by *Csak lazán meglátja a lányt és igen leül vele társalogni. Muszáj természetesen ismerkedni, mert azért a kapcsolatok kellenek. Főleg, hogy tudja azt, hogy ki az aki segítene neki a harcban ha eljön az idő. Egyedül szembe nézni a gonosszal nem éppen a legjobb ötlet, tehát..* - Nem jó a vissza szívatás. Tudod inkább jegyezd meg az arcát, amit tett.. nem jó mindig bosszút állni pláne akkor sem amikor megérdemelné.*Magyarázza a srácnak, és hát igen ő aztán ilyen és minden képen ő a jó úton halad és azon is fog maradni. Ha bár ő neki célja van és ha öl tudja nem fog megbukni hiszen ő rá vágynak meg a húgára.* - Nem nem onnan.*Mondja a srác nevetve és igen erre gondolhatott volna ő is, de muszáj volt kitalálnia egy nevet. Még sem mutatkozik be a saját nevén.* - nem vagyok egy nyamvadt vámpír aki nyálas filmekből csór szerelmi ötleteket.*Fintor* - Örvendek Lorette. Nemesi és démonhoz illő.*Mondja elég komolyan aztán iszik majd ő is mindjárt valamit. Meleg van és későre jár, de azért élvezi ezt a helyzetet. Aztán rápillant a kártyákra majd a lányra.* - Oh nem szeretnéd te a én jövőmet megjósolni biztosan pokol lesz.*Mondja a srác, de aztán sóhajt egyet és valahogy sejti, hogy nyaggatná vele és inkább bele megy a dologba úgyhogy húz gy lapot. A Willre felnevet.* - Mint a karib tenger kalózaiból? Ám legyen.*Igen az user is szórakozott és a srác is jót nevet rajta. Szóval igen el vannak.* - Te ide valósí vagy igaz?*Érdeklődik felőle és sóhajt egyet.*
+6
Castin Noyers
Lorette Cyrill Branimir
Elizabeth Cobb
Esteron Baltazaar
Dobókocka
Kornel Meisner
10 posters
Boszorkánypláza
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
*Ó, Lorette-tel bármikor lehet társalogni. Sőt ő örülni neki, ha valaki egyáltalán igényt tart a társaságára. Az, hogy segítene-e a harcban… Na, az már kérdéses. Attól függ, hogy milyen kapcsolatban áll a harcolókkal. Talán az unokatesójáért megtenné, vagy a nagybátyjáért. De ő nemigen van tisztában ezekkel a dolgokkal. Nem is túlzottan érdekelte eddig. A srác szelíd válaszára ciccent egyet.* - Ember! Akarom mondani: lidérc. Tudod, hogy mit csináltak velem? Napokra bezártak egy tetves öltözőszekrénybe, és éheztettek! Tudod mi történik egy vámpírral, ha nem jut táplálékhoz? Feldobja a bakancsát! Nem szóltam hozzájuk, rájuk se néztem, ő meg valami rasszizmusból elkövette mit műveltek. eskü anyám életére, hogy semmi közöm nem volt hozzájuk, de ők ki akartak nyírni! *Egy mini szóáradat volt Lorette-től. Na igen, a felháborodott szónoklatok királynője a csaj, de egyébként jogosan dühös rájuk. Aztán felszusszant.* - Jó. Ezúttal kivételt teszek velük, és csak a rendőrségen jelentem fel őket *duzzog egy sort karba tett kézzel. Aztán ugye a Twilight olyan mély nyomokat hagyott Lorette-ben, hogy a csaj egyből arra asszociált az Edwardról, de örül neki, hogy a másik nem vette komolyan, sőt nevet rajta. Így hát ő is szélesen vigyorog.* - Én inkább azt mondanám, hogy az írónő enyhén klisés és fantáziátlan. A filmkészítőiről meg ne is beszéljünk… *legyint bosszúsan. Na igen, Lorette titokban filmkritikus is… Aztán ugye ő is elárulja a nevét, és a srác által kapott jelzőkön felnevet.* - Lényegében mind kettőt eltaláltad. *Derül jót a csaj, majd ugye a tarot kártyákkal nyaggatja a másikat.* - Ó, hidd el, láttam már jó pár elcseszett sorsot, többek között az enyémet is, szóval… Titkot meg tudok tartani, szóval húzz csak egyet! *tolja közelebb a másikhoz a kártyákat. Aztán elveszi a kihúzott lapot, de mielőtt meglesné reagál a srácra.* -Tulajdonképpen nem arra gondoltam, de akár onnan is lehetsz Will. *felel hamiskás mosollyal, majd a lapra pillant. Elkerekedett szemekkel bámulja a rajzolt képet.* - Az Akasztott ember. Nehéz helyzetbe kerültél, és valami nyomja a lelkedet. A kártya azt tanácsolja, hogy gondold át mi vezetett ide, és próbáld úgy megoldani a problémádat *szólal drámai hangon, mintha transzba esett volna a kártya láttán. Aztán megrázza a fejét, a srácra pillant, és megvakarja a fejét.* - Bocs, ez nem éppen szívmelengető jóslat. Persze, lehet, hogy tévedek, de az nagyon elenyésző százalékban következik be *szövegel tovább. Majd, amikor arról kérdezik, hogy idevalósi-e megint felnevet.* - Ó, nem a családom Bulgáriából származik, de én Franciaországban születtem, és nőttem fel. Jelenleg a nagybátyám nyakán lógok. Miért? Te idevalósi vagy, vagy csak átutazóban? *érdeklődik.*
//fagy//
//fagy//
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*Castin azért nem ilyen és mostanában pláne nem. Ki tudja azt, hogy Lorette nem e szövetkezik éppen egy démonnal? Mi van akkor, ha a plázában is vannak olyanok, akik figyelik? Már pedig biztosan vannak és igyekszik nem feltűnést kelteni, mert abból baj lenne. Tudom, mi történik egy vámpírral. Hidd el. Van vámpír ismerősöm nem is egy, de azok közül egyben bízok meg 100%-osan és azért, mert rengeteget segített nekem és a családomnak. Rasszizmus az nem jó mindig felemészti az embereket és nekem is kezd elegem lenni ezekből az ítélkezésekből.*Magyarázza a srác, de hát ő már csak ilyen. Szeret filozofálni.* - Jó akkor menj a rendőrségre, de majd elfoglak kísérni téged.*Mondja mosolyogva és igen látni akarja, valóban oda megy e.* - Na, igen a film tényleg érdekesre sikeredett.*Mondja gondolkozva, de közben kattog az agya. Jön a jóslás és sóhajt egyet, de nem szól semmit a dologra. Figyel a lányra és elmosolyodik.* - Ahonnan én jövök, ez minden napos hidd el. Szerinted ez az igazi külsőm?*Teszi fel halkan a kérdést úgy, hogy senki ne hallja meg viszont azért körbe néz. Csak óvatosságból hiszen Aysen is itt lehet. Amúgy sem szeretne találkozni a sráccal, mert akkor egyből el is tűnne. sóhajt is egyet aztán elkezdenek beszélgetni, de Castin túlságosan is óvatlan nem bírja befogni a csőrét.* - Tudod, a harc már minden napos és amíg nyugi van nem lesz semmi baj addig jó. De ha jön a veszély lelépek.*Mondja a srácnak hiszen ugye úgy tudják meghalt, de csak rejtőzködik.* - Nagybátyád jófej lehet, hogy eltűr téged. Nem nem vagyok ide valósi ahonnan én jövök az a város már nem létezik sajnos. Szóval inkább utazgatok amíg tudok, de most Qarinban van dolgom illetve feladatom szóval egy darabig itt vagyok.*Felel a lánynak és Patricet mindenképpen meg akarja keresni a napokban.*
