by Vendég Vas. Okt. 07, 2012 2:37 pmIde általában nem önszántából jön az ember, vagy ha mégis, akkor vagy felettébb mazochista, vagy elmebeteg az illető. A ligetből csak úgy sugárzik a sötét energia, így hacsak a környékén is jár valaki, már akkor úgy érezheti, hogy valami figyeli őt, a hideg futkoshat a hátán és úgy érezheti, hogy minden ereje elhagyja. Ha pedig valaki közelebb ér a sötét árnyékot nyújtó fákhoz, akkor ez a nyomasztó érzés egyre rosszabbá válik, ha valaki túl sok időt tölt ott, akkor megelevenedhetnek a félelmei, vagy ha nem is jelennek meg fizikai valójukban, akkor a vándor szemei lecsukódhatnak, és megálmodhatják a legrosszabb álmaikat, a legnagyobb félelmüket. Azt viszont nem tudni, hogy mi történt itt, régen soha nem történtek errefelé ilyesmik, csupán az elmúlt 50 évben fészkelte be magát ide valami sötét erő, ami kínozza az erre tévedőket. Egy bizonyos: a rejtélyes alak valahol a liget közepén élhet.
+4
Elizabeth Cobb
Esteron Baltazaar
Ragnar Solberg
Amanda Helgesen
8 posters
Rémálmok ligete
Amanda Helgesen- .::Diák::.
~Mi ez a hely…?~*Teszi fel magában a kérdést egy leányzó, aki mindenáron fel szerette volna fedezni a környéket. Igen az órák után elhatározta magában még jobban szeretné, megismerné a helyet és nem, hogy megvárta volna valamelyik társát akivel hébe-hóba kezd beszélgetni, vagy éppen Ragnart vagy Henriket. Kutyáját mindig magával szokta vinni, de most megpróbálta rábizni egyik lány hálótársára, akivel nem veszekszik valamilyen Bernadettere.szóval halad előre a lány, de kezd furcsa érzése lenni, hogy rossz helyre tette be a lábát egy ideje. Egyébként a lidércünk fekete bőrnadrágban van és hozzá egy fekete felső és fekete bőrkabát meg csizma. Plussz van nála egy két fegyver és már megbánta, hogy a kutyáját nem hozta el.* - Azt hiszem, leülök egy pillanatra…*Lehet rossz ötlet sőt biztos. Mivel nem tudja azt sem hol van, és már egy ideje rosszul van. Ahogy neki támaszkodik a fának sikolyokat hall amire felfigyel. Nem tudja, honnan jönnek, és úgy gondolja biztos a képzelete játszik vele. Nekidőlve a fának szépen lassan becsukódik a szeme és egy égőházat lát a lány majd a sikoltást hallja ismét… persze mint tudjuk ez csak álom.. de egy ilyen helyen mi fordulhat elő és kilépne be..?*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
- Hova tűnhetett el ilyen rövid idő alatt? *Morog az orra alatt, ahogy a Birtok erdőiben császkál valahol maga mellett kutyájával, Magnussal. Az nem válaszol, csak egykedvűen felpillant gazdájára a farkát csóválva, mintha azt mondaná: mégis mit vártál? Na igen, megbeszélték, hogy elmennek egy kicsit körbenézni este, de ő még vacsorázni akart előtte. Hát, mire végzett, Amanda egészen egyszerűen felszívódott. Henrik meg nem volt hajlandó sehova sem menni, úgyhogy egyedül indult útnak. Hát, nem a legfényesebb hangulatban, az tény, de túlságosan kezd megijedni ahhoz, hogy igazán dühös legyen a lányra, amiért már megint magánakciókba kezdett. Na majd ha megtalálja! Csak ússza meg épségben, olyat kap tőle, hogy... Na persze, süket duma. Maximum jól lehordja, aztán annyiban marad a dolog. Sosem veszekedtek még úgy igazán. Minden esetre hasonló gondolatok járnak a fejében, miközben valami nagyon furcsa helyre téved. Hirtelen úgy érzi, mintha valami láthatatlan vasököl szorítaná össze a mellkasát, és valami nagyon furcsa érzés is rátör... a magány? Összeráncolt homlokkal pillant a farkát behúzó, halkan nyüsszögő Magnusra.* - Szerinted mi lehet ez a hely? *Majd ismét körbepillant.* - Na mindegy. Kinézem belőle, hogy ide tévedt. Gyere! *Indul meg mégis előre. Csak nem lehet olyan vészes. De ahogy egyre beljebb halad, egyre erősödik a mellkasát szorongató érzés, és... valami megmagyarázhatatlan félelem fogja el. Aztán egy kanyar után megpillantja a földön fekvő Amandát.* - Amanda! *Kiált fel rémülten, majd pár lépéssel a lány mellett terem és mellé térdel. Megállapítja, hogy életben van, így hát óvatosan megrázza a vállát.