by * Az utolsó pillanatban egy a futástól lihegő srác esik be a terembe. Majd helyet foglal egyenesen James mellett. * - Csáó! * suttogja el aztán leveszi a cuccait és összegyűjti ami eddig volt órán, valamint elolvassa a tananyagot a múltkori Hitleres közös mentálmágiájuk után örömmel néz jó barátja oldalán az álomvilágba, hát ha azt is fenekestül felforgatják.* - Adeo somni! * mondja ki és kíváncsi mit találnak vajon a tanár álmában.
+26
Jarek Malkova
Agnes Gadegaard
Jesmon Helar
Andrew Mason
Atanas A. WIlliams
Rosetta M. McCarthy
Milan Wouters
Matthew Chancellor
Bianca D. McCarthy
James Runnel
Maureen Caiside
Kyle Williams
Fredrik Laine
Barbara Decker
Amarilla Darwin
Naomi Verhoeven
Wojciecha Sokołowski
Ever K. Whitewood
Giselle Céline Marceau
Liliya Antonov
Lord Sayon Merlioth
Kamen Grozdan Branimir
Dobókocka
Mesélő
Horváth Réka
Delia
30 posters
Mentálmágia tanterem
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
Mivel Lil most szólt kocka.
Dobókocka
The member 'Atanas Aleksev' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
Maddox Rivery- .::Diák::.
* persze nem reagál rám, ami egészen várható. Hiszen elég csak ránézni, máris láthatja mindenki, hogy mennyire különc és kívülálló. Mondjuk ez cseppet sem érdekel, mint ahogy az sem, hogy csak rám néz, b*szik válaszolni, és helyette a késével karcolgat. Mint egy elborult tömeggyilkos, aki a fejében lévő dolgokat máshogy képtelen levezetni. Most mit mondjak... imádom! Mindig is bírtam az őrülteket, az pedig, hogy ő egy közűlük... már csak meg kéne tudnom mi az ,amivel elérem, hogy vérben forogjon a szeme. Mondjuk a kettőnk közötti kommunikáció nélküle kissé nehézkes lesz, de hát egye fene, egy próbát megér. *
- Igazán érdekes... annyira művészi, hogy már-már b*ssza a szemem.. * jelentem ki, majd nagy sóhajjal a tanár felé fordulok, és én is felteszem a kezem, ha már órán vagyunk. *
- Az álmokkal esetleg jövőbe láthatunk, bár hallottam már olyat is, hogy egyesek szerint minden álombeli kép az előző életünk egy darabkája... * felelem, és húzom el a számat, hiszen ez a legnagyobb baromság, amit valaha is hallottam. *
- Igazán érdekes... annyira művészi, hogy már-már b*ssza a szemem.. * jelentem ki, majd nagy sóhajjal a tanár felé fordulok, és én is felteszem a kezem, ha már órán vagyunk. *
- Az álmokkal esetleg jövőbe láthatunk, bár hallottam már olyat is, hogy egyesek szerint minden álombeli kép az előző életünk egy darabkája... * felelem, és húzom el a számat, hiszen ez a legnagyobb baromság, amit valaha is hallottam. *
Maddox Rivery- .::Diák::.
dobááássss
Dobókocka
The member 'Maddox Rivery' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Ahogyan a férfi magyaráz, Kamen szorgosan jegyzetelni kezd, amikor azonban elhangzik, hogy az ő elméjébe fognak kirándulni, elkerekedő szemekkel felpillant. Oké, ez azért elég durva. Jó, persze hogy az ősdémon kiszedett néhány emléket, de akkor is... Mi a franc? Minden esetre túlteszi magát a dolgon, majd vázlatosan lefirkálja - így a legjobb a macskakaparására hivatkozni - a varázslatot, összeszedi a holmikat, majd visszaül az asztalához, és nagy odafigyeléssel elkészít mindent, majd kimondja a varázsigét. És máris álmosodni kezd, így engedi, hogy a varázslat elragadja...*
Dobókocka
The member 'Kamen Grozdan Branimir' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
James Runnel- .::Diák::.
Még mielőtt a tanár belekezdhetne a magyarázásba pont beérkezik Atanas a terembe, ami kissé meglep, és felé is fordulok. Pont a másik oldalt foglal helyet mellettem, amikor köszön csak biccentek neki, aztán vissza borulok a padra. A tanárt hallgatva ismét kezdek álmosodni, és ez ilyenkor lehet nem jó, ha az álmokról van szó. De, amikor kiderül, hogy az övében kell majd mászkálnunk gondolatban fellélegzek, és hátradőlök a széken, majd egy határozott mozdulattal kitöröm a tollat a padból. Igaz, félig ott marad, de a másik felét egyszerűen kezemben tartom pár pillanat erejére, aztán Atanas fejének ívelem, csak, hogy érezze a törődésemet. Rá legalább gondolok is néha, ha meg tudom éppen dobni valamivel. A megjelenő leírással nem sokat foglalkozok. Legalábbis csak annyit, hogy elolvasom, aztán már várom is, hogy mi fog következni. A mellettem ülő új gyerek, ismét megpróbálja megtörni kettőnk között a csendet, de, hogy ne legyen ennyire feszült, ha már úgy is így próbálkozik, válasz képen egyszerűen beintek neki, miközben továbbra is a tanár mozzanatait figyelem. Pár pillanat múlva, viszont amikor lefekszik, ismét előkerül két doboz a táskámból, és megint csak felszisszentem őket. Ennyi volt összesen nálam. Így utólag belegondolva, lehet, hogy egyszerűbb, vagy legalábbis ésszerűbb lett volna a két kávét, meg a két energiaitalt keverni, és nem a különböző italokat. De ez mikor zavarna engem... Egyszerűen eljátszom ugyan azt amit a folyosón, és félig kiiszom mindkettőt, majd az egyik dobozába áttöltöm a másikat, kicsit megmozgatom, hogy elkeveredjen, és egy váll vonással úgy iszom tovább az italt. az üres dobozt a padra helyezem, aztán ha megmozdulnak, a többieket követve, én is csinálom amit kell.
