by *Épp Laelát csutakolja a lány, majd még ad neki egy kis almát. Lova jólesően ropogtatja a lédús gyümölcsöt, és nagy barna szemei szinte simogatták az angyal bőrét. Épp egy hosszú túráról tértek vissza ebben a hatalmas hőségben, de próbáltak leginkább a hűvös, árnyékban haladni, hogy valamennyire elviselhetőbb legyen. Már nem is tudja meddig... talán óráknak tűnő hosszú percekig állt a box előtt, és simogatta, miközben újabb és újabb almát adott neki. Csak a ropogtatása hallatszott, ami egyszerre volt megnyugtató és mosolygásra késztető. *- Jók voltunk kislány. -* Mondta neki, majd elszaladt lezuhanyozni és átöltözni. Lapos cipellőt, és lenge, halvány, babarózsaszín, térdig érő ruhát vett fel, amiből ki volt az egész hát, és így jól látszott a főnixe. Haját eléggé rendezetlen kontyba fogta fel, majd még elbúcsúzott Laelától, és nekiindult a birtoknak. A kapu közelébe érve, megpillantja az ott várakozókat, amit igencsak furcsának vél. Értetlenül összeráncolja a szemöldökét, és már épp odakiáltana nekik egy kérdést, amikor az ő füléhez is elérnek a morgás hangjai. A feszültség szinte tapinthatóvá válik, és érzi az angyal a vére minden lüktetését, mely lelassul.*
+8
Eliana De Lucia
Alexander S. Price
Ezio Nazzaro
Mesélő
Liliya Antonov
Kamen Grozdan Branimir
Ian
Lucien du Bois
12 posters
Birtokkapu és környéke
Mary Helroy- .::Diák::.
Mesélő
*A közelben lévő diákok hirtelen egy hatalmas reccsenést hallhatnak a kapu felől: a hang olyan, mintha egy hatalmas üvegtáblát földhöz vágott volna valaki, és ha nagyon figyelnek, mintha egy sikoly hallatszódna a kapu irányából, egy távoli, talán nem is teljesen evilági. A bejáratot védő varázslatok utolsó sikítása, mielőtt apró darabokra szakadnak. Ez után egy pillanatig természetellenes csend és mozdulatlanság ül a világra, majd hirtelen szárnyas alakok kezdenek felbukkanni a kapu körül, akiknek a vezetője különösebb hezitálás nélkül egyből át is sétál a bejáraton, elégedett mosollyal nyugtázva, hogy semmi nem állja útját. Amikor megpillantja a diákokat, felvonja a szemöldökét.* - Remélem a legkisebb ellenállásba sem ütközünk itt... Hadd nézzelek titeket. El az utból, kölyök *int Ezzio felé, aki a legközelebb van hozzá, mire a vérfarkas odébb repül pár métert, fájdalmasan landolva a hátán.* - Hm... Egy angyal fiú. Nagyon örvendek az újdonsült ismeretségnek. Mondd, fiam, milyen kapcsolatod van a lidércnek nevezett korcsokkal? *kérdezi Alexandertől negédes hangon. Eközben egy nő, aki eddig a vezér jobb oldalán állt, mustrálni kezdi a többi diákot.* - Helló, szépségem. Eléggé útban vagy *mondja hidegen Elianának, majd egy váratlan és meglepően erőteljes pofonnal arrébb tessékeli, és Maryhez fordul.* - Te ezzel szemben... Hogy hívnak? *vonja fel a szemöldökét. Elég egyértelmű a célközönség, és valószínűleg Ezzio és Eliana nagyon szerencsések, hogy nem lidércek... Miközben a két vezér a diákokkal cseverészik, egyre több és több angyalkatona bukkan fel a kapu környékén, szép lassan egy kisebb sereggé tömörülve.*
Ezio Nazzaro- .::Diák::.
Miközben várok, hogy történjen végre valami, egyre többen gyűlnek össze a kapu környékén. De, azt kétlem, hogy azért jöttek volna ők is ide, mert meglátták, hogy itt ücsörgök. Egy kis idő múlva viszont hangos reccsenés, és sikoly hallatszik, miután szárnyas alakok kezdenek el megjelenni. Ahogy elnézem őket, nem éppen a a jól nevelt kis angyalkák közé tartoznak ezek a fickók. Az egyik csóka el is kezd magyarázni, aztán valamit makog nekem, és hirtelen elrepülök addigi helyemről, hogy a hátamon landoljak méterekkel arrébb. Közben a többiekkel is jól elbeszélgetnek ezek az alakok. Felkelek a földről, és könnyedén vissza sétálok, mintha mi sem történt volna. Nem tudom mit keresnek ezek itt, de számomra onnantól, hogy angyalokról van szó, már nem is valami érdekes a dolog. Egyszerűen odamegyek a "vezetőjükhöz" és megragadva az egyik karját, én is odébb hajítom, már, ha nem akadályozza meg véletlen valaki. Ha sikerül, hozzá teszek, valami olyasmit, hogy:
- Nem leszek adósod. De ez itt nem túl izgalmas...
Aztán elvonulok vissza a suliba, kedvem támadt kicsit szunyókálni. Ha mégsem sikerül, akkor sem csüggedek. Ha hasonlóan járok mint előbb, akkor egyszerűen fejem alá teszem a kezemet, és elkezdek pihenni.
- Lusta vagyok én most ehhez. Majd máskor lerendezzük.
Kiáltom a végét az angyalkának.
- Nem leszek adósod. De ez itt nem túl izgalmas...
Aztán elvonulok vissza a suliba, kedvem támadt kicsit szunyókálni. Ha mégsem sikerül, akkor sem csüggedek. Ha hasonlóan járok mint előbb, akkor egyszerűen fejem alá teszem a kezemet, és elkezdek pihenni.
- Lusta vagyok én most ehhez. Majd máskor lerendezzük.
Kiáltom a végét az angyalkának.
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Azon tűnődik, hogy mit csináljon, ő teljesen össze van, zavarodva elmenjen vagy maradjon hiába az erő, ami meg van neki a családja, akit visszakapott nem akar a testvérével harcolni sem. A sikításra fel figyel ő is meglepődik, amikor egy férfi oda lép hozzá és felvonja a szemöldökét.* - Örvendek én is. Mi volt ez a sikítás, amit hallottunk?*Teszi fel a kérdést, majd amit hozzá szegezett hát felsóhajt rá.* - Először nem volt jó a kapcsolatom velük, de aztán szépen lassan megbarátkoztam vele. Szóval el vagyok, velük nem mondanám, hogy korcsok csak félre születtek. Miért kérdezi? Kicsoda ön?*Teszi fel a kérdést Alex és közben el kezd gondolkozni azon mi ez az egész.* - Igazából egy lényt ismerek aki az angyalokat gyűlöli, vele különösebben nem vagyok jóban, de ettől függetlenül nem gyilkoljuk le egymást.*Feleli Kaeldirnek és igyekszik próbálni kiolvasni aférfi szemében még is mi lakozik.*
Mary Helroy- .::Diák::.
