by *Talán órája keresett egy fiatal férfi, hogy a fenyvesben rá meg néhány barátjára támadt valami furcsa lény, s mivel elég hamar elterjedt a hírem (bár még mindig nem tudják hogy nézek ki), így érthető, ha engem keretek. Bevallom, nem sok kedvem volt az egészhez, de ha egyszer már rontásűzőnek születtem, akkor kötelességem úgyis viselkedni. Így hát a kényelmes ruháimat kénytelen voltam lecserélni a fekete egyenruhára, majd a fegyvereimet magamra aggatva siettem is az erdő felé. Nos, azóta már rég belevettem magam az erdő sűrűjébe, s nos egy kis ligetben csatázok négy megtermett és felettébb undorító lénnyel. Hatalmasak, és amerre haladnak, mindenütt zöld nyálkát hagynak maguk után. Lehet, ki kellene nyomozni, hogy miért történik ennyi furcsaság a szigeten, de akkor a rontásűzőink munkáját venném el, így inkább nyugton maradok. Legalábbis olyan téren, hogy nem fogok kutakodni, de ettől függetlenül a hivatásos rontásűzőket majd értesítem, hogy figyeljenek oda. A gyorsító rúnáknak hála villámgyorsan cikázok a monstrumok között, és rúnaköveket szórok a földre, hogy aztán, ha teljes a kör, akkor végezzek velük. Elhajolok egy karmos mancs elől, majd a kardomat mélyen belevágom a lény karjába. Az felüvölt, és zöld nyálka spriccel fel. Ijedten hátra ugrok. Szerencse, hogy így tettem, mert mint később kiderült, a nyálka maró hatású. A szörnyek lassan nem tudnak mozogni, mert a rúnáim gátolják őket, így összeszedem magam, és elszórom az utolsó köveket. Amint ez megtörtén, halvány ezüstös kör öleli át őket, én pedig zilálva a földbe szúrom a kardomat. Lehúzom a kesztyűmet, odasétálok a védőfalhoz, megérintem az ujjaimmal, majd gyorsan elmormolok egy ráolvasást. Hátrébb lépek, felveszek néhány kavicsot, és azokra is bűbájt szórok. Miután ez megvolt, fogom őket, és a védőfalnak dobom őket. Azonnal felrobban a kör, a szörnyekkel együtt. Ez az egyik kedvenc technikám. Majd a diákoknak is megtanítom. Már, ha lesznek annyira tehetségesek. Nem baj, majd az első órán elválik, hogy kivel lesz érdemes jobban foglalkozni. Mivel a környezetben nem tett komoly kárt a robbantásom, így a nyálkát kerülgetve igyekszem eljutni a ligetből. Persze, miután eltettem a kardomat. Már csak azokat az embereket kellene megtalálnom. Ha jól emlékszem, a közelben van egy barlang. Talán odahúzódtak be. Könnyű lépteim szerencsére ne vernek visszhangot, így biztosan nem akad rám semmilyen szörny a felderítő utam közben. A gallyakat odébb hajtva haladok előre, miközben magamban azon szitkozódok, hogy megszúr néhány szemtelen tüske. Nagyon nem tetszik nekem, hogy már ilyenkor is előbújnak a szörnyek, bezzeg az én időmben nem volt ilyen! Akkor még annyira féltek tőlünk, hogy csak éjszaka mertek előbújni az odúikból! Azóta sajnos nagyon sokat változott a világ. halkan felsóhajtok, és mikor egy kis ösvényre bukkanok, akkor azonnal ott hagyom a szúrós ágakat, és inkább azon keresztül folytatom az utamat. Hegyezem a fülem, hogy a legkisebb neszt is meghalljam. Még csak az kéne, hogy én csaljam el a lényeket a sérültekig! Igen, merem feltételezni, hogy akad pár sebesült is. Ez tény akkor igazolódik be, mikor az egyik ösvény menti sziklán friss vérre bukkanok. Sőt, ha jobban megfigyelem, akkor kivehetőek az emberek lábnyomai. Felgyorsítom a lépteimet, így alig negyedórás menetelés után végre rábukkanok a barlangra. Nem túl nagy, de épp elég arra, hogy 4-5 személy elférjen ott. Még mindig látom a vércsíkokat, így biztosan itt lapulnak. Még nem megyek be a barlangba. Előbb körbe-körbe járkálok, és ellenőrzöm a terepet. Közben pedig védőbűbájokat és szörnytaszító varázslatokkal látom el a környéket.
+20
Amanda Helgesen
Morten Toov
Christine Caruso
Mary Helroy
Andrew Mason
Laila Dalen
Milan Wouters
Morianna S. Clasqua
Emeline Thienen
Sadie Elena Montgomery
Lasse Fält
Barbara Decker
Fredrik Laine
Liliya Antonov
Octavia Sylvia de Obregon
Naomi Verhoeven
Maureen Caiside
Lisa Deadwood
Abigail Aleksev
Lucien du Bois
24 posters
Fenyves
Morianna S. Clasqua- .::Gyógyító::.
