*Oh jeee…. Hétvégén, mindenképen kellene a sátor, de azt hiszem, gyorsan lerohanok megvenni a sátorozás előtt. Írtam Dominiknak, hogy találkozzunk a főtéren és lehetőleg ne essen baja. Azt, hogy mi történt velem érzelmileg nem tudom. Olyan furcsa vagyok, és olyan más vagyok. Mindig gondoltam, hogy lesz valaki az életemben, de én és az érzelem két külön vlág. Egy olyan valakire kell, vigyázzak, aki nekem fontos. Még pedig Dominik olyan, mint egy nagy gyerek. Szóval muszáj nekem mindent megcsinálnom. Most kezdődik az óra pláne. Nagy léptekkel haladok az első áruházba és a nő meglepődik nem tom miért. Aztán kijövök és indulok a főtér felé, hogy megvárjam a barátomat. Nagy hátizsák van rajtam hiszen a szigetet tervezzük bejárni és felfedezni. Tankcsapdát kezdek közben hallgatni és ahogy nézem a gyerekeke ők is hamarosan elkezdenek iskolába járni. Vannak akik ugráló köteleznek és vannak akik bicikliznek. Régi szép idők. El is mosolyodom rajta.*
2 posters
Sátorozás a szigeten Márk és Dominik kisebb nyaralása
Nyilas Dominik- .::Diák::.
*Jókedvűen ugrálok a főtér irányába, hátamon egy viszonylag kicsi táskával. Úgy döntöttem, kényelmetlen lenne nagyobbat hozni, úgyhogy bevetettem egy tértágító bűbájt. Mondjuk amúgy sincs annyira sok holmim, csak a legfontosabbakat hoztam, így nem is olyan borzalmasan nehéz. Amikor meglátom Márkot, széles vigyor ül ki az arcomra, és futni meg integetni kezdek.* - Mááááááááááárk! *kiabálom vidáman, majd amikor odaérek, azonnal a srác nyakába borulok. Ő persze már megszokta a folyamatos fizikai érintésre való kényszeremet, úgyhogy valószínűnek tartom, hogy nem fog különösebben meglepődni. Szóval jó alaposan megölelgetem, mert muszáj hozzáérnem, ameddig csak engedi, majd elengedem, és izgatottan rávigyorgok.* - Naaaaaaaaaaaaaaa, akkor megvan minden? *kérdezem, és szinte meg sem várva a választ, szövegelni kezdek.* - Annnnnnnyira örülök neki, hogy eljövüüüünk! Tök jó lesz, egy teljes hét kettesben, ráááááadásul megismerjük a szigetet is, és és és nagyon kíváááncsi vagyok, hogy fogunk-e látni olyaaaan érdekes izéket, meg állatokat, meg növényeket, meeeeeg van valami folyóóó is, annak a partján akarok éjszakázni legalább egyszer, ééééés fára is fogok mászni, haaa tetszik, ha nem! *nevetek fel jókedvűen.* - Megyüüüüüünk? *nyüsszentem még nagy, aranyos szemeket meresztve Blackre, aztán ha minden igaz, lassan el is indulunk valamerre.*
Zentai Márk- .::Diák::.
*Ahogy elgondolkodik a fiú lehet beszélnie kellene Isobellel, de igazság szerint nem fogja elmondani Dominiknak, mert tudja jól azt, hogy mit gondol erről a barátja. Különben is Márk nem olyan alak aki visszatáncol inkább az a fajta aki igyekszik minél rugalmasabban élni a világát.. A zentai föld mindenki számára szabad aki bepillantást nyerhet. Egyébként is most az a terv, hogy Domival együtt legyenek amikor meglátja barátját elmosolyodik.* - Igen meg van bocsi azt hittem elhoztam a sátrunkat amit még anyával vettem tudod a 7 személyest. Aztán sikerült vennem egy sokkal kisebbet. 4 személyest szóval a cuccunk bőven elfér. Kaja van, de ha gondolod beülhetünk még valahova.*Mondja barátjának és átkarolja a nyakánál.* - Hé.. érdekes állatot rontásűző mellett biztosan fogsz látni hiszen azért én is kutakodok csak nem tudom mennyire leszek feltűnő a fényképező gépemmel. Szóval majd amit látunk lefotózunk. A sziget érdekes dolgot rejt szóval ne mászkálj el mellőlem.*Mondja barátjának bár úgysem fog csak azért figyelmezteti, mert vannak dolgok amiket még ő sem látott.* - Egyébként meg még sincsen meg minden szóval sátorozás után be kéne menni a könyves boltba. Kelleni fog néhány könyv.. bár alkimíából mindig is jó voltam legalább is amióta elkezdtem vele foglalkozni. Várod már a sulit?*Érdeklődik felőle és ő az aki ne várná? kíváncsi azért Márk is kik lesznek az új tanáraik.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
- Óóóóóóó, a négy személyes is simán elég lesz, sőőőőt, szerintem a két személyesben is elfértünk volnaaa, de ez így tééényleg kényelmesebb *vigyorgok boldogan. Mondjuk én tényleg nem fogok sok helyet foglalni, maximum ha éjszaka elkezdek álmodni, mert akkor valószínűleg a sátor másik végében fogok felébredni a sok mocorgástól.* - Ééén nem vagyok most éhes, meg nem is bírnééééék nyugton maradni addig, hogy egyek *nevetek fel. Nagyon bennem van már a mehetnék...* - Én meg hoztam rajztáblát, szóval én meg rajzolgatni fogoooooooooooooook! Ésésés akkor te fényképezed az állatokat, én meg növényeket rajzolgatok, mert az állatok neeeem biztos hogy elég ideig nyugton tudnak maradniiiii. Ésésés tudod, hogy nem fogok feleslegesen elmászkálni *pislogok Márkra a legaranyosabb kutyus szemeimmel, remélve, hogy meg fogom tudni hatni. Aztán persze más kérdés, hogy szerintem ő is nagyon jól tudja, hogy ha meglátok valamit, amit meg akarok nézni, akkor úgyis oda fogok menni, ő meg majd... úgyis jön utánam. * - Engem szerinteeeeem be se kéne engedni alkímiára *vigyorgok. Hát, tartok tőle, hogy a kapkodásommal és ügyetlenkedésemmel fel fogom robbantani a termet egyszer-kétszer...* - Peeeersze hogy várom! Az előző év is tök jóóóóó volt! *Aztán, mivel hirtelen nem nagyon van mondanivalóm, csak belekapaszkodok Márkba, így rákényszerítve, hogy tempósabban haladjunk a város széle felé.*