by - Na ja, de hát aki már több évtizede ebben a gondolatmenetben él, annak szinte lehetetlen lesz szinte az ellentettjét a fejébe verni. *Rázza a fejét. Ő kétli, hogy Lord Sammael valaha is másképp fog gondolni az Angyalokra. Persze különösebben nem is érdekli a dolog. Már csak azért sem, mivel ez a gyűlölet őt kikerüli, vagyis szimplán nincs vele éreztetve.* - Nos igen, viszont hátrányként itt van, hogy folyton itt kell poshadnod. *Mondja a fiú és persze egy kissé kötözködésnek szánja, de ezt csak minimális szinten.* - Élő és mozgó könyvtár. *Jegyzi meg halkan és nevetni kezd, majd igyekszik a nevetését egy vigyorba fojtani.* - Akár. Bár ne gondolj túl hosszú időre, csak a munka alól esetleg. Biztos találunk érdekesebb elfoglaltságot Qarinban az itt ücsörgésnél. Max, hogy legyen kifogásunk, beugrunk egy könyvesboltba és veszünk pár könyvet, és megmondjuk, hogy csak a segítségedre volt szükségem könyvek terén. *Néz ártatlan szemekkel. Na igen, azért érdekesen hangozhat, hogy Gwen számára még ismeretlen, és jóval fiatalabb, Angyal srác elhívja őt Qarinba, hogy lépjen meg vele a munka alól... Na mindegy, ez Etie ha túl jó a kedve.*
+6
Yan Antonov
Teylyn Draed
Gabriel Dvorak
Amarilla Darwin
Gwendolyn Zade
Lucien du Bois
10 posters
Könyvtár
Vendég- Vendég
*Reggel sokáig aludt. Átaludta a reggelit is. Most nem maradt más, mint várni az ebédig, ami már itt van a nyakán. Addig pedig egy kis ismerkedő séta is belefér. Egy emelettel a hálókörlet felett, és egy emelettel a szabad levegő alatt. A könyveket mindig is szerette, hát úgy döntött megnézi, mit tudnak itt a maga fajtáról. Hát sétálni indult, majd keresgélés lett belőle. Terepszín barna tunika, és fakéreg-barna vászonnadrág simul a testére. Csípőjén most a coltja fityeg díszes tokjában, lábára hangtalan lépteit garantáló vászoncipő. Most nem kell tartania semmitől. És reméli, hogy amíg itt tartózkodik soha nem is fog kelleni. A könyvek gerincén olvasgatva a címeiket szórakozottan babrálja a fényköves medált a nyakában. csend van, amit kihasznál, és élvez. A tegnap esti találkozás jár a fejében. Talán tényleg igaz lenne, hogy itt futott testvérkéjével össze? És az is igaz lehet, hogy lidércnek érezte? Mi a franc történt a világgal? Hogy fordulhatott így ki a sarkaiból? És miért nem talál egyetlen jelet sem arra, hogy ez nem természetes dolog volt? Zavart, és egyre éhesebb.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Hirtelen sorozatos puffanások hallatszanak az eggyel arrébb lévő polc irányából, majd egy sziszegő hang.* - Vigyázz már, Yan! Gwendolyn ki fog végezni mind a kettőnket... Tudod, hogy most a kicsi énjének hála kétszer annyi felé tud figyelni *beszél a tegnap hallott hang. A polc túloldalán egy magas, vörös köpenyes, fekete farmeres és inges alak van, mellette egy kisfiúval, aki sajnálkozva lehajtja a fejét.* - Bocsánat... *motyogja, mire az idősebb verzió arca ellágyul, és a fiatal férfi végigsimít ifjabb énje hátán.* - Semmi baj, csak legközelebb legyél óvatosabb *mondja neki, a tőle telhető legbarátságosabban. Közben az agya azon kattog, hogy vajon milyen ember lett volna belőle, ha ezzel az énnel kellően finoman bántak volna, ha nem zárják el a világtól, ha nem vesznek el tőle mindent... Vélhetően minden máshogyan lenne. Sóhajt egyet, majd elkezdi visszarakodni a könyveket, nehogy a könyvtárosnak feltűnjön, hogy mégis mi történt itt. Pici Yan eközben csak ácsorog, és a háta mögé kulcsolt kézzel folytatja a nézelődést. A fiatal férfi gondolatai egyébként éppen egészen máshol járnak, mint mindig. Lil, Gaea... Már megint kísérti a múltja. Már megint meglepték a szellemek. Már megint őrültségeket álmodik a "jövőről". Persze, ő meg a látnokság! Nem, még mindig nem hajlandó elhinni, hogy képes lenne látni az elkövetkezendő dolgokat. Sosem volt képes ilyesmire, és nem akarja elfogadni, hogy hirtelen előtört ez a képessége... Hiába győzködi Gabe meg Kam. Nem, és kész.*
Vendég- Vendég
*Fogy a türelme, és nem talált még semmit. Talán mert rossz helyen keresi. A könyvtárostól kérhetne segítséget, de ahhoz nincs kedve, hogy még utána is kajtasson, hogy csúszva-mászva kérjen segítséget bárkitől is. Ahhoz még mindig friss a lelkében a káosz okozta leülepedés előtti csend. Éhes. ... A fene vigye van már dél? Nem tudja, mert nem hozott magával órát, és csak a feje és a gyomra után mehet. Főleg addig, míg nem találja meg ruhakupacában a beledobált cuccok között azt az órát, amit még Bentől kapott amikor még ... amikor még az a hülye nem lett vámpír. Hogy ez is pusztuljon meg ahol van. Ilyen sok hülyét! Maradhatott volna ember, de neeem! Őt kellett mentenie! De minek? Ilyen áron? És tessék! ... Valami borul tőle nem messze a polcok között. Valaki szintúgy dühöng, vagy pusztán béna. Kit érdekel? Mert őt nem. Ha ő verné le a szárnyaival az persze más lenne, de most még azt is behúzta. Hangosan megkordul a gyomra. Elindul az ebédlőbe. Mihamarabb eszik, annál hamarabb válik türelmessé. Most nem érdekli más.*
// Kis szünet, de jövök vissza csak máshova.
//
// Kis szünet, de jövök vissza csak máshova.
