by - Hát igen. De szerintem a csapat többi tagjáé sokkal izgalmasabb *nevet fel, ezzel voltaképpen aláírva Gaea gondolatait. Kívülről nézve sokkal érdekesebb minden történet, mert nem jönnek vele a fájdalmak, a nehézségek, nincsenek ott a titkos, egyedi gondolatok, amik élővé és nehézzé teszik a múltat. De ennek talán épp ez a különlegessége: mindenki máshogy látja, mindenkinek mást mesél el az a történet, amit valaki előad. Néha egy-egy megbúvó szóban rejlik a valódi tartalma az egész mesének, néha fekete-fehérnek tűnik az, ami valójában a szürke millió árnyalata, minden csak attól függ, honnan nézzük. Talán ez az, ami a történelmet is olyan lenyűgözővé teszi. De kanyarodjunk vissza a két angyalunkhoz!* - Szíves örömest. Mindenki nehézkesen kezdi, de hipsz-hopsz belejössz majd *mondja halvány mosollyal, és látszik, hogy tényleg nagy örömmel veszi a szárnyai alá Gaeát. Fura lehetne, hogy ilyen egyszerűen belemegy, hogy segítsen, de igazából, mint ezt már többször is említettük a mai napon, neki egy ideje már ez az, ami az alapmotivációját adja. A segítség, mindenben mindenkinek.* - Nos, amit éveken át tanulsz, abban már egy idő után nem is számít annyira a tehetség, mert elég jól fog menni ahhoz, hogy ne lehessen felfedezni, hogy most őstehetség vagy vagy nem. Persze, előbbi esetben könnyebb elsajátítani, meg hát amiben totál reménytelen az ember, az úgyse fog menni, hiába erőltetjük *filozofál egy sort, miközben belekortyol a csokiba, ezzel habbajuszt varázsolva magának. Persze megérzi, szóval felnevet, megpróbálja lenyalni - ezzel nagyon komikus látványt nyújtva a vele szemben ülő számára -, majd végül egy kacagás kíséretében letörli és újra Gaeára tereli a figyelmét.* - Tavasz óta... Hát, nem is csodálom. De ne aggódj, seperc alatt szintre hozlak. Pár hónap, és úgy fogsz angyalként harcolni, mintha egész életedben ezt tanultad volna *kacsint vidáman, majd falatozni kezd. Láthatóan teljesen feldobta a gondolat, hogy lesz egy tanítványa, szóval kábé itt ugrott az a lehetőség, hogy ő nem szeret itt, és inkább visszamegy Kirunába.* - És mikor szeretnéd elkezdeni az edzéseket? *érdeklődik barátságosan, ahogyan igyekszik gyorsan eltüntetni a semla maradványait. Nagyétkű, ez elég egyértelmű. Aztán ha ez megvan, visszatér a forrócsokihoz, most már jobban vigyázva a habbal.*
+8
Erik Norgen
Henrik Dahl
Barbara Decker
Lasse Fält
Elizabeth Cobb
Fredrik Laine
Horváth Réka
Lisa Deadwood
12 posters
Diem Carte
Vendég- Vendég
*A habbajusznál halkan felnevet, és legszívesebben rátapasztana egy szalvétát, és már nyúl is érte, amikor érdekes arcok kíséretében Henrik lenyalja a habot magáról. Mivel a szalvéta már a kezében van, és a mozdulat eleje is elindult, úgy dönt, hogy inkább átnyújtja a szalvétáját előzékenyen a srácnak. Aztán eltűnik a fánkféleség, és őt hivatalosan is tanítvánnyá fogadja egy vele egyidős illető. Felemelő, és egyben zavarba ejtő is az érzés a számára.* - Köszi. És remélem igen. *Válaszolja halkan. És valóban reménykedik, hogy pár hónap, és úgy harcol majd, mint egy a fajtája közül. Majd jön a kérdés, a nagy, az a bizonyos, és valószínűleg most ezzel le fogja forrázni a másikat, de nem tehet mást.* - Már holnap ha lehet. *Hadarja a kérdésre a választ, olyan gyorsan, hogy Henrik sejtheti, nem volt átgondolva a dolog. De Gaea nem éppen az átgondolt cselekvés embere. Inkább az a fajta ösztönlény, aki szerint úgy helyes minden, ahogy a részéről puffannak a dolgok. Kortyolgatja a kávéját, és egy idő után az átélt élmények hatására hiába a koffein jótékonynak éppen nem mondható hatása, el kezd pilledni. Ott hagyja hát az itala felét, majd fizet, és elnézést kérve távozna az ágya irányába.* - Ne haragudj kérlek, nem vagyok hozzászokva hogy vámpírok támadnak rám. És őszintén megvallva mivel a házvezetőm is vámpír mindenre számítottam csak pont arra nem hogy abból a fajból bárki is az életemre akarjon törni. (Naná hogy nem, a vőlegényjelöltje is vámpír volt/lett ugyebár.) És ... Asszem én most inkább visszavonulok. De ha ... ha ... *Hatalmas fáradt szusszanás.* - ha valóban holnap bevállalsz egy gyakorlásra, küldj egy baglyot vagy valakit értem a női szárnyba, hogy rázzon ki az ágyból, és menni fogok egyből. *Na jó, nem egyből, de igyekezni fog.
Amennyiben fizetnek, mindenki természetesen a magáét, Gaea nem engedi hogy fizessenek helyette, és utána ha Henrikkel, ha nélküle, de ő már lassan liszteszsákként ájulna az ágyába, szóval nem Henrikkel egy ágyban ... izé ... szóval mennek vagy sem, ha Gaea nem jut hamarosan az ágyába pihenni, bajok lesznek úgy sejthető.*
Amennyiben fizetnek, mindenki természetesen a magáét, Gaea nem engedi hogy fizessenek helyette, és utána ha Henrikkel, ha nélküle, de ő már lassan liszteszsákként ájulna az ágyába, szóval nem Henrikkel egy ágyban ... izé ... szóval mennek vagy sem, ha Gaea nem jut hamarosan az ágyába pihenni, bajok lesznek úgy sejthető.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*Jókedvűen elfogadja a szalvétát, majd ugye immár hivatalosan is tanárbácsivá avanzsálódik.* - Szívesen *villantja egyik széles mosolyát a lányra. Határozottan jó a hangulata, most, hogy a szárnya is rendben van, meg a vérszívókat is kiiktatták, neki már semmi problémája nincs, a legkevésbé sem látszik meg rajta, hogy nem rég egy vámpírtámadás egyik áldozata volt. De lehetséges, hogy ez az a tipikus hullafáradtság, amikor már annyira kivan, hogy túlpörög. Elvégre alig aludt, és ahhoz képest tényleg hosszú napja volt, szóval neki sem fog megártani, ha ágyba kerül. Szóval legurítja a torkán az utolsó kortyot, majd amikor a lány fizet, ő is előkaparja a pénztárcáját, és noha megpróbálja magának íratni az egész számlát, úgy tűnik, ez nem jön össze, szóval végül is csak az édességet meg a saját italát fizeti ki. Aztán feláll, és egy kis vigyorral hallgatja Gaeát.