by - Hát nem túlzottan. Agyára ment ez az egész dolog *csóválja a fejét. Ő személy szerint rettentően sajnálja a srácot, és nagyon jól tudja azt is, hogy Morten a saját apja helyett inkább rá, egy lidércre néz fel. Thor miatt egy darabig még nem kell aggódniuk, különben is, azért elég jól van védve a házuk, és alakítottak ki egy földalatti menedéket is, szóval el tudnak rejtőzni.* - Rendben. Már kíváncsi vagyok rájuk *mosolyodik el halványan. Majd szóba kerül a kómás eset, Philipnek pedig egy pillanatra elkomorodik a tekintete. Na, igen, azt a bizonyos Patric-et vagy felfogja keresni, vagy be fogja perelni. De az biztos, hogy még lesz dolga a fiúval.* - Rendben. Várom a hívásaidat *rázza meg a fejét, és gyengéden elmosolyodik.* - Azért mégse örülök neki, hogy kezet emelnek a testvéremre. Senkitől nem tűröm el, hogy bármilyen fájdalmat okozzanak a szeretteimnek *szusszantja mogorván. Hát, az Amanda-kijózanító-eszközök nemigen nyerték el a tetszését. Aztán a heccelésre Amanda jutalmul bezsebelheti Philip mogorva pillantását.* - Ezzel nem kellene viccelődni, Húgi. És jól sejted, hogy halálra fogom aggódni magamat miattad *csóválja ismét a fejét. Aztán áttérnek Amanda képességére.* - Hát jobb szeretem a meglepetéseket. Az új kliensem meg annyira az idegeimre ment a tarot kártyáival meg a jóslataival, hogy egy életre meguntam a jósokat *forgatja a szemét. Hát, most nem túlzottan hatják meg azok a kiskutya szemek.* - Nincs mit *nyom egy újabb puszit a lány arcára, majd felnevet a kérésére.* - Persze. Na gyere ide! *tárja szét a karjait, majd ha Amanda elhelyezkedett, akkor el kezdi simogatni a lány fejét, úgy hogy régen tette.* - Persze. Kicsit fárasztó ez a munka, de minden rendben. Most már minden rendben, hogy itt vagytok nekem *mosolyodik el, és ismét megpuszilja a húgát.* - És most aludj! *parancsol rá gyengéden a húgára, ő pedig int egyet a szabad kezével, és lekapcsolja a lámpákat. Amikor megbizonyosodik arról, hogy Amanda mélyen alszik, akkor felviszi a szobájába, lefekteti az ágyra, majd levonul a konyhába, eszik valamit. Aztán lezuhanyozik, pizsamát ölt, és bebújik a párja mellé az ágyba.*
+4
Ragnar Solberg
Laila Dalen
Amanda Helgesen
Philip Helgesen
8 posters
Helgesen-ház
Philip Helgesen- .::Városi Lakos::.
Morten Toov- .::Diák::.
- Hát, tudod jól, hogy én nem szeretek vadászni… Aztán kitaláltad volna, hogy a kocsimba akarod rakni a dögödet, az meg összevérzett volna mindent *húzza el a száját. Na igen, a kocsi az egy nagyon kényes téma! Még mindig nem engedi Ariant vezeti. * - Lovise? Persze, biztos. Te el tudod képzelni, ahogy Lovise őzikét sütöget neked? *nevet fel halkan. Teljesen abszurd ötlet! Lovise csakis egészséges és kevésbé macerás kajákkal eteti őket. Talán ezért vannak ilyen jó formában. Aztán komolyabbra fordul a téma, így Morten is egykedvűen hallgatja a barátját. Elrejti magában az összes érzelmet, amit a másik szavai váltanak ki belőle. Egyszerűen nem lehet olvasni az arcáról. * - Nem jött össze…*jegyzi meg, majd keserűen elmosolyodik.* -Ő nem elszánt, hanem őrült. Orvosi kezelés kellene neki *csóválja a fejét. Majd amikor megbökik, akkor felhorkant, és visszabökdösi a másikat. Majd a motoros dologra ismét felröhög.* - Úristen! Az országút réme elindult! Mondd, haver, eddig hány embert ütöttél el? *hecceli a másikat. Valamiért nem túlzottan bízik Arian vezetési képességeiben. Vajon miért? Majd ugye áttérnek véglegesen az apjára, ami nem túlzottan tetszik Mortennek.* - Az sem megoldást, amit ők csináltak. Azt hiszem, majd nekem kell elbeszélgetnem Amandával *sóhajtja.* - Egyébként Philip mindkettőtöket megölt volna *szusszantja.* - Figyelj, haver, ezen ne rágódj. Most már tök mindegy *próbál lelket önteni a másikba, de legbelül eléggé csalódott. De nem csak Arianben, hanem abban, hogy ő maga nem észlelte a jeleket. Aztán Arian az apja tervéről kezd beszélni, és láthatja, hogy Morten kezei ökölbe szorulnak, és a fiú teljes testében remeg a dühtől. Sőt, annyira felhúzta magát rajta, hogy a szemei olyan színben ragyognak, mint maga a Szent Láng.* - Menjünk haza. A szobámba. És add oda a mobilod! *feleli tömören, miközben már szét is csapta a szárnyait, és elrugaszkodott az ágról. Most már igazán felidegesítette az apja, szóval itt az ideje, hogy Thor megkapja a magáét. Egy méterre lebeg Ariantől, és amikor visszapillant, akkor már eltűnt az a különös lángolás a szeméből.* - Kérlek, menjünk haza! *szól szelídebben.* - Tudod, Arian… *kezd bele, ha már megkezdték a repülést.* - Mostanában azon gondolkozom, hogy csak úgy lehet véget venni ennek, ha megöljük őt. Nem akarom, hogy te megbukj! Szóval, adok még egy esélyt apámnak, és ha nem kotródik el, akkor nekem kell gondoskodnom arról, hogy eltűnjön! Végleg. Nekem kell tisztára mosnom a családom nevét *avatja be a barátját a legtitkosabb gondolataiba, majd, ha elérték a házukat, akkor szépen berepül az ablakon, és leereszkedik a padlóra. Az ablakai olyan magasak, hogy még az asztalok felett is simán átfér egy ember. Így, amikor mindketten leszálltak odabent, akkor Morten tapsol kettőt, és fény gyúl a szobájában. Odamegy az ablakhoz, becsukja, majd Arianre pillant.* - Kérlek, add kölcsön a mobilod! Az enyémet nem használhatom. Ha végeztem, akkor kipróbálhatnánk az új xbox játékomat. Egyedül nem túlzottan poén *mosolyog halványan a barátjára, de közben hatja a düh, és már igencsak túl szeretne lenni azon a telefonbeszélgetésen.*
Morten Toov- .::Diák::.