* - Amanda! Kelj fel! Én vagyok... *Hangjában aggodalom cseng, Magnus pedig a lány másik oldalán nyalogatja annak a kezét.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*A lányban akkor volt ez az érzés amikor belépett a helyre. Nem tehet róla, hogy szeret hirtelen eltűnni, de ezt már megszokhatta Rag. Mindenesetre ugye a lány ahogy becsukja a szemét égő házat lát és sikoltásokat hal. Aztán a teste remegésbe megy át teljesen átjárja a félelem érzése és lehet látni, hogy semmi baja csupán mintha elfáradt volna.* - Ne.. nem akarom.. *Kiált fel.. Nyomasztó érzése van hiszen kísérti ez az álom ami kiskorában volt. Ahogyan elvesztette szüleit maga előtt látja és hallja anyja sikolyát.. Egy könnycsepp gördül végig a lány arcán. Amikor felrázzák és nyalogatják szépen lassan kinyitja a szemét egy hatalmas sikoltással.* - M az isten történt…?*Néz először lefelé a nyalogató kutyára. Eléggé furcsa érzés kering a lány körül és persze sejti, hogy a másiknál is ez van. Utána visszatekint Ragnarra, hogy ez nem csak álom és igyekszik felfogni még is mi van.* - Mondd, hogy nem aludtam el menjünk, innen nem tudom mi ez a hely.. azok a sikolyok.. *Öleli át a fiú és érezheti a másik, hogy a lány remeg, mint a kocsonya. Nem akart ő elmenni egyedül való igaz vacsorázni ő is akart, de hát makacs, mint az öszvér.* - Különben mit keresel itt?*Teszi fel ártatlanul a kérdést mintha nem tudná. Persze, tudja megkapja az alapos fejmosást, de hát kettejük között ez már csak így működik.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Ahogy a lány felkiált, rájön, hogy az csak elaludt - amit nem csodál, hisz rajta is erőteljes fáradtság kezdt úrrá lenni - s kissé erősebben kezdi rázni.* - Ébredj fel! Csak álmodsz! *Szólongatja, hátha segít. Szerencsére nem sokat kell várnia, Amanda kinyitja a szemét és felsikolt.* - Tsss... Én vagyok. *Próbálja csitítani, majd ahogy az átöleli, visszaölel és végigsimít a hátán.* - Nyugi. Álmodtál. Nincsen semmi baj. Téged kerestelek, kis idióta... *Mondja halkan, majd ha az elengedi, feláll, és felhúzza a lányt is.* - Én sem tudom, mi ez. De nem tetszik. Talán jobb lesz, ha... *Indul meg, de egy lépés után megáll. Merről jött? Meg merne esküdni, hogy ebből az irányból, de ez a fa, ez hét szentség, hogy nem itt állt. Kérdően pillant Magnusra, de láthatóan a kutya sem érti ezt az egészet. Mintha nem érezné a szagukat.* - Amanda... Te merről jöttél? *Kérdi a lánytól, miközben méregeti a sötétben elég rémisztőnek ható fákat, de nem távolodik el messze: inkább visszalép a lányhoz, mielőtt azt elnyelné az erdő, vagy mi a csuda ez.* - Nem tetszik ez nekem. *Morogja maga elé, majd sóhajt.* - Oké, menjünk akkor erre. Elvileg erre kell lennie az Akadémiának. *Bök el egy irányba, miután megvizsgálta a csillagokat - vagy legalábbis annyit, amennyit lát belőlük a fáktól. Aztán kézenfogja a lányt, füttyent Magnusnak, és elindul.* - Elárulnád, mégis hogyan keveredtél ide? *Kérdezi, akaratlanul is fojtott hangon.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Kiabál és persze régebben volt rengeteg ilyen álma, ami itt most előjött. Átöleli, hiszen észhez tér kivan itt aki ébresztette és a hideg kirázza a helytől. Hogy keveredhetett ide ezt maga sem tudja járta az erdőt, meg a fenyvest, és bumm.* - Nem vagyok idióta.. *Dünnyögi a srácnak és valahogy megnyugtatja, ahogy öleli. Egész eddigi pillanatában azt hitte, hogy..* - Anya sikolyát hallottam..*Mondja halkan, és igyekszik észhez térni. Lassan tisztában van, hogy ez álom és felhúzzák a földről.* - Köszönöm.*Mondja a srácnak és körbe néz, de belül érzi még jobban ezt a furcsa érzést. Körbe néz, hogy mi hol van és igyekszik visszaemlékezni, hogy merről jött.* - Azt hiszem délről.. de nem vagyok benne biztos. Olyan egyformák a fák.. *Mondja a srácnak és igen körbe néz majd fel az égre keresve valami távpontot. * - Azt hiszem legközelebb nem leszek türelmetlen..*Mondja a fiúnak és ugye arra mondja, hogy hirtelen eltűnik. Aztán amikor megkérdezik tőle amire számított rápillant a srácra és sóhajt egyet miközben elindulnak.