by - Rendben, rendben, nem vitázok veled *nevet fel végül.* - Maradjunk annyiban, hogy én tisztellek azért, aki vagy. Mert már az, aki vagy is éppen elég ahhoz, hogy fejet hajtsak előtte *szelídül végül mosolygásba a nevetése. Nem fogja győzködni a másikat, egyrészt mert annyira még nem is ismeri, másrészt meg azért, mert erősen sejti, hogy amaz úgysem fogadná el, akármit is mondana. Nem fogja feleslegesen jártatni a száját, főleg, mert akármeddig beszélnék is, nem valószínű, hogy meg tudnák győzni egymást, úgyhogy egyszerűbb, ha mindenki marad a maga elképzelése mellett. A bérences dologra adott reakción vidáman felnevet. Le sem tagadhatná, hogy nem kellett neki sok idő ahhoz, hogy igencsak megkedvelje a férfit. Aztán ugye megint ráterelődik a szó.* - És ezzel mindig is tisztában voltam *teszi hozzá az első mondathoz. A következő szavakra sóhajt egyet.* - Rendben, fejet hajtok a tapasztalataid előtt, a saját véleményemet pedig elfelejtem *néz komolyan Jesmonra.* - Igen, ritka, de létezik. És tudod, hogy szerintem ez mit jelent? Azt, hogy Lucifer messze nem mindenható. Nem ő a Mindenható. Valaki másnak sokkal nagyobb ereje van, mint neki, és beleszól abba is, amit ő próbál megteremteni. Egyébként is, mi másért házasodnának a démonok időnként angyalokkal? Ismert jelenség, nem tagadhatod le, hogy előfordul. Nem az az egyetlen lehetőségünk, hogy a világ szemete legyünk, és nem is vagyok hajlandó elfogadni, hogy ez lenne minden, amire a fajunk rendeltetve van. *Ahogyan beszél, kicsit kipirul az arca, szemeiben különleges, elragadó tűz gyullad, a hangjában pedig valami különleges, szívet megérintő ragaszkodás csendül meg. Eléggé egyértelmű, hogy Jesmon hiába vitázna, Beccát nem fogja tudni meggyőzni. Végül kifújja a levegőt, és megissza a maradék teáját. Hát, részéről a vita lezárva, bár nem sértődött meg Jesmonra, amit a következő megszólalással már igyekszik is egyértelművé tenni.* - Eléggé makacsul tudok ragaszkodni a véleményemhez időnként *mosolyog a férfire, bár valószínűleg egy eléggé egyértelmű tényt állapított meg...*
+8
Erik Norgen
Henrik Dahl
Barbara Decker
Lasse Fält
Elizabeth Cobb
Fredrik Laine
Horváth Réka
Lisa Deadwood
12 posters
Diem Carte
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*A kijelentésre már tényleg nem tud mit mondani, csak visszamosolyog. Hát igen, felesleges vitázni rajta. Úgysem jutnának semmire sem. Jól sejti Rebecca, Jesmont szinte lehetetlen lenne meggyőzni, pláne erről. Ha ő eldönt valamit, akkor amellett kitart, ezt semmi sem mutathatná jobban, minthogy képes volt egészen Luciferig elmenni az egyik ilyen döntése miatt. És Rebecca sem néz ki úgy, mint aki olyan könnyedén meggondolná magát. Így hát, jobb is, ha témát váltanak. Amúgy, ezt leszámítva (vagy talán éppen ezzel együtt), ő is határozottan megkedvelte a nőt. Vagy legalábbis azt veszi észre, hogy már hosszú órák óta itt ülnek, már éjfél is elmúlt, és ő úgy érzi, mintha csak percek teltek volna el. Elég ritkán van úgy, hogy így érez valaki iránt akit csak éppen most ismert meg. Aztán ugyebár következik a véleménnyilvánítás, amit Jesmon szinte feszült figyelemmel hallgat végig. Van benne valami, amit a nő mond. Valóban, az ő teóriája is valami hasonló a létezésére nézve. Egyáltalán nem sértődik meg, sőt, leginkább érdekesnek találja az eszmefuttatást. Ezt démon szájából így még sosem hallotta.* - Igen, értem, mire gondolsz. Ezen már én is elgondolkoztam. Talán tényleg így van. Talán mégis van egy célunk. Talán valaki pontosan rajtunk keresztül akarja bebizonyítani Lucifernek, hogy a hatalma igenis véges. Ha másra nem, talán erre még mi, a "szabálytalan" démonok is jók vagyunk. *Mosolyog vissza a nőre.* - Ez sosem baj. *Válaszol az utolsó mondatra. Ő is körülbelül ilyen. Majd pár másodpercig mintha... rajta felejtené a tekintetét, vagy valami hasonló. Minden esetre nem szólal meg egyhamar.* - Talán ideje lenne mennünk, nagyon későre jár. *Mondja végül, aztán ha a nő is beleegyezik, int a pincérnek és fizet, aztán felöltözik és valószínűleg együtt elindulnak vissza a kastélyba, ismét visszatérve az ártalmatlanabb témákra.