*A Helgesen-házra végre nyugalom szállt, Lovise és Philip már alszanak, Amanda Kirunában van, Morten meg Arian pedig jelenleg épp nem olyan hangosak, hogy felverjék a környéket. Morten jelenleg épp a háztetőn tartózkodik, és ragyogó szemekkel figyeli a csillagokat. Fekve egy cigizik, és néha azzal szórakozik, hogy a füsttel összeköti a csillagokat. Amióta kiosztotta az apját azóta sokkal jobb a közérzete, bár most már napi szinten lázasan edz, hátha be kell váltania az ígéretét. De jelenleg nem foglalkozik se az ütődött apjával, se gondjaival, hanem elmélyülten figyeli a csodás eget, kifújja a füstöt, és a fején lévő fejhallgatón keresztül zenét hallgat. Amikor épp nem a cigijét szívja, akkor az aktuális japán dalt dúdolja halkan. Egyszerűen lehetetlen lenne leírni, hogy mennyire megváltozott a fiú azóta, hogy elmondta az apjának mi nyomja a szívét. Sokkal vidámabb, bátrabban császkál a szigeten, sőt még arra is hajlandó, hogy Lovise ugráltassa. Szóval a lelkiállapota a helyzet ellenére igen kiegyensúlyozott, csupán a haverjáért aggódik, akit napi rendszerességgel szokott zaklatni. De most már itt van neki, és nem fogja hagyni, hogy a másik akár egy teljes napra bezárkózzon a szobájába. Múltkor is felgyújtotta véletlenül az ajtaját, aztán Philip felrobogott intézkedni. Legalább addig is valamennyire társasági életet élt Arian. Morten szívébe pedig végre visszatért a remény és a hit, ami mostantól előre vezérli. Már csak abban reménykedik, hogy ennek az egésznek vége legyen, és tényleg rendes életet élhessen. Hogy ő mióta vágyik egy normális családra! És, ha Thor hajlandó kitakarodni a képből, akkor meg is kaphatja azt. Halkan felsóhajt, és szórakozásból az orrán fújja ki a füstöt, mintha csak egy sárkány lenne. Aztán feltekint a Holdra, és azon kezd merengeni, hogy vajon a bátyja figyelemmel kíséri-e az útját.*
Vendég- Vendég
*Ahogyan Morten a tetőn van.. Arian is csak ő nyílván a másik oldalon. Ha már nem hagyják békén, akkor már ide kimozdul és elkezd gondolkozni a dolgokon. Thoron is, hogy mi lesz meg, hogy Edz Mortennel hiszen nem hagyja békén, de azért a srácnak is vannak rémálmai. Nyugi van természetesen, hiszen nincsen nyüzsi a házban- Arian szobájában kicsit megy a tuc-tuc zeneszóval eléggé fura zenét hallgat hozzá képest hiszen ő rockot szokott.. de most ez nyugtatja le, mert A fejében van amikor éppen kiosztja az apját. Tudja, hogy lesznek következményei szóval nem fog semmit csinálni. Morten pedig egyetlen egy pillanatra sem veszi le a szemét barátjáról ő pedig nem fog vissza menni Norvégiába.* - Haver…*Szólal meg, mert ő érzi ám azt, hogy itt van szóval..*- Adjál a cigiből az enyém bent maradt..*Kéri Mortent aztán át repül a haverjához azt leül mellé.* - Min merengsz?*A csillagokra néz ő is és csak sóhajt.* - Ugye tudod, hogy Amandát is ki kéne képezni majd? Attól függően, hogy vadász elég pocsékul harcol.. emlékezz arra, hogy apád hogy bánt el vele.. Segítsünk neki is szerintem..*Mondja Mortennek és bármennyire is fáj neki kimondania, de előbb vagy utóbb tényleg beszélnie kell majd vele, de amint haza értek.* - Kéne lassan neked csajt szerezni.*Igen gondolkodik el megint a témán hiszen van mivel basztassa a barátját.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Észreveszi a barátját, így hát le is állítja a zenét, de egyelőre még nem szól hozzá. Ahhoz túlságosan is el van merülve a gondolataiban, hogy nekiálljon cseverészni. Egyébként a tuc-tuc zene nem zavarja, igazából el se jut a tudatáig. Az pedig tény, hogy Thor dolgainak lesznek következményei, még hozzá elég komolyak. Szóval jobb is lenne, ha a férfi visszavenne, mert Morten halálosan komolyan gondolta, amit a telefonba mondott. De ezt hagyjuk is, hiszen Arian átrepül hozzá, és cigit kunyerál tőle. Így hát felül, és a cigivel a szájában féloldalasan rávigyorog a haverjára.* - Hozhattál volna magaddal *piszkálja nevetve, majd kiveszi a szájából, és elnyomja a tetőn a használhatatlanná vált csikket. A nadrágja zsebéből előhúz két szálat, az egyiket a szájába teszi, a másikat meg Arian felé nyújtja, majd Morten nemes egyszerűséggel egy picike Lángot varázsol az ujja hegyére, és azzal gyújtja meg a szálát. Mélyen beleszív a cigibe, majd az ég felé fordítja a fejét, és kifújja füstöt.* - Á, csak olyan szépséges dolgokon, mint a Menny meg a tesóm *rándítja meg a vállát műmosollyal az arcán, aztán elfordul a csillagoktól, és a haverjára néz. * - Amandával majd később foglalkozom. Élvezze csak a baraáti társaságát. Neki még nem kell tudnia a közelgő vészről. elég, ha mi ketten tudjuk *felel halkan. A barátnős dologra összeráncolja a homlokát, és láthatóan elpirul.* - Volt egy lány… De szerintem ő nem kíváncsi rám. Szóval hagyjuk. Különben se kellene csajoznom, mert apám bárkit képes felhasználni a céljai érdekében. Jobb, ha nem teszem kockára a lányok életét *hebegi zavartan, majd összeszedi magát, és kaján vigyorral az arcán oldalba böki a haverját.* - Inkább neked kéne valami csajt szerezni! Mondd csak, van valaki, aki tetszik neked? *kérdi érdeklődve, majd amíg a haverja beszél, addig ő szép csendben elszívogatja a cigijét. Képtelen leszokni róla, pedig tudja, hogy rossz, de mégis… Ez megnyugtatja, és irtó jól esik neki, ha elszívhat egy-egy szálat. * - Amúgy nincs harag az ajtód miatt, ugye? Nem terveztem megpörkölni, de hát nem jöttél ki, és kezdtem aggódni érted…
Vendég- Vendég
*Nem tehet Arian erről, de ő neki most muszáj volt kijönnie, levegőzni, és ami készül mostanában az tényleg a veszély zónába megy és Thoros eset ki tudja milyen lesz? Lesznek olyanok, akik meg fognak halni? Arian ezt biztosan nem fogja hagyni.. Aztán oda repül és kér egy cigi majd elmosolyodik.* - Rendben, legközelebb hozni fogok!*Mondja és megköszöni aztán jól esik egy kis füstölés. Ő is gondolkozik sok mindenen, de nem tudja azt, hogy mi meg hogyan lesz. Philippel is beszélnie kéne, de nem akarja, a srácot felidegesíteni szóval mindenképpen hagyja, hogy először leülepedjen a dolog úgyhogy Mortennel ez a közös kettejük titka.* - Még mindig hiányzik, gondolom.. bár lenne olyan dolog, amivel fel lehetne támasztani…*Gondolkodik el, de tudja jól azt, hogy a fiúnak fájna a dolog. Nehezére esik, hogy az apja őrült.. és pszichopata és Helgesenéket meg akarja ölni és nem tágít.* - Jól van. Én is egyet értek veled, na és Phil? Szerintem neki hamarosan tudnia kéne róla.. na meg Lovise..*Gondolkodik, el aztán beleszív a cigijébe és elkezd dalolászni aztán a csillagok ragyogóak.* - Most akkor végül is mi lesz? Megölöd?*Teszi fel a kérdést, mert nem tud más témán lovagolni esténként. Azután meg lányokról beszélnek és elmosolyodik és aztán a lányokról kérdezi a hevrja.* - Mondjuk te annak számítasz.*Piszkálódik a barátnős dologgal, de nem tehet róla.* - Amúgy nincsen senki olyan aki tetszene..*Feleli a srác majd utána fel sóhajt. Ha volna is úgy se venné észre ez van.* - Nem kell aggódni értem és nincs harag.. csak még mindig rohadtul szégyellem magam.. Tudod nem tudom egyszerűen megemészteni ezeket a dolgokat…*Mondja Mortennek majd elnyomja a cigit és elfekszik a tetőn. Tarkója alatt a keze majd a csillagokat bámulja.* - Jó lenne ha végre béke lenne.. Erre edzhetünk a miatt, hogy bármikor felbukkanhat. Nekem el kéne mennem hozzá.. de nem fogok, mert agyon kínozna..*Sóhajtozik és igen valóban vissza kéne mennie, de egyedül nem mer.*
A hozzászólást Arian Steen összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 06, 2013 12:47 am-kor.
