by Ahogy haladok sikerül kiszúrnom pár ismerős arcot, és egy babakocsit. Bár, a két igazgató eléggé különbözik ebben a megjelenésükben, az általam megszokottól. Hamar utánuk is eredek, hogy megnézhessem, hogy mi történik. Ekkor üt be valami, gondolom pont egy villám, hiszen az egyik házból lángok csapnak ki, amivel nagyobb gond nem is lenne, csak, hogy pont ott haladnak el az igazgatók alatta, amikor egy erkély kezd el zuhanni. Meg is szaporázom a lépteimet, viszont szemmel láthatólag nem sikerülne időben odaérnem, így jelképes módon megállva jó pár méterrel arrébb kihúzom magam, és a vihar kellős közepén feléjük fordulva kezdek el tisztelegni. Magam sem tudom pontosan, hogy csak hülyeségből teszem-e, vagy komolyan gondolom, de inkább az első. Úgy is tudom, hogy itt semmin sem változtathatnék. Szóval fölösleges is lenne próbálkoznom. Plusz nem tudom biztosan, hogy a tanár úr hogyan reagálna, ha közbe avatkoznék az eseményeknek. Most az, hogy engem is elcsap az erkély, vagy csak a babakocsit, az számomra teljes mértékben érthető, hogy melyiket választanám. Dögöljön meg más. Nekem még le kell vadásznom pár farkast az életben. Van még időm meghalni. Még, ha csak egy álomról is lenne szó.
+26
Jarek Malkova
Agnes Gadegaard
Jesmon Helar
Andrew Mason
Atanas A. WIlliams
Rosetta M. McCarthy
Milan Wouters
Matthew Chancellor
Bianca D. McCarthy
James Runnel
Maureen Caiside
Kyle Williams
Fredrik Laine
Barbara Decker
Amarilla Darwin
Naomi Verhoeven
Wojciecha Sokołowski
Ever K. Whitewood
Giselle Céline Marceau
Liliya Antonov
Lord Sayon Merlioth
Kamen Grozdan Branimir
Dobókocka
Mesélő
Horváth Réka
Delia
30 posters
Mentálmágia tanterem
James Runnel- .::Diák::.
Mesélő
[Kamen]
*A nő egy pár pillanatig csak pislog Kamenre, majd a karjában szorongatott babára pillant.* - Meghalt. Megölted. *Jelenti ki, viszont hangjában a szomorúság helyett inkább valami furcsa meglepettség cseng, mintha csak azt jelentené ki, hogy holnap havazni fog, pedig április van.* - Miért tetted, Jesmon? *Ereszti le a játékot az ölébe, miközben szinte pislogás nélkül nézi Kament. Aztán lassan felemelkedik, s láthatóvá válik a nyakán tátongó mély seb.* - El kellett volna menned. *Suttogja, s tekintetében egyértelműen a téboly lángjai lebegnek. Eközben körülöttük a semmiből hirtelen több száz hulla jelenik meg, a leggyomorforgatóbb testhelyzetekben. Némelyik szinte a felismerhetetlenségig megégett, némelyiknek hiányoznak testrészei, de van olyan is, akinek csak a szeme égett ki a szemgödörből.*
[James]
*Ahogy az erkély egyre zuhan a két igazgató felé, úgy tűnik, itt van vége mindennek - aztán ugyanaz történik, mint Kamennél. Minden apró darabokra hullik szét, és az álom helyszínt változtat. Ezúttal a lassan összeálló álom-darabkák egy igen sötét helyszínné rendeződnek. Sötét, és monumentális. Ugyanis James előtt a Pokol kapuja terül el. Habár ő nem biztos hogy tudja, hol van éppen - de talán a mindenhol terjengő kénköves füstről, a rengeteg ott császkáló démonról, a hullákról és a sírokról rájöhet. Valószínűleg már nagyon közel jár a válaszhoz... De a Pokol elég nagy, merre induljon felkeresni?*
*A nő egy pár pillanatig csak pislog Kamenre, majd a karjában szorongatott babára pillant.* - Meghalt. Megölted. *Jelenti ki, viszont hangjában a szomorúság helyett inkább valami furcsa meglepettség cseng, mintha csak azt jelentené ki, hogy holnap havazni fog, pedig április van.* - Miért tetted, Jesmon? *Ereszti le a játékot az ölébe, miközben szinte pislogás nélkül nézi Kament. Aztán lassan felemelkedik, s láthatóvá válik a nyakán tátongó mély seb.* - El kellett volna menned. *Suttogja, s tekintetében egyértelműen a téboly lángjai lebegnek. Eközben körülöttük a semmiből hirtelen több száz hulla jelenik meg, a leggyomorforgatóbb testhelyzetekben. Némelyik szinte a felismerhetetlenségig megégett, némelyiknek hiányoznak testrészei, de van olyan is, akinek csak a szeme égett ki a szemgödörből.*
[James]
*Ahogy az erkély egyre zuhan a két igazgató felé, úgy tűnik, itt van vége mindennek - aztán ugyanaz történik, mint Kamennél. Minden apró darabokra hullik szét, és az álom helyszínt változtat. Ezúttal a lassan összeálló álom-darabkák egy igen sötét helyszínné rendeződnek. Sötét, és monumentális. Ugyanis James előtt a Pokol kapuja terül el. Habár ő nem biztos hogy tudja, hol van éppen - de talán a mindenhol terjengő kénköves füstről, a rengeteg ott császkáló démonról, a hullákról és a sírokról rájöhet. Valószínűleg már nagyon közel jár a válaszhoz... De a Pokol elég nagy, merre induljon felkeresni?*
James Runnel- .::Diák::.