Dobókocka
The member 'James Runnel' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
Mesélő
[Még a teremben]
*Jesmon természetesen Maddox kérdésére is válaszol.* - Nos, igen, ebben is igaza van. Bár az, hogy a jövőbe lehet látni vele, legfőképp a látnokokra jellemző, annak az álmában aki nem rendelkezik ilyen képességekkel, nem igazán fordulhat elő ilyesmi, bár nagyon gyakran akad rá példa. Amit az előző életről mondott, az is teljesen igaz - már annál, akinek volt ilyesmije. De eloszlatom a tévhiteiket: ez nagyon ritka, legtöbben elsőre vannak itt. *Mosolyodik el, majd ugyebár kiosztja az instrukciókat, de mielőtt lefeküdne, még egy mondatot elmond.*
- A feladat pedig, hogy egy darab kérdésre választ találjanak. Ez a kérdés: Mi Jesmon Helar első emléke? Egyszerű kérdés, éppen ezért jó lesz kezdésnek. Sok sikert!
[Az álomban]
[James és Atanas]
*A két fiú egy barlang hideg kövén tér magához - és ha jártak már a Sziget barlangjaiban, rájöhetnek, hogy most is pont ott vannak. Szinte minden ugyan úgy néz ki, csak kicsit melegebb van a jelenlegi időjáráshoz képest, és odakinn hallhatóan hatalmas a szélvihar. Ezen kívül az egyetlen furcsa dolog, hogy a barlang mélyéről halk, nyöszörgő hangok szűrődnek ki...*
[Kamen és Maddox]
*A másik két diák pedig egy teljesen ismerős helyen lyukad ki: az Akadémia udvarán. Ismerős a hely, de egyáltalán nem olyan, mint aminek megismerhették. Ugyanis minden romokban hever: az épület rengeteg része leomlott, az udvaron minden növény teljesen ki van száradva. Az udvar túloldalán, valahol a tó mellett látható az egyetlen élőlény: egy magas, sovány férfialak.*
*Jesmon természetesen Maddox kérdésére is válaszol.* - Nos, igen, ebben is igaza van. Bár az, hogy a jövőbe lehet látni vele, legfőképp a látnokokra jellemző, annak az álmában aki nem rendelkezik ilyen képességekkel, nem igazán fordulhat elő ilyesmi, bár nagyon gyakran akad rá példa. Amit az előző életről mondott, az is teljesen igaz - már annál, akinek volt ilyesmije. De eloszlatom a tévhiteiket: ez nagyon ritka, legtöbben elsőre vannak itt. *Mosolyodik el, majd ugyebár kiosztja az instrukciókat, de mielőtt lefeküdne, még egy mondatot elmond.*
- A feladat pedig, hogy egy darab kérdésre választ találjanak. Ez a kérdés: Mi Jesmon Helar első emléke? Egyszerű kérdés, éppen ezért jó lesz kezdésnek. Sok sikert!