* - Oké, majd ráveszek valakit, hogy kerítsen elő nekem. Bár szerintem hagylak sokáig aludni, majd csak később zargatlak fel. Egyébként meg szerintem én is vagy délig szunyálok, mert noha nem látszik, de általában akkor vagyok a leghiperaktívabb, amikor a kidőlés szélén állok, szóval nekem sem fog megártani, ha ágyba kerülök végre *magyarázza, majd a végére egy nevetést is beiktat. Aztán ugye visszakeverednek a Cameos hálókörletébe, ahol még jó éjt kíván a lánynak, majd elvonul a fürdőbe, végül bedől az ágyba, és abban a szent pillanatban, amikor az első hajfürtje párnát ér, már alszik is. Holnap meg vélhetően olyan tíz-tizenegy körül kel csak fel, szóval az edzés könnyen lehetséges, hogy ebéd utánra csúszik majd. De legkésőbb kettőkor egészen biztosan hozzáfognak majd...*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Egy szőke, bőrdzsekis srác ül az egyik asztalnál a sarokban, látszólag nem túl jó hangulatban. Előtte egy kávéscsésze meg egy újság található, s ő, utóbbira függesztve tekintetét könyököl az asztalon. Szőke fürtje az arcába hullanak ahogy szemét végigfuttatja a sorokon, így alig látszik egyre gondterheltebbé váló arckifejezése. Néha-néha belekortyol az egyre hűlő kávéba, de látszólag oda sem figyel arra, hogy mit csinál. Azonban amikor elfogy az ital, dühös csörömpöléssel kísérve rakja vissza a kis, virágokkal díszített fehér tálcára, majd a másik kezével egy ideges mozdulattal a hajába túr, aztán a zsebébe nyúlva előkap egy régi mobiltelefont és tárcsázik.* - Szia. Nem, nem. Nagyon vicces. *Csattan fel, majd egy sóhaj után folytatja.* - Igen, az. Olvastasd? Tudom, hogy nem kéne. De ez biztosan ő. *Hosszú szünet következik, amibe néhány ideges morgás vegyül.* - Nem lesz jobb lehetőségünk! Teljesen jól vagyok, hidd el! Miért, mit fogsz tenni? *Kérdi dühösen a vonal túlsó végén levőt, majd csak halkan káromkodik valamit és lerakja a telefont, amit rögtön ezután egy kissé agresszív mozdulattal az asztalra helyez. Néhányan furán pislognak rá a szomszéd asztaloktól, de látszólag nem nagyon törődik velük. Magas és izmos termete miatt a pincér sem akaródzik megkérni, hogy halkabban beszélgessen, meg hát, csinált ő már rosszabbat is, egy kis telefonvita ahhoz képest semmi. Most hátradől a széken és tekintetét végighordozza a tömegen. Valahol teljesen máshol jár lelkileg, ez látszik rajta, így az is kérdéses, hogy felfogná-e egyáltalán, ha maga Barthayan sétálna be azon az ajtón. A pincér felé intve kér még egy kávét - mintha nem pörögne eléggé. Igen, vannak még tervei az estére nézve. Nem mintha alkoholista lenne, egyszerűen mindig is így vezette le a stresszt, amiből mostanság elég sok jutott neki. Túl sok. Bár, ez szinte mindig így volt. Talán elpattant benne valami? Vagy Mia miatt van? Elvégre, rá mindig támaszkodhatott, és most... Nem. Túl fog rajta lépni, nem akkora probléma ez. Egyszer már túlélte. De hogy! Nem, ez most más. Most beszélnek. Sokat... Most minden más lesz. Elkapja azt a rohadékot, és saját kezűleg tekeri ki a nyakát. Ebben pedig még Mia sem akadályozhatja meg.*
Vendég- Vendég
*Mostanában érdekes helyeken tud kikötni a csaj, de egyet sem bánt meg eddig. Most hogy miért ide jött szintén csak a kíváncsiságára tudná fogni. Úgy lép be az ajtón, hogy mindenki szinte egyből a kezét lesi a fotóaparátot keresve, hiszen hátával betolva forgószél-pörgettyűként fordul be a kávézóba. És hogy ne maradjon egyéb közvetlen kontaktus nélkül, a tulaj kutyája is kíváncsi közelebb totyogásában fekvőrendőrt alakít a lány lábai elé, amit Glória nem nagyon lát lévén éppen az ablakfestéseket, és az emeletre futó kézműves átkötéseket szemléli buzgón. Egy hatalmas puffanás, néhány vendég halk sikolya vagy éppen felhörrenésétől kísérve. Aztán már csak egy dolog villan át a szöszi agyán. ~eszméletemnél maradtam?~ Fájdalmasan felszisszen miközben igyekszik a lábaiba gabalyodott jószágtól felállni. ~bizonyosan, hiszen ez fáj.~ Nem is nagyon figyel kinek az asztalába kapaszkodik, miközben éppen feltápászkodni igyekszik. Ez nem az ő napja. Nemrég egy vámpírnak ment neki, és kiderült hogy tanár, de a hülye kérdéseivel jól le is égette magát. Most meg ez. Még mindig két bal lábas úgy tűnik.* - Bocsi! Csak a kutya. *Nyögdécseli halkan az asztalt bitoroló felé, miközben a jobb lábát igyekszik kirángatni a kutya ALÓL.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Szinte észre sem veszi a lányt, aki belép az ajtón, pedig egy kívülálló azt hihetné, direkt őt figyeli, hiszen tekintetével követi annak érkezését. De mégsem így van, hiszen bár őt nézi, gondolatai egészen máshol járnak. Jó, na. Előfordul hogy valakin rajtafelejti a tekintetét, pláne, ha az illető nőnemű és jól néz ki. Nem kell megijedni, nincsenek csúnya gondolatai, csak élvezi a kilátást, miközben elmélkedik. Azonban amikor az pár asztalra tőle pofára esik a kutyában már felfigyel rá. Felvont szemöldökkel figyeli a jelenetet. Egy idősebb, túlsminkelt nő asztalába kapaszkodott szerencsétlen csaj, és a nő, úgy tűnik, nem vette jó néven, hogy emiatt ijedtében kiborította a teáját az asztalra. Vészjósló tekintettel áll fel és pillant az éppen feltápászkodó lányra.* - Hölgyem! Mondja, maga mégis mit képzel? *Kérdi pár oktávval feljebb mint az szükséges lenne.* - Tudja mit? Ne is magyarázkodjon! Azt hiszi, mindent megtehet, elronthatja mások kellemes szombat estéjét a kétballábasságával! Talán ha az orra elé nézne, de nem... Még véletlenül sem! Még egy ekkora rakás szerencsétlenséggel életemben nem találkoztam! *A végére már lassan sivítja a szavakat, mindenki a jelenetet figyeli a kávéházban. Erik azonban lassan megelégeli a dolgot, így feláll, s jóval a magassarkús nő fölé magasodva közelebb lép.* - Elnézést, asszonyom. *Szólítja meg határozott hangon, kihangsúlyozva a második szót.* - A hölgy biztosan véletlenül esett el, nem szándékosan akarta szabotálni roppant izgalmas és tartalmas szombat estéjét. *Mondja látszólag udvariasan, de nem minden gúny nélkül, mire a nő elvörösödik, majd fogja aranyszínű retiküljét és szépen... vállonvágja vele a fiút. Aztán szó nélkül kiviharzik. A kávézóban a néma csöndet hirtelen nevetés és taps váltja fel, mire a fiú vigyorogva meghajol, aztán Glóriára néz.* - Nos... Meghívhatom egy kávéra, hölgyem? *Kérdi vigyorogva, majd kezet csókol. Aztán ha az elfogadja a meghívást, az asztalához lép, kihúz neki egy széket majd ő is leül.* - Látom, neked is szerencsétlen napod van. *Dől hátra a székén nevetve. Ha kér valamit a lány, megrendeli neki.*