*Igen, ez a jótét lélek már megint itt van. Hogy mit keres itt? Hát, eredetileg gyógynövényeket jött gyűjteni, de jegyezzük meg, hogy a Crystäl folyó mentén indult el, csak valahogy itt kötött ki... Ami meg kell hagyni, kissé ijesztő, főleg, hogy nem tudja, igazából hol is van. A hátán lévő táskából elővesz egy üveget, belekortyol és tovább lépeget. Igyekszik minél halkabban menni, de a folytonos megbotlások ezt nem könnyítik meg. Egy kissé felbátorodva, egy újabb esés után, kisebb karcolásokkal a kezén, lendületesen megindul, de a lába megakad egy gyökérben és egy kissé hangos sikollyal zuhan bele egy kisebb gödörbe.* - Nem igaaaz... *Kezd el pityeregni és szép lassan feltápászkodik, leporolja magát és letörli a könnyeit.* ~ Morianna, hogy lehetsz te ilyen szerencsétlen, Lorian is megmondta, vigyázz magadra, miért nem tudsz akkor? ~ *Szidja magát, miközben próbál kimászni, ami úgy kb. három visszacsúszás és kisebb sikoly után nagy nehezen összejön..* ~ Na most, akkor indulás. ~ *És igen, most elég határozottan halad, bár a megbotlások nem szünedeznek, de legalább nem köt ki megint egy lyukban. Ahogy halad, maga mögött, mintha morgásokat hallana, bár ezzel talán nem lehet leírni ezt a hangot. Igyekszik gyorsabban menni, de egy kőben megbotlik és ismét elesik, de most nem megy olyan könnyen a felkelés, valahogyan sikerült beleakadnia egy mellette lévő tüske bokorba, amiből valahogyan nem tud kikászálódni.*
Emeline Thienen- .::Tanár::.
*Éppen azzal foglalkozom, hogy megvédjem ezeket az embereket, mikor nem is olyan messziről sikoltást hallok. Azonnal felkapom a fejem, nem hiszem, hogy bármi átjutott volna az akadályomon, de azért nem árt utána járni. Így hát gyorsan befejezem az egyik bűbájt, majd az övemből előrántok egy apró ezüst tőrt, és megindulok a hang irányába. Nem sokára ráakadok egy angyalra, aki az egyik bokorban vergődik. Fásultan felsóhajtok, majd a tőrt a helyére csúsztatom. Egy pillanatig némán meredek rá, majd teszek egy olyan mozdulatot, mintha széthajtanék valamit, és voálá! A bokor elengedte az idegent. * - Minden rendben? *kérdem kurtán, majd intek neki, hogy kövessen. Szerencse, hogy ezzel a területtel kezdtem, így ide nem kell több szörnyriasztót varázsolnom. Könnyed léptekkel visszamegyek a barlanghoz, majd rászegezem a tekintetemet az angyalra. * - Nem voltam még bent, de van egy olyan érzésem, hogy vannak bent sebesültek. Idáig követtem a nyomukat. Ha már egyszer úgyis angyal vagy, akkor remélem, legalább tudsz rajtuk segíteni, mert gyógyításban nem vagyok kitűnő * magyarázom, majd intek a kis lyuk felé, ahol az emberek lapulhatnak. Még mindig nem jöttek elő, gondolom azt figyeltél, hogy min ügyködöm. Én nem tudok rajtuk segíteni, így remélem, hogy ez a – kifejezetten szerencsétlen – angyal legalább tud valamit kezdeni, mert Isten őket áldotta meg a gyógyítás képességével, nem a lidérceket. * - Ha kell segítség, akkor szólj! Kisebb sérüléseket én is el tudok látni *szólok oda a lánynak. Én nem vagyok hajlandó bemutatkozni, persze, még csak az kéne, hogy ha fény derül a kilétemre, akkor valaki körbeugráljon. Vergil, a bátyám imádja, ha a középpontban lehet, én viszont ezt nem kívánom. Tessék engem békén hagyni. Szóval, majd csak akkor leszek hajlandó érdemben kommunikálni, ha sikerült ellátni az embereket. Addig elég röviden és tömören fogok fogalmazni.*
//FAGY//
//FAGY//
Milan Wouters- .::Diák::.
*Milan némán, elgondolkozva sétálgat a fenyvesben. Semmi különösebb oka nincs, hogy most éppen itt van: egész egyszerűen csak messzebbre akart kerülni az iskolától. Ó, nem, továbbra sincs rendben, noha egészen biztos, hogy ezt Naomi nem láthatja rajta, hiszen tökéletesen úgy viselkedik, mintha minden oké lenne, de ettől függetlenül továbbra sem nagyon beszél senkivel, elzárkózik, elkerüli az embereket, és csak úgy... átvészeli a mindennapokat. Ráadásul most mindennel kapcsolatban kétségei vannak, szóval igazán nehéz lenne azt mondani, hogy jól van. Azért igyekszik egy darabban maradni, és úgy tenni, mintha szimplán csak antiszociális alkat lenne, de ő maga nagyon jól tudja, hogy ez sokkal többről szól. Részben arról, hogy az apja évekig tartó szidalmai után nem érzi úgy, hogy érdemes lenne emberi kapcsolatokra, részben pedig azért, mert retteg tőle, hogy megint rá fogja bízni valaki az életét, ő pedig el fogja szúrni, mint amikor az öccse... Ezt a gondolatot itt gyorsan elvágja, és halkan, kissé irritáltan sóhajt. Nagyon nem lesz ez így jó. Ráadásul oké, újrakezdte a rontásűzést, de még azóta is csak gyakorlatozik, igyekszik kivágni magát az éles akció alól, mert kimondhatatlanul retteg tőle, hogy valami nem fog sikerülni, hogy megint el fogja rontani. Ismét sóhajt, ellenőrzi a kis zsákot és a tőrt az övén, majd halk léptekkel tovább halad. Azért biztos, ami biztos. Egyébként nincs nagyon felöltözve, de különösebben szükség sincs rá: rövid ujjúban, térdnadrágban és kondiban ő teljesen jól elvan. Ennél mondjuk azért már egy kicsit hűvösebb van, de mindegy, az őt nem zavarja. Sosem volt gondja a hideggel, sem a meleggel, szóval teljesen mindegy, milyen idő van, ha pedig esetleg mégsem megfelelő a hőmérséklet, egész egyszerűen megidéz egy hőburkot, aztán kész. Van némi előnye, ha az ember ennyire elementálmágus...*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
*Lassan sétálgat minden fele nézelődve. Igen nagyon érdekli ez a hely hiszen többen is vannak itt a bandából és ha már meglepetésszerű látogatást tervezett, azért kíváncsi lesz a többiek arckifejezésére amikor meglátják majd őt itt. Főleg Henrikére. Hisz már eléggé régen látták egymást. Kíváncsi rá, hogy megfogja e ismerni még egyáltalán vagy már teljesen elfelejtkezett róla. Bár abban eléggé kételkedik, de majd kiderül. Meg akkor már a többieket is meglátogatja, Ragnart, meg Amandát is. Akkor már miért ne nézzen körül előtte egy kicsit a környéken. Egy kényelmes farmer, meg egy zöld fehér mintás pulcsi van rajta. Egy kicsit azért fázik, de nem annyira, hogy ne sétáljon egy jó nagyot. Örömmel hallgatja a kismadarak csiripelését és örömmel néz fel minden egyes alkalommal amikor épp egy olyan helyre ér ahol átsüt az ágak között a hold. Sétál tovább, aztán elkezd halkan dudorászni. Ahogy így, dúdolgat és sétálgat észrevesz vele szemben egy srácot és elindul felé és amikor elég közel ér ráköszön.* - Szia! * aztán folytatja az útját a srác felé egészen addig amíg oda nem ér hozzá.*
Milan Wouters- .::Diák::.