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
- Akkor meg kell értened, hogy féltem a saját bőrömet, pláne, hogy nem is ártottam még senkinek. Vérbankból szerzem azt, amivel táplálkozom. Az emberek önként ajánlják fel a vámpíroknak, ha pedig az épp nincs, akkor jó egy nagyobb állat is. Nem szívesen harapdálom őket, de hát nem is önszántamból lettem vámpír! *magyarázza tovább tőle szokatlan komolysággal. Naná, ha az életéről van szó, akkor máris komolyabb! * - Jó tanács, ne mindegyik vámpírban bízz meg! Pláne a pasikban! Főleg a drogos pasikba ne bízz! *szólal meg fontoskodva.* - Én nem vagyok rasszista. Nekem aztán tök mindegy, hogy az illető démon, vagy vérfarkas, vagy nyuszifüle. Egész jóba vagyok az angyalokkal is, a lidércekkel is, a vérfarkasokkal is – bár azt nem tudom hogyan csináltam –, szóval én nem ítélek el senkit. Csak azt a két majmot *felszusszant, amikor ismét eszébe jut a két gézengúz. Igen, szívesen felpofozná őket, vagy ilyesmi. Az, hogy elkísérik a rendőrségre széles mosolyt csal az arcára.* -Ennek örülök, kösz. Nem lett volna kedvem egyedül menni *felel őszintén. Amúgy tényleg odament volna. Aztán ugye Lorette el kezdi szidni az Alkotnyat-szériát.* - Érdekesreeeee? *emelkedik meg a hangja.* - Szerintem irtó szánalmas lett. Még szerencse, hogy Oscarra nem jelölték. Ó, anyám! Akkor aztán kinyírtam volna magam, ha megtörténik *csóválja a fejét. Igen, a pocsék filmek valóban képesek ennyire kiakasztani a démon-vámpírt. Majd kap egy furcsa kérdést, mire felvonja a szemöldökét. Ez ideiglenesen kiveri nála a biztosítékot. Vagyis hát leállítja az agyi működését, majd közelebb hajol a másikhoz, és a fülébe súgja.* - Ha az lenne, akkor nem kérdeznél vissza. Annyira azért én se vagyok hülye. Nem tudom, hogy ki vagy, de tartom a számot.* Csak annyira hangosan mondja, hogy a másik megértse őt. Na, azért szerencsére ezt a franciát se ejtették teljesen a fejére. Majd elhúzódik, és felnevet, mintha valami vicceset mondott volna.* - Tudod, néha a harc nem vezet semmire. Én például életemben egyszer harcoltam a saját életemért, aztán kinyírtak. Nem vagyok egy harcos alkat. Elvagyok a saját kis világomban, fürkészem a jövőt meg mások életét. Nekem ez épp megfelel, mert senki nem tanított meg harcolni. Meg aztán hiába vagyok démon-vámpír, valamiért nincs ingerem az ilyenekre. Szeretek másokat idegesíteni, de csak szavakkal. Kezet még sose emeltem senki *rándítja meg a vállán. Oké, hol van az az idióta hiperaktív Lorette?*- Sergej bácsi? Bírom a fejét, bár az unokabátyámat jobban szereti. Nemrég hozzánk került egy kislány… Nem is értem, hogy került hozzánk. De Sergej bírja őt, szóval elviselem. Úgyse sokat vagyok otthon. Meg a gyerek nem túlzottan kommunikál velem, én meg nem tudom kezelni a törpéket, szóval úgy létezünk egymás mellett. Fura, az én közelembe sose voltak kis gyerekek. Na, mindegy *vonja meg ismét a vállát, majd lebiggyeszti az ajkait, amikor hallja, hogy mi történt a másik otthonával.* - Sajnálom. Én eredetileg Párizsban éltem, de… Nos, a családom – mármint a szüleim, hacsak nem fogadtak örökbe – elég kétes. Apámat például lesittelték. Anyám meg… Jobb nekem nélkülük, sose törődtek velem… *magyaráz tovább. Valamiért a napokban egyre többet eszébe jut az anyja meg az apja. Nem érti miért. Így hát igyekszik gyorsan elkergetni ezt a gondolatot.* - Tehát maradsz még? Ó, remek! Te vagy eddig az első normális személy, akivel tudok beszélgetni. Leszámítva a nagybátyámat, a zakkant unokatesómat, annak az exjegyesét meg az exjegyesének a haverjait, ja meg az egyik szórakozóhely tulaját. Bár az egy gyökér. Ő változtatott át. Hülye idióta *szövegel tovább, majd ismét odahajol a sráchoz.* - Amúgy, ha rejtőzöl, akkor miért jöttél egy rohadt forgalmas helyre? Tudsz hol aludni egyébként? *érdeklődik, bár nincs semmi hátsószándéka. Pedig ilyenkor szokott lenni. De most valamiért még sincs neki. Amúgy meg el tudná intézni, hogy a srácnak legyen egy átmeneti lakhelye.*
//visszafagyunk, mert Lorette szómenése ilyenkor már túl sok :"D //
//visszafagyunk, mert Lorette szómenése ilyenkor már túl sok :"D //
Vendég- Vendég
* Kissé borúsabb hangulatban sétál ma Lovise végig az utcán majd lép be a plázába venni pár ruhát aztán találkozni Philippel ha már megbeszélték, hogy találkoznak. Szóval miután megbeszélték leül a frissen vásárolt öltözékben, hogy igyon egy kv-t amíg megvárja Philipet. Már nagyon rég beszéltek mindegyiküknek eléggé sok dolga volt mostanság, neki küldetése van/volt, szóval most is csak egy kis pihenő van mert most várakozó állásponton van Amandával szemben. Amit jelenleg nagyon utál, hogy várnia kell, de egy kis boldogságot is okoz neki, hogy a csaj egyre inkább beleőrül a körülötte levő dolgokba és bár jól sejti, hogy ő mozgatja a szálakat, de Lovise továbbra is az ártatlan kislányt játsza előtte. Mert mégis ő miért tenne keresztbe Amandának. Szóval élvezi ezt a kis csínyszerűséget. DE most már végre a szerelmével is eltölthet egy kis időt.*
Philip Helgesen- .::Városi Lakos::.