Vendég- Vendég
*Ahogy tápászkodik föl, valami meleg áztatja el tenyere alatt és ujjai között az asztalterítzőt, és még félig sem húzza fel magát, mikor az asztal bitorlója sivalkodva nekiesik. No nem fizikálisan, de Glória lassan azt kívánja bár inkább úgy tette volna a nő, olyan magas oktávon szaggatja amúgy is fájó fején található két dobhártyáját.* - Hölgyem én nem ... de az a kutya ... kéééérem ... *Végre szabad a kutya alá szorult lába, így térdre ereszkedve szinte könyörgő pózban ad nyomatékot lassan dadogóvá váló mondandójának. Kínok között vergődve, a dobhártya szaggató sivalkodástól, és a fejét hasogató fájdalomtól (jól beverhette) hunyorogva néz a megmentésére érkező fiúra pont akkor amikor már éppen felajánlaná, hogy kifizeti a teazsúrt, csak hagyja már abba a hisztizést. Aztán ugye Erik lerendezi a valószínűleg szoprán operaénekesnek készülő nőszemélyt, és sikerrel talpra is áll, mire a teakanna forma nő monszunként távozik. Talán még villámokat is szór a szeme, ezt viszont Glória szerencsére nem látja. A saját szikráival van elfoglalva a hasogató fejfájása miatt. Fejét ingatva néz Erikre amikor megtapsolja a kávézó bent maradt közönsége, majd halvány mosollyal az arcán fogadja el az invitációt. A kézcsókra enyhén elpirul.* - Köszi! Egy jeges kávét kérek és ha lehet töltsék nyugodtan a jeges zacskóba. Az sem baj ha hermetikusan lezárják a tasakot. *Válaszolja kihangsúlyozva a jeges szót az elején, és leül a neki kihúzott székre, amit nyikorogva vonszol be az asztalba szorítva szinte magát.* - Enyhén. Arról ne is beszéljünk hogy pár napja a rajztanárral szemben égettem le magamat.*Erik a beérkező pincértől kéri a jeges kávét, de úgy zúg a feje, hogy alig hallja.* - Neked is? Úgy érted hogy te is átestél a kutyán? *Kérdezi értetlenkedve, és most az egyszer még ő sem biztos benne, hogy komolyan gondolta a kérdést, vagy csak poénkodni próbál. Szimpi a srác nagyon. Jó fej. És még a szája is megfelelően nagy ha meg kell védeni valakit. Szimpi na! Nem is kicsit. Csak a feje ne fájna ennyire. Azért igyekszik kihúzott háttal szépen ülni a székben, és nem lefolyni róla.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Halkan nevet egy sort a lány rendelésén (az elpirulást talán észreveszi, de direkt úgy tesz, mintha nem látta volna). Más csak rendelt volna egy jegeskávét, de nem, ő pontosan kifejti még a tálalást is. Na jó, nyilván csak poénból, de a lényeg átjött. Így hát, a rendelés megtörténte után leülnek, s Erik figyeli, ahogy Glória behúzza magát szinte már az asztalhoz préselődve. Egyelőre még nem kérdez semmit, elvégre, ha ő lány lenne és nem lenne ilyen nagy a szája, ő is kissé zavarba jött volna. Vagy nem. Ki tudja, ez még sosem történt meg vele, általában ő oltja le a gyanútlan embereket.* - Igen? Azt hogyan sikerült véghezvinned? *Kérdezi nevetve. Ezernyi szituációt el tudja képzelni, de ezek a sztorik általában viccesebbek, mint amire az ember számít, így mindig megéri végighallgatni. A kérdésre ismét felnevet, bár már egyre erősebben kezd gyanakodni, hogy a lány nincs teljesen jól, olyan zavartan viselkedik. Lehet, hogy beverte a fejét?* - Nem, én ma csak egy küszöbön estem át, de azt is épp elegen látták. *Fintorog egyet. Igen, Victoriának próbált éppen visszaszólni amikor belépett a fiú hálóba és az egész lidérc-gárda előtt esett pofára, na meg persze Elliot is végignézhette. Pedig ő nem kétballábas, az biztos.* - Mindegy, előfordul néha. *Sóhajt egyet, majd biccent a pincérnek aki kihozta a lány kávéját.* - Amúgy Erik vagyok. Erik Norgen. Cameos. *Mosolyog a lányra, és egyre gyanúsabb neki annak a viselkedése.* - Figyelj, biztos, hogy jól vagy? Ne kísérjelek vissza a suliba? Vagy, öhm, szeretnél egyet sétálni? Tudod, a friss levegő... *Próbál valami értelmes mondanivalót összehozni, de elég nehezen megy neki, nem szokott hozzá az emberek pátyolgatásához. Általában, ha valaki megsebesült, Mia látta el, ő meg próbált minél messzebbre kerülni. A saját sebét simán összevarrja, de mást ellátni... Hát, ez sosem volt az erőssége.*
Vendég- Vendég
*Amikor a rendelés során szépen precízen lerendelnek neki egy komplett capuccinót három emelet szín és zenehatással, kissé elkerekednek a szemei. Jó hogy a Füreliset nem kottázza le majd a hideg koktélkölteménye, miután kihozzák, miután az ital dettó kezet csókol neki. A púphoz nyúl a fején, és sziszegve meglapogatja.* - Akkor sem a lábam elé néztem éppen, hanem a Főfolyosó boltíveit csodáltam vesztemre. Így jár, aki nem azt nézi, hova halad. Neked hogyan sikerült pont a küszöböt elkapni olyan szépen? *Kérdezi kissé félve, hogy a másiktól kitérő választ kap annak kényessége miatt, de valahol kezdeni kell a társalgást. Aztán Erik bemutatkozik amit mosolyogva viszonoz.* - Glória. Glória Kincsesy. Erethon. *Csak miután kimondja döbben rá, mennyire természetesen ejti ki a száján a saját nevét fordítva. Vezetéknév hátul, keresztnév elől. De amennyire furcsa, annyira jól is esik számára valamiért. Aztán leesik neki, hogy nagyon az asztalhoz préselte magát, és egy újabb nyikorgó helyezkedés kíséretében immár megtalálva a megfelelő távolságot kényelmesen elhelyezkedik. Erik aggódó kérdésére óvatosan rázza csak a fejét, és belekapaszkodik a kiérkező kávécsoda kelyhébe.* - Nem köszi. Én alap szinten vagyok ilyen szerencsétlen. és a fejem ennél rosszabb sem tud lenni, szóval a károkozás benne kizárt. Csak kicsit sajog ahogy bevágtam a padlóban. *Mosolyog zavartan mert nem biztos benne, hogy sikerült meggyőznie a fiút. Belekortyol a tejeskávéba, majd azonnal szalvétáért kap, és kissé ügyetlenül, és nagyon elpirulva tejhab bajusz keletkezik ajkai felett.* - Tejhab. *Motyogja zavartan a papírkendőbe, aztán leeresztve azt még hozzá teszi.* - Sosem értettem miért teszik rá mindenre. A sok felesleges levegő csak árt a gyomornak. *Na oké, nem kicsit van zavarban, de most már hitetlenkedve fogja rá arra ami vele történt, mert nem akarja elhinni, hogy ennyire csak a srác hozza ki belőle mindezt.*
Erik Norgen- .::Diák::.
