Itt fog játszódni Kamen felébredése. Kezd Kamen.
3 posters
Az arany középút... (Kamen felébredése)
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°2
Re: Az arany középút... (Kamen felébredése)
by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Ápr. 21, 2012 6:53 pm
*Kamen most már hosszú napok óta kómásan fekszik az ágyában. Mindezen idő alatt csak egy-két foszlány jutott el hozzá, volt, ami lényegtelenebb volt, volt, ami fontosabb, de akárhányszor magánál volt, hiába igyekezett jelet adni a mellette lévőknek. Egyszerűen be van zárva a testébe. Pedig tényleg fel akarna ébredni... Minden esetre jó, hogy hallgathatja Giselle hangját, kivéve, amikor egyszer magához tért, és a Shakespeare-t hallotta meg. Talán akkor akart a legjobban felkelni, hogy közölhesse a lánnyal, hogy ezt azonnal hagyja abba. De hiába, még így sem sikerült. Pár órája egyébként megint magánál volt, de azóta ismét visszamerült a kómába. Pedig nem ártana lassan magához térnie, hiszen már kerek két hete nincs magánál.*
Mesélő
*A hangok.. a hangok, amiket hall a lánytól jönnek. Sheakspeare egy remekmű. Ha a fiú művelt lenne, biztos értékelné Rómeó és Júliát.. szerelmes Sheakspearet-t és társait. Az, hogy nem tud felébredni egy oka, van: A menny és a valóság között van a nagy semmiben. Egy sötét helyen találhatja magát Kamen. Sokan mondhatják a pokol tornáca.. Viszont ez a hely a senki földje. Sűrű köd veszi körül a fiút. Hirtelen a köd füstté válik… Kamen érezheti, hogy forog körülötte a világ. Igazából ez a forgás egy számára ismeretlen helyre vezeti. Valahol legbelül viszont még is ismerős. A pár pillanatnyi forgás után egy vakító fehér folyosó ahol orvosok és nővérek rohangálnak idegesen. Hol az egyik, hol a másik lép ki a műtőből. Egy nő van életveszélyben. A folyosón 2 út van. Egy a kijárat felé lefelé a lépcsőn bal oldalt.. egy ugye a műtő felé ahol egy férfi ül.* - Siessetek már..*Lép ki az egyik orvos és kiabál erőteljes hangon. A férfire ránéz, de nem mondd még semmit és visszarohan. A műtőben legalább 8-an vagy 10-en vannak bent. Ugye nővérek és orvosok meg az altató orvos. Ha a befelé vezető utat választja, akkor megpillanthatja a maszkos orvosokat, ahogy a műtő ágy felett egy nőnek próbálják megmenteni az életét. Jobb oldalra pillant, egy csecsemőt láthat. Jobban mondva: Saját magát és hallhatja, ahogy éppen felsír.* - A halál beállta: 1993. 07.06 20:45 perc.*Közli a férfi ősz hajú szemüveges doki és leveszi a maszkját és leállítja a gépeket.* - Itt már nem tehetünk semmit…*Mondja szomorú hangon közben és szépen lassan elindul kifelé egy nővérrel.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°4
Re: Az arany középút... (Kamen felébredése)
by Kamen Grozdan Branimir Pént. Május 04, 2012 12:55 pm
*A teljes feketeség őrjítő számára. Igazából ennyi nap után már azon gondolkozik, hogy milyen jó lenne egész egyszerűen csak meghalni, hogy ennek vége legyen, mert még a pokol is jobb, mint ez a semmilyen hely, ez a teljes, reményvesztett, fájdalmas, idegesítő sötétség. Azonban hirtelen változik valami: a feketeség valahogy világosodni kezd, szürkévé változik, és gomolyogni, forogni kezd körülötte. Egy pillanatra egészen biztos benne, hogy itt van, elérkezett végre a véghez, eldőlt a sorsa, és most megtudhatja milyen az a hírhedt pokol. Keserű szájízzel gondol arra, hogy valószínűleg nem fogja majd élvezni… A fehérség fájdalmasan vág a szemébe, így egy pillanatra kénytelen szorosan összeszorítani azt, kizárva az erős fényt.