by *Érdekes tény, hogy a szobába belépve mióta visszajöttem és csak körbe nézek. Az íróasztalomon heverő papírok, amiket itt hagytam és a képek az asztalon. A szoba felé haladva szépen lassan belépek, és az ágyamra leülök csak úgy. Természetesen furcsa érzés még mindig, hogy itt vagyok és körül vesznek azok, akiket szeretek, de hiba volt azt mondani sokaknak, hogy nem kerestetek és hagyjatok békén. Tényleg hiba volt, e vissza kell, illeszkedjek és nehéz lesz persze. Nem is tudom továbbra is mit gondoljak. Az ágyon eldőlve behunyom a szemem és egy pillanatra és valamiért megjelenik az álmomban Thomas.. nem értem mit keres itt. Szóval csak állok vele szemben és nem csinálunk semmit. A szememet kinyitom, és nem képtelen vagyok még itt aludni. Felülök és a földön egy fényképalbumot veszek észre közvetlen az ágy mellett nem pakoltam össze így felveszem a földről és elkezdem nézegetni.*
2 posters
Jonathan és Amarilla
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
*Már sokszor voltam Amarilla szobájában, de ez most valamiért úgy érzem mégis. Más nem ugyan az. A zeneteremben voltam, épp a let her go-t játszottam, amikor Chriss berontott azzal a hírrel, hogy itt van Amarilla az iskolában. Befejeztem a számot és utána részletes elmesélést kértem Chrisstől, majd miután végzett vele. Elindultam Amarilla szobája felé. Most pedig itt állok az ajtóban és azon gondolkozom, hogy lenyomjam e a kilincset és belépjek, vagy inkább forduljak sarkon és hagyjam a fenébe ezt az egészet. De most valamiért úgy érzem, hogy ezt nem tehetem meg. Szóval benyitok és az a kép fogad, amint épp Amarilla nézegeti a fényképalbumot.* - Szia.* jelentem ki halkan alig hallhatóan.* - Chriss mondta, hogy itt vagy és gondoltam megkereslek. Hogy vagy? * kérdezem meg tőle, majd helyet foglalok a fotelban minden helykinálás és egyéb dolog nélkül. Végül is családban vagyunk és nem valami rendezvényen szóval nyugodtan beszélhetünk és ha már beszélünk tegyük azt kényelmesen.* - Ki hozott vissza? és egyáltalán ki vitt el? Hónapok óta kerestünk téged Chrissel. Hol voltál? * kérdezem meg tőle, bár egy csepp harag vagy egyéb más neheztelő hangsúly nincs a hangomban inkább aggodalom hallatszik csak belőle.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Egy pillanatra elkalandozva nem is tudom, mit szeretnék ebből az egészből kihozni. A képeket nézegetve sok-sok Reedel való van, és úgy érzem bár szívem nincsen még is fáj az elvesztése.* - Legalább megvárt volna..*Motyogom, magamban majd tovább lapozok és egyre több dolog van, ami előjön belőlem. Kaeldirrel való beszélgetés is és teljesen összezavarodtam mi a helyes út. Sokszor elgondolkozok a tényen, hogy ide tartozom e, ebbe a párhuzamos világba, hiszen félig meghaltam.*- Nincs már itt semmi, ami itt tartana..*Dobom az albumot a földre majd elfekszem és tovább gondolkodok. Nem is veszem észre, hogy bejött valaki, csak amikor megszólal. Felpillantok, és igyekszem erőltetni egy mosolyt, de igen látszik, hogy nem tudom, mihez kezdjek. Meg is lepődöm Jonathanon és nyelek egyet. Chrissel beszéltem, de nem sokat.* - Szia.*Köszönök neki és a kérdéseire sóhajtok. Tudom nem jó a kapcsolatunk, de valamiért fontos.* - Nem tudom.. Össze vagyok zavarodva ez az egész. Fáradt vagyok és kimerült.*Válaszolok neki és tényleg. Nem tudom, hogy még is mit csináljak tehetetlen vagyok. Beszélnem kéne Sammel, de lehet még sem..* - Az iskolapszichológus. Thomas. Bonyolult az egész.. és nem tudom. Megtudtam néhány dolgot és *Rázom meg a fejemet.* -Nem számít a lényeg, hogy itt vagyok. Hát.. jobban is kereshettetek volna. Nem voltam messze…*Felelem, de van bennem egy kis tartózkodóság.* - Na és te hogy vagy? Miért vagy más fajú is? Mi történt míg nem voltam itt!?*Vonom fel a szemöldököm és várom a válaszát.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Értem. * Mondom és bólintok, neki. Elhiszem, hogy össze van zavarodva nagyon sok problémája lehetett.* - Ki az a Thomas? Az új pasid? * kérdezem meg tőla, de aztán rám terelődik a szó.* - Meg vagyok egész jól vagyok. Újra együtt vagyok Amélievel. Aki megváltozott és most segítek megtanulni neki, milyen is jónak lenni és az mivel jár. * Aztán rákérdez a másfajúságra is mire először nyelek egyet és csak utána válaszolok.