//
Vendég- Vendég
*A folyosón sétálgat hátra tett kézzel kiegyenesedett háttal és nézelődik jobbra, balra az újdonsült srác. A csomagját lepakolta és az első dolga volt felmérni a terepet. Laurent Beaulieu öltözete eltér a moderntől. Ő a régieset középkori viseletet hordja és büszke is arra, hogy ezt viseli. A könyvtár ajtajához érve végig nézi az ajtót. Halványan elmosolyodik és könnyedén ki nyitja azt.*~Legalább valami jó könyvet kiveszek, vagy legalább nyugalom van. Ha bár furcsa, hogy az Erethonban alig van valaki.~*Gondolkodott el és igen azért résen van ám a srác minden téren.* - Jó napot van e itt olyan aki tudna nekem segíteni?*Kérdezz rá és nem csak eligazításban akkor már körbe néz itt is a fiú. A zöldes szemeivel körbe néz és az egyik könyves sorhoz megy oda és nézegetni kezdi a könyv címeket. Egyébként a jobb oldalán lehet látni egy ezüst markolatú kardot aminek lehet látni, hogy szépen kovácsolt munka. Minden aprólékosan kidolgozott. A fiú egy fantasy könyvet nézeget és élvezi a csendet és a nyugalmat.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*A könyvtár rendes időben nyitva, noha ez nem Gwendolyn érdeme, hanem az újdonsült segédéjé, akinek már tele van a hócipője Amarilla úrnővel. Catharina egy polcnál áll a létrán, és a könyveket rendezget, néha pedig lepislog Illára.* - Tudod, Amarilla. Teljesen felesleges volt bejönnöd. A körmödet reszelgetni a saját irodádban is tudod, ha pedig csak azért jöttél ide, hogy Gwen székét melegítsd, akkor kívül tágasabb! Egyedül is tudom vezetni a könyvtárat, nem kell felügyelő. *Szól le a fiatalabb vámpírnak, mert biztos, hiába néz ki Catharina tizenhétnek attól ő még egy közel ötszáz éves vámpír, aki egyre morcosabban rendezgeti a könyveket, mert se Gwen, se Amarilla nem hajlandó megmozdítani a kisujját. Igaz, azóta már visszanyerte a saját testét, szóval valamivel jobban érzi magát, de azért mégis zavarja, hogy egyedül ő dolgozik. Jó, néha Gabriel is besegít, de ő most elvonult egy sarokba írni, szóval magányosan dolgozgat.* - Ugye tudod, hogy ezért fizetésemelést kérek? *Szólal meg viccelődve, majd mikor egy új diák lép be a könyvtár ajtaján szélesen elmosolyodik – kivillantva a vámpírfogait -, majd egyszerűen leugrik úgy tíz méter magasból egyenesen az új fiú mellé.* - Szép napot fiatalember! Attól a nőtől az asztalnál ne kérj segítséged, de én rendelkezésedre állok. *Köszönti az angyalt, és bal kezével Illa felé int, majd beletörli a farmerjába a kezét.* - Szóval, miben segíthetek? Épp a minap rendszereztem újra a könyvtárat, mert amit Gwen művelt… Kész káosz. Szóval mi kell? Feketemágia, boncolás, vérmágia, dráma, receptkönyv? Esetleg kalandregény, vagy valami romantikus? Krónika, enciklopédia, szótár? Szolgálhatok még steampunkkal, fantasy-val, latin szövegekkel, szakkönyvekkel. Esetleg egy konkrét könyvet keresel? *Érdeklődik vidáman, hiszen végre szociális életet élhet, és az se zavarja, hogy fiatalabbnak tűnik a másiknál, mert… Mert ő így érzi jól magát, bár valljuk be, kapott néhány furcsa pillantást a kinézete miatt, no meg azért, mert könyvtárossegéd.*
Vendég- Vendég
*A megszólalásokra csak felpislog. Ránéz, a pultnál lévő hölgyre aztán keresi a hangforrást.* - Tudod tegnap rendezgettem veled a könyveket és mivel ma úgy is alig vannak bent muszáj néha lazítani. A kívül tágasabb.. hmm.. Nem tudom ki került ide hamarabb, szóval biztos nem nekem kell távoznom. A részleteket majd megbeszélem Gwennel ha visszakaptam a testemet. Üdvözletem fiatalember miben segíthetek? Mondom, segíthetek. Lehet segítséget kérni tőlem csak nem tudom végezni rendesen a feladatomat.*Feleli a nő és halványan elmosolyodik a fiúra. Laurent meglepetten pislog mind a kettőre ő csak az éhezők viadalát szeretné kivenni. El felejtette elhozni és nem fejezte be a könyvet.* - Asszonyom. Ha ennyire nem ért az adminisztrációs feladatokhoz akkor azt ajánlom fogadjon fel egy titkárnőt aki elvégzi ön helyet a megfelelő munkákat. Természetesen rengeteg munka nélküli embert lehet találni biztos vagyok benne, hogy ön hamrabb találna magának egy olyan munka erőt akivel együtt tudna dolgozni.*Fordul oda Gwendolyn felé aki pislog nagyokat és nem tud köpni nyelni. Felpattan és elviharzik a könyvtárból. Laurent csak pislog a bejárat felé pedig nem is volt nyers vele ő csak közölte a tényeket a nővel.* - Valami rosszat mondtam vagy mindig ilyen?*Érdeklődik Catharinától és a kérdésére a lánynak azonnal válaszol is.* - Fantasy könyvet keresek az éhezők viadalát. Otthon hagytam és be szerettem volna fejezni a könyvet. A feketemágia nem az én asztalom.. egy újjal nem nyúlnék olyan könyvhöz.*Magyarázza a lánynak, hogy mi kell és kifejti a feketemágia ellenességét. Igen ő tényleg nem szereti ezt a fajta mágiát. Távol áll tőle még a kisújját sem mozdítaná azért, hogy többet tudjon belőle.*
Julian Steiner- .::Diák::.
– Ja, persze. Odébb tettél két könyvet. Megjegyzem, azokat is rossz helyre pakoltad… Egyébként, ha kevés diák lenne az iskolában, akkor kifeküdnél napozni? Attól még, hogy kevesen vannak a könyvtárban dolgozni KELL, ugyanis elfelejted, hogy mi ezért kapjuk a fizetésünket. Ráadásul nem hinném, hogy te ingyen vezeted az iskolát. El tudom képzelni, hogy a Lord és Perathon úrnő mennyire örülnek neki, hogy itt lógsz a könyvtárban, és már vagy két hete nem csináltál semmi érdemlegeset. Egyébként azt elfelejted, hogy a világon én léteztem előbb, és nyugodtan kirúghatsz, azzal csak te jársz rosszul, mert Gwen eléggé szeszélyesen tartja nyitva a könyvtárat. Szóval csak tessék, vágjál ki innét, és megint káosz lesz itt. *Replikázik vissza Illának, és nem hatja meg, hogy Igazgató, attól még ő az idősebb, a tapasztaltabb, és egy taknyos száz-akárhány éves vámpír ne beszéljen így vele. Hm. Talán néhány jellemvonást is átvett régen Gwentől. Aztán ugye megjelenik Laurent, aki mellé vidáman lehuppan a földre, és egyből magyarázni kezd. Mikor Amarilla megszólal villámló tekintettel rámered.* - Ha nem tudod rendesen végezni a feladatodat, és azt sem tudod mi az a katalóguscédula, akkor inkább maradj csendben! *Torkollja le továbbra is a másik vámpírt. Úgy tűnik nem lesz valami rózsás a kapcsolatuk. Aztán mikor Laurent megszólal, egy darabig meglepetten pislog, majd diadalmasan elvigyorodik ismét kivillantva hegyes szemfogait.* - Hallottad Amarilla mit mondott a fiú. Keress egy titkárnőt! *Szólal meg gúnyos hangnemben, majd mikor Illa kiviharzik, akkor szélesen rávigyorog az erethonosra.* - Szép volt. Egyébként ne törődj vele, mindig ilyen hisztérika, bár most lehet, hogy az is a problémái közé tartozik, hogy nem a saját testében van. Amúgy Catharina vagyok. Catharina Andela. Az előbb kirepült nyugati boszorkány pedig Amarilla Darwin, a Sylorina ház tüzet köpő feje, aki kissé elmebeteg tud lenni. *Magyaráz a fiúnak, közben pedig megejt egy bemutatkozást is. Utána mosolyogva hallgatja a fiú kérését, majd egy pillanatig néhány áll, aztán hirtelen megragadja Laurent karját, és el kezdi vonszolni az egyik polcsorhoz. Ott aztán elengedi a srácot, kutakodik egy darabig, majd lekap egy könyvet, és a srác kezébe nyomja.* - Tessék. Még valami? Mondjuk a nevednek örülnék, mert dokumentálnom kell, hogy ki mikor mit vesz ki.*Pörög továbbra is a lány, majd kicsit megkésve reagál a feketemágiára.* - Nem olyan rossz dolog ám. Sőt néha kifejezetten hasznos, bár megértem, hiszen az angyalok nem csípik a sötét mágiát. Szóval még valamit?