*A következő pillanatban, azonban igen meglepő dolog történik. A reccsenést követően, amit Mary nem tud mire vélni egyre többen jelennek meg mellettük. Először egy egészen ezüst hajú férfi tűnik fel, mámoros kék szemei igazi elégedettséget tükröznek, és bár az első pillanatban talán úgy tűnik, hogy észre se veszi az ott gyülekező diákokat, azonban ez nem tart sokáig. Amikor az egyik fiút, akit Mary nem ismer odébb löki, majd a másik angyalsrác felé fordítja figyelmét az ismeretlen alak. De persze a lányok se maradnak ki a jóból, amikor a másik angyalt, egy nő igencsak udvariatlanul arrébb löki, majd Maryhez fordult, aki hitetlenkedést érez magában, és aggódóan pillant a másik lány felé, hogy vajon jól van-e. *- Mary vagyok, de már elnézést. Kik maguk, és mit képzelnek, hogy csak így bánhatnak velünk? -* Támad vissza... bár próbálja megőrizni a hidegvérét. Mary sosem volt az a típus, akit könnyen ki lehet hozni a sodrából, és mindig is törekedett a diplomáciára, de egy ilyen váratlan, és durva érthetetlen jelenetre már ő se tud kedvesen visszamosolyogni.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Beigazolódott a rossz előérzete, amit valószínűleg a többiek is érzékeltek. Egy reccsenés, egy sikoly, majd csend. Egy lépést hátrébb lép, mielőtt bármi más is történhetne. A semmiből először egy férfi, majd egyre több angyal jelenik meg. Mikor a nő pofonvágja arrébb esik. Nincs ideje gondolkodni. Maryre néz, majd bólint, hogy jól van.Az egyre növekvő táborra néz. Ha itt lenne most... Nem. Nem hagyatkozhat mindenben szerelmére. Valószínűleg most is a lidércek és angyalok közötti küzdelemről van szó. Elege van ebből az egészből.* - Most még van lehetőségetek, hogy megmagyarázzátok mi a francot akartak, de ha nem lesz egy elfogadható indokotok sem, hogy miért csináljátok ezt, azt javaslom gyorsan távozzatok.* Mondja hideg tekintettel a vezetők felé fordulva.*
Mesélő
*Ezzio kísérletét egy másik angyal megakadályozza, méghozzá egy kardot tartva a vérfarkas elé, de utána hagyják elmenni a maga dolgára.
Alexander már kevésbé szerencsés, legalábbis nagyon máshogy alakul a sorsa: az angyal vezér határozottan figyelemmel kíséri a szavait.* - A védőbűbájok. Crow tudta, hogy jönni fogunk *nevet fel hidegen. A következő szavakat hallva viszont egy sóhajjal megrázza a fejét.* - A mai fiatalság... Annyi mindent nem értetek. De a te mentalitásod még egészen... értelmes a kortársaid nagy részéhez képest. Természetesen minden kornak megvannak az optimista álmodozói.*A lidércről szóló szavakra a férfi szeme felvillan, és bólogat.* - Mégis miért nem? Megérdemelné. Lidérc. Egy undorító, koszos árnyék ebben a világban, aki valószínűleg, a leírásod alapján nem egy angyaléletért felelős.
*Mary igencsak heves reakciója egy felsőbbrendű mosolyt csal a nő arcára.* - Angyal vagy, illene tudnod... Nos, rendben, bemutatkozok, nem is árt, ha ismered a nevem... és persze az övét *int az Alexanderrel beszélgető férfi felé.* - Ő Kaeldir. A fegyverszünet alatt ő vezette a lidércvadászokat, én pedig az ő jobb keze vagyok, Gysse. Mind a ketten Lord Azriel legmegbecsültebb emberei közé tartoztunk. Na és ti kik vagytok? Téged talán még becsüllek is valamennyire, mert angyal vagy, de ő? *int Eliana felé.* - Ő csak valamilyen korcs, bár legalább nem lidérc.
*Ez után meghallja Lia hideg hangját, ami csak egy nevetést vált ki belőle.* - Crow-t akarjuk, vagy ahogyan ti hívjátok, "Lord Sammaelt" *mondja, az utolsó két szóba mérhetetlen gúnyt vegyítve, tekintetében lángoló gyűlölettel.* - És persze némileg körül akarunk nézni a diákok között is *teszi hozzá hideg mosollyal.* - Hátha van pár használható vagy éppen eltakarítandó köztetek.
Alexander már kevésbé szerencsés, legalábbis nagyon máshogy alakul a sorsa: az angyal vezér határozottan figyelemmel kíséri a szavait.* - A védőbűbájok. Crow tudta, hogy jönni fogunk *nevet fel hidegen. A következő szavakat hallva viszont egy sóhajjal megrázza a fejét.* - A mai fiatalság... Annyi mindent nem értetek. De a te mentalitásod még egészen... értelmes a kortársaid nagy részéhez képest. Természetesen minden kornak megvannak az optimista álmodozói.*A lidércről szóló szavakra a férfi szeme felvillan, és bólogat.* - Mégis miért nem? Megérdemelné. Lidérc. Egy undorító, koszos árnyék ebben a világban, aki valószínűleg, a leírásod alapján nem egy angyaléletért felelős.
*Mary igencsak heves reakciója egy felsőbbrendű mosolyt csal a nő arcára.* - Angyal vagy, illene tudnod... Nos, rendben, bemutatkozok, nem is árt, ha ismered a nevem... és persze az övét *int az Alexanderrel beszélgető férfi felé.* - Ő Kaeldir. A fegyverszünet alatt ő vezette a lidércvadászokat, én pedig az ő jobb keze vagyok, Gysse. Mind a ketten Lord Azriel legmegbecsültebb emberei közé tartoztunk. Na és ti kik vagytok? Téged talán még becsüllek is valamennyire, mert angyal vagy, de ő? *int Eliana felé.* - Ő csak valamilyen korcs, bár legalább nem lidérc.
*Ez után meghallja Lia hideg hangját, ami csak egy nevetést vált ki belőle.* - Crow-t akarjuk, vagy ahogyan ti hívjátok, "Lord Sammaelt" *mondja, az utolsó két szóba mérhetetlen gúnyt vegyítve, tekintetében lángoló gyűlölettel.* - És persze némileg körül akarunk nézni a diákok között is *teszi hozzá hideg mosollyal.* - Hátha van pár használható vagy éppen eltakarítandó köztetek.
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Amikor meghallja, hogy Sammaelről beszél, felvonja szemöldökét. Nem érti, mire ez a felhajtás nem érti, miért kell ezt csinálni.*- A Lord mindenre felkészült, de mi céluk van Sammellel?*Teszi fel a kérdést és igen ő szívesen elbeszélget Kaeldirrel és közben figyeli, a társait nehogy bajba kerüljenek. Aztán elkezdik fényezni és elmosolyodik.* - Tudja, elég érdekes történetem van, de azt nem most osztanám meg önnel. Különben is mit akarnak tőlünk? Mit akar tőlem? Térjünk, a lényegre szeretném hallani..*Közben ha Kaeldir bele lát az elméjébe láthatja, hogy közben próbál a családjára gondolni Alex meg arra, akit a legjobban szeret egy lányra és nem akarja elveszíteni. Igyekszik higgadt maradni.* - Talán egy lidérc.. ráadásul gyilkolt is angyalokat. Ő sem különb, mint Sammael Crow, de legalább igyekszik változni, segíteni másoknak. Nem érzem különösebbnek, hogy bántanom kéne. Vannak olyanok, akik leállítják, ha nem nyugszik, de ettől függetlenül nem jelent közvetlen veszélyt. Egy év alatt rengeteget változik az ember. Én is lidércgyűlölő voltam, meg vámpír.. Vadásztam a vámpírokra, de már egy ideje leálltam vele. Harcoltam ellenük is az igazamért, amiért a családomat elvették.. Sokáig kerestem azt amit akartam nem találtam meg. Mindenkit hibáztattam még Lord Sammaellel is volt némi összetűzésem, de szerintem megérdemlik az esélyt. Halljam mit akar tőlem?*Teszi fel még egyszer a kérdést.*
Mary Helroy- .::Diák::.
