*Jó dolog, hogy a másik még bír gondolkozni, mert a lány már teljesen elvesztette az irányítást az agya felett. Az angyalian pislogásra csak halványan elmosolyodik, és úgy felel a fiúnak.* - Értem, tehát ez az jelenti, hogy nekem sokkal durvább a fikázásom. Én azt mondanám, hogy csodálom, hogy nem törik ketté a kezedben a ceruza, ahogy tartod, ahogy vonalakat húzol vele. Hogy merészeled azt a firkát rajznak nevezni, és előbb veszek meg egy Picasso festményt, minthogy kiállítassam, vagy megvegyem a krikszkrakszaidat. Azt hiszem, le kellene szoknom a merő gúnnyal, cinizmussal és szarkazmussal tarkított beszédről *ráncolja össze a homlokát, durcásan lebiggyeszti az ajkait, és arra gondol, hogy igen, eléggé nagydumás tud lenni, és erről tényleg le kéne szoknia. De Márk nemigen hagyja azon gondolkozni, hogy mit rontott el, hiszen pár pillanat alatt zavarba hozza a lányt, aki elkapja róla a tekintetét. Valóban olyanok, mint a gyerekek, annyira félénkek, zavartak, hogy szinte már fájdalmas a szerencsétlen aranyosságuk. És ez a két nagy gyerek most itt ül a raktárban, és a beszélgetésük témája szép lassan megváltozik a sakk-tábláról a találkozóra.*- 10 és 11 között megfelel? Egyébként nem gond, ha elalszol. Meg tudom érteni, hiszen Darius biztosan kifáraszt. Én meg türelmes vagyok, szóval, ha késnél, nem fogom leharapni a fejed *nevet a fiúval, és közben egy őszinte, boldog mosoly ül az arcán. Ez a mosoly talán eddig csak Milan Wouters-nek mutatta meg magát, mert a lánynak nem szokása ilyen gyengéd érzelmeket kimutatni mások felé, sőt sokszor még a szerettei felé sem mutat semmilyen érzést. Egyébként a hisztizésen már csak nevetni tud, a becenévre meg elmosolyodik, és szkeptikusan felvonja a szemöldökét.* - Valahogy sejtettem. Nem is tudom honnan, de sejtettem… *jegyzi meg csipkelődve a nyelvöltésre meg elvigyorodik, és a Loielje szavait idézve beszól a másiknak. *- Ha sokáig öltögeted a nyelved, akkor számolj azzal, hogy elkapom! *fenyegetőzik játékosan, hiszen Milan hányszor mondta ezt már neki! De érdekes módon eddig egyszer sem tette meg… Talán jobb is. A Márk által ráaggatott jelzőre a lidérclány ártatlanul pislog és kuncog, majd megvonja a vállát.* - Tagadtam én, hogy makacs lennék? *tesz fel egy költői kérdés, hiszen nem szokása letagadni azt a tulajdonságát, ami egy öszvérben is megtalálható. Sőt, egyik tulajdonságát sem szokta letagadni, tisztában van a jellemével. Végül a makacsságot sem taglalják sokáig, mert áttérnek a csók okozta érzésekre, és halványan mosolyog a másikra.* - És szeretnél boldog lenni? *kérdi angyalian mosolyogva, majd az ujjait Márk kezére kulcsolja, és ezzel egy időben feltekint a másikra. Így ül némán, és bámulja a fiút, hiszen tudja, hogy itt senki nem keresné őket. A menekülés pedig… Ha valaki megpróbált volna rámászni, akkor a Rontásűző lány nem elmenekült volna, hanem agyonverte volna az illetőt. Szóval jelentősen megváltozott a lány, azok után pláne, hogy mert kezdeményezni. Utána neki dönti a homlokát a másikénak, és úgy tekint a fiúra, és Márk megnyilvánulására hangosan felnevet, és elhúzódik a másiktól. * - Hülye! *kacagja a lány, Márk ölébe dől, mint egy homokzsák. A sylorinásnak kifejezetten jól megy Naomi megnevettetése, pedig az a csajnál nagy szó, hogyha tud valaki más poénján nevetni. * - Érdekes, én még mindig hallok benne hibát *csipkelődik elvileg még mindig a fiú ölében, és diadalmasan vigyorogva hallgatja a syles szavait.* - Azt hiszem nyertem. Anyanyelveim: német, holland, francia. Ezenkívül anyanyelvi szinten: rétoromán, orosz, angol, román, görög, magyar, olasz, latin, és spanyol. Plusz most tanulok lengyelül és japánul. Szóval azt hiszem még mindig jobban értek a nyelvekhez, drágám *pislog fel a másikra, majd mikor eljutott az agyáig, hogy mit mondott, akkor elpirul, és a szájára tapasztja a kezét.* ~ Miket beszélek?! Teljesen meggárgyultam… *morogja magában, majd a japán szavakra felvonja a szemöldökét, és elhúzza a száját.