Vendég- Vendég
*Csak figyeli a veszekedést és tárgyilagosan válaszol, annak a nőnek mire elviharzik. Catharinara rápislog, majd elmosolyodik, de nem nevet.* - Oh. Szóval a nyugati boszorkánynak nevezett házvezető néni, aki elment ő fog tanítani valamit? Remek. Biztos vagyok benne, hogy más ember sokra vihetné ezzel a tudással, de nem is ítélem el. Ahogy látom, azért van hova fejlődnie, de mindenképpen elnézést fogok tőle kérni, hogyha nem lesz rossz napja.*Feleli higgadtan és tovább nézegeti a könyveket.* - Szép neved van Catharina. Ha megengeded és nem gond automatikusan letegzelk. Nem tudom, hogy miért, de valahol érzem, hogy te azért idősebb vagy mivel vámpírteremtés lennél.*Hangsúlyozza az utolsót és nem tesz rá megjegyzést. Ő nem ítélkező ember. Csak megmutatja az olyan embereknek, mint Illa a megfelelő utat.* - Köszönöm. Majd még körbe nézek, könyvek terén biztosan fogok még ide jönni. Egyébként Laurentnek hívnak. Laurent Marcel Beaulieu.*Mondja ki a teljes nevét a dokumentálásra és halványan elmosolyodik.* - Neked nem kell titkárnő, ahogy látom. Jól bánsz a könyvekkel. A kérdésedre egyébként még kellene segítség. Mondjuk, természetesen örömmel elviselem az olyan lányok társaságát vagy bocsánat hölgyekét, akiknek van humoruk és egyéni stílúsuk. Megmutatnád, nekem mi hol van? Nem tudok eltalálni sehova és úgy terveztem körbe járom az iskolát, de a tájékozódási képességem egyenlő a nullával ismeretlen helyen.*Magyarázza a lánynak és agyalian pislog rá és figyeli a rengeteg könyvet.*-Nagyon szép hely egyébként.*Jegyzi meg nyugodtan és a plafon felé bámul.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Ó, nem veszekedik csupán megosztja a véleményét az igazgatónővel. Túlságosan is szókimondó a drága nőszemély, szóval Amarilla még számolhat olyan esetekkel, mikor Catharina kimutatja a fog fehérét. Mivel Amarilla a további kiosztásra nem reagál, csupán elrobog, ezért diadalmasan vigyorog, majd Laurentre pislog.* - Igen, ha jól tudom mentálmágiát. Szóval, ha kedves az életed, akkor elzárod az elmédet. *Nevet fel, majd tovább kuncog a fiú szavain.* - Hát van hová fejlődnie az biztos, mert eléggé agresszív, szóval örülj neki, ha álmodban nem harapja át a torkodat. Bár szerintem napközben is simán megtenné.*Vigyorog ördögien a vámpír lány, majd a rossz napra felröhög.* - Mindig rossz napja van. Valaki mindig felhúzza, de hát tehet arról a világ, hogy ilyen hisztérika? *Nevet továbbra is, majd ugye bemutatkozik, és érdeklődik, hogy miben szorul segítségre a másik.* - Köszönöm, egyébként nem gond. Van itt egy másik fiú, valahol a filozófia részlegnél bujkál, és ír. Ő is tegez engem, szóval csak nyugodtan. *Mosolyog, és a könyvtár távoli csücske felé int.* - Nem is rejtőzködöm! *Hallatszik egy vékony fiú hang, mire a lány felnevet.* - Jól van Gabe, inkább írd a novelládat, most hogy végre a saját testedben vagy! *Nevet a lány, majd ismét visszafordul az angyalhoz.* - Ilyenkor nem érdemes zavarni, túlságosan is beletemetkezett az írásba. No, lássuk, akkor azt a könyvet. *Mondja el kezdi húzni a másikat, a vámpíros dolgot meg elengedi a füle mellett. Nem szokása csillogtatni a vámpír képességeit, sőt ritkán használja őket. Aztán ugye Laurent kezébe nyomja a könyvet, és halványan, féloldalas mosollyal az arcán hallgatja a másikat.* - Örvendek Laurent. *Vált át franciára a vámpír, majd visszalibben Gwen asztalához, elhelyezkedik a székben, és elintézi azokat a dolgokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy kölcsönözni lehessen. A titkárnős dologra csak mosolyog, majd hátratűr egy rakoncátlan tincset, és felnéz az asztaltól.* - Nem kell bizony, viszont itt én vagyok a titkárnő. Volt egy kis kavarodás, szóval a szeszélyes főnököm azon élvezkedik, hogy a házvezető testébe került, és nem hajlandó dolgozni. *Magyaráz a diáknak, miközben rendbe teszi Gwen asztalát. Igen, kissé szeret össze-visszarendszerezni a saját kénye-kedve szerint. A kérésre elmosolyodik, feláll az asztaltól, és a fiú zöld szemeibe néz.* - Szívesen körbevezetnélek, de látod, hogy dolgozom. Gabrielre meg nem bízom a könyvtárt, bár tudom, hogy tudná vezetni, de nem Gwen vagyok, így maradnom kell. De ha máskor megfelel, akkor szívesen elkísérlek. Sajnos belém több kötelességtudat szorult, mint a tanítómba. *Túr a hajába, majd felkuncog Laurent szavaira.* -Köszönöm a bókot, de van jó pár olyan lány itt, akinek van stílusa, bár még nem volt szerencsém találkozni eggyel sem. Egyébként valóban gyönyörű a hely, és ha benne vagy akkor ha sikerült Gwent visszatoloncolni a könyvtárba, akkor szívesen elkísérlek. *Magyaráz a másiknak, majd körbepislog a könyvtárban, és ismét Laurentre pillant.* - Akkor mész is?