*Az angyalsereglet vezetőjének hangja eljut Mary füléhez is, de először is a vele szemben álló nőre figyel. Valamivel nyugodtabb, amikor nem tesznek újabb fenyegető mozdulatot, amitől a lány egy pillanatra úgy érezheti, talán nem lesz semmi gond. Gysse minden szavát megjegyzi, és amikor Azriel neve elhangzik, egy pillanatra kihagy a szívverése, és pár próbálja palástolni meglepődését, de azt az apró rezdülését, bárki észrevehette, aki csak egy kicsit is jobban odafigyel. A hatalmas arkangyal neve ezernyi hangon kong a gondolatai között, és hirtelen eszébe jut, kinek is a leszármazottja ő. Bárcsak itt lennének most vele a testvérei, Meg és Caleb. A név addig-addig visszhangzik az elméjében, míg végül ki is mondja.*- Azriel.-* Suttogja egészen halkan, majd felel a kérdésre.*- Egyszerű diákok vagyunk az itteni iskolából. -* Feleli, mivel a lefagyásból a másik lány felé intézett nem túl kedves szavak rántották ki. Soha nem szerette az ilyesfajta megkülönböztetést. A Lord iránti gyűlölet pedig egyenesen megdöbbenti, és egyre inkább kezd kialakulni benne az ellenérzés az új jövevények iránt. *- Mit akartok vele? -* Kérdezi óvatosan, hiszen mégiscsak sokkal többen vannak náluk, ha rajta múlik, soha az életben nem fogja engedni, hogy egy újjal is hozzáérjenek. Semmi keresnivalójuk nincsen itt, és jobb is lenne, ha szépen visszamennek oda, ahonnan idejöttek.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Rosszul esnek neki Gysse szavai. Ő nem korcs. Lehet, hogy nem angyal, de attól még nem korcs. Az ő képzeletében azangyalok kedvesek ésvédelmezőek, nem ilyen harciasak és gyűlöletre méltóak* -Gabriel különlegesnek nevezett.. * Suttogja csak maga elé.* - Te pedig korcsnak nevezel? Undorítóak vagytok. Nem lebeg mása szemetek előtt, csak a gyilkolás és bosszúvágy. Én nem értem mi történt a lidércek és az sngyalok között,de ez az egész háborúskodás értel.etlen hülyeség.* összeszorítja a virágot markoló kezét. A margaréta szirmai lassan a földre hullanak.* - Jobb lenne, ha elmennétek.... Most... * Tudja, hogy nem fognak rá hallgatni,mégis azt szeretné, ha most mindenki eltűnne.*
Mesélő
*Alexander első kérdésére csak egy kegyetlen félmosoly a válasz, ami valószínűleg többet mond minden szónál. Ha Alex ebből nem érti meg, mi a helyzet... Hát igen. A férfi némán hallgatja a következő szavakat, lemondóan csóválva a fejét.* - De hát láttad az igazságot! *tárja ki a karjait.* - Egykor láttad, hogy a lidércek a világ mocskai, hogy engedhetted, hogy bárki, főleg az a gyáva Crow befolyásolja az igazságot, amit ismertél? *kérdezi.* - Hogy engedhetted, hogy elvegyék azt a valóságot, amit minden józan angyalnak értenie kellene? Emlékezz vissza rá, és egész egyszerűen tarts velünk. Befejezzük azt a hadjáratot, ami olyan régóta áll egy helyben. Csatlakozz hozzánk, és mennyei jutalomban lesz részed, mint mindenkinek, aki ebben a szent háborúban harcol. *Ennyi. Egyértelmű, hogy Kaeldirt teljesen elvakította a múlt elképzelt dicsősége. Lidércvadász, egy a legnagyobbak közül. Talán nem is csoda, hogy nem teljesen épelméjű.
A Maryvel és Elianával szemben álló nőről épp így nehéz lenne normálisságot feltételezni. Fanatizmus. Ezt teszi az emberekkel. Gysse azonnal észreveszi Mary rezzenését és látja, ahogyan a lány ajkai vezére nevét formálják, így elvigyorodik.* - Nos, büszke vagyok rá, hogy legalább Lord Azrielről hallottál már *bólint elégedetten. Ekkor meghallja Eliana szavait, és evigyorodik.* - Csak nem megbántottalak? *A következő szavakra pedig csak rázza a fejét.* - Te soha nem is értheted... Mi túl sokat veszítettünk ebben a háborúban, szivi. Még nem végeztünk. Igaz? Még nem végeztünk! *kiáltja, mire a mögötte álló öt-hat angyal a magasba lendíti a kardját, egyetértésük jeleként. Amikor Gysse visszafordul, éppen elkapja a kérdést, hogy mit akarnak Sammaelel.* - Pedig az előbb már majdnem elhittem, hogy van fogalmad róla, mi történik körülötted. Nos, Crow a lidérc ellenállás vezetője, és tulajdonképpen az egész háború az ő felelőssége. Így talán már egyértelmű *von vállat.* - Bosszú. Bármit is hiszel *pillant ismét Liára* -, a bosszú nemes, és életünk legfőbb mozgatórugója.
A Maryvel és Elianával szemben álló nőről épp így nehéz lenne normálisságot feltételezni. Fanatizmus. Ezt teszi az emberekkel. Gysse azonnal észreveszi Mary rezzenését és látja, ahogyan a lány ajkai vezére nevét formálják, így elvigyorodik.* - Nos, büszke vagyok rá, hogy legalább Lord Azrielről hallottál már *bólint elégedetten. Ekkor meghallja Eliana szavait, és evigyorodik.* - Csak nem megbántottalak? *A következő szavakra pedig csak rázza a fejét.* - Te soha nem is értheted... Mi túl sokat veszítettünk ebben a háborúban, szivi. Még nem végeztünk. Igaz? Még nem végeztünk! *kiáltja, mire a mögötte álló öt-hat angyal a magasba lendíti a kardját, egyetértésük jeleként. Amikor Gysse visszafordul, éppen elkapja a kérdést, hogy mit akarnak Sammaelel.* - Pedig az előbb már majdnem elhittem, hogy van fogalmad róla, mi történik körülötted. Nos, Crow a lidérc ellenállás vezetője, és tulajdonképpen az egész háború az ő felelőssége. Így talán már egyértelmű *von vállat.* - Bosszú. Bármit is hiszel *pillant ismét Liára* -, a bosszú nemes, és életünk legfőbb mozgatórugója.
Mary Helroy- .::Diák::.
