by *Morten jelenleg az emeleten tartózkodik, pontosabban a szobájában. Az ajtó félig nyitva van, és odabentről heves kiabálás szűrődik neki. Nem, Morten nem kattant be csupán az ágya végén ül törökülésben, és egy konzolt nyomogat, míg a bátyja mellette hasal, és ugyanezt teszi. Tekkennel játszanak, és épp ez a játék okozza azt a heves szócsatát, amit kintről hallani lehet.* - Úgyis én nyerek, Thorstein! Évek óta ezzel játszom! Add fel! *mondja Morten, mire Thorstein felröhög, és a figurája egy jól irányzott mozdulattal oldalba rúgja Morten karakterét.* - Asszed megfigyelésből nem lehet tanulni? Akkor figyelj, öcsi, mert igencsak el foglak páholni!* Pofázik vissza a nagyobb Toov, de azzal nem számolt, hogy Morten elég ügyes ebben a játékban, és hamar a padlóra küldi a kezdő bátyját.* - Az a néhány évtized kukkolás a Mennyben nem tett elég jó megfigyelővé! Ráadásul, az első tíz percben nekem kellett megmutatnom hogyan kell használni a konzolt! Bocs tesó, de ezt a kört én nyertem! *vigyorog rá Morten a bátyjára, aki savanyú képet vágva puffog. Igazából szinte egész nap a tévé előtt ülnek, ha Karita nem vitt volna fel nekik inni- és ennivalót, akkor valószínűleg egész nap éheznének.* - Követelek egy visszavágót!*horkant fel Thorstein, mire Morten elvigyorodik.* - Szeretnéd, hogy még egyszer elverjelek? Nekem oké. *Valahogy Thorstein jelentléte miatt Morten is megváltozott egy picit. Sokkal nagyszájúbb és bőbeszédűbb. Ez bizony Thorstein hatása, mindenkiből ezt hozza ki. De hát testvérek, belefér az ilyen csipkelődést. Nem sokkal később ismét a gombokat nyomogatják.*
+4
Ragnar Solberg
Laila Dalen
Amanda Helgesen
Philip Helgesen
8 posters
Helgesen-ház
Amanda Helgesen- .::Diák::.
-Nem, nem mehetek bocs! Tudod, Philip és a hülye szabályai szóval itthon maradok a 3 idiótával..*Morog a lány és közben jön ki a lépcsőn. Elköszön barátnőjétől majd előbb a fürdő szobába indul, hogy megnézhesse magát, hiszen nem rég mosott hajat így hát muszáj megnéznie magát milyen lett a haja. Aztán ahogy kilép a fürdőből felsóhajt és bekopog a Steen fiú szobájába.* - Hahó Steen, kéne nekem az egyik könyved. Mondtad elkérhetem..*Ahogy lép be kikerekednek a szemei, majd belép Arian szobájába és a polcánál meg is találta a könyvet. Beleszippant a levegőbe, de valami gyanúsat vél. Ahogy kilép a szobából bezárja az ajtót, majd ahol a Toov fivérek tartózkodnak oda indul hiszen azért egyedül még nem akar lenni Philip meg kidőlt. Ragnar és Henrik valahol együtt vannak szóval maradnak neki a Tovvék.* - Srácok bocs, hogy megzavarom az idilt, de nem láttátok Ariant?*Meg akartam kérdezni kölcsön adja e a könyvét, mert említette múltkor aztán a szobájába belépve nem találtam meg, mert nincs.*Kérdezi meg Morenre pislogva hátha tud valami magyarázatot.* - Különben meg válthatnék veled néhány szót Morten? 4 szem közt.*Kérdezi meg a lány és igen valóban vele akar beszélni kettesben.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Eléggé elmerülnek a játékban, így hát Amanda felbukkanására mindkettő felmorrant. Hiszen épp most dőlt volna el, hogy melyikük a jobb! na, ja, órák óta folyton visszavágókat játszanak… De persze, pont ez a menet dönti el, hogy melyik a nyerő. Így hát Morten halk sóhajjal kinyomja a játékot, Thorstein pedig színpadiasan haldokolva legurul az ágyáról, és felül a padlón.* - Nem láttuk. Mi el se hagytuk ma ezt a szobát… Tuti nincs itthon? *vonja fel a szemöldökét Morten, majd kérdőn pislant Thorsteinre.* - Én se mentem ki ne rám pilláz!*emeli fel védekezőleg a kezeit. A további szavakra Morten arca elkomorodik, majd feltápászkodik az ágyáról, és felrántja Thorstein-t.* - Érzel valamit Ariannel kapcsolatban? *faggatózik, de Thorstein csak megvonja a vállát.* - Az éhségtől nem működnek az őrangyali képességeim *húzza el a száját. Morten lelkét lassan megmérgezi az aggodalom, így hát Amanda kérésre csak bólint.* - Rendben. Thorstein, akkor menj, egyél valamit, majd hívd anyát, és keressétek meg az öcsémet! Majd utánatok megyek, ha beszéltem Amandával! *adja ki a parancsot, mire Thorstein vicceskedve haptákba vágja magát, és kirohan a szobából. Odalentről halkan felszűrődik Karita meg Thorstein beszélgetése, aztán Morten becsukja az ajtót, és minden zaj kint ragad.* - Miről akartál beszélni, Amanda? *kérdi, majd hellyel kínálja a lányt, ami lehet az ágy, két fotel közül az egyik, vagy a széke. Szíve szerint most azonnal Arian keresésére indulna, de nem teheti meg, mert Amanda beszélni kezd vele, így hát összepréselt ajkakkal várja, hogy a lány végre elmondja, amit akart.