by *Hát jól van na, mit tehet róla Sadie, ha egyszer hülyének született? Most így köszönt, megjárta. Bár ő annyira nem is zavarta a dolog, mert szerinte tök vicces az egész. Mikor a fiú fölé kerül, elkezd vihogni, jó szokása szerint. Emiatt már ki is csúfolta egyszer a másik, csak nem érdekelte. Minden esetre a helyzet elég félreérthető a kívülállók számára. Mikor Lasse lemászik róla és bocsánatot kér, még mindig csak nevetgél.*-Semmi gond, tök vicces volt.*Vihorászik még mindig. Igen, ilyenkor le kell ütni, mert nem hagyja abba.*-Csak kijöttem, mert tök meleg van, és ez olyan jó. A legjobb idő. Mindig nyárnak kéne lennie...*Ábrándozik, és mellesleg, a tök a kedvenc szava.*-Aztaaaa, de vörös vagy.*Kezd el megint röhögni.*-Leégtél? A finnek nem ismerik a naptejet?*Kérdezi, miután sikerült nem megfulladnia.*-Amúgy mit gondolsz arról, hogy kicsit sötétebbnek kellene lennem?*Vált témát.*-Olyan sokat filozofálok magamról, és lehet hogy túl színes vagyok, nem? Nem tenne jót egy kis sötétség?*Kérdezi. És közben tovább gondolkozik. A közelben van egy fa, és a földön Sadie talál egy almát. Megfogja, és a tó felé hajítja, de természetesen még félúton leesik.*-Az alma nem esett messze a fájától.*Poénkodik egyet, majd jót röhög saját viccén. Látszólag nem zavarja Lasse öltözete, végülis, látott már ilyet, igaz, hogy jóval sötétebb bőrű kiadásban... Meg manapság már az utcán is így mászkálnak az emberek.*
+34
Charlotte Devon
Sadie Elena Montgomery
Lasse Fält
Catherina C. Williams
Soranne Whitholle
Esteron Baltazaar
Eliana De Lucia
Morten Toov
Atanas A. WIlliams
Nicole Brise
Bianca D. McCarthy
Park Min Lee
Selina Crow
Nathaniel Jenkins
Henrik Dahl
Christopher Acerlot
Roderica D'rayn
Mesélő
Jesmon Helar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Delia
Isobel Campbell
Zentai Márk
Médium
Liliya Antonov
Victoria Jones
Gaweł Pawlak
Ever K. Whitewood
Fredrik Laine
Richard A. Wallmart
Rebecca váltó
Raphael Walsworth
Lucien du Bois
38 posters
Tó és stégek
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
Lasse Fält- .::Diák::.
*Igazából most nem tud együtt nevetni a lánnyal, mert volt már olyan, hogy valaki ráugrott így Helsinkiben, ő meg puszta kézzel megfojtotta. Szóval nem szeretné a csajt holtan látni, így talán érthető a reakciója.* - Szerintem nem volt az… *dünnyögi halkan. Hát tény, hogy félti ám Sadie-t még ha nem is mondja el a csajnak.* - Á, értem *bólint a válaszra, majd mikor a lány azt kezdi el ecsetelni, hogy milyen jó is a nyár, akkor a fiú panaszosan felnyuffant, és határozottan ellenkezni kezd.*- Ez nagyon nem igaz. A nyár egy rettentő utálatos… Gyűlöletes, szörnyűséges és irtó izzasztó évszak. Bár csak tél lenne! Eskü, én visszasírom az otthonomat! *kezdi máris a panaszkodást. na igen, Lasse meg a nyár. Ez kábé olyan, mint Fredrik és a kiskacsák… Aztán ugye Lasse elpirulására megjegyzést tesznek, amivel Sadie azt éri el, hogy a srác még jobban zavarba jön.* - Én… Nem. Csak…. Tudod, te… *próbál magyarázkodni, de nem túlzottan jön össze neki. Fiam, szociális terén te is egy csődtömeg vagy! Majd a naptejes dologra megrázza a fejét, és egy fél fokkal normálisabban folytatja.* - Ismerjük, de nem túlzottan van rá szükségünk, mert otthon nincs ilyen tetves idő *húzza el a száját. Utána Sadie ecsetelni kezdi neki a saját problémáját, Lasse meg azon filózik, hogy miért akar megváltozni a csaj. Szerinte úgy csinos, ahogy van. És jobb természetesnek lenni.* Tudooood, Sadie… *kezd bele.* - Szerintem nem kellene ezen gondolkoznod, mert… Izé. Te így is cs-csinos vagy. Szerintem maradj olyannak, amilyen most vagy… *nyögi ki zavartan, és lassan már zavarában belilul a srác. Igen, Lassének ez volt a „nagy szerelmi vallomás”. Ne is várjunk tőle többet, ne is várjunk. Aztán figyeli, ahogy a lány elhajítja a labdát, és a poénon halványan elmosolyodik.* ~ Naaa ne máár! Ez gáz! Még a legjobb haverom, a szociopata, kocka-állatnak is jobban ment, mint nekem! *kesereg magában, és azon gondolkozik, hogy hogyan léphetne meg, mert… Kezd számára kellemetlenné válni a helyzet.*
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
-Ne máááááááár.*Nyavalyog, hogy a fiú nem tartja viccesnek. Jó mondjuk, ő sosem került még hozzá hasonló helyzetbe, mert átlagos kis életében eddig semmi komoly esemény nem történt. Ezért is nem érti meg, úgyhogy kicsit rossz is lett a kedve. Aztán, hogy a nyárra terelődik a szó, megint felvidul.*-Neeeeeeeem, olyan jó. Jó meleg van, és süt a nap egész nap. Olyan jóó.*Lelkesedik, aztán énekelget valami fura nyuszis dalt, aminek semmi köze a naphoz.*-De Finnországban hideg vaaaan.*Nyafog most ő, majd felcsillan*-Tényleg, mostmár mondasz valamit finnül? A múltkor nem akartál.*Majd hallgatja a magyarázkodás félét, ami szinte csak személyes névmásokból áll.*-De UV sugárzás akkor is van, ha nincs olyan meleg mint itt, nem?*Okoskodik egy kicsit.*-Finnországban is biztos van 20 fok fölött nyáron.*Aztán már arra figyel, amit a stílusváltási igényéről mond.*-Juuuuuuujjj de cuki vagy.*Kiált fel, majd ráveti magát a fiúra, és jól megszorongatja. Hát remélhetőleg ezután kap még levegőt.*-Azt hiszem, igazad van, szerintem sem állnának jól a sötét színek. De a hajamba akarok majd rózsaszín csíkokat. És akkor olyan lenne, mint egy rágógumi.*Meséli lelkesen. Igen, a szerelmi vallomás nem esik le neki, mivel érzelmek terén ő sincs sokkal előrébb, mint Lasse. Mondjuk ő nem biztos, hogy olyan szégyellős, csak nem fogja fel.*-Ajj, nemááár. Miért nem repült messzebbre? kezd el hisztizni a hülye alma miatt? Te tudsz messzire dobni?*Fordul ismét a fiúhoz. nem látja rajta még mindig, hogy nagyon mehetnékje van, úgyhogy egyáltalán nem zavartatja magát.*
Lasse Fält- .::Diák::.
