by Vendég Vas. Ápr. 01, 2012 9:08 pm2012. 03. 31.
Kedves Naplóm!
Elképesztő milyen régen írtam. Mondjuk nem is volt semmi feljegyezni való. Visszalapoztam és láttam, hogy úgy az iskola alapítása óta egy sort sem írtam ide. Megdöbbentő, hogy mennyi mindent a fejemben tartottam. Mondjuk… Nem érdekes. Most nincs kedvem azt taglalni, hogy miért nem írtam a semmiről. Inkább arról írok pár sort, hogy miért is van kicsattanó jókedvem. Kettőt tippelhetsz. Na jó. Tényleg nem húzom-halasztom tovább a dolgot. Visszakaptam a szárnyaimat. Bizony, visszaszereztem őket. Ami mit jelent? Azt, hogy nem vagyok a Fyronhoz kötve. Bizony, szabad vagyok. Azt hiszem Raphaelnek is kezdek megbocsájtani azért, hogy visszarángatott Santoríniről. De még nem vallom be neki. Mert nem akarom, és duzzogjon csak. Megérdemli. Visszakanyarodva ahhoz a témához, hogy nem vagyok Bukott. Tehát elmehetnék. De… Nem tudom miért, de képtelen vagyok rá. Valamiért nem TUDOM itt hagyni az iskolát. Az okát, viszont nem tudom megállapítani. De egy biztos. Köze van Sam lelki terrorjához. A lényeg röviden ennyi: visszakaptam a szárnyaimat, és mégis maradok a Fyronban.
Aztán… Mit meséljek még? Meg van. Megcsókoltam Sammaelt. Miért is? Nos, hirtelen felindulás, és mi egyéb. Igazából fogalmam sincs miért tettem. De utána azt sem értem, és egész éjszaka ott voltam vele. Tudom, hogy az idegeire mentem. (Hozzátenném, hogy élveztem is…) De… Egyszerűen tényleg fogalmam sincs, hogy miért maradtam ott. De az ágyát szeretném. Mert olyan kényelmes. Vagy pedig adja kölcsön Mikhát, mert vele is olyan jól lehet aludni.
Azt hiszem itt befejezem az írást, mielőtt neki állnék ostobaságokat kreálni. Szóval majd jelentkezem, mikor lejegyeznivalóm támadt…