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*A lánynak is csak most tűnt Arian hiszen nyílván való, hogy a fiú Mortenékkel lenne, de hát ugye nincsen. Amanda meg nem hagyhatja el a házat hiába, hogy csak a tetőre ül ki akkor sem. Ezt elfogadja, de neki esne Thornak ez is nyílván való. Aztán a lány megkéri Mortent, hogy beszéljen vele, hiszen gondolkozott néhány dolgon. Amint Thorstein ki megy, leül a fotelba és sóhajt egyet.* - Nézd, tudom, hogy ez marhára nem fog tetszeni, de mióta elmondtad mi van azon gondolkozom, hogy apád honnan tudhatja, hogy hol vagyunk. Nekem van egy rossz megérzésem, de ha ezzel kapcsolatban leüvöltöd a fejem tessék. Philippel nem akartam beszélni erről ezért is akartam veled ezt megbeszélni. Thornak van még egy olyan valakije akiben megbízik és lemerem fogadni, hogy tartja vele a kapcsolatot: Az nem más mint Lovise..*Sóhajt és igen muszáj ezt megbeszélnie Mortennel, mert neki a nő gyanús és soha sem bízna benne. Ezért is félti őt Philiptől. Amanda aggódó típus főleg most és Ariant ő is keresné, de tudja nem mehet el. Szóval ha Morten elmegy kénytelen itt maradni azzal a nagypapával aki éppen jelenleg alszik.* - Ne akadj ki, de mondd azt, hogy nincs igazam. Különben is hogy a francba lehetnének emberei itt Far islén amikor hirtelen léptünk meg akkor? Az egyedüli személy az csak is ő..*Magyarázkodik és az érveit is elmondja. Nem szeretne Mortennel veszekedni, de muszáj ezt megbeszélnie vele.*
Morten Toov- .::Diák::.
* Sötét árnyék vetül az arcára, amikor Amanda Lovise-t kezdi gyanúsítgatni. Nem tetszését kifejezve el is fordul a lánytól.* - Attól, hogy féltékeny vagy rájuk nem kellene őket tönkreenned *kezdi halk, dühtől remegő hangon. Mégis ki Amanda, hogy Lovise-t gyanúsítgassa? Nem is ismeri a nőt! Nem, biztos csak féltékeny arra, hogy a bátyja boldog valaki mellett, neki meg nincsen senkije. Felszusszant.* - Nézd, Amanda. Te nem ismered Lovise-t. Nem te nőttél fel vele, nem ő nevelt fel téged! Én teljes mértékben megbízom benne! Szóval örülnék neki, ha nem vádolnád semmivel a családomat, mert azzal engem is megbántasz. Lovise ugyanúgy a családom tagja, ahogy a bátyád is. Különben se lenne olyan ostoba, hogy a szerelmét kiszolgáltassa az apámnak! *fojtott hangon beszél. Nem akar üvölteni, de nagyon rosszul esik neki, hogy Amanda megvádolja az egyik szerettét. Lovise sokat segített neki, támogatta őt. Ezért hát nem hajlandó elfogadni ezt a tényt, gyanút, vagy akármit.* - Tudod, hogy nyomozott le minket apám? A rohadt telefonjaitok! Megmondtam nektek, ezerszer megmondtam, hogy cseréljétek le! És megtettétek? Nem. Különben is, minek használjátok egyáltalán? Bármilyen elektronikus kütyüt képes lenyomozni. Szerinted én szórakozásból vágtam ki a mobilomat? Nem *morogja. Elég pipa most a lányra. Tényleg, hogy van képe megvádolni azt a nőt, aki lényegében a második anyja volt?!* - Ne haragudj, de mennem kell! Meg kell találnom az öcsémet… *mondja feszülten, majd feltépi az ajtót, és lerobog a földszintre, ahol Thorstein meg Karita készülődik.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Ahogyan figyeli a srácot muszáj volt ezt elmondania neki hiszen másnak nem akarta. Egyenlőre hiszen ki más lenne az aki mondaná hol vannak? Ki az aki folyton folyvást itt van? Persze, hogy a nő! Amandának semmi kétség nem kell ahhoz, hogy kitalálja. Sohasem bízott Loviseban nem is fog!* - Nem vagyok féltékeny csupán végig gondoltam a lehetőségeket.*Sóhajt és valóban, de ilyen szemszögből. Még Ragnarnak is elmondta a dolgokat, de ő aztán.. Miért bízzon meg abban aki egyszer elrabolta?* - Ide figyelj. Van okom nem megbízni benne és tudom rosszul esik neked sajnálom, de aki egyszer elrabolt nehezen tudnék megbízni… még ha azt a valakit kis korod óta ismersz.*Feleli csendesen és valóban nem féltékeny csupán bizalmatlan. Ahogyan hallgatja a srácot felsóhajt és elfordítja a fejét egy pillanatra.* - Sajnálom, de tényleg nem tudok jobbat. Nem bántani akarlak ezzel remélem tudod.*Mondja a srácnak őszintén majd fel áll a fotelből és oda sétál hozzá. Elindul Morten után mert nem tudja azt, hogy a sráccal mi van vagy is sejti, de na.* - Megyek veletek.*Szól a srácnak és utána robog a lépcsőn lefelé.* - Bár nem lenne jobb ha megvárnátok a reggelt? Még is csak éjszaka van és lehet csak én festettem ördögöt a falra és elment sétálni.. bár mondjuk azt kétlem hiszen két napja ki sem dugta az orrát a házból mióta itt vagytok.*gondolkodik el és a lány már nyitja is az ajtót. Persze ha nem állítják meg.*
Morten Toov- .::Diák::.