Morten Toov- .::Diák::.
*Igazából Morten örül neki, hogy a másik is kint van. Még mindig jobb, mintha a szobájában gubbasztana… * - Ajánlom is, mert nem fogom hagyni, hogy feléld a készletemet! *csipkelődik tovább. Egyébként nem irigy, és kicsi kora óta a kocsiján kívül mindent megoszt a barátjával. Szóval szívesen ad bármit is, ha Arian kéri tőle. Csak… Azért mégis jól esik piszkálni vele, mert a másik addig se gondolkozik hülyeségeken.* - persze. Szeretném ismerni, de nem olyan áron, hogy feltámasszam. Szerintem, annak ő se örülne *sóhajtja, majd Arianre pillant, és elvigyorodik.* - De nem is baj. Helyette van egy öcsikém *nevet fel, majd megpróbálja összekócolni a barátját haját. Aki igazából tényleg olyan neki, mintha a testvére lenne. Együtt nőttek fel, és néhány kisebb depis korszakot leszámítva szinte elválaszthatatlanok. * - Szerintem hagyjuk még őket is egy-két hétig. Szerintem szeretnék élvezni a függetlenségüket, szóval jobb, ha ők is később tudják meg. Lovise elég felkészült a csatához, és tudod, hogy Philipet se szabad lebecsülni. Tapasztalt vén rókák ők ketten *mondja halkan, majd kinyújtja az egyik lábát.* - Ha arra kényszerít, akkor igen. De az is lehet, hogy csak a szárnyait vágom le, vagy elzárom a világ elől. Még nem tudom. De az biztos, hogy csúnyán meg fogja ezt keserülni *válaszol nyugodtan Arian kérdése. Valóban le fog számolni Thorral, ha a férfi arra fogja kényszeríteni. Ez lenne az első és az utolsó gyilkossága. De gyorsan áttérnek a lány-témára, így a hangulat is sokkal kellemesebbé válik.* - Aha persze *dünnyögi.* - Ne aggódj, csak jön majd valaki *veregeti vállon a másikat. Aztán Arian elfekszik a tetőn, és enyhén keserűnek hatott a hangja, így Morten az ajkába harapva elnyúlik mellette.* - Arian, le foglak rúgni a tetőről, ha tovább emészted magad. Felejtsd el, oké? Az, hogy a múlton rágódsz nem jó. saját magadat készíted ki ezzel. Én nem haragszom rád, haver. És szerintem a többiek is meg fogják érteni majd *barátságos mosollyal meglöki Arian karját, majd a sóhajtozásra felnevet.* - Hidd el, én örülnék a legjobban, ha ennek vége lenne! Egyébként meg az edzés rád fér, mert kezdesz elhízni *nevet fel, majd vészjóslóan megcsillannak a szemei.* - Nem mész te sehová nélkülem Arian Steel! Vagy velem, vagy sehová! Azt pedig nem fogom hagyni, hogy a családomból bárkit is megkínozzon! *morgolódik.*
Vendég- Vendég
*A másikkal kellemesebb a hangulat és mind a ketten örülnek egymásnak. Igazából jó, hogy itt vannak, mert mi lenne ha nem lennének itt? Nem találtak volna egymásra… valószínűleg Arian akkor is egyedül lenne teljesen, mert ugye a családja meghalt. Most van egy másik és persze ennek örül. A testvér szó hallatán pedig elmosolyodik és egyet kell értenie Mortennel.* - Hasonló képen érzem, de nem szeretem ha össze kócolod a hajamat…*Morog egyet majd a szokásos oldalba bökés. Aztán Philip is eszébe jut meg Amy akivel tényleg zöld ágra kéne vergődnie, de azt is majd megcsinálja, de nem most. Amyről pedig annyi a véleménye, hogy ha meg is változott a lány akkor együtt tudnak működni és bármi lesz ugyan úgy segíthetne nekik.* - Ha elzárod a világ elől akkor abba fog bele bolondulni.*Sóhajt.* - Szárny levágás nem egy utolsó ötlet.. bár hamarabb eszünkbe juthatott volna.*Gondolkodik el és nem nem fogja megtenni, de most ezt is számításba vette, de akkor még jobban ideg beteg lenne. A lány témára pedig csak sóhajt.* - Mikor már vén róka leszek? Még Amanda is hamarabb pasizik be mint én csajoznék pedig ő lány!*Mondja Mortennek és ami tény az tény.*Aztán a fenyegetésre csak hümmög és bólint és tovább lesi a csillagokat. * - Te is hízol..*Neveti el magát ami igaz az igaz. Szóba hozza, hogy vissza kéne mennie aztán amikor kijelenti a mondatot Morten rápillant.* - Akkor nem megyünk sehová tesó!*Mondja neki majd egy kicsit lejjebb rángatja barátját feküdjön le ő is.* - Akkor nézzük azt, hogy.. taníts meg kocsit vezetni. A motor már megy csak a kocsi nem.*Hozza fel az ötletet és sejti, hogy barátja félit a kocsiját.* - Szívesen kipróbálnám az autódat pedig hányszor törtem össze. Emlékszel?*Hozza fel és néz ártatlanul rá. Igen volt jó néhány alkalom amikor elcsórta és az ablaki szét voltak törve vagy éppen az ajtó volt behorpadva vagy az alváz jött le.. Szóval ja… volt néhány jó eset.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Még szerencse, hogy összeterelte őket a sors, mert tény, hogy a másik nélkül piszokul elveszettek lennének.* - Ennek örülök *válaszolja ragyogó szemekkel. ő tényleg örül annak, hogy Arian a testvérének tartja. Aztán a következő durcás megszólalásra Morten egy hangos nevetéssel reagál.* - Nocsak, milyen kényes valaki! *kuncog. És tény, hogy a két fiúnak jó pár személlyel rendeznie kéne a kapcsolatát, de hát ahhoz idő kell. Szóval jó lesz sietni, mert… Ki tudja mennyi idejük van még hátra.* - Így is, úgy is bolond. Szerintem ennél jobban már nem zakkanhat meg *legyint flegmán. Neki aztán már tényleg mindegy mi lesz a férfival. Eddig kitartott mellette, de most már betelt a pohár! * - Hát, ha muszáj, akkor megteszem. Abba nem hal bele, viszont legyengül annyira, hogy ne tudjon pattogni *morfondírozik ő is. Hiszen ez is egy megoldás… Egy nagyon jó ötlet.*- Akkor öregen és ráncosan fog szeretni téged az a lány*vigyorog a másikra. Az amandás megjegyzésen felnevet, majd megint csak oldalba böki a másikat.* - Akkor két dolgot tehetsz. Vagy versenyezel vele, vagy összejöttök *vihog fel.* - Képzeld el Phil arcát mikor beközlitek a nagy hírt.* Annyira röhög, hogy majdnem lebucskázik a tetőről. Hiába, van képzelete a fiúnak. A hízásos megjegyzésre abbahagyja a nevetést, és csúnyán fintorog.* - Kikérem magamnak! Az én alakom tökéletes, látod? *húzza fel a felsőjét, és a csupasz, izmos hasára bök.