Még mielőtt az erkély becsapódhatna sajnos ismét változik a hely, és most egy teljesen új helyen vagyok. Kénes szag hullák, sírkövek, démonok, miegymás. Nem is kérdés, hogy hol lehetek. Halott ember csodaországban. Egy valódi vidámparkban vagyok, ahol kedvemre szeletelhetem a hullákat, és talán még jutalomban is részesülnék a végén. Kissé azért magamban bánom, hogy nem láthattam az erkély becsapódásának pillanatát, de nincs mit tenni. Sajnos a legjobb résznél jön a tévében is mindig a reklám. Na, de viccet félretéve, most hogy, a pokolra kerültem, bár leszek még itt eleget későbbiekben úgy is, de a kérdés, hogy, merrefelé kezdjem el keresni azt amit egyáltalán kellene. Szóval, merre is induljak el? Ez most itt a fő kérdés. Tétlenségemben eleinte elkezdem dörzsölgetni az államat, aztán egyszerűen előre mutatok, és megindulok pontosan abba az irányba. Ha nem tudsz dönteni, hogy merre menjél, akkor egyenesen előre, és kész. Nem kell ezen sokat agyalnom. Így a legegyszerűbb. És, ha én még nem is találom meg azt az emléket, csak-csak vége lesz az órának egyszer, esetleg talán elég lesz neki az is, ha valaki más találja meg. Nem éppen arra törekszem, hogy valami hű de fantasztikusan jó osztályzatot kapjak. Egyszerűen csak annyi, hogy lássák megpróbálok dolgozni valamit az ügy érdekében. És, ha nem sikerül, az meg már engem nem nagyon foglalkoztat. Ameddig nem kell valakit agyoncsapni megint, mint nem is olyan régen tehettem. Úgy is csak untatni fog a dolog, mint érdekelni.
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor felfogja a helyzetet, kissé megremeg. Nos... nem, nem szívesen lenne Jesmon helyében. Persze, ahogyan korábban is említettem, sejtette, hogy nem egy kellemes hely lesz az ősdémon elméje, de mégis... Ez, amit most lát, amit most megért, borzalmas. Még neki is, bár senkinek nem fogja elmondani, hogy ez mennyire megrázta. Mert miért tenné? Ő egy szívtelen, magának való bunkó... és véletlenül sem a világ és mások fájdalmaira fogékony és érzékeny fiatal férfi. Nem válaszol a nő kérdésére, mert tudja, hogy nem az ő feladata, de nagyon mélyen érinti, amit most lát, amit most ért meg erről a férfiről. Nem szólal meg, és ahogyan meglátja a körülöttük lévő holtakat, felfordul a gyomra. Sok halottat látott már. Ölt is meg embereket. De ez most... Mindazzal együtt, amit az előbb megtudott, ettől most határozottan rosszul lesz. Lehunyja hát a szemét, és sóhajt.* - Kérem, uram... Túl sokat látok, ahhoz képest, amihez közöm lenne *suttogja, imádkozva, hogy - noha sejti, hogy a férfi nem igazán hallja, vagy tud tenni bármit is az ügy érdekében - megszabadulhasson innét valahogyan.*
Mesélő
[James]
*James tehát megindul egyenesen be, a Pokol labirintusának közepe felé. Ahogy a szenvedő lelkek között bolyong, egyszer csak egy igen ismerős alakra lehet figyelmes. Természetesen ki más lenne az, mint Jesmon. Ezúttal teljes pompájában - öltöny, nyakkendő, mint akit most húztak ki egy márkabolt reklámjából. Éppen egy másik, szőke hajú, ősdémon nővel beszélget kissé félrevonulva.*
[Kamen]
*Ahogy Kamen lehunyja a szemét és egy kérést intéz a tanárhoz, hirtelen úgy érezheti, mintha eltűnne a lába alól a talaj - s ha kinyitja a szemét, ő is ugyanott találja magát, mint James. Szóval látja Jesmont, a Pokolban, ahogy egy szőke ősdémon nővel beszélget.*
*James tehát megindul egyenesen be, a Pokol labirintusának közepe felé. Ahogy a szenvedő lelkek között bolyong, egyszer csak egy igen ismerős alakra lehet figyelmes. Természetesen ki más lenne az, mint Jesmon. Ezúttal teljes pompájában - öltöny, nyakkendő, mint akit most húztak ki egy márkabolt reklámjából. Éppen egy másik, szőke hajú, ősdémon nővel beszélget kissé félrevonulva.*
[Kamen]
*Ahogy Kamen lehunyja a szemét és egy kérést intéz a tanárhoz, hirtelen úgy érezheti, mintha eltűnne a lába alól a talaj - s ha kinyitja a szemét, ő is ugyanott találja magát, mint James. Szóval látja Jesmont, a Pokolban, ahogy egy szőke ősdémon nővel beszélget.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor végre kikerül az előző helyszínről, egy halk, megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, majd kiszúrja Jamest, biccent neki, de mivel ő maga sem különösebben szociális meg a másikról is tudja, hogy nem az, ezért egész egyszerűen csak... Nem szólal meg, hanem megpróbál kicsit közelebb lopakodni, lehetőleg feltűnésmentesen, hogy kihallgathassa, miről van szó. Már persze ha őket még nem vették észre...*
James Runnel- .::Diák::.