Vendég- Vendég
*A vélemény, amin egyetértenek. Nem szívleli az olyanokat, akik nem értenek ahhoz, amikre születtek. Már pedig Laurent igen képzett fiatal úriember.* - Oda nem tud bemászni. Az édesanyámtól és édesapámtól számos leckétkaptam a mentális erőkről. Az elmém mindenki elől el van zárva. Nem tud bejutni senki. Ha csak be nem engedem oda. Otthon állandó kiképzésben voltam és természetesen megtanították azt, hogyan zárjam el. Hidd, el ő nem tudna bejutni maximum ha vámpír. Bár jól sejtem, amit olvastam és tanulmányoztam az iskolát az igazgatókat, hogy az.*Feleli a lánynak és igen. Meg van a véleménye, de ő csendben marad. Amolyan csendes típus és nem mindenkivel beszélget. Csak ha meg van az indoka, bár előbb vagy utóbb muszáj lesz barátkoznia, mert az ismeretsége itt nem lesz soha. A franciára szélesen vigyorodik és elismeri azt, hogy igen ügyes és szép a kiejtése.* - Mercy…*Jegyzi meg mosolyogva és az egyik kezét hátra teszi míg a másik elől van.* - Én is örvendek Miss Andela.*Mondja meghajolva és igen. Ő mindig ilyen. A szeszélyesre csak elmosolyodik és a fejét csóválja.* - Nem inkább veszélyeset akartál mondani? Egyébként meg biztos ügyes és természetesen meg lehet találni bármit is. Csak keresni kell.*Feleli mosolyogva és a zöldes szemeivel ránéz a lányra. Aztán szóba hozza azt, hogy szeretné körbe járni az iskolát társasággal és szimpatikusnak találja. Ha ő szimpatikusnak talál valakit akkor az nagy szó, mert nem mindenkivel beszél ugye. Saját kis világában el van. Gaberiel hangjára felnevet és a fejét csóválja.* - Biztos unatkozhatsz, hogyha kevesen jönnek. Ha szeretnéd szívesen itt maradok társaságnak. Bár az én társasági körömet látnád. Biztosan el csodálkoznál.*Gondol bele, hogy ha ők összejönnek akkor 3-4 napig képesek fent maradni és kártyáznak pókereznek és el vannak.* -Örülnék neki. Megtudjuk találni őt?*Kérdezz rá és tovább figyeli a könyveket.* - Kíváncsi vagyok azokra a stílusokra. Nem találkoztam egy olyannal sem akinek hasonló lenne. Mióta dolgozol itt?*Érdeklődik és elengedi a kérdést a füle mellett hiszen felajánlotta, hogy itt marad és segít is neki.*
//Fagy//
//Fagy//
Vendég- Vendég
*Glória egy csendes kuckóban, ami úgy néz ki mint valami labirintusi zsákutca, egy földre terített papírkupac felett görnyed négykézláb, miközben elmélyülten magában motyog. Halkan, de jól kivehetően motyog. Nem kicsit ideges. Két napja kerget egy tetves mosómedvét, ami most már egyértelműen a telken rakott magának fészket. A szarkalelkű jószág akkora slamasztikába rakta a lányt, hogy legszívesebben cafatokra tépné élve ha a kezei közé kerül szerencsétlen állat. Válogatott varázslatok villannak át az agyán álmában, és minduntalan arra ébred, hogy a varázslat nem csak az mosómacit nyírta ki, de azt a bizonyos valamit is, amit Gaea kulcsnak nevez. És valahogy a nyakába merné tetetni a rozsdás bökőt Gló, hogy az tuti nem kulcs formájú, és még csak nem is az a rendeltetése, hogy ajtót nyisson. Válogatott szidalmai, amiket suttogva ejt ki vörös fejjel a kiteregetett papírkupac felett görnyedve olyan halkak, hogy nem zavar velük egyetlen olvasót sem. Mégis legszívesebben ordítana. Nem talál átmenetet a ház tervrajzában a konyha és a könyvszoba között, pedig egyértelműen kell ott lennie valamilyen járatfélének. Kék farmerja alatt érzi, hogy egyre vörösebb a térde, akár csak a feje, és ha nem tűrte volna be fekete ujjatlanná vagdalt mintátlan pólóját derékban, most még talán dühében azt is ledobná magáról, hogy ne zavarja az elmélyült böngészésben. Így csak térdel, vászon tornacsukája mellette, és azon agyal, miért nem nyírta ki azt a büdös kis tolvajt már az első napon, amikor reggelinél elcsente a mézes kenyerét.*
Caleb Helroy- .::Diák::.
*Mia éppen a polcok között sétálgat, és teljesen belemerül a kínálatba. Éppen a mágikus lények elnevezésű részen mászkál, és magában motyogva leemel egy vastag, bőrkötésű könyvet. Ahogy kinyitja, a kiáramló porfelhőtől halkan elköhögi magát, de nem annyira érdekli a dolog, tekintete máris róni kezdi a sorokat a tartalomjegyzékben. Aztán megakad egy címszónál, és a megjelölt oldalra lapozik. Nem teketóriázik sokat, ott helyben törökülésbe helyezkedik, és az ölében tartva a nehéz könyvet, olvasni kezd. Szőke, göndör haja az arcába lóg, magában hümmögve néha bólogat egy sort. Egy sötétzöld rövidujjút visel meg egy farmer rövidnadrágot, a szokásos ütött-kopott sportcipővel. A könyv címe amúgy: A leggyakoribb mágikus ragadozók. Talán másnak unalmas olvasmány lenne, tele csupa adattal és megtörtént esettel, meg elpusztítási módszerekkel. Mia azonban keresve sem találhatott volna jobbat. Imádja ezeket a témákat, szinte szomjazza a tudást. Nameg... Nincs is jobb elfoglaltsága. Ismerkedni nem igazán szeretne, a bátyja az idióta lidércekkel lóg folyton akik állítólag építettek egy bunkert a fiú hálóban... Szóval, szinte az egész napját itt töltötte. És a többit is. Meg az edzőteremben, vagy a birtokon bóklászva. Ja, és az istállóban, természetesen, a lovával. Unatkozni nem unatkozik, az tény, de el tudna képzelni jobb tartózkodási helyet. Itt legalább biztonságban vannak. Lassan felkel, és a könyvvel a kezében elindul a pult felé, hogy kivegye és valami kényelmesebb helyen olvashasson tovább. Azonban a szomszéd sorban egy térdelő lányt lát meg, így hát úgy dönt, hogy ideje szocializálódni kissé. Bekanyarodik hát hozzá, és megáll tőle pár méterrel.* - Mit keresel? Talán tudok segíteni. *Vigyorog le rá, majd fogja magát és leguggol, maga mellé fektetve a vaskos könyvet, szőke haját pedig a füle mögé tűrve.*
Vendég- Vendég
*Molyol, csak molyol, miközben még mindig azon füstölög, hogy tuti kimaradt a tervrajzból egy pár tértágító bűbáj, vagy muglimódon építették át a házat és engedélyt azt nem kértek hozzá, amikor elé lép egy szőke lányka, és halkan kérdez valamit. Nem fogja fel elsőre hogy mit, de aztán csak potyog az a tantusz egy hatalmasat.* - Szia! Értesz a tervrajzokhoz? Mert ezen itt nincs valami, aminek lennie kellene, vagy csak én vagyok béna, és nem látom. *Ül le szétvetett lábakkal ellenirányban a lánnyal szemben, két lába között a papírhalommal, miközben pulykavörös fejébe lassan visszatér a normális életszín. Fejét ingatva csak az jár a fejében, hogy a beépített szekrények mögött fal van, így azon át nem hogy surranni, de mást sem tud a kis büdös, főképpen mert a könyvszoba érintetlen, és faltól falig polcai mögött nem férne el semmi. Hajába túrva folytatja.* - Rejtekkeresésből meg nem vagyok jeles, de még csak kettes sem. Igazság szerint ahhoz a tulaj kellene, de az meg csalásnak minősülne. Megígértem, hogy megkeresek neki valamit amit elvesztett. *Kicsúszik egy fürt a füle mögül, ahogy lemutat a tervrajzra, és fintorogva tűri azt vissza. Nem boldogul. A házat pedig nem szedheti szét. De ha Gaea meg tudja, hogy a sumák dögje egy rejtekúton grasszál otthonosan az ő házában, nem biztos, hogy örülni fog. Mint ahogy annak sem, ha a Vendége, vagyis Glória fedné fel őket és kezdené használni, mert valószínűleg szándékosan nincs a tervrajzokon, amikor két hónapja csak, hogy megvette a kecót a csaj. Kiakasztó, kiábrándító és ... és idegesítő na!*
Caleb Helroy- .::Diák::.