*A nyavalygást szépen figyelmen kívül hagyja, hiszen az agya így is túlzottan meg van terhelve, hogy még ilyenekkel is foglalkozzon… Aztán, amikor Sadie tovább ecseteli a nyár szépségeit, akkor durcásan lebiggyeszti az ajkait, és hevesen ellenkezni kezd.* - Tavasszal is süt a nap, nem? Akkor sokkal kellemesebb az idő *karba tett kézzel nekiáll duzzogni.* - Dehoooogy, nincs iiis hideg! Tiszta kellemes idő van ott! *veszi át Sadie beszédstílusát ő is, és kicsit megnyomja-megnyújtja a szavakat. Egyébként a nyuszi dal hallatán hangosan felnevet. Az már neki is sok volt.* -Oké, ennek mi köze a nyárhoz? *csipkelődik vissza, ha a másik nyaggatja őt a legmelegebb évszak „szépségeivel”.* - Nem, nem mondok semmit, mert kinevetnél! *tovább duzzog. Na igen, ha duzzogásról van szó, akkor folyékonyan tud ám beszélni! Ha másról… Akkor alig bírja kinyögni a mondandóját.* - Igen, de mi nem járunk ki napozgatni. Jobb dolgunk is van annál *vált át a szipogó-sértődős hangnemre. A végén még felvonultatja az egész duzzogó-arzenálját! Majd, amikor Sadie-t ismét a nyakába kapja, akkor újabban rátör a hőhullám, és gyengéden hátba veregeti a csajt, hogy most már leszállhat róla. Aztán a másik tovább hadar, Lasse pedig rájön, hogy a másiknak nem esett le a mondandója, így megereszt egy halk, megkönnyebbült sóhajt.* - Jól van, te azt! *erőltet mosolyt az arcára, majd az almás dolognál felnevet. Egy varázslattal magához inti az eldobott gyümölcsöt, majd rákulcsolja az ujjait, és Sadie-re vigyorog.* - Csak figyelj! *magabiztosan meglóbálja a kezét, majd elhajítja az almát. A piros gyümölcs pedig hatalmas csobbanással becsapódik a tóba.* - A finn Intézetben meg kellett tanulnunk mindenféle dolgot. Én például íjász vagyok leginkább. Szóval, a távolsági dolgokban nem versz meg *kacag vidáman. Most először beszél nyíltan és fesztelenül az angyalvadász-korszakáról. *
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
-Nem, a tavasz nem jó, akkor nincs sem elég meleg, sem elég szín.*Ellenkezik ő is. Nem kéne az évszakokon összeveszni mondjuk, de hát ha egyszer ilyenek...*-Nincseeen, mert az itteni tél is borzalmas volt. Emlékszem, megdobáltál.*Mondja sértődötten, és nekiáll füvet tépkedni.*-Mit nevetsz? Ez egy tök cuki dal, egy tök cuki nyusziról. Még finnül is tudooom.*Jelenti ki büszkén, majd felszólítás nélkül elkezdi énekelni.*-Na na na na na na na na na na na na na na na na na na na na na na na na naa, öisin oot sä unissain, vierellesi haluan vain, näin halitarve ain, onnellinen kun sun sain, schnuffel, schnuffel, schnuffel kani, anna mulle iso hali, oot mun oma tähtönen, näin näytän sulle sen. Bocsika, még csak ennyit tudok belőle. Bocsi, ha borzalmas a kiejtésem.*Mentegetőzik rögtön, miután előadta, de legalább a hangjával nincs baj. Ezzel tisztában is van.*-Azt nem tudom, mi köze van hozzá, de olyan kis cuki. Tudok nyuszit utánozni.*Vigyorog megint lelkesen. Most már tényleg le kéne ütnie valakinek, mert nem fog leállni. A leendő hajára nem kapott elég dicséretet, úgyhogy kicsit megint rossz kedve lett, majd kíváncsian nézi, hogyan dobja el Lasse az almát.*-Azta, el is felejtettem, hogy lehet varázsolni. Úristen, de hülye vagyok.*Jegyzi meg, majd nekiáll a fejét ütögetni. Gyorsan abba is hagyja, miután megfájdul.*-Neméér, hogy olyan messzire ment.*Duzzog, majd inkább faggatózik.*-Miért, ott miket tanultatok?
Lasse Fält- .::Diák::.