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Esteron ma egy kis pihenésre vágyik. Valamiért az utóbbi időben kicsit több pihenésre. Azonban ez a mozgalmas nyár után egy picit érthető, hogy mostanság több pihenésre vágyik. Így most ezen a késői órán belép a kávéházba és egy asztalhoz ülve rendel egy hosszú fekete kávét és egy dobostorta szeletet. Majd miután a pincérnő kihozza. Elkezd eszegetni és a kávét szürcsölni, miközben a kávéházban levők viselkedését figyeli. Pszichológiát tanul most és emiatt érdekli a dolog. Vajon mennyit tud leolvasni az emberek arcáról. Szóval ha valaki ránézne azt látná, hogy nagyon el van. Egy kényelmes farmer és egy drapp póló van rajta egy cipzáros és kapucnis pulóverrel.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*A lány is itt üldögél a kávézóban, bár ő csak egy csalános teát szürcsölget, de azt már vagy fél órája. Az ideje java részét a telefonján tölti, épp Colinnal és Matt-tel beszélget. Elméletileg mind a ketten ide jönnek, hogy segítsék a lányt és megvédjék az esetleges támadásoktól. Bár mostanában kezd megnyugodni a lány, valahogy nem érzi veszélyben magát. Talán az nyújtott támaszt, hogy idejön a bátyja és az ikertestvére. Vagy az, hogy sikerült megismernie pár embert. Még maga sem tudja, de valahogy megnyugodott. Reméljük, hogy ez nem válik a lány kárára. Amúgy egy egyszerű öltözetben van, sötét kék farmer, fehér edzőcipő, fehér bőfazonú trikó és egy kékes-fehéres szövetkabát. Nem mer ez nélkül elindulni otthonról, ez az időjárás... Túl kiszámíthatatlan és nem mer neki vetkőzni, mert nem akar lebetegedni, nehogy a baba kárára menjen. Amúgy, ha Esteron rá is vet egy pillantást és már elég jártas a pszichológiában, akkor megállapíthatja a lányról azt a tipikus terhes boldogságot, amikor már izgatottan várja a kis jövevényt és semmit sem szeret nála jobban, már most. Ragyog a lányból a boldogság.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Ahogyan így nézelődik észrevesz egy terhes lányt a sok ember között aki sugárzik a boldogságtól. Mondjuk ahogy végignéz a lányon nem is csodálja, hogy ilyen boldog. Akinek gyereke lesz az csak boldog lehet. Így hát megfogja a kávéját és süteményét és odalép a lányhoz.* - Gratulálok a picihez. Már messziről látszik, hogy nagyon örül a kis jövevénynek. Nem gond ha helyet foglalok itt mellette? * mondja magázódva amit nem is tudja miért használ. Talán a baba miatt kijáró tisztelet miatt.Nem igazán tudja, mi miatt magázta le a fiatal lányt.* - Még mennyi idő van hátra a baba megjöveteléig? * érdeklődik tovább a lánytól. Mert attól még mindig előtör a kíváncsisága.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Mikor a fiú odajön hozzá ismét csak meglepődik, de már nem azért, mert csak úgy leszólították. Azt már megszokta, inkább az lepte meg, hogy magázzák. Oké, hogy várandós, oké, hogy elmúlt 18, de azért na, egy vele hasonló korú azért ne magázza! Meg amúgy sem olyan öreg. Eddig csak a kisgyerekek szokták magázni, akkor csak mosolyog rajta, de most már nevetnie is kell, de visszafogja magát, ez most nem lenne illendő.* - Köszönöm, de tegezzél nyugodtan, nem vagyok olyan öreg. *Vigyorog a lány, a kérdésre meg csak egy bólintással felel.* - Még 5 hónap. *Feleli a lány egy szelíd mosollyal és az egyik kezével megsimítja a hasát. Még mindig úgy érzi, hogy nagyon gyorsan tellik az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy megcsinálta a tesztet, megírta a levelet Jarednek és megszökött otthonról.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Köszi, mondjuk jómagam se tudom, miért kezdtelek el magázni. Amúgy a nevem Esteron. Esteron Baltazaar. * mutatkozik be és kezet nyújt. Majd miután kezet fogott a lánnyal és az elmondta, hogy 5 hónap van még a baba születéséig elmosolyodik.* - Tudod én orvoslás és léleknyugtatás képességgel rendelkezek. HA esetleg nem tudnád, hogy fiú e vagy lány megpróbálhatnám meghatározni. Nem biztos, hogy sikerül, de csak akkor próbálkozom meg ha te beleegyezel. Nem akarok semmi olyat csinálni ami ellenedre van. * mentegetőzik a srác.* - A lelki nyugalmaddal meg amint látom semmi baj nincs szóval nem hiszem, hogy azt a képességemet használnom kéne. Elnézést de pszichológiát tanultam a nyáron és könnyen észreveszem a különböző dolgokat az emberek arcáról. * mondja.*
// fagy//
// fagy//
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