[Az álomban]
[James és Atanas]
*A két fiú egy barlang hideg kövén tér magához - és ha jártak már a Sziget barlangjaiban, rájöhetnek, hogy most is pont ott vannak. Szinte minden ugyan úgy néz ki, csak kicsit melegebb van a jelenlegi időjáráshoz képest, és odakinn hallhatóan hatalmas a szélvihar. Ezen kívül az egyetlen furcsa dolog, hogy a barlang mélyéről halk, nyöszörgő hangok szűrődnek ki...*
[Kamen és Maddox]
*A másik két diák pedig egy teljesen ismerős helyen lyukad ki: az Akadémia udvarán. Ismerős a hely, de egyáltalán nem olyan, mint aminek megismerhették. Ugyanis minden romokban hever: az épület rengeteg része leomlott, az udvaron minden növény teljesen ki van száradva. Az udvar túloldalán, valahol a tó mellett látható az egyetlen élőlény: egy magas, sovány férfialak.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor megérkeznek, érdeklődve pillant körbe, biccentve a körülötte lévőknek. Aztán elkezdi felmérni a terepet, hogy mégis hol lehetnek, és mi történhetett, de igazából csak azt sikerül megállapítania, hogy az Akadémia birtokán. Ahogyan kiszúrja az alakot, hangtalanul sóhajt egyet, majd úgy dönt, hogy hiába lehetséges, hogy az illető veszélyes, valahogyan tovább kell haladniuk, szóval ő a maga részéről elindul a férfi irányába, hogy megnézze, ki lehet az, és ha nem ismeri, meg is szólal.* - Ki maga? És mégis mit keres itt? *kérdezi, eléggé morcosan. A második kérdés mondjuk mindenképpen elhangzik, akkor is, ha tudja, ki az illető.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
*A tollon már meg se lepődik legjobb barátjától. Aztán ugye belép az álomba. Amikor oldalra néz és meglátja maga mellett Jamest, már most tudja, hogy egy igen jó kis órában lesz részük. Mivel már járt a barlangban ezért hamar fel is ismeri azt és ezért nem is érti, hogy mi van azonban aztán hangosan felröhög.* - Komolyan ez az első emléke tanárúr? Egy barlang, ráadásul az iskolától nem messze? Mondjuk nem esett messze az alma a fájától... ~de eshetett volna távolabb is a házunktól~ * teszi hozzá gondolatban és bár sejti, hogy a tanár hallja attól még élvezi a dolgot legalábbis egyenlőre. Aztán meghallja a hangokat, mire el is indul szép lassan az irányukba. Azonban egy idő után megtorpan és egy varázsigét mondd ki.* - Extradition! * mondja ki a varázsigét mire megjelenik asztrál alakja aki előttük menve megóvja őket attól, hogy bármi nemű csapdába zuhanjanak. Mert azt a legkevésbé se akarja. Persze azután ott ragadjanak örök életükre a tanár fejébe. Mondjuk eléggé megkeseríthetnék onnan az életét, de ezt inkább hanyagoljuk.*
James Runnel- .::Diák::.
Én is a többiekkel együtt elvégzem a varázslatot, és belépek a tanár álmába, mire szerencsés, vagy szerencsétlen módon, ez még úgy is elválik, de pont Atanas mellett találom magam ismételten. Mintha csak az első közös mentál óránkon lennénk. Első mozzanatommal kapásból felé tartom a kezem, hogy adjon egy pacsit, hiszen még elég sok furcsaságot csinálhatunk majd megint. Bár arckifejezésem továbbra sem változik, és ugyan olyan unott, mint eddig. Végighallgatva Atanas szövegelését, pár pillanattal később reagálok megjegyzésére.
- Kétlem...
Miután én is meghallom a furcsa hangokat, vele együtt elindulok előre a barlangban. Nem túl sokat jártam még errefelé. Bár, igaz, hogy voltam már itt, de akkor sem ismerem az egész helyet sajnos. Ami pedig lehet, hogy jól jönne a későbbiekben. Kardomat lehalászva hátamról, készenlétbe helyezem, és vállamon pihentetem fél kézzel tartva, arra az esetre, ha véletlenül használni kellene. Mondjuk az is igaz, hogy, ha nem kéne, akkor is elég erőteljesen hajlamos vagyok rá.
~Nem járkált ez kicsit sokat itt a barlangokban?~
Teszem fel magamban a kérdést. Miközben Atanassal együtt haladok előre én is. Bár mivel a sötétség kezd kissé zavarni, így egy egyszerű, és alapvető világító bűbáj segítségét előhívva, bal kezemet előre nyújtom, és úgy borítom fényáradatba a helyet. Nem túl erősbe, inkább halovány, hogy ha valami veszélyes lenne itt, akkor se szúrja ki olyan könnyedén. Illetve, hogy, a szemünk könnyebben hozzászokjon újból a sötétséghez, vagy ha úgy alakul, pont ellenkezőleg, és a világossághoz.
- Jó helyen jött rá a cifra...
Teszek ismételten egy megjegyzést a nyöszörgő hangok után. Hangomon hallani azért, hogy megint csak régen használtam, és nem a legerőteljesebb. De, ez csak nem fogja zavarni a másikat.
- Kétlem...
Miután én is meghallom a furcsa hangokat, vele együtt elindulok előre a barlangban. Nem túl sokat jártam még errefelé. Bár, igaz, hogy voltam már itt, de akkor sem ismerem az egész helyet sajnos. Ami pedig lehet, hogy jól jönne a későbbiekben. Kardomat lehalászva hátamról, készenlétbe helyezem, és vállamon pihentetem fél kézzel tartva, arra az esetre, ha véletlenül használni kellene. Mondjuk az is igaz, hogy, ha nem kéne, akkor is elég erőteljesen hajlamos vagyok rá.
~Nem járkált ez kicsit sokat itt a barlangokban?~
Teszem fel magamban a kérdést. Miközben Atanassal együtt haladok előre én is. Bár mivel a sötétség kezd kissé zavarni, így egy egyszerű, és alapvető világító bűbáj segítségét előhívva, bal kezemet előre nyújtom, és úgy borítom fényáradatba a helyet. Nem túl erősbe, inkább halovány, hogy ha valami veszélyes lenne itt, akkor se szúrja ki olyan könnyedén. Illetve, hogy, a szemünk könnyebben hozzászokjon újból a sötétséghez, vagy ha úgy alakul, pont ellenkezőleg, és a világossághoz.