*A lány szavait hallgatva ismét törökülésben foglal helyet, majd a papírok fölé hajolva tanulmányozni kezdi.* - Hm, hát valamennyire. Mit kell keresni? *Futtatja végig a tekintetét a tervrajzon. Szereti a kihívásokat. És a nyomkeresésben elég jó, talán ennek is van némi köze a dologhoz. Bár még azt sem tudja, hogy mit keressen. Minden esetre boldogan veti bele magát a dologba, ez hiányzott neki, hogy végre hasznos lehessen. Hogy valami olyat csináljon, amivel segíthet másoknak. Na igen, furcsa egy dolog. Bár legtöbbször inkább magáért csinálta, meg a pénzért. Magának azért, mert jól szórakozik közben, a pénz pedig egyértelmű - túlélés. Főleg, hogy Erik általában az összeset elpiálta már első este!* - Amúgy Mia vagyok. *Pillant fel a lányra, amint az lenyugodott kissé.* - Elég idegesnek tűnsz. *Jegyzi meg, kissé oldalra hajtva a fejét, felvont szemöldökkel.* - Na nééézzük... *Hajol ismét a tervrajz fölé, immár összeráncolva a szemöldökét. Mint említettem, fogalma nincs, hogy mit keressen, de azért átnézi a dolgokat, majd egy pontra bök hirtelen.* - Nézd csak... Itt valahogy nem stimmelnek a számok. Elvileg a szoba nagysága négyzetméterben kisebb lenne, de... mégis ilyen nagy, pedig a falak szélessége alapján más lenne. Nem lehet, hogy valami van itt? Dupla fal? *Teszi fel a kérdést, olyan közel hajolva a papírhoz, hogy az orra majdnem hozzá ér, szinte egy tornászhoz illő hajlékonyságot bemutatva.*
Vendég- Vendég
*Amikor a szőke lányka leül vele szemközt, és felajánlja a segítségét, kissé fellélegez. Nem, nem hülye az ilyesmikhez, sok mindenhez ért, de van amihez nem annyira, és van, amiben bőven van még mit tanulnia. És hol van ő ama bizonyos Könyvtároshoz, aki kívülről fúj minden történelmi tényt? Messze. Nem kicsit. Mia bemutatkozik, így hát ő sem maradhat el. És kicsit szégyenli, hogy nem ezzel kezdte, csak hát a stressz mint tudjuk, csúnya dolog.* - Szia Glória vagyok. Amit keresek, az egy csúszás a tervrajzban, vagy valami amit nem szúrtam ki, és amiben simán közlekedhet egy mosómedve. Történt ugyanis, hogy az a dög eltulajdonított egy ... *na ezt hogy mondja?* - ... egy ékszert! Ez az. Egy ékszert. *És nem téved sokat de ezt még Glória sem tudja.* - És a gazdája megkért *De nagy lódítás, hiszen meggyanúsította a lopással!* - hogy találjam meg neki, mivel amúgy is szinte huszonnégy órában ott lógatom a lábam nála. Ez a háza tervrajza. Azt már felfedeztem, hogy itt *Mutat a konyha részre a tervrajzon. Szinte spárgába lemenve.* - jön be a házba a Belső balkonon keresztül, és a ... Könyvtár felé tűnik el a szekrényben valahol, de nem láttam hogy hol, mert nem találtam mást csak falat. Pedig lennie kell egy járatnak valahol, mert a padláson *Félre kotor mindent és bök a legalsó papírlapon egy sarokrészre.* - itt, berendezte a kuckóját. De ott nem tárol semmit! Szóval valahol félúton lehet a raktára, de ott nincs semmi. ... Legalábbis sem láttam. *Fintorodik el. És néz Miára, aki ekkor jelzi, hogy eltérést talált a számok között. Felpattan, majd újra négykézlábon odaaraszol a számokhoz.* - Na ezért jó, ha van friss szem a háznál! *Jegyzi meg kissé lelkesebben.* - De ez még mindig nem mutatja, hogy hol juthatok oda BE! *Egy újabb fintor, és két tenyérrel dörgöli meg az arcát. Lassan bekancsalít a sok figyeléstől, és talán ez a baj. Hagynia kellene az egészet a francba legalább egy estére. Amióta Gaea meggyanúsította hogy lopott tőle, azóta szinte aludni sem aludt, mert mielőbb meg akarja találni a pasassal a hátában azt a hülye kulcsot, hogy végre hivatalosan is bocsánatot kérjenek tőle. Csak a kulcs megtalálása adhat neki mentességet a vádak alól igazán. De ez, úgy tűnik nem is olyan egyszerű. Gaeának az lenne! Vadász vagy mi a szösz! Simán megtalálná a fészket. De persze a gyanúsítás az más! És mivel egy ilyen hátteret nem utasíthat vissza, így maradt a féregirtás Glória módra. Valahol Gaea számára az Ösztöndíj, amivel most itt lehet. Másként nem engedték volna ide, ha nincs, aki úgymond vigyáz rá. Ha a csaj nincs, most valami süketnevű ember-egyetem padjában unatkozhatna szeptembertől.*
Caleb Helroy- .::Diák::.
*A sztorira csak bólint egyet, így már érti a dolgot. Minden esetre a tekintetét továbbra is a térképre függeszti, miközben feltesz egy másik kérdést is... Hát ő speciel tud kétfelé koncentrálni, szóval közben akár ismerkedhetnek is.* - És honnét származol? *A Glória név elég sok nyelvben előfordul, szóval nem mond neki tulajdonképpen semmit. Csak dumálni akar, mert már több napja nem beszélt huzamosabb ideig senkivel sem. Sejti amúgy , hogy a sztori egy kicsit sántít, dehát, nem akarja beleütni az orrát. Semmi köze hozzá. Neki elég ennyi infó. Csak figyeli, amit a lány mutogat neki, és lassan bólogat hozzá. Ő egész életében ezt csinálta. Rejtélyeket oldott meg, titkokat fedezett fel. Persze mindezt általában jó pénzért. Elég ritka volt, hogy jószántából tette. Ahogyan most. Ebből is látszik, hogy mennyire unatkozik. Tekintetét elgondolkodva a térképre függeszti, szemei ide-oda cikáznak a papírokon. Nem, nem bír rájönni a dologra, így hát egy lehetőség maradt.* - Szerintem nincs feltüntetve a térképen. *Néz fel a másik lányra. Véégre valami izgalom! Elég furcsa, hogy egy ilyen dolog így fel tudja dobni, dehát, be van zárva egy iskolába, az ég szerelmére! Még jó, hogy unatkozik. Elvégre megszokta, hogy mindig oda mehet, ahova akar, és hogy mindig akad valami munka, sőt, általában több is, és válogathat, hogy melyiket találja izgalmasabbnak. Itt viszont... semmi. Pangás.* - Szóval a legjobb lesz, ha valami kemény tárggyal végigkopogtatod a falat, és ahol visszhangot hallasz, vagyis ahol hangosabb, ott keress egy ajtót, valószínűleg találsz. Bár az állat nem hiszem, hogy ott ment be, inkább kirágta a falat valahol, nézd meg a bútorok mögött. *Mosolyodik el, ahogy befejezi a prezentációját.*
Vendég- Vendég