* - Ez nem ér, hetekig csak feketét láttam… *motyogja, majd óvatosan pislogni kezd. Pár percig még könnyes szemmel küzd a fehérség ellen, de végül sikerül megszoknia, így körbenéz. Meglehetősen hamar leesik neki, hogy egy kórházban van, ezért a világosság, bár hogy hogyan került ide, az jó kérdés. Eddig egészen biztos volt benne, hogy otthon van, a lakásában… Meg egyébként is, feküdt, szóval, hacsak nem alvajáró, vagyis kómásan járó, akkor valami itt nem stimmel. A következő, amit megpillant, az a lépcső, és egy pillanatra elgondolkozik rajta, hogy az épp egy tökéletes menekülő útvonal lenne, úgy dönt, hogy azért befejezi a nézelődést. És meglehetősen jól teszi. Az egyik széken ugyanis egy általa csak képekből, és halovány emlékekből ismert férfit pillant meg. Egy pillanatra érzi maga körül az ölelő kezeket, érzi, ahogyan egy könnycsepp hullik rá a magasból, noha logikusan minderre nem emlékezhetne. Mégis, akárhányszor látta Rumen Emil Branimir fényképét, mindig pontosan ugyan ezt érezte. Részben vélhetően ez is közrejátszik abban, hogy felismeri az édesapját. Innentől azonban már határozottan érdekelni kezdi a jelenet. Nem igazán tud róla, hogy ő valaha is kórházban lett volna, valamint akkor minden bizonnyal az apja is odabent lenne, így egészen biztos benne, hogy a kórteremben az édesanyja kell, hogy legyen. Ha pedig ő van ott… A következő percben Kamen már odabent van, egy rövid pillantás után Elenára irányítva a tekintetét. Aztán meghallja a saját sírását, ami jelenleg a legkevésbé sem érdekli, sokkal inkább azonban az orvos szavai. Semmit sem tehetünk… A fiú úgy érzi, mintha valaki hirtelen vasmarokkal megragadta volna a torkát, és fojtogatni kezdte volna. Soha nem így gondolt az édesanyja halálára. Soha nem élte át ennyire mélyen, hogy elveszítette azt a nőt, aki életet adott neki. Soha nem fogta fel, hogy Elena Aleksev azért halt meg, hogy ő élhessen.* - Anya… *suttogja, szíve mélyéig hatoló fájdalommal. Életében talán először ejti ki ezzel a tartalommal a szót. Eddig mindig csak „anyám” meg „anyád” meg „ó, anyám” meg ehhez hasonló, üres, érzelemmentes szóként használta. Most tele van érzésekkel, tele van minden olyannal, amire mindeddig nem is jött rá. A gyerek önmaga még mindig nem foglalkoztatja, most sokkal érdekesebb számára a nagy megértése annak, hogy miért is nyilvánítja ki mindenki részvétét, amikor megtudja, hogy nem élnek a szülei…*
Mesélő
*A feketeség még nem a pokol. Nem! Csupán egy börtön ahova nem mindenki jöhet ide. Igazság szerint vegyünk egy példát. A pénz nélküli emberek sem azért kerülnek utcára, mert nincsen munkalehetőség. Hanem okkal. Esélyt viszont nagyon kevesen kapnak egy új élet meg valósítására és arra is, hogy megteremtsék mind azt, amit szeretnének és vágynak. A legtöbb gazdag és pénzes embernek a szája nagy, de közben retteg attól, hogy mi van, ha nem szeretik. Mindegy is. Térjünk vissza arra, hogy ez a fiú csupán okkal nem kelhet fel Egy varázslat hatására van eme helyre bezárva. Kavargások sora következik és egyik pillanatról a másikra Kament egy vakító fény találja el. A fény egy kórházba repíti. Mintha teleportálna a szobájából, pedig nem. Ugye a kórházban járkálnak, az emberek fel s alá az orvos pedig ki-kiabál a nővéreknek és sürget mindenkit, hogy igyekezhetnének jobban, hiszen lenne még esély megmenteni az édesanyát. A motyogásra nem igazán reagál senki.. sőt nem foglalkoznak a fiúval sem. A műtő ajtó előtt ülő férfit, ahogy megpillantja, ő éppen aggódva nézi az ajtót. Sajnos nem tudja, hogy milyen sors vár rá. Kamen oda mehet beszélni vele, lehet meg könnyebbülne a kis lelke, de ugye el is indulhat, oda ahol kisebbik éne van, és éppen felsír. Szóval, ha