by Miután az ember átsétált a külső kapun, egy teljesen fekete helyen találja magát, ahol csak kísérteties, halovány, sápadt fények világítják meg az útját. Lépteit messze visszhangozza a végeláthatatlan semmi, amelynek egyébként talán inkább magába kellene nyelnie minden hangot. A visszhang mellett azonban valami más is eljut az itt lépkedő fülébe: halk susogások, kísérteties, távoli sikolyok. Azonban innen már nincs visszaút. Rövid séta után egy rémisztő lényt pillant meg az itt járó: a Labirintus őrét. A lény mindenkit megállít, elmondja nekik, hogy ő innen még visszaengedheti őket, azonban ha már átléptek a kapun, végleg a Sátán kegyelmén múlik, hogy mi lesz velük később. Ez után pedig a jól ismert mondással köszön el, és engedi útjára a tovább haladót: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel. Az Őr sosem mozdul el a helyéről.