- Jó helyen jött rá a cifra...
Teszek ismételten egy megjegyzést a nyöszörgő hangok után. Hangomon hallani azért, hogy megint csak régen használtam, és nem a legerőteljesebb. De, ez csak nem fogja zavarni a másikat.
Mesélő
[Kamen, Maddox]
*Ahogy az alak felé közelednek, bizony igen érdekes felfedezést tehetnek: a férfi nem más, mint Jesmon. Csak kissé... megviseltebb verzióban. A haja hosszú, sőt, még szakállat is növesztett, tartása olyan, akár egy öregemberé, szeme karikás, arca beesett. Ahogy felfigyel a léptekre, a közeledő Kamenre szegezi tekintetét.* - Hát vége. Ennyi volt. *Jelenti ki igen halkan, szinte már csak suttog.* - Nem tehettem semmit. Már késő volt. *Sóhajt egyet, majd öreg, fáradt tekintetét a tó nyugodt vizére fordítja.*
[Atanas, James]
*Ahogy a barlang hátuljában nyöszörgő lények felé tartanak, természetesen egyre sötétebb lesz körülöttük. De ahogy odaérnek, annyit legalább ki tudnak venni, hogy miféle dolgok azok, amik hirtelen, szinte a semmiből rájuk vetik magukat, ezzel leteperve mindkettejüket a földre. Ezek az "izék" rendes ember méretű, ugyanakkor egyáltalán nem ember külsejű lények. Illetve, elképzelhető, hogy valamikor emberek voltak, de mára sokkal inkább hasonlítanak élőhalottakra. Bőrük szürke és aszott, csontjaik szinte már átszúrják papírvékony kültakarójukat, hajuk gubancos, szemük karikás, arcuk beesett és sápadt. Tekintetükben pedig egyértelműen az őrület csillog.* - Mit kerestek itt?! *Rikolt fel a harmadik, ugyanis hárman vannak. Az beszél, amelyik hátulról figyeli az eseményeket.* - Biztosan ti tettétek, és azért jöttetek, hogy most minket is elpusztítsatok! *Ordítozza féktelenül.*
*Ahogy az alak felé közelednek, bizony igen érdekes felfedezést tehetnek: a férfi nem más, mint Jesmon. Csak kissé... megviseltebb verzióban. A haja hosszú, sőt, még szakállat is növesztett, tartása olyan, akár egy öregemberé, szeme karikás, arca beesett. Ahogy felfigyel a léptekre, a közeledő Kamenre szegezi tekintetét.* - Hát vége. Ennyi volt. *Jelenti ki igen halkan, szinte már csak suttog.* - Nem tehettem semmit. Már késő volt. *Sóhajt egyet, majd öreg, fáradt tekintetét a tó nyugodt vizére fordítja.*
[Atanas, James]
*Ahogy a barlang hátuljában nyöszörgő lények felé tartanak, természetesen egyre sötétebb lesz körülöttük. De ahogy odaérnek, annyit legalább ki tudnak venni, hogy miféle dolgok azok, amik hirtelen, szinte a semmiből rájuk vetik magukat, ezzel leteperve mindkettejüket a földre. Ezek az "izék" rendes ember méretű, ugyanakkor egyáltalán nem ember külsejű lények. Illetve, elképzelhető, hogy valamikor emberek voltak, de mára sokkal inkább hasonlítanak élőhalottakra. Bőrük szürke és aszott, csontjaik szinte már átszúrják papírvékony kültakarójukat, hajuk gubancos, szemük karikás, arcuk beesett és sápadt. Tekintetükben pedig egyértelműen az őrület csillog.* - Mit kerestek itt?! *Rikolt fel a harmadik, ugyanis hárman vannak. Az beszél, amelyik hátulról figyeli az eseményeket.* - Biztosan ti tettétek, és azért jöttetek, hogy most minket is elpusztítsatok! *Ordítozza féktelenül.*
James Runnel- .::Diák::.
Ahogy egyre beljebb haladunk egyre sötétebb is lesz minden, szóval, valóban jól jött a mágia amit alkalmaztam. Viszont nem sokáig élvezhettük, hiszen a hangok forrásai ránk vetették magukat, és a földre tepertek. Persze nincs akkora szerencsénk, hogy csak ketten legyenek, mert egy harmadik megszólal hátulról ezek közül a furcsa, zombiszerű lények közül. Nem a legkellemesebb látványok, viszont gyomorforgatónak sem mondanám őket. Vagy, csak az én gyomrom nem olyan gyenge, hogy ettől kiadja tartalmát. Nem nagyon tudom, hogy miről beszél a hátsó, viszont a rajtam lévőnek megragadom a torkát, hogy ne közelíthesse tovább felém az ocsmány pofáját. A lény kérdésére, csak a földön fekve megvonom a vállamat, és egyre erőteljesebben kezdem el szorítani a rajtam lévőnek a torkát, miközben bal kezemmel előveszem az oldalamon lévő pisztolyt, és innen a földről, a félhomályban megpróbálva célozni először a hátsó feje felé lövök egyet, aztán a rajtam ugrándozó halántéka mellett húzom meg a ravaszt, aztán dobom le magamról. Ha a hátsót nem találtam el, ahogy ledobtam magamról a remélhetőleg immár holttestet, miközben felkelek még pár lövést intézek felé, és ha kell, azt is fejbe lövöm még, amelyik Atanaszon fetreng. Ha sikerül elintézni mind hármat, de, ha nem, csak remélhetőleg ezt a kettőt, akkor is felkapom a földőr a kardomat, és úgy indulok tovább. Ha, él akkor még a harmadik felé először, hogy felezzek vele egyet, és tovább állhassunk. Nagyon úgy tűnik, hogy a tanár úrnak furcsa emlékei vannak. És, bár ezt nem láthatja, ami jobb is, azért felfelé a barlang mennyezete felé bal kezemet kinyújtva középső ujjammal jelzem, hogy valóban jó helyre kerültünk.