bemegy a műtőbe, akkor éppen megpillanthatja édesanyját, ahogy fekszik az ágyon.. szemei nyitva és a plafont bámulja. Az orvos meg éppen próbálja megmenteni az életét. Újra és újra éleszti, majd ugye pár perc pillanat múlván megszólal, és közli, nem tehetnek semmit érte. A kezei úgy hullnak maga mellé, mint egy darab rongy. Mozdulatlanul megdermedve fekszik… a műszereket szépen lassan kapcsolják kifelé és lassan csukják le a szemeit a nővérek. Az orvos e közben kezeit megmossa műtő sapkáját leveszi, majd fogja magát és ki megy közölni a kint lévő férfinek a rossz hírt. E közben, ahogy áll és kiejti, e szavakat szépen lassan egyedül lesz.. Hiszen a nővérek is lassan elhagyják a termet és követik az orvost. Megfigyelheti a nőt, ahogy mozdulatlanul fekszik. Ő érte halt volna meg? Nincs kizárva. Csupán csak ez az ő sorsa és ő neki most jött el az ideje. Korán, de most… egy pillanatra megfigyelheti, hogy a szemei kinyitódnak és a fejét Kamen felé fordítja. Csupán ez lehet illúzió vagy még sem? Ez már Kamen képzeletére van bízva.* - Semmi sem történik véletlenül...*a nő szája mozogni kezd, majd érezheti a fiú , hogy hűvös kezd lenni egyre jobban majd megérintik a vállát és egy angyal van mögötte.* - Ne bánkódj miatta…*Szólal meg a nő majd ugye Kamen mellé lép.* - Bizonyára most rengeteg kérdésed a felől,hogy miért pont ide és még jobb kérdés miért nem ébredhetsz fel? Röviden válaszolok neked...*Mondja az angyal és a barna szemeivel Kamenre figyel. Ismerős lehet a fiúnak a nő. Rá kellene jönnie, hogy vajon honnan.* - Én hoztalak ide és nem engedtem, hogy felkelj. Nem érzem úgy, hogy eljött volna az ideje. Viszont azt érzem, hogy neked pár dologgal szembesülni kell. Két választásod van: Választhatod azt, hogy visszamész ahonnan bejöttél.. De akkor visszakerülsz a fekete lyukba és ki tudja, mikor kelhetsz fel. Vagy megmutathatom neked a helyes utat.. Rád bízom a döntést.*Azzal a nő fogja magát és kicsit hátrálni kezd. Hagyja kibontakozni a fiú gondolatait és leginkább azért hagyja, hogy ő döntse, el számára mi lenne a legjobb.*
Elena
Elena
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°6
Re: Az arany középút... (Kamen felébredése)
by Kamen Grozdan Branimir Vas. Május 06, 2012 2:28 pm
*Kamen nem megy oda az apjához, mert valahogy... Valahogy most nem akar, most azt akarja megtudni, hogy mi történik odabent. Aztán ugye végignézi az előbb már leírt jelenetet, és kicsúszik a száján a halk suttogás. Amikor a nő megmozdul elkerekedik a szeme, és fél pillanatnyira van attól, hogy felkiáltson, hogy visszahívjon egy orvost, hogy valaki segítsen, mert az anyja még igenis életben van... De aztán Elena megszólal, majd hirtelen valaki megérinti a vállát. Normál esetben erre úgy reagálna, hogy egy határozott mozdulattal leszúrja a háta mögött álló személyt, de most ahhoz túlságosan is le van sokkolódva. Nem is fordul a nő felé, csak az ágyon fekvő édesanyját bámulja. A szavakat végighallgatva hátrapillant, összeráncolt szemöldökkel.* - Miféle helyes út? Nekem éppen elég helyes, amin járok *közli mogorván. Viszont esze ágában sincs még talán évekig kóvályogni abban a teljes sötétségben... Eléggé egyértelműnek tűnik, hogy mit kell választania. Úgyhogy pár percig valószínűleg még nem szólal meg, majd szusszant egyet.* - Jó, mutasd, amit akarsz. De erősen kétlem, hogy bármit is változtatni tudnál rajtam *mondja magabiztosan. Fogalma sincs róla, mennyire nem lesz majd igaza...*
Mesélő