* - Nem hát *mosolyodik el halványan, majd eleget tesz Arian rángatásának, és visszafekszik. De egyből fel is ül, és riadtan felhördülve mered a barátjára.* - Nincs az az isten, hogy rád bízzam a kocsimat! Emlékszel, hogy a Mazdámat is kinyírtad? Na, ezt nem csinálod meg megint a Porschémmal! Neeem, majd kapsz egy sajátot, és majd azzal megtanítalak *horkant fel bosszúsan. Micsoda abszurd ötlet, hogy az ő csodás versenykocsiját Arian közelébe engedje!*- A Mazdát pontosan tizenegyszer. Aztán már meg se csináltattam, hanem vittem a roncstelepre! Majd szépen választasz magadnak egy kocsit, aztán én megveszem neked. De le lehet akadni az kicsikémről! *dohog. A kocsi és Arian együtt nem jó dolog. Nem is engedi a drágája közelébe a másikat. Ha kell, a saját testével védelmezi az ébenfekete járművet. Miután kipuffogta magát, drámaian felsóhajt, és visszahanyatlik a tetőre.* - Arian, mert kell mindig kikészítened a vezetési mániáddal? *suttogja halkan, és a karjával eltakarja a szemét.*
//fagy//
//fagy//
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Az éjszaka folyamán egy árny suhan el a Helgesen-ház kapuja előtt. Egy pillanatra elidőzik a postaláda előtt, majd egy levelet bedobva már el is tűnik. Aki arra gondol, hogy Eliana volt az, helyesen teszi. A lány úgy döntött megmagyarázza a dolgokat Mortennek, még mielőtt találkoznának, így könnyítve a lelkiismeretén, hogy bátrabban tudjon Colin elé állni. Ha nem teszi meg, biztosan nem tudna többet Colin szemébe nézni. A levélben, melyet órákon át írt, és még így sem tartja megfelelőnek, a következő áll:*
"Kedves Morten!
Azért döntöttem úgy, hogy levelet írok neked, mert valamit el kell mondanom, és minél hamarabb tudod meg, annál könnyebb lesz neked is, és nekem is.
A találkozásunkkor elvesztettem a fejemet. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy megint itt vagy. Hogy élsz, és jól vagy. Elragadtak az emlékeim és a régi érzések, amelyek hozzád kötöttek. Biztos, hogy a helyszín is hozzátett egy picivel, de nem okolom a körülményeket a saját hibámért.
Elnézést, hogyha kemény voltam veled, és azért is, hogy felpofoztalak. Olyan hirtelen történt minden, és nem igazán tudtam mit teszek vagy mondok. A szavak és a cselekedetek maguktól jöttek. Ezt még magam elől sem tudom eltitkolni: Nagyon hiányoztál. Olyan volt, mintha mindent visszakapnék. Azonban nem tehetem meg.
Amikor megláttalak, csak a régi emlékek és a veszteség, ami végül eltűnt, okozta érzelmek kavalkádja lángolt fel bennem. Már nem érzem ugyanazt, amit régen, vagy legalábbis nem olyan hévvel. Miután eltűntél, sokáig vártam rád. Arian, és én sem tudtuk elképzelni mi történhetett. Féltettünk és aggódtunk érted. De idővel, mivel még mindig semmi hírt nem adtál magadról elkezdtem dühös lenni rád. „Ha igazán szeretnél, akkor keresnél.” Ezt gondoltam. Apránként feladtam az érzéseimet, és próbáltalak elfelejteni. Nagyon nehéz volt, de idővel sikerült. Nagyrészt.
Aztán az egyik órán találkoztam egy sráccal. Ő is angyal, éppúgy, mint te. Nagyon makacs volt, és egyáltalán nem törődött velünk, habár csapatként kellett volna működnünk. Még csak a helyes varázslatot sem tudta. Később ismét találkoztam vele. Bár eleinte nem igazán indult jól a kapcsolatunk, idővel elkezdtünk normálisan beszélgetni, és megkért, hogy adjak neki egy esélyt. Habár eléggé egoista, egyre jobban megkedveltem. Mellettem volt, még akkor is, amikor teljesen magamba zuhantam. Ő ott volt, és segített nekem. Nagyon szeret engem, és én is szerelmes lettem belé. Nem tudom hogyan csinálta, de még azt is elérte, hogy ő legyen az őrangyalom. Tudom, hogy mindig meg fog védeni engem, és nem fog elhagyni. Ő Colin.
A szívem ismét szaporán dobog, de ezt már nem te váltod ki belőle. Habár még mindig érzek irántad valamit, az, hogy újra szerelmes lettem, mindent eldöntött. Nem tudnék úgy a közeledben lenni, hogy áltatlak, a szerelmünk még mindig él, mert tudom, hogy ezzel téged, magamat és Colint is megsebezném. Remélem megértesz engem. Nem szeretnélek ismét elveszíteni, de nem tudom ott folytatni a dolgokat, ahol abbamaradtak. Sok minden változott, és ezt mindkettőnknek el kell fogadnunk. Remélem megbocsátasz nekem. Szeretnélek még látni, és biztosan meg is látogatlak majd, de ezt el kellett mondanom, még akkor is, ha nem tudok éppen a legmegfelelőbben fogalmazni.
Sajnálom.
Eliana"
"Kedves Morten!
Azért döntöttem úgy, hogy levelet írok neked, mert valamit el kell mondanom, és minél hamarabb tudod meg, annál könnyebb lesz neked is, és nekem is.
A találkozásunkkor elvesztettem a fejemet. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy megint itt vagy. Hogy élsz, és jól vagy. Elragadtak az emlékeim és a régi érzések, amelyek hozzád kötöttek. Biztos, hogy a helyszín is hozzátett egy picivel, de nem okolom a körülményeket a saját hibámért.
Elnézést, hogyha kemény voltam veled, és azért is, hogy felpofoztalak. Olyan hirtelen történt minden, és nem igazán tudtam mit teszek vagy mondok. A szavak és a cselekedetek maguktól jöttek. Ezt még magam elől sem tudom eltitkolni: Nagyon hiányoztál. Olyan volt, mintha mindent visszakapnék. Azonban nem tehetem meg.
Amikor megláttalak, csak a régi emlékek és a veszteség, ami végül eltűnt, okozta érzelmek kavalkádja lángolt fel bennem. Már nem érzem ugyanazt, amit régen, vagy legalábbis nem olyan hévvel. Miután eltűntél, sokáig vártam rád. Arian, és én sem tudtuk elképzelni mi történhetett. Féltettünk és aggódtunk érted. De idővel, mivel még mindig semmi hírt nem adtál magadról elkezdtem dühös lenni rád. „Ha igazán szeretnél, akkor keresnél.” Ezt gondoltam. Apránként feladtam az érzéseimet, és próbáltalak elfelejteni. Nagyon nehéz volt, de idővel sikerült. Nagyrészt.
