by *Nos, Lucien is eléggé el tud merülni abban, amit éppen ír, szóval nem lepi meg annyira a másik fiú viselkedése. Igaz, ő nem nagyon szokott sétálás közben írni, maximum olvasni.* - Nincs mit, mindig van nálam egy tartalék *mosolyog vissza a másik félvérre. Aztán ugye a könyvtárosról kezdenek beszélgetni, Lucien pedig végig jókedvűen vigyorog.* - Ó, akkor értem. Szerintem én is viszonylag hamar ki fogom ismerni. Tervezek sokat járni ide... *Ezt már nem teszi hozzá, de eléggé valószínűnek tartja, hogy akkor gyakran fog találkozni a sráccal. Amit mondjuk nem bán különösebben, mert szimpatikus neki a másik. Aztán Gabe a vérlényekről kérdez, mire Lucien ismét visszapillant - ugyanis előbb csak azt látta, hogy valami mozog a nő előtt -, és kissé elsápad, ahogyan észreveszi őket. Megborzong, és gyorsan el is fordul.* - Lövésem sincs, de azt hiszem, nem szeretném nézegetni őket *válaszolja a másiknak, akin látja, hogy hasonló véleménnyel van, mint ő. Pedig Lucien annyira nem szelíd, meg visszafogott, és annyira a vértől sem irtózik, ettől azonban kirázza a hideg. Főleg annak tudatában, hogy a könyvtáros vámpír. Tény, ami tény, nem nehéz észrevenni a nőn... A nemzetiségére vonatkozó kérdésre biccent.* - Teli találat. Te? *kérdezi érdeklődve.* - Valamilyen szláv nyelvterületről származol, nem igaz? *Ezt egyébiránt a Dvorakból vonta le, hiszen a Gabrielt szinte minden nyelvben használják, vélhetően a bibliai Gabriel arkangyal miatt. Aztán kérdez, és eléggé rövid választ kap, meg látja is a srácon, hogy kissé zavarba jött.* - És lehet tudni, miről szól? Persze ha nem akarod, nem muszáj elmondanod *teszi hozzá gyorsan. Tudja, milyen amikor az emberből mindenáron ki akarják szedni, mit ír... Aztán persze vissza is kérdeznek, mire az előtte fekvő papírokra pillant.* - Szintén novellát *mosolyodik el.* - Pontosabban már megírtam, nagyjából, csak átmásolom ebbe *bök a könyvre. Hogy miért, azt meg majd kifejti, ha megkérdezik, mert nem akarja untatni a srácot a felesleges magyarázattal... Meg lehet, hogy amúgy is rájön, magától, szóval... Egyébként Lucien tipikusan az a valaki, aki mindent tizenöt helyre ír le, mert így egyrészt megmarad, másrészt minden egyes másolásnál javít rajta. Volt már olyan, hogy egy novella végleges változatában csak két-három mondat volt ugyan az, mint az eredetiben... Szereti javítgatni az irományait, na.*
+6
Yan Antonov
Teylyn Draed
Gabriel Dvorak
Amarilla Darwin
Gwendolyn Zade
Lucien du Bois
10 posters
Könyvtár
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Hát ő írni és olvasni is tud, bár inkább előnyben részesíti az írást. De tényleg alakultak már ki vicces helyzetek, hogy Gabe a füzetébe irkált, rosszul lépett, és konkrétan leesett lépcsőről. Utána egy fél percig nyafogott magában, majd felállt, és amikor a szülei szóltak neki. Akkor felpattan, és közölte, hogy minden rendben csak volt némi összetűzése a lépcsővel. Na, azóta nem ilyen szerencsétlen a drága.* - Igazából nálam is szokott lenni csak most… Kipakoltam őket. ~ Most mondjam el neki, hogy az anyám volt olyan kedves, és megint turkált a cuccaim között?! Azt nem. *Mondja halkan, meg egy picit füllent, de nem olyan nagyot. Gwenre csak kuncog és nagyokat bólogat.* - Egyébként igen. Amikor beszédképes állapotban van akkor érdemes kommunikálni vele, mert ilyenkor már inkább érdemes elkerülni. *vigyorog miközben Gwenre sandít. Igen, a nő megint kissé elmebeteg állapotban lehet.* - Ha sokat jársz erre akkor javaslom a könyvtár hátsó részét. Ott vagy a legnagyobb biztonságba ilyenkor.*Int a fejével a polcok felé, egyébként ő is nagyon sokat jár ide. Szóval, ha netalántán Lucien hátramenne, akkor általában a földön ücsörögve talál rá Gabe-re. Jobb esetben a létrán ül. Bár a létrával nem nagyon szokott próbálkozni, de néha-néha, mikor már nem bír lent ülni akkor áthelyezi oda a súlypontját.* - Hát én se nézek rájuk szívesen. De annyira nem zavar, ha itt lenne egy mellettem, akkor már nagyon zavarna.*Morogja a lidérc-démon, mert amúgy tényleg tud undorodni az ilyenektől, mikor a közelében császkálnak. Aztán ugye a származásról kérdezi Lucient, és elvigyorodik, amikor eltalálja. Mikor visszakérdeznek, akkor csupán bólint egyet. * - Pontosan. Igazság szerint nagyon bonyolult, hogy kiféle, miféle vagyok… *Motyogja zavartan, mert volt már olyan, hogy szegény gyereket lekorcsozták. Nem szereti nagyon hangoztatni a német-cseh és a lidérc-démon dolgot. Érezni lehet rajta a félvérséget, de nemzetiségét soha nem hangoztatja. Aztán ugye a novellára terelődik a szó.* - Hát. Bonyolult. Most egy fantasy novellán dolgozok, de az is lehet, hogy regény lesz belőle. Sárkányokról és tündék harcáról szól. *Mondja alig hallhatóan, és beszéd közben véletlenül átvált németre. Igen, ha a novelláiról van szó akkor szokása, hogy zavarában váltogatja a nyelveket. Mellesleg mikor visszakérdez, akkor kicsit feloldódik, és szélesen vigyorog.* - Ó, tehát akkor írótárs vagy. Nehéz ezen a helyen olyan embert találni, akit szintén érdekel az írás. *Mondja kicsit felélénkülve. Ha nem neki kell beszélnie az írásairól akkor máris megered a nyelve.* - Értem. Tehát akkor már végeztél vele. Én most három novellán dolgozok egyszerre, de sose tudom őket befejezni, mert néhány elmebeteg szobatársam folyton zajong, így nem hagynak nyugton. *Kezd el szövegelni mindenféléről, és szép lassan meg is feledkezik a vérlényekről, Gwenről meg úgy az egész világról.*
Teylyn Draed- .::Tanár::.