* - Hát.. nem bírtam megvárni azt amíg te Henriket győzködött, hogy tartson velünk így hát elindultam azt hiszem az erdő felől… de mintha valami hegyet is láttam volna. Miért nem áldottak meg tökéletes észjárással?*Magyaráz Ragnak és utána jut eszébe milyen kérdést tett fel halkan természetesen.* - Meg ne szólalj.. Amúgy mi az isten tartott eddig?*Kérdezi meg a sráctól, mert való igaz lassan már késő van aztán nem egy ismeretlen helyen kéne lenniük. Miért nem választotta volna Qarint.. ott hamarabb megtalálja, pláne angyalok közelébe..*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Igen, tud a lány álmairól, hiszen amikor egy iskolába jártak, már akkor is sokszor álmodott ilyeneket, Ragnar elől meg... hát, igen nehéz titkolódzni. Így hát tudja, hogy azok miről szólnak, és azt is kezdi sejteni, hogy miért jelentek meg pont itt. Ahogy a lány az anyukáját emlegeti, kicsit szorosabban magához húzza.* - Álmodtál. *Ismétli el halkan, majd ugyebár feltápászkodnak. Most valahogy nincsen kedve leszúrni a lányt, nem tudja, hogy ezt az előbbi szavainak tudhatja be, vagy csak a mellkasát szorongató, furcsa érzéseknek.* - Azt hiszem, sejtem, mi ez a hely. *Sóhajt fel.* - Valami sötét mágia lehet, ami felidézi az emberek félelmeit, és ha lehet, szereti őket marasztalni minél tovább. *Dünnyögi, félig-meddig csak magában, majd megindul valamerre. Jobb, mint egyhelyben állni. Azonban ekkor, mintha valaki, egy nagyon ismerős hang a nevét kiáltaná, fájdalmas, könyörgő kiáltással. Ragnar azonnal megtorpan és szinte kővé dermedve, magán kívül suttogja:* - Kai? *S a keze, amellyel Amandáét fogja, mintha egy pillanatra összerándulna, mintha egy másik, jéghideg tenyeret keresne, amit egyszer, nagyon régen kénytelen volt elengedni és hagyni a semmibe zuhanni.* - Nem... Nem... csak a hely. *Rázza meg hirtelen a fejét, mintha magához térne, majd nem törődve vele, hogy Amanda akarja-e követni, megindul határozott léptekkel előre, húzva maga után a lányt, másik oldalán a halkan morgó vizslával.* - Erre kell lennie. *Fakad ki végül, azonban egy idő után ismét megáll.* - Ezt most nem mondod komolyan?! *Először ezt kiáltja, aztán pedig valami sokkal csúnyábbat, amit a helyesírás-ellenőrző biztosan nem nézne jó szemmel.* - Ez ugyan az a hely! *Bök az avarra, amin még látszik, hogy hol feküdt bele Amanda.* - Körbe mentünk, vagy mi a jó ég? Az egyenes az egyenes, még csak el sem kanyarodott a rohadt út!
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Persze tudja jól, hogy álmodott, de még is tisztában van azzal, hogy miről. Nagyon régóta nem volt ilyen álma, de akkor is rosszul eset neki. Ráadásul meg nagyon sokáig nem tdta túltenni magát abban az időszakban és igen Rag elől nem tudja eltitkolni ezeket az érzéseket. Aztán ugye említi kinek a sikolyát hallja érzi, hogy megölelik mégjobban igen.. jól esik neki így, de akkor sem tudja azt pontosan mi lesz a következő napokban.. Mi lesz éjszaka? Ezt még nem is tudja. Egyedül ilyenkor nem is tudott aludni bár attól fél, hogy megint előjön éjszaka a rémálma.. de nem gondolkodik, ezen inkább arra tud összpontosulni hogyan, tudnának kijutni innen.* - Várjál.. milyen mágia? Félelem..? Francba.. tudhattam volna..*Suttogja halkan és a szabad kezével a hasához nyúlik és érzi az összeszorulást.. aztán próbál erős maradni nem gyenge lány ő.* - Az iskolában hagytam nem akartam elhozni magammal most rábíztam.. az egyik csoporttársamra. Legközelebb magammal hozom.*Mondja a fiúnak és igen bánja, hogy egyedül jött.* - Rag nyugi.. ha a hely hozza elő a félelmeinket, akkor azt igyekezzünk legyőzni.*Mondja a srácnak és próbál mosolyogni. Aztán elindulnak ugye bár és észreveszi azt, hogy látja ahol feküdt.* - Hm…*Gondolkodik el majd az egyik újját megnyálazza, lássa merről fúj a szél. Igen azért tud gondolkodni.* - Valamennyire meg van az eszem, de azt hittem te jobban tudsz tájékozódni. Honnan jöttél?*Kérdezi meg és aztán azon gondolkozik tovább ha nem jutnak innen ki mi az isten lesz.* - Várjáál…*Jut eszébe és nem törődik azzal, hogy rémálma lesz először lenéz mielőtt tovább menne.* - Meg ne moccanj. Ezen a fán leszek. Felmegyek a tetejére megnézem, merre vagyunk…*Mondja a srácnak és a lánynak vannak ilyen elhatározásai és makacs. Szóval ugrál fel a fára vagyis jobban mondva mászik felfelé. Hát igen..* - Tüptürüpp.. bár nekem nincs mézem nem vagyok egy micimackó..*Mondja maga előtt és lassan reméli eléri a tetejét a fának és nem szakad le az ága.*
