervezhet, de igazából neki aztán teljesen mindegy mi fog történni az éjszaka további részében. Számára már az is hatalmas ajándék, sőt öröm, hogy itt lehet a fiúval. Az, hogy vannak egymásnak, az számára semmivel sem tud felérni. *- Szia! Meglepetés? -* Kérdezi izgatottan, majd elindulnak valamerre. Külső szemlélő azt láthatja, hogy egy boldog pár sétálgat a parton. Elmenekültek a saját kis világukba, oda, ahol csak a másik létezik számukra. Elbújtak a külvilág zajaitól, nyüzsgésétől, gondjaitól, kötelezettségeitől. Cath összefonja az ujjait Atanaséval, míg sétálnak, majd odaérnek a stéghez, ahol egy gyönyörűen megterített asztal fogadja őket. A lány elvigyorodik, majd ugyebár a fiú leülteti az egyik székre. *- Ez csodálatos Atanas! -* Mondja, és igen...az ilyen gesztusok, mint most ez a vacsora is hihetetlenül le szokták nyűgözni, és nagyon sokra értékeli őket. Mikor a fiú is helyet foglal, rámosolyog. Majd, amikor meghallja, miért is csinálta ezt az egészet szerelme... *- Ezért nem kell bocsánatot kérned. Kyle bunkón viselkedett, és teljesen érthető volt, ahogy arra reagáltál.-* Az asztal fölött megfogja a fiú kezét, és csak lágy mosolyra húzódik a szája. Atanas, Atanas, Atanas... Majd szerelme közöl vele egy másik hírt is, amitől Cath hihetetlenül boldog lesz. *- Vettél egy házat? Nekünk? Úr Isten! -* Kiált fel, és felpattan, hogy kedvesét átölelhesse. *- Ez eszméletlen! Komolyan? -* Csak hápog, mint egy partra vetett hal, és hirtelen nem is tudja, mit mondjon, azon kívül, hogy olyan hihetetlennek tartja, és mégis...wááááááh!!! Okés, user kicsit, talán...kicsit nagyon fel van most dobva, és képtelen egy normális reagálásra. Szóval Cath csak hosszan, és szenvedélyesen megcsókolja Atanast, majd bár kelletlenül, de visszaül a helyére, de továbbra is fogja a fiú kezét.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
*Mikor aztán leülnek és kedvese azt mondja, hogy nincs miért bocsánatot kérnie egy félmosoly jelenik meg az arcán de amilyen gyorsan megjelenik olyan gyorsan el is tűnik, igen attól még, hogy kedvese ezt mondta neki attól még rosszul érzi magát a dolog miatt. Aztán ugye elmondja Cathnek, hogy vett egy házat kettejüknek és, hogy meg is mutatja majd vacsora után neki.* - Igen vettem egy házat. Nekünk. * mondja mosolyogva és amikor Cath megkérdezi, hogy komolyan csak bólint egyet és igen örül, hogy ennyire tetszik neki a hír. Aztán kap egy ölelést és egy nagyon hosszú, nagyon forró csókot minek hála nem is nagyon akarja elengedni kedvesét, de aztán végül elengedi és hagyja, hogy visszaülhessen a helyére, de kezeik továbbra is összeérnek és így fogyasztják el az ebédet. Aztán Atanas leszedi az asztalt és egy nem messze levő kis faházba viszi el a cuccokat ahol gyorsan el is mossa őket. Aztán ha végzett ismét megszólal.* -Akkor megmutathatom a házunkat? * kérdi meg és ha kedvese beleegyezik akkor elindulnak közösen a leendő házukhoz, hogy a mai estét már ott töltsék el. Kettesben, csendben és kényelemben.