* Mary legszívesebben alaposan megrázná az összes elvakultat. Komolyan az ilyenek kezében van sok-sok ártatlan sorsa. Az ilyen begyepesedett gondolkodók körében, akik nem látnak az orrukig se, mert a kitűzött céljuk felé úgy szaladgálnak, mint egy cafatot váró kiskutyuska. Amit Lord Sammaelről mond a nő... vagyis ahogy mondja, az kicsit sem tetszik Marynek. *- És ehhez miért kell egyből hadjáratot indítani, mintha valamiféle kivégzőosztag lennétek? *- Kérdezi, és reméli, hogy eljut az agyukig a mondandója. *- Soha nem is tudtam túl sokat erről a viaskodásról, mert nem is nagyon érdekelt, hiszen úgy éreztem nem tartozok bele. De mi szükség van ara, hogy állandóan a múltba néztek vissza, és csak azért mert ők szemetek, vagy mások, nektek miért kell kővel visszadobnotok? Megértem, hogy milyen fontos számotokra a bosszú...de utána mi lesz? Erre soha nem gondoltatok? -* Mondja... és igen, talán egy kissé elszaladt vele a ló, bár lehet, hogy nincs is igaza, de úgy véli, sokkal értékesebb dolgokkal is foglalkozhatnának, mint egy bosszúhadjárat, ami talán semmi jót nem is fog eredményezni. *- Ti miért nem viselkedtek okosabban, mint hogy csak egy múltbéli dolog miatt gyűlöljetek olyanokat, akiket nem is ismertek igazán. Biztos vagyok benne, hogy mind nagyon értékesek vagytok, és éppen ezért kéne a sarkatokra állni, és a jövőbe tekinteni, hogyan lehetne helyesen cselekedni. Biztosan nem süketek a lidércek se... meghallgatnának titeket, ha nem egyből fegyverekkel rontotok rájuk.-* Fejezi be végül mondandóját, ami nagy valószínűséggel kicsit sem talált célba. Csak puhatolózik az iránt, hogy vajon mivel lehetne hatni rájuk, hisz egyiküket se ismeri. De szavaival lehet nem is foglalkoznak leginkább.
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Persze, hogy megsértettnek érzi magát. Hiszenez az egész ügy értelmetlen ahogy van. Elviseli és türelmesen végighallgatja, amit Gysse mond. Majd végignézi ahogy a kardok a magasba emelkednek. Bosszú. Régen még ő is előszeretettel gondolt erre az egy jelentéktelen szóra. Ő csak egy jelentéktelen ember lenne, ha nem találkozik azzal a vámpírral. Utálta az összes vérszívót, de mikor rájött, hogy még maradt benne emberi, valahogy minden megváltozott... Egyébként sem tudott volna egyedül mit csinálni... A vérengzés nem megoldás. Ezt szentül hiszi. Ide csöppent ebbe a világba, ahol a képzeletet felülmúló dolgok történnek meg.* - Nem érdekel a maguk kis bosszúja. Ez egy iskola területe. Távozzanak. Itt nem megengedett az ilyesfajta viselkedés... *MOndja kicsit nyugodtabban.
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Ahogy hallgatja a férfi szavait végül is félig meddig szenvedett a lidércek miatt és hát nem tudta ennyire komoly a helyzet.* - De a családom, akit szeretek..*Gondolkozik el továbbra is Alex és nem akarja azt, hogy megbukjon.* - Még is miféle jutalom? Halált nevezed jutalomnak? Ha át állok az a jutalmam, hogy egyedül lennék? Mindenki ellen harcolnék, aki nem csatlakozott hozzátok? Elveszíteném azokat, akiket a világon mindennél jobban szeretek.*Néz a diáktársaira és elgondolkozik igen a srác, hogy még is mi a helyes.* - A bosszú éltet titeket. Mi nem azért vagyunk itt az akadémián, hogy háborúba kerüljünk. Ha Sammael kell nektek csak tessék, de a diákokat hagyjátok békén. Ők mindig is az akadémiát fogják védeni. Ha pedig hozzátok csatlakoznék, az a halál lenne. Mit gondoltok, ide jöttök.. Ide jön pár bukott angyal, akit ki taszított Isten a világából és harcolnak az ellen, ami szerintük a jó. A világ úgy jó, ahogy van. Nem tudsz engem semmivel meg győzni, hogy át álljak hozzátok. Mondj egy indokot miért harcoljak veletek és ne azt, hogy Sammael egy önző, gyáva aki elindította a háborút. Nagyon sokat kellett az angyaloknak harcolni, hogy elfogadják őket. Mondj egy okot miért?*Immárom közelebb lépve Kaeldirhez és tartja a szemkontaktust, de el felejtette lezárni az elméjét.* - Tudod mit.. nem tudsz indokot mondani, mert nem ismersz. Azokat a lányokat pedig békén hagyjátok és eltűntök vagy különben nem állok jót magamért.*Áll oda Elianahoz és Maryhez és tartja a szemkontaktust az angyalokkal.*
Mesélő
Mary, Eliana
*Mary szavai, talán nem túl meglepően süket fülekre találnak. Gysse csak a fejét rázza, időről-időre mindentudó pillantásokat váltva a körülötte álló angyalokkal.* - Győzelem! A bosszú után az a végső győzelem lesz, ami már rég megtörtént volna, ha Crow nem tartóztatja fel Lord Azrielt *válaszolja, mély elégedettséggel a hangjában, ami némileg... aggasztó lehet. Kaeldir hatalma nőtt volna meg ennyire? Vagy esetleg... valami más történt?* - A beszéd ideje már rég lejárt! A lidércek bűnei és mocska annyira megfertőzte a világot, hogy senki nem lát tisztán, csak mi, kiválasztott kevesek! *A nő mögött álló angyalok ujjonganak. A lidércvadászból a tiszta fanatizmus és őrület beszél. Vak az észérvekre, ahogyan mindenki más is, aki most itt van. Sokan vannak. Ijesztően sokan. És azok, akik itt most jelen vannak, még csak nem is mindenki: rengetegen hátramaradtak.* - A bosszúnk, a hadjáratunk felsőbb rendű, te kis csitri *vicsorog Elianára.* - És most el az utamból, amíg szépen mondom!
Alexander
- A jutalmat mindenki maga nevezi meg, fiatalember *von vállat.* - De a jutalom elsősorban a dicsőség. Hogy végigcsináltad a hadjáratot, és ha elesel, a dicsőség, hogy egy szent csatában vesztetted életed *magyarázza, bár érzi, hogy nem lesz képes megnyerni a fiút. Pedig ígéretesen indult. Nagy kár.* - Miért... mint mondtam, te magad is tudtad egy napon. Miért nézi le az ember a férget? Miért undorodik tőle és tapossa el? Ugyan ez az oka, hogy a lidércek ellen harcolunk. *Ekkor azonban a fiú végképp kinyilvánítja lojalitását, mire Kaeldir sóhajt, és megrázza a fejét.* - Nos, rendben. Nagy kár érted, rossz helyre fordítod az erőidet.