- Értem *biccent a srác válaszára. Nem kételkedik benne, bár érzi a rövidke habozást, de feleslegesnek érzi, hogy rákérdezzen. A könyvtárosra csak kuncog, és bólint.* - Egyébként jó társaság? *érdeklődik. A biztonságra felvonja a szemöldökét.* - Ennyire veszélyes? *kérdezi, még mindig vigyorogva. Persze nem lepné meg annyira, ha a válasz igen lenne, mert hát azért kinézi a nőből, hogy meglehetősen nagy kárt tud tenni az emberekben.* - Egyébként úgyis fel akarom deríteni a egész könyvtárat, szóval előbb-utóbb oda is eljutok. *Való igaz, kíváncsi a helyre, ahogyan egész Fyronra is. Nem csak és kizárólag az apja miatt jött ide...* - Én csak azt nem értem, hogy ez miért jó valakinek... *forgatja a szemét. Nem feltétlen híve a vérnek, bár harcosnak eléggé jó. De csak addig látja értelmét az egésznek, ameddig tényleg a harcról szól, utána már értelmetlen és undorító a szemében a dolog. Aztán rátérnek a származásra, és de úgy tűnik, a srác nem igazán akarja elmondani, kiféle-miféle.* - Szóval nem szeretnéd elmondani *fordítja le magának a fiú szavait, bár azért reménykedik benne, hogy mégis ki tudja szedni a srácból, hogy honnét való. Aztán az írásra terelődik a szó, és meglepetésére a vele szemben ülő, eddig lengyelnek vagy szlováknak, vagy csehnek, vagy valami hasonlónak hitt fiú hirtelen németre vált, szóval Lucien valamennyire már össze tudja rakni. Szláv és német származású, meg biztos, hogy félig lidérc, meg van egy másik fele is... De hogy az mi lehet, azt már nem tudja megállapítani. Aztán inkább a srác szavaira koncentrál, mert még azért az agyának is át kell állnia az angolról a németre. Még szerencse, hogy anyanyelvi szinten beszéli a németet... Érdeklődve hallgatja tehát azt a pár szót, amit a fiú elárul az irományáról, és magában megállapítja, hogy Gabriel nem szeret az írásairól beszélni.* - Nagyon érdekesen hangzik *mosolyog rá. Azt már meg sem kérdezi, hogy elolvashatja-e, mert nem úgy néz ki a másik, mintha szeretné nagy dobra verni a műveit. Egyébként ő is németül beszél, mert általában ha meghallja a nyelvet, át is vált. Elég fura lenne, ha a német szavakra angolul válaszolna... Szóval marad a németnél.* - Bizony. És én sajnos még nem vagyok itt olyan régóta, hogy meg tudjam állapítani, mennyire nehéz *von vállat.* - De örülök, hogy máris összefutottam veled *mondja. A végeztélre felkuncog.* - Ez már a harmadik verziója, és most a könyvbe a negyedik kerül bele *válaszolja vigyorogva.* - Elég sokszor átírom őket... De valóban, ami ebbe *bök a könyvre a kezében tartott tollal* bekerül, az már kész van. Egyébként nekem is több van, bár inkább regények. A novelláim általában úgy születnek, hogy leülök, végigírom, akárki akármivel nyaggat, aztán utána ötször-hatszor átírom őket *magyarázza. Láthatóan belemerült a témába... Amúgy is hamar feloldódik, ha meg az írásról van szó, pláne.* - Engem szerencsére nem zaklatnak annyira, vagy valahogy mindig sikerül elkerülnöm mindenkit, amikor írok *vigyorog. Aztán hirtelen zajra lesz figyelmes, és hátrafordulva azt látja, hogy Gwen, kulccsal a kezében az ajtó felé megy, mire felpattan.* - Várj! Mi még itt vagyunk! *kiabál a nőnek, mire az felemeli a fejét, és eléggé csúnyán néz.* - Elvileg már egy órája zártam. Kifelé! *mondja a nő mogorván, mire Lucien felpattan, és gyorsan összepakolja a cuccát. Vélhetően pillanatokon belül az ajtó külső oldalán vannak, Gabriellel együtt. Odakint a srác az órájára pillant, és kissé elvörösödik.* - Igazság szerint engem vár egy haverom a szerepjátékos oldalon... Fel tudsz jönni a fyronos chat-re? Szívesen folytatnám még a beszélgetést *mosolyog rá a fiúra. Ha a válasz igen, akkor amint bekapcsolta a gépet, felvonul a chatre, és várja Gabe-et, ha nem, akkor elköszön, jó éjszakát kíván, aztán elvonul, hogy kapcsolatba lépjen Eddel.*
Vendég- Vendég
*A könyvtár felé halad egy ifjú fiatal Erethonos. Fülében szokásához híven a zene és egyik kedvenc zenéje szól A Train- Drive By. Most úgy van kedve a dologhoz, hogy olvashatnéka van és írnija támadt kedve. A telefon pittyeg közben és örömmel olvassa el az sms-t, hogy egyik barátja itt van a városban és szeretné látni. Úgyis estefelé bekészül menni Qarinba csak előtte kis nyugalomra vágyik. Belépve a könyvtárba Gwennek köszön, és reméli, hogy nincsen olyan kedve, hogy beszélgetni akar, mert akkor tuti kirohan a helyiségből. A fiú végig halad a könyves soroknál, majd leül az egyik székre és előveszi a naplóját és abba kezd el írni. Közben a zene hangosan szól a fülében.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Yan könnyed léptekkel sétál le a tornyokból levezető egyik lépcsőn. Testét egy örvény módjára lebegő sötétkék köpeny öleli körbe védelmezőn, alatta pedig egy fekete inget és egy fekete farmert visel. Fején a köpeny csuklyája, természetesen úgy igazítva, hogy az arcából se sok minden látszódjon. A célja egyértelműen a könyvtár, ahová pár perc múlva meg is érkezik. Udvariasan biccent Gwendolynnak, majd elindul a polcok irányába. Valami érdekes, de nem felkavaró olvasmányt keres magának. Néhány percig nézelődik, majd megpillantja a Kétévi vakáció című kötetet, így már meg is van, hogy mi lesz a választása. Szóval leveszi a könyvet, és elindul az egyik asztal felé. Egész konkrétan akkor esik le neki, hogy más is tartózkodik idebent, amikor leül Briannel szemben. De persze itt már nem lehet felpattanni és meglépni, így hát leteszi maga elé a könyvet, és oldalra dönti a fejét. Aztán odanyúl, egy könnyed mozdulattal kihúzza a srác bal füléből a fülhallgatót, majd halványan rámosolyog.