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Már szombat óta keresi azt a férfit aki elvette testvére emlékezetét, de eddig mind hiába, mert semmi nyomát nem találta, pedig tudja, hogy itt van az illető valahol a szigeten. Csak fogalma sincs, hogy hol lehet Mr. Maximus. Szórakozik a másik nevével már egy ideje, hátha a nevének különböző hülye kimondását érzékeli a férfi és akkor előbújik. Mondjuk még mindig őrjöng, hogy mi a fenéért kellett ezt csinálnia a másiknak vele, de legalább Amélievel fegyverszünetet tudott kötni. Ha másra nem erre tökéletesen jó volt, de hogy miért kellett elvennie ehhez testvére emlékeit azt nem tudja, már ha ezt akarta az illető elérni, hogy Amélievel kibéküljenek. De lehet végig Chriss emlékei volt a célpont fogalma sincs. Csak azt tudja, hogy dühöng és ha megtalálja széttépi azt a szemetet amint sikerült visszaszereznie a testvére emlékeit.*
Mesélő
*Egy férfi jelenik meg az öböl körül egy csomó vámpírral. A lány sehol.* - Kezdjétek el keresni.*Adja ki a parancsot és közben az áldozatát nézi. Két vámpír fogja az áldozatot egy fiatal nő. Oda megy hozzá megnézi és gyorsan bele is kap a nyakába majd elkezdi szívni a vérét. Nem látják a vérfarkast szóval ő eszik. Az idő pedig elégé romlott hideg és még az eső is elkezdett esni. Jonathannak lehet ez nem lesz jó este viszont Maxime élvezi a helyzetet. Szóval most eszi a nőt addig amíg el nem kábul vagy meg nem hal a nő. Szóval mindenképpen most az evéssel foglalkozik a vámpír amíg a többiek keresgélnek. Szóval ők nem is ismerik a srácot. Azt, hogy Maxime fejében mi járkálhat nem tudhatja senki hiszen nagyon képlékenyek. A sötétségben pedig élvezi ezt az egészet ráadásul végig nézte Chris emlékeit is és nem tudja még mik a tervei vele, de élvezi ezt az egészet. Egy vérfarkas emlékei ahogy ő mondaná a kutya ugat, de nem harap. Ahogy befejezte a vacsorát a nőt félre dobják mint egy kukát majd letörli a száját és elkezd sétálni. A levegőbe szimatolva megérzi a kutya szagot és elkezd sétálni lazán.* - Nos elég sokan vannak kint.*Oda áll a srác mellé majd fel pillant az égre. Becsukja a szemeit majd a kezeit hátra teszi.* - Elég nyugodt az éjszaka nem gondolod?*Teszi fel a kérdést mintha mi sem történt volna.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Mikor már egy jó ideje keresi vámpírszagot érez és észre is vesz MAxime-ot de nem megy oda mert egy csomó vámpír van a közelükben. Aztán amikr oda jön a férfi mellé és megszólal nyugalmat erőltet magára aztán szólal meg.* - Csodálatos. Kár, hogy esik amúgy a csillagok is egészen szépek lennének. * mondja akár ha tényleg nem lenne semmi és ők barátok lennének. persze ez nem igaz.* ~ mikor óhajtod elküldeni a csicskáidat, hogy nyugodtan megbeszélhessük a dolgokat kettesbe. Egyáltalán minek kellettek neked Chris emlékei? ~ * kérdi meg gondolatban, hogy a gyanútlan arra járó ne is sejthesse mi folyik kettejük között. Mert ez csak is arra a pár személyre tartozik akik tudnak róla. legalábbis ő így gondolja.* - Minek köszönhető a vacsorán kívül, hogy erre jársz? * kérdi meg tőle és igen. Tényleg kíváncsi, hogy vajon a másik mit keres itt. *
Mesélő
