by *Mikor belép Lizzy a Diem cartéba, Fred rászegezi a tekintetét. Mindig meg szokta nézni az új vendégeket, hátha akad köztük ismerős, de mivel egyelőre Elizabeth-et nem ismeri, ezért csak rámosolyog, és folytatja a játékot. Majd a szám végeztével megköszöni a vendégek figyelmét, és elhagyja a színpadot. Néhányan utána kiáltanak, hogy maradjon, de nevetve rázza a fejét, és valami olyasmit motyog, hogy neki is kell a pihenés. Leül a pulthoz, rendel magának egy teát, majd helyet foglal a Lily melletti boxban, és megvárja, hogy kivigyék az italát. Mikor megérkezik, akkor megköszöni, és belekortyol. A vendégsereget bámulja, de igazság szerint a gondolatai még mindig valahol máshol járnak. Kevergeti a teát, és mered maga elé, ha nem szólnak hozzá biztosan így ücsörög egy darabig. Néha-néha kortyolgat a forró italból, de nem csinál semmi érdekeset. Fredrik nem valami népszerű és közkedvelt lidérc szóval nála mindennapos, hogy egy-két órát magányosan ücsörögve tölt, bár lehet jó lenne, ha valaki most elterelné a gondolatait, de na. Nem lát itt ilyen személyt szóval agyal tovább a Lily-kérdésen.* ~ Mit csináljak? Ha ezt megtudják az Intézetben annak nagyon nem fognak örülni, Lainát pedig nem engedhetem a szigetre. Már csak a pukkancs miatt sem, mert biztosan egymásnak esnének. Nem tudom, mit kellene tennem. Légy átkozott Lasse Fält, hogy megint hülyeségekkel tömted a fejem! *Morog magában a fiú, és tényleg nem tudja mit kezdjen magával.*
+8
Erik Norgen
Henrik Dahl
Barbara Decker
Lasse Fält
Elizabeth Cobb
Fredrik Laine
Horváth Réka
Lisa Deadwood
12 posters
Diem Carte
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Egy dallam van a fejében. Sokszor hallotta anno és annyira megszerette, hogy nem bírta a mai napig elfelejteni. Nini Rosso – II SilenzioVisszamosolyog Fredrikre és ugye helyet foglal az egyik üres asztalnál. Ő nem iszik, nem eszik mielőtt kijött volna megtette ezeket.* ~Egész tehetséges…~*Gondolja magában Lizzy miközben simogatja a kutyát.* - Nem sokára megyünk visszafelé..*Mondja Arthurnak, majd ahogy látja, leül valahova a srác elmosolyodik, majd leteszi a jószágot és elindul a lidérc fiú felé.* - Nagyon szépen zongoráztál.*Dicséri meg ahogy oda ér hozzá. Elmosolyodik halványan, rá és csak ugye áll a kutya mellett.* -Rég óta zongorázol?*Kérdezi meg érdeklődve, majd leveszi a kapucnis pulóverét és a kezére helyezi rá.* - Ne haragudj nem mutatkoztam be Elizabeth vagyok.*Nyújtja a kezét illedelmesen és ha Fredrik hagyja, akkor ugye lehuppan mellé a leányzó.
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Elhagyja a színpadot, rendel magának egy csésze teát, majd ugye leül valahová. Hamarosan társasága akad, méghozzá annak a lánynak a személyében, aki az előbb érkezett a Diem Cartéba. Halványan elmosolyodik amikor a kislány megdicséri.* - Köszönöm, sokat gyakoroltam. *Szól halkan, majd lepillant a kutyára, és ha az hagyja magát, akkor megcirógatja a fejét.* - Azt hiszem, több mint száz év eléggé beletartozik a „régóta” kategóriába. *Nevet fel, majd kezet ráz a kislánnyal. Nem szorítja meg a kezét, gyengéden fogja. Nagyon furcsa, hogy egy könyörtelen vadász képes gyengéd mozdulatokra. Ki gondolná, hogy ezek a kezek képesek lennének eltörni egy nyakat? Talán senki.* - Semmi gond. Fredrik Laine. Aranyos kutya. Hogy hívják? *Mutatkozik be a fiú, közben a vele szemben lévő helyre mutat.* - Meghívhatlak valamire? Végül is a vendéglátósok nem szeretik, ha csak melegedni jár ide az ember. *Érdeklődik kedvesen, és figyeli a lányt. Annyira ismerős neki valahonnan, de fogalma sincs róla, hogy kire emlékezteti.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ugye megdicséri a másikat majd a kézfogás után felemeli, a kutyáját ugye ne járkáljon azért összevissza. Halványan elmosolyodik a gyakorlásra. Ezt valószínűleg Elizabeth is megtanulná idővel, de ő neki egyelőre a hobbija a főzés egyelőre neki nem kell másik gyakorlás.* - Azt hittem itt dolgozol. Ezek szerint nem. Igen bele.*Mondja kuncogva és igen. 100 év az bizony sok idő és természetesen épp elég arra, hogy az ember sokat tanuljon és fejlessze tudását. Hiszen ez a legfontosabb részben. Az, hogy Lizzy nem tudja, hogy vadász a másik addig jó. Egyébként nem gondolná a másikról az ilyeneket, bár ő nem bízik meg az idegenekben egy könnyen. A kérdésére elmosolyodik, és közben ugye leül Fredrikkel szemben és simogatja a kutya buksiját.* - Arthurnak. Nem rég kaptam*Válaszol a kérdésre. Egyébként Elizabeth haja omol a vállára. Nincs benne hajgumi vagy ilyesmi.* - Talán egy pohár vizet. Egészség mániás vagyok.. egyébként a zenére jöttem be. Kint is lehetett hallani. Te a városban laksz Fredrik?*Érdeklődik, a fiú felől majd utána válaszol közben arra, hogy kér e valamit. Egyébként Lizzy tényleg egészség mániás. Szereti a gyümölcsöt és kevés cukros italt iszik. Ha teát iszogat abba nem cukrot, hanem édesítőszert rak bele.*~Remélem Michael megtalálta a papírt, amire írtam. Sötétedés előtt el kéne indulni vissza ~*Gondolkodik magában, mert azért a fejében van az is, hogy vajon mi gyötörheti az angyalt.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*A kutyát figyeli, mert ha nagyon rakoncátlankodna, akkor elkapná az ebet, és nem eresztené el. Mikor Lizzy mondja, hogy azt gondolta itt dolgozik, akkor Fred felnevet.* - Dehogyis. Zenélésből meg se tudnék élni. Csak szeretek játszani, s mivel eléggé punnyadt volt a társaság megkértem a tulajt, hogy adjon egy lehetőséget, hogy felrázzam valamivel a társaságot.*Kacag tovább a fiú, de igazából eléggé meglepődött, hogy azt hitték róla, hogy Diem Carte-i munkás. Egyébként Elizabeth nem is fogja megtudni, hogy Fredrik Laine egy Angyalvadász. Aztán választ kap a kérdésére mire elmosolyodik.* - Van egy ismerősöm, akit szintén Arthurnak hívnak. Biztos örülne neki, ha tudná, hogy úgy hívják a kutyádat, mint őt. *Kuncog fel a tarkóját vakarva. Megissza a maradék teát, majd Lizzy szavaira mosolyog.* - Örülök neki. A fiatalok mostanában minden szennyel tömik magukat. Én például rendesen étkezem teán, gyümölcsleven és vízen kívül mást nem is iszok, de főként így is vizet iszok. *Magyarázza a kislánynak, és érdeklődve pislog körbe a kávézóban.* - Tényleg? Nem hittem volna, hogy kihallatszik. Remélem tetszett. *Mosolyodik el vidáman, majd amikor arról kérdezik, hogy itt lakik-e gonoszan elmosolyodik.* - Igen, városban lakok. De nem ebben. Helsinkiben élek az öcsémmel együtt, bár az itteni Akadémián tanulunk. *Magyaráz tovább a fél-lidércnek, és eltűnődve vizslatja a lányt. Nem nagyon ismert olyan lidérceket, amiknek emberi vér is folyt az ereiben így furcsa neki a leányzó illata.* - Ezek szerint, te viszont városi vagy. Mennyire ismered Qarint? *Érdeklődik tovább, nem mintha ő nem ismerné á-tól cettig a helyet, csak kíváncsi. *