*Arra, hogy a tavasz nem jó, csak megvetően felhorkant.* - A tavasz a legszínesebb évszak! *csattan fel morcosan. Amúgy tényleg nem kéne, de egyszer hülyék? Akkor itt semmit se lehet tenni…* - Én spec élveztem a telet *ráncolja morcosan a homlokát. Ó, a tél! A fehérség, a kopár fák, a távoli hegyek! Na, ez az amiért Lasse úgy odáig van. A nyár… Pf. Hagyjuk békén vele, kérem szépen… * - Megdobáltalak, mikor? *kérdi felvont szemöldökkel. Ő semmi ilyesmire nem emlékszik. Talán azért, mert szelektív a memóriája… Vagy mert öregszik. A nyuszis dologra nem felel, helyette nyüszítve elterül a földön, majd mikor a másik említi, hogy tudja finnül is, akkor nagy szemekkel pislog rá. Az éneklés… Na, akkor már Lasse kegyelemért könyörögve gurul oldalra és oldalra.* - Ne haragudj, de fertelmes a kiejtésed *ül fel két méterrel távolabb. Nem akarja megbántani a lányt, de azért ez már kínzás. A nyuszi utánzásra ismét felnyerít , így nem veszi észre, hogy Sadie-nek megváltozott a hangulata. Utána jön az almás jelenet, ahol ismét fuldokolva nyüszít a csajon.* - Hát igeeen, néha nem árt varázsolni *ölti ki a nyelvét a másikra. Majd a duzzogásra befeszíti a karját, és nekiáll nyomkodni azt.* -Látod, nekem van karizmom, neked meg nincs *vihorászik tovább, mint egy elmebeteg.* - Főként azt, hogy hogyan kell angyalt ölni. Ehhez kapcsolódóan harcművészeteket, hogyan bánjunk a fegyverekkel, alapszintű túlélést, ha kikerülünk a vadonba. Tudtad, hogy profi vadász vagyok! *A vadászos dolognál már kihúzza magát, és büszke fejjel vigyorog a csajra. A többit meg… nem kell kommentálni.*
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
*Sadie tudna még órákig is vitatkozni vele, de kivételesen abbahagyja, és inkább énekel valami mást.*-Képzeld, tegnap este bulit rendeztem.*Dicsekszik, és ezzel együtt felvet egy új témát. Egyelőre nem említi, kikkel és mire, de az most nem is lényeges.*-Hát az erdőben vagy hol. Emlékszem, a Gagnam style-t énekeltem.*Vigyorog megint.*-A telet nem csak a hideg miatt nem szeretem. Olyan unalmas, csak fehér meg fekete minden. És az nem jóó.*Mikor a másik fetrengeni kezd a földön, megsértődik.*-Nemááár, annyira csak nem lehetett rossz... na jó, de ha igen, akkor is. Csak azt akartam, hogy örülj.*Mondja durcásan. Hangulatingadozásai néha veszélyesek tudnak lenni, főleg, hogy már tudjuk, mit érez a fiú... A varázslós beszólásra csak nyelvet ölt ő is. Nem kell mindent megjegyezni, na.*-Jól van máár, én lány vagyok, nem kell hogy olyan legyen. Azok olyan terminátorok. És az béna.*Jegyzi meg, majd most, hogy már eszébe jut, hogy tud varázsolni, magához vonz egy almát, és beleharap.*-Eszel te is? Tök finom.*-Majd kíváncsian hallgatja a fiút.*-Aztaa, de tök sok mindent tudsz. De jóó. Én nem tudok semmit.
Lasse Fält- .::Diák::.
*Lasse is képes lenne rá, csak az usere épp elfoglalt, szóval igyekszik rövid pórázon tartani a srácot. Aztán, mikor a lány mesélni kezd neki a buliról, akkor először szélesen elmosolyodik, majd szomorúan lebiggyeszti az ajkait.* - És engem nem hívtál meg… *mondja keserűen. Amúgy csak baromkodik, de elég jó benne. Aztán mikor eszébe jut az eset, akkor vihogva összecsapja a tenyereit.* - Tééényleg. De szép is volt! *vidáman kacarászik, ahogy felidézi az esetet. Szerintem egyáltalán nem az, ha felfedezed a tél titkait *vonja meg a vállát flegmán. Nála ez a téma lezárását jelenti. Aztán ugye jön az éneklős eset.* - Na jó’vanna. Amúgy lenne még mit csiszolni a kiejtéseden, de egész ügyes volt. Csak vicceltem! *böki oldalba a lányt. Amúgy egy cseppet el is pirul, amikor Sadie említi, hogy azért csinálta, hogy ő örüljön.* - Háát, én ismerek egy lányt. Lainának hívják, és ő ezerszer erősebb, ügyesebbb és okosabb nálam, szóval nem foghatod arra, hogy lány vagy *nyújtózkodik egy nagyot. Az almára pedig csak megrázza a fejét.* - Húsevő vagyok *jegyzi meg mellékesen. Húst hússal. Ez a mottója. A dicséretre aztán még jobban vörös lesz, mint egy alma.* - Ez nem igaz. Azok, akikkel együtt éltem ennél sokkal többet is tudnak… *dünnyögi. Hát legalább szerénységből nincsen híján.*
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
-Igeen, mert az csak egy kis buli volt. De legközelebb te is jöhetsz. Csak most találtam meg a Lilly baba CD-met, és téged az úgysem érdekelne.*Mondja vidáman. Igen, az utolsóban főleg nem kételkedik.*-Nem is volt szép. De másra nem is emlékszem, csak hogy megdobáltál.*A többi teles dologgal inkább nem vitatkozik, mert nem akar veszekedni most.*-Képzeld, ma háromkor keltem. Mármint délután háromkor. Olyan sokáig aludtam.*Meséli, szintén büszkén magára. Aztán az éneklős dologra csak elmosolyodik, már nincs megsértődve. Ezután gondol egyet, és kifekszik ő is. Reméli, hogy a fű nem nyomódik bele a szép sárga ruhájába, de akkor is. Most így kényelmes, és legalább már nincs olyan nagyon világos, úgyhogy nyugodtan tudja bámulni az eget.*-Tényleg? Az tök jó. És van benne akkor valami lányos, vagy csak a neve?*Gonoszkodik egy kicsit.*-Én meg béna vagyok, úgyhogy akkor arra fogom.*Jegyzi meg, majd elhajítja az almacsutkát.*-Komolyan? Soha semmi mást? De az nem is egészséges. Ahogy a zöldségevés sem. Mindenből kell egy kicsi.*Mondja, majd megböki a fiú oldalát.*-Tényleg, amúgy mi újság? És mi ez a hiányos öltözet? Csak nem úszott egyet?*Kérdezi vigyorogva, újra ráterelve a szót a fürdőnadrágra.*
Lasse Fält- .::Diák::.