*A férfi rápillant a srácra és persze, hogy az jut az eszébe, hogy ilyenkor kutyákat enne, de nem hergeli tovább.* ~Ők nem zavarnak mondhatod.~*Mondja a srácnak és igen tényleg nem zavarnak hiszen nem csak ők vannak itt nem kell félnie. Szóval simán beszélnek és el van mint a befőtt. A vámpír ma amúgy is legalább van egy kis élvezetessége. A férfi szeret szórakozni a kutyákkal főleg az ázotakkal.* - Csak úgy tudod szeretem a képességeimet főleg amikről te nem is tudsz kutya.*Mondja nyugodtan és nem zavarja ha az elméjében beszél.* - Csak úgy. szeretem a gyertya fényt és volt egy randevúm.*Néz hátra majd megrándítja a vállát.*- Csak tudod ez rosszul sült el és vacsorának jó volt a halandó. Szeretek vacsorázni és neked be kéne menned a kutya házba. Egyébként meg ne aggódj visszakaphatod ha megkeresed nekem a lányt.*Néz rá.* - Valamiért szükségem van rá is és rád is. Szeretem a kutyáimat pórázon tartani, de te más vagy.*Mondja vigyorogva és teljesen nyugodtan. A férfibe nem tudja mi ütött az user sem aztán elkezd villámlani, de nagyon csúnya idő van. Szóval ezt a fiú is láthatja. Majd int az embereinek és eltűnnek.*- Tessék elmentek.*Feleli és néz rá majd szét tárja a kezét.* - Itt vagyok. Nem fogok elmenekülni.*Mondja nyugodtan. Mintha lenne félni valója.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Értem, hát érdekes véleményed van a randikról. * mondja a férfinak és igen ő nem ilyennek gondolja a randit. Na de mindegy.* - Minek neked a lány és én minek kellek és ha mi kellünk Amélievel akkor miért volt szükséged arra, hogy elvedd a tesóm emlékeit? * kérdi meg miután elmentek a vámpírok. Aztán pedig amikor kiáll, hogy tessék itt vagyok Jonathan alakot vált és kihasználja annak az alaknak a gyorsaságát és a legközelebbi fához szorítja a férfit a torkánál fogva aztán visszaváltozik.* - Kezdem most már élvezni én is ezt a beszélgetést * és egy ördögi vigyor jelenik meg az arcán. * - MEgvan a előnye ha valakiből nixe lesz. Mert könnyen váltogatja az alakját. Szóval mire kellünk neked mi? Mire jó neked ez az egész és miért kéne megkeresnem a lányt. Azon kívül hogy szombaton segített semmi közöm nincsen hozzá * hazudja az elméjét lezárva a vámpír elől.* - Szóval? és egy apró megjegyzés minden egyes hazugságod után egyre erősebben fogom szorítani a torkod.* teszi hozzá csak hogy a másik tisztába legyen a kikérdezése szabályaival és azzal, hogy ő nem szarakodik egyenes és egyértelmű válaszokat akar.*
Mesélő
– A randik egész jók, csak a halottak nem. Igazából, ha te lennél az, aki nő lenne, lehet élvezetesebb éjszakát is csináltam volna neked. Bár a testvéred egész jól ki jön, a vámpírokkal ez tetszik benne. Viszont te nem vagy ilyen típusú. Vagy igen?*Néz rá és próbálja manipulálni. Szóval utána ketten maradnak és a férfi elégedetten elmosolyodik.* - Látom, szeretsz próbálkozni.*Mondja, majd a Vérfarkas erőre nem szól semmit, de ő megfogja az egyik kezét és egy mozdulattal eltöri a fiú kezét. A hazugságaira nem szól semmit.* - Nem hazudok csak manipulálni szeretek.* - Szeretem így megszerezni azokat az embereket magamnak, akik kellenek és szimpatikusak te pedig az öcséddel.. bár az öcséd visszakaphatja az emlékeit és nekem dolgoztok. Egy csapat. Egy családként.*Mondja mosolyogva.* - Nixék haszontalanok.*Mondja még mindig nyugodtan. Nem felel egyenesen a fiúnak. Szóval ezt észreveheti is mindenképpen keveset mondd mindig és szereti kavarni a lapokat. A férfi most hagyja, hogy a srác a dühét kiengedje magából, aztán meglepetés szerűen támad majd egyetlen egy dolgot nem tudnak a férfiról, de ezt az user is most tudta meg és szereti a meglepetéseket.