*Az, hogy az édesapjához nem megy, oda lehet, hogy rosszul teszi. Hallaná a szavakat, amik elcsúsznának benne és annak is örülne, lehet, hogy tudná mi várható. Bár ezt a fiú már úgy is tudja. Csak ül ott, mint egy darab rongy és azért várakozik, hogy kitolják az asszonyt vagy bemehessen hozzá és láthassa „Kament.” E mellett ugye már más történik. A nő kezei lehullnak maga mellé, mint egy rongy. A műtőben lévő egyik nővér a két szemeit csukja le és utána ő is elhagyja a műtőnek a helyeit. Ugye a nő a fejét Kamen felé fordítja a fejét és egy mondatot elhagyj a száján, aminek hát lehet jelentése. Ugye meg érinti a vállát majd természetesen kicsit hátrébb lép. A nő, ha tudná, mik járnak, a fiú fejében biztos mondaná neki, hogy nem lenne jó ötlet, ha leszúrnák. Ugye elkezd beszélni a finak arról, hogy jó helyen van, az édesanyja viszont ő rossz úton jár, és ki tudja milyen úton fog még tovább menni, ha nem figyel magára. A kijelentésre megvonja a vállát, de a mogorva mondatra nem igazán reagál, úgy ahogy a másik. Sokkal inkább mosolyogva és büszkén kihúzza magát.* - Biztos vagy benne, hogy az helyes? Lehet, ha másként viselkednél, tudnád, milyen élet van oda kint. Tisztában lennél a tetteiddel és tisztában lennél azzal is, hogy hova jut az, aki öntörvényűen ránt fegyvert.*Magyarázz a nő elég komolyan, és közben ugye elindul kifelé a műtőből vissza a várótermek felé. Már csak Kamenen múlik, hogy jön e. Ha a váróterembe kimennek és ahonnan bejött ott két ajtó jelenik meg. Az egyik fekete füst, míg a másik bejáratánál fehér jelenik meg.* - Rajtad múlik melyiken mész be, de vigyázz.. Ha bármit megváltoztatsz, ki tudja, megváltozik e valami, ha felkeltél.*Valószínűleg semmit, de ezt Kamen nem tudja.* - Ha szeretnél visszajutni csak gondolj rám és megjelenek, segíteni neked.*Mondja Rosaline és ugye ő nem megy át az ajtón. A fiúnak kell döntenie, hogy hova megy és mit választ, de biztos abban, hogy jól fog dönteni és teljesen ki lesz cserélődve a felébredés után.*
// Egyet dobj hat oldalú kockával. Ha párosat dobsz legyen az kettes, négyes, hatos akkor a fehéren megy be viszont ha páratlan dobsz egyes, hármas, ötös akkor a feketén ^^ //
// Egyet dobj hat oldalú kockával. Ha párosat dobsz legyen az kettes, négyes, hatos akkor a fehéren megy be viszont ha páratlan dobsz egyes, hármas, ötös akkor a feketén ^^ //
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°8
Re: Az arany középút... (Kamen felébredése)
by Kamen Grozdan Branimir Vas. Május 06, 2012 4:19 pm
*A nő szavaira vállat von.* - Elég sokan járnak rajta, így hát nem helytelenebb, mint az, amit jó útnak neveznek, és kevesebben látogatják... *jegyzi meg. Arra, hogy öntörvényűen ránt fegyvert, horkant egyet.* - Ha az önvédelem öntörvényű fegyverrántásnak számít, akkor irány a pokol *feleli epésen. Igen, Kamen szereti elhinni magáról, hogy soha nem ölt önkényesen, mindig csak azért, mert védekezett. Persze ez így nem igaz, de hát... Kamen az Kamen. Aztán ugye a nő elindul, mire egy pillanatig csak bámul utána, majd hirtelen megindul, úgy döntve, hogy jobb lesz, ha legalább megnézi, mit akar vele az angyal... Aztán meglátja a két ajtót, végighallgatja az útmutatást, majd mély levegőt vesz, és behunyja a szemét. Aztán találomra előre lép, kinyitja az ajtót, és belép rajta. Hogy melyiket sikerült kinyitni... Nos, az hamarosan kiderül.*
Dobókocka
The member 'Kamen Grozdan Branimir' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
Mesélő