*A bulizós dolog duzzog, aztán az emlegetett cd hallatán elfintorodik.* - Ha olyan zenét játszol, akkor kihagyom, köszi *Igen, kicsit nagyon más a zenei ízlésük…A teles dolgokon meg csak röhög és ellenkezőleg rázza a fejét. Szerinte vicces volt. Az alvós dologra meg felnevet.* - Volt már olyan, hogy én egy teljes napot átaludtam *jegyzi meg. Majd Laina kerl témába, és a lány piszkálódásán zavartan felnevet.* nem, elég fiús. Szóval, ha meghallja, hogy ilyeneket mondasz róla… Simán kinyír. Hidegvérrel.*Nagyon komolyan beszél, és ezt el is kell hinni neki. Az a lány, az egy külön kategória.* - Na, arra már foghatod! *vigyorog. * - De, szoktam mást is, de a kedvenceim a húsételek. Egyébként meg semmi. Úúútááálom a meleget! Ez egyébként az új pizsamám *még mindig vigyorog. nem is értem hogy bírja. Aztán ő elnémul, mert már nem tud mit mondani, az user pedig sajna kezd kiesni a szerepből… *
//fagy//
//fagy//
Charlotte Devon- .::Diák::.
*Az egyik tóba nyúló stég legvégén egy hullámos, barna hajú lány ücsörög törökülésben, ölében gitárral. Ujjai fürgén száguldoznak a húrokon, s a hangszerből kellemes, nyárias dallamok csendülnek fel. A lány - név szerint Charlotte -, szórakozott tekintetét a tájra függeszti, szája sarkában bujkáló mosollyal nézi, ahogy a késői nap sugarai visszaverődnek a tó enyhe hullámairól. Láthatóan teljesen elmerült a gondolataiban s a zenében. Csak pár napja érkezett, s ez idő alatt nem csinált túlságosan sokmindent. Összeismerkedett egy lánnyal, egy vámpírral - Nicolenak hívják -, aki megmutatta neki a zenetermet és a kastély fontosabb részeit. Ma délelőtt pedig sétáltak egyet a birtokon. Az idő további részében pedig egyedül sétálgatott, a könyvtárban ülve olvasott, zongorázott a zeneteremben, vagy a birtok különböző pontjain gitározott, fuvolázott vagy énekelt. Ma a gitárra esett a választása, mivel ez az a hangszer, aminek a hangja mindig meg tudja nyugtatni. Lassan vége a dalnak, bal kezét egy pillanatra az ölébe ejti, jobbot pedig a gitár testén nyugtatja, majd ismét felemeli, s egy új dalba kezd, ezúttal a klasszikus műfajból merítve, azaz akkordok nélkül. A zenével együtt gondolatai is más irányba terelődnek - s hol máshol köthetne ki, mint Kamennél. Már látta... Egyszer. Távolról. De még mindig nem biztos benne, hogy ő az. Csupán a képek alapján... De hogy megbizonyosodhasson róla, közel kell hozzá kerülnie. Látnia kell a... a szemét. Nem tudja, miért, de úgy érzi, csak ez lehet, amiről megismerheti. Muszáj lennie valami hasonlóságnak az előző énjével. Ahogy neki az anyajegy. Halkan sóhajt. Lassan ideje lenne összeszednie a bátorságát. Talán fél a csalódástól... Mi van, ha nem ő az? Vagy ha ő az, de nem hisz neki, s nem egyezik bele varázslatba? Összeráncolt szemöldökkel pillant maga elé, le, a víztükörre, s belenéz tükörképe szemébe. Muszáj megpróbálnia. Ez az egyetlen esélye. Az egyetlen esélyük.
Morianna S. Clasqua- .::Gyógyító::.
*Az angyal lány szinte szökdécselve halad a tóparton, mikor megüti a fülét a zene. Nagyon tetszik neki, azonnal megindul a hang irányába. A stéghez érve épp felemeli a fejét, hogy köszönjön a lánynak és meg is botlik a stég szélében.* - Auu! *Nyúlik el a stégre és csillogni kezdenek a szemei a könnyektől. Tapogatni kezdi a lábát és szipogni kezd.* ~ Már megint kezded, figyelj az orrod elé! Lorian is megmondta, hogy ha nem vigyázol magadra... ~ *Vált át a szipogás enyhe csuklás szerű visszafolytott sírásba és hatalmas krokodil könnyek kezdenek végig folyni az arcán, de csak továbbra is szipog és két kézzel törölgeti a szemeit, majd feltápászkodik.* - Szia, bocsi a zavarásért... *Szipog a lány és még egyszer megtörli a szemei és a másikra mosolyog. Közben gyorsan leporolja a fehér ruháját és a lány mellé sántikál.* - Amúgy Morianna vagyok. És te? *Kérdi ragyogó mosollyal, miközben az arcán még ott van egy kisebb koszfolt, amit nem vett észre Morianna.*
Charlotte Devon- .::Diák::.