* Nem tűri el, hogy Amanda így beszéljen bárkiről is, aki egy kicsit is törődött vele. * - Nem érdekelnek az ostoba lehetőségeid! Tévedsz! *emeli fel a hangját, pedig ő nem akarta, de a lány kihozta belőle. Nem akar ezzel a hülyeséggel foglalkozni, amikor ki tudja mit művelt az öcsével az apja. Az elrablásos dologra elfintorodik.* - Én megmondtam, hogy ne gyere a közelünkbe, te provokáltad ki magadnak! *vált át támadó állásba. Különben is, Amandának minek kell mindenbe belekotnyeleskednie? * - nem kell a sajnálatod! *morogja, majd ugye lerobog az emeletről, és épp azt tárgyalja meg a családjával, hogy hol kezdik a keresést, amikor Amanda odaszemtelenkedik.* - Dehogy jössz! Itt maradsz a seggeden, és nem ütöd bele még jobban az orrodat a családom dolgába! Ez az ügy rám, anyámra, a bátyámra, az öcsémre és az apámra tartozik. Nincs helyed itt! Különben is csak hátráltatnál minket! *vágja oda igencsak mogorván, de Amanda nézze el neki, csak aggódik, ráadásul fel is bosszantotta… Nem a legjobbkor.* - Amanda, kérlek, maradj itt! Mortennek igaza van. Az én „drága” férjem titeket akar. Nagyobb biztonságban vagytok itt!*szólal meg Karita, majd Morten ismét Amanda felé fordul. Látszik, hogy enyhén idegbeteg, a szemei mintha szikrákat szórnának.* - Nem. Ugyanis mindhárman ismerjük apám szokásait, és könnyen lehet, hogy az öcsém addigra halott lesz! Hívd fel a kis barátnőidet, aztán szórakozzál! Nekünk dolgunk van! *ugatja tovább, de ennek az lesz a vége, hogy Thorstein kivonszolja a srácot a házból.* -Bocsáss meg neki! Mindig ilyen ideges lesz, ha Ariannel történik valami. Kérlek, maradj itt! Hamarosan visszajövünk a fiúval!*fordul Karita Amanda felé, majd a két fiú után szalad. Hát, Amanda nem most kellett volna ezt a témát feszegetni… *
Ian- .::Városi Lakos::.
*Ahogy a férfi körbe néz a házba nem arra számított amire gondolt. Fintor ül ki a szájára és azon gondolkozik, hogy miért is kellett ide jönniük. Végül is norvégiába maradhattak volna. Leül a kanapéra és megvakarja az orrát. A nappaliban le van kapcsolva a lámpa hiszen nyílván való még nincsen itt senki. A férfi pontosan erre számított. Könnyű szerrel jött be a házba ezt nevezi „védő” bűbájnak.. felcicceg. Ennél azért ő is ravaszabb. Valaki becsapja fent a szoba ajtót és robog lefelé a lépcsőn. Sóhajtás. Aztán amikor felkapcsolódik a villany és indulna a fiatal hölgy a konyhába lemerevedik.* - Nocsak.. hát eljött az a nap amikor találkozunk*Szólal meg és kényelmesen üldögél a kanapén.* – Hogy találtál meg?*Teszi fel a kérdést és ördögien elvigyorodik majd nemes egyszerűséggel fel áll és oda sétál a lányhoz, majd int neki, hogy üljenek le a kanapéra és a férfi lekapcsolja a lámpát. Amúgy is használja a meggyőzés képességét így tökéletesen tudja manipulálni Amandát. Amúgy sem szeretne vele beszélgetni. Legszívesebben most azonnal megölné, de megvárja míg haza ér a ház feje.. szóva a férfi most a konyhába várja meg a meglepit Amandát közben vérmanipulálja szóval a lány jelenleg meg van bénítva így moccanni sem tud.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Az egyik emeleti szobában két fiú ücsörög az ágyon. Hogy pontosabb legyek, az egyik srác megkötözve fekszik az ágyon, és azon ül az „ikertestvére”. Velük szemben áll Karita csípőre tett kézzel, és próbálja rávenni Thorstein, hogy végre elszakadjon a süteménytől, amit ma talált.* - Thorstein, díjaznám, ha elengednéd az öcsédet! *dobbant egy nyomatékosításként a magas sarkújával. Az emlegetett fiú ledobja a sütit dobozt, lenyeli az utolsó falatot, majd az anyjára vigyorog.* - Ugyan anyu! Ha tovább dobogsz, akkor tönkreteszed a cipődet! Ne aggódj, majd én vigyázok az öcsikémre! *csipkedi meg Morten arcát, mire a gúzsba kötött fiú bosszúból megharapja. Thorstein visítva dől le az ágyról, és hangos csattanással ér földet.* - Ezt fájt!*nyavalyog, mire Karita csak legyint egyet.