- Na igen. Velem nem gyakran esik meg, de amikor igen, akkor is a fél Cameos végignézi. *Csóválja a fejét szemforgatva. Majd a kérdésre ismét elneveti magát. Tegnap még nem tartotta ennyire viccesnek, de visszagondolva egészen más.* - Egyszerre próbáltam visszaszólni egy háztársamnak és bemenni a hálóba, de nem számoltam a küszöbbel. *Von vállat még mindig nevetve.* - De halál komolyan, ilyen velem tízévente történik csak. *Na, ezt Mia rögtön megcáfolná, de ő (hála a jó égnek) nincsen itt. A téma egyáltalán nem kényes, igazából Erik bármiről képes beszélni, egy témát leszámítva, de arról nemigen szokták kérdezni. Szóval, nem kell félni, hogy esetleg valamiről nem hajlandó nyilatkozni. Ha meg mégis megesik, akkor egyszerűen eltereli a témát és ennyi. Vagy kicsit elferdíti az igazságot - ez is megesett már.* - Kincsessy... *Ismétli elgondolkodva.* - Olyan ismerősen hangzik. Honnan származol? *Kérdez vissza. Mintha már hallotta volna ezt a nevet. De hol? Miközben a lány kihúzza magát és megérkezik a rendelése, ő is beleiszik a kávéjába, majd szórakozni kezd a kiskanállal. A válasz nemigen nyugtatja meg.* - De talán mégis jobb lenne, ha valaki megnézné... *Ráncolja a szemöldökét.* - Vagy kérjek valami fájdalomcsillapítót? *Kérdi olyan hangon, mint aki Nobel-díj esélyes ötletet vetett fel. Aztán a tejhabos bakin hangosan felnevet.* - Szerintem jólállna a bajusz. *Teszi vissza a kiskanalát, majd félretolva a poharát az asztalra könyököl.* - Mert jól néz ki. Tudod, a legtöbb embert már nem is érdekli, hogy milyen ízű a kávé, ha jó sok ízléses tejhab van rajta. *Mosolyog az asztalra, majd ismét felnéz a lányra. Vajon volt valami mélyebb értelme a szavainak? Talán ő sem tudja biztosan.*
Vendég- Vendég
*Amikor Erik elmeséli szerencsétlensége történetét, kissé elmosolyodik.* - Jobb mint ahogy én szoktam ilyen esetben járni, mert én az ajtófélfát kapom csókra-ölelésre legtöbbször. *Elveszi a kezét a púpjáról, és megszemléli lát e rajta testnedveket. Nem lát, hát szórakozottan vállast von, majd a faggatózásra csak simán válaszol egy felszínes infóáradattal.* - A Kincsesy magyar családnév. Talán azért hallhattad mert én folyton belerohanok mindenbe amibe nem kellene. *Kuncog halkan, és kissé elmélázó tekintettel szemléli a másikat. Vajon beveszi hogy csak ennyi? Ez pedig valóban a legkézenfekvőbb válasz. Legalábbis nem tud róla, hogy híres lenne a családja, hiszen a vajákosok nagyja szeret árnyékban maradni. Jobb is így nekik. Nem nagyon szereti senki lobogtatni mennyi tudás van a birtokában. És még szerencse, hogy a Vajákosok mindegyike csak résztudásokkal operál, az összeszedett morzsákat pedig amúgy is osztályozzák és máshol rakják egybe. Máshol, mint valami föld alatti mozgalom. Vicces, de biztonságosabb. Belenyilall megint a fejébe, mire ösztönösen kap oda ahol beverte. Erik aggodalmasan felcserért, fájdalomcsillapításért, szedálásért rohanna-rohantatna, mire Glória Erik karjához kap nehogy lelépjen mellőle még kínosabb szituba sodorva őt. Így is elég égés volt a belépője. Ami pedig a tejhabot illeti, nos, ha szép ha nem, Glória gusztustalannak tartja és egészségtelennek is. A békanyál fehér verzióban, legálisan nyomva le az emberek torkán. Fúúúj! Mélyértelem vagy sem, a békanyál a lány szerint nem legális afrodiziákum, szóval nem békél meg vele amíg csak teheti.*
Erik Norgen- .::Diák::.
- Mondanám, hogy elsőre nem tűntél ilyen szerencsétlennek, de sajnos nem kímélhetlek meg az igazságtól. *Vigyorodik el. Szeret poénkodni, és hát, ha valakit megsért a kissé éles humorával, ez van. Sosem érdekelte. Egyszerűen nem veszi a fáradtságot, hogy visszafogja magát. Talán ha nagyon muszáj - de ilyen ritkán van. Bár a legtöbb embernek nem ezzel van a baja. Összességében eléggé kiállhatatlan személyiség. Mia példája is ezt igazolja. Így hát nem csoda, hogy nem sokan bírják mellette huzamosabb ideig. Nem csak lányok. Bárki. Az eddigi legközelebbi barátja Miát leszámítva Elliot - ő már elég sok ideje elviseli maga mellett. Na meg a fiúk a Cameosból... Igen, úgy tűnik, az élete még sosem volt ennyire rendben. Mégis, valahogy annyira - üresnek érzi magát. Miért most jutnak eszébe ilyenek? Talán jobb lenne újdonsült ismerősére koncentrálni.* - Szóval magyar... értem. *Bólint.* - Sokszor jártam ott. Ott nőttél fel, vagy csak a szüleid jöttek onnan? *Kérdez kíváncsian, majd beugrik neki a név. Sokat dolgozott egy ilyen nevű családnak. Igen, tisztán emlékszik, sok gondjuk volt, valaki különféle rontásokat pakolt a házuk környékére. Na persze elég kicsi a valószínűsége, hogy pont Glóriáék voltak azok. Bár akkor talán a lány még nem is élt. Így hát nem szól semmit a dologról.* - Ki tudja. *Von vállat mosolyogva. Aztán el akar menni fájdalomcsillapítóért, mire szépen lefogják. Látja a lányon, hogy nagyon nem szeretné, ha elmozdulna a helyéről, így bólint.* - Hát jó. De talán jobb lesz, ha lassan elindulunk visszafelé, nem? *Kérdi kedvesen (igen, ilyet is tud) mosolyogva. Ha a lány beleegyezik, fizet, majd felkapja a bőrdzsekijét és megvárja amíg a másik is feltápászkodik. Visszafelé még lesz bőven idejük beszélgetni, amúgy sem sietnek.*
Vendég- Vendég
*Erik heccelődésére nem bírja megállni, hogy vissza ne vágjon.* - Azért te sem tűntél olyannak, aki bármikor csak úgy küszöbön essen át. *Na igen, szólt már ő be vérfarkasnak is, nem betoji alak, csak szerencsétlen.* - Ami pedig az igazságot illeti, nem volt jellemző rám, mert nem is voltam ilyen nagyon kíváncsi. *Huncut mosolya ráncokba gyűri az orrát, majd a csillogást a szemeiből ijedt fintorrá cseréli egy újabb fejébe nyilalló fájdalomlöket.* - Auuu.*Nyögi halkan. A fejéhez szorítja a hideg poharat, és majdnem magára önti a pohár hab felőli tartalmát. Szerinte. Amitől persze ijedten kapja el a fejétől, és majdnem ezzel löttyinti ki valójában az ellenkező irányba.* - Na asszem egy kicsit szédülök. De ha elárulod valakinek, kénytelen leszek megvédeni magam, szóval inkább ne tedd. *Leteszi beszéd közben a poharat, és felszabaduló kezének mutató ujjával fenyegeti meg a lidérc-farkast.* - Szóval önvédelemből érted! Semmi komoly, mert ugye sulistárs vagy, hogy is van ez a szöveg? Magyarul olyan másként hangzik. "Különben meg kell hogy öljelek." *Mutogat minden szóra ritmusként bökve a fiú felé. Kissé spicces lehet a benyomás Glóriával kapcsolatban, és valóban eléggé rossz helyen ütötte be a fejét, de tudja hogy nem komoly. A kiértékelő agyi funkciói épek. Csak fáj, és az tompává teszi, amitől spiccesnek hat kissé.* - Várj! Így nem hallatszik jónak. Mondom, magyarul olyan szépen szól az a mondat, de az angol olyan kockás nyelv. Nem! Szögletes! *Belekortyol a kávéba, és hálásan nyalja le a poharából elvékonyodott habot a szája széléről.* - Amúgy igen. Ott nőttem fel. És csak erre a tanévre jöttem ide. Mármint ebben a tanévben. De maradok amíg meg lesz a papírom, hogy kijártam. Ó hogy is kell mondani! Nyáron jöttem. Nyár végén. *Na ebbe most jól bele gabalyodott, és amikor Erik felajánlja, hogy indulhatnának, nem is ellenkezik. Igen. Talán egy kis friss levegő jót tenne. Tanán jobban beütötte a fejét mint érzékeli. Talán ... a fene sem tudja.* - Igen asszem nem ártana egy kis levegő. *Bólint és belekarol Erikbe amikor ki akar bicsaklani a bokája amint feláll a székből. Indulás hát kifele, és vissza az Akadémiára.*
Erik Norgen- .::Diák::.