* - Gondoltam köszönök, Brian *mondja, majd, hacsak a másik nem kezd el beszélni, kinyitja a könyvet, és olvasni kezd. Egyébként a nagy harci helyzet az, hogy nem jutott még messzebbre, mint a könyvtár, a zeneterem meg az étkező, olyannyira, hogy még a birtokra sem ment le eddig. Ez az utolsó dolog annyira megviselte, hogy rettentő paranoiássá vált, és igazság szerint még csak most jutott el addig, hogy a szobából már ki mer lépni minden gond nélkül... Vagyis kilencven százalékban Draggal az oldalán, de a keverék kutya most éppen valahol máshol garázdálkodik, és kivételesen Maya is talált magának jobb elfoglaltságot, mint hogy őt kövesse. Így hát kivételesen teljesen egyedül van. Meg kell hagyni, nem is érzi magát teljesen biztonságban, de azért továbbra is vaskos falak között van, így hát csak nem eshet semmi baja... Halkan sóhajt egyet, és gyorsan lezárja magában ezt a gondolatsort, helyette inkább Brianre vagy a könyvre koncentrálva.*
Vendég- Vendég
*Ugye elkezd írni a naplójába plusz még egy levelet kezdett el írni, amit még nem tud, hogy oda adjon e valakinek. Este úgy is megbeszéli Aliceal a dolgokat és természetesen majd utána dönt erről a dologról. A leányzóval már jó ideje nem találkozott és azért örül a viszontlátásnak is természetesen. A zene továbbra is a fülében most jelenleg a Bon Jovitól szól a Have a nice day című szám, amit mellesleg nagyon imád. Kicsit teljesen elgondolkozva megijed a másik, amikor a füléből kikerül a fülhallgató.* - Szia neked is Yan. Örülök, hogy azért lassacskán egyre jobban kezdesz kimozdulni. Mi a helyzet?*Mosolyog a fiúra amikor ugye meglátja, hogy Erethonos társa az. Egyébként Brianen ma egy sötétkék farmer nadrág van rajta és egy rövid ujjú fekete póló és egy pulóver.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*A második mondatra kissé elhúzza a száját.* - Lassacskán... De őszintén szólva annyira nem vágyom rá. Bár tudod, inkább ez, mint Elias szövegelése *teszi hozzá cinikusan. Ettől függetlenül azonban érezni, hogy semmi baja nincs a sráccal, csak... Néha kicsit sok. Mert Yan eléggé magányos farkas típus, főleg most nem éppen szociális, a történtek után. De azért... Néha jól esik, hogy a lidérc ott ül mellette, és megállás nélkül szövegel.* - Úgy döntöttem, olvasgatok egy kicsit... A művelődés sosem árt *mosolyodik el haloványan ismét. Úgy tűnik, ez az egyetlen pozitív gesztus, amire jelenleg képes.* - És veled? Mit írsz? *kérdezi érdeklődően, és úgy tűnik, a könyv egyelőre csukva marad. Pedig tényleg az egyik kedvenc olvasmánya, de ha egyszer társasága akadt... Majd kiveszi, és nekiáll este. Szóval egyelőre Brianre koncentrál, kezeit a könyvön nyugtatva, sötétkék tekintetét a másik erethonoson tartva. Az elmúlt időszak eseményeihez képest egyébként állandó jelleggel valahogyan túl nyugodtnak tűnik, de ez vélhetően ismét csak a régebben oly' megszokott maszkjának újabb felbukkanása...*
Vendég- Vendég
*Talán nem csak Yan az egyetlen, akinek kicsit sok Elias szövegelése. Egyébként meg imádja és kedveli a srácot szóval. Csak túl sokat beszél.* -Hát figyelj, ha valakihez nincs beszélnie muszáj neki. Egyébként hamar hozzá fogsz szokni és különben is aranyos ő. *Hát igen Brian véleményezi a másikat, hiszen a másik testvérrel is találkozott már. Fredrikről is ugyan ez a véleménye egyébként. Hallgatja Yant és halványan elmosolyodik, hogy ő mit szeretne csinálni.* - Néha tényleg nem árt a művelődés. Mindenkinek ezt kéne csinálnia.. Platón.. Shakespeare… Beethoven. Egyébként mit olvasol?*Kérdezz, rá miközben helyesel a másik válaszára és tényleg. Brian egyébként komolyan szereti Beethovent. Amikor rákérdeznek, hogy mit ír a papírt összehajtja és beilleszti a naplónak az egyik lapjába és utána bezárja.* - Egy levelet kezdtem el írni, amit igazából nem tudom, hogy oda adjam e majd az illetőnek. Hagyjuk lényegtelen este úgy is meg lesz, beszélve az ismerősömmel mi tegyek most az ellen amire napokkal ez előtt készültem szerintem nem fogom kitenni a lábamat az Erethonból egy darabig.*Amikor rákérdez a másik ugye habozni kezd, hogy elmondja e mire készül. Igazából még maga sem tudja minek ír levelet hazafelé ez úgy is el fog válni Aztán ugye az a készülés, hogy beszélt Dariussal óvintézkedésből nem fogja kitenni a lábát a toronyból. Tisztában van a következményekkel ám még sem szeretne veszekedni a testvérével.* - Ha gondolod szívesen körbe vezetlek az iskolában egyszer. Már hogyha lesz, majd erőd kimozdulni több helyre is. Megértem én, hogy miért nem szeretnél kimozdulni.*Ajánlja fel vezetői túráját és igen.. Egyébként bele gondol abba, hogy milyen sorsa lehetett Yannak és sajnála is szóval.*
Yan Antonov- .::Diák::.