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*A zenélésből ki gondolná azt, hogy meg lehet élni. Végül is abból elég kevés pénzt lehetne kaszálni, de ha valaki elég profi akkor sikerrel is járhat. Ilyen a sok együttes, zenész, kreatív művész, aki trombitán illetve orgonán játszadozik. A lány szeretne hangszeren játszani, de egyébként ő úgy van vele a gitár és a zongora az ami a megfelelő hangzást adja egy zenéhez. Meg a hegedű talán.* - Szóval magyarán jó kedvre hoztad a népet. Aranyos ez tőled.*Amikor megjegyzi, hogy a másikról azt hitte a Diem Carte munkatársa kicsit elpirul. Nem tehet róla a lány ő már csak ilyen. Szerényen és kedvesen kérdezz, de ha teheti, inkább néha meg se szólal. Persze nem feledkezik el őrangyaláról sem, de nem akar folyton ugye a nyakán lógni és teher legyen a vállán. Egyszer mindent el kell kezdeni, de viszont elég bátor ahhoz képest, hogy a múlt héten rátámadtak. Ha még tudna arról, hogy őrült hülye volt lakótársa is itt van annak már végképp nem fog örülni. Ki fog szaladni a világból, hiszen a mai napig nem felejtette el, hogy mi történt vele. Mit tettek ellene.* - Tudom. Nem is egészséges, habár.. volt, amikor csak cukros narancslét ittam, de az sem jó. A Colát meg nem szeretem. Valahogy nem tudom meginni. Te mit iszol most?*Kérdezz rá Érdeklődve és csak magyarázza a mondandóját az egészséges dologról. A tetszésre csak bólint, viszont a városra csak elmosolyodik.*- Helsinki az egy szép város. Csak átfutóban voltam anno ott. Vagy is mindegy. Igen a város szélén lakom egy angyallal.*Válaszol a kérdésre és halványan elmosolyodik. Ő Michaelt imádja.. Főleg amikor kicsit hiperaktív az agyára tud menni. Habár mostanában békén hagyja a férfit, hiszen látszik, hogy gondja van, és inkább nem zaklatja a hülyeségeivel.* - Az akadémián? Ha jól tudom Kamen is oda jár.. egyébként Qarint alig ismerem, mert nagy részben Spanyolországban és annak környékén éltem. Apám és Chase részben Spanyol habár inkább a környező országokba vittek engem. Hagyjuk is.*Meséli a várost és ő is elkezdi mondani, hogy onnan valósi. Habár az apjára még mindig rosszul van, hogyha rá emlékszik. Szóval aztán az ablak felé pislant lassan ideje lesz elindulnia habár mindjárt megint elered az eső.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Fredrik szerint programozásból jobban el tudja magát tartani, mint zenélgetésből. Hiszen a tudása megmarad, de az énekhangja mondjuk egy idő után eltorzulna. Szóval ő ezzel nem a zenészeket szólja le, hanem úgy gondolja, hogy a képességeiből több mindent ki tudna hozni.* - Igazság szerint megtetszett a zongora meg unatkoztam. *Rándítja meg a vállát, mert ő tényleg csak játszani akart, és a tulajnál érvelt a rossz légkörrel. Az elpirulásra nem reagál meg szokta már, hogy a közelében folyton elpirulnak a lányok, pedig nem is valami szívtipró. * - Cukros narancslé? Ha ott nőttél volna fel, ahol én, akkor lehetőséged se lett volna olyanokat inni. A kóla meg… Nos az eléggé árt a szervezetnek, de nem akarok kiselőadást tartani az egészséges táplálkozásról. Én? Teát angol módra. *Felel nyugodtan, és nem zavarja, hogy Lizzy ennyit beszél. Legalább elterelik a gondolatait, és nem kell Lily-vel foglalkoznia.* - Ó, látom nem éjszaka jártál a városban. Akkor elég… hagyjuk. Valóban szép hely, de éjszaka ne mászkálj egyedül. *Mosolyog halványan, az pedig, hogy egy angyallal lakik… Nos, Fred felvonja a szemöldökét, és kérdőn pislog a másikra.* - Egy angyallal… Hol van az édesanyád? *Csúszik ki a száján, de nem kimondani, csak hangosan gondolkozik. Aztán ugye ő mesél, az akadémiára meg hevesen bólogat.* - Igen, ott. De… Honnan a fenéből ismered azt a lökött szobatársamat? *Kerekednek a szemei, mert fogalma sem volt róla, hogy Kamen ekkora népszerűségnek örvend a lányok körében. Csak Giselle meg ne tudja, mert akkor a srác megszívta…* - Értem, tehát én előnyben vagyok veled szemben. Ha gondolod, egyszer körbevezetlek. *Mosolyog halványan, de a mosoly lefagy az arcáról mikor meghallja Chase nevét.* -Chase? Chase Lockwood?! Istenem. Csodálom, hogy túlélted. Mondjuk nem kell aggódni, mert halott. Személyesen intéztem el. Bosszút álltam rajta azért, hogy a testvéreinket kihasználta, és hogy miatta halt meg jó pár lidérc. *Szusszant dühösen, és próbálja lenyugtatni magát. Közben kéri a számlát, fizet is, majd rápillant Lizzy-re.* -Mikor kell haza menned? Messze laksz innét? Sötétedik, nem ártana, ha valaki visszakísérne. *Faggatózik, mert szeretné, hogy még a mai nap folyamán épségben haza érjen a kislány. Túl emberséges, túl kedves és túl jószívű.*
Lasse Fält- .::Diák::.
*A kávéház leghátsó zugában két fiatal lidérc ül hangosan nevetve. Aki szokta figyelni a Fyronba érkező diákokat, akkor az felismerhet egy fekete hajú árnyat, aki a Cameos ház büszke tagja, míg a vele szemben ülő fehér alak mindenki számára idegen lehet. Viszont valószínűleg ők ketten rég óta ismerik egymást, ugyanis olyan lazán beszélgetnek egymással, hogy biztosan nem idegenek. A fehér hajú árnyék épp most lapátolja be a harmadik szelet hatlapos süteményt, míg a haverja az asztalon dobol az ujjaival, és türelmetlenül nyaggatja.* - Naaa, Hófehérke, végeztél már?! *nyafog a fiú, mire a külföldi teli szájjal finnül válaszol neki.* - Lasssze, pofa be! Nyem látod, hogy esszek? *Horkant fel a a Hófehérkének nevezett fiú, mire Lasse elfintorodik.* - De, látom, és épp ez a bajom! Antero, úgy eszel, mint egy disznó, elment az étvágyam, és vagy két órája ücsörgünk itt! Tudod, hogy mozgás hiányom van! * Nyufforog tovább a cameosos, mire Antero gyilkosan pillant fel a sütije mögül.* - Basszfuskulcs, Hollófeketécske! Hagyj… *Csattan fel a fiú, majd lenyeli a falatot, és végre értelmesen beszél.* - Hagyj táplálkozni! Tudod, mennyit kivett belőlem az utazás?! Egyébként meg nem mozgáshiányod van, hanem rumelvonásod! *Szusszant morcosan a fiú, mire Lasse durcásan elhúzza a száját.* - Nem érdekel mennyit kivett belőled az utazás, túl sokat eszel! És nem is iszok rumot, szóval örülnék neki, ha leszoknál ennek a terjesztéséről! *Nyafog tovább a fiú, miközben néhány kósza tincset félresöpör a szeméből.* - Ó, tehát ne rendeljek neked egy rumos teát? *Kérdezi pimaszul mosolyogva Antero, mire a másik halkan motyogni kezd.* - Oké, az még belefér… *A fehér hajú szemei élénken felcsillannak, majd odaint egy pincért, és rendel egy újabb süteményt meg Lasse teáját. Hamarosan a gyors kiszolgálásnak hála Antero megint tömi a fejét, a Hollófeketécskének csúfolt srác pedig nyugodtan kortyolgatja a teáját, néha egy kockacukrot pottyantva a forró lébe. Egyébként bírja egymást a két fiú, de olyan rég óta látták egymást, hogy élvezet végre élőben is cukkolni a másikat.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
-Egy.. kettő.. három..*Számolja a lépéseit egy barna hajú leányzó aki éppen megéhezett. Délelőtti idejét azzal töltötte, hogy próbál Michaelnek segíteni plusz képességét is fejleszti e mellett. Ráadásul nem tudja kiverni a fejéből azért a hétvégi esetet sem, attól függően, hogy Jessel is mi volt. Sok mindenben úgy gondolkozik, hogy nem kellett volna megtörténnie, de most már úgy gondolja mindegy. Egy mappával a kezében belép a Diem Cartéba és valami ennivaló félét kér a pultnál. Egyébként ha Mike nem tartózkodott otthon hagyott neki üzenetet, és nem marad el sokáig. A lány most kivételesen kutya nélkül tartózkodik.* ~Az árnyékosulást is meg kéne tanulni hm..~*Gondolkozik magában el. Amint megkapta a süteményét és a narancslevét fogja magát és leül az egyik üres asztalhoz és a képeket kezdi el tanulmányozni. Egyébként meg a képeken legfőképpen hegyek és tájak vannak. Mind ez a fantáziájából ami előpattant. Az emberekre nem figyel és nem is igen áll szóba idegenekkel csak ha muszáj. Lasséékat egyébként nem látja, mert éppen másra koncentrál.*
Lasse Fält- .::Diák::.