- Ezt vegyem bóknak? *Vigyorodik el. Nem, valóban nem egy szerencsétlen alkat. Sőt. Inkább a határozottság jellemző rá - néha annyira, hogy még akkor is annak tűnik, ha legszívesebben a föld alá süllyedne szégyenében vagy éppenséggel ha egyáltalán nem biztos a dolgában. Ez valahogy hozzá tartozik már, a stílusához. A lány mosolya közben megfigyeli a ráncokat az orra körül, és eléggé furcsa gondolat fut át a fején. Aranyos. Aranyos? Erik sosem gondol ilyesmiket, pláne nem egy mosolyról. Meg is zavarodik kissé ettől a gondolattól, de nem látszik meg rajta. Ahogy a lány a pohárral szórakozik, reflexszerűen kap oda és inkább szépen az asztal felé vezérli azt, mielőtt szépen ráönti a kedvenc pólójára a maradékot. Aztán a szavakra elneveti magát és elkapja a lány mutatóujját, amivel felé bökött.* - Biztos vagy te ebben? Tudod, nem szoktam lányokkal verekedni, meg amúgy is, eléggé unfair lenne a küzdelem, miután te összefejeltél a kövezettel. *Vigyorog, majd elengedi Glória kezét.* - Értem. Hát, akkor mondd el magyarul. *Szelídül a vigyor mosollyá, mielőtt meginná már csak langyos kávéja maradékát. Aztán, a választ hallgatva bólogat.* - Hát, akkor úgy néz ki, nem most láttuk egymást utoljára. *Teszi vissza a poharát a kistányérra, miközben az időközben érkező pincérnek fizet. Ha az megköszönve a borravalót elment, ismét Glóriához fordul.* - Én is nyáron jöttem. Volt egy kis, öhm... Balesetem. *Veszi le egyik karjáról a bőrdzsekit, majd lehúzva a rövidujjút a jobb válláról megmutatja a vállától a mellkasa közepéig húzódó hatalmas heg egy részletét (na meg persze az izomzata egy kis részét is).* - Szóval, ide jöttem regenerálódni. Meg tanulni. *Teszi méág hozzá egy fintorféle félmosollyal. Aztán ugyebár visszaveszi a dzsekit és felállva segít megmaradni Glóriának.* - Kérlek, nyugtass meg, hogy azért normál állapotodban még tudsz járni. *Vigyorog le rá, majd kilépve az utcára lassan megindul vissza, a suli felé.* - Nem értem amúgy az ilyeneket, miért megy emberek közé, ha nem bírja őket? Legszívesebben ráborítottam volna az asztalt. *Csóválja a fejét egy sóhaj kíséretében, természetesen a visítozó nőre célozva.*
Vendég- Vendég
*Nem, magyarul nem meri, mert valahogy zsibbad. Inkább huncutul kitér.* - Á ... áááááá nem emlékszem. Vicces mi? Alig vagyok itt pár hónapja, és lassan elfelejtek magyarul. Ciki! *A ciki szót olyan megugróan magas hangon mint aki saját magát szólja le szinte döbbenten. Amikor pedig a fiú a hegeit mutatja, nos, nem kicsit néz.* - Szép heg. *De ennél többet nem bír kinyögni. Ledöbben. Nem is kicsit. Majd úgy dönt, indulni kéne. A fejét is meg kellene mutatni egy gyakorlott angyalnak. Így indulna, de a lába alig bírja el. Elfogadja Erik segítségét, és egy pillanatra azt hiszi, hogy róla beszél a srác a minek iszik alatt, és kuncogni kezd, de amilyen hirtelen kezdi, olyan hirtelen hagyja abba amint leesik neki a tévedése. Aztán irány kifele és át az Ispotályig, ahol megköszöni Erik segítségét, majd estére befekszik egy kis agy-helyretételre.*
// Köszi a játékot! És bocsi a bénáskodásokért!
//
// Köszi a játékot! És bocsi a bénáskodásokért!
//
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Lesz még egyáltalán mit tanítani nekik a harcról? *kuncog fel a vámpíros sztorit hallva. Egyébként nem kételkedett benne, hogy igencsak tehetséges harcosok is vannak ebben az iskolában, elvégre nem akárkiktől tanulnak.* - Diem Carte... Valahonnan nagyon ismerős a név, lehetséges, hogy már akkor is itt volt, amikor Qarinban laktam *gondolkozik hangosan.* - Nekem megfelel, legalább vetek egy behatóbb pillantást a városra is. Még az 1900-as évek közepén éltem itt néhány évet, de azóta biztosan változott a hely. Már csak azért is, mert a Fyron miatt gondolom felkapottabb lett a sziget. *Ez után bólint az utolsó kérdésre, és ő maga is elsétál a szobájáig. Előszed egy fekete szövetkabátot, ellenőrzi a kinézetét - rendben, hogy kolléga, de mégis csak egy férfivel megy le a városba, ki kell néznie valahogy -, majd egy melegebb csizmát húzva az előcsarnok felé veszi az útját. Ott aztán megvárja Jesmont - vagy csatlakozik hozzá, mert valószínű, hogy neki tartott tovább a dolog -, akit a tőle megszokott barátságos mosollyal üdvözöl ismét. A séta alatt ő a maga részéről nem nagyon beszél, csak halvány mosollyal figyeli a csillagokat, meg néha tesz egy-két megjegyzést a Qarinban bekövetkezett változásokkal kapcsolatban, a kávéházat megpillantva viszont jókedvűen megcsillannak a szemei.* - Végre! Nem bánnám, ha pár fokkal melegebb lenne odakint *remeg meg egy kicsit, majd belép az ajtón, valószínűleg Jesmon előtt. Odabent egy gyors pillantással felméri a helyet, majd elindul az egyik box felé. Közben persze ellenőrzi, hogy a démon követi-e, de ha annak nincs ellenvetése, akkor az egyik boxban telepedik le, a kabátját lefejtve magáról, és letéve a mellette lévő helyre, ezzel elég egyértelművé téve, hogy azt szeretné, hogy a férfi vele szemben foglaljon helyet. Ha tehát mind a ketten leültek, kényelmesen elhelyezkedik, majd elvéve egy itallapot végre ismét valami érdekesebb témát vet fel.* - Te mióta vagy itt? Mert azt látom, hogy már elég jól ismered a helyet.