- Örülök Esteron. Heather Donwell. *Mutatkozik be Lisa az álnevén. Nem, nem fogja ezt másnak elárulni. Elég, hogy egy embernek nem sikerült hazudnia. Veszélybe sodorta a fiút és ezt nem akarja... Oké, nem mozgolódnak Becky-ék, de attól még bármi megtörténhet! A lány számít mindenre, és majd akkor nyugszik meg teljesen, ha Colin és Matt itt lesznek vele. A fiú ajánlatára óvatosan megrázza a fejét.* - Majd ha eljön az ideje, akkor ki fog derülni. *Mosolyog a lány és megsimítja a hasát. Még mindig furcsa, még saját magának is, a gondolat, hogy most milyen helyzetben van és milyenné vált, ahhoz képest, hogy milyen volt egy éve. Egy röpke év, és ennyi változás... A sors fintora.* - Értem. *Feleli a lány elgondolkozva.* - Miért jöttel le a kávézóba? *Érdeklődik a fiú után, valahogy nem tudja elképzelni, hogy miért lehet itt.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Örülök Heather és persze ahogy kívánod. * Mondja mosolyogva majd körülnéz bizonytalan eredetű arcok után kutatva. Igen. Még mindig bujkálva jár ki a szabadba, azóta, hogy tudja, hogy Beliar vérdíjat tűzött ki a fejére. Szóval nagyon odafigyel, hogy ne kaphassák el.* - Hát tudod, néha muszáj kimozdulnom és ez egy kellemes, kevésbé sok ember által látogatott helynek tűnt. Azért döntöttem e mellett. Amúgy meg itt csinálják a legjobb kávét. Ez is egy fontos szerep volt a döntésembe. Te mi miatt vagy itt a szabad érdeklődnöm? * kérdez vissza, mert mégis mit keres egy kismama egyedül idekint és ha valami baja történik akkor mi lesz? szóval ő is nagyon furcsállja mit keres itt egy terhes nő.* - Nem kellene egy társ melléd aki vigyáz rád? * kérdezi még meg. mert akkor is zavarja a dolog.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Hát a lány is bujkál és még csak gondolni sem meri, hogy a fiú is. Bár szívesen adna pár tippet neki, ha tudna róla, ő már elég jártas benne...* - Amióta csak ismerem ezt a várost, mindig is ez volt a kedvenc helyen. Meg a Drianon étterem. És igen, tényleg itt csinálják a legjobb kávét. *Kuncog a lány. Bár ő ritkán iszik kávét, ő inkább a tea híve, de kóstolta már azt is. Igazából Lisa bele sem gondolt, hogy "mi van ha..." Tényleg nem gondolt rá, mondjuk nagyon nem is szokott mászkálni, és a háza is a kórház közelében van. Pont ezért meg is lepődik a fiú kérdésén.* - Hmm, nem hiszem. Ha baj lenne, akkor a telefonomban a gyorshívon van a kórház száma, meg, ha kimozdulok, akkor általában van velem valaki. Vagy ha mégsincs... Nos, igazából nem félek. *Mosolyog a lány és a telefonjára pillant. 7 új üzenet. És már fél 10 lassan.* - Azt hiszem én indulok, elég későre jár. További szép estét Esteron. *Köszön el a lány és távozás közben a pénztárhoz is kitér, kifizetve a számláját.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*Henrik a gondolataiba merülve, a kávéscsészéje meredve ül a Diem Carte egyik sarkában már úgy fél órája. Háromnegyed tizenegyre beszélte meg Lailával a találkozót: az angyallány még nem tudja, hogy Amandával megint történt valami, úgyhogy erről is tájékoztatni akarja, meg a lidérc-angyal zavargások miatt is találkozni akart vele. Hiába, félti, és őszintén szólva jobban örülne neki, ha ideiglenesen hazamenne Kirunába vagy valami. Másra se nagyon tud gondolni az elmúlt hetekben, csak arra, hogy mi lesz, ha ismét kitör a háború. Rettentően félti mind a négyüket, mert nagyon jól tudja, hogy ha háború lesz, akkor nem lesz egyszerű dolguk. Már csak Amanda miatt sem, hiszen szinte teljesen biztos benne, hogy a lány azonnal belevetné magát a háborúba.* ~ Ha egyáltalán valaha előkerül még ~ *fut végig a fején, de ezt a gondolatot nagyon gyorsan elkergeti. Minden rendben lesz Amyvel. Mert még ha történt is vele valami, megkeresik és megmentik. Teljesen a feje tetejére kezd fordulni a világ megint... Minden hiányzott az életéből, csak az nem, hogy Amandát ismét elrabolják - amit még mindig nem tudnak biztosan, és Henrik próbál optimista lenni - és hogy folytatódjon az angyalok és lidércek háborúja. Nem akar részt venni benne, de azt is tudja, hogy ha kitör a harc, egy csomó ártatlant le fognak mészárolni, mint legutóbb ezt pedig... nem. Ezt nem hagyhatja. Ha ez történik, közbe kell avatkoznia. Persze Ragnarral ezt még nem beszélte meg... nem igazán tudja, hogyan hozza fel, és úgy döntött, mind a kettejüknek kényelmesebb, ha nem beszélnek róla. Egyelőre.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