Sikeresen betévedek a pokol labirintus játékának egy részébe, hogy egyenesen a közepe felé haladhassak, miközben a szenvedő lelkek mellett haladhassak el. Lehet, kicsit morbid a jellemem ezen elgondolkodva, de egész szórakoztató látványt nyújtanak a számomra. Viszont nem csak ezek az egyetlen látnivalók, hiszen végre megpillanthatom ismételten a tanárt, immár ismét démoni önmagában, miközben egy másik szöszi démonnal cseverészik. Illetve, még egy másik diákot is sikerül észrevennem, bár vele kevésbé foglalkozok. Szóval ez lenne talán a tanár úr legkorábbi emléke? Eléggé furcsán néz ki szerintem, ha pont az a legkorábbi emléke, ahogy egy szöszi nővel pofázik a pokol közepén. Na, de ízlések, és pofonok. Ki mire fogékony, hogy megjegyezze. Kezdetben csak figyelem a dolgot, aztán viszont zsebre dugott kézzel csak sikerül odaténferegnem melléjük, hogy aztán a tanár felé fordulva, kivételesen úgy is megszólaljak az óráján, hogy ő is hallja.
- Kitakarodhatnánk végre az álmából?
Kérdezek rá, miközben jelképesen jobb kezem hüvelykujjával magam mögé bökök. Nem tudom, hogy így, hogy ez csak egy álom, illetve emlék, valóban észrevesz, vagy figyel-e ránk egyáltalán. Abban sem vagyok biztos, hogy azt észrevenné, ha korábban az egyik utca sarkára, vagy most itt a pokol közepére szartam volna. Bár, most, hogy ez így eszembe jutott, egyre jobban formálódik a gondolat a fejemben, hogy megtehetném. Ha biztos lehetnék benne, hogy az ilyen cselekedeteimet, a valódi testem nem utánozná le az igazi világban. Mert, ha ezt biztosan tudnám, már rég elkövettem volna valami ilyesmit.
- Kitakarodhatnánk végre az álmából?
Kérdezek rá, miközben jelképesen jobb kezem hüvelykujjával magam mögé bökök. Nem tudom, hogy így, hogy ez csak egy álom, illetve emlék, valóban észrevesz, vagy figyel-e ránk egyáltalán. Abban sem vagyok biztos, hogy azt észrevenné, ha korábban az egyik utca sarkára, vagy most itt a pokol közepére szartam volna. Bár, most, hogy ez így eszembe jutott, egyre jobban formálódik a gondolat a fejemben, hogy megtehetném. Ha biztos lehetnék benne, hogy az ilyen cselekedeteimet, a valódi testem nem utánozná le az igazi világban. Mert, ha ezt biztosan tudnám, már rég elkövettem volna valami ilyesmit.
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Szerencsére Kamen még éppen elkaphat egy utolsó beszélgetésfoszlányt, mielőtt James megszólítaná Jesmont. Ugyanis az igazgató éppen háttal áll nekik, és a szőke nőhöz beszél.* - Tulajdonképpen őt láttam meg először. Ahogy ült a trónján, és azzal a furcsa mosolyával végigmért, majd bólintott... Aztán kivezettek, és a következő pár hétre egyáltalán nem emlékszem. De gondolom ezzel minden ősdémon így van. *Von vállat, aztán igencsak meglepett tekintettel megpördül James láttán. Ekkor azonban az álom szertefoszlik... És mindenki a saját padjában ébred fel, ahol elaludt. Jesmon pedig szépen lassan magához tér az ágyon, s óvatosan felül. Látszik rajta, hogy azért ha az ember elméjében mászkál több órán át több tucat diák, az némileg megviseli. A halántékát masszírozva áll fel, s húzza el a sötétítőket, teljesen feleslegesen, mert kint is teljes a sötétség - erre ő is rájön, így szépen felkapcsolja a világítást.* - Nos, köszönöm mindenkinek a részvételt. Igazából arra számítottam, hogy reggelig fog tartani az óra. Nem tudom, hogyan csinálták, de egészen gyorsan megtalálták az utat. Az esetleges kellemetlenségekért pedig elnézésüket kérem. Kamen Branimir és James Runnel akadtak rá a válaszra, így ők fejenként 18 pontot kapnak. A többieknek is gratulálok, talán majd legközelebb. *Mosolyog a diákokra.* - Jóéjszakát mindenkinek! *Köszön el, azonban Kament magához inti. Még megbeszéli vele, hogy mit tud Patricről, és elnézést kér a tengerparti jelenet miatt - mert bár álmodott, emlékszik rá. Több szót azonban nem pazarol rá, és valószínűleg Kamen sem szeretne róla ennél többet beszélni.*
//Köszönöm a részvételt! :)Mivel ilyen hosszú volt, egyafene, dobjatok hatoldalúval, ünnepeljük meg a valaha volt leghosszabb Mentálmágiát xD
1: 200 érme
2: 400 érme
3: 600 érme
4: 800 érme
5: 1000 érme
6: 1200 érme //
//Köszönöm a részvételt! :)Mivel ilyen hosszú volt, egyafene, dobjatok hatoldalúval, ünnepeljük meg a valaha volt leghosszabb Mentálmágiát xD
1: 200 érme
2: 400 érme
3: 600 érme
4: 800 érme
5: 1000 érme
6: 1200 érme //
James Runnel- .::Diák::.