* - Itt vannak nálam szóval mi lesz? Egy család?*Kérdezi tőle és elvigyorodik.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Hát akkor a hullákat is etesd meg valakivel. * mondja a másiknak, ám amikor a másik eltöri a kezét fájdalmasan felordít * értem szóval nem hazudsz, csak manipulálsz. Az más akkor kétszer olyan erősen szorítom majd a torkod. Közben a fájdalom és a düh egyre inkább veszi el az eszét.* - Milyen családról zagyvatyolsz te össze vissza? * kérdi meg és fogalma sincs most már, hogy mire akar a másik kilyukadni. * - HA családot akarnál nem így kezdeményezted volna. Hanem kicsit, csak egy icipicit kedvesebben kellett volna. * mondja asrác és még mindig szorítja a másik torkát.* - Ne akard, hogy megöljelek. Magyarázz el mindent, hogy minek kell neked két vérfarkas és egy vámpír. vagy megoldom, hogy te eljuss velem oda ahol kiszedhetik belőled az öcsém emlékeit és visszajuthatnak hozzá téged pedig utána megölhesselek. értetted? vagy értetted? * kérdi meg és igen a fájdalom egyre inkább kezdi elhomályosítani az agyát ami nem biztos, hogy jó hír Maximera nézve.*
Mesélő
*A vámpír élvezi azt, hogy el van és ő természetesen nem szereti azt, ha nem csinál semmit. Élvezi az emberek szekálást ez tény és való. Aztán elkezdik szorongatni csak élvezi az egészet nem fáj neki. Nem is játssza meg magát teljesen nyugodt.* - Dolgoztok nekem együtt dolgozunk mindenki megtesz a másikért. Nem fogok nektek egyből gügyögni mintha a gyermekeim lennétek. Kellenek kutyák is a nehéz időkre. Kutyaszorítóban is lehetünk ti pedig pont jól jöttök.*Becsukja a szemét egy pillanatra. Majd elmorog valamilyen varázslatot.* - Szóval? A lényeg szerzel nekem több halandót mindegy milyet lányokat fiúkat csak, hogy szaporodjunk. Téli időszakra a szánunkat meg tudjátok majd húzni.*Feleli megint a kutyás vicceket hozza fel. Szereti az ilyen vicceket na. Ráadásul az user most be van szívva és látszik rajta.* - Nem kéne vissza indulnod az iskolába kölyök? Későre jár. A kutyaházadat is ki kéne takarítanod.*Feleli gúnyolódva, de amikor a fejében túrkálnak csúnyán néz.* - Ne merészelj a fejemben járkálni mert akkor visszaveszem a tesód emlékeit.*Mondja gyilkosan majd ugyanazzal a mozdulattal fordít a helyzeten és most Jonathan van a fának támaszkodva és a vámpír szintén elkapja a vérfarkas torkát.* - Na mi lesz kölyök?*Teszi fel a kérdést és elmosolyodik.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Abbahagynád a kutyázást kezdi kicsit felcseszni az agyam. * mondja a férfinak de már kezdi kapisgálni mi lehet a lényeg.* - kezdem mostmár érteni azt akarod, hogy embereket gyűjtsünk neked? akiket vámpírrá változtathatsz, vagy épp vacsira való kell? * kérdi meg a férfit.* - Háát ezt át kell gondolnom és mi miért járnánk jól ezzel? Azon kívül, hogy akkor visszaadod az öcsém emlékeit. Szóval gyerünk kivele? Amúgy se nyilatkozhatok mivel előbb ezt meg kell beszélnem az öcsémmel. Azzal aki tudja, hogy őt Christopher Acerlotnak hívják, hogy a barátnőjét hogy hívják és amiket eddig tanult arra emlékezik. Szóval vagy engedd egy kicsit őt beszélni hozzám a te testedből, vagy add vissza neki a testét utána megátom, hogy döntök. De Amélie nevében nem beszélhetek ő a maga ura.* mondja és igen az első dolga lesz amúgy holnap figyelmeztetni a csat, hogy veszélyben van és, hogy mik Maxime tervei.* Addig pedig jóéjt. Mondja és indulna vissza a gyengélkedőre, hogy a kezét rendbe hozzák, ám mivel a fához szorítják ez nem olyan egyszerű munka pláne fél kézzel.*