* Mikor belép a kávézóba körbenéz végig néz az egész vendég seregleten. Mióta találkozott azzal a vámpírral a holdfény szirten tudja, hogy képes megvédeni magát. Az első dolga az itteni kis kedvenc kutyusát megsimogatni, meg mint mindig most is hozott magával neki egy pár darab kekszet otthonról amit oda is ad neki, majd kikéri a kedvenc pincérétől a teáját és elindul megkeresni Henriket. Hamar meg is találja, mikor odaér ad neki egy gyermekies puszit, majd leül a fiúval szembe.* - Szia! Hogy vagy? Rég nem beszéltünk, úgyhogy jó is, hogy végre van egy kis időnk leülni beszélgetni egymással. Többiekkel mi a helyzet? Amandát kb 1 hónapja láttam, úgy, hogy tudom, hogy ő akkor még jól volt azóta vele se találkoztam. Képzeld, múltkor találkoztam egy vámpírral és kiderült, hogy vízsugarat tudok kilövellni a kezemből. Nagyon meglepődtem, mondjuk a vámpírlány még jobban, mert azt hitte könnyen megszerezhető vacsora vagyok. Ám nem jött össze neki a dolog azóta sokat gyakoroltam, és most már meg tudom védeni magam. Meg külön tanárnál, megtanultam karatézni is. Nagyon jól megy már az is, ha gondolod egyszer megmutathatom. * Rohanja le szinte a mondanivalójával a másikat. Hát igen rég látta és annyira el akarta már neki ezt mesélni, hogy muszáj volt most kiöntenie ezt magából.* - JAh és képzeld sikerült kibékülnünk Amandával úgy kb két hónapja. Aminek nagyon örülök és nagyon büszke vagyok magamra. * húzza ki közben a hátát, hogy igen ő büszke magára, hogy sikerült kibékülnie Amandával. Mert tényleg az.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*Amikor megpillantja Lailát, felmosolyog rá, és a kérdésre máris válaszolna, a lány azonban nem hagyja szóhoz jutni. Ahogyan a másikat hallgatja, egy fájdalmas, erőtlen mosoly ül ki az arcára. Henrik nagyon ritkán néz ki így, sőt, talán az egyetlen, aki látta már ezzel az arckifejezéssel, az Ragnar. Most azonban nem tud vele mihez kezdeni: ha arra gondol, hogy Laila akár perceken belül is meghalhatna néhány fanatikus lidérc miatt, összeszorul a szíve. Minden olyan jól ment. Soha nem hitte volna, miután eljött Syktyvkarból, hogy egyszer ismét szembekerül majd ezzel az egésszel. Persze még semmi sem biztos, és lehetséges, hogy tényleges háború nélkül lezárulnak a mostani ellentétek, de annyira közel vannak a tűzfészekhez... Henrik nagyon alaposan utánajárt a híreknek a világ minden területéről ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy hol és mennyi angyal- és lidércgyilkosság volt, és nagyon aggasztják a hírek.* - Amandát én sem láttam már egy hónapja... nem egészen tudom, mi van vele, és kezdek egyre jobban aggódni, részben ezért is vagyok itt. De akkor ezek szerint te sem tudsz róla semmit... Persze nem mintha... csak gondoltam... mindegy *rázza meg a fejét, majd gyorsan kortyol egyet a kávéjából.* - Örülök neki, hogy igyekszel tanulni, mert tartok tőle, hogy szükséged lesz rá. Laila... Okkal kértem, hogy találkozzunk, nem csak azért, mert hiányoztál. Biztos vagyok benne, hogy hozzád is eljutottak már a hírek... Egyre több lidércet és angyalt gyilkolnak meg. Tartok tőle, hogy nem vagy itt biztonságban *mondja egyenesen, nem kerülgetve a témát, mert most nincs hozzá idegrendszere. Az, hogy este tizenegykor kávét iszik, valószínűleg szintén elég sokat mond az állapotáról.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
* Egészen addig mosolyog amíg Rik el nem kezd tagmondatokban beszélni. Azért már nem annyira hülye mint régen volt sokat tanult és sok mindenre rájött.* - Henrik Dahl, ne habogj itt nekem össze-vissza. Mi van Amandával? Megint bajba került? Vagy elrabolták? Pont ettől félt amikor utoljára beszéltünk. Azt mondta úgy érzi, hogy folyton figyelik és követik és, hogy nem érzi magát biztonságban, de azt mondta nem szólhatok senkinek arról amit akkor mondott én meg nem szóltam mert megkért rá. De ha most bajban van akkor muszáj tudnod. Rik mit tudsz Amandáról? * kérdezi meg újra a srácot és tényleg lassan kezd elég felnőtt lenni ahhoz, hogy szembesülhessen a dolgokkal. Aztán ugye Rik mondja, hogy örül neki, hogy tanul, mert szüksége lehet rá és szóba hozza az angyal lidérc gyilkolásos dolgot.