Úgy is lusta vagyok befejezőt írni 
(na 1 es? *-* xD)
(na 1 es? *-* xD)
Dobókocka
The member 'James Runnel' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
// Jó, én is fáradt vagyok már záróhoz, meg nincs is mit írnom, szóval... dobás xD //
Dobókocka
The member 'Kamen Grozdan Branimir' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*A fura sms után inkább úgy döntött, hogy nem téblábol tovább a Cameos körletben és elindul a mentál mágia órára. Az öltözéke a szokásos és persze használja a parfümjét is. A fegyvere nála van és a táskájában néhány lap, amin tud rajzolni ameddig, várja, hogy Helar megérkezik. Este meg úgyis Barbi nyakán fog lógni, ha Sara el nem rángatja valahova, de addig örül neki, amíg erre a dologra a Sylorinás lány rá nem jön. Persze testvére is falaz neki, aminek szintén örül és megkérte rá meg hát még ismerkedési fázisban vannak. Aztán belépve a terembe a szokásos helyét elfoglalja és mivel ki tudja melyik lány jön be előbb annak foglalja a helyet. Semmi kétség gonosz, de hát megmarad annak.* „Nézd ne foglalkozz vele majd lehiggad. Ha nem lesz semmi dolgom benézek hozzád addig szólj apádnak lehet látogatód lesz.”*Írja az sms-t és utána tovább bíbeblődik a telefonjával majd előkap egy lapot és elkezd rá firkálgatni. Többnyire Sara és Barbi nevét meg Elizabeth nevét firkálgatja a lapra és valami hülye jeleket. Normális? Nem mondaná az user, de Alex érzelmei megváltoztak… főleg az újdonsült lány érkezése miatt is. Szóval firkálgatással tölti a dolgokat az óra kezdetéig..*
Dante Torres- .::Diák::.
* Egy újabb semmi érdekes nincs benne nap. Legalábbis én így gondolom. Szokás szerint reggel felkeltem, megreggeliztem, délben ebédeltem, most meg órára megyek. Bár még kissé korán van. Fekete bakancs van rajtam egy fekete farmerral, egy fekete inggel és a már tőlem megszokott bordó lábszárig érő kabátommal. A terembe belépve észreveszem az egyik srácot, amint nagyban firkál valamit. Különösebben nem érdekel, hogy mit. A hátsó sorban helyet foglalok előveszek egy szál arany marlboro-t majd mivel lusta vagyok elővenni az öngyújtót ezért a szokásos csettintős lánggyújtós módszerrel gyújtom meg a cigimet. Hátradőlök a széken, a lábaimat felteszem az asztalra lehunyom a szemem és várok. Spyro valahol odakint van. Valószínűleg táplálkozik valahol. Majd eszembe jut, hogy milyen illetlen is vagyok a másikat nem kínáltam meg cigivel. Bár lehet nem is kell neki, de itt mindenki azt mondogatja, hogy nem kéne mindenki mást semmibe venni.* - Egy szál cigit? * kérdem meg és bármi nemű nagy megmozdulás nélkül egyszerűen csak a nyitott fedelű cigis dobozt fordítom felé. Szemeim továbbra is csukva vannak és nagyban szívom a cigit. Most ennél nagyobb felhajtást fölösleges adni a dolognak.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Kamen kényelmesen, kivételesen viszonylag időben érkezik órára, egy nagyon elégedett és jókedvű Patric-kel. Őszintén szólva nem biztos benne, hogy akarja tudni, mi váltotta ki ezt a remek hangulatot, főleg, hogy a srác tegnap vérfoltosan tért vissza a hálóba az éjszaka közepén, sötét vigyorral, ami egyértelműen utal bizonyos történésekre. Ő inkább nem akarja tudni, egyszerűbb az úgy, Pat meg csak hadd legyen jókedvű. Úgyse látta ilyennek mióta visszajött, szóval épp ideje. A teremhez érkezve egyenesen előresétálnak az első padhoz, helyet foglalnak egymás mellett, és várni kezdik Jesmon érkezését. Pat gondolkozással tölti az időt, Kamen azonban egy füzetet meg egy tollat vesz elő, és firkálgatni kezd, majd belelapoz az idei mentálmágia anyagba, hogy gyorsan felfrissítse az emlékezetét. Persze nem valószínű, hogy sok mindent elfelejtett belőle, de unatkozik, és nem tud témát felhozni a mellette ücsörgő démon-vámpírnak... Szóval ja, átnézegeti a jegyzeteit, meg firkál, amíg el nem kezdődik az óra.