//Fagy//
//Fagy//
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Hát, Ragnarnak sem volt éppen könnyű, ez tény, sőt, neki tulajdonképpen annyira rosszul sikerült ennek az egész dolognak a kezelése, hogy csak akkor tette túl magát rajta teljesen, amikor megismerkedett Henrikkel. Ami azért majdnem száz év, és az nagyon, nagyon sok idő. Talán az az ő baja, hogy túlságosan tud kötődni az emberekhez. Szinte bárkihez... nem kell neki ahhoz életreszóló barátságokat kötni, hogy ragaszkodjon az illetőhöz. Az éjszakáktól ő is fél, de mostmár nincs mit tenni. Szokott még arról a napról álmodni, de nagyon ritkán. Most viszont szinte biztos benne, hogy fog. A lány szavaira csak némán bólint. Tehát győzze le. Oké, de hogyan? Ismét kezd rajta úrrá lenni a kétségbeesés, a reménytelen, mindent beborító szürke köd, amiből akárhányszor előjön, úgy érzi, nincs kiút. Aztán megtalálják azt a helyet, ahonnan elindultak.* - Tudok tájékozódni, képzeld. *Mormogja.* - De egyenesen mentünk, szóval egyáltalán nem értem! *Csóválja a fejét, majd csak bólint a lány tervére. Csak sikerül elkapnia, ha leesik, vagy valami.* - Óvatosan! *Kiált még utána, és ölbetett kézzel várja, hogy felérjen.* - Na, látsz valamit? *Kiabál fel, ha úgy látja, a lány felért a tetejére. Aztán megvárja, amíg lemászik mellé, s ha ez is sikerült, miközben Magnus körbeszimatolja vidáman Amandát, ő széttárja a karjait.* - Na merre, Mrs. Columbo? *Majd ha megvan az irány, ismét megragadja a lány kezét és megindul arra.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Mindenkinek nehéz időszakai voltak és lesznek is. Vannak olyan pillanatok is azért amit a srác sem tudhat, de hát igen… az még kiskorában történt. Mindenesetre igen le kéne győzni. Miért is nem választotta volna a könnyebb utat? Ki tudja… Aztán elkezd gondolkodni és persze gyengéden tarkón vágja a tájékozódásra.* - Ahham mindjárt kiderül mennyire..*Mondja és nyugodtan leszúrhatja, nem zavarja ám a másikat. Közli, hogy maradjon, és ne moccanjon, majd elindul fel a fára.. Az óvatosanra legyint és mászik tovább.* - Méhek legalább nincsenek a fán..*Leesni ugyan nem fog.. Aztán ahogy felér szépen lassan és az egyik kezét kinyújtaná kicsit meginog a kiáltásra. Nyugalom semmi baja.. majd ha leér addig nem válaszol.* ~Tehát az ellenkező irányba kell menni és azért nem láttunk semmit, mert köd volt..!? ki van zárva…~*Aztán szépen lassan leér megsimogatja Magnust és egyre jobban érzi azt, hogy a gyomra össze van szorulva… Aztán újabb sikoly és valami rémkép megjelenik előtte, de igyekszik elhessegetni a gondolatokat..*~Ez csak képzelődés… nyugalom..~*Morogja maga előtt aztán a Culombóra csúnyán néz.* - Dr.. Watson a halálba akar sodorni? Az ellenkező irányba kell menni és jól emlékeztem, hogy láttam valami féle hegyet..*Mondja halkan és az ingerültség az erdő miatt van. Újra kezd álmos lenni, de igyekszik még ébren maradni.* - A kutyádat nem tudjuk előre küldeni? Hátha tévedek..*Mielőtt kérdezne érzi, hogy megragadják és felvonja a szemöldökét. Persze ez azért van, hogy el ne tévedjenek..* - Kellett nekem elkóborolni.*Morogja halkan, de erre sejti mit felelne a másik na meg Rik, hogyha itt lenne..*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*A tarkón vágásra csak sóhajt egyet.* - Verekedés helyett inkább gondolkozhattál volna, mielőtt megmozdulsz. *Mondja a lánynak, természetesen arra gondolva, hogy nem kellett volna elcsatangolnia, pláne nem egyedül. Aztán ugyebár Amanda felmászik a fára, Rag meg lentről figyeli. Ahogy meginog, halkan felszisszen, de szerencsére nem történik baj. Még Magnus is feszülten figyel, egészen addig, amíg a lány le nem ér. Aztán arrafelé pislog, amerre Amanda mutat.