*Nem veszik észre Lizzy-t. Pontosabban Lasse rápillant, beugrik neki, hogy Fred ismeri, de különben sem akarja piszkálni a lányt, na meg Antero amúgy is jártatja a száját, szóval kötelező figyelnie.* - Mondd csak Hollófeketécske… Hol van Fred? Úgy volt, hogy ő is jön. *Érdeklődik a fehér hajú, mire a másik finn lemondóan sóhajtva leteszi a teáscsészét.* - Kapaszkodj meg Antero! Csajozik. *Mondja halkan, bár épp rosszkor, mert Antero épp a tányérokat rendezgette az asztalon, így meglepetésében sikerült kiborítania a teát, de Lasse szerencséjének köszönhetően, a srác árnyékká vált, és úgy kezd el nyafogni.* - Most nézd meg Hófehérke! Muszáj volt kiborítani a csészét? A rum, a drága rum! És ha egy csepp is ment a ruhámra esküszöm, megöllek! Így hogy üljek vissza a helyemre?! Szoríts magad mellett helyet! *Tör ki a lidércből a hisztis kisfiú, miközben Antero hangosan röhög.* - Bakker, Lasse! Árnyékosultál! Miért lennél teás? *Röhög fel a fiú, de odébb csusszan, így Lasse nyuffogva megjelenik mellette.* - Nem érdekel, hogy árnyékká váltam! Antero, köztudott, hogy a lidércek képesek erre! Ne légy hülye, légy szíves! *Húzza a száját Lasse, mire a fehér hajú hátba veregeti.* - Jól van, na. Ezen most ne sírd el magad. *Vigyorog szélesen, mire Lasse tenyere hatalmasat csattan a tarkóján, és Antero fájdalmasan felszisszent.* - Tudod, hogy bírlak haver, de ennyire ne tengjen benned a kedvesség! *Duzzog tovább a fiú, mire Hófehérke csak a fejét csóválja. Egyébként az biztos, hogy hatalmas ricsajt csapnak, és egy-két vendég biztosan őket bámulja.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Természetesen nyugodtan nézegeti a mappáját és egy-egy helyen elfintorodik. Természetesen azért, mert rosszul rajzolt egy két dolgot, de tud rajta finomítani. A finom fekete erdő süteményét eszi amikor a hisztériára lesz figyelmes. Felnéz és látja a srácot aki „mintha magában” veszekedne pedig ez nem igaz. Ugye lidérc szokás árnyékká válni. A lány bekapja az utolsó falatot, meghúzza az üditőjét és szépen odasétál a két fiúhoz akik veszekednek.* - Nem izgat, hogy mindenki téged illetve titeket bámulnak? Szerintem csendesebben is mehetne a hiszti.*Mondja teljesen nyugodt hangon Anteronak egyáltalán nem kiabál és pimaszkodik. Amikor befejezte fogja magát és visszamegy az asztalhoz a rajzaiért és rendezgetni kezdi. Egyáltalán nem ellenszenves a lány, de azért ez még is csak furcsa neki, hogy fiúk csinálják ezt. Az órára rápillant még sötétedés előtt majd haza kellene mennie. Egyébként érezte, hogy nincs egyedül a srác és folyamatosan Lasse nevet hajtogatta. Ismerős neki a név, de még mindig nem ugrik be, hogy honnan.*
Lasse Fält- .::Diák::.
*A két fiú ugye veszekedik, bár, ha ott nőttek volna fel mellettük, akkor már rég megszokottá vált volna ez a fajta vita. Ez csak amolyan haveri vitatkozás, egyik fél sem veszi magára, amit a másik mond, vagy éppen tesz. Épp folytatnák a marakodást, mikor egy kislány odasétál hozzájuk. Antero felvonja a szemöldökét, Lasse pedig árnyként kíváncsian pislog a másikra. Lizzy hanglejtésére a fehér hajú csak elhúzza a száját, és morcosan visszaszól. Igen, a finn gyerek elég nagy kötekedő.* - Nem izgat. Téged izgat Lasse? Nem? Akkor jó. Egyébként meg félvér, tartsd a szádat, mert lidérc vér ide, vagy oda nem rendelkezel annyi joggal, mint mi. Ráadásul egy taknyos nem fog nekem parancsolgatni világos?! *Szól vissza durván, mire Lasse megint tarkón vágja a fiút. Az dühösen felszisszent, és a haverja irányába fordítja a fejét.* - Egyszer adódjon rá alkalmam, elverlek Lasse Fält! *Sziszegi morcosan, mire a fekete hajú felnevet, és oldalba böki a srácot.* - Inkább rendelj még egy teát! Ha már kiborítottad! *Szól a srácnak, s míg Antero elmegy rendelni, addig Lasse emberi alakot ölt, és odasétál Lizzy asztalához.* - Hello, emlékszel rám, kislány? Igazság szerint bocsánatot akarok kérni a haverom miatt. Néha túlságosan is felidegesíti magát, ha a veled egykorúak kicsit pimaszul beszélnek hozzá. Nézd el neki! *Mondja halványan mosolyogva, karba tett kézzel. No, igen Lasse Fält a jó modor és az illem élő szobra. Ha látna az utcán egy öreg nénit, akkor késlekedés nélkül segítségére sietne. Ha valakit kirabolnának szintén, vagy ha épp néhány idióta miatt bocsánatot kell kérni… Nos ő megteszi.* - Csak ennyit akartam. Jó étvágyat! *Mondja halkan a lánynak, majd szépen visszamegy az asztalukhoz, ahol már Antero várja, és halkan, finnül sustorogni kezdenek.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Az, hogy odaszólt nem volt sem durva, sem modortalan. Mondhatni inkább azért tette meg, mert ha ő nem más fogja. Bár nem mondd semmi újat és amint összerendezi a mappáját elindul hazafelé. Anterora nem igazán figyel vagyis a fél-vérre igen, de nem tesz rá megjegyzést. A süteménytermészetesen ízletes volt habár lehet megiszik még egy narancslevet. Lassera amikor megszólal a srác kérdően néz és halványan elmosolyodik.* -Te voltál a uszodában Fredrikkel. Jól emlékszem? Nem haragszom és a nevem Elizabeth. Nem volt szándékomban rosszat mondani neki csupán úgy hisztizett mint egy lány.*Mondja egészen halkan Lassénak, aztán ugye a srác elment, de a lány meggondolta magát és a pulthoz sétálva még egy narancslét kér. Figyeli a férfit utána elmosolyodik halványan és vesz egy mély levegőt és oda sétál hozzájuk.* - Ne haragudj az előbbiért. Csak nem szoktam meg az ilyen „baráti veszekedést” és azt hittem komolyan csináljátok. Te új vagy itt a városban jól godnolom?*Mondja Anteronak- Egyébként Elizabethen egy rövid ujjú kék póló van kék halásznadrággal és természetesen papucsban van. A narancsléját kortyolgatja közben és tényleg nem volt bunkó a lány. Nem is szándékozik az lenni.*
Lasse Fält- .::Diák::.
*Az lehet, de Antero tényleg nem díjazza, ha kölykök mondják meg neki mit csináljon. Egyébként alapjába véve jófej a srác, csak erre nagyon-nagyon ugrik a fiú. Aztán ugye Lasse elküldi a srácot, ő pedig beszél Lizzy-vel. A lány szavaira halványan mosolyog, majd felnevet.* - Azt hiszem nem értetted a helyzetet. Én hisztiztem, ő csak röhögött rajtam. *Mosolyogott halványan a lovag, a Fredrikes megjegyzésre pedig bólint. Jóformán a lány neki köszönheti, hogy nem volt nyugta a vízben, mert ő találta ki a bombát.* - Örülök neki, hogy nem haragszol. Én, mint tudod Lasse vagyok. Azaz idióta pedig Antero Jussila, de nekem csak Hófehérke. *Vigyorog szélesen a lidérc, s mintha Antero mikor hátrafordul durcásan nézne a haverjára. Utána persze elköszön a lánykától, és gyorsan megissza a rumot tea nélkül. Antero egyébként, mikor Lizzy odamegy épp azt taglalja, hogy reméli elég nagy lesz a színpad, mert biztos benne, hogy Fredrik pattogni fog. Aztán, ha befejezte felpillant, és felvonja a szemöldökét.* - Semmi gond. Te ne haragudj az előbbiért. Csak… - Csak Hófehérkébe jobban belenevelték otthon, hogy az ilyeneket, ha nem is fegyverrel, akkor visszabeszéléssel kell megtorolni. *Vág közbe Lasse miközben az üres csészét forgatja. Lizzy kérdésére Antero csak bólint, aztán Lasse oldalba bökésének jóvoltából hajlandó hosszabban is reagálni.* - Csak átutazóban, mert itt mellettem ez az idióta kitalálta, hogy fel akar lépni, majd valamilyen koncerten, s mivel dobosa meg énekese van, azért riasztott minket is a többi hangszer miatt, de engem előbb elengedtek. *Rándítja meg a vállát a fehér hajú, míg Lasse szépen egymásra rakja a tálakat.* - És téged mi szél hozott erre kislány? Még a nyomodban van az a gyerek? *Érdeklődik Lasse, miközben kijön a pincér a számlával, és elviszi a mosogatnivalót.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Elizabeth nem tudhatja, hogy a másikat, hogy nevelték. A lány csak halványan elmosolyodik Lasse szavain és el is pirul a helyzet miatt.* - Annyira nem is az aminek mondod. Van nála sokkal veszélyesen hülye alak.*Fogalmaz finoman a lány és közben kortyolgatja az italát. Amit Patric megígértetett vele elmondta Mikenak az esetet, de nem szeretne folyton a srác nyakán lenni így is sokat köszönhet neki.* - Miért pont Hófehérke?*Kérdezz rá angyali pislogással utána oda sétál hozzájuk és természetesen elnézést kér. A lány nem érti a finn nyelvet talán jobb is. Így is 3 nyelvet beszél, de többet is szeretne tudni az élete során.* - Gondolom, nem számítottál arra, hogy egy fogalmazzunk így kölyök mint én fogok szólni? A viselkedésből lejött amikor szóltál. Tényleg bocs.*Kérdezz rá Lizzie és a „csak” befejezetlen mondatot megpróbálja kitalálni. Természetesen nem hülye a gyerek ez köztudott szóval.. a kérdésre felvonja a szemöldökét főleg a koncertre és csak elégedetten vigyorodik el.* - Értem. Szóval ilyen nagy zenerajongók vagytok az jó. Miket szoktatok játszani?*Kérdezz rá és nem akar zavarni senkit szóval ha Anterot idegesíti a másik akkor elmegy. Lasse kérdésére megrázza a fejét.* - Rajzolgattam kint. Nem csak a hobbim szeretek festegetni. Jól eltölteni így az időt. Gyerek? Ja, hogy.. hát eddig a percig nem találkoztam vele. Hozzátok képest kicsit másképp látja a világot. Máshogy értelmez mindent. Azt hiszi minden az ölébe pottyanhat, és.. inkább befogom. Mi újság van veletek mostanában? Egyébként én Elizabeth vagyok, de Lizzienek szoktak hívni.*Felel Lasse kérdésére hosszasan és fintorogva, de Ab szerencséje, hogy nincs a Diem Carteban. Közben mutatkozik be Anteronak a zene persze érdekli a lányt, és még inkább arra kíváncsi, hogy ki lehet az énekes. Bár vannak sejtései.*
Lasse Fält- .::Diák::.
