Mentálmágia tanterem

Alig, hogy kicsit előrébb jutok, megláthatom az egyik lányt a teremből, ahogy az öltönyössel beszél, majd, a légi kísérőt, aki odasiet, de addigra a fickó már a pilótafülkében van. Megállok az egyik hátrébb lévő ülés mellett, és úgy hallgatom végig a gyors beszámolót, mire kitör a pánik. Picit félre löknek, néhányan ahogy felpattannak, de aztán hamar ismét helyet is foglal szinte mindenki, ahogy néhány fickó kiemelkedik a tömegből, és felszólítja rá őket, abban az esetben, ha nem akarnak meghalni.
- Hát b****meg. Nem pont ezt mondtam?
Intek egyik kezemmel a pilóta fülke felé, majd egyszerűen elindulok előre, nem is foglalkozva addig a fenyegetőzőkkel, ameddig nem adnak okot arra, hogy meg kelljen próbálnom megvédeni magamat. Séta közben végigtapogatom zsebeimet, és övemen lévő apró tárolókat. Minden megvan.
- Szép kis felfordulás lesz itt.
Kezdek el szélesen vigyorogni, és lekapcsolom oldalamról az FMG9-est, és megfogva tetején a kis fület, benyomva a kapcsolót, teszek egy apró mozdulatot, mintha csak megráznám, mire szétnyílik az eszköz, és végre valódi mivoltában látható a kisméretű gépfegyver. Jobbomat áthelyezem a markolatára, mutató ujjam pedig már a ravaszon is van, miközben kibiztosítom.  Legalább lesz egy kellemes kikapcsolódással teli órám úgy látszik. Nincs is jobb feszültséglevezetés, mint kinyírni pár terroristát, még ha ezek nem is éppen annak nevezhetőek. Persze azon is elkezdek gondolkodni, hogy talán akkor már, ha erről szól az óra, meg kéne próbálni kiismerni picit a személyiségüket, és alkalmazni azt a bizonyos mágiát, a befolyásolást, hátha akkor megértőbbek lesznek, és maguktól visszaadják az irányítást. Igaz felőlem fegyverekkel, vagy puszta kézzel is lerendezhetnénk. Úgy is ezeknek a módszereknek vagyok a híve. A mágiát még mindig kevésbé szeretem. Pont azért talán, mert eléggé lassan, és nehezen tudtam elfogadni, hogy létezik, még azután is, hogy "farkas" lettem, vagy, hogy ebbe a suliba kerültem. Ha valaki az utamba állna, pár lövést leadok feje irányába, hátha elegendő lesz számára annyi is, és, lábammal rásegítve, arrébb tessékelem azért az utamból, hogy a pilótafülke ajtajához jussak. Arcomon hamar megjelenik a könnyen észlelhető, hogy már nem teljesen épelméjű, sokkal inkább tömeggyilkos szerű félmosolyom. Ha elég közel jutok iskolatársaimhoz, ugyan ezen mosollyal tekintek feléjük.
- Mehetünk?
Kérdezek rá, kissé izgatottan, és, ha sikerül kinyitniuk az ajtót, velük együtt belépek, ha nem, hát jöhet az én módszerem. Ebben az esetben bal kezemmel hátra nyúlok, és az övemre erősített kis táskák egyikéből, egy apró krémszínű, gyurmára hasonlító kockát veszek elő.
- Hátrébb.
Hangoztatom azért halkan, de szélesen vigyorogva, miközben feltapasztom az ajtóra.
- Legalább kicsit hasonlítson terrorista támadásra...
Motyogom lenézően, miközben egy apró kapcsoló is előkerül, és elvonulok az ajtótól, megpróbálva fedezékbe jutni egy szék mögött.

- Micsoda viselkedés már ez.
Kezdem el szemeimet forgatni amikor kirepül a kezemből a fegyver, és felém sétál az ipse.
- Azt hiszem ez hozzám tartozik.
Mutatok a fegyverre, miközben magyaráz nekem, és megvonva vállamat, hiszen mégis csak egy álomban vagyunk, ha már óra, miért ne tegyünk egy próbát. Balommal egyazon pillanatban megragadom a fegyvert, és bemosok egyet a démonnak, megpróbálva kitépni kezéből azt.
- Démon, démon gyere csak... Kezdek bele a mondókába, miközben megpróbálok még egy ütést mérni rá. Azon sem csodálkozva, ha én is kapnék párat közben. Ezért utálom ezeket. Nagyon szeretnek visszaélni hatalmukkal. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha sima emberek lennének, és csak az az öltönyös lenne démon, aki nemrégiben eltérítette a gépet.
- Most lesz ébresztő?
Fut át az agyamon, miközben próbálom tovább püfölni. Csak van azért nekik is fájdalom érzetük. Na, meg legalább lekapcsolni egy rövid időre lelehet őket talán. Úgy sem adta volna át nekem a fegyvert önként, és kétlem hogy a személyisége olyan lenne, hogy, ha a mágiát használnám, akkor lenne rá esélyem.

