by * Mai nap, minden rendesen kezdődött, mintha mára mindenki nyugton akarna maradni és senki nem akarná felkavarni az indulatait. Reggel Chrissel felköszöntötték egymást, aztán suliba haverjai is felköszöntötték, aztán Estére buli lett neki szervezve az alagsorba ott voltak, és most hullafáradtan és kicsit talán ittasan is ballag hazafelé Chriss még ott maradt a többiekkel, az ő szervezésében is volt mondjuk az egész buli, szóval kicsit furcsa volt a vendégek eloszlása, de leginkább azt sajnálta, hogy Amélie vagy nem lett meghívva, vagy nem ment el, vagy csak ő nem látta volna egész nap, nem tudja, nagy nehezen végre megérkezik a házukhoz, és amikor a bejárati ajtóhoz ér elkezdi keresgélni a kulcsait, hogy kinyithassa az ajtót és végre bemehessen és pihenhessen egy kicsit. Azonban a kulcsok sehol, se jobb zseb se bal zseb, sehol. úgy látszik itthon hagyta, az ajtó meg zárva. Csönget egyet, hátha Amélie itthon van, mert akkor van esélye bejutni, majd miután csöngetett leül az ajtó előtti kis lépcsőre és ott vár hátát az ajtófélfának döntve.*
2 posters
Jonathan Születésnapja
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Megint kezd visszaszokni hozzá, hogy Jonathanéknél lakik. Bár most kicsit más a helyzet. Most nem szeretne senkit sem bántani. Az elmúlt napokban valamiféle furcsa készülődés lett úrrá mindenkin a házban. Először nem is értette mire fel ez a nagy felfordulás, de kihallgatta az egyik szolgálólányt, és így megtudta, hogy Jonathan és Chris születésnapja nemsokára elérkezik. Sokat gondolkodott rajta, hogy mit kéne adjon Jonathannek, mert azért valamit kéne, de semmi használható ötlet nem jutott az eszébe. Végül elérkezett a sokak által várt nap. Ő végig a szobájában ült. Nem lett meghívva az esti partiba se, és iskolába se jár, így nem volt mit csináljon. Valószínűleg Chris még mindig nem bízik meg benne, és próbálja minél inkább kihagyni a dolgokból. Bár ez teljesen érthető. Mikor legutóbb itt lakott... Nagyot sóhajt az ágyon fekve. Már elég késő van, de sehol senki. Mintha a szolgálók is egytől-egyig mind eltűntek volna. Úgy döntött beöltözik szobalánynak, így magára kapott egy szép rövid fodros szolgáló ruhát, és vörös rúzst tett az ajkára. ha már mást nem tud kitalálni. Épp visszaült volna az ágyra, mikor megszólalt a csengő. Sietve elindult a bejárat felé, majd kinyitotta az ajtót. Az ajtó előtt ülve megpillantotta Jonathant. Boldogan átölte hátulról a fiú nyakát, majd mikor újra felemelkedett, az ajtóhoz állt, és megszólalt.* - Fáradjon beljebb mester.* Mondta mosolyogva a fiúnak.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Ahogy hirtelen nyílik az ajtó és hátulról átölelik egy nagyot sóhatj, remélte, hogy itthon van Amélie mert különben hosszú lett volna az este odakint és lehet el is aludt volna ott az ajtó előtt.* - Te mióta szólítasz engem mesternek? *kérdezi meg a lánytól, mert igen felismerte Améliet még akkor is ha most épp szobalánynak van öltözve.* - Szia * mondja neki aztán és egy puszit ad a lány homlokára.* - nem láttalak egész nap, mi volt veled? Hogy vagy? Jól sejtem, hogy Chriss nem hívott meg a buliba? * kérdezi meg a lánytól aztán közben a nappaliba sétál és lehuppan a kanapéra. Megfogja az első kezébe kerülő pezsgős üveget majd két poharat szed elő még ő maga se tudja honnan, megnézi, hogy tiszták e és mivel annak néznek ki ezért mindegyikbe tölt még a maradék pezsgőből.* - Gyere igyál meg velem egy pohár pezsgőt. Végül is ünneplünk és te is a család tagja vagy, még ha ezt Chriss nem is fogadta el. * mondja a lánynak és felé nyújtja a poharat.