* - Igen. Egyik osztálytársamnak a szüleit is megölték és most az iskola biztosít számára ingyen étkezést meg minden amíg helyre kerül én meg otthon, próbálom nyugtatni és vigasztalni ő is angyal akárcsak én. Mi miatt történnek ezek? Te talán többet tudsz mint amennyit elmondanak nekünk a suliban, de azt mondták, jövőre lehet nem indul el az oktatás év elején... * teszem hozá ám amikor Henrik közli, hogy el kellene mennem kifakadok.* - Ezt nem teheted. Te is tudod, hogy azért vagyok itt mert nagyobb biztonságban vagyok veletek, mint ha fent lennék norvégiában. Tökéletesen tudod, hogy miattatok leginkább pedig miattad költöztem ide. Ezek után te fogod magad és elküldesz. Hogy fogsz megvédeni, hogyha szükségem van rád, ha te itt vagy én pedig ott? Mégis ezt, hogy gondolod? Nem egyszerűen nem küldhetsz el. Nekem itt a helyem. Itt nagyobb biztonságban vagyok mint bárhol máshol, mert itt ti itt vagytok nekem, míg bárhol máshol tényleg teljesen egyedül lennék. Meg aztán akkor, hogy vigyázhatnék Lara-ra ő még nálam is fiatalabb ráadásul a szüleit is elvesztette és jelenleg én vagyok neki az egyetlen barátja és az egyetlen angyal segítője mert oké, hogy az iskola ingyen étkezést biztosít neki, de a főbérlő ki akarta tenni még ezek után én védtem meg és én fizetem az ő részét is. Nem hagyhatom magára egyedül. Itt maradunk és kész. Ezen nem tudsz változtatni.* jelenti ki a lány magabiztosan.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
- Nem tudom pontosan. Sokáig arra gondoltam, hogy biztosan valami családi probléma, a bátyjával, vagy ilyesmi, és gyorsan kellett elmennie, azért nincs vele a telefonja... De most már a legkevésbé sem vagyok biztos benne *magyarázza Henrik, némileg összeszedettebben.* - Attól tartok, hogy igen, megint elrabolták. Nem tudom ki és miért, de megpróbálom kideríteni valahogyan. Csak hát semmiből nem tudok kiindulni... Mondott még ezen túl valamit? Hogy kitől tart? Bármi információ? *kérdezget ezúttal ő párat. Ez után azonban felhozza a kezdődő harcokat, és szomorú tekintettel rázza a fejét, ahogyan Laila az osztálytársáról beszél.* - Állítólag ez történt legutóbb is... Amikor az előző háború elkezdődött. Eleinte egymástól független összeütközéseknek tűnt az egész, nem sokkal később azonban már nyílt háború volt. Laila, attól tartok, és ahogyan különféle utánaérdeklődtem nem csak én, de sokan mások is, hogy újra fog kezdődni az angyal-lidérc háború. És nagyon jól tudod, hogy ez mit jelenthet számunkra. *Nem akarja nagyon megijeszteni a lányt, de retteg, hogy történhet vele valami. Retteg, hogy bármelyikükkel történhetnek dolgok. Olyan dolgok, amikre gondolni sem akar. Laila, Amanda, Ragnar... Nem is tudja, hogyan élné túl, ha Raggal történne valami. Ez után felhozza, hogy talán jobb lenne, ha az angyallány visszaköltözne Kirunába, egyértelmű és határozott választ kap. Lailát hallgatva halkan sóhajt, és megrázza a fejét.* - Inkább nem is próbálok meg veszekedni veled, teljesen értelmetlen lenne. De meg kell egyeznünk benne, hogy folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Valamilyen módon... Mondjuk rendszeres időközönként írj nekem smst, hogy minden rendben, és ezt nem úgy értem, hogy néhány naponta, hanem pár óránként. Lehetséges, és remélem, hogy csak paranoiás vagyok, de... Jobb a legrosszabbra készülni *magyarázza, majd egy sóhajjal lehajtja a fejét és a kávéja maradékára meredve rágcsálni kezdi az alsó ajkát. Ő sem érzi magát biztonságban. Soha nem hitte volna, hogy egyszer harcolniuk kell egy ilyen háborúban. Persze senki nem mondta, hogy kötelező... de mint az előbb említettem, Henrik nagyon tart tőle, hogy végül morálisan nem lesz más választása.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