Mindenki
*Kaeldir lassú léptekkel a sereg élére sétál, miközben Gysse meghunyászkodva visszatér a férfi jobb oldalára.* - Ha az utunkba akartok állni: rendben. Sajnálnám, hogy lidérceken kívül bárkin is át kell gázolnom, de hát... A szükséges rossz. Áldozatok nélkül nincs háború. Azért még egyszer utoljára megkérlek: csatlakozzatok hozzánk vagy álljatok arrébb. Ha maradtok... Nem tudom meggátolni, hogy csúfos véget érjetek. *Azonban a választ nem várja meg, előbb int, és ismét megszólal, ezúttal mágikusan felerősített hangon.* - Fyron Akadémia! Halljátok hát a valót és hozzátok meg a döntéseteket! A háború ismét elkezdődik, és Lord Azriel harcba hívja mindazokat, akik hajlandóak csatlakozni hozzá! *Ez után ismét csend ül az Akadémiára, amiben Kaeldir egy mély, erőteljes pillantást vet az útjában álló diákokra. Az üzenet egyértelmű. Tűnjetek el, vagy halottak vagytok.*
*Mary szavai, talán nem túl meglepően süket fülekre találnak. Gysse csak a fejét rázza, időről-időre mindentudó pillantásokat váltva a körülötte álló angyalokkal.* - Győzelem! A bosszú után az a végső győzelem lesz, ami már rég megtörtént volna, ha Crow nem tartóztatja fel Lord Azrielt *válaszolja, mély elégedettséggel a hangjában, ami némileg... aggasztó lehet. Kaeldir hatalma nőtt volna meg ennyire? Vagy esetleg... valami más történt?* - A beszéd ideje már rég lejárt! A lidércek bűnei és mocska annyira megfertőzte a világot, hogy senki nem lát tisztán, csak mi, kiválasztott kevesek! *A nő mögött álló angyalok ujjonganak. A lidércvadászból a tiszta fanatizmus és őrület beszél. Vak az észérvekre, ahogyan mindenki más is, aki most itt van. Sokan vannak. Ijesztően sokan. És azok, akik itt most jelen vannak, még csak nem is mindenki: rengetegen hátramaradtak.* - A bosszúnk, a hadjáratunk felsőbb rendű, te kis csitri *vicsorog Elianára.* - És most el az utamból, amíg szépen mondom!
Alexander
- A jutalmat mindenki maga nevezi meg, fiatalember *von vállat.* - De a jutalom elsősorban a dicsőség. Hogy végigcsináltad a hadjáratot, és ha elesel, a dicsőség, hogy egy szent csatában vesztetted életed *magyarázza, bár érzi, hogy nem lesz képes megnyerni a fiút. Pedig ígéretesen indult. Nagy kár.* - Miért... mint mondtam, te magad is tudtad egy napon. Miért nézi le az ember a férget? Miért undorodik tőle és tapossa el? Ugyan ez az oka, hogy a lidércek ellen harcolunk. *Ekkor azonban a fiú végképp kinyilvánítja lojalitását, mire Kaeldir sóhajt, és megrázza a fejét.* - Nos, rendben. Nagy kár érted, rossz helyre fordítod az erőidet.
Mindenki
*Kaeldir lassú léptekkel a sereg élére sétál, miközben Gysse meghunyászkodva visszatér a férfi jobb oldalára.* - Ha az utunkba akartok állni: rendben. Sajnálnám, hogy lidérceken kívül bárkin is át kell gázolnom, de hát... A szükséges rossz. Áldozatok nélkül nincs háború. Azért még egyszer utoljára megkérlek: csatlakozzatok hozzánk vagy álljatok arrébb. Ha maradtok... Nem tudom meggátolni, hogy csúfos véget érjetek. *Azonban a választ nem várja meg, előbb int, és ismét megszólal, ezúttal mágikusan felerősített hangon.* - Fyron Akadémia! Halljátok hát a valót és hozzátok meg a döntéseteket! A háború ismét elkezdődik, és Lord Azriel harcba hívja mindazokat, akik hajlandóak csatlakozni hozzá! *Ez után ismét csend ül az Akadémiára, amiben Kaeldir egy mély, erőteljes pillantást vet az útjában álló diákokra. Az üzenet egyértelmű. Tűnjetek el, vagy halottak vagytok.*
Mary Helroy- .::Diák::.
*Mary ugyan sejtette, hogy ez lesz a vége, de... egy próbát megért. Gyorsan osztott-szorzott magában, hogy ha hárman összetartanak, és a többiek is eléggé harciasak, akkor vajon mennyi ideig lennének képesek feltartani őket. Persze abba inkább bele sem gondolt komolyabban, hogy mindez az egész egy naaagy-nagy kamikaze művelet lenne a részéről. De, hát szép szóval nem lehet meggyőzni őket. Akkor maradt az ellenállás. Nem igazán tudja, hogy másik kettő mennyiben fog harcolni, vagy azt tervezik, hogy félreállnak-e, mindenesetre, nagyon megelégelte a lány az örökös dumát, és hogy ennyire elvakultak. A vezetők elé állt, elállva ezzel az Akadémiához vezető utat... ami persze édeskeveset számít... de hát... fő a magabiztosság. *- Én, Mary Helroy, Damian Helroy és Dorothy Baker gyermeke, Azriel arkangyal leszármazottja, nem fogom hagyni, hogy bántsátok azokat akiket szeretek. A Fyron az otthonom, és ha ti, akik angyaloknak nevezitek magatokat bántani meritek, az utolsó lélegzetemig védeni fogom, még akkor is, ha képesek lennétek végezni velem önző céljaitok elérése érdekében.-* Mondja magabiztosan, és aki ismeri Maryt még sosem láthatta ilyen vakmerően bátornak. Az mindig is inkább Megan volt. De még az sem tántorítja vissza, hogy mindez képtelenség, amit művel, és valószínűleg előbb nézik teljesen hibbantnak, de nem abban a pillanatban nem érdekelte senki véleménye, mert csak arra tudott gondolni, hogy micsoda vérengzés tör itt ki, ha ezek egyszer beszabadulnak.*
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
– Az Isten és az úr akarata velünk van! Azért harcoljunk, mert valaki éveken át elindított valamit. Lord Sammael lehet, hogy tényleg az, aminek mondjátok, de ő építette fel az alapítókkal ezt az akadémiát. Senki sem tökéletes. Van itt félvér..*Néz Elianára.. Vannak itt menekültek a Purgatóriumból… van olyan is, aki más miatt menekült. Az akadémiában egy család vagyunk, mi együtt vagyunk jobbak. Nem külön. A diákok egymásért vannak. Hiába különbözünk, és hiába vagyunk mások egy a célunk, hogy igyekezzünk jobbá tenni a világot és saját környezetünket. Megóvni másokat. Nem fogom hagyni, hogy bárkit is bántsatok. A többiek sem fognak át állni, mert az akadémia az ő otthonuk. A tanárok pedig olyanok, mint a szüleink tanítanak minket, hogy jobbak legyünk a világban. Eddig nem értettem meg ennek a fogalmát, de most már tökéletesen értem. Ha közülük bárkit is bántani mertek velem fog meg gyűlni a bajotok-ellenetek harcolok és én megvédem a családomat. Nincs szükségem a dicsőségre és a hatalomra. Nincs szükségem arra, hogy azért tiszteljenek, mert legyőztem azt, aki arra tanított minket hogyan bánjunk a tűzzel vagy a levegővel. Megtanította az elementál mágia lényegét. Én az igazságért fogok harcolni és most távozzatok az iskola területéről…*Kiabál a srác és igen védi, az akadémiát védi a családját, azt ahova tartozik. Egy energialöketet vet be feléjük.*
// Energialöket: 4. szint: A 4. szinten már az energiahullámot lehet kombinálni az ellenfél megrohamozásával, és akkor garantáltan nem marad a lábán az ellen. //
// Energialöket: 4. szint: A 4. szinten már az energiahullámot lehet kombinálni az ellenfél megrohamozásával, és akkor garantáltan nem marad a lábán az ellen. //
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Már készülne, hogy önmagát meghazudtolóan nekirohanjon az angyaloknak, mikor társai megszólalnak. Ledermed és visszahátrál egy kis idő után az eredeti helyére. Végighallgatja diáktársai mondandóját, miközbrn szívét melegség tölti el. Itt nem nézik ki azért ami. Itt mindenki együtt és egymásért van. Szemében megjelenok egy kósza könnycsepp. Gyorsan letötli, majd elzökélten Gysséékre néz. * - Nem fogjuk engedni, hogy tovább menjetek. A bosszú nrm mrgoldás. Főleg egy ilyen bosszú, ami csak az elmétekben létezik. A világ változik. De a jó ügyért való összetartás és a szeretet még mindig győzedelmeskedik a rossz felett. Nem megyünk innen sehová. Hát rajta. Támadjatok, de ellenállunk, és megvédjük mindazt, ami fontos nekünk. Mert ez a mi életünk ,amit nem hagyunk, hogy tönkretegyétek! * Magabiztosan szól a hangja. Gabriel azt mondta, különleges. Colin pedig a védőangyalává lett az arkangyal helyett. Mindkettejük bízik benne, így nem hátrálhat meg. Semmi áron.