* - Magnust? Kizárt. *Rázza a fejét, a kutya pedig érdeklődően hegyezi a fülét, hiszen róla van szó.* - Nem válunk külön. *Jelenti ki, majd megindul az említett irányba. A motyogást természetesen meghallja.* - Hallom ám. *Csóválja meg a fejét. Szerencsére ahogy halad előre, mintha kezdene a szorongató érzés elmúlni, és mintha világosabb is lenne. Magnus csóválni kezdi a farkát és előre rohan: ahogy beérik, láthatják, hogy kiértek a fura erdőből, hiszen már látszódnak Qarin fényei.* - Hála az égnek! *Sóhajt fel, majd elengedi Amanda kezét és tenyerével megdörzsöli a szemét, talán hogy elűzze a még mindig a fejében keringő rémképeket és a fülében csengő, szívszorító sikolyokat.* - Legközelebb nem jövök utánad, arról ne is álmodozz! *Fenyegeti meg a mutatóujjával a lányt, és bár most Rag nincs vicces kedvében, tudhatja, hogy egyáltalán nem gondolja komolyan a szavait.* - Menjünk vissza, jó? *Sóhajt fel fáradtan, majd zsebreteszi a kezét. A hazaúton nemigen beszél, ha kérdezik, válaszol, de amúgy elég néma. Nem haragszik Amandára, nem arról van szó, csupán hiába tette túl magát a történteken, azért senkinek sem esik jól a szerettei halálsikolyát hallgatni egy órán keresztül, na. Így hát, ha felérnek a Cameosba, akkor szólal meg először önszántából.* - Azt hiszem felmegyek a hálóba, ha látod Henriket mondd meg neki, hogy ott megtalál. Jóéjt. *Mosolyog a lidérc lányra, majd elbattyog a fiú háló irányába. Hosszú, nagyon hosszú éjszakája lesz.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Szépen lassan halad, nem is halad repül szokása szerint. Már megint lusta. Épp, hogy csak kikerüli a dolgokat, de amúgy egyenesen megy előre. Semmi nem érdekli körülötte amolyan életunt hangulata van. Így keveredik az erdőbe is. Hirtelen elkezd fázni, de ez még annyira nem érdekli. Szóval halad tovább. Majd egyre sötétebb helyre kerül és úgy érzi követi valaki, így hát előszedi íját és egy nyílvesszőt helyez el rajta. Majd jobbra balra kezd el nézegetni és úgy halad előre tovább. Érdekli, hogy mi történik körülötte, mi ez a hirtelen változás, de egyenlőre fogalma sincs a dologról. Majd így halad, tovább és egyre sötétebb gondolatok jutnak a fejébe és hiába gondolkodik, hova került. Nem képes rájönni, de ha már itt van kideríti, hogy pontosan hova is került.* - Aki követ az most jöjjön elő, mert ha nem az első zajforrás irányába lövök! * kiáltja el magát, szóval ha tényleg követi valaki nem árt ha most jön elő. Ugyanis teljesen komolyan gondolja amit mondott.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Nem is tudom azt, hogy mi ütött belém. Csupán csak egyedül szerettem volna lenni aztán ide kerültem. Még is hova? Fogalmam sincs, bár néha vannak foszlányok, de igyekszem azokat a dolgokat elheseggetni. Nincsenek is itt. A démonok.. ez-ez.. Nem is tudom. Lehet jobb lett volna lemenni az öbölbe, mint a múltkor, de ha otthon vagyok és sütögetek az sem jobb. Bár lehet segíteni, tudnék apának, de hát nem is tudom. A héten is igazából naponta nem is tudom hányszor láttam. Akkor ott van a suli is. Esteron is ott van persze aminek különösen örülök. Az egyik fának az ágán ücsörgök, és éppen igyekszem ébren maradni bár ébren is látom a dolgokat. Ez valószínű azért van, mert már egy óránál többet itt vagyok, de hogy jussak, ki ha azt sem tudom, merre menjek? A fülembe helyezem a fülhallgatót és elkezdem hallgatni Deucet és Hollywood undeadet és szépen lassan becsukom a szemem. Egyenlőre még nem terveznék haza menni bár szerintem így is hülyeség, hogy itt vagyok.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