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Nem az volt a terve, hogy álcázza magát, csak tetszeni szeretett volna a fiúnak.* - Ne csináld már. Akarom mondani* Megköszörüli a torkát.* - Elnézést, de nem volt lehetőségem kimozdulni a házból. A mester bátyja nem tartott érdemesnek rá, hogy együtt töltsem a mai estét önökkel.* Követi Jonathant a konyhába, majd rémülten néz a pezsgőre.* - Ezt nekem kellett volna. Áá. Francba ezzel a szerepjátékosdival. * Megvonja a vállát és elveszi a tele töltött poharat a fiútól.* - Igyunk az egészségedre, és mielőbbi józanodásodra!* Emeli fel a poharat nevetgélve.* - Persze ez után nincs több alkohol. Szigorúan megtiltom.* Teszi hozzá egy kihívó pillantás kíséretében.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Abbahagynád ezt a mesterezést, nagyon zavaró tud lenni, a szolgákat is rühellem amikor így szólítanak. Csak ők olyanok mint a süket néma. Hiába mond nekik az ember bármit képtelenek eltérni attól amit megszoktak. Nem tudom Chriss mit élvez ebben de én ki nem állhatom, szóval a kedvemért légyszi fejezd be. * mondom neki majd ugye pezsgővel kínálom amivel végre megtöröm ez a mesteresdis dolgot és végre rendesen beszél amit egy megkönnyebbült sóhajtással nyugtázok. Azonban nem sokáig marad a nyugalom, miután a józanodásomra és az egészségemre iszunk egyet, megkapom, hogy nem ihatok többet.* - Miért is nem? * kérdezem meg tőle miközben hirtelen felkapom és visszaviszem a nappaliba és a kanapéra ejtem. Majd elkezdem csikizni.* - Szóval miért is nem? Kedves... kedves... kedves kedvenc kis szobalányom? * nézek rá kérdőn de közben tovább böködöm és csikizem. *
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
* Sajnálattal nyugtázza, hogy a terve nem egészen úgy sikerült, ahogy ő szerette volna. Amikor Jonathan felkapja és a nappaliba viszi felsikolt.* - Hé. Mit csinálsz?* Végül a kanapén köt ki, majd csikizni és bökdösni kezdik. Kínlódva nevet, miközben próbálja megállítani a fiút.* - Hagyd abba. Amúgy is, nem úgy volt, hogy nem szereted ezt a szobalányosdit? Akkor ne hívj így. A ruha nem lényeges. Le lehet venni. Csak hagyd abba Kérlek.* Már könnyek gyűlnek a szemébe, annyira nevet. Nem szereti, hogy így ki van szolgáltatva valakinek. Persze ez nem olyan, mint régen volt, csak nem szereti, hogy néhány dolog ellen nem tud mit tenni, bármennyire is próbálkozik.* - Miért nem foglalkozol inkább velem az alkohol helyett?* Kulcsolja végül valahogyan kezeit a fiú nyaka köré és mélyen a szemébe néz.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Mikor a lány felsikoltva megkérdezi mit csinálok egy félmosoly keretében válaszolok.* - Nem tudom, még nem tudom. * mondom neki aztán ugye a kanapéra kerül ahol elkezdem bökdösni és csikizni.* - De úgy volt... * mondom majd egy eléggé nagy mosoly húzódik a végén a számra amikor mondja hogy a ruha az nem lényeges azt le lehet venni. * - Igen az levethető. * hangsúlyozom ki a második szót. Aztán amikor nagy nehezen a lánynak sikerül végre átkarolnia a nyakam és elmondani amit szeretne.* - Hm, ez sokkal jobb ötlet, mint az alkohol. * mondom neki majd a lábait picit arrébb helyezve leülök mellé a kanapéra bár úgy, hogy ő viszont ne tudjon felülni.* Egészen pontosan mire is gondoltál kedves? * kérdezem meg tőle mosolyogva és egy újabb csókot nyomok homlokára a mai nap már másodszor és valamiért direkt nem az arcára vagy a szájára adom. Bár ezt az indokot akkor se tudnám megmondani, hogy miért, ha ezzel megmenthetném az életem.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