*Kissé fásultan érkezik meg a plázába – ahová amúgy normális esetben be nem tenné a lábát, de hát Lovise választotta a helyet, szóval nem nagyon ellenkezhetett. Meg az utóbbi időben inkább hagyja, hogy Lovise döntsön az ilyen dolgokról, főleg a Toov-család drámai belépője óta, és vélhetően Karita, Thorstein és Morten még mindig náluk lakik. Jó, Mortent nem bánja, mert nagyon szereti a fiút, Karitát is kedveli, de Thorstein… Az a fiú kezelhetetlen. Ráadásul a munkahelyén sem hagyják lustálkodni, hiszen ma megint sokáig volt bent egy tárgyalás miatt. Betöréses gyilkosság. Nagyon „szép” kis eset. Szóval Philip egyenesen a munkából jött – honnan is jött volna… Reggel még nagyon fess volt az új öltönyében, amin mostanra jókora ráncok keletkeztek, és az elegánsan megkötött nyakkendője is kissé csálén áll. Látszik rajta, hogy fáradt, és legszívesebben haza menne egy jót aludni, de nem teszi. Rég tudott már Lovise-szal lenni, és úgy érzi, hogy a srácok meg Amanda miatt kissé elhanyagolta őt. Így hát az aktatáskáját lóbálva szinte átrobog a fél plázán, mire eléri a megbeszélt helyet. Elmosolyodik, amikor meglátja a szerelmét, és egyből felé veszi az irányt. Sietős léptekkel csökkenti az köztük lévő távolságot, majd mikor odaér a nőhöz, lehajol, és megcsókolja a homlokát.* - Szia kicsim. Nagyon csinos vagy ebben a ruhában *dicséri a szerelmét, mert hát tudjuk jól, hogy a nők imádják, ha magasztalják őket, ráadásul Philip szerint tényleg jól áll neki az a ruha. Mondjuk az tény, hogy Philip szerint Lovise mindenben remekül fest. * - Mondd, olyat hol lehet venni? Rám férne egy pohár kávé *mutat a Lovise-nál lévő pohárra, vagy csészére. Tényleg ráférne egy kis koffein, majd amúgy helyben képes lenne elaludni, de nem szeretné mutatni a szerelmének, hogy mennyire kimerült. * - Egyébként milyen volt a napod? Remélem, Amanda, vagy a fiúk normálisan viselkedtek, bár Karita legalább a saját gyerekeit kordában tudja tartani *érdeklődik. Majd dünnyög egy sort Arianről, Thorsteinről meg Mortenről, aztán azon tűnődik, hogy vajon Amanda boldogította-e ma Lovise-t és Karitát.* - Mihez lenne kedved? Ma este csak a tiéd vagyok *mosolyodik el, és várja, hogy a párja milyen programot eszelt ki.*
Vendég- Vendég
* Ahogyan kv-zik megjelenik élete párja és egy csókot nyom a homlokára aztán amikor kedvese megkérdezi, hogy hol szerezhetne egy kávét, fölemeli a táskájából egy eldobható papírcsészés kv-t amit már előre megvett szerelmének.* - Tessék édes gondoltam rád. Amúgy Szia, Milyen napod volt? * kérdi meg és kényelmesen visszahelyezkedik a székbe. Közben egy mosoly fut végig az arcán. Igen, mint minden más nő ő is szereti ha dicsérik a ruháját, pláne ha azt most vette nem rég és még vadonatúj és eddig senki nem látta az ismerősei közül, szóval még senki nem mondott véleményt róla. Szóval kis büszkeséggel tölti el, hogy tényleg jó ruhát sikerült vásárolnia.* - Köszönöm, de most mesélj inkább mi volt veled mostanság, nagyon rég láttalak és kíváncsi vagyok, hogy miket csináltál? * mondja és érdeklődve figyeli a srácot, miközben megissza a maradék kv-ját.
Philip Helgesen- .::Városi Lakos::.
* Felnevet, amikor megpillantja a neki vett kávét, és hálás mosollyal az arcán veszi el a kedvesétől.* - Köszönöm. Mondtam már, hogy te vagy a legjobb? *mondja miközben leereszkedik a Lovise melletti székre, és belekortyol a számára létszükségletté vált nedűbe. A feszített tempó, amiben éli a napjait teljesen felőrli az energiáit, így azt kénytelen a kávéval pótolni.* - Fárasztó. Kaptam egy új ügyet odabent. Betöréses gyilkosság. Nem sokat mondhatok az ügyről, de az a lényeg, hogy van egy rakat gyanúsítottunk, és hiába volt a kisboltban kamera megbuherálták, mert a felvételt visszanézve nem látszik maga a gyilkosság. Az egyik percben a boltos még a pult mögött áll, a másikban meg a padlón fekszik holtan. Van egy olyan érzésem, hogy el fog húzódni ez az ügy, és nem csak a gyanúsítottak meg a felvétel miatt, hanem a szemtanúk miatt is. Alig van egyező dolog a meséjükben, szóval egy darabig lefoglal majd ez az ügy. De ne is beszéljünk ilyen borzalmakról *masszírozza meg szabad kezével a tarkóját, majd ismét belekortyol a kávéba. Az aktatáskáját az ölébe fekteti, és rámosolyog Lovise-ra. Tényleg nagyon tetszik neki az új ruha. * - És holnap mit fogsz csinálni? Fodrászhoz mész? *piszkálja egy kicsit a nőt.* - Velem semmi különös. A munkahelyen el vagyok havazva, ráadásul ez a Thor-ügy… Valamit ki kell találnom, hogy csak úgy ne tudjon betoppanni a házunkba. Ráadásul nem tudom, hogy gyanakodjak-e Amandára, vagy sem, mert mostanában nem hallottam róla olyan sokat *ráncolja össze a homlokát. Na igen, a húgánál nem az a rossz ómen, ha folyamatosan hall róla, hanem az, ha minden csendes körülötte.* - De hagyjunk is engem. Inkább mesélj te. Ez a te estéd, és én rád vagyok kíváncsi. *Miután megitta a kávét, összenyomja a poharat, és dobja a közeli kukába, majd ismét minden figyelmét a szerelmének szenteli.* - Szóval mit szeretnél itt csinálni? Te biztosan jobban ismered ezt a helyet, mint én, így rád bízom magam.