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
[Még a toronyban]
*Ahogy a lány végre belekezd a lényegbe, Jesmon szinte jéggé dermed - egyrészt a rémülettől, másrészt a koncentrációtól. Elméje folyamatosan dolgozik, hogy összeillessze a történteket s minél hamarabb cselekedni tudjon. Az utolsó szavaknál aztán egy pillanatra tényleges érzelem - mégpedig a félelem - költözik a tekintetébe, s van egy tizedmásodperc, mikor csak teljesen mozdulatlanul mered a lányra. Mi történhetett? Hányan haltak már meg ameddig ők itt csevegtek? Azonban ez az egész csak nagyon rövid ideig tart, Jesmon pedig elengedi Alízt s a magától kivágódó ajtó felé rohan, még visszakiáltva.* - Maradj itt, ne menj sehova!
[A birtokon]
- Talán Te nem tudod meggátolni, Kaeldir. *Csatlakozik egy halkabb, de talán még félelmetesebb hang az előzőhöz. Jesmon nem erősítette fel mágikusan a beszédét, mégis úgy tűnhet, mintha nem csak az udvaron állók hallanák, hanem mindenki, talán az egész sziget.* - De én igen. Ma egy diák sem fogja az életét veszíteni. Sem ma, sem máskor nem fogsz egy ujjal sem hozzájuk érni. *Lassú s magabiztos léptekkel halad a lidércvadászok hadserege irányába, s egész lénye valamiféle láthatatlan, félelmetes, de egyben biztonságot adó erőt sugároz.* - Mindenki, befelé! Tűnjetek innen! *Kiált a diákokra, rájuk szegezve immár teljesen fekete tekintetét, ami ezek után azonnal visszasiklik Kaeldirre.* - Takarodj innen. *Szólítja fel még mindig halkan, megállva tőle tíz-húsz méternyire.* - Takarodj, ameddig szépen kérlek. Nem ígérem, hogy ezzel megmented az életedet, de nem a diákok előtt foglak megfosztani tőle téged és a seregedet. *Ekkor az ősdémon körül mintha enyhe szellő kezdene fújdogálni - először csak a fűszálak rezegnek bele, majd lassan a fák levelei is, s a szél csak egyre erősödik és erősödik, míg végül a port is felkavarja az igazgató körül.*
*Ahogy a lány végre belekezd a lényegbe, Jesmon szinte jéggé dermed - egyrészt a rémülettől, másrészt a koncentrációtól. Elméje folyamatosan dolgozik, hogy összeillessze a történteket s minél hamarabb cselekedni tudjon. Az utolsó szavaknál aztán egy pillanatra tényleges érzelem - mégpedig a félelem - költözik a tekintetébe, s van egy tizedmásodperc, mikor csak teljesen mozdulatlanul mered a lányra. Mi történhetett? Hányan haltak már meg ameddig ők itt csevegtek? Azonban ez az egész csak nagyon rövid ideig tart, Jesmon pedig elengedi Alízt s a magától kivágódó ajtó felé rohan, még visszakiáltva.* - Maradj itt, ne menj sehova!
[A birtokon]
- Talán Te nem tudod meggátolni, Kaeldir. *Csatlakozik egy halkabb, de talán még félelmetesebb hang az előzőhöz. Jesmon nem erősítette fel mágikusan a beszédét, mégis úgy tűnhet, mintha nem csak az udvaron állók hallanák, hanem mindenki, talán az egész sziget.* - De én igen. Ma egy diák sem fogja az életét veszíteni. Sem ma, sem máskor nem fogsz egy ujjal sem hozzájuk érni. *Lassú s magabiztos léptekkel halad a lidércvadászok hadserege irányába, s egész lénye valamiféle láthatatlan, félelmetes, de egyben biztonságot adó erőt sugároz.* - Mindenki, befelé! Tűnjetek innen! *Kiált a diákokra, rájuk szegezve immár teljesen fekete tekintetét, ami ezek után azonnal visszasiklik Kaeldirre.* - Takarodj innen. *Szólítja fel még mindig halkan, megállva tőle tíz-húsz méternyire.* - Takarodj, ameddig szépen kérlek. Nem ígérem, hogy ezzel megmented az életedet, de nem a diákok előtt foglak megfosztani tőle téged és a seregedet. *Ekkor az ősdémon körül mintha enyhe szellő kezdene fújdogálni - először csak a fűszálak rezegnek bele, majd lassan a fák levelei is, s a szél csak egyre erősödik és erősödik, míg végül a port is felkavarja az igazgató körül.*
Mesélő
*A diákok szavai egy-két angyalt megmozdítanak a tömegben. Nem teljesen hiábavaló, amit mondanak és amit éreznek: és még ha senki nem figyelne rájuk sem lenne hiába mindez. Mert azzal, hogy megértik az Akadémia lényegét és kiállnak a mentalitásért, aminek megtanítását a Amarilla és Sammael kitűzték még a kezdet kezdetén, elindítják azt az új nemzedéket és azt az új világot, amiben majd érdemes lesz élni. Szerencsére azonban, mielőtt Kaeldir támadást vezényelhetne, megjelenik Jesmon, és, nos... a lényeg, hogy hiába fanatikus a férfi, nem teljesen őrült. Tisztában van vele, kivel áll szemben, és nem tartja célszerűnek, hogy megpróbáljanak legyőzni egy ősdémont. Jesmon Helart, pláne.* - Rendben, Helar. De nem fogod tudni megállítani ezt a háborút. *válaszolja hidegen, majd egy intéssel jelez Gyssének, aki némi fintorgással hátraarcot vezényel.* - Csak még egyetlen dolog. Ha Crow önszántából feladja magát... nos, jelentősen csökkentheti az áldozatok számát *mondja még, de nem játszik tovább a szerencséjével: mielőtt igazán feldühíthetné az ősdémont, ő is megfordul, és a kisebb sereg, amely talán inkább volt erődemonstráció mint tényleges ostromerő, elhagyja az Akadémia birtokát. Az üzenet azonban egyértelmű. A háború elkezdődött.*
// Véééééééééééééééééégem. Imádlak titeket, egyszerűen zseniálisak vagytok és zseniálisak a karaktereitek, és Lia, Lil, hősök vagytok, hogy telefonról végigcsináltátok és imádok mindenkit *-* Annnnnyira köszönöm, hogy itt voltatok *-*
*Sammy szép hiperaktívan elpattog a helyszínről*
Ui.: ha valakit érdekel a háttérsztori, hogy pontosan miért is most folytatódik ez az egész, olvassátok el a mese Jesmon lakosztályában lezajlott részét, ott a mesélői hszekben mindent elmagyaráztam
Ui2.: mostantól lehet háborús kismeséket kérni bárkinek
főleg angyaloknak és lidérceknek javallott, de bárki belekeveredhet, akár utcai konfliktusok révén vagy bármi
Köszönöööööööööööööööööööööm *-* //
// Véééééééééééééééééégem. Imádlak titeket, egyszerűen zseniálisak vagytok és zseniálisak a karaktereitek, és Lia, Lil, hősök vagytok, hogy telefonról végigcsináltátok és imádok mindenkit *-* Annnnnyira köszönöm, hogy itt voltatok *-*
*Sammy szép hiperaktívan elpattog a helyszínről*
Ui.: ha valakit érdekel a háttérsztori, hogy pontosan miért is most folytatódik ez az egész, olvassátok el a mese Jesmon lakosztályában lezajlott részét, ott a mesélői hszekben mindent elmagyaráztam
Ui2.: mostantól lehet háborús kismeséket kérni bárkinek
főleg angyaloknak és lidérceknek javallott, de bárki belekeveredhet, akár utcai konfliktusok révén vagy bármi Köszönöööööööööööööööööööööm *-* //
Artyom Makarov- .::Diák::.