Mesélő
– Mi bajod a kutya viccekkel?*Kérdezi és direkt tovább cseszteti az agyát.* - Nem haltok meg és ráadásul barátokra is lelnétek.*Mondja mosolyogva és megint csak manipulál. A férfi egyáltalán nem fáradt ő egészen jól elszórakozik és felvonja a szemöldökét amikor megszólal.* - Nem vagyok médium és nem is leszek. Csak egy egyszerű vámpír vagyok életem.*Mondja egy maró gúnnyal és ugye harcolnak tovább. Hát muszáj valamit csinálniuk, de tényleg most szórakozott. Aztn nem zavartatja magát és persze igyekszik minél több információt kigyűjteni az Acerlotékból.* - Agyő szívemcsücske. De megcsókolni nem foglak.*Mondja gúnyosan és cuppogtatva elég szórakozott ma. Ő általában nem mindig ilyen csak amikor jó a kedve és most az. A férfi most visszavonul a helyére és intézi az ügyeit.*
Addig…
A srác ahogy a gyengélkedő felé halad összefuthat egy tanárral személy szerint Dean Taylor professzorral aki felvonja a szemöldökét és nem érdekli azt, hogy mi történt vele csak menjen majd vissza a helyére időben. Tovább küldi a gyengélkedőre és idő közben megszólal a srác telefonja.*- Hogy a ***** életbe.. az a rohadt…. k***** váámpír. Mit képzel magáról. Hol a ****ba vagy most találkozzunk a rohadt b**** életbe. Szentelt vizet igyon az az idióta….*Káromkodik a közös társalgó felé majd lerakja a telefont és megvárja a tesóját.*
Addig…
A srác ahogy a gyengélkedő felé halad összefuthat egy tanárral személy szerint Dean Taylor professzorral aki felvonja a szemöldökét és nem érdekli azt, hogy mi történt vele csak menjen majd vissza a helyére időben. Tovább küldi a gyengélkedőre és idő közben megszólal a srác telefonja.*- Hogy a ***** életbe.. az a rohadt…. k***** váámpír. Mit képzel magáról. Hol a ****ba vagy most találkozzunk a rohadt b**** életbe. Szentelt vizet igyon az az idióta….*Káromkodik a közös társalgó felé majd lerakja a telefont és megvárja a tesóját.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Mégis milyen barátokra? * kérdi meg aztán mikor elengedik először leesik a földre ali lát már a fájdalomtól, de igyekszik talpraállni még Maxime után köp egyet aztán megy vissza a gyengélkedőre amikor tesója felhívja egy sor káromkodásér aztán lerakja. Erre visszahívja tesóját.* - Oké, csak mond el merre találom a b****** életbe nevű helyet mert akkor oda megyek. Csak előbb csináltatok valamit a vámpír által eltörött karommal. Aztán beszélhetünk. De örülök, hogy legalább visszakaptad az emlékezeted. Amúgy is lenne egy csomó beszélni valónk.* mondja aztán lerakja a telefont amikor a gyengélkedő főorvosa elé áll, hogy elmondja mi is történt.