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor meglátja Jesmont, sikerül visszafognia a kérdéseit, és némán figyeli a férfit, ahogyan megszólal. Egy rövid csend után ő is felpillant a kastély romjaira.* - Mi történt itt? *kérdezi halkan. Látja, hogy valószínűleg valami igen súlyos, mert komoly erő kellhetett hozzá, és van egy erős tippje, hogy pontosan mi, vagyis ki volt az. De egyelőre ezt nem jelenti ki, és úgy dönt, hogy a lelkizés lesz a legjobb megoldás, mert... mert nem igazán van egyelőre jobb ötlete. Plusz mielőtt bármit is tesz, jobb, ha megismeri a teljes helyzetet.*
Mesélő
[James, Atanas]
*James sikeresen lelövi azt a lényt, amelyik rajta fekszik, a mögöttük levőt viszont már nem igazán sikerül, mivel az emberfeletti gyorsasággal ugrik el a golyó elől. Az Atanason fekvővel sem jár túl sok sikerrel, de legalább annyit elér, hogy az a fájdalomtól felüvöltve gördüljön le a cameososról, és odébb bicegjen, ugyanis szépen eltalálta az egyik lábát. A hátsó int neki, hogy nem szükséges újra támadnia, és a két fiú felé fordul.* - Ti árultátok el az angyaloknak, hogy hol rejtőzünk! Ti voltatok! Mi vagyunk fajunk utolsó leszármazottjai, mivel az egész törzsünket kiirtották! És most... most megölted az utolsó nőstényünket! *Sziszegi immár csak James felé, és azzal a lendülettel rá is köp egyet - nyála pedig égető savként kezdi marni kezdi bőrét. Ezt kihasználva a lény közelebb ugrik, s kiüti James kezéből a fegyvert.*
[Kamen]
- Démonok. Megtámadták, mert engem kerestek. Nemsokára meg is jelennek majd értem. Nem fogok elmenekülni. *Sóhajt egyet, továbbra is a tavat figyelve szinte már kifejezéstelennek és üresnek mondható tekintetével.* - Menj innen. Nem kell, hogy téged is itt találjanak. *Fordul Kamen felé egy hirtelen mozdulattal.*
*James sikeresen lelövi azt a lényt, amelyik rajta fekszik, a mögöttük levőt viszont már nem igazán sikerül, mivel az emberfeletti gyorsasággal ugrik el a golyó elől. Az Atanason fekvővel sem jár túl sok sikerrel, de legalább annyit elér, hogy az a fájdalomtól felüvöltve gördüljön le a cameososról, és odébb bicegjen, ugyanis szépen eltalálta az egyik lábát. A hátsó int neki, hogy nem szükséges újra támadnia, és a két fiú felé fordul.* - Ti árultátok el az angyaloknak, hogy hol rejtőzünk! Ti voltatok! Mi vagyunk fajunk utolsó leszármazottjai, mivel az egész törzsünket kiirtották! És most... most megölted az utolsó nőstényünket! *Sziszegi immár csak James felé, és azzal a lendülettel rá is köp egyet - nyála pedig égető savként kezdi marni kezdi bőrét. Ezt kihasználva a lény közelebb ugrik, s kiüti James kezéből a fegyvert.*
[Kamen]
- Démonok. Megtámadták, mert engem kerestek. Nemsokára meg is jelennek majd értem. Nem fogok elmenekülni. *Sóhajt egyet, továbbra is a tavat figyelve szinte már kifejezéstelennek és üresnek mondható tekintetével.* - Menj innen. Nem kell, hogy téged is itt találjanak. *Fordul Kamen felé egy hirtelen mozdulattal.*
James Runnel- .::Diák::.