*Ahogy a gondolataiba merülve gitározgat, hirtelen egy sikolyt, majd hatalmas puffanást hall maga mögött, így meglepődve hátrapislog a válla fölött. Amikor meglátja, hogy egy lány terült ki mögötte, leteszi maga mellé a gitárt, majd felpattan, hogy odasiessen.* - Te jó ég! Jól vagy? *Kérdi, lehajolva a lányhoz, hogy segítsen rajta. Ahogy meglátja, hogy nincs semmi baj, leguggol és mosolyogva, na meg bevetve kicsit a képességét, nyugtatni kezdi a lányt.* - Hé, minden oké. Csak egy kis horzsolás. *Nézi meg ő is a másik lábát, majd amint az feltápászkodik, ő is feláll.* - Minden oké? *Kérdi még egyszer, még mindig mosolyogva.* - Ugyan, semmi gond, csak legközelebb két lábon érkezz, oké? *Nevet fel halkan a bocsánatkérésre.* - Én pedig Charlotte, és én is örülök. *Vált vissza mosolygásba ismét. Aztán a rövidnadrága zsebébe nyúlva - mivel azt visel, egy fehér ujjatlannal - előhúz egy zsepit, és átnyújtja a lánynak.* - Koszos az arcod. *Fűzi hozzá magyarázatképp, majd a saját arcán megmutatja a kosz pontos helyét is. A belépő ellenére szimpatikus neki a lány, aranyosnak tűnik. Meg hát, Charlotte eddig enyhén szólva is kevés embert ismer itt, így hát sosem jön rosszul egy kis ismerkedés.* - Leülünk? *Kérdi, s ha Moriannának sikerült letörölnie a koszt, akkor Lotte visszaül a gitárja mellé, s lábát a tó fölé lógatja. Hallotta, hogy nem tanácsos túl sok testrészét beleérinteni a vízbe, így hát nem is próbálkozik, de szerencsére a víztükör még messze van mesztelen lábfejétől - igen, a papucsa a gitár mellett hever a stégen.* - Amúgy, én új vagyok itt. És te? *Kérdi mosolyogva, amennyiben a másik is elhelyezkedett.*
Morianna S. Clasqua- .::Gyógyító::.
*Mikor a lány odasiet hozzá és arról kérdezi, hogy rendben van-e csak bólogat. Nincs baja, leszámítva azt, hogy hihetetlenül szerencsétlen. De ezen sajnos nem lehet segíteni. Bólogat a lány nyugtatására és szép lassan tényleg megnyugszik. Bár a szégyenérzet és a magát való nevelés célzatú szidás ugyanúgy folytatódik magában és csak akkor hagyja abba, mikor a lány ismét egy kérdést intéz felé.* - Igen, köszönöm. *Szipogja és a könnycseppek maradékait eltávolítja az arcáról, miközben mosolyog a lányra.* - Rendben, majd igyekszem. *Bólogat a lány halkan nevetve. Bár igazából nem ígérhet semmit, mivel akárhányszor csak elindul valahova, szinte azonnal eltaknyol. Nem érti miért vagy hogyan lehet ez...* - Örülök Charlotte. *Mosolyog ő is tiszta szívből és mondhatjuk, hogy már régen akadt ilyen kedves társasága. Vagy egyáltalán társasága. Így szünetben már szinte semmi dolguk sincs az ispotályban, Dariust is csak nagy ritkán látja és enyhén szólva rosszul érzi magát, hogy egyedül van.* - Oh, tényleg? Köszönöm. *Veszi át a zsebkendőt és igyekszik letisztítani az arcát, majd csak bólint a lány szavaira és körülbelül úgy ül le, mint ahogy imádkozni szokás, vagyis a térdére és a kezeit összekulcsolva az ölébe ejti.* - Már jó ideje itt vagyok, lehet van egy is már. *Kuncog a lány, majd enyhén észbekap.* - Te diák vagy, ugye? *Kérdez rá nem is leplezve kíváncsiságát. Amúgy a lány megfogalmazásából rájöhet, hogy ő nem, hiába néz ki úgy. Bár talán a külseje még egy 18 évesét se nagyon éri el. Inkább mintha csak megragadt volna úgy 14 éves korában.*
// fagyás //
// fagyás //
Charlotte Devon- .::Diák::.
*Mikor végre sikerül megnyugodnia újdonsült ismerősének, Charlotte is megkönnyebbülten sóhajt egyet, majd ugyebár feláll a lány mellől, s várja, hogy az összeszedje magát. Amikor ez megtörténik, rögtön kiderül, hogy egy nagyon kedves és aranyos lánnyal van dolga - akiről rögtön leszűri, hogy angyal, ami nem annyira meglepő, tekintve, hogy... hát, ő is az volt. Vagyis valahol még mindig az. Furcsa, nem? De a lényeg, hogy örül, hogy végre megismerhet valakit, akivel talán jól ki fognak jönni. Oké, az Erethonban is vannak néhányan, szóval nincs egyedül, de mindig jó érzés ilyesfélékkel összefutni. Legalábbis Charlotte számára az. Az meg csak pláne, hogy úgy tűnik, Morianna is örül ennek a találkozásnak. Ahogy a másik siekresen letisztogatta az arcát, Charlotte ugyebár visszaül a móló szélére. Aztán a lány iskolai múltja felől érdeklődik, s bólint a válaszra.* - Ó, értem. Én csak pár napja érkeztem. *Mosolyog, majd a következő kérdésre egy picikét meglepődik. Nem nézte volna ki a lányból, hogy nem diák, hiszen olyan... Fiatal. De végül is ez angyaloknál nem mindig mérvadó. Hát, mindegy, végül is, ha tanár lenne, csak nem lenne vele ilyen közvetlen... De ha nem az, akkor...* - Oh... Igen, az vagyok. Szóval, te nem? *Pislog rá kíváncsian.* - Itt dolgozol? *Tesz fel egy kérdést, amiből remélhetőleg kiderül, hogy sikerült-e egy tanárral tiszteletlenkednie. De végül is simán előfordulhat, hogy egy személyzeti taggal akadt össze, mondjuk a könyvtárossal vagy ilyesmi. Bár nem... Könyvtárban már járt, biztosan látta volna. Viszont, ha tényleg itt dolgozik, érdeklődhetne tőle Kamen felől... Biztosan ismeri, vagy hallott róla. De hogy álljon elő a dologgal, hogy ne keltsen feltűnést? Még a végén Kamen fülébe jut, hogy keresi, azelőtt, hogy személyesen beszélhetne vele. Az nem lenne jó.*
Morianna S. Clasqua- .::Gyógyító::.