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Most érkezett vissza a szigetre és még mielőtt felkeresné Biancát egy kicsit kifújja magát az öbölben. Nagyon elfáradt és volt pár alkalom amikor azt se hitte el, hogy egyáltalán élve visszakerül és most is kissé fél a Biancával való találkozástól, mert ha eddig a démonok nem akkor most a lány fogja kinyírni azért, mert egyedül se szó se beszéd lelépett és még csak nem is szólt neki. De csak megérti, hogy azért tette mert nem akarta, hogy bajba kerüljön a lány. épp elég, hogy múltkor a szigeten árt Dontos és még jó, hogy idejébe visszaküldhette oda ahonnan jöt ez a démon mert ha nem tudta volna akkor itt nagyobb problémák is lehettek volna és akkor minden kapcsolatot meg kellett volna szakítania Biancával addig amíg itt ólálkodott volna, ami lehet még rosszabb lett volna, de ne azon gondolkodjunk,hogy mi lett akkor volna mert az csak volna, gondolkodjunk a jelenen méghozzá azon, hogy hogyan magyarázom én ezt ki Biancának és, hogy vajon meg tud e bocsájtani nekem. Ez a legfőbb kérdés a többi csak huszadrangú. Amúgy a srácon egy eléggé meglátszik, hogy amíg elvolt történt valami. A háta tele van korbács nyomokkal és a ruhái cafatokban vannak. Még nem jutott vissza a suliba és még fogalma sincs, hogy fogja elkerülni a kíváncs tekinteteket amikben bőven volt résza a visszaút során és többet nem akar. Fáj minden végtagja és a háta hasogat. Emellett pedig a szárnya is el van törve és most képtelen így elrejteni a szárnyát. Csoda, hogy egyáltalán eddig elvergődött.
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Ahogy a lány a gondolataival érkezik az öbölbe. Úgy lép a befagyott folyóra, hogy még csak észre sem veszi Esteront. Úgy döntött, hogy inkább kiszabadul a körletből és kicsit jégkorcsolyázik. Egyébként is ha már tud hasznosítja tudását. Persze ezt mindig is szerette a télben, de hát nem tehet arról, hogy mindent kipróbál. Egyébként is le kell foglalnia magát még ha hiába is van Roseal, Esteront hiányolja és eléggé meglátszik rajta, hogy nem tudott nyugodtan aludni. Álmatlanságban szenvedett és néha még el is bőgte magát titokban bár ezt a lányok a Cameosban észrevették és próbálják benne tartani a lelke. Félti a srácot, de attól tart, hogy elhagyta és nem érdekli. Persze melyik lány ne lenne kiakadva? Egy piros kabát van rajta és egy fekete nadrág van rajta. a cipője pedig nincsen. Takaródó előtt azért jó egy kis kikapcsolódás. Aztán a lány úgy dönt, hogy majd vissza repül. Igazából elhozta a cipőjét tértágító bűbájjal a kabátzsebébe berakta, hogy azért ne legyen kint a parton. Aztán elkezd suhanni a tónál mint egy balerina és közben Anastacia Once upon a december című számát énekli és nem nem képes még észre venni a srácot, de még elég közel van a parthoz, hogy meghallja a hangját.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Mikor elindul vissza észreveszi a jégen táncoló Biancát úgy dönt nincs más választása és nem kerülheti el és muszáj lesz beszélnie vele, úgyhogy kisétál egészen a jég széléig de rálépni már nem lép rá és nézi, ahogy Bianca táncol és közben énekel. Mert ahogy a jégen korcsolyázik azt már lehet bőven táncnak nevezni. Szóval csak csodálkozik és figyeli, aztán egyszer csak akarva akaratlanul megszólal.* - Bianca. * csak ennyit mond ki semmi többet és vár és figyel nagyon sajnálja a dolgokat és nem tudja, hogy fogja kibírni. Ahogy azt se tudja most mi van. Megölt valakit. Azért, hogy kiszabadulhasson és most nem tudja, hogy ezért bukás jár e vagy sem. Fogalma sincs és már nem mer a másik szemébe nézni csak maga előtt nézi a havat és bele se mer gondolni, hogy mi van akkor ha megbukott.