- Arra sikerült rájönnöm *bólint az Ellel kapcsolatos dologra.* - Barátságos valaki. Csak néha tényleg kicsit sok *teszi még hozzá, majd lezártnak nyilvánítja a témát, és ugye szóba kerül, hogy mégis miért éppen a könyvtár. A fiú szavaira, főként a felsorolásra helyeslően bólogat, majd Beethovennél felcsillan a szeme.* - Gyönyörű zongoradarabjai vannak. Az egyik nagy kedvencem. *Aztán megkérdezi, hogy a másik mit írogat olyan nagy szorgalommal, mire egy eléggé kitérő választ kap. Csak megértően bólint, nem kérdez rá a dologra. Jól tudja, milyen az, amikor az emberből minden áron ki akarják szedni azt, amit ő inkább megtartana magának, és nem akarja most ezzel zaklatni Briant. A másik úgyis elmondja majd neki, ha úgy érzi, hogy szeretné, ha pedig nem akarja, akkor felesleges nyaggatni érte, mert attól csak rosszabbá válnak a dolgok...* - Nem az erő a gond... De elfogadom. Majd. Egyszer *mondja. Persze Kamen is azzal nyaggatja, hogy mozduljon ki, de valahogy... Valahogy még nem érzi úgy, hogy kimondottan képes lenne rá. Tegnap is azt hallgatta az ebédlőben - ahol a legkevésbé számított volna az unokatestvérére -, szóval különösebben most nincs idegzete hozzá. Mármint sem Kamenhez, sem ahhoz, hogy bárki is körbevigye Fyronban, vagy bárhol máshol. De azért az udvariasság az udvariasság, így hát mindezt nem mondja ki így Briannek. Egyébként addig rendben, hogy sajnálja a másikat, de jobban teszi, ha nem mutatja ki, ugyanis Yan nem éppen olyan típus, aki különösebben hajlandó elfogadni bárminemű sajnálatot...* - Egyébként az alapján, amit eddig láttam, remek hely *mosolyodik el halványan. Tényleg tetszik neki a környék, csak egy dolog zavarja: hogy látta már, Eliasszal együtt, az egyik álmában... Nem. Még mindig nem fogadja el, hogy látnok.*
Vendég- Vendég
-Egy dolog. Ha nagyon idegesít, akkor nyugodtan szólj rá. Többször alkalmaztuk, már nála és bevált, mint egy kaja recept.*Mondja angyalian mosolyogva és közben elteszi a naplót. Ugye ő is így lezártnak tekinti a témát és természetesen felhozza a művelődést. Sorolja a dolgokat Betthoventől kezdve minden féle jót. Halványan elmosolyodik, amikor Yan mondja egyik kedvence. A fiú is így van ezzel, ha bár ő neki ott van még Mozart, Vivaldi, Ravel.. Közben ugye nem igazán szeretne válaszolni a dolgokra, úgy is ki fog derülni előbb vagy utóbb.. Sajnálja a másikat végül is azért ami történt vele. Tényleg bele gondol a dolgokba és vannak neki érzései. Ráadásul ha régebbről ismerné a srácot talán biztos helyet cserélt volna vele, hogy ne szenvedjen sokat.* - Nem erőteltem ó és rendben. Igen tényleg jó hely. Én is szeretem ezt a helyet. Jobb mint otthon.*Mondja mosolyogva, majd a könyvek felé kezd el pislogni.* - Mondd Yan. Te mennyire vagy hívő?*Kérdez rá érdeklődésből és persze, legyen valami téma is.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Elias elhallgattatására csak halványan mosolyog, aztán a műveltségre térnek át. Természetesen neki is nagyon sok kedvence van, elvégre egy zongoristával szemben alapvető elvárás, hogy jól ismerje különféle korok különféle szerzőinek munkásságát. Legalábbis az ő szemében. Persze mások talán máshogyan vélekednek erről, de neki ez a véleménye, amihez mindig tartotta magát. Egyébként is magasan van a mérce, amit állított magának - és most csak erről az egy térről beszélünk -, mások elvárásait már szinte minden téren felülmúlta. De persze ő örök elégedetlen és nyughatatlan... Főként az elmúlt évben. Megtanult harcolni, megtanulta, hogyan kell méltósággal viselni mindent. De nagyon eltértem a témától... Ugorjunk vissza tehát a beszélgetés ismét változó fonalához: a Fyronhoz.* - Egyébként neked az hol van? Az otthon, úgy értem *pontosít, és remélhetőleg érhető, hogy arra kíváncsi, honnét származik a másik. Aztán ugye ő is kap egy kérdést, mire láthatóan elkomorodik.* - Nem hiszek Istenben *feleli röviden, egyértelműen érzékeltetve, hogy nem szeretné tovább ragozni a témát. Talán érthető a filozófiája, talán megérthető, hogy neki egyszerűbb egész egyszerűen nem hinni az egészben, mint elfogadni azt, hogy Ő létezik, és hagyta megtörténni mindazt, amin ő keresztülment... Nem. Ő inkább nem hisz Istenben, minthogy elhiggye, hogy ilyen kegyetlen.*
Vendég- Vendég
*A zongora után a másik kedvenc hangszere a másiknak a hegedű, brácsa, cselló és a nagybőgő és a dob. Ezek azok a hangzások, amik nem maradhatnak el az ember életében és természetesen az opera és a színház is lehet egy alapműveltség. Ugye ez Briannek a megfelelő hangszer kedvelésének a sorrendje viszont szerzőkből sem mindig válogat. Hangulatától függ, hogy ő mit hallgat. Jelenleg rock nap van és az most tökéletesen megnyugtatja. Teljesen belegondol, hogy ő mennyit változott és soha nem volt ideges alkat. Nem keveredett bajba max ha a tesójánál kicsit szervezkedett a háta mögött mint most khm..* - Ja, hogy.. Írország, Shannon városából származok. Szép hely egyébként, bár eljönni abból a közegből furcsa volt elsőre. Neked?*Kérdezz vissza, majd ugye megkapja a megfelelő választ Istenre és bólint egyet. Nem is fogja ezzel faggatni a másikat, és nem is erőlteti.*-Qarinba is érdemes majd elmenni egyszer, majd ha lesz kedved. Nem szeretnélek nyaggatni, de akkor is legalább egyszer mindenképp menj el.*Nem bírja ki, hogy ne nyagassa a másikat, de ha rászólnak úgy is befogja.*.