Aztán az egyik órán találkoztam egy sráccal. Ő is angyal, éppúgy, mint te. Nagyon makacs volt, és egyáltalán nem törődött velünk, habár csapatként kellett volna működnünk. Még csak a helyes varázslatot sem tudta. Később ismét találkoztam vele. Bár eleinte nem igazán indult jól a kapcsolatunk, idővel elkezdtünk normálisan beszélgetni, és megkért, hogy adjak neki egy esélyt. Habár eléggé egoista, egyre jobban megkedveltem. Mellettem volt, még akkor is, amikor teljesen magamba zuhantam. Ő ott volt, és segített nekem. Nagyon szeret engem, és én is szerelmes lettem belé. Nem tudom hogyan csinálta, de még azt is elérte, hogy ő legyen az őrangyalom. Tudom, hogy mindig meg fog védeni engem, és nem fog elhagyni. Ő Colin.
A szívem ismét szaporán dobog, de ezt már nem te váltod ki belőle. Habár még mindig érzek irántad valamit, az, hogy újra szerelmes lettem, mindent eldöntött. Nem tudnék úgy a közeledben lenni, hogy áltatlak, a szerelmünk még mindig él, mert tudom, hogy ezzel téged, magamat és Colint is megsebezném. Remélem megértesz engem. Nem szeretnélek ismét elveszíteni, de nem tudom ott folytatni a dolgokat, ahol abbamaradtak. Sok minden változott, és ezt mindkettőnknek el kell fogadnunk. Remélem megbocsátasz nekem. Szeretnélek még látni, és biztosan meg is látogatlak majd, de ezt el kellett mondanom, még akkor is, ha nem tudok éppen a legmegfelelőbben fogalmazni.
Sajnálom.
Eliana"
Vendég- Vendég
*Csak ül az ablakpárkányban és kezében a levél. Ahogy felnéz az égre csak megcsóválja a fejét. Kegyetlen hazug. Miért kellett ennek megtörténie? A fiú kisebb gondolkozás után fel áll majd oda sétál a szekrényéhez. Kinyitja majd amit ott talál bent törékeny cuccot eldobja és amaz hatalmasat reccsen.Talán Philipiké is meghallhatták, de ezt most muszáj vol. A fiú ajtaja zárva van a zene bömből.* - Muszáj volt ezt édesanyám?Ennyi év után!*Ordibál és válasz nem érkezik. Majd Arian a levelet félre dobva lekapcsolja a villanyát és beül a sarokba összekuporodik és úgy hallgatja a zenét. Rockbandát hallgat ami elnyomja az érzéseit. Nem ő egyáltalán nem szokott kikészülni, de ez most még neki is fájt. Viszont egyet legalább tud: Mortent hivatalosan is bátyjának hívhatja és ez a kötelék közöttük még szorosabb lesz. A fiú attól fél, hogy nem fogadják el.. és az édesanyja ahogy írta tényleg az apja szörnyként fogadta el. *~Igazuk van.. el kell innen tűnnöm..~*Sóhajtozik, de tudja hogy csak be beszéli magának bár mostanában csak gondja van és Morten egy percre sem tágít melőle és a kutyái sem. Legalább meg vannak és ez a lényeg és Amandával is rendezte a kapcsolatát. Most a fiú a térdét magához húzza átkarolja és mereng maga előtt a sarokba ülve. Jól esik neki és az ajtaja kulcsra van zárva.*
Morten Toov- .::Diák::.
-Morten Toov! Én megfojtalak! Nagyon jól tudod, hogy…*A kiáltás egy hangos tüsszentésbe torkollik.* - Allergiás vagyok a kutyákra!* A férfi, aki kiáltozik, az történetesen Philip Helgesen, ugyanis Morten kutyáitól kiújult az allergiája. Így hát nem csoda, hogy hamarosan Arian ablakán egy angyal sebesen berepül.* - Haver! Philip ki fog nyírni! *hadarja, és amit csak mozdítani tud, azt odatolja a fiú ajtaja elé, hogy meggátolja vele Philip bejutását. * - Én nem akarom, hogy kinyírjon! *dumál tovább, miközben az egyik szekrényt lökdösi az ajtó elé. Aztán, ha végzett, akkor izzadtság cseppekkel a homlokán, a földre rogy. Hangosan szuszog, és addig nem is veszi észre, hogy mi van Ariannel, amíg ki nem fújta magát. Aztán, mikor a srác a látóterébe kerül, akkor egyből felpattan, lehalkítja a zenét, és odasiet hozzá. Arian mellett térdre esik, és megérinti a barátja karját.* - Arian, minden oké? *kérdi aggódva, és addig fogja noszogatni a srácot, amíg az nem hajlandó válaszolni neki. Most már nem is érdekli, hogy Philip le akarja cseszni őt a németjuhászok miatt, most az sokkal fontosabb, hogy kiderítse mi ütött a barátjába.*
Vendég- Vendég
*Csak veszi a levegőt szaporán és nem akar ránézni a levélre.*~Ennyi éven át ezt el kellett titkolni.. Miért kellett anya mondd miért kellett?~*Teszi fel a kérdést magában és nem bírja tovább. Arian Steenek egyszer lett elege valamiből, ami nem Thor.. kijött belőle és nem bírja visszatartani most nem! Ez teljesen más.. Aztán megjelenik Morten és nem néz rá csak hagyja, hogy pakoljon a srác a kedvére..* - Jobb az alvilágban még a mennyben is hazugok vannak.*Dünnyögi a srác és dumál tovább majd sóhajt egyet.* - Minek nyírna ki?*Teszi, fel a kérdést aztán leesik neki, hogy a kutyák miatt. Arian Stennek ismételten igaza van és természetesen tudta, hogy Philip ki fogja, nyírni ezért csak tudná azt, hogy kinek köszönheti az egészet. Amikor kiszúrják és hozzá érnek először elhúzódik.* - Miért!? Miért kellett eltitkolniuk.. Nem akarok rá hasonlítani! Nem akarok ő rá hasonlítani… *Mondja a srác ki kellve és ordibálva és nem érdekli, hogy Philip meghallja.* - Morten minek kellett hazudnia és kitagadnia? Minek kellett átvernie és csak magával foglalkoznia…*Kérdezi a srác és igen teljesen ki van kellve magából és ez a lelke legmélyéről jön. Mindig is vágyott arra, hogy találkozzon és lássa az apját miközben végig itt volt mellette: Egy zsarnokoskodó édesapa, aki nem törődik a fiaival. Sohasem tudta ki az édesapja, sohasem tudhatta meg kitől is származik.* - Miért vagyok szörnyeteg!? Miért teremtett meg az isten ilyennek.. nem akarom,hogy felhasználjon ezért.. egy hazug galád és nem értettem sohasem a titkolózást.*Mondja tovább a srácnak és nem mondaná a lényeget. szegény Morten nem is sejtheti a dolgot. A levél Arian ágyánál hever a földön. Fel pattan a srác és egy pillanatra elhúzódik a sráctól. Nem azért, mert utálja: Mert egyáltalán nem.. csak hülyének érzi magát és szégyelli mivé vált akkoriban az édesanyja. Az ablakhoz sétál, és tényleg nem érdekli az, hogy Philip feljöjjön e.