by – Ó, szóval én már egy külön kategóriát képzek? Mondjuk, akinek megengeded, hogy tovább maradjon a könyvtárban az már tényleg fontos ember lehet a szemedben *villant egy ártatlan mosolyt Gwen-re. Egyébként, ha tudná, hogy külön kategóriába tartozik, akkor biztosan örülne neki, mert eddig különcnek jóformán negatív jelzőként titulálták. * - Úgysem mer megharapni, mert akkor ki is dobják az iskolából, és azért ennyire nem ostoba *legyint nevetve, majd a hangerő fokozódik, amikor Gwen azt mondja, hogy nem tudja magát tehenészlányként elképzelni.* - Hidd el, én eltudlak. Ha nagyon akarjuk, akkor még a hajadat is befonhatjuk *kuncog, de amint észreveszi, Gwen arckifejezését rögtön elnémul. Ő úgy tartja, hogy ha Gwen boldog, akkor az egész világ boldog, ha nem, akkor az egész világ Kill Bill.* - Tudom, eléggé érdekes kérdéseket tudok feltenni *vonja meg a vállát, majd az, hogy kirakja Catharina szűrét egy vidám mosolyt vált ki belőle.* - Meg is ölne minket érte. De nyugodj meg, rendszeresen látogatni foglak. Szerintem a Lordnál még azt is kiharcolnád, hogy betehessem a birtokra a lábam *kuncog, de egyébként ő tényleg tervezi tartani a kapcsolatot a nővel, szóval nem kell aggódni, nem fogja elfelejteni.* - Nem téged. Engem akart kitenni, amikor először át akarta rendezni a könyvtárat, mert pont bent voltam *nevet fel, mert nem hitte volna, hogy sikerült félreérhetően fogalmaznia. Cath tényleg próbálta elüldözni Gabriel-t egy időben, de nem jött össze neki, így végül megbékélt vele és azóta is nyaggatja. Gwen-t meg nem akarja kitúrni a könyvtárból, mert akkor kivel veszekedik?* - Catharina kampányol. Bár, én azt is kinézem belőle, hogy a fegyvertár és a könyvtár tábláit összecserélte. Mostanában nagy a tolongás Raphael-nél *nevet fel, majd ismét Gwen-re szegezi szürke tekintetét, és halkabban folytatja.* - Őszintén szólva nem tud meghatni, hogy miket műveltél, sőt! Nagyon jó ötleteket tudtok adni a történeteimnek *vigyordik el szélesen. Talán igaza van Lucien-nek abban, hogy mások megfigyelése nagyon sok ötletet tud adni egy-egy regényhez.* - Hát, nem tudom… Mi is pontosan a nagylelkű definíciója? Most így hirtelen nem ugrik be, hogy mit takar a szó *pimaszkodik, és ezzel arra céloz, hogy arra vár, hogy Gwen fejéből, vagy egy hatalmas értelmező kéziszótár segítségével „világosítsa fel”.* - Sajnos. Nem baj, majd egy másik korban és dimenzióban beteljesülhet a sorsunk… *kuncog továbbra is, majd Gwen szavaira szélesen elmosolyodik.* - Soha nem voltam ennyire bolond *jegyzi meg halkan, de mivel kettesben vannak, ezért őt sem zavarja, hogy árad belőlük a hülyeség. Reménykednie pedig Gwen-nek szabad, de ne keseredjen el, ha Gabriel aggastyán hal meg egyszer. * Persze, mindenképp. Te leszel az első, akit megkeresek. Akár választhatsz is, hogy mi akarsz lenni *mosolyog a nőre, majd a kíváncsiskodásra csak hümmög.* - Nem tudom. Azt gondoltam, hogy te majd eldöntöd, hogy megéri-e. De egyelőre nem érzem úgy, hogy másnak is szívesen megmutatnám *gondolkozik el, mert mióta Edmond rávette, hogy adassa ki azóta nem merengett azon, hogy több példányban is megjelenjenek a művei.* - Csak aztán nehogy rongyosra olvasd a könyvet! *nevet fel halkan, majd odahúz egy széket a nő asztalához, és ő maga szépen helyet foglal.* - Hát, olyannak nézek ki, aki arra született, hogy megváltsa a világot? Nem foglalkozom ilyenekkel, majd a Rontásűzők meg a megrögzött hívők megteszik helyettem. De abban biztos vagyok, hogy te egyetlen nap alatt képes lennék elpusztítani a világot *vigyorog a nőre, mert Gwen-ből tényleg kinézi, hogy elpusztítja a Földet, vagy éppen uralma alá hajtja.* - Lucien du Bois, egy Cameosos fiú, de már jó ideje nem találkoztam vele. Egyszer itt, vagyis ott… *mutat az egyik asztal felé.* … beszélgettünk. Nem tudom, hogy emlékszel-e rá *magyaráz a nőnek, majd egy pillanatra összeráncolja a homlokát, és gyorsan hozzáfűz még valamit.* - Azért ne támadd le, rendben?
+6
Yan Antonov
Teylyn Draed
Gabriel Dvorak
Amarilla Darwin
Gwendolyn Zade
Lucien du Bois
10 posters
Könyvtár
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Azt hittem, nem is kérdéses, hogy te itt átlagon felüli jogokkal rendelkezel *vigyorog Gabe-re. Ahogy a srác mondja: akinek ő megengedi, hogy a nyitvatartási időn kívül is bent legyen, az már hatalmas engedményt kap. Meg az, aki miatt kihagyja az ebédszünetet. Hát, ja.* - Az igaz *kuncog a harapásra, majd a hajfonásra szusszant egyet.* - Szerintem ez túl rövid ahhoz, hogy összefond, de egyszer majd megpróbálkozhatsz *vigyorog. Anno sokszor be volt fonva a haja, kimondottan kényelmesnek találta - még Jasont is megtanította, hogy hogyan kell hajat fonni... no komment -, de amióta röviden hordja, mindig ki van bontva.* - Valószínűleg. És rendben, akkor majd elintézem Sammyvel, hogy látogathass *csapja össze a tenyerét vidáman. És ezzel már le is van rendezve, hogy mi fog történni évek múlva, már persze abban az esetben, ha semmi nem változik meg. Márpedig remélhetőleg nem fog. Ahogyan kiderül a félreértés, ő is felnevet, de ettől függetlenül is számolni fog Cath-tal, mert mi az, hogy egyrészt az ő, másrészt a könyvtár hírét is ennyire rontja?!* - Hát, az ottani tolongás magyarázható napjaink veszélyes körülményeivel *von vállat vigyorogva a fegyvertáras dologra. Aztán arra, hogy jó ötleteket tud adni, csak felhorkant - igen, felettébb nőies -, és mosolyogva csóválja a fejét. De azért valahol mélyen örül, hogy nem tudja elriasztani a srácot. A definícióra felkuncog.* - Nagyon jól tudod. "Nemes lelki tulajdonságokkal bíró, aki ellenségén még ha teheti, sem áll bosszút", vagy valami ilyesmi *idézi valamilyen könyvből, bár meg nem tudná mondani, hogy a millió közül melyik helyen olvasta ezt a definíciót. Persze elő tudna szedni egy rakat könyvet, amiben megtalálható a nagylelkűség meghatározása, de lusta elvánszorogni a polcokig.* - A lényeg az, hogy nemesi indíttatásokból megbocsát *nevet. Arra, hogy egy másik dimenzióban majd beteljesedhet a szerelmük, csak gyöngyözően felkacag, és rázza a fejét.* - Akkor éppen ideje volt *kacsint a következő mondatra. Hiába, néha mindenkinek meg kell éreznie, hogy milyen is az, hogy össze-vissza beszélsz minden hülyeséget valakivel, és közben jobban érzed magad, mint bármilyen más helyzetben.* - Oké, hát, majd a menyasszony alapján eldöntöm *kuncog az esküvős dologra. Arra, hogy majd ő eldönti, meglepetten felvonja a szemöldökét.* - Szóval ha azt mondom, hogy szerintem ki kéne adatnod hivatalosan is, akkor kiadatod? *tesz fel megint egy kérdést. Szokás szerint ő faggatja Gabrielt... Arra, hogy nehogy rongyosra olvassa, felkuncog.* - Pedig az lesz. Minden jó könyvet rongyosra olvasok *kacsint a fiúra. Amikor amaz helyet foglal, ő nemes egyszerűséggel feltelepedik az íróasztala tetejére, a székére pakolja a lábát, és ebben a pozícióban folytatja a beszélgetést.* - Ez igaz. De ki tudja, lehet, hogy a végén mégis te leszel majd a nagy hős, aki megmenti a világot *kuncog halkan. Arra, hogy ő képes lenne egy nap alatt elpusztítani, felnevet.* - Igen, lehetséges. *Egyébként fiatalabb korában tényleg voltak világuralom-tervei, de mostanra igazából letett róla. Legalábbis elméletben. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer csak rátör majd az öt perc, és az uralma alá hajt mindenkit...* - Fehér hajú, kék tetkóval a szemén, igaz? *kérdezi homlokráncolva, amikor Lucienre terelődik a szó. Az utolsó kérdésre ártatlanul elmosolyodik, ismét megvillantva hegyes szemfogait.* - Ó, ne aggódj, majd szépen lassan szorítom sarokba.