Szerencsésen a rajtam fekvőt sikerül kiiktatnom a háromból, viszont a hátsó időben elmozdul, az Atanason fekvőt pedig csak lábon sikerült lőnöm. Persze aki eddig beszélt, megint rinyálni kezd, de szavaira ismételten csak megvonom a vállamat. Amikor viszont rám köp egyet, és az elkezdi marni a kezemet már kevésbé hagy annyira nyugton a dolog, mint eddig. Szerencsére a fájdalom érzetemet bírom annyira kontrollálni, hogy ne is érezzem, hogy marja a kezemet a lény köpése, a medálom segítségével úgy sem marad meg sokáig a nyoma. Viszont az, hogy közelebb ugrik, és kiüti a kezemből a fegyvert megint csak zavarni kezd. Én pedig hirtelen mozdulva megpróbálom elkapni a lény torkát, és egy határozott mozdulattal közelebb húzva magamhoz lefejelem, aztán elkezdem ütni a fejét tiszta erőből. Még, jó, hogy a kardomat annyit forgatom gyakorlás képen is, hiszen így az erőm nem csekély. Ha bő szavúbb lennék, már megemlítettem volna neki, hogy, akkor miért hagyta, hogy az ugorjon rám. De ezt inkább csak gondolatban teszem fel neki. Ha sikerült korábban elkapni, úgy is addig fogom püfölni a fejét, ameddig ki nem ad magából a másik végén mindent, és el nem patkol végül. Ha már úgy is csak a két hím maradt, hát minek élnének tovább?
- Ítélet nap.
Vetem azért még oda neki és elkezdek vigyorogni, miközben ütöm. Persze, ha nem sikerült elkapnom, akkor is megteszem ezt a megjegyzésemet, viszont akkor a sántikálót kapom el, és annak egy ügyes mozdulattal eltörve a nyakát, megtartom ameddig hátba nem tudom taposni, hogy arrébb repüljön. Ezek után viszont mindenféle képen felveszem a földről a kardomat. Ha előbb a nagyszájút tudom elintézni, akkor a sántát már úgy is kardommal fogom elválasztani alsó végtagjaitól. Nehogy már itt szenvedjen amiért nem tudja rendesen használni a lábát. Egyszerűbb akkor már megszabadulni tőlük. Ha sikerül kinyírnom mindet, végül én is ráköpök jelképesen arra, amelyik velem tette ezt, aztán elindulok tovább, miután a mosoly egyből el is tűnik arcomról. Természetesen ne felejtsük el, hogy egyik fegyveremet sem hagyom ott a barlangban ahol ezekkel összetalálkoztunk, és azokat is viszem magammal.
- Ítélet nap.
Vetem azért még oda neki és elkezdek vigyorogni, miközben ütöm. Persze, ha nem sikerült elkapnom, akkor is megteszem ezt a megjegyzésemet, viszont akkor a sántikálót kapom el, és annak egy ügyes mozdulattal eltörve a nyakát, megtartom ameddig hátba nem tudom taposni, hogy arrébb repüljön. Ezek után viszont mindenféle képen felveszem a földről a kardomat. Ha előbb a nagyszájút tudom elintézni, akkor a sántát már úgy is kardommal fogom elválasztani alsó végtagjaitól. Nehogy már itt szenvedjen amiért nem tudja rendesen használni a lábát. Egyszerűbb akkor már megszabadulni tőlük. Ha sikerül kinyírnom mindet, végül én is ráköpök jelképesen arra, amelyik velem tette ezt, aztán elindulok tovább, miután a mosoly egyből el is tűnik arcomról. Természetesen ne felejtsük el, hogy egyik fegyveremet sem hagyom ott a barlangban ahol ezekkel összetalálkoztunk, és azokat is viszem magammal.
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Dehogy megyek. Maga is tudja, hogy ez nem történhet meg, igaz? *vonja fel a szemöldökét. Most szinte a régi Kamen... Átérzi Jesmon helyzetét, noha nem ilyen nagyban, de átérzi, hiszen el tudja képzelni, hogy milyen lenne, ha miatta támadnának és ölnének meg valakit. De aztán közben arra is rájön, hogy nem igazán kellene ráébresztenie a férfit, hogy álmodik, legalábbis nem biztos, mert azzal könnyen ki is zökkenthetné az álomból, elvesztve a célt.* - Mégis hol kezdődött ez az egész? *pillant körbe szomorúan.* - Miért akarja magát mindenki? *kérdezi halkan. Megpróbál a probléma gyökeréig hatolni, miközben valahol úgy érzi, hogy ez egész egyszerűen nincs rendben, mert hiába ez a feladat, kellemetlenül érzi magát, hogy éppen egy általa tisztelt személy első emlékét próbálja kiszedni belőle... És van sejtése, hogy Pat hogyan állna egy hasonló feladathoz, szóval talán jobb is, hogy nem jött el. Az meg, hogy Jesmon ilyesmikről álmodik, hát látszik, hogy nem épp egy kéjutazás volt az élete. Kamennek sem különösebben meglepő... Ismeri ezeket a borzalmasan depresszív álmokat, és őszintén szólva nem lepte meg különösebben a környezet.*
Mesélő
[James, Atanas]
*James végül sikeresen kinyírja a maradék két lényt is, cserébe viszont kap egy szintén igen csúnya harapást is. Azonban ahogy tovább indul, hirtelen minden ködszerűvé válik, majd szétfoszlik körülötte, s örvényleni kezd, mint egy tornádó. Aztán szépen lassan összeáll a kép ismét - ezúttal azonban a helyszín London belvárosa, valamelyik nagyon zsúfolt utca. James a járdán találja magát, körülötte idegesen rohanó emberekkel. A szél nagyon erősen fúj, az égen pedig sötét felhők sorakoznak.*
