by - A jegyesed?? *Pattan fel hirtelen a székről, de gyorsan vissza is ül, és próbálkozik úgy tenni, mintha nem csapott volna semmilyen zajt. Legalább is reménykedik benne, hogy a könyvtáros nem fogja lehordani, de amint fél szemel oldalra pillant, úgy tűnik a könyvtáros most kivételesen nem zavartatja magát, és még csak feléjük sem pillant, így hát Eliana folytatja a mondatát.* - Gratulálok! Ti vagytok a második jegyes pár, akikkel itt találkozom. Azt hiszem... *Próbál visszaemlékezni, hogy Christopher és Nicole már jegyesek-e vagy még nem, de őszintén szólva annyira nem emlékszik.* - Liliya. Igen.. Ismerősen hangzik. És attól még, hogy a szobatársam, nem feltétlenül ismerem... Mostanában elég sok időt töltök a hálókörleten kívül... * Próbálja magának is megmagyarázni a helyzetet. A keletkező kisebb csendben gyorsan elolvassa a láthatatlanságról szóló bejegyzést, majd a sóhajra ismét felkapja a fejét. *- Nem tudom.. Igazából én most vagyok itt először.. Nem igazán tudom mi hogyan működik itt. *Feleli őszinte sajnálattal.*
+6
Yan Antonov
Teylyn Draed
Gabriel Dvorak
Amarilla Darwin
Gwendolyn Zade
Lucien du Bois
10 posters
Könyvtár
Yan Antonov- .::Diák::.
*Meglepetten felvonja a szemöldökét Eliana reakciójára, de végül úgy dönt, hogy nem tesz rá megjegyzést, mert valószínűleg mindenkinek jobb, ha nem engedi el a gúnyosabb énjét. Bár az utóbbi időben kissé morcosabb volt, mint általában, de írjuk ezt az egész látomásos ügy számlájára. Na, de a lényeg, hogy mivel tisztában van vele, hogy mos nem annyira jó fej meg kedves meg barátságos, mindenkinek jobb, ha nem tesz megjegyzéseket.* - Nos, köszönjük. És igen, vannak még néhányan *mosolyodik el.* - Úgy veszem észre, hogy az itteniek egy elég nagy része meglehetősen felnőttes gondolkozásra képes. Bár persze vannak olyanok, akik szerintem még az általános iskolás szintet sem ütik meg, de ők megint egy másik téma. *És ide tartozik mondjuk az unokatestvére is. Bár mondjuk az is igaz, hogy Kamen meglehetősen sokat fejlődött az elmúlt évek alatt, a kérdés csak az, hogy most mi lesz vele... Mert igen, mindennek a tetejébe még érte is aggódhat, mert hát a félvér sincs éppen a toppon. Tényleg, nincs elég baja a saját életével...* - Értem *bólint. Aztán kis csend után ismét kérdez.* - És hol töltöd inkább az idődet? *érdeklődik, mert hát noha ő már elég jól ismeri az Akadémiát, lehet, hogy hallani fog valami érdekeset. Persze aztán lehet, hogy Qarinról lesz szó, ahhoz meg aztán nem tud hozzászólni, mert továbbra sem nagyon hajlandó kitenni a lábát a birtokról. Ez után egy hosszabb csend következik, amit ismét ő tör meg.* - Ó, értem. Mindegy, majd megkérdezem. Akkor gondolom nem vagy itt olyan régóta *teszi még hozzá, legalábbis ezt a következtetést sikerül levonnia abból,hogy a lány még nem járt a könyvtárban. Neki az első dolgai között volt, hogy ezt a helyet felfedezze...*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Úgy érzi, hogy a viselkedése nem éppen megfelelő volt, de hát már nem tud vele mit csinálni. Vannak ilyen kirohanásai, főleg ha párokról van szó. Valahogyan szereti, ha arról van szó, hogy valaki együtt van valakivel. Talán azért, mert az elmúlt években ilyenre nem nagyon számíthatott. A fiú további megjegyzéseire csak bólogat, majd elgondolkodik rajta, hogy vajon ő a felnőttes, vagy gyerekes kategóriába tartozik az eddig itt mutatott viselkedése alapján.* - Nos igen. Bár én így még nem figyeltem meg az embereket az akadémián... * A fiú csend utáni kérdésére eleinte nem tudja mit kéne felelnie. Igazándiból nincs olyan hely, ahol többször van, mint a többi helyen. Vagy talán mégis van egy.* - Legtöbbször a zeneszobában vagyok. Azt hiszem. De általában sétálgatok a birtokon, vagy az erdőben. De valahogy ide még nem jutottam el. Lehet féltem a könyvtárosról terjedő pletykáktól.* Mondja halkan felnevetve.* - De a tavaszi szünet óta itt vagyok, tehát már több hónapja.* Teszi azért ég hozzá, hogy pontosítsa válaszát, majd az órára néz, és gyorsan becsapja a könyvet amit még mindig a kezében tart. * - Azt hiszem zár a könyvtár. Én mindenesetre megyek. Örülök, hogy találkoztunk.* Mondja még utoljára egy ismételt mosollyal, majd a könyvet a helyére visszatéve gyors léptekkel kisétál a nagy tölgyfa ajtón. Inkább nem kísérli meg a kölcsönzést. Talán majd legközelebb.*
Similar topics
» Könyvtár