*Ahogyan lépteket hall, gyanakodva körbepillant, de aztán úgy dönt, hogy ha bármi veszélyes is van ott, meg fogja tudni védeni magát, ha pedig esetleg mégsem... Hát, abból sem lenne akkora katasztrófa, ha itt és most meghalna. Szóval nyugisan sétál tovább, amikor azonban egy lányhangot hall, meglepetten megfordul, de aztán a csajt felmérve morcos arckifejezés ül ki az arcára.* - Mit keres egy hozzád hasonló csaj éjszaka az erdőben? Akár ki is nyírhatnának *szusszant.* - Pláne, hogy leszólítottál egy vadidegent... Vissza kéne menni anyuhoz meg apuhoz, hogy vigyázzanak rád *szól be az első adandó alkalommal, de azért nem megy messzire, mert könnyen lehet az erdőben... Hát, akármi, és az angyal nem úgy néz ki, mint aki meg tudja védeni magát. Szóval igazi gentlemanhoz méltóan marad, a beszéde és a megszólalásai azonban annyira már nem hasonlíthatók egy úriemberéhez. Minden esetre őt most ez nem különösebben érdekli, de azért marad őrködni a csaj felett, elvégre az ő lelkén száradna, ha most elengedné, ez meg kinyíratná magát.* - Veszélyes a fenyves. Akár én is lehetnék egy pszichopata tömeggyilkos, aki már arra vár órák óta, hogy valami szép lány betegye ide a lábát... Komolyan mondom, minden ép eszű félelem kezd eltűnni az emberekből, és egyenesen a halál torkába sétálnak *puffog. Hogy ez neki miért jó, azt talán jobb nem megkérdezni, egész egyszerűen ilyen kedvében sikerült utolérni Milant. Na, nem mintha bárki is követné, mindenki biztos benne, hogy miután ledobálta a cuccait a szobában, valami eldugott helyre bujdosik, és ott ég tudja mit csinál...*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
- Hogy mit keres? Sétál, csak egyszerűen. Nem vagyok félős. * Amúgy sem látta már jó régóta a szüleit. De nem sértődik meg rajta. Bár kicsit furcsának találja a srácot.* - Én nem félek és én úgy gondolom, hogy te nem vagy tömeggyilkos és van egy olyan érzésem, hogy kissé fel vagy dúlva. * Mondja rossz akarat nélkül. Aztán tovább próbál kérdezősködni illetve kíváncsiskodni.* - Én Laila vagyok. Te is elárulod a neved? * próbálja mosolyogva előcsalogatni a srácból a jobbik modorát.* Egyébként én is megkérdezhetném, hogy te mit csinálsz ilyen későn idekint. De ha nem akarod nem kell elmondanod. * csak úgy jönnek belőle a mondatok egymás után.* - Te idejársz suliba, vagy itt laksz? Ha ide jársz suliba melyik házba és kiket ismersz onnan? * kérdezget tovább. Aztán megáll egy pillanatra, hogy a másiknak legyen ideje válaszolni a kérdéseire és közben angyalian mosolyog. /és itt az user is megjegyzi, hogy ellenállhatatlan mosolya van./ Egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a lányt amikor mosolyog.*
Milan Wouters- .::Diák::.