~Úgy tűnik sikerült bekerülnöm erre az akadémiára, ahhol varázsolni fognak tanítani. Bár szerintem csak a szüleimnek lett tele velem a t*ke. Elegetagyarázták ezt nekem mostanság, de ki tudja. Lehet nem lesz olyan sz*r, mimt amilyennek így elsőre tűnik.~
Agyalok miközben kezdem egyre jobban megközelíteni a kaput. Bele szívok a cigimbe, aztán ki kortyolom a maradék vodkát az üvegemből, és egyszerre dobom el azt, és a csikket is.
- Áááááá f*szom. K*rva életbe.
Fejtem ki álláspontosan eléggé hangosan, miközben megvakarom a seggemet, majd megigazítom vállamon a mállhazsákot, és vissza adom a vodkát a kapunak. Na, azért persze nem felül, hiszen hogy nézne ki, hogy orosz ember kihánnyá a vodkát. Egyszerűen könnyítek magamon zavartalanul, és rágyújtok még egy cigire.
Agyalok miközben kezdem egyre jobban megközelíteni a kaput. Bele szívok a cigimbe, aztán ki kortyolom a maradék vodkát az üvegemből, és egyszerre dobom el azt, és a csikket is.
- Áááááá f*szom. K*rva életbe.
Fejtem ki álláspontosan eléggé hangosan, miközben megvakarom a seggemet, majd megigazítom vállamon a mállhazsákot, és vissza adom a vodkát a kapunak. Na, azért persze nem felül, hiszen hogy nézne ki, hogy orosz ember kihánnyá a vodkát. Egyszerűen könnyítek magamon zavartalanul, és rágyújtok még egy cigire.
Yennefer Merigold- .::Diák::.
* A nappalt a városban töltöttem egy fogadóban, nem igazán volt kedvem kimenni a napra akármennyire is szerettem volna napközben bejutni az Akadémiára. Apám szerint sokat tanulhatok itt és fejleszthetem a képességeim. Így hát itt vagyok. Számban egy szál cigivel lépdelek a kapu felé, ahol megpillantok egy vérfarkast, majd pár perccel később egy üveget felém repülni. Amit aztán vissza is indítok gazdája felé. * - Látom a nézz hátra mielőtt eldobsz valamit nem szokás nálad. * közben végig nézek rajta. Nem igazán zavartatva magam, hogy épp a dolgát végzi. Sőt megjegyzést is teszek az éppen szóban forgó szervére.* - Ezzel nem sok nőt csábíthattál el az életedben. * vetem oda neki egy félmosoly kíséretében.* - Te is új vagy itt? Vagy már régóta itt vagy és most csak épp lementél inni a kocsmába? * kérdem meg tőle, csak, hogy kielégíthesse kíváncsiságomat. Majd lenyúlok az oldal táskámhoz és egy üveg vodkát húzok ki belőle. * - Még egy-két kortyot? * kérdem meg a srácot. Aztán ha kér megkínálom, miután ittam pár korttyal, ha nem akkor meg én iszogatom meg majd az egészet. *
Artyom Makarov- .::Diák::.
Éppen a dolgomat végzem, amikor is az imént eldobott üveg bumeráng mídjára vissza repül, és tarkón vág. Egy pár pillanatig nem törődök vele, de amikor meghallom a csaj hangját megfordulok, dolgom nem végeztével, és úgy fejezem be.
- Felénk azt mondják, ha üres üveget dobnak hozzád, dobj vissza egy telit.
Vonom meg a vállamat, és elrakom a szerszámomat.
- Ha ennyire ezt stírölöd kislány, akkor mégis csak kíváncsi lenél az igazi méretére nemde?
Kérdezek vissza amikora farkamra tesz megjegyzést, aztán bele szívok a cigimbe, és csak felhúzom még a sliccemet is. Miután kifújom a füstöt megvárom, hogy elillanjon, és a levegőbe szimatolok.
- Egy nixe és vámpír keverék? Na, ilyet még...
hangsúlyozom ki a még részt.
- ... nem b*sztam.
Kacsintok rá a csajra.
- És da. Még csak most érkeztem, csak megálltam a kocsmában is.
Amior viszont elő kerül egy újabb üveg vodka, és megkínál vele, vagyis rá kérdez, hogy kérek-e, nem habozok sokat.
- Hát... Milyen orosz lennék, ha nem fogadnám el?
Válaszolok neki egy kéréssel, és én is meghúzom az üveget miután ivott belőle. Azután vissza nyújtom neki.
- Mellesleg. Artyom Makarov vagyok.
Mutatkozok be, és tartom a kezemet, egy kézfogáshoz.
- Látom nem csak a szád a nagy, el vagy eresztve te is rendesen.
Vigyorgok rá szélesen a keverékre.
- Felénk azt mondják, ha üres üveget dobnak hozzád, dobj vissza egy telit.
Vonom meg a vállamat, és elrakom a szerszámomat.
- Ha ennyire ezt stírölöd kislány, akkor mégis csak kíváncsi lenél az igazi méretére nemde?
Kérdezek vissza amikora farkamra tesz megjegyzést, aztán bele szívok a cigimbe, és csak felhúzom még a sliccemet is. Miután kifújom a füstöt megvárom, hogy elillanjon, és a levegőbe szimatolok.
- Egy nixe és vámpír keverék? Na, ilyet még...
hangsúlyozom ki a még részt.
- ... nem b*sztam.
Kacsintok rá a csajra.
- És da. Még csak most érkeztem, csak megálltam a kocsmában is.
Amior viszont elő kerül egy újabb üveg vodka, és megkínál vele, vagyis rá kérdez, hogy kérek-e, nem habozok sokat.