*Hamar megnyugszik a lány, főleg ha megnyugtatják, csak pillanatnyi összeomlása szokott lenni minden ilyen kis ballépése után. Amúgy az angyalnak még nem sikerült a másikat fajügyileg beazonosítani, de nem is különösebben szeretné. Mondhatjuk, hogy nem érdekli, hogy milyen fajú a lány, nem előítéletes, szerinte akárhová is tartozik valaki, mindenki ugyanúgy megérdemli a tiszteletet és a szeretetet.* - Akkor még új vagy itt. *Állapítja meg a lány.* - Sikerült már kiismerned magad az iskolában? *Kérdezi teljesen fellelkesülve, készen arra, hogy ha esetleg úgy van, akkor körbevezesse a lányt (persze ez nem lenne túl jó ötlet, elnézve Morianna szerencsétlenségét, hamar eltévednének...). Amúgy el nem lehet mondani, hogy mennyire örül, hogy végre találkozott valakivel! Egyedül üldögélni az Ispotályban nagyon unalmas, viszont ott hagyni sem meri a helyet, mert mi van ha behoznak egy beteget vagy egy sérültet és ő vagy más gyógyító nem lenne ott? Beleőrülne a bűntudatba, azt egyszerűen nem tudná elviselni, így inkább mindig ott marad. Amúgy igen, a lány nagyon fiatalnak néz ki, pedig épp tavaly lépte át a 100-at, mégis olyan gyerekes arca van, ami mondhatni még a 17-et sem nagyon éri el.* - Melyik házba kerültél? *Érdeklődik ártatlanul és a lány első kérdésére csak megrázz a fejét.* - Én itt dolgozom az Ispotályban gyógyítóként. *Feleli a lelkesen, ezzel megválaszolva a második kérdését is Charlottenak. Amúgy a lány hiába kérdezné Moriannát, pontosan emlékszik minden beteg arcára, aki csak megfordult az Ispotályban, de nevet csak nagyon kevés archoz tud kapcsolni... Max annyit tudna tenni a lányért, hogy utána néz az Ispotályban lévő papírokban, hátha talál valamit. Bár ne szívesen turkálna Darius feljegyzései között...*
Charlotte Devon- .::Diák::.
*Charlotte sem előítéletes, semmi ilyesféle érzelem nincs benne, illetve... Egyetlen egy faj iránt talán mégis, de ez érthető, hiszen egész életében erre nevelték. Bizony, a nixékről van szó. Őket mindig is gonosznak és könyörtelennek ismerte meg, így hát nem is csoda, hogy nem kedveli őket. Meg ha így lenne, hogyan lett volna képes ellenük harcolni egész hátralevő életében? Bár erre már úgysem lesz szükség. Valószínűleg. Nem szeretne visszamenni. A lány lelkes kérdésére ismét mosolyogva bólint.* - Igen, nagyrészt. Azért van még néhány dolog, amit nem találnék meg, elég nagy ez a hely. De előbb-utóbb csak megtanulom. *Von vállat, elvégre már kezdi megtanulni, hogyan kell megszokni a teljesen új helyeket. A következő kérdésre is azonnal válaszol, ezúttal szélesebb mosollyal.* - Az Erethonba. *Hiába, azonnal megkedvelte a házát és az ott tartózkodókat. Hiszen mindenki olyan... Kedves és segítőkész. És a hálókörlet! Szó nincs rá, hogy mennyire imádja azt a helyet. Egyedül a házvezetőjével nem találkozott még, csak a helyettesével, aki viszont egy nagyon szimpatikus nő, szóval ez is egy pluszpont a ház számára. Aztán azt is megtudja, hogy Morianna gyógyítóként dolgozik az iskolában, mire rögtön lelkes mosoly tűnik fel az arcán.* - Komolyan? Én is gyógyító vo... *Kezd bele, aztán gyorsan észbekap, és zavartan felnevet.* - Illetve gyógyító akartam lenni. Régebben. Aztán a zene mellett döntöttem. *Von vállat, még mindig kissé idegesen nevetgélve. Ez közel volt, Charlotte, nagyon közel! Legközelebb óvatosabban...* - Szerintem nagyon szép dolog. Mindig szerettem segíteni másokon. *Magyaráz tovább, immár megnyugodva.* - Bár gondolom, te is így vagy ezzel. És, sok munkád van itt? *Kérdi mosolyogva, miközben felhúzza a lábait, hogy ismét törökülésben helyezkedhessen el.*
Morianna S. Clasqua- .::Gyógyító::.
- Értem, ha akarod keress meg, általában az Ispotályban vagyok, szívesen segítek! *Ragyog fel a lány szeme. Egy jó tanács Charlotte, ne fogadd el! Akármilyen jó indulatú is a lány, sajnos olyan szerencsétlen is. Biztos eltévednének, de ha mégis elfogadná Charlotte, akkor vigyenek magukkal valaki olyat is, aki tud tájékozódni, vagy legalábbis a helyet ismeri!* - Hmm, mondjuk ezt gondolhattam volna. És, hogy tetszik? *Érdeklődik a lány és ő maga is szereti az Erethon szakot. Vagyis az oda járó tanulók mind kedvesek, segítőkészek és illemtudóak. Szereti az ilyen embereket.* - Értem, végülis, a kettőt szerintem lehet egymás mellett végezni. *Mosolyog a lány és feltűnt neki, hogy az első nekifutásnak mintha nem ez akart volna a vége lenni, de nem kíváncsiskodik. Tudja, hogy mindenkinek vannak olyan dolgai, amiről nem szeretne vagy szabad beszélni, így inkább visszafogja az előtörni készülő kíváncsiságát.* - Igen, én személy szerint ennek akarom szánni az életem. *Mosolyog a lány lelkesen és mondhatjuk, hogy tényleg ez az életcélja. Sosem szeretett volna mást csinálni, mint másokon segíteni, már kiskora óta.* - Hááát... Nincs. Legalábbis így nyáron nincs. *Tekint el a vízre és tényleg eléggé unatkozik így, de hát ez van.* - Iskola időben viszont elég sokan szoktak lenni. Bár akkor is van olyan időszak, amikor kicsit kihalt az ispotály. *Vakarja meg a fejét nevetve. Imádja a munkáját, imádja az embereket és tényleg nem szeretne kárt okozni másokban, de azért örülne neki, ha néha napján egy kicsit többen lennének ott. Persze Isten mentse a lány, dehogy akarj, hogy bárki is oda jusson, inkább csak társaságra vágyik!*
Charlotte Devon- .::Diák::.