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Jesmon már öt óta a teremben ül, szokásos módon papírmunkával foglalva el magát. A vastag függönyök egyelőre ki vannak húzva, így beengedik a lemenő nap utolsó sugarait, amelyek békés ragyogásba vonják a tantermet. A berendezésben semmi sem változott, ahogy Jesmonon sem. Az ősdémon ezúttal is megszokott öltönyét viseli, s halvány, de barátságos mosollyal köszönti a belépő diákokat. Ahogy nagyjából mindenki megérkezett, Jesmon az órájára néz, majd úgy dönt, a későket már nem várja meg, így az ajtó felé int, mire az bezáródik. Mindig megteszi ezt az óvintézkedést, hiszen a diákokra minden órán illúziót bocsát, s ameddig nincsenek maguknál, nem valami előnyös, ha valaki megzavarja őket. Ahogy ezzel is megvolt, megáll az asztala előtt s végigpillant a tanulókon.* - Üdvözlök mindenkit az idei utolsó előtti Mentálmágia órán. Ma az idei utolsó két varázslattal fogunk foglalkozni, egy reményeim szerint nagyon izgalmas gyakorlaton. Ezt követően csak év végén, az összefoglaló órán fogunk találkozni, addig is az elmaradt Alkímia óráik kerülnek pótlásra. *Magyarázza szokásosan komoly, higgadt stílusában.* - Most viszont térjünk is rá az anyagra. Mit gondolnak, mi a különbség a hallucináció és az illúzió között? Úgy értem, biológiailag miben különbözik egymástól a kettő az agyunk számára? *Kérdi, egy pillanatra saját halántékára bökve mutatóujjával. Érdeklődve pillant végig a hallgatóságon, várva a válaszokat.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor Jesmon magához veszi a szót, felpillant a füzetéből, és a padra könyökölve hallgatni kezdi. Arra, hogy nem lesz több mentál év végéig, egy halk, elégedetlen hangot ad ki, egyértelműen nem értékelve. Neki megfelelne, ha egész évben csak mentált tanulnának: nem is érti, miért nem egy mentálmágiával foglalkozó intézményben tanul, más úgyse nagyon érdekli, és hát nem is igazán foglalkozik vele. A kérdésre azonnal felemeli a kezét.* - A hallucináció összezavar valamilyen központot, valamint az könnyebben befolyásolja a különféle érzékeket, amíg az illúzióval nehezebb például a hallásra hatni. Meg hát az illúzió szerintem jobban irányítható *mondja el a véleményét, majd teret ad a többieknek, hátha nem ő az egyetlen, aki fel akar szólalni az órán - bár őszintén szólva ez annyira nem érdekli.*
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*A srác kissé elbambulva firkálgat majd az ajtó csapkodásra figyel fel amikor érzi, hogy kezdődik az óra. A lapot elrakja, és oda figyel Helarra. Amikor felteszi a kérdést elmosolyodik, és akarva akaratlanul válaszol rá.* - Az illuzió az egy saját fantáziánk által kitalált világ helyiség. Olyan dolgokat tudunk megvalósítani illúzióval, amiről például, álmodozhatunk. Egyszerű példát tudok mondani, jelen esetben egy virágos mezőre vágyik, az ember például erős mágus tudna varázsolni egy hasonlót ebből a teremből. A hallucináció pedig az amikor képzelődünk. Olyan dolgokat látunk amiket látni akarunk.. de végül is az illúziót meg is lehet fogni elviekben míg a hallucinációt nem. Az agyunk kreálja azt a világot amit el akarunk képzelni.*Feleli a srác és reméli nem beszél hülyeségeket és ha össze-vissza is, de érthetően beszél.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Mikor a srác nem válaszol semmi elrakom a cigit. Fölöslegesen nem fogom kitartva tartani a kezem aztán elkezdődik az óra, mire leszedem a lábam az asztalról, de a széket továbbra is hátradöntve tartom. * - Az illúziót, például egy kártyatrükkel is előlehet idézni. A legtöbb illúzionista azt használja ki, hogy a szem átverhető. Például lehet lyukas tenyeret csinálni. Elég ha csak az illető az egyik szemével egy hosszú csövön néz át a másikkal pedig rendesen néz és ahhoz közelíti a kezét és a tenyerén egy bizonyos távolságnál egy lyuk fog megjelenni ez is például illúzió. Halucináció. Meg olyan, mint amikor a sivatagban órák óta gyalogló ember azt látja, hogy egy oázis felé közeledik és amikor odaér akkor jön rá, hogy ott igazából nincs semmi. * mondom el azt amit én gondolok a dolgokról, majd egy sóhajtás kíséretében visszacsukom a szemem és várom a további szövegeléseket.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*A válaszokat hallgatva elgondolkozva bólogat, majd ha mindenki befejezte, halványan elmosolyodik.