* - A te fejedben nem lehet kárt tenni! Megyek, megnézem, hogy Philip hazaért-e már. Addig engedd el Mortent, és viselkedjetek rendesen! *mondja a fiúknak, s már nyitja is az ajtót. A folyosón haladva még hallja a két civakodó fivért, aztán lemegy a lépcsőn, és felnyomja a villanyt. Magasba szalad a szemöldöke, amikor megpillantja Amandát.* - Minden rendben? *kérdi a lánytól, aztán körbepillant. Gyanús neki ez a helyzet. Már-már horrorfilmbe illő. Mivel a nem talált lent senkit Amandán kívül a nappaliban, vagy az előtérben, ezért gyanakodva a konyha felé fordult. A mutatóujját az ajkaira illesztette, jelezve Amandának, hogy hallgasson, majd átalakult egy aprócska bogárrá, és berepült a konyhába. Ott aztán emberi alakot ölt, és nekidől a villanykapcsolónak, amikor a fény megvilágítja Thor arcát, akkor Karita eléggé szkeptikus arcot vág.* - Nem gondolod, hogy kissé sablonosak a belépőid, szívem? *jegyzi meg gúnyosan, a falnak dőlve.* - Remélem tisztában vagy vele, hogy birtokháborításért, emberrablásért, gyilkosságért, gyilkossági kísérletekért és testi sértésért simán simán feljelenthetlek *szólal meg csípőre tett kézzel.* - Engedd el a lányt, és hozd vissza Ariant! A fiam betegre aggódja magát miatta! Nem szeretem ilyennek látni! *dobol a karján az ujjaival. Eléggé türelmetlen, na. Ráadásul tényleg nem tetszik neki, hogy Thor itt van, hogy bántja Philip húgát, a saját fiát, és hogy Mortennek is fájdalmat okoz ezzel.* - Akarod, hogy hívjam a rendőrséget? Az előbb említettek miatt életfogytiglan is kaphatsz… Az pedig egy angyalnál nagyon hosszú idő*mondja ismét szkeptikusan. Nem fél ő a volt férjétől, ráadásul nem ő a bűnöző, szóval Thornak jobban kell aggódnia, mint Karitának. Karita meg világéletében nyugodtan fenyegette a férjét, amikor az hülyeséget akart csinálni.*
Ian- .::Városi Lakos::.
*Nem felel, de el is engedi a lányt, aki nem felel Karitának csak bólint.. így jelezvén, hogy gáz van. Ugye a férfi a konyhában van a falnak támaszkodva, majd amikor meghallja, felesége hangját elmosolyodik.* - Édes el van engedve.*Mondja majd a lány automatikusan felmegy és nyílván valóan hallani is lehet ahogy becsapja az ajtót.* - Nem bírtam ki, hogy ne lássalak téged. Már-már túlságosan hiányoztál. Meg a fiaim is.*Feleli a nőnek aztán a szemébe nézve elmosolyodik majd megcsókolja .* - Nem fogsz te fel jelenteni. Különben sem tennéd meg. Még mindig szeretsz.*Mondja neki és igen valóban így gondolja, de hát Thor Toov tévedni emberi dolog.. vagy mondjam inkább angyali? Mindenesetre a férfi most meglepetés szerűen érkezett Helgesenékhez.* - Szép kis vityilló.. *Mondja, a nőnek aztán elmosolyodik.* - Ha a fiad megteszi nekem azt, amiért kaptam tőle egy üzenetet akkor visszakapja. Ne aggódj, nem vagyok egy agresszív állat..*Khm.. biztos vagy te bene Thor? Az user nem így látja..* - Nincs, megkötözve a házat nem hagyhatja, el ahol van. Különben is, tudom, hogy nem bánthatom különben a feltámadt gyerekünk megérzi a helyett. Mindenre gondoltam.*Mondja a férfi és teljesen hülye és idióta. Egyébként meg Thor finom üzletembernek tartja magát, amire az user köhög.* - Mit szólnál egy romantikus gyertya fénye vacsorához? Mint a régi szép időkben…*Teszi fel a kérdést és továbbra is áll Karita felett.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Arra, hogy a férfi elengedte Amandát csak felsóhajt. Jobb is, ha a lány felmegy az emeletre, ahol amúgy a két fiú épp egymással birkózik, mert Mortennek sikerült megszabadulnia a köteleitől. Szóval Amanda biztos nem fog unatkozni. E közben Karita a konyhában marad, és reméli, hogy Philip nem méltóztatik még haza jönni. Majd Thor szavaira gúnyosan felnevet.* - Persze, el is hiszem. Elhiheted nekem, hogy a fiúknak nem hiányzol, elfoglalják magukat és én is megvagyok *fordítja el dacosan a fejét. Aztán, amikor megcsókolják igencsak meglepődik, és reflexből viszonozza. Végül is pár száz évet együtt élt le a férfival, szóval a megszokás meg a vágy nagyúr. Aztán keményen eltolja magától a férfit, és megtörli a száját.