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- A karatéról biztosan. *Válaszol a félig költői kérdésre Jesmon. Hasznos harcművészet, és nem sok diákról hallott még, akik profi szinten űznék.* - Tehát laktál Qarinban? *Kérdez vissza érdeklődve. Bár a kijelentésből elég egyértelműen rá lehet jönni a válaszra, de ez most nem lényeges, reméli, hogy kissé bővebb információkat is szerezhet. Bár ezt későbbre akarta tartogatni, de valószínűleg lesz még miről beszélniük. Nem is kell sokat várnia rá, meg is kapja az információt. Tehát az 1900-as évek közepén. Igen. Hogy ő hol volt akkor? Jó kérdés, talán éppen valahol Olaszországban?* - Igen, azóta kicsit sűrűbben lakott, bár szerintem ez a kávézó már akkor is itt volt. *Bizony, járt már ő itt korábban is, csak nem túl sokszor. Mondjuk hol nem járt? Ezt követően ugyebár felmegy a szobájába, majd az előcsarnokban megvárja Rebeccát. Ezúttal nem bírja meg anélkül, hogy megállapítsa magában, mennyire szép - igen, nagyon sok emberrel, vámpírral, démonnal találkozott már, és még így sem mehet el ez a tény mellett. Mégiscsak férfiből van. Mindamellett ott van az a furcsa kisugárzása, ami egyáltalán nem egy átlagos démonra vall. A mosolyt viszonozza, majd ugyebár elindulnak. Ő sem beszél túl sokat, válaszolgat a nő esetleges kérdéseire vagy megjegyzéseire a városról vagy az akadémiáról. Végül, előreengedve Rebeccát, ő is belép a kávéházba, biccent az őket üdvözlő pincérnek, majd a nőt követve ő is helyet foglal az asztalnál, vele szemben, miután a kabátját a széke háttámlájára terítette. Természetesen a szokásos fekete öltönyét viseli, nyakkendővel és fehér inggel. Már senki sem lepődik meg rajta, még itt sem, maximum Rebeccát érheti meglepetésként, hogy még a városba tett látogatáshoz sem öltözött át.* - Szeptember elején érkeztem meg. *Válaszol röviden. Persze, ha a nő rákérdez, hogy miért van itt... azon majd ráér akkor gondolkozni.* - És te hogyan kerültél ide? Mármint, tudom, hogy ismered Amarillát, de úgy hallottam, nem ő hívott. Azt sosem kötik az orromra, hogy mi alapján választják ki a tanárokat. *Kérdi, miközben fél szemmel átolvasgatja az itallapot. Ha a nő is választott, int a pincérnek, majd rendel, magának egy fekete teát, Rebeccának meg azt, amit kér.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Értem. Ezek szerint úgy fél éve. Azt meg sem kérdezem, miért, ez a sziget varázslatos, a szó legszorosabb értelmében, nem csodálom, hogy még egy idősebb démonnak is felkelti a figyelmét. Inkább az érdekel, hogy hogy lettél házvezető helyettes. *Ez valóban érdekesebb kérdés. Elvégre nagyon sokan jönnek erre a szigetre csak a hely mágiája miatt, akárhonnan nézzük, ez a legnagyobb központja a varázserőnek a földön, úgyhogy annyira nem izgatja a pontos ok. Persze ha csak sejtené, hogy mennyivel kalandosabb a tényleges történet, inkább afelől érdeklődne. Aztán persze Jesmon is intéz hozzá egy kérdést.* - Az elmúlt éveket egy árvaházban töltöttem, önkéntes munkával, de úgy tűnik, hogy a hely idén bezár. Persze sokan próbáltuk megmenteni, de végül nem sikerült, úgyhogy vagy januárban vagy februárban a gyerekeket átviszik egy másik helyre. Én meg úgy döntöttem, hogy inkább keresek magamnak egy iskolát, és megint teljes állású tanár leszek. Sok minden szólt Fyron mellett: a hely, hiszen mint említettem, éltem Fair Isle-ön, és kimondottan hiányzott, a bentlakásos iskola rendszere, ami a Roxfortra emlékeztetett, és hát Illa. Úgyhogy leadtam a jelentkezésemet, amire Lord Sammael válaszolt nem is olyan régen, megállapodtunk a részletekben, és nagyjából ennyi. Amarilla nem is tudta, hogy idejövök tanítani, akkor tudta meg, amikor meglátott *mosolyodik el. Nem túl bonyolult történet, éppen olyan, mint bármelyik másik álláskeresése. A különbség csak az, hogy itt már végleg szeretne letelepedni. Több mint eleget utazott, bujkált és költözködött már, ideje végre egy kis stabilitásnak. Végül egy gyümölcsteára esik a választása, amit jelez is Jesmonnak.* - Mesélj egy kicsit a többiekről! Illán kívül senkit nem ismerek innen *kéri. A többiek magába foglalja a másik két igazgatót, a tanárokat, az alkalmazottakat és a diákokat is, szóval Jesmon voltaképpen azokról beszél, akikről csak kedve van.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Arra, hogy nem csodálkozik rajta, hogy miért jött ide, halványan elmosolyodik. Hát, igen. Ilyenkor úgy érzi, ha valahogy vissza tudna menni az időben, pontosan ugyan így cselekedne. Még akkor is megtenné, ha tudná, hogy Lucifer ezúttal nem adna neki kegyelmet. Sőt. Akár most is megtenné... újra. Pedig teljesen biztos benne, hogy ezúttal nem tenné a lábát a Földre ismét. Soha többé. Ott érne véget minden.* - Nos, mondjuk, hogy Tyaeloria tartozott nekem egy szívességgel, és ez megfelelő alkalom volt rá. *Válaszol. Ha nem kérdezik, nem fejtegeti, de valahogy sejti, hogy még az este folyamán szóba fog kerülni a dolog. Na meg ha nem tőle tudja meg, majd megtudja mástól, elég hamar, szóval Jesmon is jobban örülne, ha ő mesélhetné el, mielőtt valamit esetleg nem telejsen úgy hall, ahogyan az megtörtént.* - Értem. *Bólint a válaszra.* - És az árvaház előtt hol dolgoztál? Említetted, hogy tanítottál már... *Tesz fel egy újabb kérdést, egyelőre addig örül, amíg nem terelődik rá a szó.* - Nos, Sammaelről már biztosan hallottál, a lidérc-angyal háborúk révén. ~Amiből hál' Istennek nekem sikerült kimaradnom...~ Amarillát ismered, Tyláról pedig nem sokat tudok mondani, hiába ismerem. Amúgy szerintem egyikükkel sem lesz problémád. A tanárok közül... Hát, a legtöbben most érkeztek, egyelőre Selinához volt szerencsém közülük. Nos, őt nem mondanám a legátlagosabb tanárnak, de úgyis rájössz majd. Reedről biztosan mesélt neked Illa. Vele is biztosan jól ki fogtok jönni. *Mutatja be röviden, szép sorjában a tanárokat. Aztán rátér a diákokra is.* - A tanulók pedig elég vegyes társaság, én a magam részéről még nem találkoztam menthetetlen esettel. A legtöbben kedvesek és tisztelettudók, bár... Nos, elég sokan jöttek ide azért, mert nem volt más hely, ahova mehettek volna. *Fejezi be végül, ebből a fél mondatból igen sokat leszűrhet a nő, de jobb, ha ő maga ismeri meg őket. Megéri a fáradságot.* - Minden esetre semmi kifogásom nem lehet velük szemben, jó kis társaság. *Teszi még hozzá mosolyogva.* - Most te mesélj egy kicsit magadról! Úgy érzem, még sokáig kollégák leszünk, jobb, ha nem idegenként állunk egymáshoz, nemde? *Kérdi egy barátságos mosollyal, miközben a kiérkező teáját kezdi kevergetni.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Értem *bólint, de egyelőre nem kérdezősködik. Valószínűleg úgyis sokáig itt lesznek még, lesz ideje többet megtudni Jesmonról.* - Ó, mindenfelé. Először Londonban voltam auror, kicsit később auror és tanár. Utána Németországban majd Franciaországban éltem, ott mindenfélét dolgoztam, voltam recepciós, könyvtáros, bolti eladó, amit csak el tudsz képzelni, és nem kell hozzá magas végzettség. Utána megint Londonban majd Qarinban voltam, szintén tanárként... Karatét tanítottam azt hiszem mind a két alkalommal. Aztán visszamentem Londonba, ott nyelvtanár voltam, ez biztos, aztááán... *Itt egy kicsit hosszabb szünetet tart, igyekezve átgondolni, hogy mi is volt ez után, majd egy bólintás kíséretében folytatja.* - Igen, ez után mentem Hullba, ahol karatét és nyelvet is tanítottam. Aztán megint visszamentem Londonba, ahol szintén tanár voltam, és utána jött az árvaház. Szóval voltam eléggé sok minden, képzettségem aurori és tanári szakon van. Eddig karatét, franciát és németet tanítottam, szóval voltaképpen majdnem ugyan azt, mint most *fejezi be végül, és eddigre meg is érkezik a tea, amit egy barátságos mosollyal megköszön, majd ismét Jesmonra fordítja a figyelmét.