* - Hát a másfajúságot azt Reednek köszönhetem. Hála neki megjártam a purgatóriumot és egy Aysen nevű fickó az öcsémet akarta felhasználni egy kísérlethez, hát kiadtam magam Chrissnek és rajtam lett kipróbálva és ennek köszönhetően nixe is vagyok most már. De ez csakis Reednek köszönhető. Kissé sok rossz fát tett a tűzre így hát megérdemelte a büntetését a halállt. Pedig volt rá esélye, hogy megjavuljon, de ő nem élt vele,inkább megint segédkezett Aysennek és ennek hála meghalt, Patric keze által. Mondjuk én fogtam el és kínoztam addig amígPat oda nem ért utána átadtam neki a terepet ő pedig megölte. de teljesen jogosan tette. Egy lány védelmében tettük. Aki Patric fogadott húga és Michael arkangyal lánya. Aysen el akarta fogni, hogy a segítségével az egész világot leigázza és Reedel akarta elvitetni magához a lányt. Hát mi ebbe beleszóltunk Pattel és megöltük. Röviden és tömören ennyi történt így családilag amíg távol voltál. * mondom el a történetet nagyjából.* - Ja meg segítettem kiszabadítani egyik diáktársam húgát egy démon fogságából. Egy idióta vadbarom volt az a hülye. De most már a hugica is itt van biztonságban. * teszem még hozzá aztán várom a további fejleményeket.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Nem tudom mit is mondhatnék. Van egyáltalán mondani valóm Jonathannak? Nem hinném különben is elég csúnyán váltam el tőle is egyszerűen senkihez nincsen közöm ezt így gondolom. Mindenki élte a maga életét és kész. Hiába mondják, hogy kerestek nem hiszem el.. Vagy nem akarom elhinni.* - Különben is. Elég sz*r munkát végeztetek a kereséssel. Egyébként meg Sam pontosan ugyan ezt mondta.*Nyílik ki a szám és az ablakhoz lépve megfordulok, majd Jonathan szemébe nézek.*- Egyébként mi van, ha meghalok? Egyébként is, legalább van valami, amit elintézhetek.*Persze ha észhez nem térítenek, igen képes lennék kirobbantani egy veszekedést, mert egyszerűen tisztán látok mindent. Azt hiszem. Rápillantok a srácra, amikor elkezd mesélni és az ablakot nemes egyszerűséggel eltöröm.* - Egy dolog, hogy megjavulhatott volna, kettő az ha életben hagyjátok. Három bele gondoltál abba is mit érezhetek ha visszatérek? Hiába Sam, Jesmon, Rebecca hiába a testvérem lennének az elsők, de őt kerestem volna először. Képzeld magamtól is rájöttem ki volt kössz. De, hogy a te kezed is benne legyen arra kevésbé számítottam.*Mondom a srácnak aztán igyekszem lehiggadni kicsit. Igen még egy ok, hogy valamiért segítsek Kaeldirnek és igen nem tudom mi ütött belém.* - Figyelj egyébként miért érdekel egyáltalán, hogy mi van velem? Azt hittem nem vagyok annyira érdekes, de ezek szerint még is.*Hallani akarom a sráctól mi változott, mert tudni szeretném. Viszont ezt már higgadtan mondom neki.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Jogos a haragja, hogy nem kereste senki eléggé jól. De az a fickó aki elvitte eléggé jól elrejtette ahhoz, hogy ne lehessen egyszerűen megtalálni. Ám amikor elkezdem a következő mondatot magam is meglepődök azon amit kimondok.* - Anya... Te is tudod, hogy ez nem olyan egyszerű pláne diákként. Még a felét se tudjuk annak amit a felnőttek tudnak és úgy azért nekünk százszor nehezebb volt, de még így is mindent megtettünk azért, hogy megtaláljunk téged. Szóval anya... bocsánat ha többet vártál tőlünk, de nem tehetünk róla, hogy még nem vagyunk eléggé képzettek. * mondom neki és tényleg így gondolom, bár soha nem hittem volna, hogy ennek a nőnek akire mindig is haragudtam. Egyszer azt fogom mondani, hogy anya. * -Azt hiszem az előző mondatommal válaszoltam a kérdésedre. Azért mert akármennyire is nem szerettelek és nem bírtam elviselni a dolgaid, mégis csak felneveltél bennünket mintha az anyánk lennél és ezért családtag vagy és a családnak össze kell tartania, még akkor is ha ez nagyon nehéz vagy ha valaki hátat fordít neki,de akkor is családtag.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Kaeldir.. hogy mekkora hibát követek el fogalmam sincsen, de nem érdekel más. Akinek meg kell bűnhődnie az meg fog és nem fog érdekelni ki mit gondol. Jonathan elérte azt, hogy végig gondoljam mit is akarok és hova is tartozok, de az nem azt jelenti, hogy nem fogok elmenni a suliból. Itt maradok, de hosszú folyamat lesz az egész. Nem bízom meg akárkiben. Amikor a fiú elkezd beszélni, lemerevedek. Az anya szó hallatán el is felejtettem miket csináltam és állok, nézek a szemébe. Mit mondott ez a gyerek? Anya.. ha szívem lenne, menten kiugrana a helyéről és persze nem fog, de látszik a bizonytalanságom, de nem változtat semmin, hogy ne csináljak bármit is.