* - Megkeresem Morten megkeresem és kinyírom. Leszarom, hogy tudom az igazságot…*Mondja a srác és a lángoló düh a szemében csak fel lángolás. Hirtelen történő harag ami le is fog csillapodni nála. Nagyon sokáig szenvedett ezzel és aki láthatta édesanyja halálos ágyánál: az Morten. A fiú számára ott szűnt meg a család fogalma és lett egy új neki. Amit köszön az égnek. Persze, ez a kötelék még szorosabb.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Gyorsan eltorlaszolja az egyetlen bejáratot, ahol Philip bejuthatna, aztán kiszúrja a barátját. Nem érti mi van vele. Akkor igencsak meglepődik, amikor az elhúzódik tőle. A szívébe aggodalom költözik a barátja iránt, és egyszerűen nem érti mi a fene történt vele.* Arian… Ne mondj ilyen butaságokat! *csóválja a fejét, és fekete szemei aggodalmasan csillognak. Tényleg nem érti, hogy mi a fene történt. Aztán hátrál hőköl, amikor Arian kiborul. Komolyan fogalma sincs, hogy mi van. Így hát hagyja, hogy a barátja kiüvöltözze magát, madj mikor az ablakhoz megy, akkor hátulról átöleli, hogy ne tudjon meglépni. Mert Morten arra gondolt, hogy Arian esetleg megpróbál lelépni. A kutyás dologra nem is reagál, az most nem fontos.* - Cssss. Nyugi. Nyugi. Lélegezz mélyeket! Nem ölsz meg te senkit! Nem foglak elengedni.*próbálja csitítani.* - Örülnék neki, ha beavatnál a dolgokba… *dünnyögi, és megpróbálja visszatereli Ariant a szoba belsejébe.* - És, most szép nyugodtan meséld el, hogy kire nem akarsz hasonlítani, mit titkolnak előled, mégis kitagadott ki? *faggatózik, mert nem vette észre a levelet.* - Különben meg, nem vagy te szörnyeteg! Lehet, hogy olykor hülye vagy, de attól még a barátom vagy! Az öcsém vagy Arian! Ha szörny lennél, akkor szerinted barátkoztam volna veled? Nyugodj már meg kérlek! *Még mindig igyekszik lenyugtatni a másikat, és bár ő nem tud a dolgokról, de sokszor hívta az öccsének Ariant. *
Vendég- Vendég
*Ahogyan ordibál, egyszerűen nem tudja, hogyan fejezze ki a dolgokat. elhúzódik tőle, de nem azért, mert utálja hanem, mert nem bír ránézni a bátyjára. Egyszerűen érzi, hogy az édesanyja is hazudott neki. Hazudott neki Thor is. Nem ő kitagadta vagy letagadta.. a legfájóbb pont volt az életébe. Sohasem borult ki ennyire, és amikor átölelik, menne, de ugye nem hagyják és átöleli a testvérét.* - Tudtad te, hogy mi a fene történt? Tudtad, te hogy ki vagyok én?*Kérdezz rá és most már igyekszik normálisabb hangnemben beszélni, és amikor kérdezősködik Morten arra csak nyel egy hatalmasat. Nehéz a srácnak, hiszen tényleg az apa volt a legfájóbb az egész dologban.* - Apánkra… félek, hogy olyanná válnék, mint ő, Mert Thor Toov a közös apánk, fél-testvérek vagyunk- Apád megcsalta az anyádat az enyémmel. Így születtem meg. Anya halálakor küldött egy levelet Thornak…*Mutat a földön lévő régi pergamennre, majd sóhajt és nem beszél többet. Túl sok neki az információ.. Túlságosan is. Aztán hallgatja Morten szavait és megnyugszik, de kiborult és nem tudja ezt lecsillapítani. Reggelre.* - Tesó, kitagadott Thor, mert egy szörnyszülött vagyok. Így fogalmazott anya a levélben. Mindig is vágytam arra, hogy legyen egy apám és itt volt a közelemben végig csak kitagadott!*Mondja Mortennek és a fiú aki sohasem sírt egy könnycsepp gördül le az arcán. Az igazi férfi vállalja a könnyeit és Ariannek itt a vége.* - Más a kitagadás mint az, hogy nem törődött veled. Gyűlölöm.*Mondja Arian és már már nyugodtan. Fél füllel azért hallgatja, hátha Phil megérkezne az ajtaja elé.*
Morten Toov- .::Diák::.
* Halványan elmosolyodik, amikor Arian átöleli őt, majd a kérdésekre elkerekednek a szemei.* - Miről beszélsz? *suttogja halkan. Nem érti Arian kérdéseit. Ez most honnan jött neki? Honnan tudhatna ő bármiről is? Fogalma sincs, hogy pontosan milyen választ akar tőle a másik. Aztán Arian végre beszélni kezd, így Morten szép nyugodtan végighallgatja. Az homlokán egyre magasabbra szalad a szemöldöke, és egyre jobban komorodik el az apja. Tudta, hogy az apja minden aljasságra képes, de ezt nem várta el tőle. Mondjuk nem lepődött meg annyira, hiszen már mindent kinéz a férfiből, de azért igencsak csak fura, hogy ez most derült ki. * - Csss. Nyugi, Arian. Először is Thor egy teljes angyal, így nekem több esélyem lenne olyanná válni, mint ő. Szóval nyugodj meg! Különben is jobb vagy nála! Szóval ilyen hülyeségek eszedbe se jussanak, világos? *nyugtatja a másikat, majd halkan felnevet a megcsalásos dologra. Kérem szépen ne tessék bolondnak nézni, csupán elképzelt valamit.* - Ó, hidd el, ha anyám még élne, ezért a húzásáért tuti a földbe döngölné őt. Legalábbis, én így képzelem el őt *simogatja vigasztalóan a hátát.* - Különben is, én ennek csak örülök, hiszen tényleg az öcsikém vagy *mondja szelíd mosollyal, és elhatározza magában, hogy ezért tényleg meg fogja védeni Ariant. Ha kell a saját apjuktól. A pergemenért lehajol, majd Arianre néz.* - Szabad? *kérdi halkan, és ha megengedik neki, akkor átfutja a sorokat. A szörnyszülöttes dologra megrázza a fejét.* - Szerintem apánk inkább szörnyszülött, mint te. Ne rágódj ezen, öcsi. Nem vagy az! Nekem elhiheted. *Halkan, fojtott hangon beszél, majd letörli a testvére arcáról a könnycseppet.*- Egy olyan személyért, amilyen ő, kár könnyeket hullatni *Még mindig szelíd a hangja. Szerencse, hogy Mortent csak akkor lehet kiakasztani, ha egy szerette baja kerül, mert attól függetlenül meglepően jól fogadja az ilyesmiket.* - Lényegében a kitagadás és a nem törődés ugyanaz *feleli keserű mosollyal.* - Gyűlöld csak nyugodtan, de nem ölheted meg! Ha megölöd, akkor lesüllyedsz a szintjére. Azt pedig nem engedem! *ülteti le az ágyra Ariant. Egyébként Philip nem tervezik felmenni, épp azzal van elfoglalva, hogy Amandát kiszedje a szobájából.*- Mit szólnál hozzá, ha holnap megkezdeném a tanításodat?