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
- Pedig egy időben kezdtem kételkedni, hogy egyáltalán meg vannak-e még a jogaim. Az elmúlt időben annyira elmebeteg voltál, hogy azon merengetem, hogy tényleg rád fér egy pszichológus* csóválja a fejét drámai hangnem kíséretében, egyébként, amikor Gwen-re rájön az öt perc, akkor eléggé szokott aggódni a nőért, vagyis inkább a nő környezetéért.* - Hát, majd megnöveszted. Lehet jobban állna a hosszabb haj *jegyzi meg, majd amikor a nő összecsapja a tenyerét nevetve csóválja a fejét.* - Lehetetlen nőszemély, de legalább lesz, aki ügyel az elmeállapotodra.* Azt pedig hozzá kell tenni, hogy nagy valószínűséggel semmi nem fog változni meg a fél-vér már annyira megszokta ezt a vámpírnőszemélyt, hogy egyenesen hiányozna neki a társasága végül is már hónapok óta boldogítják egymást.* - Hát lehetséges, bár a mai világban… Egyre több az értelmi fogyatékos és az analfabéta, így azon se lepődök meg, hogy az útjelző táblákat se bírják elolvasni *vonja meg a vállát, a horkantásra pedig szélesen elvigyorodik.* - Ne horkantgass, ez tényleg így van! *kuncog, majd a nagylelkűségre csak ráncolja a homlokát, és vakargatja a fejét.* - Nem emlékszem, hogy ez a szó szerepelne-e a szótáramban *nevet fel vidáman, aztán lemondóan sóhajt.* - Hát nem is tudom. Egye-fene, megbocsájtok, de csak azért, hogy ne mondják azt, hogy gonosz vagyok *mosolyodik el angyalian.* - Hát nem tudom, eddig egész jól megvoltam nélküle *motyogja halkan, és magában próbálja feldolgozni ezt az egész hülyéskedős érzést.* - Rendben, tudod, hogy érdekel a véleményed *pislog angyalian a nőre, majd a következő kérdésre biccent.* - Hát, azért örülnék neki, ha épségben veled lenne még pár évtizedet, ugyanis nincs kedvem újra és újra kiadatni, mert te teljesen szétszedted *morogja, majd a nagy hősös dologra felhorkant.* - Nem vagyok „hős-alkat”, és nem is akarok az lenni. Én egy szép nyugodt életre vágyok távol minden faji és politikai problémától *felel komoran, mert ő tényleg úgy volt vele, hogy vesz egy kis házat valahol a hegyekben és szépen megél majd valamiből.* - Nem lehetséges, biztos *felel jókedvűen, bár azért azt megnézné, hogy Gwen milyen lenne diktátorként. Lehet írni fog róla egy regényt.* - Igen, ő, és hagyjad szépen békén, mert zaklatásért feljelenthet *kuncog, és még az sem zavarja, hogy Gwen imádja villogtatni a fogait. Már ehhez is sikerült hozzászoknia.* -Egyébként érkezett valamilyen új könyv, vagy tegnap óta semmi változás? *érdeklődik, mert most már neki is jó lenne valami új olvasmány, odafent már kivégezte az összes könyvét.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Ó, tudod, hogy ilyenkor nem érdemes velem foglalkozni, előbb-utóbb mindig visszatér a normális énem *ereszt meg egy halvány mosolyt Gabe irányába. Egyébként mostanában magához képest ritkán vannak depis korszakai, ez talán annak köszönhető, hogy van mivel elfoglalnia magát, meg hogy emberek között van, olyanok között, akikkel tud normálisan kommunikálni, és hosszabb távú kapcsolatokat létesíteni. Olyan igazán jó barátja nem volt már Jas óta, maximum Catharina számolható ide, meg egy-két kedvesebb tanítványa, de hát ezekből sincs túl sok, és hát most jót tesz neki egy kis szocializálódás.* - Ha akarod, majd mutatok magamról festményt hosszú hajjal *vigyorog a srácra. Hát, igen, amikor neki hosszú haja volt, még nem létezett a fényképezőgép, szóval csak festménye van önmagáról.* - Hát ez az, nem is tudom, mihez kezdenék az én személyi pszichológusom nélkül *jegyzi meg drámaian, de végül is ebben van valami. Gabriel tényleg sokat javított a lelkiállapotán. Arra, hogy a fiú nem emlékszik, hogy a szó szerepelne a szótárában, megforgatja a szemét, majd a következő mondatra felnevet.* - Erethonos vagy, szóval még véletlenül sem rágalmaználak meg azzal, hogy gonosz lennél, de azért köszönöm *vigyorog. A következő mondatra megint csak halkan kuncog, elkönyvelve magában, hogy Gabe-nek még hozzá kell szoknia az érzéshez, de majd élvezni fogja, és inkább rátér a következő témára.* - Akkor majd elmondom, mit gondolok róla *mosolyog barátságosan a fiúra, a következőre meg megint csak kuncog. Azért tud ám vigyázni a könyvekre, nem kell aggódni.* - Azt hiszem, ennyire már ismerlek, Gabe. Illik is hozzád *mosolyog arra, hogy hogyan gondolná Gabriel a jövőbeli életét. Nos, a politikába és a faji kérdésekbe ő sem szeret beleszólni, inkább a háttérben marad, ha ilyesmiről van szó. Pedig próbálták már vámpírvadászok eltüntetni a föld színéről, de nem vette különösebben a lelkére, vagyis egy eset kivételével nem. De azzal sem a vámpírellenesség volt a tényleges probléma... A másik két megszólalásra csak kuncog, az utolsóra meg vállat von.* - Hát, ötöt-hatot felpakoltam a polcokra, szóval igen, vannak újak. Gyere, megmutatom őket *ugrik le az asztalról, majd megragadja Gabe csuklóját, és elhúzza a polcok irányába, és vélhetően a nap további részét azzal fogják tölteni, hogy Gwendolyn különféle könyvekről szövegel össze-vissza mindenfélét, egész addig, amíg Gabriel nagyon meg nem unja. Aztán utána meg vagy nyaggatja tovább, vagy ha a srác nagyon nem kíváncsi rá, akkor letelepszik majd az asztalához, és nekiugrik a novelláskötetnek...*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