- Veszem észre. Amúgy nem vagyok feldúlt, mindig ilyen bunkó vagyok *válaszolja rosszkedvűen a srác. Hát, láthatóan nem éppen ő jelenti a legjobb társaságot a suliban, nem véletlen, hogy akik régebb óta szobatársai, nagyjából már felhagytak a zaklatásával: egyértelmű, hogy nem fognak elérni semmilyen eredményt.* - Milan *vágja oda a lány kérdésére, bár őt nem érdekelte a másik neve, és a kérdésre sem volt kedve válaszolni, de valahol az agya egyik eldugott zugában ott cseng a belső hangja - ami leginkább úgy hangzik, mint Christian szokott mindig -, hogy azért legalább egy kicsit legyen normálisabb, mert szüksége van maga körül az emberi kapcsolatokra.* - Semmi közöd nem lenne hozzá. Amúgy meg sétálgattam, szóval nincs rajta mit titkolni *von vállat.* - És igen, az Akadémián tanulok, cameosos vagyok, és sajnálatos módon a ház minden tagját ismerem. Ha esetleg annyira kíváncsi vagy valakire, nem sokat, de tudok mesélni *szusszant, miközben elfordul a csajtól, így könnyebben figyelmen kívül hagyva az angyali mosolyt, és lassú sétába kezd, amire vagy követik, vagy nem. Őszintén szólva nem halna bele, ha Laila most le is lépne, egy része azonban azt kívánja, hogy a másik jöjjön vele, vagy ha ő nem, akkor valaki más, aki nem Naomi, mert szüksége van olyan emberekre maga körül, akiknek abszolút semmi közük a belga rontásűzőhöz. Szóval lassan sétál, megválaszolva a lány kérdéseit.* - És te? Városi? *kérdezi, nem különösebben érdeklődő és barátságos hangot megütve.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
* Érdekesnek tartja a srácot, hogy lehet valaki mindig bunkó. Nah mindegy, de érdekesnek tartja a dolgot azért. Majd megkérdezi Henriket miért ilyen a srác, hátha ő tudja.* - Tényleg eléggé furcsán viselkedsz. * dörmögi az orra alá alig érthetően és alig hallhatóan.* - akkor ezek szerint ismered mindegyik barátomat. Henriket, Amandát és Ragnart is. * Mondja erre már egy széles örömteli mosolyt eleresztve lányt és tényleg örül neki.* - Hogy vannak ők mostanság? * Majd megindul a fiú után. és igyekszik felvenni vele a tempót. * - Nem, jelenleg csak bérelek egy házat addig amíg meglátogatom a többieket akiket már előbb említettem. Aztán megyek haza, a tervek szerint. De a többiek erről nem tudnak még, hogy itt vagyok. holnap tervezem meglátogatni őket ha minden jól megy majd. * meséli neki.* - de azért ugye nem árulod el nekik ha szépen megkérlek. Ugye? * és nagyon reméli, hogy a fiú nem fogja lelőni a meglepetést amit holnapra tartogat a többieknek.*
// Fagy //
// Fagy //
Milan Wouters- .::Diák::.
// OLVAD //
- Aha *morogja a vidám kérdésre, a következőre meg irritáltan hesseget.* - Mit tudom én, nem érdekel különösebben a háztársaim hogyléte. Annyi biztos, hogy élnek, meg mintha a csaj eltűnt volna egy időre, de hogy pontosan mi történt, azt nem tudom *válaszolja, aztán ugyebár sétálni kezd, de sajnálatos módon nem sikerül leráznia a csajt, úgyhogy... Ez van.* - Miért mesélném? Egyikükkel sem beszélek... Vagyis csak Dahllal, amikor elkezdi hajnali hétkor üvöltetni a rockzenéjét, olyankor szoktam vele kommunikálni, meg a többiek is. Szóval nem kell aggódnod *von vállat. Hát, meg kell hagyni, Milan nem éppen a kedvesség csúcsa, és elég valószínű, hogy van oka, hogy nem túl sok új barátra tett szert itt Fyronon. Nem igazán tud felülkerekedni ezen a viselkedésen, noha ő is tudja, hogy szüksége lenne más emberekre, különben örökre ilyen fog maradni, de nem képes rá, hogy másokat közelebb engedjen magához. Talán nem is akar így tenni. Végül is Naóval is eléggé... Fura a szituáció, mert egyszerűen képtelen úgy viselkedni vele, mintha a pasija lenne, ami valószínűleg előbb-utóbb problémák és pletykák forrása lesz majd. Erre azonban most inkább nem is akar gondolni, szóval elhessegeti a gondolatot, és inkább ismét Lailára koncentrál, várva, hogy van-e még kérdése vagy mondanivalója a csajnak.*
- Aha *morogja a vidám kérdésre, a következőre meg irritáltan hesseget.* - Mit tudom én, nem érdekel különösebben a háztársaim hogyléte. Annyi biztos, hogy élnek, meg mintha a csaj eltűnt volna egy időre, de hogy pontosan mi történt, azt nem tudom *válaszolja, aztán ugyebár sétálni kezd, de sajnálatos módon nem sikerül leráznia a csajt, úgyhogy... Ez van.* - Miért mesélném? Egyikükkel sem beszélek... Vagyis csak Dahllal, amikor elkezdi hajnali hétkor üvöltetni a rockzenéjét, olyankor szoktam vele kommunikálni, meg a többiek is. Szóval nem kell aggódnod *von vállat. Hát, meg kell hagyni, Milan nem éppen a kedvesség csúcsa, és elég valószínű, hogy van oka, hogy nem túl sok új barátra tett szert itt Fyronon. Nem igazán tud felülkerekedni ezen a viselkedésen, noha ő is tudja, hogy szüksége lenne más emberekre, különben örökre ilyen fog maradni, de nem képes rá, hogy másokat közelebb engedjen magához. Talán nem is akar így tenni. Végül is Naóval is eléggé... Fura a szituáció, mert egyszerűen képtelen úgy viselkedni vele, mintha a pasija lenne, ami valószínűleg előbb-utóbb problémák és pletykák forrása lesz majd. Erre azonban most inkább nem is akar gondolni, szóval elhessegeti a gondolatot, és inkább ismét Lailára koncentrál, várva, hogy van-e még kérdése vagy mondanivalója a csajnak.*
Laila Dalen- .::Városi Lakos::.