*Miután kiabált csak úgy fölnéz és észreveszi a feje fölött ücsörgő Lizzie-t* ~ Ő meg vajon mit keres itt?~ * Teszi fel magának csak úgy a kérdést. Majd szép lassan egyre feljebb ereszkedik egészen addig amíg a feje egy magasságban nem lesz a lányéval. Ekkor veszi észre, hogy a lány szeme csukva van. Így csak óvatosan közelebb repül és ad egy puszit a másik homlokára. Majd ha az kinyitotta a szemét és kivette a füléből a fülest, akkor köszönti.* - Szia, hugi. Hát te mit keresel itt és mióta ücsörögsz itt? * kérdi meg tőle, majd ülésbe helyezkedik szárnyával továbbra is a levegőben tartva magát.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Nem is tudom azt, hogy mit remélek ettől a helytől. Itt megjelenne Lucifer? Nem is tudom.. én már lassan azt sem tudom, hogy még is mi vagyok vagy, hogy vagyok… Talán a válasz az lenne, hogy : Igen, de az viszont hazugság lenne. Aztán eszembe jutnak a lehetőségek, amik várnak rám, de nem tudom azt sem mi lesz a jövőhéten. Lassan innen ki kéne jutni, hívni kéne, apát viszont megint kiakadna, hogy eltévedtem. Így megint kiakadna, minek járok egyedül ilyen helyeken.. Aztán nem is mondok semmit. Amikor behunyom, a szemem érzem, hogy kiveszi valaki a fülemből a fülest és felkiáltva kicsit meginogva majdnem leesek a faágról.* - Jesszus a frász hozod rám.. Szia*Köszönök és igen kicsit megijedtem.* - Izé.. csak nézegetem a tájat..*Mondom Estnek aztán sóhajtok. Végül is jobb mint apa.* - Na, jó.. valamikor kora délután óta itt vagyok, és azt hiszem eltévedtem.. Nem merem felhívni apát, tuti kiakadna..*Sóhajtok és felvonom a szemöldököm és utána az agyamig eljut, hogy ő is mit keres itt.* - Na és te? Ha azt mondod lepkét fogdosni jöttél rossz helyen jársz.. amúgy nem akarunk elmenni innen? Már egy ideje halucinálok… és már nem is tudom miket látok magam előtt..*Nézek bátyusra és igen bárhol jó lenni, de itt hosszú távon megőrül az ember, lidérc vagy bárki más..*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Amikor majdnem leesik, akkor gyorsan felé nyúlok, hogy időben elkaphassam. Aztán hallgatom mit válaszol a kérdésemre.* - Bocsi, nem volt szándékos, de lehetett volna más is nem gondolod? * Majd megrázogatom a fejem majd ölbekapom és felröppenek vele és úgy viszem ki az erdőből, a nyavalyának sincs kedve keresgélni, hogy merre van a kijárat. Így gyorsabb.* és ezzel válaszolok a második kérdésére, majd az erdőn kívül lerakom és kezdem el keresni a megfelelő szavakat, hogy válaszoljak a kérdésére, de végül csak ennyit tudok mondani.* - Hát csak úgy mentem az orrom után. * felelem, majd tovább gondolkodom, hogy innen hová menjünk. Aztán mint egy hirtelen felvillanyozott ember eszembe jut valamit.* - Tudod mit, meghívlak egy pizzára. * Mondom neki, majd ha beleegyezik akkor felajánlom neki, hogy ismét elviszem ölben egészen odáig, vagy ha neki úgy jobb akkor mehetünk gyalog is. Nekem teljesen mindegy hogyan megyünk.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Amikor elkap, egy puszival jutalmazom és részben így köszönök neki.* - Köszi.*Mondom neki és sóhajtok egyet. Mindig a legjobbkor van a közelemben, de még is jó érzéssel tölt el, hogy itt van. Aztán jön, egy megjegyzés arra felvonom a szemöldököm.* - Luciferre gondolsz? Ő ugyan nem jön ide. Legalább is minek jönne ide? Úgy sem én, kellek neki..*Csak kicsúszik a számon és szusszantok egyet, de tény, amit kimondtam nem bírtam vissza fogni. Igen aggódok, na. Minden egyes nap úgy fekszem le, hogy igyekszek meg bizonyosodni abban, hogy apa jól van e. Tanulok, és mindenhogyan igyekszem helyt állni, de nehéz és ez a legrosszabb az egészben. A pizzára bólintok, és inkább vigyen az ölben a bátyus, mint, hogy gyalog. Így is lejártam a lábam pedig soha nem szoktam elfáradni. Most meg mintha elgyengültem volna.* - Miért vagy mindig a legjobbkor jelen?*Teszem, fel a kérdést aztán a pizzázóhoz érve már jelzem is neki, hogy tegyen le.* - Te figyi.. képzeld elvolt egy lehetősége a sulinak szerepelni egy énekes klipjében. Ez csupán csak szerencse volt.*Mesélem neki azért elterelvén Luciferről a témát, aztán amikor meghallok egy dalt akkor elkezdek énekelni akarva akaratlanul.* - Testvéreddel mi a helyzet?*Érdeklődök felőle még mindig jön egy ígérettel, hogy bemutat majd nekik.