Vendég- Vendég
- Hát párszor említetted... *és egy csókot nyom párja ajkaira, aztán érdeklődve hallgatja kedvesének milyen napjai voltak mostanság.* - És a billentyűzeten nincsenek nyomok Mert valahogy ki kellett törölniük nem? * kérdi még meg kíváncsiskodva, aztán a csipkelődést kicsit felvéve csak ennyit válaszol.* - Akkor már mehetnénk együtt mert neked se ártana. * mondja egy fél mosollyal kedvesének merő kedvességből, aztán ugye szóba kerül Amanda elmosolyodik.* - Nekem folyton azzal panaszkodik, hogy biztos én keverem körülötte a levest, kezd megőrülni, vagy én nem tudom, de beszélned kéne vele. Nagyon nyugtalanít ahogy viselkedik. * mondja elég aggódást téve a hangjába, hogy érezhető legyen hogy tényleg aggódik.* - Naponta panaszkodik azzal, hogy biztos én forgatom körülötte a világot. Nekem mindegy, de kicsit aggódok azért. Ezen kívül viszont minden rendben Thor megkért, hogy megint segítsek neki és most nem Amandával kapcsolatban más ügy. Azon kívül csak tengetem a napjaimat és hiányollak. Amúgy arra gondoltam, hogy beszélgetés után elmehetnénk és megnézhetnénk egy filmet ha van kedved hozzá. * mosolyodik el közbe * - Választhatsz te filmet... *nevet fel közben.*
Philip Helgesen- .::Városi Lakos::.
- Azért még mondani fogom párszor *vigyorodik el, és egy kicsit elnyújtja a csókot. Aztán mesél az új esetről, és a párja kérdésére megrázza a fejét.* - Nem tudom, de az itteni helyszínelők munkája nem sokat ér… *morogja. Hát kicsit dühös a helyszínelőkre, mert azok sose végeznek alapos munkát, és Philip munkájához kézzel fogható bizonyítékok kellenek.* - De pontos részleteket én sem tudok. A végén az lesz, hogy elmegyek a helyszínre, és magam keresek nyomokat, mert ez így nem járja… *duzzog tovább. Aztán ugye viccelődik egy kicsit Lovise-szal, és a fodrászos megjegyzésére elmosolyodik.* - Nekem nem kell fodrász ahhoz, hogy normális hajam legyen. Majd megkérem Karitát, hogy vágjon le belőle egy kicsit, de… Akár te is megcsinálhatnád nekem *nevet fel. De a mosoly hamar lehervad az arcáról, amikor Lovise mesélni kezd neki.* - Amióta ismer, nem kedvel téged. Szerintem üldözési mániája van, de igazad lehet. Beszélek majd vele. Engem is zavar, hogy egy ideje nem hallottam felőle. Mindenképpen beszélni fogok vele *szusszant. Aztán Thorra – ha lehet – még jobban elkomorodik.* - Nem túlzottan bízom Thorban, de tudom, hogy fontos neked. Rád bízom a dolgot, de kérlek, ne engedd be a házba. Nem akarom ott találni. Az még hagyján, hogy mit csinált velem meg a húgommal, de Ariannel… *felszusszant. Még mindig nem képes felfogni, hogy volt képes bántani a saját fiait. Végül elhessegeti a negatív gondolatokat, és elmosolyodik.* - Rendben, nézzünk meg valamit, de tudom, hogy olyan úgy sincs, amit megszeretnék nézni, szóval válasszunk egyet közösen *mondja, majd feláll a székről, és Lovise felé nyújtja a kezét, és ha minden igaz a mozi bejáratáig kéz a kézben mennek majd. Aztán, hogy ott mit választanak… Nos, Philből kiindulva semmi sci-fit, akciót, vagy fantasy-t. Szóval a végén az lesz, hogy beülnek valamilyen vígjátékra, romantikus filmre, vagy történelmi filmre…*
Vendég- Vendég
* Amikor Philip megemlíti, hogy még párszor mondani is foglya elmosolyodik, igen sejtette, hogy párja ezt fogja mondani. De aztán amikor szóba kerülnek az itteni helyszínelők bólogatni kezd.* - Igen ez sajna itt van. Az Acerlot házba is voltatok? hallottam ott is volt valami balhé. * kérdi még meg kedvesét, de aztán átterelődik a szó rá és Amandára. * Tudom, hogy nem bízol benne, de tudod, hogy hálás vagyok neki és amúgy nem, nem engedem be a házba. Mindig vagy az alagsorba, vagy valamelyik étterembe találkozunk, hogy megbeszéljük a dolgokat. * nyugtatja meg kedvesét és még egy csókot is nyom annak homlokára, aztán ugye felállnak és elindulnak a mozi felé kéz a kézben. Aztán mikor odaérnek felnéz a választékra és felszólal.* - Hát már megint nagyon kevés a választék és még csodálkoznak, hogy kevés a moziba járó emberük. Mindegy ebből a kevésből valamit? Mint mondtam te döntesz... * közben fejét szerelme vállára hajtja és úgy várja mit dönt élete párja. *
Philip Helgesen- .::Városi Lakos::.