~ Ilyen egy furcsa srácot. ~ * gondolja aztán amikor közli vele a másik, hogy nem meséli el azért örül neki, de továbbra se tetszik neki a srác modora. Aztán Meghallja, hogy gond történt Amandával, aminek nagyon nem örül. Hiába nem épp virágos a kapcsolatuk, de azért örül neki, hogy aztán meglett.* - Én viszont elindulok vissza ha nem haragszol. Holnapra elég sok dolgot terveztem be és előtte aludnom is kéne. Elkísérsz? * kérdi meg a srácot. Ha az beleegyezik akkor vele együtt, ha nem akkor egyedül de elindul visszafelé a kibérelt lakáshoz.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*És igen, a lány ismét felbukkant. Vissza mert jönni ide és természetesen meg is voltak ennek az előzményei odahaza. Látszik rajta, hogy elég nyúzott, a szemei alatt kisebb karikák vannak, természetesen a kialvatlanságnak köszönhetően. Meg hát elég sok minden történt vele az elmúlt hónapokban. És pont ezek miatt az elmúlt hónapok miatt - bár leginkább az elmúlt heteknek köszönhetően - tűnt el ismét csak otthonról. Elképzelni sem tudja, hogy milyen következményei lesznek, hogy csak úgy lelépett, de igazán nem is akarja. Jelenleg kisebb gondja is nagyobb ennél. Most teljesen máson kell elgondolkoznia. Amúgy egy vastagabb ágon ül, a fatörzsének dőlve és figyeli, ahogy a víz folyik. Elég sok minden eszébe jut, főleg olyan dolgok, amikre nem akart emlékezni, de mostanra már belenyugodott. Egy sötét, kocás nadrág van rajta, egy fekete trikó, valamint egy fekete félcipő. Ha egy kicsit közelebbről valaki megnézné most a lányt, akkor biztos feltűnne neki, hogy a sötét öltözetétől nagyon elüt a sápatag bőrszíne, amit egyenlőre csak ő tud, hogy minek köszönhet, és ha még esetleg ismerné is a lányt, akkor emlékezne rá, hogy milyen szép, csillogó smaragd zöld szemei voltak, amik mostanra már nem épp olyanok, mint régen, mintha azokból is kihunyt volna a fény...*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
*Andrew némán, a gondolataiba mélyedve sétálgat a fenyvesben. Őszintén szólva nem tudja, mihez kezdjen magával, főleg azért, mert Kamen megint... hát, finoman fogalmazva sz*rban van, neki meg segítenie kéne, csak nem tudja, hogyan. Mert ehhez a szerelem dologhoz igazán nem tud hozzászólni, Kam meg egész egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy mi legyen. Mindez annyira nem is baj, csak mindezek mellett a srác tőle várja a megoldást. Sóhajt egyet, megrázza a fejét, és eltűnődve körbepillant. Nem igazán tudja, hol is jár, de annyi baj legyen, előbb-utóbb úgyis visszatalál majd. Az utóbbi hetekben sokat sétálgatott a szigeten, kezdi kiismerni a helyet. Egyedül az tartott sokáig, hogy ki merje dugni az orrát a birtokról, azóta már nincs probléma. Szereti Fair Isle-t, jó neki itt, ráadásul remélhetőleg Leroy is távol fog maradni. Bár ha arra gondol, hogy most ez a Jason itt van a suliban... Ki tudja, mennyi ideje van még. Azt sem teljesen érti, hogy a vámpír miért nem szólt még Caleannak, de nem mer rákérdezni, mert reménykedik, hogy a vérszívó elfelejtette, ki is ő. Elvégre régen találkoztak már, szóval...* ~ A remény hal meg utoljára. ~ *fut végig a fején, pont mielőtt megpillantja az egyik ágon ücsörgő csajt. Neki azonnal szemet szúr a teljes fekete, meg a sápadtság, de nem tesz rá megjegyzést, még. Tud bánni az emberekkel, több esze van, mint hogy azonnal megkérdezzen egy random idegent, hogy minden oké-e.* - Látom nem én vagyok az egyetlen, aki ilyenkor akarja élvezni a természetet... Helló *biccent a lány felé.* - Hm. Ismerős vagy, mintha Qarinban láttalak volna néhányszor. Onnan való vagy? *érdeklődik, igyekezve összerakni néhány halvány emlékképet. Igen, ő pont az az ember, aki nem fog továbbsétálni, miután lát valakit, tetőtől-talpig feketében, hulla sápadtan ücsörögni egy fa tetején. Inkább megpróbál valahogyan kapcsolatot teremteni...*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Nyugodtan ldögél, nagyjából fejben már összerakta a tervet, tudja, hogy hol fog lakni, tudja mit fog kezdeni az életével. Vagyis azt már tudja, hogy mit nem, csak valahogyan be kéne tartania. Nem is érti igazából, hogy Isten, hogy lehetett vele ilyen kegyes. Sosem gondolta volna, hogy valaha ismét teljes jogú angyal lesz, bár az tény, hogy megküzdött érte. És igazából nem is tudja, hogy hogyan merjen így haza állítani. Ez az egyik ok, ami miatt lelépett otthonról. A másikat még bőven emésztgetnie kell. És fogja is egy ideig. Kicsit megijed, mikor hozzá szólnak és a bal keze - amit a másik nem láthat, mert olyan szögben van - rögtön a katanájára csusszan, de amint látja, hogy csak egy diák, visszacsúsztatja a hasára.* - Szia. Hát nem. *Felel a lány, meglepően normális hangnemben, bár egy nagyon kicsit rekedten. Felül, némán sóhajt egyet és óvatosan leugrik a fáról és leporolja magát.* - Mondjuk úgy, hogy jártas vagyok arra. *Biccent a lány és kicsit jobban végig méri a másikat. Nem, nem ismerős neki, bár sejti, hogy a suliból jött.* - Te a Fyronba jársz, nem? *Érdeklődik és továbbra is gondolkozik, de nem rémlik neki a másik. Persze, az is lassan 1 éve lesz, hogy ő onnét eljött.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