*A sztori valóban sántít, és vicces, hogy pont egy vadász az, aki szinte nem is lenne már lassan vadász annyira másfelé specializálódik lassan, (User szerint új gárdatagság kellene a hülye libájának) és vele kerestet egy hülye mosó medvét ahelyett, hogy ha már egyszer meggyanúsította, keresné meg maga, ha már egyszer kiderült, hogy ő meg nem tolvaj. Dehát no! Ez Gaea. És hogy ki ő meg honnan jött? Hát a téma adott, a kérdés még inkább, hát válaszra fel.* - Magyarországról. Ott is jártam eddig suliba. Egy Bagolykő nevű helyen tanultam Gyógynövénytant meg ilyeneket. Nekem bejött nagyon. De elvégeztem szóval most itt vagyok. Jó kis hely. Neked tetszik? Mert nekem nagyon. *Mondaná még a magáét, de visszaterelődnek a lapokhoz, és hallgatja figyelmesen amit Mia javasol. Kopogtatni. Hát, ha más nem marad, az lesz belőle. Csak előbb elkapja azt a süket vámpírt, és kifaggatja, mit tud a titkos rekeszről. Mert ha tud róla, görcsöljön vele a fene. Már így is rángatózna a szeme az idegességtől, ami kicsit már ciki. Fel is kapja a fejét a papírkupacból, és meglepő hirtelenséggel rámosolyog.* - Köszi a tippet. *Majd összetekergeti az egészet egyben, és feltápászkodik.* - Nincs kedved ehelyett a hülyeség helyett sétálni vagy enni vagy sétálni egyet? Ja a sétát már mondtam, de teljesen elgémberedtem szóval jössz? Nekem ebből az állatból elegem van egy életre. Két napja kergetem pihenő nélkül. *Itt az ideje hát a pihenőnek. Ha jön jön, ha nem nem, ő bizony hátra sandítgatva lesi, hátha mégis ráveheti Miát egy kis csevegésre kötetlen formában mosómedvementes témában.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*Gwendolyn éppenséggel nagy látványosan unja az agyát az íróasztalánál. Mellette jobb oldalon egy kábé méteres magasságú könyvkupac foglalja a helyet: az elmúlt héten elolvasott könyvei. Mivel azokat is kivégezte, újakat gyűjteni most nincs kedve, Catharina szabadnapos, ráadásul még Gabe sincs sehol, ezért nem nagyon tud mihez kezdeni magával. Nemrég megint elmerült a mélységes depressziójában, és csak most jött ki az aktuális hullámvölgyből, szóval nem ártana a társaság. Halkan szusszant egyet, majd megemeli a kezét, és rajzolgatni kezd a levegőben. Mindig ezt csinálja, amikor vérlényecskéket idéz, bár igazság szerint feleslegesen, elég lenne csak koncentrálnia, de na. Egyébként is kézmozdulatokat használ a varázsláshoz, amire szintén nem lenne szüksége, de jól néz ki. Szóval megidéz két kis vörös figurát, és a karjaira fekve elterül az asztalon. Khm. Tényleg csak enyhén szenved, komolyan. A könyvtár éppen pang, senki sehol, akit legalább szadulhatna, vagy valami, normális beszélgetőpartner nuku, érdekes könyvek szintén, és még ha vannak is, legalább két órát kéne kutatni utánuk, arra meg neki most nincsen türelme.* - Legyen már valami *motyogja maga elé, miközben vörös szemével meredten bámulja a lényecskéket. Egyébiránt szokás szerinti mértékben ki van sminkelve, és egy rövid, élénkvörös ruhát visel, fekete-fehér csíkos harisnyával és piros-fekete-fehér tornacsukával. És igen, még mindig olyan, mint egy tinilány, nem csak öltözködésre, de viselkedésre is... Szóval visszatért a jó öreg Gwen.*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Épp nemrég vette ki az ágy – vagyis hát fél órája ébren van, de készülődött, reggelizett, ráadásul összefutott egy új diákkal, akit el kellett igazítania a tornyokig, szóval elég szépen sikerült feltartaniuk szegény fiút. pedig ő igyekezett ám, de hát, ha egyszer nem hagyták békén, akkor nem tudott meglépni. Ráadásul Catharina galád módon letámadta a folyosón, hogy menjen el vele a szigetre, és ne menjen be Gwen-hez, mert néha neki is kell egy kis szenvedés. De végül csak lerázta a könyvtáros segédjét, aki megsértődve elvonult Fair Isle egy távoli zugába, de előtte figyelmeztette a fél-démon, fél-lidércet, hogyha valaki meghal az ő keze által, akkor az bizony azért lesz, mert Gabriel nem kísérte el. Gabe nem igazán hisz Catharinának, hiszen tudja, hogy ha Gwen-en nem húzza fel magát, akkor nem gyilkol, így csak üres fenyegetés az egész. Szóval a másodikra visszatérve árnyékosul, és úgy baktat a könyvtár ajtaja felé, mert nem szeretné, hogy még többen feltartsák. Pláne azért, mert a múlt héten összeszedett nagyjából tizenöt novellát, és Qarin-ban egy magánvállalkozó nyomdájában kiadatta, így az első (és egyetlen) példányt Gwendolyn-nak akarja adni. Szóval árnyékosulva lenyomja a kilincset, és az ajtót épp annyira nyitja ki, hogy épp csak befér rajta. Aztán nesztelenül becsukja maga után az ajtót, és a vérszívó íróasztala felé pillant. Talán nem kellett volna, mert ezzel elrontotta az egész akciót, mert a könyvtáros szenvedését látva hangos nevetésben tör ki.* - Ennyire azért ne szenvedj a hiányunktól, Gwen. Teljesen olyan vagy, mint egy óvodás, akinek nem jött a játszótársa oviba, ezért kénytelen egyedül tölteni az egész napot *kuncog a szőke erethonos, miközben a háta mögé rejti a könyvet, és szép lassan körvonalazódik az alakja, majd lassan teljesen alakot ölt. A vérlényecskékre nem figyel, hiszen utálja a vért, de Gwen miatt félig-meddig sikerült megszoknia, vagyis inkább kizárja őket a fejéből. Így jó kedélyűen lép az íróasztal elé, és szélesen vigyorogva szemléli a szenvedőt.* - Ne aggódj, hoztam neked valamit, amit lehet, hogy jobb kedvre derít *mosolyog továbbra is a nőre, de nem adja még oda neki a könyvet, sőt pont úgy helyezkedik, hogy a vámpírnő ne is láthassa. Szóval csak áll az asztalnál, és jól szórakozik Gwen mai alakításán.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*Az ajtó nyílását nem is veszi észre, annyira elmerült az önsajnálatban. Amikor azonban Gabe-ből kirobban a nevetés, felkapja a fejét, majd a fiú szavaira felnevet.* - Miért, nem erről van szó? *vigyorog.* - Engem itt mindenki egyedül hagy *szipog kettőt.* - Bár az is igaz, hogy Cath egyébként is csak kötekedik, amikor itt van, de mondjuk jobb napjaimon azt is nagyon élvezem. Ma is élvezném, csak szabadnapos, és képes volt magamra hagyni ebben a nagy izében. És igen, tudom, hogy könyvtárnak hívják *kuncog fel. Közben figyeli, ahogyan Gabriel megjelenik, és természetesen észrevette, hogy a srác kezei a háta mögött vannak, szóval sejti, hogy kapni fog valamit. Egyébként közben egy legyintéssel eltünteti a lényecskéket, mert tudja - vagyis csak sejti, bizonyos jelek miatt -, hogy az erethonos nem igazán bírja a vért. Amikor Gabe kimondja, hogy hozott neki valamit, vidáman felpattan, és megpróbálja megkerülni a srácot, hogy megtudja, mit kapott.