- Talán jobb volt ez a pár nap, amit otthon töltöttünk..*Reed a derekánál fog egy fiatal hölgyet és igen úgy járkálnak az iskola folyosóján. Hát mi tagadás, történt pár dolog az elmúlt napokban és a nő és most boldog. Talán.. sőt biztos.. a karácsony mindenkinek jót tett és mindenkinek volt egy kis jó belátása. A nő átkarolja a férfit a könyvtár ajtaja előtt majd puszit ad az arcára.* - Majd később találkozunk. Viselkedj!*Inti le a nő a férfit aki „csúnyán” néz rá. Mit keres a könyvtárban negyed hatkor, amikor a csomagjait kéne kiszednie? Hát persze egyetlen imádott drága jó munkatárs nőjét, hogy elrángassa sétálni vagy bármi mást. Kiszabadítsa a könyvtárból, hiszen neki is jár egy kis szabad pihenő. Kinyílik az ajtó és laza mozdulattal könnyedén lépi át az ajtót. Egyébként egy sötét farmer nadrág van rajta és egy fél vállas fekete felső hozzá egy két kiegészítővel. Barna haja ki van engedve bár szinte mindig így csinálja.* ~Még a papír munkának is neki kell látnom.. amit itt hagytam 23.-án~*Gondolkodik el, de azért most még nem fog dolgozni majd holnap.* - Gwendolyn? Hol van az én kedvenc drága könyvtárosom?*Kérdezi hangosan és nem zavarja magát, hogy könyvtárban van max lepisszentik. Nyugodtan járkál a könyvespolcoknál és nézegeti milyen könyvek érkeztek vagy mit érdemes majd kivenni a napokban, amit el tud majd olvasni. Kicsit most el van kalandozva és kicsit köze van ahhoz, hogy Londonban töltötte a szent estét. Ez két fiúnak köszönhető, akik végre jobb belátásra tértek, de azért tény, ami tény a Professzor úr sohasem fog megváltozni.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*Gwen éppen hátul rakodik a polcoknál, mert valaki felettébb rendetlenül hagyta itt a helyet, amikor hallja, hogy nyílik az ajtó. Eleinte nem is nagyon foglalkozik azzal, hogy ki van itt, elvégre elvileg Catharina is itt van valahol, szóval ha egy eltévedt diák, akkor lesz ki kisegítse. Amikor azonban meghallja Illa hangját, megcsillan a szeme, egy gyors mozdulattal feltuszkolja a maradék három könyvet a polcra, és már "repül" is ki a sorok közül.* - Illa! Boldog karácsonyt! *mondja széles mosollyal, és jókedvűen átöleli a vámpírt. Aztán elengedi, és a csuklójánál fogva elkezdi húzni az asztala irányába.* - Reméltem hogy találkozunk ez alatt a három nap alatt, bár Sammy említette, hogy elutazol, de azt mondta, hogy ma már visszajössz, úgyhogy úgy készültem *magyarázza, majd az asztalához érve megtorpan, kihúzza az egyik fiókot, és kis keresgélés után előhúz belőle egy dobozt.* - Tessék, ez a tiéd *nyomja a nő kezébe csillogó szemmel. Szinte kivetkőzött magából, de hát már évek óta nem volt ilyen karácsonya. Végre nem egyedül ücsörög ebben a három napban valamilyen kis, elrejtett zugban, hanem emberek - és más egyebek - között van, és ez nagyon jót tesz neki. Szóval ragyogó tekintettel várja a másik reakcióját. A dobozban egyébként egy sima nyaklánc van, amit Gwendolyn maga választott az egyik qarini kereskedésben.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Nem egyáltalán nem diák lép be azon a bizonyos ajtón, hanem egy tanár. Talán több mint tanár Illa barátjának tudja nevezni Gwendolynt. Azért a könyvek nézegetése közben azt is lesi Catharina is merre lehet, ahol tudja, ellenőrzi az embereket.. Na meg rendbe tartsák a dolgokat. Ugye köszönti a hölgyet, és amikor megszólalnak kikerednek a szemei és átöleli ő is.* - Neked is Boldog Karácsonyt Gwen!*Mondja mosolyogva és csak zavartan pislog. Ha bár ennél zavaróbban, akkor volt, amikor a meglepetés ajándéka „gyűrű” volt.* - Igen, először nem akartam elmenni végül is rá tudtak venni, hogy csatlakozzak be a karácsonyi bálba.*Mondja, Illa igen náluk minden évben van valami hasonló, de ezt nem szokták nagydobra venni. Különben is, örül a nő, hogy él aztán teszi a dolgokat és lassan, de biztosan vissza jön az élet energiája is arra, hogy taníthasson és visszavegye a házvezetést is amit a háttérben azért ellenőrizni szokott.* - Ne ne.. Gwendolyn…*Mondja az ajándékra, hiszen oda rángatták a pulthoz és a dobozra kérdően nézett. Aztán amikor kinyítja a nyakláncra csak pislog és halványan elmosolyodik. Visszanéz a lányra és megöleli.* - Köszönöm szépen. Nem is tudom, mit mondjak…*Válaszolja a nőnek, de nem fog könnyezni. Így is sikerült meghatni a napokban szóval.* - Remélem te megtaláltad a tiedét. A szobádba lett becsempészve. Egy kedves lidérc diákomat kértem meg, hogy csempéssze be a párnád alá, amikor nem vagy ott.*Mondja a nőnek és kit küld ilyenkor? Hát Zentai Márkot, mint Sylorinás diákját.. egy szívességet kért a sráctól, amit meg tett örömmel a tanárnőnek szóval..* - Szeretek így okozni meglepetéseket másoknak. Van némi szabadperced? Először azong odnolkodtamkiidegelhetnénk Sammaelt, de aztán arra rájöttem, hogy nem igazán kéne őt zavarni. Szóval elmehetnénk sétálni, vagy akár vadászni..*Az utolsó szót persze csak vicceli, mert ő egyáltalán nem éhes, de egészen jó a kedve. Tele van élettel és egyszerűen úgy érzi, hogy senki nem tudja elvenni és reméli, hogy nem is fogja. Mindenesetre, Gwen arcát fűrkészi és egyébként mit vett neki? Egy régi kinézetű „naplót” amibe a gondolatait tudja vezetni és egy ezüst karkötőt. Aztán még ott vannak a többiek is, de nekik más kérdés. Őket ismeri egészen jól Gwendolynnáak tippelt.* - Mi a helyzet itt? Catharina is erre van valahol vagy éppen egyedól tolod az ipart? Azt hittem lesz egy kis szabadidőd.*Kérdezi meg és érdeklődik felőle aztán körbe néz a könyvtárban amíg kapja a választ és a reakciót.