- Értem *bólint a lánynak, és veszi a jelzést, hogy a másik nem kívánja annyira nagyon kifejteni, hogy mégis mi köze Qarinhoz.* - Igen. Andrew *mosolyog a másikra, természetesen az immár földön járó csaj felé nyújtva a jobbját. Egyébként nem meglepő, hogy Lisa nem ismeri fel Drew-t, hiszen sikeresen kikerülték egymást. Reményei szerint a lány viszonozza a bemutatkozást, ha esetleg mégsem, akkor mindenképp megkérdezi, hogy őt hogy hívják.* - Szóval... Feltételezem angol vagy, ha ismerős vagy Qarinban, bár nagyjából velem egy korúnak tűnsz, szóval meglep, hogy nem vagy az Akadémia diákja. Előre kész családi biznisz? *érdeklődik, igyekezve levonni a maga következtetéseit az alapján, amit eddig látott a csajból. Aki nem jár túl sokáig iskolába, az általában már valamilyen előre kész munkát vállal, leginkább családi vállalkozásban - több ilyennel is volt már szerencséje találkozni. Nos, neki is lett volna más választása, de vérbanknak lenni nem volt annyira nagyon vonzó, szóval kénytelen volt lemondani róla. Mást nem nagyon tud egyébként mondani, mert noha szívesen rákérdezne, hogy mégis mi történt a csajjal, ami miatt így néz ki, érzi, hogy ahhoz még kissé idegennek számít...*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Tényleg nem óhajt bővebb információt megadni magáról, bár talán jobban tenné, ha megerőltetné magát ismerkedés terén, mivel jelenleg eléggé úgy áll, hogy itt marad még egy jó ideig... Vagyis addig biztosan, amíg Adam és Becky meg nem találják, de lehet, hogy akkor már mindegy lesz neki.* - Lisa D... *Gondolja meg magát és a D-t próbálja csak egyszerű köhögésnek feltüntetni és egy halovány mosolyt azért ő is megejt a bemutatkozás mellé. Jobban teszi, ha ezt a nevet egy időre próbálja elfelejteni. Remélhetőleg örökre.* - Igen, az vagyok. *A srác kérdésére pedig kavarogni kezd a gyomra, talán a félelemtől. Nem akar többet hallani a családjáról...* - Ahhoz hasonló volt. *Néz el a folyó irányába. Most, hogy belegondol, talán nem ártana a tervei közé beiktatni a sulit. Igaz, így nagyobb esélye van a lebukásra, de gondolnia kell a jövőjére, azaz a jövőjükre...* - Te amúgy mi járatban erre felé? Egy kis békére vágytál? *Érdeklődik most ő, és közben eszébe jutott egy újabb érv, hogy miért ne iratkozzon vissza az iskolába.* ~ Ha ő ott van... De ez mégsem maradhat így. Bár van fedezetem az elkövetkezendő évekre, de akkor is... ~ *És kész is van a dilemma. Ismét előröl kell kezdenie a tervezést, egy névváltoztatást szintén beiktatva.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
*Hallja azt a D betűt, de láthatóan a lány nem akarja megosztani, szóval úgy tesz, mintha nem tűnt volna fel neki.* - Örvendek Lisa *mosolyog barátságosan a lányra. Aztán látja, hogy a családi biznisz emlegetése nem nyeri el kimondottan a másik tetszését, és ez a vezetékneves botlással együtt eléggé egyértelművé teszi, hogy valami gubanc van a családban.* - Értem. És a múlt idő alapján kiléptél, szóval... Hova tovább? *kérdezi, ismét egy mosoly kíséretében. Igyekszik jó társaság lenni, és a legtöbben értékelni is szokták a stílusát, meg van egy olyan... Kellemes aurája. Sokan szinte akaratlanul is megbíznak benne, de meg kell hagyni, hogy ezzel nem is igazán lehet mellényúlni, mert Andrew tényleg megbízható, nem csak annak tűnik.* - Valami olyasmi. Egy haverom problémájára igyekszem megoldást találni, de őszintén szólva eddig halvány segédfogalmam sincs, hogy mit mondjak neki. Elég kellemetlen helyzet *húzza el a száját, majd felsóhajt.* - Valószínűnek tartom, hogy nélkülem is helyesen döntene, szóval igyekszem húzni a véleménynyilvánítást, és minél többet vagyok távol, annál kisebb az esélye, hogy elkap, és kikényszeríti belőlem *magyarázza, szándékosan nem megnevezve senkit. Elvégre a csaj akár még ismerheti is az érintetteket, abból ítélve, hogy jártasnak állítja magát a környéken. Kamen meg Gis pedig már kábé a suli újranyitása óta itt vannak, szóval... Jobb nem kockáztatni.* - És te? Most épp mi hozott a szigetre? *érdeklődik.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*A fiú barátságos mosolyát igyekszik viszonozni, valahogyan nagyon szimpatikus neki a srác. Vagyis nem is szimpatikus, egyszerűen, egyszerűen úgy érzi, mintha egy régi baráttal állna szemben. Nem igazán érti a dolgot, de nem is annyira örül neki, így nehezebb visszafognia magát. Túlságosan is úgy érzi, mintha meg kéne vele osztania az elmúlt hetek eseményeit. Bár biztosan ő is megkönnyebbülne, ha megoszthatná valakivel, de vigyáznia kell. Hisz most mégis csak bujkál.* - Nem tudom, egyenlőre maradok Qarinban és... Talán folytatom a sulit. *Gondolkozik el és úgy dönt, hogy feladja. Behódol a srác aurájának a késztetésének. Nem bírja és nem is akarja már visszafojtani, nem akar tovább egyedül lenni. Új életet akar kezdenie. Egy normálisat.