* - Imáááádlak, Gabe *sikkantja csillogó szemekkel. Nagyon kíváncsi, meg egyébként is, a depressziós időszakai után mindig nagyon hiperaktív szokott lenni, pláne Gabriel közelében. Nagyon kedveli a srácot, na. Kimondhatjuk, hogy noha Gwennek nagyon kevés barátja van, az erethonos közéjük tartozik.* - Mutasd meg *pislog rá kiskutyus szemekkel, már amennyiben nem sikerül megkerülnie a srácot, és meglesnie, hogy mégis mit kap.*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Hát amúgy is nehéz észrevenni, mert Gabe amilyen sovány és aprótermetű, ezért nem is kell olyan szélesre kitárni az ajtót, hogy könnyedén besurranjon. Egyébként meg nem tehet róla, hogy kirobbant belőle a nevetés Gwen mindig olyan szórakoztató mártír korszakában. * - Hát nem. Tudtommal neked karban kellene tartanod a könyvtárat és kisegíteni a diákokat. Tényleg kellene neked ide valami, amivel elfoglalhatod magad, vagy legalábbis be kell utalni melléd egy jó pszichiátert, mert kissé kóros már ez a folytonos mártírkodás *kuncog, majd a szipogásra csak szélesebb lesz a mosoly az arcán.* - Tévedés, ha nem tartanak fel, akkor én előbb jöttem volna *emeli fel a mutatóujját, hogy kijavítsa a vámpírt. Ő tényleg menetrend szerint jött volna, ha nem állnak az útjába.* - Catharina szeret mindenkivel kötekedni, ez a lételeme. Egyébként azért te is tudsz vele vitatkozni, Gwen. Egyébként valóban, ennek a helynek könyvtár a neve, és az izé szavakat kéretik mellőzni *felel nyugodtan a nő szavaira. Egyébként csak azért jegyezte meg ezt az „izés-dolgot”, mert író létére utálja az ilyen idióta kötőszavakat.* - Köszönöm *mosolyodik el halványan, amikor észreveszi, hogy eltűntek a szörnyecskék, és Gwen jól sejti. Gabriel tényleg irtózik a vértől. Nem tudja miért, de kicsi kora óta fél tőle és egyszerűen a hányinger kerülgeti, ha meglátja. Megereszt egy halk, megkönnyebbült sóhajt, és reméli, hogy amíg itt van Gwen nem szándékozik több vérlényt idézni. Aztán mikor a nő felpattan, akkor felnevet, és amikor megpróbálnak a háta mögé jutni, akkor egyszerűen csak eltűnik, így bizony Gwen-nek elég kevés esélye van meglátni, hogy mégis mit fog kapni a fiútól.* - Örülök, hogy imádsz, de feleségül ne vegyelek? *kérdi pimasz mosollyal az arcán, immáron Gwen székében ülve, az íróasztalon pedig egy fekete bőrkötéses könyv hever. Címe nincsen, hiszen ez csak a novellás kötet, így a cseh-német fiú nem tudott mit kitalálni címként.* - Tessék, ott van az asztalon *mutat a könyvre, és vigyorogva nézi a nő reakcióját.* - Kíváncsi vagyok melyikben fogsz magadra ismerni *kuncog vidáman, mert tényleg képes volt az utolsó novellájának a főszereplőjét Gwen-kaliberű lánynak megalkotni. * - Ez az első és az egyetlen kiadás. Múltkor sétáltam a városban, és láttam egy magánvállalkozót, aki könyveket ad ki, így gondoltam ideje bővíteni valamivel a könyvtáradat *vigyorog rá a nőre, majd szépen lassan feláll a székből, megkerüli az asztalt, és a nőre szegezi a tekintetét.* - Remélem tetszeni fog.
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Te itt látsz diákokat? *kérdezi költőien, körbemutatva a könyvtárban.* - Úgy néz ki, mint valami kihalt westernes falu, már csak az amarántok hiányoznak *magyarázza Gabe-nek. Pedig az utóbbi időben nem is nézett ilyesmi filmeket... De még csak a témával kapcsolatos könyvet sem olvasott soha.* - Nem kell pszichiáter, köszi. Elég ha te rendszeresen jársz *nevet fel halkan. A mártírkodásra megint csak vigyorog, nem zavarja különösebben a jelző, meg egyébként is, tudja jól, hogy a srácnak igaza van, borzalmasan mártír tud lenni néha.* - Ó, azt tudom. Elég régóta ismerem, nem kell bemutatni *kuncog fel Cathra. Arra, hogy ő is tud vitatkozni, angyali tekintettel vállat von, aztán az utolsó mondatra felnevet.* - Bocsásson meg, Író úr *válaszolja, majd eltünteti a vérlényecskéket, és a köszönetre halványan elmosolyodik, és biccent. Igen, azon ritka pillanatok egyike, amikor képes barátságos lenni. Azon nagyon ritka pillanatok egyike. Aztán az imádásra adott reakción jóízűen felkacag, és természetesen már kész is a replikája.* - Ez egy elég gyenge lánykérés volt, Gabe *nevet.* - Adjak neked valami romantikus regényt, hogy gyakorolhass? *kérdezi csipkelődve. Ha valaki most belépne, biztosan meglepődne... Főként azért, mert más társaságában nem lehet ennyire oldottnak látni, mindig tartja a távolságot, és noha nevet, meg mosolyog, meg beszél akárkivel - mármint jobb napjain -, mindvégig hűvös marad. Most azonban tele van tűzzel és élettel. Jason és Mark óta nem érezte ennyire élőnek önmagát...* - Könyv! *kiált fel vidáman, amikor meglátja az asztal közepén a kötetet, felkapja, és egyből forgatni kezdi. Az egyik bekezdésen megakad a szeme, és szélesen elmosolyodik, szemei vidáman csillognak.* - De hiszen ezek a te írásaid! *állapítja meg földöntúli boldogsággal. Igen, sikerült feldobni.* - Komolyan Gabe, imádlak, köszönöm *hadarja, majd hogy-hogy nem, hatalmas lendületében meg is öleli a félvért. Aztán el is engedi, és folytatja a kötet böngészését. Aztán pár perc múlva szusszant egyet, és nagy önuralmat tanúsítva becsukja, és az íróasztal fiókjába teszi.* - Na, ezzel majd később behatóbban is foglalkozom, és majd megállapítom, hogy melyiket ihlettem *vigyorog, természetesen szépséges szemfogait villogtatva.* - Most inkább mesélj! Mi újság van veled mostanában? *érdeklődik.*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
- Igen, látok *vigyorodik el szélesen, és magára mutat. Hiszen ő diák, nem? Ezzel most kissé mellé lőttél kedves Gwendolyn… A könyvtár leírásán felnevet, és végignéz a könyv sorokon.* - Ha westernes falu lenne a könyvtár, akkor nem ártana berendezned egy kocsmát is idebent. Bizonyára, akkor több látogatód lenne,.. Marketing kedves, Gwendolyn, marketing. Aztán beöltözhetnél még cowgirl-nek Catharinával, és kiszolgálhatnátok a kedves vendégeket. Bizonyára osztatlan sikert aratnátok *kuncog tovább, mert amekkora képzelőerővel rendelkezik ő könnyedén maga elé varázsolja, ahogy a két könyvtáros vérszívó tehenészlány ruhában feszít, és hatalmas, sörrel teli korsókat visznek ki a vendégeknek. Aztán megjegyzi, hogy Gwen néha (vagy általában) pszichiátriai eset, és nem ártana kezeltetni magát.