Vendég- Vendég
*Soha még a büdös életbe se gondolt volna bele abba, hogyan végződne ez az egész. De örül annak, hogy Morten a bátyja csak szégyelli ezt az egészet.* - Bennem itt van a démon vér is.. anya sohasem mesélt arról ki volt az apám.. mindig úgy állította be, hogy meghalt.. *Mondja és amikor Morten nyugtatgatja csak rápislog.* - Azt hiszem igen.*Mondja és a megcsalásos dolgot szégyelli a legjobban.* - Tuti.. az enyém pedig szégyenkezhet! Hogy mondhat ilyet, hogy ő szerette?*Cicceg és igen nem érti a női logikát. Aztán szépen lassan lenyugodik, de nem tudja magát túl tenni a dolgokon és ha sikerülne az lenne az öröm. Fájt neki ez az egész és mindennél jobban meg van sértve pedig ezzel tudja, hogy Mortent is megbántotta. Aztán igyekszik nem rossz dolgokra gondolni hiszen együtt vannak.. A pergamenre csak bólint az van benne amit a srác elmondott. Tudja jól, hogy Mortennel miért hozta őket össze a sors és örül annak, hogy itt van. Csinált néhány hülyeséget, de tény nem vezetett semelyik semmire.* - Kitagadott, mert nem teljesvérű vagyok milyen már..*még mindig átkozza és igen ha Thor itt lenne megverné és veszekedne vele.* - De megérdemelné, hogy egy tőrt kapjon a szívébe..*dünnyögi majd a tanításra elmosolyodik.* - Ilyen állapotban? azt akarod, hogy elüssek mindenkit majd aztán Phil kiszedjen a bajból? Várjunk még vele egy kicsit. Akár holnap este amikor nincsenek sokan kint. A kutyákkal mi lesz?*Néz rá Mortenre hiszen ha Phil lenyugodott lehet ki is tudnak menni megnézni a Helgesen – műsort. Amanda már éppen alszik eltorlaszolt szekrénnyel szóval Philip maximum az ablakon tudna bemászni ha csak be nem töri az ajtaját a lánynak. A fiiúk pedig biztosan nem tudnak aludni egy darabig.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Már majdnem egy hete, hogy ismét találkozott Mortennel. Az eset annyira felkavarta, hogy azóta még Colinnal sem mert beszélni. Szerelme minden hívását és üzenetét figyelmen kívül hagyta. Még nem érzi úgy, hogy a szemébe tudna nézni, vagy hogy el tudná mondani neki mi is történt valójában, és hogy ő őt szereti. Nem találja a szavakat. A Mortenhez írt levél sem sikerült úgy, ahogy akarta, de miután már vagy hússzor megírta, úgy döntött nem érdekli, és kézbesíti azt. A levél óta semmi hírt nem hallott Morten felől sem, de mivel azt írta meglátogatja majd, ma eljött ide. A címet tartalmazó papírfecnit szorongatva áll a ház előtt. Erőt gyűjt ahhoz, hogy becsengessen. Azt sem tudja, hogy a fiú itthon van-e, vagy sem. De ha ő nincs is, hátha Ariant megtalálja, és megkérdezheti, hogy hogy van Morten. Mindennek ellenére nem szeretné ismét elveszíteni őt, és ezt meg is mondta neki a múltkor, és talán a levélben is leírta. Vesz egy nagy levegőt, majd megnyomja a csengőt. Hallja, ahogy az megszólal a ház falain belül, majd csend lesz. Ugyanolyan csend, mint eddig. Csak a szellő suhogtatja meg a fák lombjait, és valahol messzebb néhány kóbor macska dönti fel éppen az egyik szemetest.*
Vendég- Vendég
*Valaki a lépcsőn lépked lefele. Egésznap a szobájában kuksolt és hallgatta a zenét. Nem evet semmit majd Mortennel egy kicsit beszélgetett aztán a srác valamikor leléphetett. Onnan gondolja, hogy kereste a szobájában. Philip pedig kidőlve.. Amanda pedig a kutyáival szórakozik. Amikor csengetnek a srác a konyha felé érkezve sóhajt egyet, majd elindul az ajtó felé. Kinyitja és pislog nagyokat.* - Hát nem rád számoltam, de azért sztriptizelhetnél egyet..*Mondja hülyéskedve bár most nem olyan jó a humora. Aztán elmosolyodik a srác, és megöleli Elianát.* - Gyere beljebb. Hogy kerülsz te ide?*Nézz rá és csillognak a szemei, majd leülteti a kanapéra majd kimegy a konyhába és neki is hoz egy pohár vizet.* - Mi a helyzet pici lány talán nem tudsz aludni? Ha az én lökött bátyámat keresed nincsen itthon. Szóval velem kell beérned.*Mondja Elianának és igen fura lehet Liának, hogy Mortenről úgy beszél ugye mint a testvére.. végül is tényleg az.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Még pár percig vár, de ha nem jön senki sarkon fordul és elmegy. Ez a terve, azonban az ajtó nemsokára kinyílik. Arian jelenik meg előtte. Úgy tűnik meglepődött, így Eliana magyarázatra nyitja a száját, de Arian poénjára keserűen elmosolyodik. Nem éppen tartja viccesnek a megjegyzését, de elfogadja a beinvitálást, miután a fiú megölelte.* - Én csak. Tudni akartam hogy van Morten. Azt mondtam neki meglátogatom majd. Bár nem tudom örülne-e neki, ha látna.* Mondja bánatosan. Biztos benne, hogy a fiúnak fájt, hogy visszautasította, azonban nem tehetett mást. Nem árulhat el két számára fontos személyt is egyszerre. Miközben befelé mennek, tekintetét a berendezésen járatja végig.~* Tehát itt lakik Morten. Ha nem tűnt volna el, talán több időt töltöttem volna itt.~*Ezeket a gondolatokat azonban gyorsan elhessegeti magától. Nincsen olyan, hogy ha. Ami megtörtént, megtörtént. Már nem lehet rajta változtatni. Arian útmutatására helyet foglal a kanapén, majd a kezébe fogja a vízzel teli poharat, s iszik egy kortyot belőle.* - Eltaláltad. Nem tudok aludni. De nem ezért... * Hirtelen félbehagyja a mondatot, és meghökkenten Arianra pillant.* - A bátyád? Te.. Te és Morten testvérek vagytok? Ezt egyikőtök sem említette eddig.* Kérdőn néz a fiúra. Ez az információ egy kicsit meglepte.*
Vendég- Vendég
*Soha nem beszélt Elianának a lakásról. Biztosan Morten adta meg a címet a lánynak. Legalább is így gondolja. Persze meglepődött rajta hiszen nem számolt rá ennyi időben. Eliana pedig olyan lány akinek mindig is örülni fog.* - Szerintem mostanában Mortennel madarat lehet fogatni. Egyébként meg úgy ahogy el van. Tudod mostanában történnek fura dolgok, de nem is tudom ez minek köszönhető…*Sóhajt majd igen eszébe jutnak a viselkedései és nem tudja kiverni ezeket. Philip már ki van dőlve.. Amanda szintén szóval egyedül van lent. Aztán azon gondolkozik, hogy hova mehetett, mert felhívná, de ki van kapcsolva.* - Biztosan örülne, de mondom sajnos nincsen itthon. Nem tudom, hogy mikor jön haza..*Mondja és nem tudja miért lépett meg vagy hova, de ha rájön, hogy Norvégiában van akkor utána megy. Látja valami nincs rendben a lánnyal aztán oda adja a vizet neki és ráfigyel. Aztán a bátyj témára csak megvonja a vállát.* - Valami olyasmi. Féltestvérek vagyunk. Tegnap derült ki és gondolom hova ment, de nem szeretném az ördögöt a falra festeni.*Mondja Elianának aztán elmosolyodik a lány láttán.