* - Értem, ha jól gondolom ez a barátodnak egy nagyon fontos döntés lesz. *Gondolkozik el.* - És pont ezért kéri a te segítségedet, de lehet, hogy csak a támogatásodra vágyik, szerintem mond meg neki, hogy ezt egyedül kell eldöntenie, hisz ez az ő élete, és csak támogasd, akármit is választ. *Próbál segíteni, ő is volt már ilyen helyzetben, és neki is így született meg az a döntése, ami végül is balul sült el, de mostanra sikerült mindent rendbe hoznia. Amúgy igen, fogjuk rá, hogy ismeri a kettőt. Legalább is Gis bátyjait ismeri...* - Csak lézengek és próbálok rájönni, hogy hogyan tovább. *Feleli a srácnak és ahogy mély levegőt vesz, kicsit megszédül, talán kicsit imbolyog is, de lényegében csak enyhén sápadtabb lesz, valamint a hányinger kezdi kerülgetni.* ~ Ennek is pont most kell rám jönnie... ~ *Dühöng egy kicsit magában és a hideg kezével kicsit hűteni próbálja a homlokát.* - Nem lenne gond, ha visszaindulnánk a város felé? * ~ Talán kibírom addig. ~ *Reménykedik, hogy a fiú igent mond, bár nem is érti teljesen, hogy miért kezeli úgy, mintha már ismerné, de jelenleg most más köti le a figyelme nagy részét...*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
- Jó ötlet... Várj, folytatod? Ezek szerint régen te is ide jártál? *kérdezi meglepetten. Persze nyilvánvaló számára, hogy a lány akkor járt ide, amikor ő még nagyban Leroy elől menekült, vagy éppen a vámpírlordot próbálta valahogyan megtéveszteni, hogy leléphessen tőle. Abban legalábbis teljesen biztos, hogy egyszerre ők nem jártak ide. Amúgy Drew kedvességének és közvetlenségének kevesen tudnak ellenállni, a legtöbben hamar elengedik magukat a jelenlétében. Nem véletlenül szeretne pszichológus lenni...* - Igen, az. És persze, ez lenne a kézenfekvő, és meg is próbáltam, de közölte velem, hogy egyszerűen nem tudja eldönteni. Nem is csoda, hiszen már elég messze jutottak ahhoz, hogy nagyon rosszul veszi ki magát, ha kilép belőle. Az egésszel csak az a baj, hogy én nem tudom, mit érez, szóval nem tudom megmondani neki, hogy mi csináljon. Bár ahogyan beszél, szerintem már rég eldöntötte, hogy szakítani fog, csak nem képes rávenni magát, hogy odaálljon, és kimondja, hogy vége *sóhajt egy mélyet.* - Valószínűleg azt várja tőlem, hogy azt mondjam neki, hogy szakítson, és azt is mondanám neki, csak ha rosszul sül el, biztosan összeveszünk *szusszant, majd legyint egyet, amolyan á, mindegy is módon.* - Biztos vagyok benne, hogy megoldjuk. De a lényeg, hogy ezért igyekszem kiszellőztetni a fejem. *Ez után kicsit hallgat, aztán ugye rákérdez, hogy a lány miért is van itt, és azonnal észreveszi a szédülést. Ezért hát közelebb lép Lisához, és már épp megszólalna, amikor a kérdés elhagyja a másik száját.* - Dehogy, nem baj. Mi a gond? *kérdezi, miközben odalép a lány mellé, és felajánlja a karját, hogy Lisa bele tudjon kapaszkodni, ha szeretne.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
- Igen, majdnem egy éve, hogy kiiratkoztam. *Kicsit keservesre sikerül a mosolya, de nem is csoda. Megvolt az oka, hogy eljöjjön innen. És hogy nem is jött vissza addig, amíg nem volt muszáj.* - Ahogy értelmezem, amit mondasz, akkor valószínű, hogy már eldöntötte, csak egy kis bátorítás kell neki, hogy megtegye, de ha ezzel téged keresett meg, akkor biztos vagytok olyan jóban, hogy ne téged okoljon. *Mondja el a véleményét és igyekszik belegondolni Andrew barátjának a helyzetében, de igazából az egyetlen szerelmi balhéja az Alexxel volt és az nem éppen így folyt le...* - Ezután nem is árt, bonyolult egy helyzet. *Ejt meg egy halovány mosolyt együttérzésképpen, majd a mély levegő után megszédül és a srác felteszi azt a kérdést, amire igazából még magának sem mer válaszolni, nem, hogy egy idegennek... Mindenesetre elfogadja a fiú támogatását és el is indulnak, közben pedig emészti magát, hogy válaszoljon-e erre a kérdésre és ha igen, akkor hogyan? Soha nem volt még ilyen helyzetben és nem is akart.* - Hát... valószínűleg terhes vagyok... *Nyögi ki végül elég gyenge hangon, a rekedtség pedig ismét ott van a hangjában.*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
- Értem *biccent, de a keserves mosolyt látva úgy dönt, hogy inkább nem kérdez rá, hogy miért ment el innen. Valószínűleg megvolt a maga története ennek is, mint mindennek.* - Valami ilyesmi. Á, mindegy, úgyis kitalálom majd, hogy mihez kezdjek, csak nem örülök neki, hogy feltétlenül szeretné, hogy én döntsek helyette. Amikor ezt csinálja a makacs szamara, biztosan azért teszi, mert fél a döntés súlyától, szóval az egyetlen dolog, amit nem szabad megcsinálnom, az az, hogy döntök helyette. Szóóóval lehetetlen helyzet *nevet fel fáradtan. Persze azért nem aggódik, mert meg fogja találni a megfelelő megoldást, csak minél inkább el akarja odázni ezt a beszélgetést Kamennel. Aztán ugyebár megszületik a döntés, hogy elindulnak vissza Qarin felé, miközben Andrew szép csendesen várja, hogy Lisa válaszoljon. Már szinte azt hiszi, hogy nem kap választ, amikor a lány végül mégis megszólal. Amit hall, az... nos, eléggé sokkolja, de azért igyekszik gyorsan összeszedni magát.