Napló
Karkötő
Napló
Karkötő
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Legalább jól szórakoztál *villantja meg ragyogó fogsorát Gwen, majd ugyebár Illa kezébe nyomja az ajándékot. Izgatottan várja, hogy a másik kinyissa, majd amikor megölelik, vidáman megszorongatja a másikat.* - Semmit, csak örülj neki *kacag fel halkan. A fiatal nő egyenesen ragyog. Pedig nem történt semmi különös, csak valahogy most tele van erővel, szinte olyan, mint minden nehézség előtt volt. Boldog, kiegyensúlyozott, energikus.* - Igen, megtaláltam, és köszönöm szépen, nagyon tetszenek! *válaszolja vidáman. Az már részletkérdés, hogy látta, ahogyan Márk a szobája felé osont, így levette a védőbűbájokat a fiúnak, szóval voltaképpen végignézte, ahogyan a srác elhelyezte az ajándékát. De sebaj, ezt elég neki tudnia. Aztán a felvetésre megcsillan a szeme.* - Egy séta! Éppen ez kell nekem, egy jó séta a friss levegőn a hóban. Remek ötleteid vannak, drága Amarillám *mosolyog a másikra, majd tekintetével a segédjét kezdi keresni.* - Nem, itt van valahol... Mindegy. Catharina, magadra hagylak erre a maradék fél órára! Holnap találkozunk! *emeli fel a hangját, majd belekarol Amarillába, és elindul az ajtó felé.* - Egyébként itt minden a megszokott mederben folyik. Inkább te mesélj! Kivel töltötted a karácsonyt? *kérdezi vidáman, ahogyan kilépnek a könyvtár ajtaján. És igen, ő most elhatározta, hogy a másik karjába karolva fog sétálgatni, úgyhogy Illa jobb, ha beletörődik.* - Ki akarunk menni? Mert akkor szerzek két kabátot a szobámból *szólal meg, hirtelen megtorpanva az alkalmazottak szobái előtt.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
– Fogjuk rá igen.. De még milyen jól..*Mondja a nőnek és talán legközelebb meg fogja tudni hívni őket is, hogyha olyan esemény lesz. Már pedig lesz az egyszer biztos. Aztán az ajándékra újra elmosolyodik és bólint, egyébként fel is fogja ám venni a nyakláncot nem is felejti el, szóval.* - Örülök neki. Igyekeztem úgy választani, hogy örüljél is neki viszont a karkötőt Reedtől is kapod. Ragaszkodott hozzá, hogy ne mondjam el, de nem tudok titkot tartani.*Mondja a lány és olyan harsány kislányos nevetése van. Igen Gwendolynnak is feltűnhet ez a nevetés, mert Amarilla mostanában eléggé támadóan állt helyettesítő tanárjához aztán még jobban eltünt amikor úgy nézett ki szakítanak. Talán mintha ez egy álom lett volna, de nem tartozik a diákokra a dráma. Mindenesetre örömmel látogatja meg a barátait és mindig szívesen teszi be a lábát a könyvtárba, hiszen van miért. Tudja Gwen szokásait és kivételesen örül annak, hogy nem rosz passzban találta meg.* - Amúgy az egyik Sylorinás lidércemet kértem meg menjen, be a szobádba bocsánatot kérek a nevében is, de mindegy már!*Feleli nevetve és nem zavarja egyébként Gwen viselkedése sem. Körbe néz a könyvtárban és Catharina felől is érdeklődik, hiszen nem egyedül van a lány.* - Szerintem Catharinát ismerve le fog lépni, de rá se ránts az a félóra ide vagy oda! Úgy is ünnepnap van még.*Mondja mosolyogva és figyeli, ahogy kiadja az utasítást és várja, amikor visszafordulnak felé. Aztán témánál vannak egymás felől érdeklődnek. Amikor kérdezik, a nőt kicsit elpirul és mutatja mit kapott ajándékba .* - Való igaz minden évben van rendezve egy bál ilyen családi hagyomány. Úgy volt, hogy szétmentünk Reedel aztán a hülye fejével belátott egykét, dolgot. Aztán sikerült meglepniük, mert bevallom az őszintét ha itt vagyok vagy Reedel vagyok nem vagyok olyan „idegbeteg” ahogy sokan mondanák. Aztán Reed van most nagy változásban tudod mióta angyal igyekszik tanulni az illemet és belátott néhány hibát. Szóval az első estét még a családdal tegnap meg együtt voltunk aztán nem rég érkeztünk vissza és gondoltam meglátogatlak, mert nem bírtam volna ki beszélgetés nélkül. Különben is a papír munka ráér Sammael, meg úgysem fog leszúrni. Neki is meg van a maga baja..*Meséli Gwendolynnak a karácsonyt, de amúgy igen. A nőnek maga előtt van ahogyan bátyja betuszkolja a bál helyszínére, mert valójában nem szeretet volna elmenni..
„-Ne ne kérlek ne….” *Húzta magával, de Amarilla nagyon meglepődött az eseményeken. Talán nem is lehetne szebb ajándék minthogy megkapta a boldogságot és talán Christopherrel is sikerül zöld ágra vergődniük.* - Hogy telt neked az ünnep? Sam nem idegelt ki remélem.. tényleg ha már itt tartunk vele mi van? Nem igazán fagyattam mostanában a magán életéről, de néha nem tudom lehet e aggódni érte vagy nem. Akkor irány a birtok?*Érdeklődik Gwen felől is hogyan ünnepelte a karácsonyt, de aztán még a felől is, hogy mit tud Samről, mert tényleg nem igazán faggatta vagy beszélgetett vele. Csak a papír munkáért ment be leginkább úgy gondolta inkább hagyja a férfire a dolgot bármi is van úgyis elmondja előbb vagy utóbb.. De inkább előbb mint utóbb. Aztán kérdezi a sétát és nem zavarja, hogy átkarolják mint két kislány az óvodában.* - Nekem van kabátom hagyd csak berohanok én is érte.*Mondja mosolyogva Gwennek és ha elindultak kíváncsi arra közben mit csinált Gwendolyn hogyan telt az ünnepe stb…*
„-Ne ne kérlek ne….” *Húzta magával, de Amarilla nagyon meglepődött az eseményeken. Talán nem is lehetne szebb ajándék minthogy megkapta a boldogságot és talán Christopherrel is sikerül zöld ágra vergődniük.* - Hogy telt neked az ünnep? Sam nem idegelt ki remélem.. tényleg ha már itt tartunk vele mi van? Nem igazán fagyattam mostanában a magán életéről, de néha nem tudom lehet e aggódni érte vagy nem. Akkor irány a birtok?*Érdeklődik Gwen felől is hogyan ünnepelte a karácsonyt, de aztán még a felől is, hogy mit tud Samről, mert tényleg nem igazán faggatta vagy beszélgetett vele. Csak a papír munkáért ment be leginkább úgy gondolta inkább hagyja a férfire a dolgot bármi is van úgyis elmondja előbb vagy utóbb.. De inkább előbb mint utóbb. Aztán kérdezi a sétát és nem zavarja, hogy átkarolják mint két kislány az óvodában.* - Nekem van kabátom hagyd csak berohanok én is érte.*Mondja mosolyogva Gwennek és ha elindultak kíváncsi arra közben mit csinált Gwendolyn hogyan telt az ünnepe stb…*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*A hóna alatt egy köteg papírral masírozik a könyvtár felé, hiszen épp most sikerült meglépnie Elias elől. Hogy csinálta? Ő maga se nagyon tudja, biztos meglógott, mikor a másik nem figyelt. Szabad kezével félretúr néhány szőkés tincset, majd sötétkék pulcsija zsebébe nyúl, hogy elő vegyen egy zsebkendőt. Múltkor sikerült megfáznia, ez látszik is a vörös orrán, de egyszerűen nem hajlandó elmenni orvoshoz. Egyébként mivel nem tervezi kitenni a lábát az épületből, ezért a pulcsi mellett sportcipőt és farmert visel. Gyorsan szedi a lábát mielőtt még bárki leszólítaná őt, hiszen minél előbb szeretne beérni a könyvtárba. Látni akarja Gwent. Egész nap nem találkozott vele az órák és Elias pofázása miatt, és már hiányzik neki a vámpírnő társasága, így hatalmas lendülettel nyomja le a könyvtár kilincsét, és a terembe lépve azonnal a nő asztala felé veszi az irányt, ha ott ül a másik, ha nem.