*Elizabeth addig örüljön neki, amíg nem kap olyan képzést, mint a fiúk, bár Antero Jussila önként állt be a Vadászok sorába még annak idején, így többé már nincs visszaút számára. Lasse halványan mosolyogva csóválja a fejét. Mondjuk, már kezd hozzászokni, hogy az ő közelében a legtöbb nő elpirul. De hogy miért? Az egy nagyon jó kérdés, pedig a fiú nem csinál semmi olyan dolgot, amivel zavarba hozhat másokat.* - Tudom, de nekem ő is épp elég hülye. Na meg, ha összezárnának minket az Intézetből, akkor a környezetünk meghalna a röhögéstől. *Vigyorog szélesen a fiú, a hülye alakokra pedig csak bólogat. A Hófehérkés kérdésre felnevet, és a fejével a srác felé int.* - Nézz rá! Én vagyok Hollófeketécske szerinte a hajam miatt, ő pedig Hófehérke a csodás tejfehér hajkoronája miatt. De ezek csak gúnynevek, nem érdekes. Ötven éve aggattuk egymásra, és azóta nem bírunk leszokni róla. *Mosolyog az emléken, mert az tényleg elég vicces jelenet volt, mikor elnevezték egymást. Mondjuk Fredet meg Rőtségnek hívják a háta mögött, de ez mellékes. A finn nyelv pedig szép a maga módján, ha úgy vesszük erre épült a lidérc nyelv is szóval… Egyébként Antero csak megvonja a vállát Lizzy szavaira, majd hirtelen rácsap az asztalra.* - Te Fält! Jut eszembe elfelejtettem említeni, hogy új csaj érkezett hozzánk. Laina terrorizálja őt. – Ó, szegény szerencsétlen. Muszáj volt összeeresztenetek rögtön Lainával? – Aha, de túléli. Most kemény szidják egymást. *Lasse leinti Anterot, hogy majd később folytatják ennek a témának a boncolgatását, majd Lizzy-re figyel mind a kettő.* - Szinte mindenki tud nálunk játszani. – Rock. Egyértelmű. Biztos nem rajzfilmek dalokat. *Vágja rá egyszerre a két fiú, majd Lasse beszélget a lánnyal, Antero megintézkedik. * - Értem, egyébként néhanapján szoktalak látni a városban kódorogni. Vigyázz magadra! *Dorgálja játékosan a félvért, mire a fehér hajú árny felszusszant, és néhány aranyból készült érmét pottyant az asztalra.* - Honnan van Averod, Jussila? – Szerinted mi volt az első dolgom mikor megérkezem? Naná, hogy bankba mentem! *Vigyorog szélesen a fiú, majd nagyot nyújtózkodik. Lasse a száját húzva rázza a fejét, de tovább hallgatja a kislányt.* - Tehát egy nagyszájú tacskó, akit nem árt helyre tenni? – Mi van Fält, rettegésben akarod tartani a szigetet?– Dehogy. Csak azért nem árt megmutatni az ilyen kölyköknek, hogy ne szórakozzanak. Egyébként, ha bármi gond van kislány, ránk számíthatsz. *Az utolsó mondatnál Lizzy-re kacsint, mire Antero megint felszusszant. * - Ó, kösz meg vagyunk. Fred éppen az erethonosok után lohol, én ezzel az idiótával lógok, és tervezzük a koncertet. Szóval minden rendben. *Vigyorodik el a fiú, majd Antero feláll, és ránéz Lassére.* - Én visszamegyek a fogadóba mielőtt még a dagadék szobatársam megérkezne, mert akkor fel kell törnöm a zárat. Viszlát! Lasse, veled még beszélünk. *Köszön el a fehér hajú, mire a cameosos csak bólint, majd ő is feláll, és ránéz Lizzy-re.* - Na, már csak ketten maradtunk. Elment a gyökér gitáros mielőtt odaadtam volna neki a számlistát.*Fintorodik el, majd a kis jósra néz, hogy mit szeretne csinálni.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*A képzésnek örül is ráadásul lehet, hogy nem bírná. Habár Wallace Brownhoz képest is kis kezdő, de gyorsan tanulna ha tudná ezeket a dolgokat. A pirulásra nem a zavarban lévőség az ok csupán na… nem tehet a dologról.* - Szerintem.. nem szeretném hallani a hülyeségeteket! Habár a múltkori elég volt amikor valaki beleugrott a medencébe.*Mondja szúrós szemmel Lassénak. Persze tudja, hogy nem ő tette hanem Fredrik így tehát nem a Hollófekete lett leszúrva. Egyébként csak vigyorog a neveken, de ő úgysem fogja használni. Pláne, hogy a Hófehérkének más jut eszébe a lánynak, de hát nem gond.* - 50 év az bizony sok idő. Lasse azért elég sok mindenre emlékeztek ám ennyi év tárlatából.*Jegyzi meg Elizabeth és mosolyog amikor nosztalgiázik a másik. Az bizony jó dolog. Néha a lány is szokott.. bár neki inkább rossz emlékei vannak. A két fél beszélgetését csak érdekesen figyeli.* ~Még is milyen intézetben lehet így nevelkedni?~*Gondolkodik el aztán kipillant az ablakon és lassan ideje mennie. Azért még oda figyel a két fiúra a rajzfilmre természetesen ártatlanul pislog.* - A rock az egy jó műfaj. Az a nem normális agybeteg azt hallgatta mindig.. csak nem igényes fajt. Biztos szuperül játszotok, kíváncsi lennék egy ilyenre.*Mondja elismerően és csak nézi mind a kettőt, amikor mesél Abról. Halványan elmosolyodik és megrázza a fejét.* - Ugyan. Amíg a világnak nem árt hagyni kell békében.*Az, hogy egyedül látja a városban az tényleg azért van, hogy nyugodtan hagyja Mikeot és ő is addig eltereli a figyelmét.* - Nos, valóban. Nem sok időre szoktam kijönni.. Micha is tudja végezni a dolgait addig sem lógók a nyakán. Vigyázok én ne aggódj.Különben is reggeli napot a főzéssel töltöm aztán elfoglalom magam.*Mondja a srácnak aztán ugye Antero távozni készül ő csak néz utána a mogyoró barna szemeivel. Jó fejnek tartja és nem is kell félni tőle. Habár.. annak jobban örül, hogy Pattel jóban van.* - Szerintem máskor is oda tudod adni neki. Ugye.. remélem nem haragszol ha magadra hagylak. Ideje visszaindulnom, mert későre járt.*Mondja Lassénak és elköszön tőle, majd siet haza felé. Arthurt is ki kell vinnie még, de ő majd csak a ház körül lesz kivéve.*
Barbara Decker- .::Diák::.