* - Igen, róla nehéz lett volna nem hallani *biccent, majd csendben hallgatja tovább a rögtönzött ismertetőt.* - Hát, sokat még nem, de annyi elég is, hogy Illa jegyese *mosolyodik el Reed nevét hallva. Arra, hogy sokan azért jöttek ide, mert nem volt hova menniük, bólint.* - Menedéknek sem utolsó. *Aztán végighallgatja még a férfi mondanivalóját, majd halkan felkuncog a felszólításra.* - Én meséljek? Sok minden nem maradt, amit még érdemes tudni rólam. Beszélj most inkább te! Biztos vagyok benne, hogy sokkal érdekesebb az életed, mint az enyém *mondja, majd belekortyol az italába. Tényleg nem igazán tudja, mit mondhatna még, ráadásul Jesmon már így is jóval többet tud róla, mint ő Jesmonról, szóval ideje egyensúlyba hozni a helyzetet.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Figyelemmel hallgatja Rebecca rövid összefoglalóját az életéről, és hát bizony elég nehéz követnie. Meg is állapítja magában, hogy a nő nem sokat szeret egyhelyben maradni. Bár talán éppen itt az ideje, hogy letelepedjen, ki tudja. Amikor aztán végez, mosolyogva bólint (mostanában elég ritka, hogy ennyit mosolyogjon, bár ebben a történteknek is nagy szerepe lehet).* - Ahogy hallom, szeretsz utazgatni. Jó dolog, ha az ember nem csak a világ egy kis szeletét látja. *Teszi hozzá. Na, hát róla aztán sok mindent el lehet mondani, de hogy keveset látott a világból, azt nem. Igazából sokkal többet látott belőle, mint amennyit szeretett volna, és ez a sok nem csupán a Földön található... valahol mélyebben is.* - Azért reménykedem benne, hogy az itt maradásodat nem ilyen rövid időre tervezed. *Mondja mosolyogva, hiszen szimpatikus neki a nő, és lássuk be, azért hiányzik neki olyasvalaki társasága, akivel többet tudna beszélgetni két szónál. Nem arról van szó, hogy ne bírna szinte akárkivel elbeszélgetni, de úgy érzi, bennük valahogy több közös vonást is találhat még, ha keresi. Nagyon régen nem találkozott ilyen lénnyel, vagy találkozott, csak nem volt ideje rá, hogy bizonyítást nyerjen a feltételezése.Aztán ugyebár bemutat pár tanárt és diákot, majd kap egy kérdést, mire egy halk sóhaj kíséretében hátradől.* - Nem ígérem, hogy minden részletét el fogod hinni, de nem egy hétpecsétes titok - szóval körülbelül mindenki tud róla - így jobb, ha tőlem hallod. *Kezd bele egy fanyar mosollyal.* - Nos, biztosan észrevetted már, hogy nem egy átlagos démon vagyok: ősdémon. Igen, Lucifer teremtett már csaknem 7822 évvel ezelőtt. Rengeteg időt töltöttem a Pokolban, sokkal többet, mint amire büszke lennék. Aztán küldetést kaptam a Földön, amit... amit nem teljesítettem, így menekülnöm kellett. *Nem tér ki a részletekre, ez nyilvánvaló: azokat alig pár élőlény ismeri. Helyette belekortyol a teájába, mielőtt teljesen kihűlne, majd folytatja.* - Szóval a Pokol Ura elől kellett eltűnnöm. Egy darabig jól is ment a terv, végül azonban ide kellett menekülnöm, azt hittem, itt nem fognak rám találni. Tévedtem. Bár elkapni nem tudtak, a Sziget elpusztításával fenyegettek, így feladtam magam, önként mentem le a Pokolba. Ne kérdezd, miért, még magam sem értem egészen, de a Lucifernél tett látogatásom vége az lett, hogy ő maga száműzött engem az Alvilágból, örökre. *Fejezi be végül. Így még talán soha nem foglalta össze az életét. Ennyit nem nehéz róla kideríteni, szinte bárki megtudhatja, de mégis más elmondani. Kissé zavartan kortyol bele a teájába, bár ez nem látszik rajta. Kíváncsi, hogy mit fog szólni ehhez a nő. Végül is, ha mindez ellenére van, jobb, ha még azelőtt kiderül, hogy szorosabb kapcsolatba kerülnének.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Igazság szerint inkább csak így alakult az életem *von vállat. Való igaz: annyira nem rajong az állandó költözésért, ráadásul amikor messzebb járt innen, akkor kimondottan menekült. A következő mondatra boldogan elmosolyodik.* - Nem, itt most maradni akarok, amíg lehet. Eleget költöztem már, több mint ideje már, hogy letelepedjek. Remélhetőleg az élet is egyetért *sóhajt. Ez után pedig érdeklődve hallgatja Jesmont. Az ősdémon szóra bólint, így már érthető az erő, viszont a viselkedése még az eddiginél is kevésbé. Ahogyan hallgatja a férfit, egyre nagyobb tisztelet lobban benne. A másik ellen mert állni Lucifernek, majd pedig a saját érdekeivel nem törődve, mindent feladva képes volt lemenni a Pokolba, arra számítva, hogy sosem fog visszatérni. Tekintetében látszik is az elismerés, az utolsó résznél pedig meglepetten elkerekedik a szeme.* - Csak úgy elengedett? Pontosabban nem is elengedett, hiszen ha kitiltott a Pokolból, akkor voltaképpen üdvösségre ítélt... Ez elképesztő *rázza a fejét csodálkozva. Azt már nem tudja, hogy ezt a következtetést Jesmon is levonta-e, de neki egyből ez jutott eszébe. Amikor aztán túlteszi magát a sokkon - ez úgy húsz másodpercébe telik - ismét megnézi magának a férfi arcát, majd halványan elmosolyodik.* - Egyébként pedig lenyűgöző vagy. Kevesen mertek volna ilyen dolgokat megtenni, és még kevesebben lettek volna hajlandóak feladni az egész életüket másokért. Bátor férfi vagy. *Ezzel ő a maga részéről csendben is marad, és belekortyol a teájába, közben nagyon igyekezve, hogy ne piruljon el. Jó, kicsit utólag fogta fel, hogy a lenyűgöző vagy nem éppen egy hétköznapi dolog, amit egy nő mond egy férfinak, legalábbis elég erős hátsó mondanivalója is lehetne. Szóval nem túl feltűnő, de azért észrevehető zavarában inkább csendben marad, és a teáját iszogatja.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Értem. *Bólint. Végül is, megérti. Ő is régóta vágyott már egy helyre, amit az otthonának tekinthet, hiszen, bár van egy háza London mellett, évek óta nem volt ott, ha meg volt, akkor is csak pár hétig. Hiába, ha az ember menekül, akkor nem maradhat sokáig egy helyen. A válaszára, miszerint itt le akar telepedni, bólint.* - Igen. Én is valahogy így vagyok vele. Pláne, hogy... nos, mostanában elég sokan mászkálnak odakinn, akik szívesebben látnának, ha nem is holtan, de egy szép sötét magánzárkában. *Olyan természetességgel mondja mindezt, mintha nem lenne semmi különleges a dologban. Persze ez nem így van, de nem kell sokáig várnia a nőnek a magyarázattal, hiszen ahogy elmeséli az életét, ebből minden teljesen világossá válik. Az elsőre reakcióra bólint.* - Igen. Lehetséges, hogy azóta ő maga is megbánta. *Mosolyodik el kissé gúnyosan.* - Van rá pár elméletem, hogy miért tette, de ezek csak találgatások. Jobb nem is gondolkozni rajta. *Kortyol a teájába, azonban alig emeli a szájához, le is ereszti a nő következő szavait hallva a döbbent csöndet követően. A tekintetéből semmit sem lehet kiolvasni, ahogy Rebeccára néz, de ez már megszokott nála. Látja rajta a zavarát, ahogy végül csöndben marad és a teájába kortyol. Nem igazán tudja, mit reagáljon rá. Elég ritkán hall ilyet, sőt, effélét még talán sosem mondtak neki. Körülbelül úgy érzi magát, mint amikor Liliya megölelte, aztán sarkon fordult. De Rebecca nem fog elfutni, hogy szépen lassan átgondolhassa, az tuti. Viszont a csöndet meg kéne törni, az biztos. Először is, egy torokköszörülés megteszi.* - Az egyetlen dolog, amiért ezt gondolod, az az, hogy démon vagyok. Ha angyal lennék, semmi különöset nem találnál benne. *Mosolyodik el, némileg gunyorosan. Na persze, ez nem a nő, hanem saját maga ellen szól egyedül. Na igen, sokkal kevesebb problémája lenne, ha nem démonnak született volna. Bármi más megtenné, csak ne démon. De hiába... az élet már csak ilyen.* - De, ahogy látom, te vagy nagyon jól színészkedsz, és igazából az a terved, hogy elrabolsz és egy cellába dugsz, vagy te sem vagy egy átlagos démon. *Mosolyodik el végül, majd megissza a maradék teáját.*
//200.//
//200.