* Mikor Rik elkezd mesélni arról, hogy mit tud Amandáról, pontosabban, hogy mit nem tud elkezdek aggódni.* - Azt mondta, hogy fél Toovéktól, meg, hogy szerinte Lovise tervez valamit ellene. Hogy nem szeret ott lenni náluk ennyit tudok mondani. Többet sajnos nem. De ha megtudsz valamit róla szólj nekem is légy szíves. * mondja a másiknak és igen elkezdett aggódni Amanda miatt. Lehet, hogy már előbb szólnia kellett volna erről az egészről Henriknek vagy Ragnarnak. Csak azért nem szólt mert Amanda meg kérte rá, de most már muszáj volt elárulnia. Majd figyeli amit a fiú mond a háborúval kapcsolatban* - Köszönöm, hogy nem állsz le veszekedni velem. Nem lenne esélyed meggyőzni. Viszont, ha azt akarod, hogy óránként sms-t küldjek akkor te fizeted a telefonszámlámnak legalább a háromnegyedét, mert úgy, hogy én fizetem Lara részét is a házból úgy épp, hogy csak marad még pénzem mindenre. de ha megemeljük ennyire a telefonszámlám akkor azt már nem fogom tudni fizetni. Legalábbis az egészet biztosan nem. * jelenti ki a lány és tényleg íy van. Most még ennyiből egészen jól meg tud élni és vigyázni tud kettejükre, de ha bármi is megemelkedik akkor képtelen lesz mindent fizetni. * - Viszont meg kell ígérned valamit. Lara-ra is vigyáztok nem csak rám. Mi mindig együtt vagyunk vele szóval ha én jól vagyok ő is jól van. De meg kell ígérned, hogy vigyáztok rá is. Senkije nincs rajtam kívül és még én is gyereknek mondható vagyok, bár már felnőttnek érzem magam, de azért nem tudom, hogy megtudnám e védeni mindkettőnket. Ezért tanulok annyit és tanítom őt is. Bár neki még annyira nem fejlődött ki a különleges képessége mint nekem, de egész jól mennek neki a tűz varázslatok. * mondja és látszik, hogy komolyan is gondolja.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
- Köszönöm. Megpróbálok kideríteni mindent, amit csak tudok *bólint, és nem teszi hozzá, hogy nem teljesen biztos benne, hogy sikerrel fog járni. Egyszer már sikerült megmenteniük Amandát és ismét sikerülni fog. Muszáj.* - Rendben *bólint a számlára.* - Tudod, hogy van pénzem rá, és ha bármi egyébre kell, akkor is szólj nyugodtan. Biztos vagyok benne, hogy szükség esetén Ragnar is segít, mind a kettőnknek elég nagy örökség jutott *biztosítja Lailát. Ő egyébként sem nagyon tud mihez kezdeni a pénzével, és valószínű, hogy nagy részét egyébként is jótékonyságra fogja költeni, és a családjára. Mert ők, Kirunából a családja. A következő szavakra csak bólogat, és látszik rajta, hogy fel sem merült benne, hogy ellenkezzen.* - Hiszen ez a lényeg, Laila. Ezért vagyunk. Azért, hogy az elesetteknek legyen hová jönniük, hogy akik egyedül vannak, új családot találhassanak. Örömmel segítünk Larán is. Azért mesélsz róla? Már azon a borzalmon túl, ami a családjával történt. *Itt ad egy kis időt, végighallgatja Laila mondanivalóját a számára egyelőre ismeretlen lányról, akinek a védelmére máris esküt tett magának. Hiába, Henrik már csak ilyen. Az elesettek és az ártatlan áldozatok örök védelmezője. Belegondolni, hogy néhány évvel ezelőtt még ő is egyike volt a családját veszített, bosszúvágytól őrjöngő lidércvadászoknak... meglehetősen hihetetlen.* - Egyébként ha gondolod *mondja, miután kibeszélték Larát* -, segíthetek a harcra való gyakorlásban. Mint tudod, nekem elég jól megy, és talán megtaníthatok neked néhány dolgot *ajánlja fel. Eddig nem igazán gondolt rá, de most eléggé úgy tűnik, hogy praktikus lenne adnia pár leckét a lánynak.*
// FAGY //
// FAGY //
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
* Mikor Rik közli, hogy fizeti a telefon számlát bólint egyet mosolygósan, majd ugye Lara-ról kérdezik.* - Lara Olaszországban született és ott élt a szüleivel, Nápolyban, a szülei a Roxfortba járatták közép suliba ahol a Hollóhátosok közé tartozott és végig kitűnő bizonyítványa volt ott, majd a harmadik év végén szüli ide küldték mert úgy gondolták itt nagyobb biztonságban lesz. Akkor még nem árulták el neki mitől is kell, hogy biztonságba legyen. Azóta ide jár suliba itt is kitűnő bizonyítványa volt egészen a mostani év végéig, de ez a rontás szerintem megérthető, ha az "ember" elveszíti hirtelen a családját és teljesen egyedül maradt. Bár szülei, jó iskolákba járatták és fizették neki az albérletet olyan húha de nagyon gazdagok nem voltak így haláluk után ami rá maradt kis vagyon azt hamar felőrölte az albérletre és hát most már alig van valamicske kis pénze. El akart menni dolgozni amikor még nem fejezte be a sulit, de mondtam neki, hogy előbb fejezze be a sulit addig fizetem neki az ő részét is az albérletből. Nagyon okos és gyorsan tanul, de nagyon félénk és nehezen barátkozik másokkal, de mi azért hamar kijöttünk egymással. Tudod, hogy a csokis banános sütimnek senki nem tud ellenállni. * teszi hozzá mosolyogva. * Aztán egy ilyen közös sütizésnek hála nagyon jól összebarátkoztunk. Itt szeretne majd tanulni az akadémián, csak még nem tudja, most, hogy honnan lesz pénze fizetni a tandíjat. Velem egy idős és mint mondtam ő is angyal. Nagyon kedves tud lenni ha feloldódik a félénksége. Szerintem hamar meg fogjátok szeretni. * kissé össze-vissza beszél a lányról, de ez talán annak köszönhető, hogy annyira sok mindent elmondana róla és nem tudja eldönteni mi mennyire lehet fontos ezért ami eszébe jut éppen azt mondja.