[Kamen]
*Jesmon csak sóhajt egyet és megrázza a fejét Kamen első szavaira. Látszólag nem igazán akar ráébredni, hogy csak álmodik, így ettől nem kell tartania. De talán mégis jobb, hogy témát váltott, mert ki tudja... Azonban ahogy az utolsó kérdés elhangzik, hirtelen nagy robaj támad, s remegni kezd a lábuk alatt a föld. Aztán, egyik pillanatról a másikra minden apró darabokra esik szét, s Kamen zuhanni kezd a semmibe... De ez a zuhanás sem tart sokáig, mert hirtelen egy tengerparton találja magát. Nincs itt semmi különös, csak egy hatalmas sziklaszirt és távolabb egy erdő. Kamen a homokos parton áll, tőle nem messze pedig mintha ülne valaki egy homokbucka mögött...*
*James végül sikeresen kinyírja a maradék két lényt is, cserébe viszont kap egy szintén igen csúnya harapást is. Azonban ahogy tovább indul, hirtelen minden ködszerűvé válik, majd szétfoszlik körülötte, s örvényleni kezd, mint egy tornádó. Aztán szépen lassan összeáll a kép ismét - ezúttal azonban a helyszín London belvárosa, valamelyik nagyon zsúfolt utca. James a járdán találja magát, körülötte idegesen rohanó emberekkel. A szél nagyon erősen fúj, az égen pedig sötét felhők sorakoznak.*
[Kamen]
*Jesmon csak sóhajt egyet és megrázza a fejét Kamen első szavaira. Látszólag nem igazán akar ráébredni, hogy csak álmodik, így ettől nem kell tartania. De talán mégis jobb, hogy témát váltott, mert ki tudja... Azonban ahogy az utolsó kérdés elhangzik, hirtelen nagy robaj támad, s remegni kezd a lábuk alatt a föld. Aztán, egyik pillanatról a másikra minden apró darabokra esik szét, s Kamen zuhanni kezd a semmibe... De ez a zuhanás sem tart sokáig, mert hirtelen egy tengerparton találja magát. Nincs itt semmi különös, csak egy hatalmas sziklaszirt és távolabb egy erdő. Kamen a homokos parton áll, tőle nem messze pedig mintha ülne valaki egy homokbucka mögött...*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor remegni kezd alattuk a föld, elveszíti az egyensúlyát, és elesik - de nem ér talajt. Ahogyan zuhan, egész egyszerűen csak becsukja a szemét, és várja, hogy vége legyen, és megérkezzen. Nem tudja eldönteni, hogy egész egyszerűen csak változik az álom, vagy elrontott valamit, de amikor landol, megállapítja, hogy úgy tűnik, nagy gond nincs. Bár némileg meglepi a helyzet, de reménykedik benne, hogy közeledik valami megoldásféléhez. Szóval feláll, leporolja magát, és elindul a part mentén, megpróbálva vetni egy pillantást az alakra, aki tőle nem messze ücsörög, bár őszintén szólva valószínűnek tartja, hogy Jesmon az. De egyelőre, még ha ő is az, nem mond semmit, maximum ha a férfi egyedül van, leül nem messze tőle, és szemügyre veszi.*
James Runnel- .::Diák::.
Ahogy sikerül kicsinálnom a maradék két rohadékot is, az egyik megharap, aminek nem túlzottan örülök, de nem is csoda, hogy kipusztultak ezek a szerencsétlen lények. Védekezni sem képesek, és még velem is találkoztak. Bár, igaz, hogy ez csak egy álom, de ez is egy szép végeredménye egy fajnak. Miközben tovább haladok hirtelen sűrű köd vesz körül, majd szertefoszlik és örvényleni kezd, végül egy Londoni utca járdáján találom magam, ahogy, sok ember idegesen rohangál, a szél erősen fúj, és mindenhol sötét fellegek gyülekeznek. Ahogy szétnézek és figyelem az embereket, ismét elásítom magam, mint óra előtt, és ismételten nyújtózkodva egyet, ezúttal egy futó embernek a nyakát sikerül eltalálnom ahogy belerohan a kezembe. A szelet figyelve, én is inkább elindulok valami biztonságos hely felé, ha tudom, akkor a tömeget követve, mert valamiért rossz előérzetem van, mintha mindjárt jönne egy tornádó, vagy egy olyan vihar, amiben nem biztos, hogy kint szeretnék maradni. Persze, közben figyelek, hátha észreveszek valami olyat, ami felkelthetné az érdeklődésemet, és ami miatt megérné idekint maradnom. Nem szeretnék elsiklani semmi felett, így lassabban is haladok mint a többi ember. De, hátha sikerül észrevennem valami számomra gyanúsat, vagy érdekeset. Esetleg egy gyanús személyt, vagy egy tárgyat, illetve bármit, ami nem oda illik. Ki, tudja, hogy egy ősdémon mire, és hogyan emlékezhet. Illetve, hogy mit láthatott, mi történhetett, vagy, hogy mit tehetett, mielőtt mi még megszülettünk volna. Vagy, mielőtt az őseink messzemenően egy halvány gondolat lett volna a szülőjük fejében.