* - Ha mások életéről van szó, Thor Toov, akkor mindent megteszek azért, hogy megóvjam őket! Végtére is ezért vagyok angyal! Hogy másokat védjek. És ha tőled kell védenem a fiaimat és Helgesenék, akkor megteszem! Fel foglak jelenteni, ha sürgősen nem változik meg a hozzáállásod! *csattan fel idegesen. Szereti a férfit, de nem ezt, aki lett belőle. Az egykori Thor Toov árnyékát pedig képes feljelenti, ha így védhet meg másokat.* - nem én választottam. Nekem jobb lenne az ízlésem *vonja meg a vállát. És tény, hogy Karitának nem tetszik a hely, de itt vannak a fiai, így nem is megy el. Aztán felvonja a szemöldökét a következő mondatra.* - Mit akarsz tőlük? *kérdi, majd az agresszív állat-dologra gúnyosan felnevet.* - Pedig hidd el, hogy az vagy! *szusszantja, majd elhúzza a száját arra, hogy Thor mindenre gondolt. Ja, a férfi mindig zseninek hiszi magát, aztán megbuknak a kis tervei. A vacsorára ismét elfordítja a fejét.* - A régi szép időkben? Tudod, szívem akkor lennék hajlandó veled vacsorázni, ha te is olyan lennél, mint a régi szép időkben! Nem veszed észre, hogy mivé lettél? Te beteg vagy… *morogja.* - Most pedig tűnj innét, és hozd vissza Ariant!
Ian- .::Városi Lakos::.
*A férfi belépője elég hatásos, de igazából nem meglepő. Thor mindig is ilyen volt, de nem tehet erről. Azóta lett ilyen mióta elhagyta a felesége és meghalt a nagyobbik fia, aki itt van.* - Tudom, hogy hiányzok neked életem. Különben nem lettél volna a közelemben hazugsággal! Ja, mondtam már, hogy Arian a fiam?*Mondja mosolyogva a férfi a nőnek és sejti, hogy neki mennyire fájhat, de készül arra mit fog reagálni erre az egészre.. Aztán jön a csók és rég csókolta már meg a feleségét. Szereti és hiányzott neki, de még mindig nem képes felfogni, hogy itt van..* - Inkább leszek egy démon és most már meg fogom ölni azt ott fenn. Viszont nem ezért jöttem ide hanem, hogy lássalak.*Mosolyodik el és mint egy szerelmes kisfiú úgy néz Karita szemébe.* - Hogy jelentenél fel? Nem tudnál, mert szeretsz túlságosan is.*Mondja a férfi majd ahogy a nő eltávolodott tőle úgy közeledik felé. A házra pedig felnevet.* - Tudom, hogy jobb lenne hiszen mindig is szerettem az ízlésedet. Nem hiába rád bíztam minden változtatást a házban.*Feleli a nőnek és teljesen normálisan csevegnek.* - Gyere vacsorázzunk.*Mondja még mindig nyugodt és lágy hangon, de aztán Arianre terelődik a szó arra legyint.* - Morten Ha még szeretnéd az öcsédet tudod a döntésed.*Kiabál fel majd vosszanéz Karitára.* - Sétálunk egyet? Hidd el jót fog tenni.*Kérdezi meg tőle és ha a nő benne van akkor elindulnak ugye bár.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Nos, Karita szerint inkább elcsépelt és unalmas a belépő, mintsem hatásos. Hiába, ismeri a férjét, ráadásul Thornak nem túlzottan szokása újítani. Szóval: unalmas. És mivel itt van a családja, ezért már igazán kinormulhatna.*- Szögezzük le! Te nem hiányzol nekem! Nekem a férjem kell! Mellesleg, nem azért maradtam, hogy egy őrült mellett legyek, hanem a fiamra akartam vigyázni! Mint az előbb mondtam, nekem a férjem kell, nem egy gyilkos *mondja kegyetlenül, majd Thor megjegyzésére gúnyos elmosolyodik.* - Tudod, van két fiam. Az egyik a Mennyben volt. A családom, szintén odafent van. Én fel tudok járni a Mennybe. Rakd össze! *veregeti vállon a férfit. Végül is, ha valamiről nem tudott, akkor azt már a fiai elmondták neki, vagy a szülei avatták be. Szóval tud Thor félrelépéséről.* - Mellesleg említettem már, hogy pont a legrosszabbkor jöttél? Tudod, randim lett volna. Egy aranyos lidérc-vámpírral. De sajna, ugrott. Miattad *vág vissza a férfinak. Végtére is, ne csak ő szívjon!* - Ha még jobban beszennyezed a kezedet garantálom, hogy olyan helyre megyek majd a fiaimmal, ahol nem találsz meg minket! *figyelmezteti a férfit, majd ismét elfintorodik.