//
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Arra, hogy sokan szívesen látnák egy magánzárkában, meglepetten felvonja a szemöldökét, de aztán hamarosan meg is kapja a magyarázatot.* - Igazad lehet. Inkább örüljünk, hogy megtette *mosolyog a férfire. Aztán ugye tesz egy eléggé zavarba ejtő kijelentést, és hát a Jesmon irányából érkező halotti csend szintén nem segít sokat, hogy elmúljon a zavara, szóval csak ül, és lehajtott fejjel kortyolgatja a teáját. Amikor aztán a férfi megszólal, felpillant, majd a szavakra halványan elmosolyodik.* - Nem igaz. Épp úgy tisztelném azt az angyalt, aki ennyi mindent hajlandó lenne feláldozni valamiért, most téged. Attól még, hogy angyal, nem kötelező segítenie másokon, nem elvárható, hogy így tegyen. Ha jobban belegondolsz, Lucifer is angyalként kezdte, és mind tudjuk, végül meddig süllyedt... Egy démontól sem elvárható, hogy gyűlölje az egész világot, és igyekezzen mindenkit egymás ellen fordítani. Amit tettél, minden fajnak dicsőségére vált volna, az egyetlen különbség, hogy a társaink valószínűleg inkább a legnagyobb szégyenükként tartanak számon *szusszant egyet halvány mosollyal. Azért elég jól ismeri a saját fajtáját, nagyon jól tudja, hogy a hozzájuk hasonlóak sokkal ritkábbak, mint az átlagos démonok. A következő szavakra felnevet.* - Rendben, lebuktattál, bérenc vagyok *kuncog. Aztán belekortyol a teájába, majd vállat von.* - Valahogy sosem éreztem úgy, hogy ártanom kéne az emberiségnek, épp ellenkezőleg. Valószínűleg a családom miatt van, mert egyikük sem kimondottan vérszomjas alkat, és engem sem úgy neveltek. Idővel aztán egyre több élvezetet és boldogságot találtam mások segítésében, úgyhogy most már nem is akarok változni, még ha tudnék is *mondja mosolyogva. Szeret így élni. Persze, néha már kapott elég kegyetlen pofont, olyan dolgokat másoktól, amiket nehéz elfelejteni, mégis így akarja folytatni. Többet jelent az öröm, amit akkor érez, amikor segít, mint a néhány kötözködő fajtársa által okozott fájdalom.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Arra, hogy örüljenek, hogy megtette, bólint egyet, halványan mosolyogva. Na igen. Sokkal, ezerszer rosszabbul is járhatott volna, ez tény. De nem így történt. Ha máshogy alakult volna, most talán a Pokolban szenvedne az egyik legsötétebb zárkában étlen és szomjan, azt várva, hogy mikor jön a következő, nem minden fantáziát nélkülöző kínzás. Hm, igen, valóban jobb, ha nem firtatják a miérteket, csak örülnek annak, ami van. Aztán ugyebár jön a zavart csönd, majd az ellenvetések Rebecca részéről.* - Nem kötelező, az tény, de mégis több ilyen angyal fordul elő. Lehet, hogy tisztelnél miatta, de feleennyire sem lepődtél volna meg. Ugyan már! Az egyetlen különleges bennem az, hogy nem az vagyok, akinek lennem kéne. Még ha csak egy démon lennék, ahogy te. De nem... Engem Lucifer teremtett, a valaha volt legsötétebb lény ezen a földön. Mindenféle logikának ellentmond a viselkedésem. Ne hidd, hogy rögtön beletörődtem. Nem. Küzdöttem ellene. *Mosolyodik el a poharát nézve.* - De nem jött össze. Nem tudnék olyan lenni. Éppen ezért... Kérlek, ne tarts többre annál, mint ami vagyok. Ez nem az én érdemem. Hogy kié, azt nem tudom, de egyszerűen... ilyen vagyok. *Emeli fel a tekintetét, ismét mosolyogva, ezúttal a nőre.* - Ha akarnék, sem tudnék megváltozni. *Na igen... Ha Jesmonra rátör a szerénység. Még ha csak tettetné, de nem! Valóban úgy gondolja, hogy benne az ég világon semmi tisztelnivaló nincs, ő csak teszi a dolgát, és kész. Hát drága Jesmon, számold már össze, hogy hány ősdémon mert ellenszegülni Lucifernek, légy szíves! Na látod.* - Azt mindjárt gondoltam. *Mosolyodik el, ahogy lassan kevésbé komoly vizekre eveznek.* - Megadom magam, kérlek ne bánts! *Emeli fel a kezét tenyérrel előre. Aztán visszatérve a komolysághoz, érdeklődve hallgatja a nőt.* - Hát... Igazad van. Nem kell csak azért máshogy viselkedned, mert démon vagy. *Mosolyog rá egy sokatmondó pillantással, majd az asztalra könyököl fél kézzel.* - Lehet, hogy te azt mondod, hogy ez természetes, de... én meg azt, hogy nagyon sok démonnal találkoztam életemben, és egyik tisztavérű sem viselkedett úgy, mint te. Térjünk csak vissza ahhoz a színészkedés dologhoz... *Vizsgálgatja komoly tekintettel. Persze tudja jól, hogy nem hazudik. Jesmon ahhoz túl jó emberismerő, hogy ilyen könnyen át lehessen vágni.* - Egyáltalán nem olyan általános az ilyen fokú ellentmondás, mint ahogy hiszed. Ebbe nagyon gyakran a nevelés sem tud beleszólni.