by * Hogy mekkora hiba volt leszólítani egy vad idegent, azt még nem tudja. Momentán már-már saját magában se képes megbízni, hisz annyira kiszámíthatatlan tud lenni. El sem hiszi, mire képes némi düh. Na igen, akkor sem hitte, mikor az árvaház istállója lángolt, de akkor meg is ijedt. Nem volt teljesen tisztában azzal, hogy ez miatta történhetett-e, csak annyit tudott, Alisia kegyetlenül felhúzta, olyankor meg mindig elmegy, és magában dolgozza fel a problémákat. Sose támaszkodott senkire, nem volt szüksége rá, hiába volt a nevelője papíron az anyja, ő sem mondhatja el, hogy ismeri, voltaképp kizárt mindenkit... kivéve Őt. Hatalmas erőfeszítésbe kerül, hogy rendezetlenek maradjanak a vonásai, pedig egyáltalán nem szeret erőlködni. Most mégsem akar az első pillanatban már nyitott könyvvé válni, eddig sem tette, és valahogy.... nagyobb biztonságban érzi magát, ha senki nem tud róla semmit. Na meg... a kellemetlenségeket is elkerülheti így, hisz ő sem tud magáról sok mindent.*
- Nemrég jöttem - *Biccent kimérten. Nem a férfi tehet róla, az a hang... egyszer már sikerült így magához édesgetnie valakinek, most csak meghátrálásra kényszeríti. Igen, Igor az oka, hogy nem képes normálisan viselkedni, hogy a mellette állóban is az ámítást látja, aminek esze ágában sincs bedőlni még egyszer.*
- Örvendek. Nem úgy van, hogy az ilyen posztokat betöltő személyeket, már csak az illem miatt is magázni kell, hogy megadjuk nekik a tiszteletet?- * Vonja fel a szemöldökét, és kérdő tekintettel mered Jesmonra. Ó hányszor hallotta ezt már, az árvaház igazgatója egyenesen kierőszakolta a tiszteletet, és nem mindig folyamodott kegyes módszerekhez.*
- Az én nevem Roderica D'rayn, Norvégiából jöttem.- * Igen, ez a kettő állítás az, ami fix, ennél többet nem is tudna mondani magáról.*
- Nemrég jöttem - *Biccent kimérten. Nem a férfi tehet róla, az a hang... egyszer már sikerült így magához édesgetnie valakinek, most csak meghátrálásra kényszeríti. Igen, Igor az oka, hogy nem képes normálisan viselkedni, hogy a mellette állóban is az ámítást látja, aminek esze ágában sincs bedőlni még egyszer.*
- Örvendek. Nem úgy van, hogy az ilyen posztokat betöltő személyeket, már csak az illem miatt is magázni kell, hogy megadjuk nekik a tiszteletet?- * Vonja fel a szemöldökét, és kérdő tekintettel mered Jesmonra. Ó hányszor hallotta ezt már, az árvaház igazgatója egyenesen kierőszakolta a tiszteletet, és nem mindig folyamodott kegyes módszerekhez.*
- Az én nevem Roderica D'rayn, Norvégiából jöttem.- * Igen, ez a kettő állítás az, ami fix, ennél többet nem is tudna mondani magáról.*