* - Persze, biztos. Én meg el is hiszem. Szerintem meg szimplán azért jöttél, hogy zaklass minket! *Nos, nagyjából olyan szemét hangnemben beszél, mint a fiatal Karita, akit a férfinek meg kellett annak idején hódítania. Öntelt, lekezelő…* - Mint mondtam, én a férjemet szeretem. Az nem te vagy, így nyugodt szívvel lecsukatlak *válaszol komoran. Képes megtenni. De tényleg. Egyébként meg igyekszik eltolni magától a férfit, vagy kitérni előle. * - Csak azért bíztad rám, mert közöltem, hogy otthagylak, ha nem az lesz, amit én akarok *rándítja meg a vállát. A vacsorára megrázza a fejét. Nem éhes, vagy csak elment az étvágya. Aztán az arianes dologra kis váratatva hangos lábdobogás hallatszik, majd Morten berobban a konyhába. Tiszta kócos, Thorstein ráadásul a birkózásban eltépte a felsőjét. Az öklei körül a Láng ragyog, és komolyan úgy fest, mint egy őrült.* - Engedd el, az öcsémet! MOST! *üvölti teljesen kikelve magából. Hát, szegény srác kész idegroncs. Karita elkerekedett szemekkel figyeli a kisebbik fiát, aki vészjóslóan mered Thorra. Aztán valaki hátulról megragadja Mortent, és magával rántja.* - Öcsi, nyugodj már meg! Ha nekiugrasz, akkor nem engedi el!*szólal meg Thorstein, és igyekszik visszavonszolni a fiút az emeletre. Mikor eltűnnek, akkor Karita egy jól irányzott mozdulattal képen vágja Thor-t.* - Nem akarok sétálni. Nézd, mit műveltél a fiammal! *üvölti le ő is Thor fejét, majd kivágtat a nappaliba, ahol valamilyen oknál fogva a kanapéra huppan. A kezében temeti az arcát, és úgy rázza a fejét. Egyszerűen nem képes elhinni, hogy ezt műveli Thor a családjával.*
Ian- .::Városi Lakos::.
*Jól időzít, a férfi nem kell ehhez semmi kétség szóval legalább a felesége randiját meghiúsította. Szóval a dolgok zajlanak rendesen. A férfi teljesen normálisnak tűnik, de lehet az, hogy csak megjátssza magát? Ki tudhatja ki az az eszement, aki ezt teszi?* - Említettem már, hogy nem fogsz te senkivel sem randevúzgatni?*Néz rá angyalian és igen az angyal most beletrafált a dolgokba. Vissza fogja szerezni a feleségét már csak azért is, mert ez egy Mr és Mrs smithbe illő dolog. Szóval két szerelmes pár tényleg így viselkedik, de hát nem tehetnek erről. Jó száz évet maguk mögött tudhatnak hát na és nem unták meg egymást.* - Mennybe? Akkor már inkább a pokol!*Mondja és lehet ez volt a rossz válasz. Aztán a szerelemről meg a férj és feleségről beszélnek, amire csak pislog.* - Én vagyok a férjed, de van egy gyilkos énem, ami nem áll le, és ha végeztem utána meg tudok nyugodni.*Mondja a férfi és teljesen így gondolja. Látja, ám hogyan beszélnek vele, és igyekezni is fog.* - Szívem meg tudjuk próbálni újra, hidd el. Viszont ez a munkám… ebből élek..*Fintor az usernek, mert nem ebből nem lehet megélni. Szóba kerül az Arianes dolog amire számított egy idegroncsos fiú jelent meg majd rápillant. A szent lángot megnézve szét tárja a kezét.* - Szeretem a családi idillt.*Mosolyodik el teljes nyugalomban, aztán csettint egyet és a fiú megjelent a férfi mellett.* - Látod. teljesen jól van. Morten köszönöm, hogy feldobtad nekem Amandát! jó volt veled üzletelni. Valamikor összeülhetnénk egy apa fia beszélgetésre. Karita szívem mostmár sétálhatunk?*néz rá Karitára és, hogy szándékosan csinálja e az egészet? Nem lehet tudni. Arian megjelent, de nem azért, mert fél a fiától.. cseppett sem fél. Inkább csak vissza akarja szerezni a bizalmukat, de nyílván egy ördögi terv is áll a háttérben.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Igazából Karita azt tesz, amit akar, hiszen halottnak nyilvánították, így papír szerint Thor nem a férje. Különben is, ha a férfi megcsalta őt, akkor neki miért ne férne bele egy kis flört?* - Említettem már, hogy hivatalosan nem vagyok a feleséged? Azt teszek, amit akarok *rándítja meg a vállát. Igaza van, tényleg azt csinál, amit csak akar.* - Menj a Pokolba a hülyeségeiddel! *szusszant türelmetlenül. A férje komolyan ilyen zakkant?* - Tévedsz. Te nem vagy a férjem, ugyanis a férjem az első fiammal együtt meghalt. Te még annak az embernek az árnyékának se lennél jó! Nem érdekel a gyilkos éned! Leállíthatnád! Mint, mondtam, nem fogom a fiaimat a közeledbe engedni, ha továbbra is így viselkedsz! *felel hevesen. Thor nagyon is téved. Karita elvesztette azt a férfit, akit annak idején szeretett, és semmi kedve nincsen együtt lenni egy gyilkossal. Ez Thor büntetése. És ha Karitának sikerül elintéznie, akkor a férfi a gyerekei közelébe se mehet majd.