- Azt neked kell tudni *vigyorog a bátyjára.* - Ellenem például azt, hogy a szívbajt hoztad a nyuszis mamuszkámra *nevet fel. Ühm, némi értelemkiesés… Nem kell foglalkozni vele, nem súlyos, és hamar elmúlik.* - Hát, gondolkoztam rajta, de végül úgy döntöttem, jobb bosszú, ha ellopom a hajzselédet, hogy ne tudd beállítani a sajátodat *nevet fel megint. Egyébként veszi az adást, meg egyébként sem lenne képes ölni, ha esetleg mégis bármi ilyesmi történne, az nem lenne szándékos. Ő sem akarja, hogy vér tapadjon a kezeihez.* - Azt hittem, nálad az állatok meg Alex egy kategória *veszi fel a viccelődés folyamát, de annál, hogy lehetőleg ne öljön meg senkit, alig észrevehetően biccent, bizonyosan afelől, hogy Fred veszi a jelzést. Aztán jön a sógornős rész, amire ugyebár csak pislog és tátog.* - Hát… Én… Izé… Hagyjuk *hesseget zavartan, és a taknyosos részre felnevet.* - Kikérem magamnak, nem vagyok taknyos *vigyorog a testvérére, bár annyira azért nem zavarja, elvégre tudja, hogy a másik nem komolyan beszél. Arra, hogy Lily húga sem tudja megsérteni a testvére egoizmusát, szélesen elmosolyodik.* - Király. Pedig ha jók az értesüléseim, a kiscsaj lidércvadász, nem? Szóval elég meglepő, hogy még nem ugrottatok egymásnak *szusszant, és ebben persze benne van a kíváncsiság is, hogy ezt mégis hogyan sikerült megoldaniuk. Persze tudja, hogy a testvére felhagyott a vadászattal, és esze ágában sincs folytatni, de amikor Lilytől megtudta, hogy Cornelia mivel foglalatoskodik, vagy legalábbis milyen meggyőződései vannak, azért aggódni kezdett. De megnyugtató, hogy a kiscsajnak nem sikerült felhúznia a bátyját, mert ez azt jelenti, hogy a másik tényleg soha nem is fog visszaesni az angyalvadászós dologba. A következő mondatra nem is reagál, inkább egyből Lasséra ugrik.* - Te még nem, tőle viszont hallottam. Már kezdtem kíváncsi lenni, hogy te mikor rukkolsz elő a nagy hírrel *kuncog fel, aztán a kezdtem reménykedni-rányomul valamelyikünkre-Marceau-s résznél ez kacagássá nő.* - Az ő arcát mondjuk én is megnéztem volna, bár szerintem Lassénak annál azért jobb ízlése van *nevet jóízűen. Persze ki tudja, hogy Ariadne fedezi-e azt a bizonyos jobb ízlés kategóriát, de ezt a gondolatot inkább megtartja magának. Meg hát annyira jól nem is ismeri a csajt, leginkább csak abból, amit Fredből kiszedett – mert mindig kifaggatja a cameosokról -, meg amennyire sikerült összefutniuk. Magyarul nem nagyon, de amennyit tud, az alapján összeillenek a sráccal. Az értelmező kéziszótáros dologra felnevet.* - Még nem néztem, de akkor majd előszedem a finn értelmezőmet, mert azt hiszem, az angolok találtak maguknak mást, ahogyan a többi nemzet szülötte is *vigyorog. Hiába, nem tehet róla, szeret dumálni, nem véletlenül tanult meg ennyi nyelven. Nem csak hobbi, meg érdeklődési kör, hanem így nagyon sok emberrel el tud beszélgetni, mert a tíz nyelvből egyet csak beszél bárki, akivel találkozik… Főleg úgy, hogy az egyik egy világnyelv. Bár lehetséges, hogy a japán helyett kínait kellett volna tanulnia, de mindegy. Végül is van még rá ideje, szóval… A szörnyes részre felnevet.* - Majd szerzünk még. Állítólag eléggé elszaporodtak, bár ez itt bekajálta a húst, de azért meg tudom oldani valahogy *vigyorog, miközben belepislog a rúnás zsákocskájába, eltűnődve, hogy „Tényleg, hogyan is tudnék idecsábítani egy ilyent hús nélkül?”, majd felcsillan a szeme.* - Végül is, a vérszagra jönnek, szóval ha elcsepegtetnénk egy kevéske vért, majd felerősítenénk a szagát, hamar idecsődülne pár. *A srác csak egy egész kicsit merült bele a dologba, de tényleg. A rontásűzős részre csak nagyokat bólogat, arra viszont, hogy a kisöccse, és meg fogja védeni, ha bajba kerül, megint megforgatja a szemét.* - Kár is vitatkoznom, mi? Oké, akkor védelmezz, ha ennyire ragaszkodsz hozzá *vonja meg a vállát. Igazából valahol megszokta már, hogy Fredrik mindig védelmezni akarja, szóval igazából nem zavarja annyira a dolog, csak azért… Na. Nem gyerekek már. Nincs szüksége védelemre. A fésű különféle definíciónak felsorolására kapott reakción csak nevet, aztán bólogat a láthatatlan írás megfejtésére irányuló mondatokra.* - Felőlem úgy is oké, bár nem egy erdő közepén tervezem, szóval majd azért keressünk valami nyugisabb helyet *mosolyog a bátyjára, majd ugyebár elkomolyodik a helyzet, és rátérnek Elias egyik nagy lelki fejlődését befolyásoló heppjére. Bár ő igazából legnagyobb részt csak meghatottan pislog a tesójára, igyekezve nem nagyon elbőgni magát. Végül is már csak Fred maradt, hogy azt mondja neki, büszke rá.* - Köszönöm tesó *motyogja szipogva, aztán a következő szavakra felnevet, miközben legördül pár könnycsepp az arcán. Meghatódott, na. Nem tehet róla.* - Ja, majd bemagyarázom neki, hogy ráléptem valami növényre, ami nagyon durván bűzölgött, és bekönnyeztem tőle *mosolyog a könnyein át a tesójára, majd megtörli a szemét, és ismét megemeli a kezét, hogy a levegőben tartsa a szörnyikéket. A lassés dologra felnevet, lassan szokás szerint. Szegény srácot mindig kibeszélik…* - Igen, azt tudom *vigyorog, mármint a szeretet kimutatásos részre. Egyébként neki nincsenek élményei Lasséval mint tanárral, szóval arról nem igazán tud nyilatkozni. Arra, hogy a dög rövidebb, megforgatja a szemét, és rávigyorog a tesójára.* - Szimplán csak szeretnél maradni a saját kifejezési stílusodnál, tudom jól *vádolja meg viccelődve, aztán arra, hogy ennyire hülye nem lehet a világ, felhorkant.* - Olvastam pár krónikát, amiben rontásűzős esetek voltak leírva… Hát, meglepően idióta alakok rohangásznak szabadon. Igazából a gond ott van, amikor egy ilyen hülye sok erőt kap, mert hát nyilván vissza is él vele, meg el is csesz eléggé sok mindent *magyarázza, közben visszaemlékezve az olvasmányaira. A következő szavakra csak bólogat, aztán ugye úgymond lerázza a bátyját, hogy ezt a részét egyedül intézhesse, meg időt adhasson egy kicsit a gondolatainak. A gyümölcsleves dologra csak megforgatja a szemét, elhatározva, hogy ezek után pláne kávét fog inni, majd egy intéssel elköszön, és magára marad. Szóval utána ő kényelmes léptekkel továbbhalad az erdő széle felé, ahol össze is találkozik a megrendelővel, és némi egyezkedés után sikeresen bezsebeli a plusz pénzt a két ráadás szörnyecskéért, így egy nagyobb summával indul az Institutione negyed felé, hogy a Diem Cartéban találkozhasson a bátyjával. Aztán meggondolja magát, és egy nagyobb kört tesz meg: felmegy még a Fyronba is, hogy ne a vadász ruhájában flangáljon, mielőtt még valami lidércvadász kiszúrja, és elkapja a torkát. Szóval futólépésbe kapcsol, és kocogva teszi meg az utat a suliig, ahol felfut a toronyba, átöltözik, kilihegi magát, majd futva visszaindul a városba. Hát, legalább meglesz a napi mozgás. Egyébként immár egy sötétkék térdfarmert visel, meg egy szürke rövid ujjút, derekán egy övtáskával kiegészítve, abba rakta bele a pénzét meg a mobilját. Frednek úgy fél órát kell várnia rá, vagy talán még egy kicsit többet is, de végül csak-csak megérkezik a kávéházba. Belépve azonnal kiszúrja a testvérét, nem számít, mennyire eldugott részre vackolta be magát a másik, soha nem tartott neki sokáig, hogy észrevegye. Mintha felismerné a mágiáját, vagy ilyesmi. Ezért is nem lőtte le korábban az erdőben. Szóval elmosolyodik, szusszant egyet, és odasétál az asztalhoz, kissé még mindig szuszogva. Persze mielőtt betoppant, dobott magára egy tisztítóbűbájt, hogy ne bűzölögjön már, szóval most kellemes, megszokott Elias-illata van.* - Bocs, hogy megvárattalak, tesó *mondja Frednek, majd az azonnal érkező pincérhez fordul. Szomjas, éhes és álmos, szóval…* - Egy csésze kávé lesz feketén, cukor nélkül, meeeg… Valami olyan süteményt, amiben van erdeigyümölcs meg túró is *magyarázza, mire a pincér elmosolyodik.* - Van egy finn specialitásunk, az esetleg megfelel? *kérdezi, mire a srác szélesen elvigyorodik.* - Az éppen tökéletes lesz *feleli, aztán amikor a pincér elmegy, végre foglalkozhat a naplóval. Szóval érdeklődve maga elé húzza, és bólogatva hallgatni kezdi Fred magyarázatát. A kérdésre szusszant egyet, megropogtatja a kezét, majd az üres lapra helyezi a kezét, összeráncolja a homlokát, aztán motyogni kezd valamit. Aztán elhallgat, és a tenyere alatt lassan kirajzolódó, kacskaringós betűkre pislog, majd felpillantva a tesójára vigyorog.* - Összejött *mondja.* - Jól sejtetted, ezek a részek láthatatlan tintával vannak írva *mondja, majd mivel megérkezett a rendelése, visszatolja a kis könyvet Frednek, és megkevergeti a kávéját.* - Szóval? Mit ír? *kérdezi, miközben beleszimatol az immár kávéillatú levegőbe, aztán leteszi a kanalat, és a csészét megemelve szürcsölni kezdi a forró, energiával szolgáló italt.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