* - De kérdezz bármit tudok rá válaszolni, olyan mintha kisgyerek kora óta ismerném annyi mindent tudok róla. * teszi még hozzá majd vár egy kicsit, hogy Henriknek vannak e még kérdései.* - Rendben szívesen tanulnék tőled, de ugye eljöhet velem Lara is? Mert akkor taníthatnád őt is egy kicsit. Gyorsan tanul szóval szerintem nem lesz vele bajod. * mondja a lány a végén egy nagy mosolyt eresztve el.* - Meg aztán én is bemutathatom legalább, hogy mit tanultam. * mondja nevetve a lány. Nem egyáltalán nem érzi azt, hogy félnie kellene, de talán ez addig jó amíg így van vele.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*Némán, bólogatva hallgatja Lara sztoriját, miközben bele-belekortyol a kávéjába. Amely ital valószínűleg továbbra sem jó ötlet, mert még órákig nem fog tudni aludni tőle, de... mindegy.* - Annak senki *mosolyodik el jókedvűen Rik, amikor szóba kerül Laila sütije. Már a gondolattól is összefut a nyál a szájában. Egyébként nem érzi meglepőnek, hogy a lány könnyen összebarátkozott... nos, bárkivel is. Akiben van fogékonyság a jóságra és a barátságosságra, az képtelen ellenállni Laila személyes varázsának.* - Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól be fog illeszkedni *mondja végül, amikor úgy érzi, a másik már nem fogja tovább folytatni.* - Kérdésem nincs, igazából mindent elmondtál, amire kíváncsi lettem volna. Köszönöm. Majd mesélek róla Ragnarnak is, meg te is nyugodtan beszélj róla a többieknek, biztosan őket is érdekelni fogja. *Ezzel megissza a maradék kávéját, majd felveti, hogy esetleg segíthetne Lailának tanulni.* - Persze, nyugodtan. Minél többet tudtok, annál nagyobb biztonságban vagytok, szóval... jöjjön. *Látja, hogy Laila a félelem legenyhébb jeleit sem mutatja, és nem biztos benne, hogy ennek örül vagy nem. Örül neki, mert a legnagyobb ellenségeinek sem kívánja azt a rettegést, amit ő érez mélyen, legbelül, viszont a félelem sokszor elővigyázatosságra int. Úgy érzi, hogy Laila talán jobban vigyázna magára, ha teljesen felfogná, mi készülődik a körülöttük lévő világban. Egyben persze... a lány sosem volt éppen a bajba keveredés szobra, így hát végül is... talán minden rendben lesz. Talán.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
* Amikor Rik megszólal, hogy annak senki akkor mint akinek most jut eszébe. megszólal.* - Ha gondolod csinálhatunk nektek egy adagot Laraval, mert ő is megtanulta, hogy kell készíteni. * mondja továbbra is mosolyogva. * - Örülök, hogy így gondolod és persze majd én is mesélek nekik róla, meg valószínűleg úgy is velem lesz nagy részt mostantól. Meg köszi, hogy ő is jöhet velem. * Mondja a másiknak, és igen tényleg úgy gondolja ahogyan mondja. Ám észreveszi, hogy a másikon még mindig látszanak a félelem jelei.* - Mi az Rik? Még mindig látom az aggodalmat az arcodon. Mi az ami ennyire megrémiszt téged? * kérdezi meg Laila és tényleg kezd egy kicsit aggódni, hogy nagyobb a baj mint azt gondolja, de egyenlőre próbál továbbra is optimista maradni, hiszen ő soha nem volt az a pesszimista alkat. Bár igaz, hogy elénk félénk volt, de amióta megtanulta megvédeni magát azóta már nem olyan félénk mint eddig.* - Rik, tudod, hogy bármi van nekem nyugodtan elmondhatod és nyugodtan kiöntheted nekem a lelked én mindig meghallgatlak. * mondja kedvesen és együtt érzőn, hátha barátja így könnyebben kiadja magából azt ami bántja. Vagy amitől fél. Túl régóta ismeri ahhoz Rikéket, hogy könnyen át lehessen verni és már a szemükből kiolvassa szinte, ha valami baj, van. Lehet Ragnart is meg kellene majd most már valamikor látogatnia. Ha esetleg Rik nem mondaná el mi lehet a baja, hátha Ragnar elmond valamit.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