* - Hello Gwen. Nem kellene kisegítened az arra tévedő diákokat? *vigyorog a vámpírra, ha az a megszokott helyén ül, de ha nincs ott akkor lepakolja a jegyzeteit, és a könyvtárban körbe pillantva teszi fel a kérdését. Szokatlanul jó kedve mostanában Gabrielnek, és valamilyen szinten kommunikatívabb is lett. Mintha Gwen, Catharina és Elias jó hatással lennének rá…*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*Beköszöntött a legkeményebb része a télnek, és ezzel együtt Gwendolyn is elmélyedt a maga belső kis világába. Ilyenkor, az elmúlás évszakában gondolkozik a legtöbbet a múlton, és hát ez nem igazán szokott jót tenni. Mondjuk mostanában inkább a csendes lehangoltság jellemző rá, szóval úgy megvan magának, és nem nagyon zaklat senkit. Most is csak némán firkálgat abba a könyvecskébe, amit Amarillától kapott karácsonyra. Keze alatt arcok bontakoznak ki, két férfi arca. Amikor kinyílik az ajtó, fel sem pillant, szinte nem is fogja fel, mi történt. A fiú hangját meghallva azonban kissé összerándul, megcsúszik a keze, és egy oda nem illő vonalat húz a hosszabb hajú férfi arcára.* ~ Mint egy sebhely... Mi van, ha később megtalálta és megölte? Az én hibám lenne a halála, csakis az enyém... ~ *fut végig pár önmarcangoló gondolat a nő fején, de Gabe második kérdése szerencsésen visszatereli a jelenbe. Gyorsan becsukja a könyvet - bár a másik valószínűleg könnyedén megláthatta a rajzokat -, és felpillant a fiúra.* - Gabriel. Egyébként boldogulnak, és igazából Cath hibája, neki kéne itt lennie, amikor én nem vagyok hajlandó foglalkozni velük... Mindegy is *von vállat sóhajtva. Azonban a megszokott szidásban most nincs semmi erő, az egész nőszemély valahogy... Üres. Szürke. Csendes. Nem önmaga. Persze igaz, hogy Gabe láthatta már ilyennek, de mostanában - az elmúlt legalább két, talán három hónapban - semmilyen depresszióra utaló jelet nem mutatott. A napokban mondjuk látszott már rajta, hogy romlik a kedve, egyre inkább befelé fordult, de egyértelműen most érte el a gödör mélyét. A válasz után kifejezéstelen tekintettel hátradől.* - Milyen napod volt? *kérdezi, bár nem tűnik úgy, mintha nagyon érdekelné a válasz, de hát ilyen állapotban már az is egy komoly csoda, hogy hajlandó volt egyáltalán kérdezni valamit. Ez is mutatja Gabe kivételes státuszát...*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Gabrielt sose szokta izgatni a tél, maximum ilyenkor kevesebb időt tölt kint, és inkább keres valami meghitt, meleg helyet, ahová bevackolhatja magát, és írhat. Például kicsi korában mindig odahúzódott a kandallóhoz, és a szőnyegen hasalva írogatott. Amikor meg épp nem vetett a papírra szavakat, akkor elámulva csodálta a pattogó tüzet. Tehát Gabriel hangulatát nemigen szokta befolyásolni az időjárás – a körülötte lévő személyek annál inkább. Így hát azzal a hatalmas lendülettel, amivel ellógott Eliastól szépen beront a könyvtárba, és ott aztán szépen odabattyog Gwen asztalához. Egy pillanatra látja a rajzokat, de nem szól semmit, úgy van vele, hogyha a nő meg akarja mutatni, akkor úgyis megteszi. Igen, létezik még olyan személy, aki ismeri a tapintat fogalmát. * - Ó, Catharina éppen kommandósdit játszott, és beépült ma a diákok közé, ezért nem lehetett itt. Hiába próbáltam rávenni, hogy neki melletted a helye, nem különösebben érdekelte. A harcművészet órán igazán elemében volt *felel Gwennél vidámabb hangnemben. Tudja ő, hogy a másik levert, azért van mellette a szokásosnál több ideig. Nem szereti, amikor a vámpír ilyen, bár még mindig jobbnak tartja a vérlény-idézős korszakánál. Most legalább nem kerülgeti a hányinger mikor a nőt igyekszik vigasztalni.* - Kösz, meg vagyok. Eliasszal sikerült elbeszélgetnem a napot. Most viszont szükségem lenne a segítségedre, ugyanis egy új könyvön dolgozok, és azt hiszem, hogy te elég sokat tudnál segíteni*pillant körbe egy halvány mosollyal az arcán, majd leteszi az iratait Gwen asztalára.* - Az 1700-1800-as évekről kellene anyag, a spirituális világokról, különféle jóslásokról, energiavonalakról meg régi, brit mondákról kellene nekem anyag. Ó, meg a drogokról sem ártana egy-két feljegyzés. Tudsz ajánlani valamit? *említi a témákat, és ezzel a sok szövegeléssel csak Gwen figyelmét próbálja elterelni az aktuális problémájáról. Jó, az is benne van, hogy valóban szüksége van ezekről ismeretanyagra, de ha akarná egyedül is össze tudná szedni.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Értem *erőltet magára valahogyan egy halovány, hamis mosolyt, de ő maga is tudja, hogy süt róla, hogy ez nem éppen igazi mosoly volt, így inkább nem is próbálkozik tovább. Talán érdemes lenne hosszabban eltűnődni azon, hogy egyáltalán miért igyekszik összeszedni magát: korábban nem igazán mutatta jeleit, hogy próbálná rendbe tenni a dolgait, vagy egyáltalán valamilyen normális módon viselkedni bárkivel is, most viszont láthatóan igyekszik. De az is lehet, hogy jobb hagyni a témát, elvégre ki tudja, nem bánnánk-e meg jobban, ha mélyebben belemerülnénk Gwendolyn lelkivilágába?* - Mi kell? *kérdez vissza Gabriel szavaira, és kissé megkönnyebbül, hogy mégiscsak tud tenni valamit. Nem akarja elzavarni a fiatalt, mert talán három, maximum négy élőlény van ebben az egész iskolában, akiket kedvel, és akik szinte már-már fontosak neki, és a másik ezek között van. Nem biztos, hogy a mogorva viselkedésével teljesen el kellene ijesztenie...* - Ez elég sok könyv lesz. Gyere, kerítünk neked párat *áll fel az asztalától, miután végighallgatta Gabe-et. Lassú léptekkel el is indul az egyik polcsor felé, és reméli, hogy a másik követi. Ha igen, akkor pár perc múlva, amikor odaérnek az első témához és keresgélni kezd, megszólal.* - Tehát... Mi lesz a történet, amihez mindegyik anyag kell? *kérdezi, majd egy kis nézelődés után visszafordul, és kicsit összeráncolja a homlokát.* - Az 1700-1800-as évek Angliában, vagy az egész világban? *kérdez megint, aztán hagyja, hogy Gabriel beszéljen, és folytatja a keresgélést.