- Hát, amit vétettem azért már bocsánatot kértem, szóval nem tudom, hogy most épp mi az az aktuális dolog, amiért ki akarnak nyírni, de nem izgat *vonja meg a vállát, majd a nyuszis mamuszkára hangosan felröhög.* - Na, álljon meg a menet! Mikor volt neked nyuszis mamuszkád? Azt tudom, hogy nekem volt egy farkasos, de neked miért lett volt nyuszis? *vonja fel kérdőn a szemöldökét, mert ő semmilyen nyuszis mamuszra nem emlékszik, ezért nem tudja, hogy mikről dumál Elias.*- Nénikédet, Elias Laine! Előre jelzem, hogy a hajzselém el van zárva mindenkitől, védőbűbájokkal van ellátva, és jól el van rejtve, nehogy Marceau pudingnak nézze, és bekajálja! *jegyzi meg morcosan, és gyilkos pillantásokkal méregeti az öccsét. Még hogy ellopni a zseléjét. Álmodik a nyomor.* - Egyébként ahogy Lassénak dugipiája, úgy nekem dugizselém van *rándítja meg a vállát, mert egyébként a biztonság kedvéért tartalékol magának, szóval olyan nincs, hogy ne tudja beállítgatni a haját reggelente.* - Nem. Az állatok alatt az olyanokat értem, akik négylábon járnak és nem pofáznak vissza, Alex alatt egy böszme angyalt értek, akinek a hülyesége rohadtul fáj *horkant fel, és ad magyarázatot arra, hogy Alex félig-meddig miért is sorolandó az állatok közé. Aztán ugye Lily is szóba kerül a tátogásra meg elvigyorodik.* - Csukd be a szád, öcsi! A végén még belerepül valami! *röhög fel, majd arra, hogy hagyják a dolgot csak bólint.* - Majd leszel, ha beleváglak a vízbe *vigyorog ördögien, és csak azért sem hagyja abba a piszkálódást. Nem, ahhoz most túl hülye.*- Az, de próbálom leszoktatni róla. Meg hát tartozik nekem a csaj, szóval nem pattog annyit, ha meg rohadtul idegesít, akkor elkussoltatom *beszéli ki vidáman Corneliát a háta mögött, és az se érdekelné, ha az angyal csaj hallaná, hogy hogyan beszél róla.* - Hé! Békepárti vagyok! A világbékéért küzdök! *csattan fel, majd elneveti magát, és beletúr a hajába. Milyen régen érezte magát ilyen jól. Úgy tűnik, hogy kezd helyre jönni az élete.* - Ó, hát tudod akartam mondani, de cseten nem élvezetes, mert látni akartam a fejedet meg Dominik miatt nem is tudtam volna élvezkedni a reakciódon, a múltkor pedig nem voltam olyan állapotban, hogy pletykáljak *vigyorog szélesen, majd a jobb ízlésre felröhög.* - Igen, ha meleg lenne, akkor val’szeg belém, beléd, Jariba, Jyrki-be, Antero-ba, vagy Aake-be zúgott volna bele *nevet vidáman, és Eliasnak nem kell aggódnia folyton viszi az infókat a cameososokról.* - Jól teszed, öcskös. Kell egy kis művelkődés *kacsint a másikra, majd felnevet.* - Hát, akkor bemutatunk az angolokra, és a hivatásos dumagépüket biztos dobják az elbűvölő pofid miatt *vigyorog ő is, majd ugye el kezdi piszkálni a szörnyekkel.* - Figyelj, nem kell ide csalogatni! Az a legjobb, amikor a nyomukat követed, és lesből támadsz rá *vigyorog szélesen, és megcsillannak a szemei, mert eszébe jut a múltkori szarvas.* - Ezzel arra célzol, hogy nyírjalak ki, vagy arra gondolsz, hogy vegyem a véredet? *pislog angyalian az öccsére, de ezt a témát nem boncolgatják sokáig, mert Fred morogni kezd a ruhára.* - Hát kár. Fordított helyzetben te is ezt tennéd, nem? Apropó, fordított helyzet. Mikor is akarjuk szívatni a népet? *vigyorog szélesen, majd a napló-ügyre csak bólint, hogy tárgyalhassák Elias lelkivilágát.* - Ha még egyszer megköszönsz valamit nekem ezen a helyen, én komolyan beleverem a fejed az egyik fenyőbe! *puffog, és azonnal eltereli a témát valami másra, mert nem szeret érzelgősnek tűnni. Aztán a növényes dolgon felnevet.*- Kreatív vagy *jegyzi meg halkan. Lassét meg mindig mindenki kibeszéli, szóval kezd hozzászokni.*- Akkor jó *vigyorog szórakozottan, majd hevesen bólogatni kezd a sajátos kifejezési stílusnál.* - Jó, na. Azért imádnak ennyire, mert imádják a stílusomat, öcskös *nevet fel, majd lehalkítja a hangját, és Elias-ra pislog.* - Átvehetnél tőlem néhány szókapcsolatot. Tiszta menők lennénk * nevet fel, majd a krónikákra halkan sóhajt.* - Akkor kénytelen vagyok elfogadni azt a tényt, hogy a földiek tisztelet a kivételnek – azaz nekem, neked és Lily-nek – mind idióták *sóhajt drámai hangon, majd elköszönnek egymástól, és ő bevackolja magát az egyik sarokba a Diem Cartében. Szép lassan elfogyasztja az ételt, megissza az italát, majd tanulmányozza Jana naplóját, utána pedig türelmesen dobolni kezd az ujjaival az asztallapon, mikor végre befut a tesója. Fred a levegőbe szimatol, és pimasz mosolyra húzza a száját.* - Ó, tudtam én, hogy a testszagodtól haltak ki a lények! *vigyorog kajánul, majd int a szemben lévő hely felé.*- Semmi gond. Megkajáltam, merengtem az életértelmén meg a szájszagodon *vigyorog, aztán befut a pincér is. Ő jelzi, hogy nem kér mást, így az ő tálcáját és poharát elviszik. Némán ülve figyeli Elias-t, majd mikor bejelentik, hogy sikerült, akkor óvatosan megfogja a könyvet, és az első üres oldalt el kezdi olvasni. Minél jobban belemerül az édesanyja által papírra vetett sorokban annál jobban ráncolja össze a homlokát, majd Elias kérdésére meglepetten pislog, és kiesik a kezéből, az asztalra a könyvecske.* - Anyáááááád. Ezt nem fogod elhinni… *nyög meglepetten, majd szép hosszú sorokon keresztül hitetlenkedve káromkodik, aztán megrázza a fejét, és az öccsére pislog.* - Matias Järvinen. Anyának volt egy bátyja. Kitagadták a klánjukból, és… Nagy valószínűséggel életben van. **** meg Elias, van egy nagybátyánk… Ez tudod mit jelent? *suttogja halkan, és lesokkolt állapotban mered az öccsére.* - Szabadok vagyunk… Ha feltudjuk vele venni a kapcsolatot, akkor… megszabadulunk az Intézettől. Akkor nem kell többé titkolnom, hogy nem vagyok vadász… *sutyorog még mindig, és ha Elias hagyja, akkor átül mellé, és hagyja, hogy ő is átfussa az első „üres” oldalt.*- Öcsi, nem tudom ki, leszarom milyen, de nekünk meg kell keresnünk a nagybátyánkat! Nem akarok árva lenni, és ha van esély rá, hogy fel tudjuk venni a kapcsolatot vele, akkor meg kell próbálnunk. Amit pedig az intézettől kaptunk… Nos, a ruhát felgyújtjuk, a pénzt… Befagyasztom a bankszámláinkat, és elérem, hogy csak mi érhessünk hozzá. Veszünk valahol egy házat, és teljesen elszakadunk tőlük. Akár azt is bekamuzhatjuk, hogy Jyrki távoli rokonunk, így akár őt is ki tudjuk hozni. Mivel bizonyítékunk van a nagybátyánk létezéséről, így mi tuti szabadok leszünk, Jyrki meg… Ügyes hamisító vagyok. Akkor… Akkor tényleg azzal foglalkozhatunk majd amivel akarunk, és engem nem nyírnának ki, ha megtudják, hogy nem csinálom azt *kezd el kattogni az agya, és ha El hagyja, akkor tovább lapozgatnak és olvasgatnak, így szép lassan egyre több dolgot tudnak meg a nagybátyjukról. Többek között azt, hogy egy angyal miatt vágták ki az azóta már rég feloszlott klánból, hogy folyton mozgásban van, imádja a hideget, odáig van a tavakért, aktív rontásűző, de egyik klán tagja se és imád verekedni.* - El… Ez ez… Miért a francért nem bírtam előbb elolvasni?! *fakad ki a fiú, majd kunyerál egy arra járó pincértől egy tollat, és az étlapot üres részére kezdi írni. „Víz. Tó. Verekedés. Hideg. Észak. Magányos farkas. * - Öcsi, ha nem hagyta el az országot, imádja a tavakat, a hideget és a tóvidékeket, akkor te is Finnország északi részén keresnéd, vagy csak én vagyok ilyen hülye? *kérdi halkan, és a leírt szavakra mered. Mert ha tényleg van egy nagybátyjuk, akkor csak arra lehet.*
Barbara Decker- .::Diák::.