- Nagyon örülnék neki *szélesedik ki Rik mosolya, ezúttal némileg közelebb kerülve normális arckifejezéséhez. Aztán ez sajnos nem tart sokáig, és hát Laila is kiszúrja, pedig Henrik igyekezett elrejteni. De hát ha valaki, akkor Henrik az az ember, aki teljesen képtelen rá, hogy elrejtse az érzéseit... Minden rá van írva. Az első kérdésre csak megrázza a fejét, amolyan hagyjuk ezt, Laila módon, de sajnos az angyallány nem adja fel, ami tulajdonképpen nem lepi meg különösebben. A következő szavakra halkan sóhajt egyet.* - Igen, tudom. Én csak... ez... *egy pillanatra megáll, majd egy lemondó szusszantással az asztalra könyököl és a kezeibe temeti az arcát.* - Rettentően félek *motyogja a tenyerei mögül. Aztán felemeli a fejét, félig-meddig reménykedve, hogy Laila nem hallotta rendesen a szavait, amire elég nagy az esély, és megrázza a fejét.* - Csak... Nem tudom, mi vár ránk. És nem vagyok benne teljesen biztos, hogy szeretném tudni, mi az. Mindannyiunknak volt már elég baja, történt velünk már elég rossz dolog. Szeretném, ha mindannyian biztonságban lennénk, de tudom, hogy nem vagyunk és... tartok tőle, hogy mi fog történni az elkövetkezendő hónapokban *fejezi be végül, úgy döntve, hogy ennyit elég mondania. Nem akarja megijeszteni Lailát. Nem akarja átadni neki azt a borzalmas félelmet, amit ő érez. Legalább egy kicsit hadd éljen még illúzióban.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
* Egy mosolyt ereszt el arra, hogy a sütinek örülne. Persze, hogy örülne ki ne örülne neki. Aztán figyeli ahogy Rik a kezébe temeti az arcát a mondat elejét nem érti, csak egy szór hall ki belőle azt, hogy fél. Mire fogja magát és székestül a srác mellé ül. és keét a srác hátára teszi és végig simít rajta.* - Ne félj itt vagyunk veled és mindig itt leszünk veled. Nem lesz semmi baj. * aztán hallgatja tovább a srácot. Majd újra megszólal.* - Tudod, akármennyi rossz is történt velünk mindig kilábaltunk belőle és megoldottuk valahogy. Ezen is túl fogunk jutni hidd el nekem, bármit is hoz a jövő számunkra, azon is túl fogunk jutni. Együtt, mert közösen erősebbek vagyunk minden bajnál. * lehet, hogy erre bárki azt mondaná, hogy sablonos szöveg, de tényleg így van. Eddig mindent sikerült átvészelniük és ez most is így lesz. Ha kell ő maga fogja mindenkiben tartani a lelket, de akkor is túljutnak az előttük álló dolgokon és bár kicsit aggódik, nem a háború, vagy maga miatt, hanem a többiekért.* - Szóval ne félj nem lesz baj... Ezt is megoldjuk valahogy. Elhiheted nekem. * mondja és átöleli a srácot amolyan gyermekies szeretettel remélve, hogy ez erőt ad a másiknak ahhoz, hogy ne adja fel és hogy erős legyen. * - Mindenki szeret téged Rik és vigyázunk rád is ahogy egymásra is vigyázunk. Ez mindig is így volt és így lesz. * mondja mosolyogva és tovább simogatva a srác hátát. * - Bízz bennem. * mondja majd egy puszit nyom a srác arcára. Még gyerek a másikhoz képest szóval nyugodtan megteheti.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*Némán, meghatott arckifejezéssel hallgatja Laila szavait. Igen, lehetséges, hogy ezek közhelyek, de a közhelyek sem véletlenül vannak: a legtöbbször sok igazság van bennük. És hát... az, ahogyan ezek most Lailától elhangoznak, rájuk vonatkoznak. Azokra az emberekre, akikért gondolkozás nélkül az életét adná (igen, még Agnesért is), és akiktől hasonlót érez viszonzásképpen. A családjára. Azonnal visszaöleli a lányt, és a vállába temeti az arcát, és egy pillanatra biztonságban érzi magát. Nem azért, mert Laila képes lenne megvédeni őt, vagy mert bármi is megváltozott volna a lány szavaitól. Csak azért, mert a másik őszinte hite képes teljesen megnyugtatni őt is.* - Bízok benned *válaszol mosolyogva, de egyelőre még nem engedi el. Pár percig valószínűleg még így ülnek, majd Henrik elhúzódik, és ezúttal elég őszintén Lailára mosolyog.* - Köszönöm, Laila. Nagyon sokat segítettél. Viszont én egy darabig még nem leszek képes aludni, szóval... Tarts szóval még egy óra-másfél óráig *vigyorog. Valószínűleg ezek után már hétköznapi dolgokról fognak beszélgetni, apróságokról, de ez pontosan az, amire Riknek most szüksége van. Azért persze utána hazakíséri Lailát, mielőtt visszaindul Fyronba...*