*A felajánlásra csak mosolyogva bólint, bár a reakciója éppenséggel kissé elutasító.* - Köszönöm, azt hiszem, ez menni fog egyedül is, viszont örülnék neki, ha majd csinálnánk valamit együtt. *Mondja, igyekezve úgy intézni, hogy a visszautasítás ne tűnjön lekoptatásnak. Esze ágában sincs ilyesmit tenni, csupán szereti egyedül, saját erejéből megoldani az ilyen dolgokat. Na meg, Morianna nem egészen úgy néz ki, mint aki a legjobb lenne az idegenvezetésben. Aztán a gyógyításra terelődik a szó. Charlotte még mindig lelkesen mosolyogva bólint a válaszra.* - Lehet, hogy van ebben valami. *Mondja, s valóban, most, hogy így belegondol, miért is ne? Bár az igazság az, hogy mielőtt az emlékei visszatértek volna, egyáltalán nem gondolt ilyesmire. Most viszont... Hirtelen égető vágyat érez a szakma művelése iránt.* - Jól teszed. *Mosolyog a lányra, mikor az arról beszél, hogy ennek szeretné szentelni az életét. Aztán az Ispotályra terelődik a szó. Charlotte bólint egyet a válaszra, majd eszébe jut, hogy így bizony elég unalmas lehet ott az élet.* - Ohh... És akkor neked egész nap ott kell lenned? *Kérdi oldalra pislogva, Morianna felé.* - Majd néha benézek hozzád és szórakoztatlak. *Mosolyodik el végül, mint aki tökéletes megoldást talált a problémára. Hát, szimpatikus neki a lány, szeretné jobban megismerni, és ha úgyis egész nap ott ül... Kiváló alkalom, nemde? Egyelőre Charlottenak sincs jobb dolga. Vagyis egy. De azt meg úgysem kéne elsietni.* - Huhh... Azt hiszem, megéheztem. *Teszi a tenyerét a hasára, ami alig pár másodperccel a megszólalása előtt kordult egyet.* - Te nem ennél valamit? Ha gondolod, mehetünk együtt. *Ajánlja fel mosolyogva a lánynak, majd ha az beleegyezett, feláll, s felveszi a gitárját is, amit a vállára akaszt, a hátán lógatva le. Ha Morianna vele tart, akkor megvárja, s ha ő is kész, lassacskán megindul a kastély felé, tovább folytatva a társalgást az iskoláról, a diákokról, a tanárokról, meg mindenről, amit csak el lehet képzelni.*
Morianna S. Clasqua- .::Gyógyító::.
- Rendben. *Bólogat a lány és igen, szerencsétlen, ezt ő maga is jól tudja és valahol meg is érti a lányt, bár azt is mondhatjuk nyugodtan, hogy nem esett le neki, hogy igazából miért is utasították vissza. Túl naiv ő ahhoz, hogy ilyenekben gondolkozzon, általában elsőre el szokta hinni, amit neki mondanak. Pedig hányszor mondta már neki Lorian, hogy ne legyen ilyen naiv! De ha egyszer nem tanul a szép szóból... Lelkesen bólogat a lány szavaira, szerinte tényleg lehet egyszerre művelni a kettőt! Ő is sokszor szokott otthon zenélni, pontosabban csak hárfán játszik, de azt gyönyörűen. Persze ő semmiképpen sem szeretné ezt túlvinni a hobbi szinten, nem érzi úgy, hogy ezt kéne tennie, akármennyire is imádja. Aztán ismét csak bólint a lány szavaira egy boldog és elégedett mosollyal. Örül neki, hogy végre valaki egyet ért vele. Sokan mondták már neki, hogy felesleges erre fecsérelnie az idejét, de ő hajthatatlan volt és lám! Most itt lehet és mondhatjuk, hogy boldogabb nem is lehetne.* - Hát, nem kötelező, így nyáron legalább is, bár van egy ügyelet, amit azért fennt kell tartani, hisz vannak diákok, akik itt maradnak az iskolába és ha esetleg velük történik valami, az a mi hatáskörünkbe tartozik. *Mosolyog a lány és hát mondhatjuk ő inkább önkénteskedik így szünet alatt.* - Bár, sokszor tovább maradok, mert hiába unalmas, attól még bármi történhet, hiszen a sors kiszámíthatatlan. *Kuncog a lány és igazából nem is nagyon tudna mit csinálni helyette. Bár a Védencével több időt tölthetne így, de mint mondtam, a lány nem tudná elviselni, hogy ha nem lenne ott, amikor rá épp szükség lenne.* - Rendben, köszönöm. *Ragyognak fel a lány szemei és tényleg hálás lenne érte Charlottenak. Meg meg is kedvelte a lányt, ritkán találkozik ilyen aranyos és kedves emberekkel! Aztán mikor Charlottenak megkordul a gyomra, csak elmosolyodik és a kérdésére bólint.* - Én még annyira nem vagyok éhes, de szerintem azért eszek én is valamit. *Feleli Morianna kuncogva és a lánnyal együtt indul fel a kastélyba, tovább folytatva a beszélgetésüket.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Egy kis pihi van. Biancával is beszélt nemrég Lizzie ha jól hallotta itt van a suliba és bár egész délelőtt őt kereste nem sikerült összefutnia vele. Szóval most itt ül lent a stégen. Lábát a víz fölé lógatva. Nézelődik és gondolkodik. Elég sok mindent kell átgondolnia. Nem úgy alakulnak neki mostanság a dolgok ahogy szeretné és hiába próbál javítani a helyzeten egyre rosszabb lesz. Ráadásul amióta a legjobb barátja Cameosos lett azóta nem igazán van senki akivel tudna beszélgetni a házából. Kezd az Erethon túl csöndes lenni neki és magányosnak érzi magát. De ezért nem fog ő házat váltani. Ahhoz túlságosan büszke a házára. Így hát, mostanság a házlakói csak azt vehetik észre, már akik itt tartózkodnak a suliban, hogy nagyon csendes és félrevonuló lett. Mintha megszűnt volna benne az életvidámság és a jókedv. De sajnos nem tudni miért. Amúgy egy egyszerű kék farmernadrág és egy fehér póló van rajta. A nadrág egy kicsit fel van tűrve, hogy ne legyen vizes, a cipője és a zoknija pedig ott van mellette a stégen.
