by Kornel Meisner Hétf. Márc. 11, 2013 9:51 pm
– Nem aggódok, csak sokan összekevernek minket *vonom meg ismét a vállamat. Ez nálam egy megszokott mozdulat, szóval nem kell aggódni, nem rángat a görcs, hanem ennyire hidegen tudnak hagyni a dolgok.* - Ez szerintem mindig is így működött a világban *jegyzem meg halkan, és elfordítom a fejem. Én aztán nagyon jól tudom milyen úgy élni, hogy folyton nélkülöznöm kell, spórolnom, és osztoznom másokkal. Megtapasztaltam már.* - Ne mondj ilyet, a végén meghallja, és idepattog *forgatom meg morcosan a szemem. Mégcsak Verhoeven kéne ide! Na, az tuti idegösszeroppanást eredményezne.* - Akkor javaslom, hogy szokj le róla, mert előbb-utóbb elhízom *jegyzem meg szarkasztikusan.* - De még messze nem a legjobbak között, én pedig oda akarok kerülni*szusszantom. Igen, csak enyhén vagyok maximalista, de aki isme, az azt is tudja, hogy miért vagyok ilyen.* - Mondanám hogy megtanítalak, de nem vagyok tanár, és nem szokásom másokat trenírozni *húzom el a számat, de azt tény, hogy meglehetősen pontosan tudok célozni. A lány következő szavaira felhorkantok.* - A magam ura vagyok, kislány *dünnyögöm leginkább magamnak.* - Nem ismered, egy hónapja élek vele, és elég kibírhatatlan alak. A helyedben messzire elkerülném *fintorgok. Na igen, tényleg elég rózsás a kapcsolatunk Verhoevennel, az tuti, hogy feleségül soha a büdös életben nem veszem. Aztán ugye sikerül oldalba rúgnom, és a rúnás dologra megint megvonom a vállam.* - Nos, a rontásűző rúnákról elég keveset tudni, és azokról nem készült könyv, mert szeretjük megtartani a titkainkat *felelek neki nyugodtan. Amikor kitér a támadásom elől csak megeresztek egy halk sóhajt.* - Nem teljesen. Mondjuk úgy, hogy csak meg kell találnom a megfelelő társaságot, de az igaz, hogy néhanapján elég rendesen tudom rühelli a világot *magyarázok, majd a lány monológján röhögök egy sort.* - A mi bandáink nem ilyenek szoktak lenni. Egy rontásűző bagázs csupa hiperaktív állatból áll többnyire *felelem halvány mosollyal. Milyen idióták voltak a srácok! Sajnálom, hogy meghaltak. Mivel megint elbambulok, így sikerül gyomorszájon vágnia. Halkan felnyögök, és kétrét görnyedek. Erre nem számítottam. Aztán, mikor felemelkedik megfordul a fejemben, hogy árnyékosuljak, de hirtelen egy fekete ruhás alak megragadja Roxane lábát, és lerántja a földre. * - Ó, de jó… Verhoeven… *morgok egy sort, majd a guggoló állásba érkezett lány felegyenesedik, és hátralöki a kapucniját.* -Csá, Kornel! Csak nem hagyod, hogy elverjen egy lány? Pláne, mikor nekem is elígérkeztél! Szép dolog mondhatom. A bajtársiasság aztán nincs meg benned haver! *szólal meg, mire megragadom a vállánál, és Roxane kérdését figyelmen kívül hagyva magyarázni kezdek a kiscsajnak.* - Kopj már le, légy szíves! Különben is, hol van Emil? *förmedek rá, mire ő összefont karral vigyorog rám.* - Az öltözőben. Jöttem szólni, hogy hamarosan indulunk. Ki a barátnőd?*kérdi pimasz mosollyal az arcán.* - Roxane, ő itt Lora, a hiperaktív idióta, akiről meséltem, Lora ő itt Roxane egy városi lány *mutatom be őket egymásnak. Lora csak biccent neki, majd kaján vigyorral az arcán visszafordul hozzám.* - Aha, aha, azt nekem is sikerült megállapítanom*mondja, majd a lány felé fordul.* -Egyszer összemérhetnénk az erőnket, angyalom! Biztosíthatlak, hogy jobb harcos vagyok Meisnernél *szólal meg enyhén egoistán, mire tarkón vágom. Nem kellett volna, majd azonnal megperdül a tengelye körül, és úgy hasba rúg, hogy neki esek a hátrébb lévő edzőgépnek. Halkan szitkozódok magamban miközben Lora diadalmas mosollyal méreget.* -Puhány. Nincs szíve bántani egy lány, merthogy lány. Kérdem én Kornel, ha egy szörny aranyosnak nézne ki azt se vadásznád le, merthogy cuki?*pofázik nekem, de én elengedem a fülem mellett a megjegyzéseit. Feltápászkodok a földről, majd Roxane-ra pillantok.* - Jól van, felőlem romantikázz, de ha nem készülsz el 20 percen belül, itt hagyunk! Örvendtem *szól oda nekünk, majd elrobog.* -Na, remélem már érted, hogy miért nem akarom az emberek közé engedni. Amúgy meg ne hidd azt, hogy ennyire erős. Csak tömérdek erő-rúna van rajta *húzom el a számot, miközben az elviharzó kölyköt követem a tekintetemmel.* - Szóval, amúgy lassan indulnom kéne. Egész jó voltál. Reménykedek egy visszavágóban, valami nyugodtabb helyen *vakarom meg a fejem. Mivel megpillantom a hátul várakozó Emilt is, ezért egy mosolyt erőltetek az arcomra, elköszönök a lánytól, majd rohanok az öltözőbe. Annyira utálom ezt a kiscsajt! Miért kell mindig ilyeneket csinálnia?! Komolyan ennyire szeret másokat megalázni?!*