* Nem is figyelt arra mit mondott, így még inkább nevetni kezd, mikor a fiú helyesel, hogy a ruha levehető. Aztán amikor végre Jonathan abbahagyja a csikizést és bökdösést és válaszol az ötletére elmosolyodik. Lágyan behunyja a szemét, amíg a fiú egy újabb csókot lehel a homlokára, majd mikor újra kinyitja, csillogó szemekkel néz Jonathanre.* - Nem hittem volna, hogy ennyire odaleszek érted. De jegyezd meg. Ha átversz, vagy ellenem fordítod ezt a gyengeségem, nem könyörülök neked. Most már tényleg nem. Többé nem menekülsz el előlem. És én sem fogok előled.* Mondja suttogva, miközben egyre közelebb hajol a fiúhoz. végül szenvedélyesen megcsókolja Jonathant, miközben egyre közelebb húzza magához, hogy minél kevesebb szabad hely legyen kettejük között.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Ahogy hallgatom a lányt bólintok egyet tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem verhetem át a lányt és azt is tudom, hogy a lány sem fog menekülni előlem ha a lány ver át engem.* - Nem fogsz csalódni bennem. Megígérem. * mondom neki, majd amikor a szánk összeér és testünk egyre közelebb és közelebb kerül egymáséhoz lassacskán engedek a kísértésnek, aminek eddig próbáltam ellenálni, talán emiatt is mindig csak a homlokára adtam puszit nem tudom. De most végre nem kell türtőzteni magam és újra ölelhetem és csókolhatom. Így hát hamar elfogy kettőnk között a távolság és a légüres tér és nem marad semmi testünk között csak a rajtunk található ruhák, bár valószínűleg azok se fognak sokáig ott maradni ki tudja.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Szeretne megbízni a fiúban. Az elmúlt években most először szeretné, hogy valaki vele maradjon. Tényleg nem hitte volna, hogy ez még valaha is megtörténhet vele.* - Remélem tényleg így gondolod. Nem tudnám elviselni ha átversz.* Pedig megérdemelné. Amennyit játszott fiúval, és ahányszor átverte, megérdemelné, hogy most őt hagyják ott. Talán ez lenne a méltó büntetése az összes dologért, amit életében elkövetett. De nem bírná ki. Valószínűleg inkább eldobná magától az örök életet. Akkor nem kéne többet aggódnia, és mindemellett nem tudna senkit sem bántani. A fiú végül enged a kísértésnek, és elengedi magát. Amélie nem tudja mit is kéne csináljon. Az érzelmei kezdenek teljesen eluralkodni rajta. Hirtelen megijed, hogy mi lesz, ha elveszti az önuralmát. Ha elveszti az irányítást. Minden bizonnyal ilyen helyzetekben ez nem számít problémának, de úgy érzi még nem készült fel erre. Óvatosan eltolja magától Jonathant, és lesüti a szemét.* - Félek.
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Én se tudnám, azt ha te megint csak játszol velem. * felelem neki és aztán ugye egyre közelebb kerülünk egymáshoz a csók közben ám, hirtelen eltol magától azzal az indokkal, hogy fél.* - Miért? Mitől? * kérdezem meg és visszaülök ülő helyzetembe, hogy ne érezhesse azt, hogy rákényszerítem az akaratomat. Nem tudom mitől ijedt meg, de szeretném ha minden kételye elmúlna és persze ha nem félne attól amitől most fél.* - Akkor beszélgessünk inkább, aztán majd szépen lassan eljön mindennek a maga ideje. * mondom mert tudom, ha eddig visszatudtam fogni magamat ezután sem lehet sokkal nehezebb, mint eddig. Addig pedig türelmesen várok, hiszen a változáshoz idő kell, nem megy egyik napról a másikra. Ezt én magam is tudom. Saját tapasztalataimból, nekem is sok idő kellett, hogy hozzászokjak a nixe élethez. Szóval ha ahhoz idő kellett akkor ehhez is az kell. gondolom.*
Similar topics