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Nem is tudom azt, hogy mit gondoltam. Újabb csalódást értem el azzal, hogy bíztam valakiben és erre itt hagyott!? Szó nélkül lelépett és még elérni sem tudom? Mi értelme ennek az egésznek? Komolyan.. Nem tudom, hogyan lesz tovább, de nagyon le vagyok törve. Újra láthatnám az arcát, vagy ha másik lánnyal is akkor is jó lenne látni. Ahogy neki kezdek a jégtánc félének, muszáj lefoglalnom magam, mert ebbe fogok belebetegedni. Aztán egy pillanatra elhallgatok, amikor megpróbálok egy piruettet.. ha összejön, bár sokat gyakoroltam, de azért nem vagyok ám kezdő. A part felé figyelek, és ahogy lefelé forgásból jövök, vissza úgy esek hirtelen el. Elvesztem az egyensúlyom.. ami egy kicsit kellemetlen, de nem baj. A fenekemre esve óvatosan felpattanok, és egyelőre csak állok. Ez most egy álom!? Vagy valóság? Megdörzsölöm a szemem és még mindig ott van. Lassan kitárom a szárnyamat és oda repülök hozzá. Még is mit művelt magával? Elég ramatyul néz ki. Ahogy oda érek, leszállok vele szembe, de még a levegőbe gyorsan rárakom a korcsolyára a védőt. Egy darabig csak állok és bámulom a srácot.* - Te…*Ütök, de nem erősen egyet a mellkasába.. aztán egyre gyorsabban kezdem ütlegelni, de szavanként.* - Hülye… idióta.. Eltűnsz minden szó nélkül és visszatérsz nem jó állapotba? Még is, hogy képzelted ezt? Mit képzeltél? Azt, hogy egyedül képes vagy mindent megcsinálni? Normális vagy te? Nem adsz magadról életjelet kerestelek és eltűntél.. nem voltál sehol és azt hittem meghaltál. Még is mit műveltél azt hiszed egyedül képes vagy mindent megcsinálni! Hát nem. Azt hittem elhagytál és nem szeretsz, és nem jössz vissza Fyronba.. Azt hittem leléptél azért, mert engem megutáltál. Azért, mert mondtam, hogy veled megyek. Te hülye IDIÓTA!*Mondom teljesen kikelve magamból és szinte már ordibálva és igen remegek is, de nem azért, mert fázok hanem, mert ideges vagyok. Persze ha abba hagyom az ütögetést, egy pillanatra hátrébb lépek és hagyom, hogy a könnyeim és a fájdalmam is átjárjon. Nagyon nehéz hónap volt és nem bírtam volna ki. Még is miért kellett ezt csinálnia.?* - Legközelebb ha hülyeségre készülsz akkor veled megyek. Nincs apelláta, egyedül nem oldasz meg semmit. Különben is megyünk az ispotályba amilyen állapotba nézel ki és azt hiszem magyarázattal tartozol.*Fejezem be és kicsit elcsuklik a mondatnál a hangom.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Amikor Bianca elkezd ütlegelni nem védekezek, mondjuk nem is tudnék annyira fájnak a karjaim, hogy felemelni is képtelen vagyok. Szóval csak hagyom, hogy minden dühét az ütésekbe adhassa a lány.* - Nem azért tettem mert nem szeretlek és mert elakartalak hagyni. Azért tettem, hogy megvédjelek. Itt járt Dontos a szigeten és utána mentem amikor távozott. Egy hirtelen támadt ötlet volt ami rosszul sült el mert az egy nekem szánt csapda volt. Ha te is velem, akkor mindkettőnket elfogtak volna. Többen támadtak rám amint angliában leszálltam a hajóról. Semmi esélyem nem volt ellenük. Magukkal vittek és megkínoztak, azt követelté áruljam el, hányan állnak Sayon mellett és segítenek neki. De nem mondtam semmit Erre megkorbácsoltak. De továbbra is hallgattam. Majd mikor a korbácsolással se értek el semmit és megpróbáltam elmenekülni