Yan Antonov- .::Diák::.
*Yan igazából minden hangszert szeret, noha a vonós eszközök soha nem szerepeltek a kedvencei között. De ettől függetlenül azzal sincs semmi baja. Egyébként most még gitáron tanulgat a billentyűzés mellett, némi segítséggel az öccsétől.* - Biztos szép lehet *bólint a válaszra.* - Én Bulgáriából. Most mondhatnám, hogy a kúriám Byala közelében van, de erősen kétlem, hogy sokat mondana a név. Még a bolgárok közül sem sokan tudják, hogy hol van. A lényeg, hogy a román határhoz van a legközelebb *magyarázza el a tőle telhető legrövidebben. Arra, hogy egész pontosan hol született, meg hol élt, aztán hol tanult, hol töltötte az elmúlt hónapokat... Inkább nem tér ki. Az már túl bonyolult lenne. Elég annyit tudni, hogy Bulgária, meg hogy hol a kúriája.* - Egyébként nekem is elég furcsa itt... Jóval hidegebb van, mint az én országomban. Ilyen szempontból szerintem neked azért könnyebb megszokni itt *mosolyodik el halványan. Hát igen, kezdi végre érteni, miért volt Kamennek mindig olyan melege, miután hosszú ideig volt távol Bulgáriából. Persze néhány napokra járt már Londonban, de leginkább nyáron, így hát annyira nem érezte meg az éghajlatkülönbséget. Aztán ugye szóba kerül a vallás, amin sokáig nem tudnak elidőzni, ugyanis Yan viszonylag gyorsan ugorja a témát. A qarinos dologra csak bólint, majd Brian válla fölött elpillant valahová. Pillanatokon belül egy női hang szólal meg a másik srác mögött.* - Zárnék, emberek, szóval irány kifelé. Még a vacsorát is lekésitek, ha sokáig itt dekkoltok. Azt kiveszed? *vonja fel a szemöldökét Gwen, a fekete hajú fiú kezében lévő könyv irányába bök. Yan csak bólint, majd Brianre pillant, és feláll, követve a nőt a főasztalhoz. Aztán Gwendolyn rövid úton kitessékeli őket, így hát Yan megkérdezi Briant, hogy vele tart-e az étkezőbe, majd a választól függően vagy elköszön, vagy a félvérrel együtt indul a földszint felé.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*A nagy ajtó kinyílik, és az Angyal fiú lép be rajta elég elegánsan. Nos igen, régen lehetett hallani felőle, de épp elutazott most pedig égnek zselézett hajjal, sötétkék selyeminggel, amin felül két gomb ki van gombolva, fekete nadrágban, fekete nyakkendőben, fekete cipőben, a hóna alatt egy fekete aktatáskával, és zsebre vágott kézzel néz körbe, a könyvtárosnak egy bólintással köszönve indul el nyakkendőjét kicsit meglazítva a nyakán, hogy felkutasson pár számára fontos dolgot. Megáll a könyvespolc előtt, a szemével keresgélni kezd és igyekszik elnyomni egy ásítást.* ~ Miért nekem kell ezzel foglalkoznom? ~ *Teszi fel a kérdést magának már sokadszorra és három könyvet is leszed, keres egy asztalt és oda leülve lapozgatni kezdi az egyiket. Az egyik lapozásnál valahogy a lap széle megkarcolja az ujját és a vére a könyv lapjára is csöppen.* - Francba... *Mondja és lenyalja az ujjáról a vért.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*Gwen éppenséggel felettébb unja magát: a lábát keresztbe tette, előtte az asztalon pedig két kis vérlényecske gyilkolja egymást, ő meg szurkol nekik. Nem mondható éppen túlöltözöttnek, ami a viszonylag meleg könyvtárban és ebben az időben nem éppen meglepő: csak egy vékony, fekete-vörös ruha van rajta, egy fekete szandállal, meg a szokásos ékszereivel. Az biztos, hogy az alakját gyönyörűen kiemeli. A belépő Etienne-t köszönti, majd kritikus tekintettel végigméri, majd a figyelmét ismét a lényecskéire fordítja. Amikor meghallja a fiú hangját, és megérzi az ismeretlen vér illatát, mérgesen szusszant egyet, és felpattan. Pillanatokon belül már a srác felett áll, szemrehányóan meredve rá.* - Nézd, én a vért is imádom, meg a könyveket is, de utálom, ha a két kedvencemet összekeverik. Add a kezet *nyújtja a tenyerét, közben pedig a másik kezének egy könnyed mozdulatával eltünteti a vérfoltot a kötetről. Egy könyvet bemocskolni az olyan... Az olyan, mint meggyalázni egy ereklyét, legalábbis szerinte.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Mikor a nő megszólal felette, csak felnéz rá és megrázza a fejét.* - Gyorsan gyógyulok, meg ez semmi. *Céloz a kezére, amin már nem is látszik a seb. Nos igen, néha jól tud jönni, hogy Angyal vér csörgedezik az ereiben.* - És tényleg nagyon sajnálom, nem direkt csináltam, azt elhiheti. *Néz sajnálkozva a nő szemébe, majd kicsit megköszörüli a torkát.* - Amúgy szabad megjegyeznem milyen jól néz ki ma? *Áll fel és ha a nő engedi, akkor kezet csókol. Hát igen, tényleg nem változott semmit. Persze arra is felkészül, hogy esetleg falhoz kenik ezért a megszólalásáért, de hát ez ő. Kedve meg nincs változtatni ezen.