*Viszonozza Lovise mosolyát. Valóban ismerik már annyira egymást, hogy szavak nélkül is megértik a másikat. Szóval igen, borzasztó régóta együtt vannak.* - Hát Norvégiába sokkal alaposabbak voltak *morogja. Aztán az Acerlot-házra felvonja a szemöldökét.* - Nem, nemigen hallottam róla. Egész nap az irodában meg a tárgyalóteremben voltam. Szóval mesélj kicsim, mi volt ott? *érdeklődik. Na jó, azért hébe-hóba őt is érdeklik a pletykák. Ráadásul Lovise általában nagyon jól adja elő az ilyen kis történeteket – hogy az előadásmódja mennyire kiemelkedő a nőnek, azt én nem tudom megítélni, de Philip szerint minden tökéletes benne, szóval most kötelességem annak hinni.* - Kicsim, nem kell magyaráznod. Megértem, de attól még nem kedvelem, és nem szeretném a családom közelében látni. Igazából azt sem szeretem, hogy te a közelében vagy, de hát… Nincs jogom megtiltani neked, hogy kivel találkozz, és kivel ne *mosolyodik el halványan, és amikor Lovise lehajol, hogy homlokon csókolja, akkor gyengéden megcirógatja a nő arcát.* - Kicsim, nem akarsz elmenni valami marketingesnek? Biztos vagyok benne, hogy egy-kettőre felráznád ezt a helyet! *nevet fel halkan, majd átkarolja a nő derekát. Végül valami romantikus vígjátékot választ, mert a nők többségének a bejön, ő meg talán tud aludni egy keveset, amíg Lovise a képernyőt figyeli. Szóval el is engedi a párját, odamegy a jegypénztárhoz, és vesz két jegyet, majd visszamegy a szerelméhez, és megkérdi, hogy szeretne-e valami ennivalót, vagy üdítőt. Ha ez megvolt, akkor vélhetően bejutnak a terembe, ahol Philip elfoglalja a helyét, és kényelmesen elmerül a puha székben. Már most képes lenne elaludni, de igyekszik megvárni, amíg kialusznak a lámpák.*
Vendég- Vendég
- Tényleg nem hallottál róla? Pedig eléggé nagy dolog volt, leégett egy szoba aztán elúszott, az egyik kölyök eltűnt, a takarítónőjük szobájában ki volt törve az ablak és ő is eltűnt, állítólag összekaptak valamin és olyan hírek terjengtek, hogy a nő egy sorozat gyilkos és ki akarta nyírni a Jonathan gyereket, a srác állítólag mostanság két hónappal a suli kezdése után előkerült a purgatóriumból, a nőt viszont még mindig keresik és senki nem hallott róla semmit és mindenki gyanakszik. * meséli, mert igen nagyon érdekesnek találta az esetet ezért kicsit kíváncsiskodott a környéken lakóktól. * Aztán közben odaérnek a mozihoz ahol le is szidja a választékot amire kedvese megjegyzi, hogy nem akar e marketinges lenni.* - Én marketinges? Akkor itt kő kövön nem maradna, mindent felújítanék és átalakítanék és ezt a sok lusta disznót kirúgnám. Nem hiszem, hogy örülnének nekem, de miután ez megtörtént halálra unnám magam ezt te is tudod. Szóval nem tenne jót senkinek se ha én elmennék annak. * mosolyodik el Aztán ugye szerelme kiválasztja a romantikus filmet mire kicsit hozzá bújik mégjobban és nem engedi el egyből jegyet venni, csak egy hosszú elnyújtott csók után. Aztán amikor visszatér egy üveg spriteot kér, a popcorn-hoz és egyéb ennivalóhoz nincs nagyon kedve. Helyet foglalnak valahol a sor közepén és kedvese vállára dőlve várja a film kezdetét annak kezét átkarolva alul kezeiket összefonva.* - Szerinted milyen lesz a film? Sírós vagy inkább olyan kedves és mosolygós? * kérdi még meg kedvesét.*
Philip Helgesen- .::Városi Lakos::.
*Először megrázza a fejét, majd kíváncsian hallgatja a részleteket. Érdekes dolgok történnek mostanság… Már csak Sherlock hiányzik, Philip userének az biztos, hogy BBC Sherlock elvonása van, de oké, hagyjuk. Megint eltértem a tárgytól. Szóval attól tartok, hogy hiába érdekli Philipet az ügy, úgysem tudná felgöngyölíteni meg hát nem is nyomozó, szóval ezt inkább meghagyja másnak.* - Komolyan, erről a szigetről valami szappanoperát kellene csinálni… Hogy itt mindig történik valami *csóválja a fejét. Pedig ő egy nyugis kis családi fészekre vágyott, feleséggel, gyerekekkel meg egy normális állással! De ugorjunk a mozi előtti részre, mert fáradt vagyok átkötni a dolgokat. Szóval Philip elmosolyodik Lovise szavain.* - Igazad van, akkor indulj a polgármester választáson! Az tökéletes lenne neked, intézkedhetnél és sosem fognál ki a munkából. *Aztán Philip is átkarolja Lovise-t, így ácsorognak egy darabig, aztán megcsókolják egymást és eljutunk a jegyvételig. Utána vesz innivalót is a hölgynek. Majd bemennek, leülnek, és várják a film kezdetét.* - Fogalmam sincs kicsim, de ha elaludnék mond el a végét! *mondja egy puszit nyom a párja fejére, majd a tekintetét a képernyőre szegezi. Kihunynak a lámpák, bejönnek a szokásos reklámokat, majd elindul a film, és úgy a film közepénél Philipet szépen elnyomja az álom.*
Victoria Jones- .::Diák::.
– Ha Christopher azt mondta menj el.. Menj el. *Szólal meg a barátnőm én meg sóhajtok. Nem is tudom.. Bowlingozás.. de azt Erikkel szoktam csinálni, meg a biliárdozást is. Nem is tudom..a plázába pedig elég sok a választék ott még mozi is van. Aztán ott el tudjuk dönteni hova megyünk. Még mindig habozok. Rápillantok Amyre majd elvigyorodva megcsinálom az utolsó simítást.* - Jó, elmegyek.. de te is velem jössz. – Mi én nem.. – De igen, mert muszáj megnéznie valakinek, hogy nem rossz dolog miatt megyek oda. Ráadásul Erik a lelkemre kötötte, hogy vigyázni fog rám. Múltkor mondta. Szóval te velem jössz. – Jó, de ha biztonságos a terep lelépek. *Egyezek bele és felvettem a fekete nadrágomat és a fehér nyakba kötős felsőmet. Rápillantok barátnőmre aztán elindulunk a plázába. Kicsit késő plázázni, de étterem meg a mozi mindig nyitva van, de nem értem a srácot sem. Emiatt is veszekedtem vele, de ráadásul szegény Amyre is rá férne már valamit. Ariant még meg akarom leckéztetni a megalázása miatt szóval nem fogja megúszni szárazon. A pláza felé haladva mindenről beszélgetünk és nagyon gyorsan teli az idő. A mozi elé érve a filmeket kezdem el nézegetni.*
A hozzászólást Victoria Jones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jan. 07, 2014 9:52 pm-kor.