akkor eltörték a szárnyam azóta nem tudom visszahúzni. Életem legrosszabb hónapja volt ez az egy hónap. A végére már azt kívántam bárcsak meghalnék. De amikor megjelent előttem a halál megijedtem. Beszélgettem vele. Elmondtam neki, hogy hülyeséget kívántam és, hogy még nagyon sok mindenki miatt életben kell maradnom. De legfőképp miattad. Mert nem hagyhatlak itt kétségek között. Így sikerült megmenekülnöm tőle. Viszont tovább szenvedtem. Aztán egyik alkalommal az ebédhez kaptam egy kést. Amit anélkül, hogy észrevették volna elrejtettem és amikor csak egy őr vigyázott rám, közelebb hívtam magamhoz és megöltem, csak így szabadulhattam ki. A törött szárnyam miatt képtelen voltam repülni, szóval amennyire tudtam futni elkezdtem futni. Majd mikor kiértem az erdőből az első dolgom volt megkeresni az ottani csapatom, de amikor a táborhoz értem annak se híre se hamva. Megölt, mindenkit megölt érted? Apák, anyák haltak meg azért, hogy nekem segítsenek és most HALOTTAK. Nem bírnám elviselni ha te is meghalnál. Nem ismered ezt a fickót. Képes lenne, megölni téged, csak azért, hogy én eláruljam Sayont. Ezt pedig nem hagyhatom és soha ismétlem SOHA nem bocsájtanám meg magamnak, ha téged bántana. Érted? Ezért nem hagyhattam, hogy velem gyere. Az egyetlen egy szerencsém az volt, hogy az utolsó mozdulattal amit mielőtt elfogtam megtehettem az az volt, hogy a telefonomat a vízbe dobtam. Így nem tudtak megtalálni téged, hogy veled zsaroljanak. Az öcséimet viszont nem tudom mi van velük, de remélem nem igaz amit mondtak, hogy... halottak. Nagyon közel álltam akkor amikor ezt mondták ahhoz, hogy megtörjek. Csak te tartottad bennem a lelket. Kérlek bocsáss meg nekem. *mondom és a következő pillanatban térdre rogyok minden erőm elhagyott már állni is képtelen vagyok csoda, hogy még nem ájultam el és még képes vagyok egyáltalán beszélni.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Nem tehetek róla kikeltem magamból és igen nem bírtam a szenvedést. Nagyon hosszú volt ez az egész, és azt hittem sosem lesz vége. Amikor magyarázni kezd figyelek rá, de elsírtam magam és nem bírom tovább.* - Jó oké, hogy itt járt, de azért legalább szóltál volna, hogy elmész! És akkor nem aggódok ennyire. Teljesen kikészültem és kiborultam, hogy nem hallottam felőled. Szóval, hülyeség volt egyedül menned. Ha itt jár oka volt, de nem szabadott volna utána menni. Ide figyelj, nem vagy rossz ember és nem fogsz megbukni érted?*Pillantok aggódva a szárnyára. Aztán amikor összerogy én próbálom megtartani kitárom a szárnyam úgy talán könnyebben fogom megtartani és nem lesz annyira nehéz. Ez hosszú út esz.* - Nincs itt senki rajtam kívül szóval kénytelen vagyok én magam elvinni téged az ispotályba. Ott maradok veled egész éjszaka és el beszélgetünk mit szabad és mit nem egy kapcsolatban.*Mondom neki mérgesen, de lassan kezdek majd megnyugodni.* - Olyan vagy mint egy gyerek. A testvéredet láttam a suliban a kisebbikről nem tudom.*Mondom neki és igen.* - Jó majd neked megnézem holnap órák után te most feküdni fogsz az ispotályba. Megyünk.*Ahogy felrepülök picit nehéz így lassabban tudok repülni, de nem érdekel ő neki is pihennie kell és majd mindent megbeszélünk amint végre lekezelte Darius vagy Kamen. Nem mozdulok el mellőle.*