* - Ó elnézést, remélem nem voltam modortalan. *Fúj visszavonulót, ha esetleg azt látná a nőn, hogy nem épp szívleli a szavait.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Csodás *biccent, kissé még morcosan. Arra, hogy nem direkt csinálta, halkan felkuncog.* - Elég szerencsétlen lehetsz, ha még egy papírlappal is képes vagy megvágni magad *jegyzi meg cinikusan, de vidám csillogással a szemében. Hagyja, hogy kezet csókoljanak neki, az utolsó mondatra pedig felnevet.* - Nekem nincs vele problémám, bár Sammy kinyírna *vigyorog, kivillanó vámpírfogakkal.* - Meg aztán egy pár évvel idősebb vagyok nálad *kacsint. Aztán megperdül, és felkiált.* - Vigyázzatok a holmijaimra! *Ez egyértelműen a még mindig hadakozó vérlényecskéknek szólt, akik erre abbahagyják a küzdelmet, és elhelyezkednek Gwen asztalán, árgus szemekkel figyelve az esetleges betolakodókat.* - Szóval, mi után kutatsz ilyen szorgosan? *kíváncsiskodik Gwendolyn. Hiába, ha egyszer jó napja van és elkezd beszélgetni valakivel, akkor nem túl nagy a valószínűsége, hogy az illető egyhamar megszabadul tőle. De hát ki akarna megszabadulni egy ilyen kis tündértől? Mármint a világ kilencvenkilenc százalékán kívül? Szóval a lényeg, hogy Etie egy darabig most lemondhat a kutatásról, meg úgy általában a nyugalomról, és kénytelen lesz elviselni Gwen nyaggatását.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Különösebben nem figyel a szerencsétlen megjegyzésre, érti ő a viccet, meg hát hallotta már ezt párszor.* - Ugyan miért? *Kérdez rá, érdekelné őt.* - Ugyan, hol számít a kor? *Vigyorog a fiú. Végül is, udvarolni csak szabad. Meg hát kimondta, hogy ő ezt komolyan is gondolja. Egyelőre amúgy is foglalt, szimplán szabadon élik a kapcsolatukat.* - Amúgy gyönyörű a mosolya. Nem ártana többször mosolyogni. *Néz kicsit félredöntött fejjel. Tényleg így gondolja. Amúgy meg tudja, hogy a nő vámpír, így nem lepődik meg, mikor annak kivillannak a fogai.* - Csak egy kis családi dolog. Anyám parancsba adta, hogy ha már itt vagyok, akkor töltsem hasznosan az időt, és nézzek már utána pár dolognak az Angyalokról. * ~ Bár lehet ez ügyben inkább Marint kéne felkeresnem, ő elég öreg, biztos tudna minden kérdésemre felelni. ~ *Gondolja, és egy mosoly kúszik az arcára, amit siet elrejteni. Na igen, Marin megölné, ha megtudná, hogy öregnek lett nevezve.* - Amúgy nem unja, hogy egész nap itt kel ücsörögnie? *Kérdi Gwent a fiú, és vigyorogni kezd. Jó ötlete támadt.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
- Mert diák vagy *kuncog fel. A korra megforgatja a szemét.* - Az személytől függ. Nekem például semmit *kacsint. Khm. Valakit mintha nem érdekelne különösebben az igazgató... Végül is mikor foglalkozott Gwen utoljára Sam véleményével? Mármint azon kívül, amikor megjelent éjszaka a szobájában, és addig nem hagyta pihenni, amíg bele nem egyezett, hogy eljön a Fyronba könyvtárosnak... Akkor sajnos nem tudta figyelmen kívül hagyni. Arra, hogy szép a mosolya, vállat von.* - Köszi. Általában azért nem villogtatom, mert hébe-hóba páran megijednek a szemfogaimtól *nevet fel. Eléggé egyértelmű, hogy őt ez nem szokta annyira zavarni: Gwen imád vámpír lenni. El sem tudná képzelni az életét másképpen.* - Értem. Hát, ez esetben érdemes lenne megkeresned a suli pszichológusát, úgy tudom, ő angyal. Ja, meg ott van Perathon úrnő is, bár ő lehet nem olyan készséges... Igazából még egyszer sem beszélgettem vele. Sammy-t is megkérdezhetnéd, mert nagyon sokat tud az angyalokról, de lehet, hogy tőle némileg negatív visszajelzést kapsz majd. Öhm... Azt hiszem, ennyi *von vállat, aztán elkezdi nézegetni a könyveket.* - Viszont köteteket még tudnék ajánlani, mert ezek közül egy-kettő nem éppen a legjobb. Főleg, hogyha részletekre vagy kíváncsi, mert ez itt *emeli fel az egyik könyvet* - csak a legalapvetőbb dolgokat tartalmazza. *Valaki mintha kissé belelendült volna a nagy segítési lázba. Aztán megkérdezik, hogy nem unja-e magát, mire szusszant.* - Hogyne unnám? Főleg, amikor ilyen üres minden. Aztán sajnos arról is le kellett szoknom, hogy ellógom a munkaidőt, szóval kénytelen vagyok itt dekkolni. Ez van *húzza el a száját. Igazából már kezdi megszokni, hogy állandóan idebent ücsörög, és már el is kezdte válogatni a nyilvántartásból, hogy miket akar elolvasni, legrosszabb esetben - mint például most - meg vérlényecskékkel szórakozik, azokat ugrasztja egymásnak, és így tovább, szóval azért elfoglalja magát. Legalábbis próbálkozik.* - Gyanús a vigyorod *vonja fel a szemöldökét, de közben szélesen mosolyog. Kíváncsi, mi járhat a srác fejében...*
Etienne Marceau- .::Diák::.