* - Mondd mi bántja a lelkedet. Tudod nekem elmondhatod.*Mondja a lánynak és közelebb ülve hallgatja. Ő túl tette magát a dolgokon meg csendben emészt. Arian nem igazán számít, jelenleg neki a lány fontos.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*A papírfecnit a címmel összehajtogatja és a zsebébe csúsztatja. Nem tudja, hogy lesz-e még rá szüksége, hiszen megjegyezte az idevezető utat.* - Madarat lehet vele fogatni? Tényleg?* Kicsit meglepődik ezen a kifejezésen. Ha ez igaz, akkor végre megnyugodhat. Ha Morten vidám, és már nem bántja, hogy nem lehetnek együtt, akkor minden rendben van. De egy kis rossz érzés még mindig marad benne. Valahogyan nem hiszi el, hogy Morten valóban ennyire boldog lenne. Arian következő megszólalására egy kis bólintással felel, miközben a száját harapdálja. Valóban ennyi lenne? Tényleg megbocsátott neki? Gondolataiból a fiú ismételt megszólalása zökkenti ki. Felkapja a fejét, és a még mindig majdnem teli poharat a földre ejti. Eluralkodik rajta az aggodalom és a kétségbeesés.* - Ugye nem azt akarod mondani, hogy oda ment? Ugye nem akar valami hülyeséget csinálni egyedül? Azt mondta segíthetek neki. Nem teheti, hogy egyedül néz vele szembe. Még a végén megöleti magát!* szinte hadarja a mondandóját. Egyre gyorsabban veszi a levegőt, így kicsit kifullad a mondat végére, mivel nem figyel a helyes légzésre. Visszaroskad a kanapéra, és szinte holtra vált arccal bámul maga elé, majd a pohárra tekint a földön, amelyből egy pár csepp híján minden víz kifolyt. Nem is figyel a fiú kérdésére. Jelenleg Morten biztonsága a legfontosabb. Mint barátja. Mert többek nem lehetnek, mint barátok, nagyon félti Mortent.*
Vendég- Vendég
*Csak sóhajt szóval tényleg nem tudja azt, hogy Morten mit művel, hiszen beszélgettek rengetegszer. Ők együtt csinálják végig a dolgokat. Együtt vagy sehogy. Aztán megpillantja Eliana kétségbeesését és csitittja. Megsimogatja, a hátát majd elmosolyodik.* - Nyugi csss! Nem ment ő sehova. Akkor engem is vinnie kellett volna magával. Megfogadtuk egymásnak, hogy nem számolunk le vele külön.*Mondja a lánynak majd átöleli és úgy nyugtatja. Nem Arian nem hagyja, hogy Eliana bele keveredjen a dolgokba azért neki is fontos a lány éppsége.* - Különben is nem engedhetem meg, hogy ebbe bele bonyolódj. Hidd el vannak dolgok amik eléggé bízarok.. például ez a fél-testvéres dolog is.*Mondja Arian és jobbha Eliana ennél többet nem is tud. Arian még ki sem osztotta Thort, de nem tudja azt, hogy képes lenne e szóba állni azzal aki kitagadta. Viszont Mortennel így erősebb ez a kötelékük.* - Amúgy meg ne aggódj ami veled kapcsolatban volt, nem haragszik rád. Nem kell aggódni érte nem csinálna hülyeséget.*Mondja a lánynak nyugtatva és igen átöleli és úgy nyugtatja.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Kétkedő pillantások vet Arianra. Hálás neki, amiért próbálja megnyugtatni, és megmagyarázza a dolgokat, azt viszont nem fogja engedni, hogy őt ebből az egészből kizárják. Mortennek is megmondta, hogy segíteni akar, és el is érte, hogy a fiú végül megengedje neki. Ha Arian nem is szeretné, Morten már beleegyezett. És ha valami történik a tudta nélkül, nem tudja hogyan, de valahogyan ki fogja deríteni, hogy hol vannak, és utánuk megy. Mindenáron segíteni akar, és valahogyan érzi, hogyha ezt elmagyarázza Colinnak, a fiú nem fogja egyedül hagyni, és ő is segíteni fog. Morten nincs egyedül.* - Vannak furcsa dolgok.. amikről nem is tudunk, de a végén kiderülnek. Mert egyszer minden kiderül. Mint például az, hogy nem vagy teljesen vámpír. Hogy még van benned valami emberi, amiért érdemes küzdened. Amit megőrizhetsz. Ami megkülönböztet téged a többi lénytől. És vannak olyanok, akik bíznak benned, és különlegesnek tartanak.* Valahogyan eszébe jutottak Gabriel szavai is. Azt mondta különleges. Vagy legalábbis valami hasonlót. Azt viszont, hogy végül miért kezdett el magáról beszélni nem érti.* - Köszönöm, de már lenyugodtam. Azt viszont most mondom, hogy én is segíteni fogok. Így vagy úgy, de nem hagyhattok ki belőle.* Mondja határozottan, miközben kibontakozik Arian öleléséből.*
Vendég- Vendég
*Arian Eliana lenyugtatására csak mosolyodik. Ariannek Morten nagyon fontos, és mint kiderült, hogy a bátyja így még jobban meg fogja védeni pedig nem is tudja, hogy ő kerül védelemre. Nem azt, hogy nem szeretné, csak félti a lányt. Ráadásul Colin is kiakadna és biztosan tajtézna, de az most mellékes. Aztán felvonja a szemöldökét és néz rá…* - Félvér vagy? Azt hogyan?*Néz rá a lányra meghökkenve, mert fél-vámpírok nem léteznek. A srác nem látott ilyeneket és ez képtelenség..*Átöleli, a lányt együtt érez vele a félvérségen, bár ő azt, hogy démon nem tudta.. tényleg nem! Eltitkolták előle!* - Ismerem az érzés.. csak én úgy vagyok, hogy nekem nem emberi oldalam van hanem démoni.*Mondja a lánynak keserű mosollyal és nem tudja, hogy örüljön e neki, de nem gondol a dolgokra hiszen ezt megbeszélték ezt, hogy ő nem szörny és nem lesz olyan mint Thor.* - Jó legyen.. de egyelőre nem kell tartani semmitől. Amíg a nyugati boszorkány odafent alszik.. – A nyugati boszorkány közben lejött innivalóért és mindjárt péppé veri a hős angyalt, ha nem fejezi be.. Szia! Engem Amandának hívnak már találkozhattunk órákon! Arian mutasd meg a vendégünknek a vendég szobát.. remélem nem tervezed majd kidobni végül is senki nem járkál kint az éjszaka közepén..*Jelenik meg egy lidérc akit Amandának hívnak. Arian a szemét forgatja, de inkább nem szólal meg.* - A nyugati boszorkányok rá ülnek a seprűre és természetesen elrepülnek melegebb éghajlatra. Ott legalább van délibáb is.*Forgatja a szemét és ők ketten mindig vitáznak. Aztán Amanda megjegyzésére csak morog a srác aztán a lány eltűnik vissza a szobájába és ránéz Elianára.* - Ne haragudj a közjátékért.. Amyvel jó a viszonyunk csak mindig csipkelődünk. Remélem elfogadod a meghívást az itt alvásra és én is ragaszkodom hozzá. Így lennék biztonságban, és reggel együtt vissza megyünk az Akadémiára úgy is el kell intéznem néhány dolgot. Kertbe nyugodtan kimehetsz,de ne ijedj meg Amy kutyáitól.. csak nem szabad beengedni őket, mert Phil kinyírja. ha bár Amandának van sok a rovásán a tegnapi viselkedés után ahogy hallottam. Szóval.. aztán meglátjuk reggel elő kerül e ez a lökött idióta.*Mondja mosolyogva nyugtatóan Elianának és ha beleegyezik a másik, hogy itt marad akkor biztosan beszélgetnek még mert van miről..*
Similar topics