Hát, ez nem éppen úgy alakult, ahogy elképzeltem. A démon még csak meg sem próbál megütni, helyette, az akaratával kezd el fojtogatni.
~Ezek, meg a h*lye jedi trükkjeik.~
Suhan át agyamon a gondolat, miközben akárhogy próbálok, nem sikerül levegőt juttatnom tüdőmbe. Sajnos úgy látszik nincs más választásom. De, azért. Megragadva ellenfelemet, kedvességből még minél több erőt beleadva megkoccintom homlokát sajátommal, aztán, hogy csak ne itt dobjam fel a talpamat, a levegőben, attól, hogy megfulladok, megpróbálkozok egy mágiával.
- Occupato.
Ha szerencsém van, csak sikerül használni rajta, bár, hang nem nagyon jön ki a számon, inkább csak tátogok. Reménykedek azért a sikerben, hátha rátudom ezzel venni, hogy hagyjon csak szépen békén és inkább foglalkozzon ily kedves módon egyik társával. Amennyiben sikerül ezt elérnem, köhögök egy keveset, majd hátba veregetve az öltönyöst, ismét kezemben a fegyverrel, elindulok a pilótafülke irányába.
- Játszadozzon ezekkel megint az akinek hat anyja van.
Morgolódom kicsit még nyakamat dörzsölve, aztán, ha eljutok a pilótafülkéig, egyszerűen megragadom az egyik utast, felrántva székéből, és nyakát átkarolva rontok be a helységbe, emberi pajzsként való funkcionálásra biztatva fegyveremmel, arra az esetre, ha véletlenül másfajta mágiát használnának, hátha felfogja még az elsőt. Ha sikeresen bejutok, a helyzetre való tekintettel, megpróbálok egy sorozatot beleengedni a másodpilótába, hátha végül festhetünk egy keveset vele a padlón.
- De szeretem a friss vér szagát.
Kezdek el hümmögni vigyorogva ebben az esetben.

Megszállás
Varázsige: Occupatio
Leírás: Sokszor gondoltál már arra, hogy milyen jó móka lehet egy idegesítő ember felett átvenni az irányítást? Az Occupatio varázsigével könnyedén megteheted, hacsak a kiszemelt áldozat nem valami jó mentálmágiából. Ha sikerül megszállni az illetőt, akkor kényünk-kedvünk szerint ugráltathatjuk egészen addig, amíg el nem múlik a varázs. Nem kell aggódni, utána a prédánk úgysem emlékszik arra, hogy mit csinált.
Hatóidő: A kezdők fél-egy órára képesek átvenni valaki felett az irányítást, bár a mentálmágusok és a vámpírok ebben a varázslatban sokkal hatásosabban képesek fellépni. A tapasztaltabbak már órákra, esetleg napokra képesek uralni mások testét, bár ehhez nagyon sok koncentráció szükséges.

A gyors sorozatot követően, és az előbukkanó alsógatyahuszár démon elájulását végignézve, magamban nyugtázom, hogy ezzel nem lesz gond. Az öltönyös fickó sem tud mit csinálni, és a csaj már megoldotta, hogy a pilóta letudja tenni a gépet. Vagy legalábbis elkezdte. Ennek fényében udvariasan A nyakánál fogva szorongatott védőpajzsomra tekintek. Mármint az utasra, majd kedvesen villantva rá fogaimat elengedem, és homlokegyenest lefejelem, hogy pihenjen egy kicsit.
- Szép álmokat királylány.
Teszem hozzá ahogy eldől az illető, mint egy zsák, aztán, újból biztosítom a fegyvert, majd benyomva ismét a tetején lévő fogantyúnál a gombot, összecsukom, és vissza akasztom a helyére. Nem tétovázok sokat, csak leülök a másodpilóta ülésébe, és én is megragadom a kormányt.
- Majdnem olyan, mint amit kiskoromban térítettünk el...
Gondolkozok hangosan ismét, miközben megpróbálok segíteni letenni a gépet, a még mindig démonjával küszködő pilótának.
- Ha ez itt kiereszti a démonjait ezt is lelövöm.
Morgom oda a többieknek fejemmel a pilóta felé biccentve, közben szorosan megmarkolva a kormányt, és szinkronban mozogva a félig józan szakértőnkkel, próbálom csinálni amit kell.
- Nem lesz már itt gond. Ha újra erőt vesz rajta a démon akkor is lerakom ezt a gépet. Nem feltétlen egyben, de lerakom.
Vigyorgok továbbra is, bár ez már kevésbé annyira őrült. Látszólag kezd visszatérni viszonylag ép eszem. Igaz sokban nem különbözik, de akkor legalább nem akarok majd megölni itt mindenkit.