*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Pókerarccal vizslatja, ahogy a másik mosolyogni próbál, tudja jól, hogy Gwen összeszedettnek akarja mutatni magát, de Gabriel ismeri már annyira az embereket – pláne Gwent – hogy le tudja vonni a helyes következtetéseket. Mindenesetre nem teszi szóvá, mert ő úgy van vele, hogy nem akar semmit se erőltetni, és a másik majd beszél magától, ha akar. Na igen, ezért nem lennél jó pszichiáter drága, Gabe. Amikor Gwen kérdezi, hogy mi kell szépen neki áll sorolni a dolgokat. Egyébiránt nem kell attól tartani, hogy Gabe-t el lehet üldözni innét, ha már egyszer van olyan hülye, hogy önként és dalolva jön ide…* - Tudom, de, hogy élethű és hiteles legyen, ahhoz sok időt kell kutatómunkával töltenem *vonja meg a vállát, és meg is indul Gwen után, mikor amaz felkel.* - Ó, azt még magam se tudom pontosan. Lesznek benne alvilági ügyek, szerelmi szálak, rejtélyek és jósok, de még fogalmam sincs, hogy mi lesz teljesen. Még nem írtam cselekményvázlatot, csak tudom, hogy ezek kellenek *vakarja meg a fejét, majd a következő kérdésre egy pillanatra elgondolkozik. * - Hm. Anglia és Oroszország* felel, majd gyorsan hozzátesz még valamit.* - Meg esetleg Kína és India.* Megy Gwen után, és közben egyre inkább azon jár az esze, hogy lehetséges, hogy mégis csak ki kellene deríteni, hogy a nő miért ilyen levert. Egy idő után, viszont elveti az ötletet, mondván, hogy ő nem elég jó lelkisegély-szolgálat nyújtásában, így inkább csak elveszi azokat a könyveket, amik felé nyújtanak.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Ez igaz *bólint, majd ugyebár elindulnak a könyvekért. Egyébként nem túl valószínű, hogy Gwen csak úgy magától előáll ezzel Gabrielnek, mert noha valószínűleg ő az egyetlen normális lény, akivel hajlandó tűrhetően viselkedni - Illa, Sam és Cath nem számíthatóak a normális kategóriába, bárhonnan is nézzük -, ezek a dolgok túlságosan... Túlságosan nehéz természetűek. Halk sóhajjal a karórájára pillant, megállapítva, hogy még majdnem egy órája van, mielőtt elmenekülhet innen.* - Nos, biztos vagyok benne, hogy izgalmas lesz. Remélem majd elolvashatom *mondja halkan, és most tényleg úgy rándul meg a szája sarka, mintha egy gyengécske, de őszinte mosoly próbálna kiülni az arcára. Persze nem lesz belőle valós mosolygás, de azért ez már egy fokkal jobb, mint az előbbi próbálkozás. Aztán ugye a könyvespolcnál kérdez, aztán folytatja a keresést. Végül Oroszországról kettő, Angliáról, Indiáról és Ázsiáról pedig egy-egy könyv kerül Gabriel kezébe. A következő polc felé indulva Gwen arra gondol, hogy valamiféle beszélgetést kellene kezdeményeznie, de végül rájön, hogy nem fog összejönni a dolog. Talán ha nagyon akarná, lenne témája, de egyszerűen nincs ötlete, nem tudja, mit mondhatna, amiről képes lenne beszélgetni. Időnként megáll, levesz egy könyvet a polcról, belelapoz, és vagy az erethonos kezébe nyomja, vagy visszateszi a helyére, a tartalomtól függően. A gondolatai ismét elkalandoznak, persze afelé a nap felé, amikor rájött, hogy mindent tönkretett. Halkan sóhajt. Az élete azóta is egy értelmetlen, végtelen zavar, amiben időről-időre talál valami kis értelmet, de a végén mindig rájön, hogy tévedett, továbbra is olyan felesleges és hiábavaló minden, mint előtte volt. Egyébként neki nem tűnik fel, de miközben ezen tűnődik, már úgy két perce egy csukott könyvet tart a kezében, és a polcra mered, miközben egy könnycsepp legördül az arcán. Még szerencse, hogy senki más nincs a közelükben... Egyébként Gwen nem nagyon szokott sírni. Csak olyankor, amikor már végképp szüksége van rá, hogy legalább egy kis cseppet megengedhessen magának mindazért, amit elveszített, mindazért, amit elrontott. Hogy Gabe jelenlétéről ennyire képes volt megfeledkezni, az pedig valószínűleg azért van, mert úgy tűnik ennyire a tudatában - vagyis már a tudatalattijában - van, hogy előtte nem kell tettetnie vagy szégyellnie magát.*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Egyre inkább feszélyezni kezdi Gwen letörtsége. Eddig egész jól kezelte ezt az egészet, de most valahogy nem mit kezdeni a nővel. Egyszerűen fogalma sincs róla, hogy mit tehetne, hogy a másiknak jobb legyen, pedig ő borzasztóan szeretne segíteni Gwen-en, de nem tudja hogyan tehetné ezt. Szürke szemeiben némi szomorúság tükröződik, hiszen ő sose szerette, ha a közelében valaki ennyire maga alatt van, és az csak jobban bosszantja, hogy egyszerűen nem tudja kezelni a dolgokat.* - Persze, neked fogom elsőként megmutatni a kéziratot *felel egy keserű mosollyal az arcán. Mióta a Fyronba jár, és Gwen kierőszakolta, hogy elolvashassa az írásait, azóta mindig a nő pillanthat először bele a Gabriel kézírását rejtő lapokba. Ezek után Gabe nemigen szól csak némán elveszi a köteteket miközben ezernyi gondolat kavarog a fejében. Ezernyi kérdés, mely úgyis megválaszolatlan maradna, így igyekszik mindet elhessegetni. Így lassan lépdel a könyvekkel a kezében Gwen után, és tűri, hogy újabb és újabb művekkel gyarapítsák a kezében tartott kupacot. Majd mikor Gwen sokáig csak mered maga elé, akkor eleinte Gabe nem szól semmit, de amikor meglátja a könnyező nőt, akkor elereszti a könyveket – és szerencsére van annyi esze, hogy gondolattal lebegtesse a könyveket –, majd odalép Gwenhez, és sápadt ujjaival letörli a nő arcáról a könnycseppet.* - Ne sírj, Gwen! Nem érdemes könnyeket hullatni… *mondja halkan, majd, ha a vámpír hagyja, akkor gyengéden kiveszi a kezéből a kötetet. Belelapoz, majd visszateszi a helyére. Közben a polcról emelt könyvek szép lassan a legközelebbi asztal felé úsznak, hogy ott szép, rendezett oszlopban egymásra essenek. Gabriel pedig szürke szemeivel bánatosan tanulmányozza Gwendolyn arcát.* - Nem tudom, hogy miért vagy ilyen rosszkedvű. Sejtem, hogy nem akarod elmondani, de azt szeretném, hogy tudd, hogy rám mindig számíthatsz *mondja halkan, kicsit rekedtes hangon. Borzasztóan fontos neki a könyvtáros, és nem akarja ilyennek látni. A nő azon kevesek közé tartozik, akik egy kicsit is fontosak a félvérnek, ezért akárhányszor ilyen levert hangulatban találja, a fiúnak mindig összeszorult a szíve.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*Észre sem veszi, hogy nem éppen a megfelelő módon tartja magát a megfelelő keretek között, és a könyvre meredve, elveszve a gondolatai között legördül egy könnycsepp az arcán. Amikor Gabriel megérinti, megrezdül, és szinte álomból ébredve, enyhe rémülettel a szemében kapja a fejét a félvér felé. Aztán persze rájön, hol van és mi történt, így engedi, hogy a fiú kivegye a kezéből a könyvet. Közben leszegi a fejét, és még több könnycsepp gördül le az arcán, így hallgatja a hozzá intézett szavakat.