- Amit nem tud, az nem fáj neki. Nem igaz? *Kacsint Gwenre és csak kuncog. Nos igen, cseppet sem változott, meg hát elemében van a srác. Mikor Gwen kacsint csak vigyorog. Egyre jobban kedveli ezt a nőt. Persze nem úgy, hanem szimplán, mint személyiséget.* - Véres gyönyör. *Vigyorog.* - De hát szerintem az iskolában már megszokhatták az ilyet. *Hisz mennyi féle-fajta lény van itt. Ember, vámpír, angyal, lidérc, talán nem kell félteni őket.* - Ja, Marint. Gondoltam rá, de mostanában mindig akad valami dolga. De hogy mi... *Forgatja a szemét, mivel Marint se gyakran keresik fel. Nem egyszer panaszkodott már Etienek is, hogy mi értelme van így itt lennie.* - Szerintem az igazgatókat inkább hanyagolom. Akkor már inkább fél napig kutatom Marint. Bár Lord Sammael véleményére azért kíváncsi lennék. *Morfondírozik el. Vajon mit gondolhat egy Lidérc?* - Látom értesz ehhez. Szívesen meghallgatnám a tanácsaidat. *Mosolyog a fiú.* - Miért? Lord Sammael mindig ellenőriz? *Érdeklődik.* - Szerintem meg lehetne oldani, hogy megléphess egy kis időre. *Mosolyog kissé sunyin.* - Vagy esetleg te hoznád ide a dolgokat. *Hogy mire gondol pontosan? Nos, az legyen egyenlőre mindegy.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*A srác első szavaira csak felkuncog. Egyébként körül-belül nulla százalékig veszi komolyan az angyal udvarlását, szóval tudna mit mondani Sammynek. Meg egyébként is... A férfinek igazából nincs fogása rajta, mert az egyetlen indok, amiért itt van, az a lidérc kérése, szóval azt sem bánná különösebben, ha kiraknák. Megtalálná a helyét a világban, ahogy az elmúlt ezer év során is... Gwent amúgy érdekes módon egész sokan kedvelik, ahhoz képest, amekkora pszichopata tud lenni. Igaz, hogy azt még úgy igazán csak Sam, Illa meg Destiny tapasztalták, szóval... Még nem ismerik kellően a vámpírt.* - Biztos előled bujkál *kacsint a srácra. Arra, hogy Etie éppen Lord Sammael véleményére kíváncsi, csak felhorkant.* - Pont az Angyalvadász véleménye érdekel a fajodról? Azt hiszem, azt én is el tudnám mondani. Pont a vadászat során ismerkedtem meg vele... Lehet, hogy azóta már némileg csillapodtak az indulatai, de akkoriban teljes szívéből gyűlölte az angyalokat. Volt szerencsém párszor végighallgatni... Ha gondolod, elmondhatom *von vállat. Hát, igen, Sam - régi - alapvető véleményével kellően tisztában van. Régóta ismeri már a férfit, és meglehetősen jól. Igaz, az a Sammael, aki elhívta az iskolába, nem teljesen ugyan az, mint az, akit a nagy Vadászként tartanak számon, de a régebbi, és sokáig érvényes véleményét azt tényleg fejből el tudja mondani a pasas szavaival.* - A könyvekhez? Még szép, az a dolgom. Meg aztán ezeknek már úgy a nyolcvan százalékát olvastam, és az ötven százalékát fejből tudom... Könyvtárosként muszáj *vonja meg ismét a vállát.* - Nem, csak tudod kezd benépesülni az Akadémia, aztán nagyon feltűnő, ha sokan nem jutna könyvhöz... Bár azért néha meglógok *nevet fel. Aztán körbepillantva megállapítja, hogy ma még a törzsvendég Gabe sincs itt, szóval lényegében akár le is léphetne.* - Igazad lehet... Főleg, hogy ma nagy az üresedés. *A következő mondatra kíváncsian felvonja a szemöldökét.* - Mire gondolsz? *kérdezi. Egyébként komolyan tényleg nem érdekli a srác. Amolyan unaloműzőnek tökéletes, meg aztán alapvetően jó fejnek tűnik. Kicsit emlékezteti... Erre a gondolatra halványan megrázza a fejét, és inkább ismét az angyalra koncentrál. Akinek így jobban belegondolva még nem is tudja a nevét...*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Nos, őt se különösebben érdekli a nő, de ha már itt van, adatik a társaság egy nő személyében, hát akkor már miért ne? Amúgy neki sem jelentene különösebb problémát ha kirúgnák, hisz ő anyja parancsára van itt. Max ha kirúgják, akkor nem megy haza pár hónapig, évig, Amerikában amúgy is megvan már a bárja. Oda szívesen kiköltözik.* - Kétlem, lassan inkább én bujkálok előle... *Rázza meg a fejét kuncogva. Hát igen, azért nem egyszer tud az idegeire menni, ha ép dolga van, ő meg csak beront és nyavalyogni kezd a munkájáról.* - Hát figyeld, ő biztos sok mindent tud rólunk, meg hát ő legalább az Angyalok sötét oldalát is biztosan ismeri. És szívesen meghallgatnám. *Bólint és valamivel komolyabb lett. Még a végén lesz valami ebből a feladatból...* - Az jó. Valamikor, ha több időm lesz, szívesen meghallgatok, de vigyázz, mert ellenőrzöm. *Kacsint Gwenre. Persze nagy valószínűséggel erre nem lesz gond, mivel kétli, hogy Gwennel később bármikor is összefutna, de hát még fene tudja.* - Hát, ha átlagosan is ennyire népes ez a hely, szerintem nem nagyon tűnne fel a hiányod. *Néz körbe és csak mosolyog. Nos igen, szeret kicsit kötözködni.* - Na látod. *Kacsint rá a könyvtárosra és csak nevet.