* - Hé! Nem ér! Én csak tanulom a nyelvet, és jóformán annyit értek, hogy „te vagy”. Szóval mit mondtál, Máárk? *fonja össze durcásan a karjait, és tovább nézi a srácot. Addig úgysem nyugszik el, amíg meg nem tudja a mondat jelentését. Különös a sors, hogy két nyelvzsenit hozott össze, mert a lány annyit utazott már, hogy volt ideje tanulni, sőt egyik főcélja, hogy Európa összes nyelvén beszéljen. Ha pedig tudna a Sylorinás terveiről, akkor finanszírozná az útját, vagy ha kell, akkor segítene a családjának, hiszen neki rengeteg pénze van, de nem tudja mire költeni. Sőt, ha tudná ragaszkodna hozzá, hogy segíthessen és borzasztóan szégyellné magát, hogy ő gyerekkorában mindent megkapott, és sose kellett komoly anyagi gondokkal küszködniük, de ez főként az apja pénzforgatása miatt van így, mert Cornelis nagyon jól bánt a pénzzel. Szóval miután Naomi egyedül maradt, a klán felbomlott így a nyakán maradt az a sok pénz, amivel nem tud mit kezdeni. Sokszor megfordult már a fejében, hogy elosztogatja, de végül Pieter meg Kilian mindig lebeszélték róla, de a lány még mindig dolgozik a megoldáson. Végül ismét elterelik a gondolatait, és felszusszant, mikor említik, hogy összekaptak azzal az idióta vérfarkassal. Felül, a két kezével megérinti a fiú arcát, és a szemeibe néz.* - Örülnék neki, ha nem balhéznál azzal a szerencsétlennel. Nem éri meg, egyébként meg csak lesz valaki, aki lerúgja a magas lóról, de az nem te leszel, Márk. Ne törődj vele, csak egy kis hülye, aki azt hiszi, hogy övé a világ. Viszont örülnék neki, ha nem hallanám, hogy verekedsz, mert a végén Darius téged is éjszakára fog marasztalni *magyarázza a másiknak, majd megpuszilja az arcát, és csóválja a fejét.* - Lehetetlen alak, egyébként Alexet ne akard ismerni *suttogja halkan, majd a magas labdára felröhög.* - Jó, de… De az más, mert én azért vagyok zavarban, mert soha nem volt velem ilyen, ti meg folyton össze-visszabeszéltek *támad vissza védekezésképp, majd a problémás részekre elvörösödik, és elfordul. A testcsere alkalmával kiderült, hogy mennyire ódzkodik ettől az egésztől. Vagyis hát nagyon zavarban volt, hiszen a legjobb haverja testébe került. Szóval, ha Márknak van esze, akkor leeshet neki, hogy a cameosost az ilyen dolgok eléggé zavarba tudják hozni.* - Szabadság, egyenlőség, testvériség *mosolyodik el, s miután sikerült lenyugodnia, megpuszilja a másikat. Amikor ő is puszit kap csak lehunyja a szemét, és hagyja, hogy kialakuljon az a bizsergő érzés, ahol a másik ajka hozzáér a bőréhez. Utána pedig eljutunk végre addig, ahol már magukról mesélnek, és valóban, nem tud sokat a másikról, de Márk se tud sok mindent Naomiról. Majd az idő elteltével talán megnyílnak egymásnak. Talán képesek lesznek annyira megnyílni, hogy elmondják egymásnak a titkaikat.* - És az elmebeteg Rontásűzők? A kettő nem üti ki egymást? *kuncog fel halkan, majd mikor Dominikról beszélnek, akkor csak mosolyog.* - Nyugodj meg, alap dolog, hogy megismerem a barátodat. Meg, ha nem hozza rám a szívbajt, akkor szerintem jól kifogunk jönni *nevet fel, és viszonozza Márk pillantásait. Ő sem akar elmenni, nem akar visszacsöppeni abba a világba, ahol annyian utálják. Egyszerűen most annyira tökéletesnek tűnik, hogy itt ülnek ketten, egymaguk és beszélgetnek, hogy nem is tudna más időtöltést. Egyébként hagyja magát lerajzolni, bár kicsit feszélyezve érezné magát, hiszen sose állt modellt, de egy idő után belenyugodna.* - Még korán van, amikor eljöttem, akkor hajnali négy körül volt, szóval ráérünk *magyaráz halkan a dariusos dologra, majd az alvásos dologra biccent. Amikor átkarolják, akkor a fiúra pillant, és ha az hagyja, akkor megint szájon csókolja. Ha ez megtörtént, akkor megint megremeg, ismét egekben a pulzusa, a szíve vadul kalapál a mellkasában, és egyre szaporábban veszi a levegőt. A teste úgy lángol mintha lázas lenne, majd mikor eltávolodik a fiútól, akkor az ajkába harap, majd átkarolja a srác nyakát, és a fülébe suttog.* - Sajnálom, de még egyszer érezni akartam, hogy ez nem álom *súgja halkan, remegő hanggal. A vérében száguld az adrenalin és a mámor keveréke, ő pedig mint valami függő folyton újabb és újabb utánpótlásért kiált. * ~ Azt hiszem… Tényleg szeretem *vörösödik el magában, és bár nem tudja pontosan, de szép lassan kezd körvonalazódni benne ennek a furcsa érzésnek a jelentése.*
by 