* - Én... Bocsáss meg, Gabe, én... Mindjárt összeszedem magam... *motyogja halkan, közben egyszer-kétszer levegőért kapva. Szégyelli magát, szégyelli, hogy itt és most esett szét, valaki más előtt, nyilvános helyen. Ez nem vall rá, általában noha távolról süt róla, hogy nem érdemes hozzászólni, mégsem látni, hogy kibukna. Most valahogy nem bírta ki a szobájáig, egyszerűen... Egyszerűen nem. Talán az is baj, hogy Catharina nem volt itt, hogy mondja neki a hülyeségeit, nem terelte el a figyelmét és túl sok ideje volt gondolkozni eddig is. Vagy fene tudja. Zavartan megrázza a fejét, és ahogyan felpillant, látszik, hogy milyen beesetté vált hirtelen az arca. Zaklatottan törölgetni kezdi a könnyeit, és egy pillanattal később szipogva visszafordul a polchoz.* - Szóval a drogok *szipog. Lassan záróra, ő pedig jobban tenné, ha elbujdosna valahová, ahol kedvére gyűlölheti magát és itathatja az egereket. Egyébként nagyon értékeli Gabriel szavait, csak egyszerűen... Nem tudja hogyan kimutatni. Nem tud mit mondani. Pár pillanatig, ha a másik sem szól semmit, akkor csend van, végül Gwen az utolsó könyvvel a kezében visszafordul.* - Ez lesz az... Én... *Ezen a ponton vesz egy mély levegőt, hogy képes legyen valahogyan megfogalmazni, amit mondani akar, lehetőleg újabb könnyek nélkül.* - Szóval csak azt szeretném mondani, hogy nagyon értékelem, hogy itt vagy, hogy még mindig szóba állsz velem, hogy próbálsz segíteni de... Nem is de... Hanem... *Itt zavarában kissé elpirul, és megrázza a fejét, majd szomorú vörös szemeivel egyenesen a félvér szemébe néz.* - Nem vagyok képes ezekről a dolgokról beszélni. Tönkretettem a saját életemet, és valaki másét is, és mindenért, ami történt, egyedül én vagyok a felelős *mondja végül egész összeszedetten, majd megrázza a fejét, ahogyan újra elszorul a torka, és inkább csak Gabe kezébe nyomja a kötetet.*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Amikor a félvér hozzáér Gwenhez, akkor az ereiben meglódul a vér, és hevesen verni kezd a szíve, hiszen még sose érintett meg másokat a szülein, vagy az erethonosokon kívül, pláne nem nőket, így hamar zavarba is jön, és amilyen gyorsan csak tudja el is húzza a kezét. Utána szépen elrakja a könyvet, és halkan beszélni kezd a nőhöz.* - Semmi gond, Gwen. Semmi gond *szól szokatlan gyengédséggel a hangjában, és a pulóvere zsebéből elővesz egy zsebkendőt, és a vámpír felé nyújtja. Nem kellene szégyellnie magát ezért, hiszen bárkivel megeshet, Gabriel pedig rendkívül toleráns, senkinek nem fogja elárulni, hogy mit látott. Catharinát meg legközelebb nyugodtan lecseszheti, mert a lány igencsak megérdemel egy alapos fejmosást. A fiú némán állva figyeli, hogy Gwen próbálja összeszedni magát, majd a drogos dologra csak bólint. A könyvet átveszi a nőtől, és halványan elmosolyodik a következő szavakra.* - Ez természetes, hiszen barátunk vagyunk. És a barátoknak ez a dolga *vág közbe a vámpír szavába, majd a folytatásra megértően bólint.* - Akkor nem feszegetem a témát, de Gwen… Mindenki követhet el hibákat, ezt jegyezd meg. Senki nem tökéletes, és azért hibázunk, hogy abból később tanulhassunk *felel halkan, majd a könyvkupac felé pillant.* - Ha nem bánod, akkor én elintézem, hogy kikölcsönöztem ezeket, majd bezárom a könyvtárat. Menj csak nyugodtan. Holnap pedig próbálj meg pihenni, majd ráveszem Catharinát, hogy legyen itt, ha egyszer ellógta a mai napot *mondja a nőnek, és ezzel finoman arra célozgat, hogy nyugodtan elmehet, mert ő elintézi a dolgokat. Elég jól tud aláírást hamisítani, így senki nem kérdőjelezné meg, hogy az Gwen írása-e, vagy sem.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*Elveszi ugyan a zsebkendőt, de nagyon zavarban van. Már az évszázadát sem tudja, mikor sírt utoljára bárki előtt, nem szívesen mutatja ki a gyengeségét. Még őt is meglepi, mennyire megbízik Gabrielben. Úgy tűnik, a másik lassan, óvatosan belopta magát a bizalmába csendes kitartásával és megértésével. Aztán megtalálja a keresett könyvet, és zavartan magyarázkodni kezd. Gabe szavaira sóhajt, igyekezve visszatartani az újabb könnyeket, és bólint. Tudja jól, hogy ezzel egy életre megtanulta a leckét, mégis... Akkor kellett volna, hogy elég esze legyen és ne keveredjen bele ebbe az egészre. Akkor kellett volna a bölcsebbre, az idősebbre hallgatni. Megint könnyek szöknek a szemébe, majd és halovány, de őszinte mosollyal bólint az erethonos fiúnak.* - Köszönöm *suttogja halkan, majd gyengéden megérinti Gabriel vállát, és sietős léptekkel elhagyja a könyvtárat, persze előtte felkapva a kis könyvet az íróasztaláról. Ez után elvonul a szobájába, és hogy mi mindenen fog gondolkozni az elkövetkezendő órákban, azt talán jobb nem megosztani a nyilvánossággal... Könnyen lehet, hogy egy-két gondolatán még ő maga is megbotránkozna.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Sosem késő a még felfedezetlen helyekre ellátogatni, főleg, ha közük van valamihez, amit még szeretsz is. Ez a mostani esetünkben pontosan így van. Eliana eddig valahogy nem jutott el a könyvtárig, így hát elhatározta, hogy csak azért is megnézi milyen. Meg amúgy is szeret olvasni, és hátha a tanuláshoz is hasznát veheti. Így hát elindul a könyvtár felé. Amikor a hatalmas tölgyfaajtóhoz ér egy percre megáll, és csak néz maga elé, majd megpróbál bejutni a helyiségbe, ami eleinte nem megy valami könnyen, de csak sikerül mozgásra bírni az ajtót. Mikor az kitárul, pár lépést tesz előre majd ismét megtorpan. *~Hatalmas ez a hely. Milyen szép és rendezett~* Gondolja, majd a könyvtáros felé fordulva bólint egyet, és a könyvespolcokhoz lép. Óvatosan végighúzza mutatóujját a könyvek gerincén, majd az egyiknél megáll, és leemeli a polcról. Egy mentálmágiával foglalkozó könyv akadt a kezei közé. Lassan kinyitja az enyhén poros könyvet, belelapoz. s végül ismét visszasukja és az egyik asztalhoz megy vele. Lassan tanulmányozni kezdi az oldalakat. Ügyel, hogy egyetlen szót se halasszon el.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Yan már órák óta a könyvtár régi polcai között mászkál, mostanra már egy elég nagy kupac könyvvel. A kötetek témája mind egy: jóslatok, látók, jövendölések. Amióta a Lord visszajött, egyértelművé vált, hogy utána kell járnia a dolognak. Addig még rendben, hogy tényleg elrabolták, de az, hogy tényleg befalazták a barlangokba, na az már ijesztő azonosságot mutat azzal a... látomással. Amúgy nem tudja, hogy Liliya hol lehet, mert mióta együtt ebédeltek, nem látta, hiszen azonnal beviharzott a könyvtárba. Délelőtt beszélt egyébként a lidérccel, aki tegnapelőtt tért magához, és amikor valamelyik kollégájától meghallotta ezt a látomásos dolgot, azonnal magához hívatta a fiatal férfit. Nem teremtette le, hiszen végül is megadta az információt, és valószínűleg amúgy sem múlt rajta sok minden, de hosszasan elbeszélgettek erről a látás dologról, és minden egyes részletet ellenőriztek, amit Yan látott. És láss csodát: minden pontosan ugyan úgy volt. Éppen ezért döntött úgy, hogy akkor most utánajár a látás képességének, szóval első útja ide vezetett, és azóta is válogat. Most azonban úgy dönt, hogy elég lesz már - alig tudja őket egyensúlyozni -, így óvatosan elindul az egyik asztal felé. Nem veszi észre, hogy más is van már ott, hiszen épp csak kilát a könyvek fölött. Ezért is történhet meg, hogy ahogyan teszi le őket, kibillennek az egyensúlyi helyzetükből, és megcsúszva egyenesen Eliana elé borul a fél kupac. Yan idegesen szusszant, majd végre észreveszi a lányt, így zavartan elkezdi összeszedni a könyveket.