- Hát... Milyen orosz lennék, ha nem fogadnám el?
Válaszolok neki egy kéréssel, és én is meghúzom az üveget miután ivott belőle. Azután vissza nyújtom neki.
- Mellesleg. Artyom Makarov vagyok.
Mutatkozok be, és tartom a kezemet, egy kézfogáshoz.
- Látom nem csak a szád a nagy, el vagy eresztve te is rendesen.
Vigyorgok rá szélesen a keverékre.
Yennefer Merigold- .::Diák::.
* Csak elvigyorodok amikor a srác tele üveget emleget, mert tudom, hogy van nálam ami később elő is kerül. * - Ki tudja, még az is meglehet, de ne éld bele magad túlságosan kiskutyám. * intézek közben egy gúnyos vigyort felé. Ezzel is jelezve, hogy igen én is megéreztem, hogy ő vérfarkas. * Majd meglovagollak, hogy betörjelek. Mit szólsz hozzá? * Azzal közelebb lépek és az álla alatt megvakargatom, mintha tényleg csak egy házi állat egy kutya lenne. Ezek után előkerül ugye a piás üveg illetve a srác bemutatkozik. * - Yennefer. Yennefer Merigold. * viszonzom a bemutatkozást és kezet fogok a sráccal. Majd a megjegyzésére, hogy én is elvagyok eresztve csak megrántom a vállam.* - A pénz, az pénz nem tök mindegy, honnan jön? Mellesleg nem az a lány vagyok aki fél bepiszkolni a kezét ahhoz, hogy megszerezzen valamit. Az utolsó áldozatomat egy aktus végén öltem meg. Jól nézett ki a pasi és, hát gondoltam ne menjen kárba. Ő szolgáltatott nekem egy kis élvezetet, cserébe gyors halála volt. Ez így volt fer. * mondom aztán egy újabb adagot húzok le a vodkából, majd a srác felé nyújtom.* - Még egy kört? Bár ahogy elnézlek te se rohansz anyuci szoknyája mögé bújni, ha valaki kést tart a torkod elé. *teszem még hozzá. *
Artyom Makarov- .::Diák::.
Máris jobban indul az élet ebben az iskolában. Hiszen, még el sem kezdődött a tanítási időszak, de máris van kivel inni. Vagy legalábbis jelenleg biztosan. A kiskutyás részre kissé felvonom a szemöldökömet. Ami viszont a következő megjegyzést illeti, már egy kicsit érdekesebben hangzott a dolog. Aminek hála ezúttal eltekintek azon cinikus megnyilvánulásától, amikor az államat kezdi el vakargatni. Na jó, bevallom, már csak azért is, mert már vagy két hete lusta voltam elővenni a borotvát, és éppen kezdett piszok mód viszketni.
- Na, hát arra kíváncsi lennék, hogy elsőre sikerül betörnöd. De az is igaz, hogy próbálkozni még lehet.
Válaszolok neki ugyan úgy, mint ahogy ő mondta ezt, és az áll vakargatásért cserébe rácsapok hátsó felére egyet. Aztán pedig elő kerül a vodka, és némi kortyolgatás mellett még bemutatkoznunk is sikerül egymásnak.
- Na, hát ezt a nevet sem fogom túl sűrűn megpróbálni kiejteni. Maradok a Merigoldnál, vagy inkább csak egyszerűen az Aranyomnál. Ezt még én is ki tudom mondani, ezen a hülye nyelveteken.
Hát igen. Maradjunk annyimban, hogy a nyelvi érzékem főként nevek terén sajátosan hiányos, így kénytelen vagyok sokszor inkább valami számomra szimpatikusabb becenevet adni az illető, vagy illetőknek. Amikor a csaj elkezd magyarázni a pénzről, és annak szerzési módjáról, azonnal felcsillan a szemem. Már persze, ha eltekintünk eme röpke gondolat menetemtől, hogy:
~Hm. Gyilkos k*rva, vagy k*rva gyilkos?~
Bár, ez valójában nem nagyon kapcsolódik semmihez, szimplán a néha előforduló apró gondolatban megtett szösszeneteim egyike. Miután végig mesélte a dolgot, és ismét ivott pár kortyot, megint megkínál az itallal, amit továbbra sem vagyok hajlandó visszautasítani, így válasz gyanánt csak megfogom az üveget.
- Na. Máris van pár közös témakörünk ahogy látom. Vagy legalábbis ha jól sejtem. Te sem veted meg az alkohol fogyasztását, ha egy kicsit jobb kedvre tud deríteni. Illetve szeretsz játszadozni mások életével. A különbség talán csak annyi ebben, hogy számodra inkább munka mint látom, számomra viszont megmaradt egyszerű hétköznapi hobbi szintjén a dolog. Nemszeretek pénzt kérni azért amit élvezek.
Kacsintok rá ismét, és én is bele kortyolok az alkoholos italba, hogy aztán vissza nyújtsam neki. Persze azért a cigarettámról sem feledkeztem meg, szép kellemesen szívom közben azt is, nehogy még a végén kárba vesszen, és leégjen itt nekem.
- Na, hát arra kíváncsi lennék, hogy elsőre sikerül betörnöd. De az is igaz, hogy próbálkozni még lehet.
Válaszolok neki ugyan úgy, mint ahogy ő mondta ezt, és az áll vakargatásért cserébe rácsapok hátsó felére egyet. Aztán pedig elő kerül a vodka, és némi kortyolgatás mellett még bemutatkoznunk is sikerül egymásnak.
- Na, hát ezt a nevet sem fogom túl sűrűn megpróbálni kiejteni. Maradok a Merigoldnál, vagy inkább csak egyszerűen az Aranyomnál. Ezt még én is ki tudom mondani, ezen a hülye nyelveteken.
Hát igen. Maradjunk annyimban, hogy a nyelvi érzékem főként nevek terén sajátosan hiányos, így kénytelen vagyok sokszor inkább valami számomra szimpatikusabb becenevet adni az illető, vagy illetőknek. Amikor a csaj elkezd magyarázni a pénzről, és annak szerzési módjáról, azonnal felcsillan a szemem. Már persze, ha eltekintünk eme röpke gondolat menetemtől, hogy:
~Hm. Gyilkos k*rva, vagy k*rva gyilkos?~
Bár, ez valójában nem nagyon kapcsolódik semmihez, szimplán a néha előforduló apró gondolatban megtett szösszeneteim egyike. Miután végig mesélte a dolgot, és ismét ivott pár kortyot, megint megkínál az itallal, amit továbbra sem vagyok hajlandó visszautasítani, így válasz gyanánt csak megfogom az üveget.
- Na. Máris van pár közös témakörünk ahogy látom. Vagy legalábbis ha jól sejtem. Te sem veted meg az alkohol fogyasztását, ha egy kicsit jobb kedvre tud deríteni. Illetve szeretsz játszadozni mások életével. A különbség talán csak annyi ebben, hogy számodra inkább munka mint látom, számomra viszont megmaradt egyszerű hétköznapi hobbi szintjén a dolog. Nemszeretek pénzt kérni azért amit élvezek.
Kacsintok rá ismét, és én is bele kortyolok az alkoholos italba, hogy aztán vissza nyújtsam neki. Persze azért a cigarettámról sem feledkeztem meg, szép kellemesen szívom közben azt is, nehogy még a végén kárba vesszen, és leégjen itt nekem.
|
|
|