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Jonathan, miután öccse szólt neki, hogy ide vitette Reedet és most azt a helyet keresi és meg is találja az eszméletlenül fekvő Reedet akit aztán kikötöz a legközelebbi fához. Majd miután sikerült kikötözni, hogy a másik felébredjen egy alapos gyomorrúgással kezd, majd az eszméledező Reedre néz és egy pofon kíséretében ráordít.* - Ébredj már fel! * majd ha a másiknak sikerült felkelnie. akkor összedörzsöli a kezeit és ördögien széles mosolyra nyílik a szája, majd ismét megszólal.* Akkor kezdődjék a játék és megindul Reed fele, hogy végre megcsinálhassa azt amire már régóta vár, de mikor odaér még nem harap bele, előbb szippant egy kettőt és egy ismerős illatot vél felfedezni a férfin a nixék illatát és így megáll egy pillanatra.* - Te nagyon sokat voltál nixék között. Mi dolgod volt velük? * kérdi meg és addig amíg válaszokat nem kap türtőzteti magát a harapástól.*
Delia
*Ma reggel nagyon furcsa álma volt. Felkapta valaki és elvitte valahova azóta csak rángatózik jobbra balra mint egy macska. A feje jobbra balra mozog az izmai néha meg-meg feszülnek hiszen nem tudja mi történt. Így is ki van jelenleg Amarilla eltűnése miatt és ő sem sejti azt, hogy mi van. Amarilla eltűnt és az egész tanári gárda miatta is aggódik és egyedül Reed Denkey az aki az Acerlotékat gyanúsítja. Nem ő neki jelenleg elment az esze, de ő teljesen egyetért abban, hogy ők hiszen nekik volt inditékuk. Amikor a fejét jobbra balra lógatja csak azért mert rosszat álmodik..* - Illaaaaaa*Gyomorrúgás miatt még nem ébredt fel, de a pofonra kezd feleszmélni. Először körbe tekint merre van aztán Jonathant észreveszi.* - Ezért büntetés fog járni neked kölyök..*Sóhajt majd aztán rángatózik.* - Nem tudom mit szeretnél elérni tudtam, hogy elmebeteg vagy na de ennyire.*Egymást nyíltan nem csípik, de hát ez van. Aztán jön a nixés kérdés arra csak ördögien elmosolyodik.* - Csak egy nyamvadt kísérleti nyúl vagy semmi több. Nem fogok neked kiselőadást tartani erről.*Mondja neki és igen valóban nem fogja elárulni azt, hogy miért is jár a Purgatóriumba. Egy részt még egy hónapja van, de hát nem fogja ez sem megváltoztatni.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Nem akkora mint neked azért, ami jár neked. * mondja és igen tudja, hogy valószínű iszonyatosan nagy büntetésbe fog kerülni de nem érdekli. Csak teljesíti amit már nagyon régóta akart, az, hogy közbe információt is szerez most az mellékes dolog.* - Nem tudsz rólam semmit. * suttogja bele a férfi fülébe. Ám valami kissé húzza az agyát. Szóval kísérleti nyúl.* - Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg egy könnyen. * és egy ököl lendül egyenesen Reed arca felé ám az utolsó pillanatban a férfi feje mellett a fában áll meg. Aztán újra megkérdezi.* Mi dolgod van a nixékkel? Ajánlom, hogy válaszolj mert a következő az arcodat találja el és nem fogom az utolsó pillanatban a fába ütni. * mondja kicsit emeltebb hangon.* - Szóval, MI DOLGOD VAN A NIXÉKKEL? * teszi fel a kérdést megint, de a hangján már érezni, hogy egyre idegesebb és egyre kevésbé tudja visszafogni magát attól, hogy nagyon szétverje Reedet. Mert ha elszabadul a pokol akkor jobb lesz Reednek amennyire tudja védeni magát, ami persze, eléggé nehéz ha meg van kötözve.*
Delia
– Könnyű neked mi kölyök?*Pislog rá és látszik, hogy benne van az agresszív.. Hát a srácnál sikerült elérnie ezt az egészet. Persze nyílván való volt, hogy mi volt a célja.* - Egy agresszív kölyök vagy akit nem rég átvertek és dühében a purgatóriumba került. Nincsen anyja és nem tudja mihez kezdjen az életével. Egy szerencsétlen aki még a sötét mágiához sem ért. Folytassam?*Teszi fel a kérdését és ja hát ez már érett náluk, de hát nem tehetnek róla azért Reednek nem ő lesz az egyetlen ellensége. Köhög egyet nyílván vért és persze..* - Helar nagyon örülni fog annak, hogy kioszthatja a büntetést neked. Tanárt megütni a legsúlyosabb bűn.*Mondja Jonathannak és jön a következő kérdés. Persze tudja jól azt, hogy a srác nem fogja megélni a holnapot. A keze meg van ugyan kötve, de a srác felé azért sikerül egy szent lángot dobnia ha össze jön.