* - Ebből élsz? Előtte évszázadokon keresztül miből éltél? Megmondtam Thor, amíg nem kezdesz egy új, normális életet, addig ne számíts ránk! *Még mindig ellenkezik, aztán megjelenik Morten is, és az apja vigyorgására elvicsorodik, és ha Thorstein nem fogja vissza, akkor fiú biztosan megütötte volna a férfit. Aztán amikor megjelenik Arian, akkor Morten kitépi magát a bátyja szorításából, és Arianhez fut. Átöleli a srácot, és úgy rángatja el magával.* -Tesó, úgy aggódtam érted! *suttogja, majd Thorstein szépen feltereli a két gyereket az emeletre. Aztán még a lépcső aljánál visszafordul.* - Apa, Morten üzeni, hogy dögölj meg! *kiált vissza, majd felrobog az emeletre.* - Nem Thor. Nem csinálhatod ezt a fiúkkal! Én nem dőlök be az ócska trükkjeidnek! Menj innen! És csak akkor gyere vissza, ha rendes állásod van, megjavultál, nem gyilkolsz többé és fehérek, vagy legalább szürkék a szárnyaid! *mondja komoran, és a kijárat felé int. Nagyon dühös a férfire, amiért ezt teszi a srácokkal. Irtó dühös rá.*
Ian- .::Városi Lakos::.
*A férfi szándékosan csinálja a fiával, de ne tegye, mert Arian is képes megölni. Szóval a fiú szintén átöleli aggódó testvérét és ugye felmennek. A férfi ránéz a feleségére majd becsukja a szemét és vesz egy mély levegőt.* - Szeretlek. Szeretlek Karita Tov és ott hagyom a csapatot . Érted a fiúkért és.. Arianért..*Sóhajt, de kénytelen elfogadni, hogy bármit tehet nem tudja elválasztani a fiúkat egymástól.* - Igyekszem elfogadni, hogy fél-vér fiam van és nem megölni. Igyekszem Mortennel is több időt foglalkozni hátra hagyva a vadászatot. A fiaimmal több időt tölteni plusz a feleségemmel. Ha már az ég vissza adta a családomat nem tudom milyen okból. Meg fogok változni ezt elhiheted.*Mondja a nőnek és lehet dühös rá, mert megérdemli, de hát na. Belenéz a nő szemébe.* - Beszélj velem bárhogy, de többet ilyet nem teszek Te voltál a mindenem és te vagy. Visszakaphatsz de nehéz megállítanom a gyilkos énemet. Szükségem van a segítségedre. A tiédre és a gyerekekére.*Suttogja a férfi a nő fülébe aztán szépen lassan kinyitja az ajtót, de megvárja a reakciót. Mi lesz ebből az egészből ezt a részét nem játssza meg mert valóban szeretne több időt tölteni a fiúkkal. Bár Ariannel ezek után döcögős lesz az egész, Amanda meg nem fog megbízni a férfiben.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Thornak nem kellene Mortent hergelnie, mert egyszer majd nem lesz senki, aki lefogja, és olyanokat fog majd csinálni, amit nem szeretne. Karita meg csípőre tett kézzel, szkeptikus arccal hallgatja Thor nagy monológját, majd a végénél elmosolyodik, és hátba veregeti a férfit.* - Szép próbálkozás! Egye fene. *Aztán odalép a mosogatóhoz, levesz egy üres poharat, és enged magának a csapból. Iszik egy keveset, majd felsóhajt, és Thorra néz.* - Megengedem, hogy találkozz velük, de van néhány feltételem. Az összes fegyveredtől megszabadulsz, és újakat sem szerzel. Ebbe a házba engedély nélkül nem teszed be a lábad. Ha a fiúkkal akarsz találkozni, akkor vagy nálad lesztek, vagy a városban, vagy valami biztonságosan helyen. Egyikre se emelhetsz kezet! Amanda Helgesen-t és Philip Helgesen-t nagy ívben elkerülöd! Egyiket sem zaklatod. Titokban nem irányítod a csapatodat! Gondoskodsz a csapat megélhetéséről. Új állást keresel! A fiaiddal normális leszel! ha valamit akarnak, megadod nekik! Megmutatod a házat, ahol laksz! Majd én berendezem. Hajlandó vagyok abba belemenni, hogy nálad a fiúknak külön szobája legyen, de azt ők fogják berendezni! Nem nyomozol le minket, nem követsz minket, nem is állítasz ránk mást! És jótékonykodni fogsz! Rendszeresen templomba fogsz járni! Hirtelen így más nincs *szusszant miután közölte a férfivel a követeléseit.* - Ja, de. Most felmész a fiúkhoz, és mindegyiktől bocsánatot kérsz a hülyeségeid miatt, és nekik is elmondod, hogy szeretnél az apjuk lenni! Indulás! *tolja a férfi a lépcsők irányába. Nos, Karita kezébe vette az irányítást…*
Ian- .::Városi Lakos::.