* - Ugye tudod, hogy nem üzemelek lelki szemetesként? Gwen, mi lesz veled négy év múlva, mikor itt hagyom Fyron-t, és visszamegyek Prágába? *mosolyog halványan, mert lehet, hogy nem ismeri be, de azért neki is jól esik, ha valaki ragaszkodik hozzá, mert… Eddig soha nem volt olyan jóban senkivel, hogy egyáltalán a barátjának nevezhesse. Talán ezért is van az, hogy a két könyvtárban tanyázó vérszívóval könnyedén megtalálja a közös hangot, hiszen rengeteg közös témájuk van, és valahogy úgy érzi, hogy itt szívesen látják őt. Talán… Talán ezért is meri megcsillogtatni a humorérzékét is. * - Gondoltam, rengeteg borzasztó mesét sztorizgatott rólad. Azt hiszem, ki akart rakni a könyvtárból, de nem sikerült neki *mondja pimasz mosollyal, mert egy időben Catharinának tényleg fő célja volt az, hogy befeketítse Gwen-t a diákok előtt. De ő már csak ilyen. Amíg a mentora az asztalon fetrengve unatkozik addig ő mások szekírozásával vezeti le a feles energiáit.* - Hát, nem tudom, hogy megbocsájtok-e *nevet fel halkan. Majd ugye megjegyzi a nőnek, hogy azt véletlenül nem akarja-e, hogy megkérje a kezét.* - Persze, mert nem gondoltam komolyan. Meg különben is, a könyvtáros kikezd egy diákkal… Pedofilizmus a Fyron Akadémián. Sajnos, a mi kapcsolatunk rossz fényt vetne az iskolára * nevet fel, majd a romantikus regényre hevesen rázza a fejét.* - Nem kell köszönöm, ha komolyak lennének a szándékaim, akkor hidd el, hogy hatásosabban kérném meg a lány kezét *motyogja, bár inkább csak magának, mert soha nem volt szerelmes, nagy valószínűséggel soha nem is lesz, ezért nem is fogja senkinek se megkérni a kezét. Egyébként, ha tényleg valaki belépne, akkor Gabriel-t is kissé furcsának találnák, mert ő annyira visszahúzódó természetű, hogy nem szokása kimutatni az érzelmeit. Utána pedig ő kényelmesen hátradől Gwen székében, és figyeli, ahogy a nő ráveti magát a kötetre.* - Igen, azok. Az egyik diáktársam barátja nyaggatott, hogy adassam ki néhány novellámat, így összeszedtem magam, és megjelentettem őket *vonja meg a vállát, majd fel is áll a nő székéből mielőtt az el kezdene nyafogni, hogy ne terpeszkedjen a helyén. Lehet nem volt jó ötlet, mert amikor a nyakába kapja a nőt, akkor ledermed, és megszeppenten pislog. Senki nem szokta ölelgetni, még a tulajdon szülei sem, szóval ez kicsit most furcsa volt neki.* - Igazán… Nincs mit *hebegi, aztán finoman megpróbálja eltolni magától a könyvtárost, mert-mert egyszerűen ő ehhez nem szokott hozzá, és kész. Miután elengedik kicsit megrázza a fejét, és ismét visszatér az igazi Gabe. Halványan mosolyogva figyeli, ahogy a novelláit tanulmányozzák, majd az a mosoly egyre szélesebb lesz Gwen szavai hallatán.* - Legalább nem fogsz unatkozni *jegyzi meg, majd összeráncolja a homlokát arra a kérdésre, hogy mi van vele mostanában.* - Gwen, ugye nem zavar, hogy tegnap beszéltünk? Azóta semmi különös nem történt. Eligazítottam egy új diákot, Catharina letámadt és megkaptam a könyvet, amit végül odaadtam neked. Egyébként hogy tudsz ilyen ostoba kérdést feltenni?
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Jó, te más lapra tartozol *legyint. Igen, Gabe már saját kategóriát kapott, szóval Gwen nem sorolja egy helyre a többi diákkal. A westernes dolgon csak jókedvűen nevet.* - Szerintem ezt az ötletet ne add elő Cath-nek, mert egész biztosan harapna érte *vigyorog.* - Meg valahogy nem tudom elképzelni magunkat cowgirlként *nevet fel. Valahogy nem éppen a stílusa a dolog. Aztán amikor Gabe költőien rákérdez, hogy mi lesz Gwennel négy év múlva, a nő kicsit elkomorodik. Gondolni sem szeret rá. Persze, átfutott már a fején az ötlet néhányszor, hogy tényleg, milyen lesz, ha Gabriel végez, és itt hagyja a Fyront, és határozottan nem tud választ adni a kérdésre. Az biztos, hogy nagyon hiányolni fogja a fiú állandó jelenlétét.* - Jó kérdés, Gabe *mondja komoran, majd hirtelen felnevet.* - Majd kirúgom Catharinát, és idejössz könyvtárossegédnek *vigyorog szélesen. Khm. Igen, Gwendolyn megoldja. És hát ezzel ugyebár a másik könyvtáros vérszívóra terelődik a szó, és az erethonos szavaira a nő felvonja a szemöldökét.* - Valóban? Nos, gondolom mondanom sem kell, hogy esélye sincs... Személyesen Sam vett fel, szóval csak ő rakhat ki innen *kuncog halkan, de ezt azért megjegyezte. Valóban nem tudott róla, és lehetséges, hogy ezért majd kapni fog a másik.* - Mondjuk tény, hogy lehet sztorizgatni arról, hogy én miket csináltam, de azt hiszem lassan kezdem megérteni, miért vagyunk ilyen üresek mostanában *morogja, vigyorogva, de látszik rajta, hogy azért ez most kicsit felhúzta. Mindegy, majd Catharinával lerendezi.* - Légy nagylelkű *pillázik angyalian a megbocsátásért, majd Gabe következő szavaira felnevet.* - Hát, tartok tőle. Akkor ez megmarad egy plátói szerelemnek *adja elő drámaian, majd elneveti magát.* - Régen voltam már ennyire bolond *teszi hozzá jókedvűen, láthatóan a legkevésbé sem bánva azt, hogy visszatért a tinédzser éveihez. A következő szavakra halvány mosollyá szelídül a nevetés, és csak bólint. Azért ő reménykedik benne, hogy Gabe talál majd magának egy megértő társat.* - Csak ígérd meg, hogy lehetek vagy tanú, vagy koszorúslány, ha majd egyszer megházasodsz *villantja meg megint a fogsorát.* - Nagyon jól tetted *bólogat a kiadatásra.* - Szélesebb körben is ki fogsz adni néhányat, vagy csak engem tisztelsz meg vele? *kíváncsiskodik. Egyébként ő érdemesnek tartaná kiadni a fiú novelláit, mert neki speciel nagyon tetszik Gabriel írási stílusa, ami elég nagy elismerés, mert Gwen nagyon igényes abban, hogy mit olvas. Aztán ugye nagy lendületében megöleli a srácot, de nem marad úgy sokáig, viszonylag hamar elengedi. Elvégre azért mentálisan elég érzékeny, és megérzi, hogy a másik zavarban van, és nem akarja kínos helyzetbe hozni őt.* - Hát, az egyszer biztos *bólogat, majd feltesz egy - lássuk be - eléggé bugyuta kérdést.* - Figyelj, egy nap alatt is meg lehet váltani a világot, szóval nem szólhatsz egy szót sem. Egyébként meg azért, mert nem jutott eszembe jobb *nevet fel zavartan, majd a fiókra pillant, és megcsillan a szeme.* - Na, jobb kérdés *nevet fel.* - Ki is ez a diáktárs, akinek a barátja téged nyaggatott? *kíváncsiskodik. Igen, szeret tudni mindenről, amiről csak lehet... Más kérdés, hogy egyébként a Sam-Lucien dolog még nem jutott el hozzá, csak Athianról tud. Ami, ismerjük el, elég nagy hiányosság...*
Similar topics
» Könyvtár