* - Nem úgy hangzol, mintha ennek örülnél *jegyzi meg halkan.* - Rossz körülmények? *kérdezi megértően.* - Természetesen nem kötelező beavatnod, de ha szeretnél beszélni róla valakivel, nekem nyugodtan elmondhatod. Nálam biztonságban van, bármit is mondasz *biztosítja halkan Lisát, aztán befogja, úgy döntve, hogy innentől az lány dolga, hogy beszélni akar-e a dologról vagy sem. Természetesen azt is megérti, ha nem, és látszik is a viselkedésén, hogy nem fogja kényszeríteni a másikat, hogy magyarázza el a helyzetet, de az is, hogy szívesen végighallgatja, bármi is legyen az. És talán még ennél is fontosabb, hogy érződik rajta, hogy nem kell attól sem tartani, hogy elítélné a lányt. Nem az a típus.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Igen, megvan a története, de igazából már nem zavarná, ha el kéne mesélnie. Mostanra valahogyan sikerült feldolgoznia az egészet. Most már képes magába fojtania a maradék érzéseit.* - Majd megoldjátok. *Mosolyog a lány és igyekszik megértő lenni, bár ilyenekben ő nem éppen van otthon. A srác első megállapításán egy kicsit elgondolkozik. Most, hogy igazából maga előtt is sikerült beismernie a dolgot, bele tud rendesen gondolni az egészbe.* - Nem tudom. Sosem akartam gyereket, nem is kellett volna, de most... Most már nem akarok megválni tőle. *Igen, valami anyai ösztön szerűség támadhatott fel benne. De igazából tényleg nem tudja, hogy mit kéne tennie. Pont ezért van itt Qarinban. Végig gondolni mindent.* - Mondhatjuk. Rossz idő és rossz család. Pont ezért vagyok itt, és nem otthon. *Feleli a fiúnak.* - Köszönöm Andrew. *Mosolyog a lány, teljes szívéből. Rég volt már, hogy valaki kedves lett volna vele és segített volna neki. Tényleg hálás a fiúnak, bár azt még mindig nem merné bevallani, hogy milyen családból származik, valahogy úgy érzi, hogy akkor a fiú elmenekülne. Nem akarna pont a Deadwood család ügyeibe belenyúlni...*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
- Biztosan az anyai ösztönök. De ha képes vagy rá így gondolni, akkor biztos vagyok benne, hogy jó édesanya leszel *mosolyodik el, igyekezve figyelmen kívül hagyni a szúró érzést, hogy az ő anyja is mennyire szerette őket, és milyen véget kellett érnie. A Leroyjal szemben fellángoló gyűlölettel meg már nem is foglalkozik, hiszen az szinte mindennapos vendég.* - Értem. Szóval úgymond menekült vagy *próbálja lefordítani magának a helyzetet. Végül is... Azt szokták mondani, hogy a hasonló sorsú emberek felismerik egymást, és Drew is menekült itt. Meg mindenhol.* - Nincs mit *bólint a lány szavaira.* - Sokszor hallgatok meg más embereket. Jó érzés, hogy ha mást nem, egy megértő hallgatóságot adhatok nekik *fűzi még hozzá. Közben már egész kifelé járnak az erdőből, szóval a fiú eltűnődve összeráncolja a homlokát.* - Van hová menned éjszakára? *kérdezi.* - Mert tudok neked intézni szállást, ha kell *teszi hozzá. Mindenképpen haza fogja kísérni a lányt, ha ő szerez neki tetőt a feje fölé éjjelre, ha már egy biztos helyre kell kísérnie Lisát.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
- Remélem... *Bár nehéz belegondolnia, hogy ő anya lesz, meg hát, csak anyja lesz a gyerekének, ami mégsem túl jó érzés lesz, se neki, se majd a gyerekének, ő is szinte az apja nélkül nőtt fel, de biztos jobb lesz úgy, mintha tudná, hogy van, látná is, csak az éppen figyelemre sem méltatja.* - Igen, ha úgy vesszük bujdosom. *Mondja a lány és csak utólag jön rá, hogy ezzel lehet többet mondott, mint kellett volna.* - És nekik még jobb, mert végre megértő hallgatóságra találnak. *Feleli, még mindig, enyhén rekedten, de próbál mosolyogni. Mély levegőt vesz és ismét kicsit megimbolyodik. A fiú kérésére bólint.* - Van, még délelőtt intéztem szállást. Jó ötlet volt akkor elrendezni. *Sóhajt a lány és egy újabb mély levegőt vesz. Nem, nem akarja most elhányni magát, valahogyan ki kell bírnia a házig, de nem tudja, hogy sikerülni fog-e. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen helyzetbe fog kerülni, hogy valaha is a terhességgel lesz gondja...*
Andrew Mason- .::Iskola Pszichológus::.
- Biztos vagyok benne *mosolyog a lányra. A következő mondatra csak bólint.* - Hát, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül *válaszolja halkan. Már csak azért is, hogy a másik érezze, hogy nincs veszélyben, amiért ezt elmondta neki.* - És annak ugye mindenki örül *mosolyodik el ismét. Amikor Lisa megint elveszíti az egyensúlyát, kicsit szorosabban fogja, elvégre az utolsó, amire szükségük van, az az, hogy a lány elessen, és esetleg rosszul essen. Veszélyes lehet.* - Rendben. Odaviszlek, nem szeretném, hogy ilyen állapotban egyedül kóborolj *mondja aggodalmasan, és valóban így is tesz, aztán ha biztonságban tudja a lányt, ad neki egy telefonszámot, azzal, hogy ha esetleg beszélni szeretne valakivel, akkor hívja fel nyugodtan, majd visszaindul az Akadémiára. Hát, ez is egy eléggé hosszú nap volt...*
|
|
|