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Ide figyelj ha valami banyakinézetű csajt szedtél össze nekem én megöllek. Ugye tudod? * mondom a telefonba. Aztán hallgatom tovább Chrisst.* - Ajánlom is mert különben, de nem tudom befejezni a mondatot mert Chriss egy jó szórakozást kíséretében lerakja a telefont.* - Ezért még kapsz tesó. * morgom magamnak, miközben belépek a pláza ajtaján majd elindulok a mozihoz, hogy ott megtaláljam a vakrandira rendelt lányt. Csak tudnám ki a fene lehet az valami különleges ismertető jegyet is adhatott volna azon kívül, hogy vörös hajú. Sokra megyek vele. Húsz millió vörös hajú lány él ezen a világon. Nekem pedig most egyet kéne megtalálnom. Majd mikor odaérek a mozihoz és valami különös isteni jó cselekedet folytán egyetlen egy vöröshajú lány nézegeti a mozis filmeket. Mellé lépek felnézek és megszólalok.* - Szia van olyan ami tetszik ezek közül? * kérdem meg és eztán nézek csak oldalra és ismerem fel a lányt. Victoria. Te? Itt, hogy? Mi? Chriss azt mondta, hogy egy vöröshajú lányt keressek. Azt hittem te vagy az. Vagy tényleg te vagy az? * és totál összevagyok zavarodva. Nem gondoltam volna, hogy egy ismerős lány lesz az akivel már jót beszélgettem és táncoltam is akivel vakrandim lesz. Már ha tényleg vele lesz vakrandim. Ekkor veszem észre Amandát is és kicsit kisebb lelkesedéssel köszönök neki is.* - Szia Amanda. * mondom és aztán visszatérek a gondolatimhoz. ~ Chriss te istenverte pokolfajzat. Nem igaz, hogy nem bírtad elmondani. Hogy Victoria az.~ * gondolom magamban és igen tényleg örülök neki, hogy az öcsémnek még nem ment el az ízlése a nők terén.
Victoria Jones- .::Diák::.
*Nem tudom azt, hogy mi tart eddig. Körbe nézve sehol senkit nem találok. Amanda bököd mire ő int és közli, hogy lelép. Én kérem, hogy ne aztán rá mosolygok Jonathanra.* - Szia. Őőő. Szerintem mind a ketten tudjuk a választ erre. Legalább is örülök annak, hogy nem Chrissel randizom.*Nevetem el magam és igen akkor szóltam volna Nicolenak is. Na igen mondhatta volna a srác, kivel van viszont nem tette.* - Meglepetés.*Mondom neki nevetve na igen. Bár tény Jonathannal nem beszéltem sokat és nem is ismerem annyira mint például a tesója vagy Nicole.* - Nézd tény az, hogy a suliba időbe vissza kéne érni úgy hogy jó lenne filmet kiválasztani vagy be is ülhetünk valahova, nekem teljesen mindegy.*Sóhajtok.* - Tudod, ez most teljesen váratlanul ért, de szerintem nem csak engem ahogy látom.*Mondom neki nevetve és tényleg meglepett, mert nem tudtam kivel csak, hogy lesz valakivel. Hosszas győzködés után sikerült meggyőzni arról, hogy részt vegyek egy ilyenbe és még Erik véleményét sem kértem ki. Úgyis elmesélem neki ez lesz az első kíváncsi vagyok mit fog erre szólni. Úgyis hátast fog dobni bár nem csak ő.* - Mi a helyzet veled?*Érdeklődök felőle és elmosolyodom. Örülök annak, hogy vele van, de legalább akkor nem csak kifogásként beszélgetek vele.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Mikor a lány azt mondja meglepetés én elmosolyodom. * - Hát igen azt hiszem ez mindegyikünknek meglepetés. Akkor mit nézzünk? * kérdem meg még egyszer hátha van valami olyan amit ő szívesen megnézne. HA nincs akkor elmondom én, hogy én mit néznék meg aztán ha az tetszik neki akkor veszek neki is meg nekem is egy jegyet aztán. Mivel a műsor kezdéséig még egy bő fél óra van ezért a mozi melletti kis étkezdébe ahol aztán leülve az étlapot veszem elő.* - Kérsz valamit? * kérdem meg. Aztán ha kér valamit azt kikérem.* - Még mindig a deszkásokkal járkálsz? * kérdem meg és emlékszem a múltkori találkozásunkra azért kérdezem meg tőle, hogy velük van-e még. Igen próbálok visszaemlékezni miket mesélt, hogy így könnyebben terelhessem a témát olyan irányba ami nekem jó. Bár egy kicsit megrozsdásodott az elmúlt pár hónapban ez a képességem, de azért csak menni fog.*
// fagy //
// fagy //
Victoria Jones- .::Diák::.
//Olvad//
*Jó az tény, hogy a srác szólhatott volna, hogy ki az. Biztosan úgy gondolta, hogy nem ismerjük egymást annyira. Tény az, hogy nem szoktunk beszélni, de tény, hogy nem néztem meg még jobban. Egyébként is Jonathan szimpatikus, de viselkedésileg némileg furcsa ezért nem tudom megszokni, de azért adhatok neki egy esélyt. Szóval elmosolyodom, és nem vagyok cseppet sem zavarban. Az étkezdébe leülök én is és elmosolyodom.* - Hát.. vízen kívül.. szerintem egyelőre semmit. Köszönöm.* - Szoktam lenni, de inkább tudod, Erikkel vagyok, amikor éppen nem issza le magát. Bár mondjuk, mostanában komolyodik. Ha bár tény, hogy furán viselkedik és a fura alatt a komolyodást értem. Talán kezd benőni a feje lágya, de Erikkel tök jól el vagyok bár Eliottot inkább el kerülöm. meg amúgy is. Deszkázásnál jobbat találtam.. A gyorsaság bejött a vámpírság óta.*Nevetek fel.* - Na és te a testvéred agyára mész? Vagy épp fordítva?*Kuncogok fel.* - Bocsi elvetettem a sulykot. Egyébként meg a deszkázás egészen jó dolog.. Tudod csinálni? Mondjuk most ugye tél van ilyenkor hódeszkázás van.. meg általában sielek ha nem Erikkel lógok.*Magyarázom nevetve és elmosolyodom.* - Szoktál valamit csinálni mostanság? Te is azért el vagy tűnve elég rendesen.*Jegyzem fel vont szemöldökkel és persze ez nem azt jelenti, hogy nem látom csak a srác is más. Vagy én nem tudom..*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Érdeklődve hallgatom amit mond, de amikor szó van valami Erik nevezetű srácról felhúzom a szemöldököm.* Ki az az Erik? * adok is hangot a kíváncsiságomnak* - Aha a hódeszkázás az megy ezerrel. De majd aztán ha eltűnik a hó vissza a normálhoz. * mondom. Aztán szóba kerül, hogy velem mi van.