* - Nem tudom tilos-e - bár szinte biztos, hogy igen -, de mit szólnál hozzá ha kisebb bulit csapnál itt? Könyvtári buli, nem is lenne olyan rossz szerintem. *Vigyorog és a lelki szemei előtt látja, ahogy a Marceau család szépen felállítja a kis bandát, Gis gitározhatna, Alex énekel, Etie dobol. Khm. Nos igen, kissé túlságosan is jó kedve van.* - Lehet le is tudnám ezt beszélni pár emberrel, hogy álljon össze a kis családi banda... *Morog maga elé.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*A marinos dologra csak felnevet. Ő mondjuk még nem találkozott vele, de így Etienne-en keresztül határozottan szimpatikus alaknak tűnik, szóval lehet, hogy majd egyszer megkeresi... Amikor éppen nem a könyvtárban poshad. Aztán az angyalokra és Samre terelődik a szó, mire vállat von.* - Akkor majd kérdezd meg. Az alapvető véleménye egyébként az a fajodról, hogy beképzelt, magukat mindenkinél feljebb valónak tartó mocskos szárnyasok vagytok, akik kihasználják Isten kegyeit, és így gyilkolnak más fajokat az ő nevében. Vagyis ez volt a véleménye, amikor legutóbb ilyesmiről beszélgettem vele. Azóta lehet, hogy változott már valamennyit, de ez az, amit én tudok *von vállat.* - Az én véleményemet meg ne kérdezd, mert nekem teljesen mindegy, ki milyen fajú. Na jó, talán a vámpírokat jobban, a farkasokat meg kevésbé kedvelem, de ennyi. Továbbiakért érdeklődj Sammynél *zárja le a témát. Aztán arra, hogy a srác ellenőrzi, felnevet.* - Ne hidd, hogy hibán kapnál *vigyorog. A helyzet az, hogy tényleg nem blöffölt. Világ életében két dolgot imádott mindennél jobban: a könyveket és a vért. Tök praktikus, hogy vámpír lett belőle...* - Általában azért meglepően sokan vannak errefelé, a fyronosok visszaadták a hitemet a mai fiatalságban *sóhajt dramatikusan, majd felkuncog. A bulira viszont eléggé húzza a száját.* - Bocs, de nem tetszik az ötlet. A könyvtár szent *jelenti ki határozottan. Hiába, Gwen azt soha nem fogja megengedni, hogy meggyalázzák a felségterületét...*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Nos, nem biztos, hogy Gwennek az lesz, persze ez attól függ, hogy épp milyen kedvében kapja el Marint. Mostanában kissé rosszabb a hangulata, megkomolyodott, Etienne is csak nézett, mikor így toppant be hozzá. Lehet neki is gondjai vannak...* - Igen, néhányra mondjuk igaz is. *Gondolkozik el.* - De nem mindre, szerintem nem túl gyakori az ilyen, persze én nem túl sok Angyalt ismerek, csak párat. *Rántja meg a vállát. Őt különösebben annyira nem is érdeklik az Angyalok. Nincs baja azzal, hogy Angyal, de úgy annyira nem illik rá ez a szerep. Nem az a jótét lélek, aki bárkin segítene, ő inkább Ember, mint Angyal lelkileg. Látszik, hogy embernek lett nevelve, nem angyalnak. De ez van, nem választhat. A következőkre csak vigyorog, elhiszi, hogy a vámpír nő nem tévedne. Nem hiába vámpír, biztos jó a memóriája.* - Hát igen, én is szeretek olvasni, de én jobb szeretem megvenni a könyvet, nem pedig lejárkálni a könyvtárba. Úgy biztosan az enyém, ha csak kell, kezembe veszem. *Mondja el a saját álláspontját.* - Oké, bocs, de így már csak az marad, hogy megszökj. *Néz a vámpírra, és ha azt érdekelné, ő szívesen lelépne vele. Úgy sincs kedve most ezt írogatni, majd visszajön máskor és megcsinálja.*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*Gondjai, azok mindenkinek vannak. Sajnos ilyen az élet...* - Tapasztalataim szerint egy fajról sem lehet egyenesen kimondani, hogy mégis milyenek. A helyzet az, hogy személyenként és életenként változó. Nem találkoztam még olyan lidérccel, aki ne okkal ne szerette volna az angyalokat, de sok olyan angyallal futottam már össze, akinek semmi baja nem volt a lidércekkel, sőt. Az egész skatulyázás egy hatalmas hülyeség. Ezt már csak Sammy kemény koponyájába kell beleverni *szusszant egyet a nő. Még szerencse, hogy a férfi nem tudja, hogy valaki így beszél róla egy diáknak... Meg is fojtaná a vámpírt. De hiába, ő sem láthat be mindenhova, szóval ez van. Az mondjuk kissé meglepi, hogy a srác angyalként nem ismer túl sok lényt a fajából, de nem kérdez rá. Ő spec imádja a vámpírokat, meg is őrülne, ha nem lenne a közelében pár. Most például az egyik sylorinás keltette fel a figyelmét...* - Ezért jó könyvtárosnak lenni, mert így elvben ez a sok szépség mind az enyém *nevet fel.* - Ez az egyetlen, amivel hasznosan elüthetem itt az időt: az olvasás. *A gond csak az, hogy egyszer majd elfogynak a könyvek...* - Semmi gond. És valóban. Esetleg arra célzol, hogy szökjek meg veled? *kérdezi kuncogva. Ahhoz képest, hogy ezer éves, elég könnyen képes úgy viselkedni, mint egy kis csitri. De hiába, a lelke mélyén még mindig egy tizenkilenc éves, vagány lány, nem sikerült kimondottan bölccsé válnia. Legalábbis ritkán használja az összeszedett bölcsességet...*
Similar topics
» Könyvtár