- Hát, nem tuti, hogy nyuszis volt, de sajnos már nem emlékszem, milyen állat volt rajta *nevet fel.* - De az tuti, hogy volt mamuszkám, és az előbb ráhoztad a szívbajt *kuncog. A hajzselés dologra nem is mond semmit, csak jóízűen nevet a testvérén, és forgatja a szemét. Nem is baj, mert így legalább egy kicsit a srác is megtapasztalja, hogy milyen, amikor piszkálják a hajával. Az alexes dologra is nevet, aztán felvonja a szemöldökét.* - Emlékszem, hogy amikor idejöttünk, az első napok valamelyikében mit vágtatok le vele meg Kamennel? Benyomtad a webkamerát, és első sorból élvezhettem a show-t *vigyorog. Igen, arra a bizonyos esetre gondol, amikor az előbb említett lefejelte a csapot, hogy némileg enyhítse a röhögőgörcsét... Hol is van már az a január!* - Jó, na *szusszant vigyorogva a szájába berepülő valamire.* - Még azért korán van ahhoz, hogy denevérek bújjanak elő, a madarak már elvonultak csicsikálni, a bogarak meg nem számítanak, szóval remélhetőleg megúszom *teszi még hozzá, a tőle megszokott fecsegő stílusban.* - Köszi tesó *nevet fel a vízbe vágós dologra, mert hát Fredből már megint süt a testvéri szeretet, és azt muszáj meghálálni valamivel. A cornys dologra bólogat, a világbékére meg felkacag.* - Azért te meg a világbéke a mai napig eléggé messze álltok egymástól, drága Fredrikem *vigyorog a másikra. A pletykálós részre csak tovább vigyorog, mint a vadalma, aztán Lasse ízlésének taglalására megint nevetni kezd.* - Nem hiszem, hogy bármelyikünk is viszonozta volna ezeket a gyengéd érzelmeket *kuncog.* - Bár Aake nekem mindig is gyanús volt *vigyorog. Igen, az ikrek most nem teljesen normálisak, de hát néha el lehet nézni nekik, nemde? A dumagépes dologra csak nevet tovább, aztán a követős részre vállat von.* - Minek fárasszam magam? Egy kis vágás, pár csepp vér egy botra vagy fatörzse, aztán egy varázslattal felerősítem a szagát, és máris tódulnak tucatjával. Bár az eddigi tapasztalat alapján az is elég, ha egyet ráveszek, hogy vonyítson. Basszus, fél perc se telt bele, és máris hat itt lógott a nyakamon, amikor a körben lévő nyüszíteni kezdett *morog. Hát, arra nem számított, na, kicsit le is izzadt az idegességtől.* - Amúgy nem, köszi, a kezemet képes vagyok egyedül is megvágni *ölti ki a nyelvét a bátyjára. Aztán arra, hogy ő is ugyanazt tenné Fredért, halványan elmosolyodik.* - Ebben van valami. *Utána persze egyből fel is nevet, ravaszul megvillanó szemekkel.* - Hát, igazából április elsején lett volna jó, de szerintem kipróbálhatnánk mondjuk... A tanévnyitó bálon *nevet fel. Igen, az pont tökéletes alkalom lenne, elvégre nem számít sehová, és vélhetően senkinek nem tűnik majd fel annyi ember között, hogy ők ketten nem a saját bőrükben vannak. Legalábbis nem úgy, ahogyan lenniük kellene. Ez után ismét köszönetet mond Frednek, és az erre kapott reakció újabb kacagást fakaszt belőle.* - Oké, akkor befogom. *Ez után kitérnek a másik beszédstílusára, mire csak forgatja a szemét.* - Figyelj, ha téged játszalak, tudom utánozni, és az a lényeg *vigyorog Fredrikre. Egyébként tényleg durva, hogy mennyire képes ugyan úgy viselkedni, mint a bátyja, ha akar. A drámai sóhajra csak nevet, majd elválnak, és hopp, helyszínváltás. Igen, user drága lusta hosszas leírásokat és magyarázatokat írni, szóval simán csak ugrunk, kertelés nélkül. Fred üdvözlő szavaira csak megforgatja a szemét, elvégre tényleg nem érezni semmi extrát, mert mint említettem, bűbájt szórt magára.* - Én is szeretlek, tesó *nevet fel, amikor a szájszagát említik, ami szintén nincs. Hiába, a testvéri szeretet szépségei... Aztán ugye elkezd kávézni, és figyeli Fred arcát, és sejti, hogy azokon az oldalakon bizony olyan dolgok lehetnek, amik okkal kerültek a papírra láthatatlan tintával. Aztán kérdez, mire meghallgathatja Fredrik teljes káromkodásrepertoárját, mire csak fintorog, és leteszi a félig már üres csészét, és elkezdi eszegetni a sütit, hogy csillapítsa egy kicsit a gyomra korgását. Ebéd óta nem evett egy falatot sem, és hát az az ebéd sem volt különösebben bőségesnek mondható, szóval némi kaja már nagyon időszerű. A névre felvonja a szemöldökét, mert hát nem igazán tud vele mit kezdeni, ugyanis totál kiment a fejéből az anyja lánykori neve, de a következő szavakra elkerekednek a szemei, és kiesik a kezéből a villa. Még szerencse, hogy éppen két falat között volt, és nem károsul a süti, meg ő sem fullad meg a nagy meglepetésben.* - Mi van? *nyögi ki végül, és arrébb csusszan, hogy a tesója elférjen mellette, meg a tálcát is kicsit arrébb tolja, és nagy izgatottan ő is olvasni kezdi Jaana sorait.* - Engem nem is érdekel, milyen, ha van még egy élő rokonunk, kit érdekel? *kérdez vissza, Fredhez hasonlóan sokkos, halk hangon, miközben izgatottan futja végig a sorokat, azon tűnődve, hogy milyen ember lehet a nagybátyjuk. A kifakadásra szusszant, és hátradől.* - Mert láthatatlan volt, tesó, és kettőnk közül én foglalkozom kódfejtéssel. Öregem, szerinted mit fogunk találni apa naplójában? *pillant egy halk, zavart kuncogással a testvérére, majd figyeli, ahogyan a másik írogatni kezd az étlap hátuljára.* - Határozottan északon. Add csak! *kéri, majd ha megkapja, a szabad részre rajzolni kezd, és lassan Finnország északi része bontakozik ki a papíron. Középtájt egy üres folt, körülötte pár várossal, meg egy nemzeti parkkal.* - Szóval... Alapvetően a tavak miatt inkább a déli részre gondolnék, de ott nincs annyira hideg, mint fent északon. Ráadásul ott annyira nem barátságosak és egymáshoz ragaszkodóak az emberek, nem keresik annyira egymás társaságát, szóval pont tökéletes hely egy magányos farkas típusnak. Valamint, ha valaki verekedni akar, azt vérfarkasokkal a legérdemesebb, és nyilván te is tudod, hogy Észak-Suomi tele van farkasokkal *magyarázza, láthatóan legalább olyan izgatottan, mint a testvére. Aztán a tollal rámutat a középen lévő üres foltra.* - Márpedig északon csak ez az egy tó van. Ami azt jelenti, hogy ennek a partján kell lennie, ha egyáltalán még él *fejezi be a logikázást, majd leteszi a tollat, és iszik még egy kortyot a kávéjából, mielőtt még az teljesen kihűlne.* - Mit gondolsz? *pillant Fredre, határozottan kíváncsian a reakcióra. Érdekli, hogy ez csak szerinte ilyen logikus, vagy a másik is így gondolja...*
// FAGY //
// FAGY //
Vendég- Vendég
*Amikor kijött Henrik az ispotályból, és újfent jelezte hogy szívesen vette Gaea megmozdulásait, és hogy még szívesen beszélgetne, akkor Gaea úgy döntött, hogy kövesse ha akarja. Felőle! Ő viszont friss levegőre vágyott és arra, hogy kiszellőztesse magából azt a füstölgést, amit érzett. Még mindig puffog és szikrákat szórnak a szemei, de nincs hol levezesse. Még nincs. És most nem is lehet. Főleg a Sahl angyalkával a nyakán. Bár tény ami tény, a srác tud valamit. Angyalmód ... nem ... FENEMÓD jól harcolni angyalként, amire Gaea nem képes. Igazából azt sem tudja mit hogyan csinál, és mééég mire lenne igazából képes. Szóval kíváncsi is, ami vonzza, és elege is van, ami miatt inkább egyedül lenne, szóval kissé megint össze van zavarodva, ami rá nézve nem kimondottan jellemző. Legszívesebben megfújná a vészkürtöt. Pár napja Michael okozott nála hasonló érzést, és most úgy tűnik ha nem vigyáz, állandósulna benne ez a kavarodott állapot. A harcban nem gondolkodott. Az bezzeg tiszta volt teljesen. Tiszta és azonnali. De azon kívül, ... ~Mi a franc van velem?~ Kérdezi magától belépve a kávézóba, és balra véve az irányt a legközelebbi üres boxban le is teszi a fenekét. Nem kérdezi a sráctól, hogy jó lesz e neki itt vagy menjenek beljebb esetleg, igazából teljesen és egyre jobban mint valami mocsárba süllyed bele a gondolataiba. A suli területe nem biztonságos. Jelezte ő Jesmonnak, de most nem ért semmit. ~A vámpírok ki tudták használni valahol a rést. De hol? És miért jöttek? Ostrom? Egyből ostrom? Mi a fene volt ez?~ De bárhol kezdi a gondolkodást, nem tudja hol jöttek be, és hol lehet az a rés. Talán a házvezetője tudja. Elvégre ő is vámpír. Meg is kéri majd hogy menjen körbe az Akadémia körül, hátha megtalálja. Nyerne vele mindenki.