* - Hát amióta sikerült kiszabadulnom a purgatóriumból azóta próbálom megszokni a nixeség mellékhatásait ami kissé furcsa. Meg amióta a "takarítónőnk" * hangsúlyozom ki direkt* - Majdnem megölt azóta nem nagyon akaróztam egy lánnyal se randizni. Szóval jelenleg Chriss megy az én agyamra mert ezt a vak randit is ő hozta össze és egész délután azzal csesztetett, hogy jöjjek el. Pedig mindent megtettem volna, hogy lemondja nekem ezt a randit. De most így utólag belegondolva a legnagyobb hülyeséget csinálta volna akkor ha lemondja. Szóval így utólag örülök neki, hogy így alakult * igen lehet, hogy most sértettem végig Victoriát de úgy éreztem muszáj elmondanom neki. De hogy miért? Lehet kezdek becsavarodni. Vagy ez is valami mellék hatás? A nyavalya se tudja már mi minek köszönhető, de amióta mellé fogtam Amélievel azóta ez az első alkalom, hogy randizom szóval eléggé megrozsdásodott a nőcsábász énem. Mert akárhogy is nézzük két hónap az két hónap. Plussz azért a kínzás is eszembe jut néha ami megint csak egy eléggé kellemetlen emlék és ha még azt is hozzávesszük, hogy Reedet még mindig nem nyírhatja ki mert kell valami indok meg mert Patric akkor őt ölné meg ha kinyírná Reedet és a düh meg a kíváncsiság eléggé a szerelmi érzések rovására megy, de sajnos erről nem tehetek. Ahogy sokminden másról se.* - Elnézést, ha megbántottalak az előző pár mondatommal, de tényleg ez az első alakalom azóta, hogy randizok és hát ismerjük be eléggé berozsdásodtam* nevetem el a végét. Igen nem tudom miért beszélek ennyire összevissza és hogy miért nézem az ajkait és miért nem vagyok képes a szemébe nézni.* - Tudod mit mondott Chriss? Hogy a könyvtárossal szervezte le a randit. Olyan képet még nem láttál mint amilyet én vágtam amikor ezt telefonon keresztül közölte velem amikor már itt voltam. Azt hittem fejbe vágom, de akkor már nem lehetett mit tenni. De szerencsére nem így alakult és te vártál ott ahol mondta Chriss, hogy találkoznom kell a vakrandira szervezett lánnyal. és Ennek piszok jól örülök. * mondom és már azt se tudom mi a fenéért fecsegek össze vissza.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Ahogy figyeli a srácot amikor beszélgetnek elmosolyodik.* - Háztársunk. Erik Norgen. Azt ne mondd, hogy nem láttad még, mert fejbeverlek. Egy szobában laktok..*Neveti el magát és igen eléggé vicces.* - Egyébként meg olyan mintha a bátyám lenne. Vicces. Vigyázunk egymásra és ha kell ki segítem. Legjobb barátomnak mondhatom egyébként.*Mondja a lány és igen szívesen mesél Erikről ha kell, de mindig marják egymást akár a testvérek. Aztán hallgatja Jonathant és felvonja a szemöldökét. Azért nem lehetett neki se könnyű. Nixe nem lehet csak úgy ez is érdekes, de nem kérdezz rá, mert nem tartozik rá. Segítségre szorul a srác annyi szent. Aztán a randiról beszél és elmosolyodik.* - Nem szabad elhamarkodni, az öcséd csak jót akar neked és különben is.. nem csak ő vette észre, hogy furcsán viselkedsz. Ami azt illeti a közös óráinkon néha figyeltelek és azért tényleg változtál. Pláne amikor Denkey óráján voltunk.*Sóhajt a lány majd bele kortyol a vizébe.* - Semmi baj. Nem zúdítottál rám semmit. Szívesen meghallgatlak. Nem gond nyugodtan mesélhetsz.* - Tudod nem szoktunk beszélgetni ennyit, de szerintem itt az ideje. Te tudod mit?*Megfogja a srác kezét és igen eszébe jutott valami.* - Bízz bennem menjünk el beszélgetni mint, hogy filmezzünk. Azt máshol is tudunk.*Mondja a srácnak és sétálni vinné valahova. A könyvtárosra elneveti magát.* - Gwennel? Egy vámpírral? Úgy tudom szívesen randizna fiatalabbakkal legalább is valamit hallottam.*Neveti el magát, de tudja ez nem vicces.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Ja, hogy az az Erik. ~ nagyon szétszórt vagyok~ * teszem hozzá magamban. Aztán hallgatom ahogy meséli, hogy szinte úgy gondol rá, mint a testvérére.* Szóval olyanok lehettek mint nekem még otthon Emily. A legjobb barátom volt és mindenkinek meséltem róla és sokan azt hitték, hogy járok vele. Pedig nem így volt. Mi csak nagyon jókat beszéltünk.* mesélem neki. Aztán miután úgy döntünk, hogy inkább sétálni megyünk tovább mesélek.* - Tudod,az árnytanórák a legnehezebbek. Reednek köszönhetem, hogy Nixe lettem és legszívesebben kinyírnám ezért de nem tehetem. Miután elhagytam Fyront hogy kis nyugalmat találjak. Egy alkalommal egy csuklyás alakkal kezdtem el iszogatni és a férfi leitatott. Mikor felébredtem a purgatóriumban találtam magam egy cellában. Egy Aysen nevezetű fickó kitalált valami szert amivel bárkit nixévé lehet változtatni és én voltam a kísérleti "állat". Aztán amikor nem akartam, hogy rajtam próbálják ki akkor eléggé megkínoztak. Aztán egyik alkalommal amikor azt hitték, hogy alszom Reed és Aysen meglátogatták a cellámat és ott beszélgettek én meg kihallgattam őket és kiderült, hogy Reednek köszönhetem, hogy ott vagyok abban a nyomorult börtönben. Azóta legszívesebben megölném. De hála nekem ő már vérfarkas is. Szóval kicsit legalább viszonoztam a szívességet. * mosolyodom el a végén. Ekkor érünk egy padhoz valahol a tetőn és én fogom magam és odaülök.* - Tudom nem ilyenekről kellene mesélni egy randin, de úgy érzem megbízhatok benned és Chrissnek nem mondhatok el mindent. Többek közt azt se, hogy eredetileg ezt rajta akarták kipróbálni, és én... én hazudtam nekik... azért, azért.... azért, hogy megmentsem. * mondom majd egy könnycsepp gördül le az arcomon. ~ A francba is te nem ilyen vagy végy erőt magadon~ gondolom magamban, de csak azért se tudom abbahagyni* - Bocsánat. * mondom aztán mintha nem kínoztam volna eleget magam tovább mondom.