* - Nem jártak messze az igazságtól, mindegyikük mondott valamit, ami igaz. Ahogy Mr Branimir mondta, a hallucináció valóban összezavarja az agyunk egy fontos központját, s az illúzió, mivel egy valós jelenség, ténylegesen jobban irányítható. Mr Price is jól mondta, a hallucinációt csupán az agyunk kreálja. A legközelebb azonban Mr Torres járt az igazsághoz. Az illúzió ugyanis egy valós dolog, olyasmi, amit képesek vagyunk érzékelni például a szemünkkel, a probléma csupán annyi, hogy az érzékelt valóságot az agyunk tévesen értelmezi, így végeredményben nem azt látjuk, ami valójában előttünk van. A hallucináció során pedig valójában nem érkezik információ az érzékszerveinkbe, csupán az agyunk képezi a bizonyos hamis valóságérzetet. *Fejezi be a magyarázatot, majd végignéz a diákokon.* - Remélem, érthető voltam, talán kicsit bonyolult ez a téma. Van bárkinek kérdése? *Kérdi, majd ha nem jelentkezik senki, a tábla felé int, s azon megjelenik a mai tananyag.* - Ha lemásolták és értelmezték, mindenki próbálja ki egy társán a Hallucinációt. A fájdalomérzetet kérem ezúttal ne alkalmazzák. *Teszi még hozzá, majd ha elindul a gyakorlás, megindul körbe, hogy segítsen a diákoknak.*
Hallucináció
Varázsige: Hallucinogenus
Leírás: Ahhoz, hogy rájöjj, mit is kezdhetsz ezzel a varázslattal, elég a nevét elolvasnod. Pontosan: nem kell komplikálni, ezzel az igével egészen egyszerűen hallucinációkat idézhetsz meg ellenséged elméjében. Legyen az bármilyen bonyolult vagy egyszerű hallucináció, ha elég gyakorlott és ügyes vagy, átültethetsz bármit, bárki gondolataiba. Ha csupán azt szeretnéd, hogy ellenfeled egy csillámpónival társalogjon, ez fog történni, de ha úgy szeretnéd, hogy Párizsban sétálgasson egy csinos hölggyel, ez is megoldható. Kiválóan használható csatákban, vagy akár üzenetek kézbesítésénél is, hiszen nagy előnye, hogy használatakor nem kell az illető közelében tartózkodnunk! Természetesen minél bonyolultabb az átvinni kívánt „valóság”, annál bonyolultabb és több koncentrációt igénylő lesz a varázslat. Lehet ellene védekezni, de ha akár egy apró rést is találsz a pajzson, máris te nyertél. Már ha elég ügyes vagy ahhoz, hogy megidézd a kívánt látvány és hangvilágot a másik fél elméjében. Azonban egyik hátránya, hogy akkor is lehetséges a védekezés, ha már sikeres volt a hallucináció megidézése: ha ugyanis az illető rájön, hogy amit lát, az nem a valóság, csak egy hallucináció, megtalálhatja a módját a menekülésre. Természetesen ez sem túl egyszerű, de nem is lehetetlen feladat.
Használat: Természetesen először is ki kell mondanunk a varázsigét, majd ezzel egy időben s ez után az áldozatunk arcára és a kívánt hallucinációra koncentrálnunk. A hatás, ha jól végeztük el a varázslatot, azonnal jelentkezik, ekkor az áldozatunk akár el is ájulhat – attól függ, mennyire bonyolult a közvetített hallucináció. Ha viszont nem ájul el, vigyázzunk, ugyanis, mivel nem az igazi valóságot érzékeli, akár kárt is tehet magában! Ha persze eleve erre akartuk használni, jól járunk vele.
Fájdalomérzet
Varázsige: Patientio
Leírás: Az ige segítségével elérhetjük, hogy ellenfelünk elméjét a fájdalom lila köde lepje el. Áldozatunk így a legkülönbözőbb kínokat fogja átélni, anélkül, hogy bármiféle baja esne. Tökéletesen alkalmazható kínzásokkor, de akkor is, ha csak el akarjuk terelni az illető figyelmét. A fájdalom mértékét képesek vagyunk befolyásolni, de nem a végtelenségig – csupán egy bizonyos szintet érhetünk el vele, hiszen fizikai eszközökkel is van egy határ, amit ha átlépünk, az az áldozatunk életébe kerül. Természetesen ez ellen is lehet védekezni, mint bármilyen más mentálmágia ellen.
Használat:Miután kimondtuk a varázsigét, az elménkben meg kell határoznunk a fájdalom mértékét – persze ezt igen könnyű elvéteni, ha nem vagyunk jártasak a varázslat használatában -, majd az áldozat arcára kell gondolnunk. Szükséges, hogy az illető látótávolságon belül tartózkodjon, de ha elég gyakorlottak vagyunk, megteszi egy kamera élőfelvétele is.