* - Bocsáss meg, nem vettelek észre. Mindjárt összeszedem őket *mondja halkan, bár szerencsére elég messze vannak a jelenleg amúgy sem éppen különösebben velük - vagy bármivel és bárkivel - foglalkozó könyvtárostól, szóval nem kapnak leszidást, de azért nem árt halkan megoldani a dolgot.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Csendesen olvassa a a kezében lévő könyvet. Még olyan varázslatokról is talált benne plusz információkat, amiket az órán tanultak, így egyre jobban érdekli a könyv további tartalma. Elég gyorsan halad, az amúgy sem olyan vaskos kötetben, ami most elég megnyugtatóan hat Elianára, hiszen van olyan, mikor ha szeretne sem tud haladni az olvasással. Amint éppen egy láthatatlanságról szóló részhez ér egy könyvkupac jelenik meg előtte, ami szerencsére nem olyan hangosan leborulnak az asztalra. Azonban így is elég zajt csapva ahhoz, hogy elveszítse hol tartott az adott bekezdésben, és ijedten kapja fel a fejét, hogy mi történhetett. Egy fiúz pillant meg maga előtt, aki szemlátomást zavarban érzi magát a történtek miatt, és minél gyorsabban próbálja összeszedni a nem kicsi könyvkupacot, melyet az elmúlt időben, valószínűleg több óra alatt gyűjtött össze. Eliana akaratlanul is a könyvekre pillant, és a címüket kezdi figyelni. A legtöbb könyv a látással kapcsolatos, mire a lány összehúzza szemöldökét, és ismét a fiúra pillant, miközben az említett személy éppen magyarázkodni kezdett.* -Semmi probléma. Még szerencse, hogy van elég hely az asztalon.* Fűzi hozzá viccese, miközben arra utal, hogy nála egyetlen egy darab könyv található, amit amúgy is a kezében tart. Azért amikor már csak egy-két könyv van elszóródva az asztalon ő is besegít, s az utolsó darabokat összeszedve a fiú felé nyújtja.*
Yan Antonov- .::Diák::.
- Hát igen *mosolyodik el halványan, igyekezve összeszedni a könyveket, mielőtt a vérszomjas könyvtárosnak feltűnik.* - Általában nem vagyok ilyen zavart *teszi még hozzá, miközben kisebb kupacokba teszi a könyveket, természetesen megköszönve a segítséget, amit kap. Aztán leül a lánnyal szemben, és maga elé húz egy kötetet, és felcsapja a tartalomnál, úgy döntve, hogy igazán nem ártana legalább nagyjából átnézni, hogy miről fog olvasni. Hogy mégis hogyan fog ebből az egészből bármit is megérteni, az más kérdés...* - Amúgy Yan vagyok *jegyzi meg, fel sem pillantva a könyvből, úgy döntve, hogy ha már egyszer leborította szegény erethonost egy kupac könyvvel, annyit igazán megtehet, hogy bemutatkozik neki, már csak illendőségből is. Egyébként úgy rémlik neki, hogy látta már néhányszor, és a csaj is biztos be tudja azonosítani, hogy egy házba járnak, hiszen Yant meg Lilt elég sokat lehet látni a körletben, a társalgó egyik kanapéján összebújva beszélgetni. Sajnálatos módon ennél többet viszont nem mond, mert hát nem az a típus, aki csak úgy elkezd random társalogni valakivel, akit igazából nem is ismer, szóval ha Eliana nem kezdeményez valamilyen beszélgetést, vélhetően mind a ketten visszatérnek a könyveikhez. Ettől függetlenül persze ha beszélnek hozzá, biztosan oda fog figyelni, szóval nyugodtan lehet zaklatni. A hálóban úgyis megszokta már, van egy-két szobatársa, akiket lehetetlenség lekapcsolni, mindig pörögnek és beszélhetnékük van, úgyhogy hozzászokott, hogy nem hagyják csak úgy olvasgatni.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*A fiú megjegyzésére csak bólint egyet. Ő megérti. Néha magunk sem tudjuk miért vagyunk olyanok, amilyenek. Mikor Yan végre befejezte a könyvek kupacokba rakosgatását, Eliana kissé elborzadva figyeli a felgyülemlett könyvoszlopokat. *~Vajon ezt mind el akarja olvasni a zárásig?~* Ilyen gondolatokkal a fejében szemléli a vele szemben helyet foglaló fiút, miközben még fejét is enyhén oldalra billenti. Azonban amint a fiú bemutatkozik gyorsan visszatér a normális ülőhelyzetébe. * -Örvendek. Én Eliana vagyok.* még pár percig fürkészi Yan arcát, majd ismét megszólal.* - Te is Erethonos vagy, igaz? Láttalak már a hálókörletben. Általában egy lánnyal vagy. Ő a barátnőd? Még nem ismerem.* Nem nagyon tudja, hogy rendben van-e, ha kérdéseket tesz fel a fiúnak, hiszen mégis csak olvas. Vagy olvasni próbál, esetleg fog. És ha már ennyi könyvet felhalmozott, valószínűleg át is akarja nézni őket. Tehát, kicsit tanácstalanul néz maga elé, majd egy időre inkább visszatér a saját kezében lévő könyvhöz, legalább arra az időre, amíg megtalálja hol is tartott benne.*
Yan Antonov- .::Diák::.
- Igen. És nem, a jegyesem *mosolyodik el, és fel is pillant. Láthatóan nagyon fontos számára a különbség. De hát végül is ez azért már egy elég hosszú jegyesség ahhoz, hogy nyugodtan hivatkozhasson rá. Mikor is jegyezte el a lányt? Egy éve? Kettő? Már ő maga sem tudja. Annyira sok minden történt azóta, annyira sok mindenen mentek keresztül, hogy az évek szinte elveszítették a jelentőségüket, a dátumok már nem igazán számítanak, csak az, ami megtörtént, ami most van, és ami még előttük áll. De ebbe inkább ne is menjünk bele ennél jobban, mert abból semmi jó nem lesz, ha Yan nagyon elmélyed ezekben a gondolatokban.* - Egyébként pedig Liliya, Liliya Buryana. És meglep, hogy nem ismered, hiszen a szobatársad *jegyzi meg. Bár mondjuk az is igaz, hogy Lil, amennyire Yan tudja, továbbra sem vetette bele magát túlságosan az Akadémia életébe, úgyhogy végül is nem annyira meglepő, hogy nem ismerik egymást annyira jól. Aztán egy darabig csend van, ahogyan mind a ketten a saját könyvükbe mélyednek, aztán Yan a maga mellett lévő kupacra pillant, és megadóan sóhajt.* - Azt hiszem, kicsit kevesebbet kellett volna leszednem a polcról. Nem tudod véletlenül, hány könyvet lehet kivenni? Legutóbb egy éve vettem ki bármit is *szusszant. Pedig aztán igenis jár be, csak legtöbbször itt olvas, és nem visz el könyvet. Mert hát azért elég gyorsan olvas, leginkább azért, mert egy időben nagyon sok felesleges ideje volt, és hát valamivel el kellett töltenie. Szóval ha bejön, ő ki is tud olvasni egy könyvet általában, szóval felesleges bármit is kölcsönöznie. Ekkora kupac könyvet azonban még akkor sem tudna elolvasni így egyben, ha nem lenne itt valaki más, szóval...*
Similar topics
» Könyvtár