* – Tesó..kérlek állj le…*Jelenik meg a fa mögül Testvére hangját hallván érzi, hogy itt gáz lesz. Csak igyekszik lenyugtatni Jonathant bár Reednek is segítene, de őt hozatta ide, de csak mert a gyanúsítása miatt.* - Semmi közöd hozzá…Ha lenne is akkor sem fogom elmondani.*Mondja neki és farkas szemet néz a másikkal.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* egyre dühösebben hallgatja reed beszédét és bár a szent lángot sikeresen elkerüli attól még inkább dühös lesz és reed egy szép ököl nyomot kap az arcára, ám, hirtelen megjelenik az öccse és arra kéri, hogy nyugodjon le.* - De biztos vagyok benne, hogy köze van az Aysenes ügyhöz. Te nem érzed rajta az az erős nixe szagot? Amellett pedig a másik dolog amire még rá se tértem, hova tüntetted Amarillát és mégis miért minket vádolsz azzal, hogy elraboltuk? Aztán mit csináltunk volna vele úgy mégis? * kérdi meg reedet és legszívesebben mégegyet behúzna neki de testvére kérésére nem teszi ezt meg.*
Delia
*Miért is lepődne meg Chrissen, ő csak áll és nézi a dolgokat. Aztán segítene.. végül is Erethonos, de na. A tesója megrázza a fejét és a másik a tanár úr csak elmosolyodik.* - Te is Nixe lettél kis zsenikém..*Magyarázza a másiknak és élvezi, de ő fogja ezt jobban megszívni.* - Én? Ugyan már.. miért is? hmm nem is tudom ki vádolta meg őt azzal, hogy csalt ráadásul csodálkozom azon, hogy a tesódnak mennyi esze van és nem jött rá arra, hogy miért nem vámpír. Logikátok az nulla. Természetesen legalább nem kell sokáig gondolkodnotok azon hogy még is miért pont te lettél az ami Jonathan..*Mondja Reed és tovább idegeli. Élvezi hiszen rászólt Chris, hogy ne bántsa, de azért még jobban rátesz egy lapáttal.* - Tudod sosem kedveltelek titeket ráadásul, de ilyet nem mondhatok ki az órákon szóval és akkora büntetésben lesz részed, hogy csak na.*Említi továbbra is és tényleg meg fogja szivatni a srácot.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Képzeld tudok róla, hála neked, te ro***** * mondja reednek, hiszen igen, tudja, hogy belőle is nixe lett. Bár még nem is sejti, hogy Reed eme megjegyzése a testvérének szól. * - A testvéremet ne sértegesd megértetted? még egyszer beszólsz neki nem csak ennyit fogsz kapni. * és megint gyomorszájon vágja a férfit majd a képébe is kap egyet minek köszönhetően egy vérfolt keletkezik az öklén, de nem a saját vére van rajta. Szóval jobb lesz ha reed visszafogja magát.* Mert az, hogy engem sértegetsz az még nem érdekel, de ha az öcsémet az fájni fog neked. és pontosan tudom, hogy gyűlölsz minket és ezt ki is mutatod, de most had adjak én is egy kis leckét mi jár annak aki sokat gyűlölködik. * és Reed arcába kap még egy ököl nyomot, hogy szimmetrikus legyen a dolog.*
Delia
– Mikor jöttél rá zöldfülükém?*Teszi fel a kérdést neki majd ugye elégedetten vigyorog. Aztán a testvérét kezdi el szidni Chris arca megfeszül ugyan, de nem ideges. Elrejti az idegességet.* - Nem tudsz megállítani…*Köhög egyet meg vérezni kezd ugyan, de ezt ha meglátják a tanárok háát.. ki tudja mi lesz.*-Tesó végeztél? Gyere..*Lép oda hozzá ne csináljon semmi hülyeséget és megfogja a vállát és Reed meg Chris összenéz. Reednek nincsen szerencséje. Amarilla eltűnése, Aysen fenyítése és persze a többi dolog. Szóval mindenképpen rosszul áll a férfi szénája. Persze ki tudja ennek mi lesz a vége, de egyenlőre ott tartunk, hogy Christopher próbálja most már leállítani az öccsét.* - Tudod a testvéred esze amilyen nulla csodálom, hogy nem szólalt meg hozzám.*Direkt nem szól Reedhez pedig megtennék, de ő máshogy fogja levezetni a dühét. Reed igyekszik visszatartani a fájdalmat majd kitárja a szárnyait és egy lendülettel a kötelet amivel megkötözte ránt egyet és elszakítja majd leszáll Jonathannal szemben ahogy csak tud.* Különbség kettőnk között. Hogy kísérleti nyuszi vagy én pedig tudok repülni.. zuhanó farkas érdekesebb lenne, de nem teszem meg mert kirúgnának. Inkább alaposan megbüntetlek..*Mondja a srácnak majd elkezd köhögni a másik a gyomorrúgások miatt.*
Similar topics
|
|
|