* Eleinte nagyon kikészültem. A legkisebb dologn is felkaptam a vizet és szó szerint őrjöngtem, de nem mondhattam el senkinek, mert nem volt szabad. Azt se tudom most miért beszélek róla. De ígérd meg, hogy nem mondod el ezt senkinek. Kérlek. * mondom és felnézek rá és most először a szemébe nézek.* - Kérlek. * ismétlem meg és férfihoz cseppet sem méltó módon sírva a lány vállára dőlök.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Amikor hallgatja, a másikat csak elmosolyodik. Azért sajnálja, valahol hiszen még is Denkeyről van szó és azért a tanár kínoz, egy diákot azért nem tudja a lány sem, hogy mikor lesz ennek az egésznek vége. Különösen azért, mert még is csak szólni kéne Helarnak.* - Helar tudja ezt az egészet? Mert igazság szerint jelenteni kéne neki.. nem figyeltem az ilyen eseményeket tény. Na, jó egyet, igen azt az Elizabetheset. Volt, amikor vele találkoztam az iskolában, de úgy semmit. Nem tudok azzal sem…*Aztán a Purgatóriumos részt figyeli, és kicsit túlteng benne a düh, hogy lehet valaki ilyen kegyetlen, aki még csak nem is tudja azt, hogy… ajj.. Nem is gondol bele a lány. Ha lenne ilyen ismerőse nem is engedné, hogy tanár legyen.* - Ne aggódj. Tudod nem vagy egyedül és persze ott van a testvéred is aki vigyázz rád és szeret és meg óv a bajtól. Ott vagytok egymásnak és Christopher rendes és nem hagy magadra sem.*Mondja, neki majd bele néz a szemébe. Aztán a megbízásra csak elmosolyodik.* - Nem vagyok a titanicod jéghegye. Nem vagyok pletykás sem bennem megbízhatsz.*Mondja neki és aztán a könyörgésre felvonja a szemöldökét.* - Nem mondom el senkinek. De gyere, mutatok valamit. Vagy maradhatunk itt is.*Mondja neki és ha nem akar menni akkor ugye itt maradnak és majd később mennek el a holdfény-szirtre.* - Csak megvédted Christophert, de kimondta azt, hogy nem ölheted meg? Szemet szemért… fogat fogért..*Mondja neki bíztatva és letörli a könnycseppet az arcáról. Aztán a srác szemébe néz és megfogja gyengéden a srác arcát és belenéz mélyen.* - Próbálj megnyugodni jó. Ne foglalkozz azzal mi volt. Inkább koncentrálj a jövőre.*Mondja neki és szinte össze ér az arcuk. Victoria nem tudja mi ütött belé, de sosem érezte ezt amit most. Jól érzi magát Jonathannal. Aztán ha a másik hagyja akkor a lány megcsókolja. Pedig nem szokott kezdeményezni és ilyen helyzeteket kihasználni. Nem szeretné azt, hogy Jonathan azt érezze, hogy kihasználja, mert nem erről van szó.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Nem nem szóltam Helarnak. Nem tehettem meg, mert mert mire eljutottam volna odáig, hogy szóljak neki addigra Reedet már majdnem megöltem, de megharaptam és őt is vérfarkassá változtattam. Ezek utáán Chriss nem engedte meg, hogy szóljak Helarnak hanem ő beszélt vele és azóta. Engedéllyel szabadon , bár előtte engedély nélkül is megtettem, de szabadon mászkálhatok a fejében, hogy ne tehessen semmilyen kárt. Ez volt a szerencsénk múltkor is és ha nem lett volna ott Esteron akkor Reed már halott lenne Patric kezeinek köszönhetően., de most Esteron elvette Reed emlékeit így most senkit nem piszkál és mindenkit békén hagy, de attól még a felügyeletem alatt áll.* Egy mosoly ül az arcomra amikor mondja, hogy nem ő lesz a titanicom jéghegye és letörlöm azt a pár könnycseppet ami még az arcomon maradt és válaszolok.* - Nem tehetem meg. Megígértem Patricnek. Pontosan Elizabeth miatt. * mondom. * - a sors ilyen módon cseszett ki velem. * aztán az arcomat a sajátja felé fordítja és úgy mondja el nekem, hogy nem vagyok egyedül. Majd az arcunk egyre közelebb és közelebb ér egymáséhoz és közelebb és közelebb. Míg végül megszűnik ajkaink között az az apró távolság is és ajkaink egy csókban fonódnak össze amely nem is tudom miért meglepő számomra, hiszen egy randinak pont ez lenne a lényege és egy pillanatra a fejemet hátrébb is húzom ijedten ám másodpercekkel később én magam közelítek és csókolom meg újra. Lehet, sőt biztos, hogy nagyon furcsán nézhet ez most ki, de nem érdekel most. Ki tudja talán most van esélyem, ki tudja végre sikerül találni valakit akit igazán szerethetek. Hogy lehettem én ennyire vak? Hogy nem vettem észre ezt és azt, hogy órákon engem ez a lány aki itt ül mellettem figyel. Én. Én nem vettem észre aki bárki szeméből kiolvassa az ilyen típusú érzelmeket? Én. Ez hogy lehet. Aztán mivel a lány még korábban mondta, hogy mutatna valamit.* - Mit akartál mutatni? Megmutatod? * kérdezem meg és ha azt mondja azok után is ami az előbb történt, hogy igen akkor megyek vele arra amerre mutatja az utat. Akár merre is vezet az az út.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Amikor megcsókolja, a másikat elmosolyodik, és persze örülne annak, ha a másik is jól érezze magát. Nem is tudja pontosan mi történt és nem tudja feldolgozni sem. Na, jó tudja mi történt és lesz mit mesélnie Eriknek.* - Ne aggódj csak ne gondoljunk arra mi van.*Mondja neki mosolyogva és megöleli a srácot és gyengéden megsimogatja a hátát.* - Ne aggódj nem lesz itt gond. Gyere.*Mondja neki és összekulcsolja a kezüket és úgy kezdi el húzni. Van kivel foglalkozni Eriken és a lányokkal kívül és örül annak, hogy megismerheti jobban.* - Találtam egy kis várost mostanában fedeztem fel. Tündérváros azt hiszem. Hallottam róla, de nem találtam meg. Gyere szeretném megmutatni neked.*Mondja neki és közben ha jön vele ugye mennek és még elbeszélgetnek egy darabig és persze örül annak, hogy van akivel el lehet. Aztán valamikor az éjszaka közepén mennek vissza és remélhetőleg nem kapják el őket amiatt, mert 11 után érkeznek vissza az iskolába.*