* - Azóta nem hallottam tőled ezt mióta..*Mondom neki és egy pillanatra helyre kerülök, de csak egy pillanatra. Mintha képen vágott volna valaki…* - Nézd, lehet, igazad van, sőt biztos csak tudod, vannak dolgok, amiket jelenleg én magam sem tudok megválaszolni, nem hogy más is.*Gondolok itt a közelgő háborúra.. Egy hajszál választja el a kirobbanást.* - Mikor lettél te ilyen bölcs.*Teszem fel a költői kérdést és igen költőinek számít és elmosolyodom.* - Ami mostanában fog következni az elég durva lesz. Kaeldir eljött Samért és nem fog leállni addig, amíg meg nem hal.*Magyarázom Jonathannak teljesen spontán.* - Ha ő meghal akkor nem lesz háború, viszont észrevetted, hogy mérges vagyok. Tudod vannak dolgok amiket az ember vagy ez esetben vámpír sem érthet..*Közbe a szekrényhez megyek egy kis erős italért és poharakért és adok a fiúnak.* - Talán őrültség, de hiába elrabolt még is megbízom benne. Soha nem láttam ilyen tisztán a helyzetet és ráadásul még nem mondtam el neki. Mióta itt vagyok kerülöm azt a gyávát, mert egyenlőre ki akarom találni mit akarok csinálni.*Mondom neki és igen képes vagyok arról beszélni vele kirabolt el és min gondolkozok nagyjából.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Figyelem Illa szavait és rájövök, hogy óriási kétségek gyötrik.Legalább akkorák,mint amikor én nixe lettem. HA nem nagyobb. Azonban ahogy mondja a neveket és azt, hogy háború lesz akár vár tőlem bármiféle érzelmi reakciót akár nem, teljesen fapofával hallgatom.* - Több mindenen mentem keresztül, mint azt gondolnád, egy háború, már nem ad sokkal többet a latba számomra. * mondom neki és teljesen így is gondolom, ám amikor elkezdi gyávázni valakit, hiába nem akartam, muszáj beleolvasnom a gondolataiba. Így jövök rá, hogy Sammaelre gondol.* - Te most komolyan le gyáváztad Samet, a legjobb barátodat? Na ilyet se hallottam még tőled. Még ha csak gondolati szinten is fogalmazódott meg akkor is. Még gondolatban se hallottam ilyet tőled. * mondom aztán mint akinek most jut eszébe hozzáteszem.* - Jah el is felejtetem mondani, azzal, hogy nixe is lettem megkaptam azokat a képességeket amikre a nixék is képesek. Itt gondolok az alakváltás, gondolat olvasás és a gondolat manipulálás képességére.* teszem hozzá, csak hogy értse. * ~ szóval jobb ha mostantól vigyázol arra, hogy mit gondolsz. ~ *mondom neki gondolatban.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Nem is tudom mit gondoltam. Ahogyan figyelem Jonathant és a szemébe nézek hallgatom a gondolatát nem tudom hova tenni.* - Nem szeretném, hogy ebben a háborúban részt vegyél. Nézd ami most jön az eléggé veszélyes és sokan meghallhatnak. Sokatok veszélybe kerülhet és ráadásul az a cél, hogy sikerüljön ráadásul ha sikerül akkor minden jó lesz.*Magyarázom neki, de nem akarom beismerni, hogy én mondtam. Lehet haragszom a világra, de mindennél jobban arra haragszom akire azt hittem, hogy a barátom. Akire számíthatok és most meg tudom ezt.. hát nem tudom mi várható. Komolyan nem tudom. Hamarosan itt van a háború és az angyalok gyülekeznek. Meghallom a srácot és ránézek.* - Akár hiszed akár nem Sammael Crow akkor is gyáva. Fél Kaeldirrel szembe nézni és eddig ott voltam Kaeldir markában és még is megbízom ő benne is. Még akkor is amilyen körülmények között voltam. Megfogalmazódott bennem, hogy közöttük maradok. Samet tényleg nem érdeklem csak az érdekli, hogy ő megússza azt, hogy ő Kaeldir közelébe menjen. A maga módján ő is rendes angyal.*Magyarázom neki, de komolyan gondoltam amiket mondok és tovább fűzöm a gondolataimat majd rápillantok a fiúra és sóhajtok majd egy keserű mosolyt adok neki.* - Megkaptad azokat a képességeket? Nem félek tőled még módosítani sem tudod amit gondolok ráadásul próbálhatsz meg akadályozni, de szerinted sikerülni fog?*Teszem fel a kérdést és a gondolatomban megszólal majd sóhajtok.* - Veled vigyázzak? Nézd azt szeretném, hogy rendben legyünk ha olyasmit csinálok rám szólhatsz, de tudod nem hallgatok senkire. Szeretném rendezni a bennem lévő érzelmeket és tisztán látni.*Magyarázom neki és remélem megérti ezt is.*