Hallucináció
Varázsige: Hallucinogenus
Leírás: Ahhoz, hogy rájöjj, mit is kezdhetsz ezzel a varázslattal, elég a nevét elolvasnod. Pontosan: nem kell komplikálni, ezzel az igével egészen egyszerűen hallucinációkat idézhetsz meg ellenséged elméjében. Legyen az bármilyen bonyolult vagy egyszerű hallucináció, ha elég gyakorlott és ügyes vagy, átültethetsz bármit, bárki gondolataiba. Ha csupán azt szeretnéd, hogy ellenfeled egy csillámpónival társalogjon, ez fog történni, de ha úgy szeretnéd, hogy Párizsban sétálgasson egy csinos hölggyel, ez is megoldható. Kiválóan használható csatákban, vagy akár üzenetek kézbesítésénél is, hiszen nagy előnye, hogy használatakor nem kell az illető közelében tartózkodnunk! Természetesen minél bonyolultabb az átvinni kívánt „valóság”, annál bonyolultabb és több koncentrációt igénylő lesz a varázslat. Lehet ellene védekezni, de ha akár egy apró rést is találsz a pajzson, máris te nyertél. Már ha elég ügyes vagy ahhoz, hogy megidézd a kívánt látvány és hangvilágot a másik fél elméjében. Azonban egyik hátránya, hogy akkor is lehetséges a védekezés, ha már sikeres volt a hallucináció megidézése: ha ugyanis az illető rájön, hogy amit lát, az nem a valóság, csak egy hallucináció, megtalálhatja a módját a menekülésre. Természetesen ez sem túl egyszerű, de nem is lehetetlen feladat.
Használat: Természetesen először is ki kell mondanunk a varázsigét, majd ezzel egy időben s ez után az áldozatunk arcára és a kívánt hallucinációra koncentrálnunk. A hatás, ha jól végeztük el a varázslatot, azonnal jelentkezik, ekkor az áldozatunk akár el is ájulhat – attól függ, mennyire bonyolult a közvetített hallucináció. Ha viszont nem ájul el, vigyázzunk, ugyanis, mivel nem az igazi valóságot érzékeli, akár kárt is tehet magában! Ha persze eleve erre akartuk használni, jól járunk vele.
Fájdalomérzet
Varázsige: Patientio
Leírás: Az ige segítségével elérhetjük, hogy ellenfelünk elméjét a fájdalom lila köde lepje el. Áldozatunk így a legkülönbözőbb kínokat fogja átélni, anélkül, hogy bármiféle baja esne. Tökéletesen alkalmazható kínzásokkor, de akkor is, ha csak el akarjuk terelni az illető figyelmét. A fájdalom mértékét képesek vagyunk befolyásolni, de nem a végtelenségig – csupán egy bizonyos szintet érhetünk el vele, hiszen fizikai eszközökkel is van egy határ, amit ha átlépünk, az az áldozatunk életébe kerül. Természetesen ez ellen is lehet védekezni, mint bármilyen más mentálmágia ellen.
Használat:Miután kimondtuk a varázsigét, az elménkben meg kell határoznunk a fájdalom mértékét – persze ezt igen könnyű elvéteni, ha nem vagyunk jártasak a varázslat használatában -, majd az áldozat arcára kell gondolnunk. Szükséges, hogy az illető látótávolságon belül tartózkodjon, de ha elég gyakorlottak vagyunk, megteszi egy kamera élőfelvétele is.
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Kamen gyorsan lejegyzetel mindent, amit Jesmon mond, valamint a varázslatok lényegét, majd Patric felé fordul, egyértelművé téve, hogy vele kíván gyakorolni. Elgondolkozva nézegeti a másikat, majd hirtelen elvigyorodik.* - Hallucinogenus *mondja ki a varázslatot, majd várja a hatást. Még egyszer meg kell ismételnie, másodszorra azonban már sikerül, amit a Patric-ből felszakadó röhögés azonnal elárul.* - Rózsaszín csirkék? Komolyan, Kamen? *kérdezi hangosan nevetve, amibe Kamen is csatlakozik. Aztán amikor végre sikerül lehiggadniuk, végre elhallgatnak, és ezúttal Pat kezd el filozofálni, majd vigyorogni. Az első három próbálkozásra csak nem akar összejönni, de a negyediknél végre sikerül: Kamen úgy látja, mintha nyakig lenne valamilyen, leginkább rózsaszín takonyra hasonlító trutymóban. Ő már halkabb röhögéssel reagál, de azért még mindig látszik, hogy nagyon jól szórakoznak ők ott elöl. Nem is igazán hagyják abba, amíg Jesmon le nem állítja őket, fel-felhangzó nevetésük jelzi a hülyébbnél hülyébb hallucinációk sikerét.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Mikor a tanár azt mondja, hogy én jártam hozzá legközelebb, megrántom csak a vállam. Én inkább az izgalmas részre várakozom. Aztán amikor azt mondja próbáljuk ki egymáson a mellettem ülő csaj felé fordulok.