*Hogy mit gondol arról, amit a fiú beszél, arra csak sóhajtozik. Sóhajtozik azért, mert Kamen jobb ember is lehetne. Csak mostanra annyira be makacsodott, hogy nem tudja, a fiú mi lenne a jó. Kamen az Kamen így kell elfogadni.* - Biztosan úgy gondolod, hogy kevesen látogatják? Tudod, rengeteg ember van, aki jó viszont sokan nem tudják, milyen képességek rejtőznek. Tudnád ezt te is, hogyha hagynád az angyal részedet kibontakozni. A segítséggel és az együttérzéssel jobb ember lehetsz. Mikor használtad először a szárnyadat vagy gyógyítottál meg ártatlant?*A nő csak mosolyog és játékosan néz fiúra. Ha bár Rosaline közben eléggé komolyan beszél és ugye a nő az angyalságról is faggatni kezdi. A fiúban érzi, hogy erőse eluralkodott a Démoni ereje és kitudja mikor lesz képes arra, hogy elfogadja azt is, hogy ő benne más is lakozik.* - Kamen… te jó ember vagy és igen erős férfivé értél. Most már csak azt kell meglátnod, hogy mi a fontos neked. De ez már rajtad múlik.*Szusszant egyet majd utána megjelenik két darab ajtó. A fiúra vár az a sors, hogy hova lép be. Mit akar megkeresni és milyen értékeket talál. A pokol szavakra csak felnevet halkan.* - Hidd el nekem.. nem élveznéd a pokolt. Rosszabb, mint ez a háborgó sötétség. Ott nincsen élet.. keringsz egyedül bolyongva. Nem sajnál senki és várhatod azt, hogy feloldozást kapjál.*Feleli egyszerűen, de még mindig nem foglalkozik, a fiú viselkedésével csak azt reméli, hogy sikerül jobb belátásra bírni. Ugye elindul egyenesen és a fehér ajtót lenyomva Londonban találja, magát ahol észreveheti, egyik barátját, aki éppen harcol egy idősebb sráccal és annak csapatával.. Majd megpillanthatja saját magát.. mi szerint éppen összeverekednek és hidegvérrel végzi ki, azt a srácot, aki talán sokra vihette volna és ugye neki is van családja. Ez ellen a dolog ellen még tehet a fiú. Ha gondolja.. oda mehet a srácokhoz és meg is szólíthatja őket. Milyen emlékek jönnek fel a fiúban? Sajnos… a rossztettekre mindig későn jövünk rá..*- Az élet nem játék. Mit éreztél itt először? Ha gondolod, veled tarthatok.*Jelenti ki határozottan Rosaline majd kérdez rá. Igen nem bírta ki, hogy ne kövesse a fiú minden egyes lépését. Ő bizonyára csak jót akar Kamennek semmi többet.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°11
Re: Az arany középút... (Kamen felébredése)
by Kamen Grozdan Branimir Csüt. Május 31, 2012 11:41 am
*Az első szavakat az angyalságról, a helyes útról, és ehhez hasonlókról minden probléma nélkül figyelmen kívül hagyja. Arra, hogy be kell látnia, hogy jó ember, és hogy meg kell találnia, ami igazán fontos neki, csak morcosan szusszant, mert ezek pontosan olyan dolgok, amiket nem akar beismerni, nem akar átgondolni, és amikkel abszolút nem akar foglalkozni.* - Ki tudja. Még nem próbáltam *vágja rá a pokol dologra, a részletezésre meg csak a vállát vonogatja.* - Nincs szükségem feloldozásra *feleli hidegen. Aztán átlép a fehér ajtón, és egy réges-régi csatában találja magát. Felismeri a jelenetet, tudja, hogy mi történik előtte, és már azelőtt látja a másik fiúban megálló tőrt, hogy a múltbeli énje eldobná. Soha nem emlékezik vissza ezekre a dolgokra, mert... Mert nem. Mert az nem olyan kényelmes, mint kijelenteni, hogy ő soha nem ölt meg senkit puszta örömből, hidegvérrel, kegyetlenül. Amikor pedig megtette mindezeket. Esze ágában sincs közelebb menni a jelenethez, éppen elég innét újra végignéznie, ahogyan lassan vége a csatának, ő pedig kihúzza a tőrt a halott mellkasából, majd odasétál a többiekhez. Még látni is rossz, nemhogy visszaemlékezni arra, hogy mindezt valóban ő tette meg...* - Velem? De hova? *kérdezi, kissé remegő hangon. Esze ágában sincs továbbmenni, ha az azt jelenti, hogy végig kell néznie mindent, amit valaha elkövetett. Igen. Kamen most éppen bebizonyítja, hogy szörnyűmód gyáva tud lenni néha...*