Mesélő
[Kamen]
*Nos, az igazság az, hogy Jesmon egyik védelme lépett életbe: nem nagyon szeretne diákoknak arról mesélni, hogy miért utálják őt ennyire a démonok. Ez hát az oka annak, hogy Kamen új helyszínre került. Jesmon persze nem tehet arról, hogy pont ide. Ez jutott eszébe a párbeszédről, most nem ő irányít, hanem a tudatalattija. Ahogy Kamen közelebb megy az alakhoz, észreveheti, hogy az bizony egy fekete hajú nő, hosszú, fehér szárnyakkal... És előre-hátra dülöngélve, magában dudorászva szorongat valamit, amiben Kamen egy régi rongybabát ismerhet fel.* - Jesmon? *Pillant fel meglepve a nő, felfüggesztve a dúdolást. Haja kócos, szeme karikás, arca sápadt - és fehér ruhája vérfoltokkal tarkított.*
[James]
*Ahogy a fiú végighalad az utcán, a sok ismeretlen alak között hirtelen egy ismerős arcot pillanthat meg. Pontosabban kettőt is... Az egyik Jesmon, a másik pedig Rebecca Taylor. A pár szintén igen sietősen halad az utcán, Jesmon pedig maga előtt egy babakocsit tol. Ha James közelebb merészkedik, az is feltűnhet neki, hogy az igazgatóból mintha hiányozna valami... Mintha... nem ősdémon lenne. Csak egy egyszerű ember. Ugyanez igaz Rebeccára is. Az öltözködésük is furcsa lehet, ugyanis Jesmonon nem öltöny van, hanem ugyanolyan egyszerű utcai öltözék, mint bármelyik másik járókelőn. Az idő közben egyre rosszabbra fordul, már az ég is dörög. Ekkor pedig hatalmas robaj hallatszódik, s az egyik közeli épületből lángok csapnak ki. Épp abból, amelyik előtt Jesmonék sétálnak. Aztán az épület egyik erkélye leszakad, s az igyekvő párocska felé kezd zuhanni...*
*Nos, az igazság az, hogy Jesmon egyik védelme lépett életbe: nem nagyon szeretne diákoknak arról mesélni, hogy miért utálják őt ennyire a démonok. Ez hát az oka annak, hogy Kamen új helyszínre került. Jesmon persze nem tehet arról, hogy pont ide. Ez jutott eszébe a párbeszédről, most nem ő irányít, hanem a tudatalattija. Ahogy Kamen közelebb megy az alakhoz, észreveheti, hogy az bizony egy fekete hajú nő, hosszú, fehér szárnyakkal... És előre-hátra dülöngélve, magában dudorászva szorongat valamit, amiben Kamen egy régi rongybabát ismerhet fel.* - Jesmon? *Pillant fel meglepve a nő, felfüggesztve a dúdolást. Haja kócos, szeme karikás, arca sápadt - és fehér ruhája vérfoltokkal tarkított.*
[James]
*Ahogy a fiú végighalad az utcán, a sok ismeretlen alak között hirtelen egy ismerős arcot pillanthat meg. Pontosabban kettőt is... Az egyik Jesmon, a másik pedig Rebecca Taylor. A pár szintén igen sietősen halad az utcán, Jesmon pedig maga előtt egy babakocsit tol. Ha James közelebb merészkedik, az is feltűnhet neki, hogy az igazgatóból mintha hiányozna valami... Mintha... nem ősdémon lenne. Csak egy egyszerű ember. Ugyanez igaz Rebeccára is. Az öltözködésük is furcsa lehet, ugyanis Jesmonon nem öltöny van, hanem ugyanolyan egyszerű utcai öltözék, mint bármelyik másik járókelőn. Az idő közben egyre rosszabbra fordul, már az ég is dörög. Ekkor pedig hatalmas robaj hallatszódik, s az egyik közeli épületből lángok csapnak ki. Épp abból, amelyik előtt Jesmonék sétálnak. Aztán az épület egyik erkélye leszakad, s az igyekvő párocska felé kezd zuhanni...*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor a nő felpillant rá, és megszólítja, egy pillanatra lefogy. Most ő úgy néz ki, mint Jesmon? Az ő szemszögéből látja az eseményeket? Vagy csak ez az illető látja őt úgy? A nő őt Jesmonnak nézi? Ez így eléggé kellemetlennek ígérkezik... Némán néz le rá, azon gondolkozva, hogy ki lehet, és mi történhetett vele. Bár persze van egy elég erős sejtése.* - Itt vagyok... Mi történt? *kérdezi, letérdelve a nő mellé, reménykedve, hogy ez az egész az ősdémon távollétében történt. Szóval remélhetőleg legalább viszonylag karakterhű marad... Legalábbis eléggé kellemetlen volna, ha a nőnek az igazgató miatt esett volna baja, és ő meg megkérdezné, hogy mégis mi történt vele.*
|
|
|