* - Előbb te, aztán én. * igen én is ki akarom próbálni milyen hatással van rám. Mikor a csaj kimondja a varázslatot egy tengerpart jelenik meg előttem egy csomó nő a parton amint bikiniben össze-vissza sétálnak és játszanak és úsznak és napoznak. Aztán a hallucináció eltűnik mielőtt nagyon kiélvezhetném a helyet. Majd amikor már minden rendesen látszik. Akkor én is kimondom a varázslatot.* - Hallucinogenus. * elsőre a csaj nem érez semmit. * ~ még mindig utálom a mágiát. ~ * mondom csak magamnak aztán amikor másodjára kimondom, akkor a csajon látszik, hogy majd meg fagy és a hideg rázza. Igen azért a hómezők se olyan rosszak amit én találtam ki. Most jobban szeretnék síelni csak azért ezt találtam ki a csajnak. Majd mikor mindketten végeztünk akkor visszaülünk a helyünkre. Majd várjuk, hogy mi lesz még az órán. Remélem valami izgalmas is mert eddig semmi olyan nem volt ami olyan hűha de nagy dolog lett volna.*
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Alex nem figyelt oda Dantera nagyon el volt gondolkozva, néhány dolgon és azon is hogyan oldja meg a dolgait. Ugye mindenki szépen felel és persze ennek kimondottan örül. Szereti is, hogy Jesmon tartja a mentálmágiát. Szóval ahogyan írja az anyagot és mondja a tanár, hogy ki lehet próbálni hát igyekszik óvatosan megcsinálni így Lacel szembe áll és persze igyekszik gyorsan megcsinálni.*- Hallucinogenus!*Mondja ki a varázsigét Lacel szemben majd ha elsőre nem sikerül másodszorra is kimondja várva a hatást majd Lace elmosolyodva figyeli a pillangókat meg a virágmezőt.. amire csak haloványan elmosolyodik.* – Ez szép munka.. ez tetszik… de nem vagyok lányos..*Teszi a srác vállára a kezét majd haloványan elmosolyodik nyugtázva, hogy elsőre nem is, de másodszorra összejött neki.*
Mesélő
*Jesmon egy darabig járkál a gyakorlók között, tanácsokat osztogatva meg kiigazítva egy-egy rossz próbálkozást, aztán mikor úgy látja, mindenkinek sikerült a dolog legalább egyszer, megáll az asztala előtt.* - Kérem, fejezzék be a gyakorlást. *Pillant végig a társaságon, s egy pillanatra elakad Patricéken, halvány mosollyal megcsóválva a fejét.* - Most pedig mindenki foglaljon helyet, helyezkedjenek el kényelmesen. *Adja ki az utasítást, majd ha a mozgás abbamarad, int egyet, mire behúzódnak a függönyök, s következő intésére pedig mindenki mély álomba merül.*
*A diákok felébredve egy sűrű, esőillatú erdő közepén találják magukat. Tavasz lehet, mert a fák most kezdték el bontogatni új leveleiket, s a lombozatuk, bár láthatóan nyáron nem sok fényt enged át, még átereszti a napsugarak nagy részét. A csapat jelenleg egy nagyon vastag törzsű fa mellett ácsorog, ahonnan pontosan három ösvény vezet tovább, három különböző irányba. Egyiken sincs semmi különös, s mivel úgy tűnik, valami domb tetején állhatnak, mindegyik lejt s egyikről sem látszik, merrefelé tart. Az egyetlen különös dolog a helyben, hogy a levelek halkan rezegnek fölöttük, pedig, ha valaki elég figyelmes, feltűnhet neki, hogy egyáltalán nem fúj a szél.*
*A diákok felébredve egy sűrű, esőillatú erdő közepén találják magukat. Tavasz lehet, mert a fák most kezdték el bontogatni új leveleiket, s a lombozatuk, bár láthatóan nyáron nem sok fényt enged át, még átereszti a napsugarak nagy részét. A csapat jelenleg egy nagyon vastag törzsű fa mellett ácsorog, ahonnan pontosan három ösvény vezet tovább, három különböző irányba. Egyiken sincs semmi különös, s mivel úgy tűnik, valami domb tetején állhatnak, mindegyik lejt s egyikről sem látszik, merrefelé tart. Az egyetlen különös dolog a helyben, hogy a levelek halkan rezegnek fölöttük, pedig, ha valaki elég figyelmes, feltűnhet neki, hogy egyáltalán nem fúj a szél.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Amikor megérkeznek, érdeklődve körülnéz, és bár érzi, hogy nem fúj a szél, de nem tulajdonít neki semmilyen jelentőséget: hát akkor ne fújjon. Nem foglalkozva tehát a többiekkel, mint ilyenkor mindig, azonnal elindul egyenesen előre - amely választásnak erős szimbolikája lehetne, ha user bele akarna menni -, és érdeklődve, de azért védekezésre készen figyeli a környezetét. Kezét rácsúsztatja a tőrére, és lassú léptekkel sétál, úgy döntve, hogy nem siet ő sehová.*
|
|
|