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
*Nos igen, az öltözködést kicsit ma túlzásba vitte, miután kinézve az ablakon, meggyőzte magát, hogy hideg van kint. Sárga napocskás pólót vett fel, hozzá vastag piros harisnyát, fekete rövid, csipkés szoknyával. Ezek fölé került a piros, hosszú télikabátja, illetve a fekete fűzős-masnis csizmája tűsarkú csizmája. Most épp a folyosón ugrándozik, aminek van rendesen hangja, köszönhetően a csizma sarkának, amit már vagy hatszor kellett varázslattal megerősítenie, mert mindig kitört. Fülén a fejhallgatója, a zenelejátszó pedig a kabát zsebében bújik. Ezúttal nem valami aktualitást énekel az emberkék megkönnyebbülésére, hanem a Nightwishtől az Escapistet, mert az szerinte olyan cuki. A lépcsőkön leszaladva a tó felé veszi az irányt. Nemrég járt itt, mikor Lassével utoljára összefutott. Azóta nem látta, pedig ő az, akivel eddig többet beszélt, mint egy alkalom, mert mindenki mást kikészít általában. Erről jut eszébe, hogy a Nightwish finn együttes.*~Miért nincs finn számuk?*Gondolkozik, aztán úgy dönt, majd keres, mert ő még nem hallott. Nem létezik, hogy nincs. Mikor odaér a tóhoz, látja, hogy egy fiú üldögél ott, és eléggé a gondolataiba van mélyedve. Odaszökken mellé, és leül. A számnak vége, úgyhogy már nem énekel.*-Szia, Sadie vagyok.*Köszönti lelkesen. Az új emberektől mindig felpörög.*-Mit csinálsz itt? Vagyis, azt látom, hogy gondolkozol, de úúgy egyébként. Olyan jó ez a tó. Te voltál már benne?*Kezd szinte követhetetlenül gyorsan ugrálni a témákban.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Ahogyan üldögél hirtelen odatoppan mellé valaki, amitől majdnem akkorát ugrik, hogy a vízben landol.* Nagyon megijesztettél. Szia Sadie az én nevem Esteron. Csak nézelődöm és hogy érted azt, hogy benne. Mármint Úgy érted, hogy úsztam e benne? Mert ha így akkor nem és nem is ajánlatos a sellő miatt. * mondja mosolyogva. Örül neki, hogy a véletlen idehozta a lányt, mert így legalább elterelheti a gondolatait és nem kell az elmúlt eseményeken gondolkodnia.* -és te mit csinálsz erre felé? * kérdi meg aztán megint felnéz a lányra és megszólal.* - Minek köszönhető ez a nagy jó kedv? Vagy te mindig ilyen vagy? * kérdezősködik tovább és tényleg érdeklik a dolgok a lányról. Mert ő nem olyan mint egykét diák itt a suliba aki megkérdezi, de csak formalitásból igazából egyáltalán nem érdekli őt. Esteron nem ezek közé tartozik.*
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
-Hoppá, bocsika.*Nevetgél, mikor a fiú megijed. A bocsánatkérést persze komolyan gondolja, csak hát elég vicces volt...*-Azta, tök jó neved van. Nem olyan közönséges mint az enyém.*Jegyzi meg kicsit elkedvetlenedve, ami nála pár másodpercig tart.*-Igen. Azta, komolyan? Még sose láttam sellőt. Húú, de jó lenne egyszer.*Ábrándozik. Na igen, a szóismétlés abszolút jellemző rá, de eddig még senkit sem zavart. Hanyattfekszik, és bámulja az eget. Most nincsen nap, úgyhogy kicsit kivan, mert nagyon szereti. Na nem nézni, mert annyit még ő is tud, hogy a napba nem nézünk bele.*-Én? Hát csak lejöttem. Nem tudom, itt kötöttem ki.*Nevet fel. Saját magán.*-Bent utálok zenét hallgatni, mert zavar a háttérzaj.*Teszi még hozzá, igaz, hogy ez csak most jutott eszébe.*-Óó, igen, mindig.*Bólogat lelkesen, már amennyire fekve lehet.*-Még sose voltam szomorú. Vagyis nem emlékszem rá.*Vigyorog. Hát igen, vidám természet, az biztos.*-Na és te hogy vagy? Tapasztalat, hogy akik gondolkoznak, azok kivannak. Vagy én ezt tapasztaltam.*Mondja szakértő arckifejezéssel, miközben kigombolja a kabátját. Mégsincs olyan hideg, mint gondolta.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Semmi gond. * Mondja a lánynak.* - Hát ezzel nem kéne eléggé rossz természete van és hacsak nem akarsz az életed hátralevő részében ebben a tóban lenni akkor nem kéne. * mondja mosolyogva miközben figyeli a lányt amint hanyatt fekszik és nézi az eget. Aztán Ammikor a lány azt mondja, hogy még sose volt szomorú eléggé meglepődik mivel nem sűrűn vannak ilyen "emberek". Ennek a döbbenetének hangot is ad.* - Az hogy lehet? Van valami titkod hozzá? * kérdezi aztán rákérdeznek arra, hogy ő hogy van.* - Elnézést a szóért nem szoktam káromkodni, de ******** ****** * mondja, aztán folytatja.* - Sajnos az utóbbi időben nem úgy alakultak a dolgok ahogyan én akartam és emiatt többször is rossz hatások értek és most ezeket gondolom végig. De legalább egy már megoldódott a sok közül. Legalábbis úgy hallottam. * sóhajt föl. Majd visszanéz Sadiere és megint megkérdezi.* Tényleg soha nem voltál még szomorú ez hihetetlen.*
|
|
|