*Elmondja a nő a dolgokat és a férfi csak sóhajt. Megváltozna vagy az ördögi terve része? Végül is mind a kettő, mert a családját vissza akarja szerezni, de Ariant nem képes elfogadni úgy mint a saját fiát. Ez lesz egy nehéz út pláne ezek után.* - Bízom az ízlésedben.*Sóhajt és rápillant a feleségére. Amandáék mit fognak ehhez szólni nos nem örülnek annak, hogy itt van. Pláne a lány.. hiszen még jobban meg van illetődve. * - Legyen , de templomba nem fogok egyenlőre járni! ezt felejtsd el, de a többi rendben.*Feleli és valóban egyenlőre nem. Szóval majd elfog kezdeni, de nem most. Egyenlőre természetesen ezt csinálja meg aztán jöhet a többi.. Thor Toov képes úgy megváltozni, hogy ne is gyanakodjanak rá és mindent elkövet a családjáért is. Felsóhajt majd elindul a lépcsőn és benyit ahol a fiúk vannak és éppen bírkóznak. A kopogásra a legkisebbik srác fel figyel és ránéz a tesóira.. feltápászkodik a földről majd gyilkosan a szemébe néz.* – Mit akarsz még? Nem tudsz minket elválasztani. Nem megyek veled sehova és bármit tehetsz nekem Morten mindennél és mindenkinél jobban fontos. Ha róla van szó bármit megteszek. Családomért bármit, de nem fogok veled menni szóval amiért jöttél már mehetsz is!*Áll az apjával szemben és néz gyilkosan. Thorsteint reméli lefogja Mortent. A férfi felemeli a kezét fejezzék be mielőtt bármit is akarnak, majd sóhajt.* - Megváltozom. Szeretnék több időt veletek és.. veled tölteni.. – Tudod örülnék annak ha elfogadnál végre fiadként.. –vajon miért nem teszem meg? – Erről ne nyissunk vitát. Bökd ki mit akarsz!*Szusszant a férfi majd folytatja..* - Mindahányan itt vagytok szeretnék veletek több időt tölteni. Szeretnék több időt tölteni és veletek foglalkozni. Megváltozom! Megígérem és ne aggódjatok. Nem foglak titeket elválasztani egymástól és. Fiam sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak.*Indul meg Morten felé, de Arian a fivére elé áll.* – Nem hiszem, hogy most kéne bocsánatot kérned. Értékeljük, de amilyen állapotba sikerült hoznod a bátyámat a minimum, hogy hagyod, hogy ez az egész ügy lenyugodjon. Nem fogsz csotrogányt csinálni a testvéremből, mert tudom mire képes miattam és én is képes vagyok annyira mint ő. Most pedig menj el szépen.. vagy Morten kívánsz valamit mondani neki?*Kérdezz rá a testvérénél és Thor kérdően pislog mind három fiúra.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Elmondja, hogy mit vár a férfitól, és összeszűkíti a szemeit, amikor az közli, hogy nem hajlandó templomba menni.* - Vagy minden most, vagy semmi! Nem vitázom. *mondja komolyan. Vagy elfogad mindent Thor, vagy mehet, és éldegélhet egyedül. Aztán ugye felmennek, de Karita elvonul a saját szobájába valamiért, a három srác meg odafent birkózik. Thorstein elég jól áll, mert Mortent már a padlóra küldte. Így aztán mindkettő igen csak meglepődik, amikor Thor felbukkan, még szerencse, hogy Thorstein épp Mortenen ül, mert így a srác nem tud pattogni.* - Mit akarsz apa?*kérdi felvont szemöldökkel mielőtt az megszólalhatna, majd finoman jelzi Ariannek, hogy ne menjen túlságosan a közelébe. Közben meg Morten Thorstein nagy feneke alatt vergődik, és próbál levegőhöz jutni. Egyébként Arian szavai meghatják Mortent, és talán pont ezért is képes megnyugodni meg azért is, mert Thorstein megfenyegette, hogy ha továbbficánkol, akkor rádurrant.* - Jé, anyám vert beléd egy kis értelmet? *vonja fel a szemöldökét a legidpsebb fiú. Morten hirtelen meg sem tud szólalni. Mi történt az apjával? Az anyja tényleg ilyen nagy hatással lenne rá? Azért gyanakvóan fogadja majd a férfit.* - Azt is megmondtam, hogy elfogadod a fiadat! ha már egyszer megcsináltad! *megy el Karita Thor mögött, és tarkón vágja a férfit. Morten nagy nehezen lelöki magáról a bátyját, és törökülésbe helyezkedik. Komoran méregeti az apját.* - Ha valóban komolyan gondolod. Akkor legyen, de ha még egy élő személynek baja esik, ha kezet emelsz Arianre, akkor én soha többet nem bocsájtok meg neked! *feleli fojtott hangon, majd elmondja Ariannek, hogy köszöni szépen, amit érte tett.* - Most már elmehetsz, Thor! Vége a látogatásnak! *bukkan fel ismét Karita, és kitessékeli a férfit, majd felmegy a fiúkhoz.*
Similar topics