Leült hát az asztalhoz, és csak akkor esik le neki, hogy nincs egyedül.* - Jaj ne haragudj. Teljesen kiakadtam ezen az egészen. Annyi a menekült a suliban, hogy ... bocsi. *Mosolyodik el, és abba hagyja a morcoskodást.* - Nagyon jól harcoltál! *Dicséri meg gyorsan, és kénytelen abbahagyni a dumálást, mert jön a pincér és le kell adni a rendelést. Egy fél literes forró tejeskávénál nem is adja lejjebb.*
Leült hát az asztalhoz, és csak akkor esik le neki, hogy nincs egyedül.* - Jaj ne haragudj. Teljesen kiakadtam ezen az egészen. Annyi a menekült a suliban, hogy ... bocsi. *Mosolyodik el, és abba hagyja a morcoskodást.* - Nagyon jól harcoltál! *Dicséri meg gyorsan, és kénytelen abbahagyni a dumálást, mert jön a pincér és le kell adni a rendelést. Egy fél literes forró tejeskávénál nem is adja lejjebb.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*Miután helyrehozták a szárnyát, Henrik Dahl egyből vissza is kerül abba az állapotba, amiben a csata előtt volt. Igazából neki ez annyira nem borította fel a lelki békéjét, noha tény, hogy azért nem indított a legjobban a suli így az első napon. Elvégre ő azért jött, hogy felfedezze egy kicsit a helyet, felderítse a terepet, hogy mégis mennyire lenne jó itt, szóval fene tudja. Ennél azért jobban is kezdődhetett volna a dolog.* ~ De legalább nem esnének ki a gyakorlatból ~ *fut végig a fején a gondolat, amire nem bír elnyomni egy vigyort. Egyébként már egy ideje némán követi a csajt, ugyanis benyújtotta az igényét némi csevelyre, csak hát látja, hogy a másik még mindig eléggé ki van borulva az előbbi közjáték miatt. Szóval ballag utána, és érdeklődve pislog körbe, amikor belépnek a kávézóba. Ezért jó elszegődni egy olyan után, aki járatos már itt, mert így lehet a legjobb helyeket felfedezni. Nyugodtan lehuppan a lánnyal szemben, majd felnevet a bocsánatkérésen.* - Á, nem gond. Valahol azért meg tudom érteni. Alá kell írnom, hogy engem se nyugtat meg száz százalékig, hogy ilyen az Akadémia biztonsági rendszere, de egy ilyen után már csak történik valami *mondja.* - Gondolom megkeresik a rést, és rendbe teszik. Hát, legalábbis ez lenne logikus *nevet fel halkan, aztán meglepetten felvonja a szemöldökét.* - Köszi. Bár szerintem nem voltam a legjobb formámban, ráadásul fegyver nélkül azért csak rögtönöztem, már amennyire tudtam. De azért egy elementalista démon-vérfarkasnak ilyenkor könnyebb a boldogulás *nevet fel. Aztán amikor megérkezik a pincér, elgondolkozó arcot vág, és felpislog a pincérre.* - Semlájuk van? *kérdezi, az igen válaszra pedig felcsillan a szeme.* - Király, akkor azt kérek. Meg egy forrócsokit, jó sok habbal a tetején *teszi még hozzá. Egyébként ha kérdezik, akkor szívesen beavatja a vele szemben ülőt, hogy mégis mi az ég az a semla, de végül is a lány előbb-utóbb úgyis meglátja majd.* - Szóval *kezdi, amikor a pincér lelép*, mesélsz magadról valamit? *kérdezi, egyből bele a közepébe. Elvégre nem tud miből kiindulni, csak abból, hogy felkeltette az érdeklődését a másik, szóval megpróbál kiszedni valamit, amiből már rendes témát tud csinálni.*
Vendég- Vendég
*A Semla említésére csak felkapja a fejét, és néz egy érdekeset, de nem szól semmit rá. Valóban úgy van vele, hogy majd meglátja, ha kihozzák a srácnak az a semlát vagy mi a szöszt. A forró csokira csak mosolyog egyet. Egy újabb édesszájú a közelében. No igen.* - Majd én is teszek róla elhiheted. *Szúrja közbe a résbetömésre, aztán csak szusszan egyet a vegyes felhozatalra. Démon-vérfarkas ... meg még mi a szösz. Miért nem marad mindenki a saját fajánál? Belőle mag angyal lett! És még azt sem tudja hogy kell csinálni a dolgot. Semmit!* - Úgy őszintén megvallom, én nem nagyon vagyok a vegyeskedés híve, és vess meg ha akarsz, viszont én mint angyal szívesen gyakorolnék veled mindazzal, amit ott alkalmaztál. *Nem mondja ki nyíltan, hogy egy kukkot nem tud egy csomó dologról. Hülye lenne nyílt helyen. Így is elég sebezhető. Bár, tény ami tény, azért amiket már megtanult az sem kevés. És hogy miket tanult? Na igencsak érdekes kérés, hogy önmagáról meséljen, és legszívesebben ki is térne a válaszadás alól, de még mindig ott az az ellentétes érzés ami lökdösi afelé, hogy megmondja az igazat, elmondjon magáról bármit. Mennyivel könnyebb is mindez. Ó mennyivel könnyebb!* - Nem sokat tudok mondani magamról. MÉG. Csak annyit, hogy sokáig úgy tudtam hogy árva vagyok, aztán örökbe fogadtak amivel sok pénz is járt amikor egyedül maradtam újból. nemrég tudtam meg hogy nem ember vagyok, hanem angyal. És hát, eddig más képességekre gyúrtam. *Kacag halkan.* - És te? Csak nem hasonló a cipő? *Provokálás akart lenni, méghozzá a legteljesebben. Honnan is tudhatná, hogy sok dologban hasonló az ösvény amin jártak?*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*Elégedetten biccent arra, hogy Gaea is tesz majd azért, hogy szigeteljék a szabadon maradt rést, majd érdeklődve hallgatja a lányt.* - Hát, irigyelni én sem irigylem, de azért lássuk be, annyi tűz jóval hasznosabb a vámpírok ellen, mint a Láng önmagában. Viszont a Láng plusz egy kard... Na, az már legalább olyan jó, mint amit ő produkált *vigyorodik el.* - Mondjuk minden fajnak és pláne a keveredéseknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. A mi létünknek is, nyilván, de azért ha felkínálnák a választást, nem cserélnék senkivel *nevet fel vidáman. Szeret angyal lenni, mindig is szeretett, és soha nem is történhet semmi, ami megváltoztatja ezt a nézetét.* - Amúgy nem voltál rossz, a legkevésbé sem *teszi még hozzá, és itt azért érezni, hogy így elsőre nem annyira feltűnő, hogy a másik nem ért annyira az angyali képességeihez. Aztán ugye felteszi a nagy kérdést, hogy mégis kiféle-miféle a lány, és meglepetten felvonja a szemöldökét, így már világos számára az előbbi felvetés.* - Á, értem. Szóval ezért szeretnél edzeni *mondja, majd halkan felkuncog.* - Nem, nem teljesen. Én egész életemben tudtam, hogy angyal vagyok. Nálam ez valahogy a következőképpen volt: ártatlan kiskölyök Svédországban, aztán lidércvadász meg bunyós Oroszországban, aztán egy tíz fős jótékonysági klub vezetője ismét Svédhonban *nevet fel.* - A lényege, hogy a társammal, aki egy angyalvadász lidérc, vagyis volt, mert azzal, hogy találkoztunk, lőttek mindkettőnk előítéleteinek, szóval vele elköltözünk Észak-Svédországba, aztán sorra fogadtuk be a bázisunkra azokat, akik elesettként a segítségünket kérték, vagy véletlenül sodorta oda őket a szél, szóval mostanra van ott minden, amit csak akarsz *magyarázza. Aztán megérkezik a pincér, és Gaea elé a kávét, Henrik elé pedig a forrócsokit meg egy, leginkább képviselőfánkra hasonlító édességet tesz le.* - Szóval. A lényeg, hogy ha edzeni szeretnél, szívesen segítek benne *tér vissza az eredeti témához.* - Kábé mióta tudod, hogy angyal vagy? És milyen képességekre edzettél korábban? *kíváncsiskodik tovább.*
Vendég- Vendég
*Egyre nagyobb szemekkel hallgatja hogy mennyi úgymond kalandon esett át a srác, és ha kissé, csak egy kicsit is jobban naiv lenne, vagy csak gyermekebb szívű, most inná annak minden szavát. Egy újabb érdekes életút. És érdekesebb mint az övé, vagy inkább kalandosabb? Ki tudja. A saját életére mindenki másként emlékszik, mint amennyire kalandosnak másokét találja. Kívülről minden olyan nosztalgikus fényt kap, de amikor abban a bizonyos bakancsban járunk, az sosem könnyű és kellemes.
Megérkezik amit rendeltek, és elraktározza magában, hogy a semlát bizony ő inkább kihagyja a listájáról, mert neki nem nagyon ízlése ez a fajta édesség.* - Nem semmi út. Kalandos. *Zárja le ennyivel, és amikor Henrik egyenesen a tárgyra tér, nem titkolva bólogatni kezd két tejeskávé korty között.* - Igen, valóban szeretnék veled edzeni, ha elvállalsz egy ízig-vérig ügyetlen angyalkát a szárnyaid alá venni. Nyűg leszek, előre szólok. Az alakváltás és az illúziókeltés nekem mindig is könnyebben ment. Talán mert azt tanultam évekig. Azt mondták tehetség. *Vállat von.* - Én nem hinném, pusztán csak ezek érdekelnek. *Néz jobb válla fölött hucutan a kutyára, és égető vágyat érez arra, hogy macskaként elsétáljon előtte. De, inkább kihagyja. Nem szeret feltűnést kelteni. Eléggé feltűnő, amikor nyíltan kell megvédenie magát.* - Mint láthattad, azért igyekszem nagyon. De ... a faji adottságaimban még új nekem minden. Tavasszal még embernek hittem magam. Hát képzelheted mennyire mennek nekem a dolgok. *Mosolyog kissé zavartan, és beleszuszogva a korsójába hagyja, hogy a feltörő forró levegő átmelengesse az arcüregét. Jön a hideg. Mostanában egyre fázósabb ilyenkor már. Vénül na. Már nem tini csitri.*
Megérkezik amit rendeltek, és elraktározza magában, hogy a semlát bizony ő inkább kihagyja a listájáról, mert neki nem nagyon ízlése ez a fajta édesség.* - Nem semmi út. Kalandos. *Zárja le ennyivel, és amikor Henrik egyenesen a tárgyra tér, nem titkolva bólogatni kezd két tejeskávé korty között.* - Igen, valóban szeretnék veled edzeni, ha elvállalsz egy ízig-vérig ügyetlen angyalkát a szárnyaid alá venni. Nyűg leszek, előre szólok. Az alakváltás és az illúziókeltés nekem mindig is könnyebben ment. Talán mert azt tanultam évekig. Azt mondták tehetség. *Vállat von.* - Én nem hinném, pusztán csak ezek érdekelnek. *Néz jobb válla fölött hucutan a kutyára, és égető vágyat érez arra, hogy macskaként elsétáljon előtte. De, inkább kihagyja. Nem szeret feltűnést kelteni. Eléggé feltűnő, amikor nyíltan kell megvédenie magát.* - Mint láthattad, azért igyekszem nagyon. De ... a faji adottságaimban még új nekem minden. Tavasszal még embernek hittem magam. Hát képzelheted mennyire mennek nekem a dolgok. *Mosolyog kissé zavartan, és beleszuszogva a korsójába hagyja, hogy a feltörő forró levegő átmelengesse az arcüregét. Jön a hideg. Mostanában egyre fázósabb ilyenkor már. Vénül na. Már nem tini csitri.*