by * Miután Biancával megbeszélte ide jött le, hiszen a tulajjal már lebeszélt mindent. Mikor megérkeznek leveszi a kabátot Biáról felakasztja az akasztóra, aztán helyetkinál neki, majd pár másodperc múlva kijön a pizza, meg egy egy pohár pezsgő és ha Bia odafigyel észreveheti, hogy a poharába van egy apró kerek aranyszínű tárgy, ami eléggé hasonlít egy gyűrűre. Szóval itt van a meglepetés és ami miatt Esteron ingbe meg úgy csinosan jelent meg Biancánál. *
+5
Esteron Baltazaar
Darioth
Felion
Erik Norgen
Amarilla Darwin
9 posters
Erillion pizzázó és vendéglő
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
- Annyira összekuszálódtak a dolgok egyébként. Már azt sem tudom mi van.*Szólal meg egy kis idő után és részben a Beliaros dolog miatt. Azért haloványan emlékszik a dolgokra.* - Neked is van éppen elég bajod Dontosról van hír?*Érdeklődik miközben megérkeznek a pizzázóba. A lány kíváncsi arra mi történik hiszen nem is sejti. Roseal már régóta beszélgetett, de nem nem tudja azt sem, hogy mi lesz ezek után. A lány picit megváltozott nem csak a szerelem miatt hanem mert az iskolába jött. Ahogy a poharat bámulja kérdően néz a srácra. Fejét megcsóválja és elmosolyodik.* - Te kisangyal. Mindig megtudsz lepni valamivel.*Azért nem kezd bele inkább megvárja amíg a másik beszélni kezd. Azért addig nem fog megszólalni, de a szíve hevesen ver és zavarban is van némileg. Nem számított rá erre és ő teljesen másra gondolt. A lány is amin keresztül megy és Esteronnak sem könnyű a helyzete.. azért ők együtt vannak. Egyenlőre nem is tudja azt mi folyik körülötte, de azt tudja, hogy a srácot tiszta szívéből szereti.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Egy ideje nincs róla hírem, kezdek aggódni mert nem jelentkezett a kémem akit az erdőhöz küldtem. Lehet majd pár napra el kell hagynom az akadémiát, hogy odamenjek.* Aztán amikor Bia lekisangyalozza elmosolyodik annak ellenére, hogy annyi problémája van ezt az egyet szeretné végre megoldani, hogy legalább ez ne mardossa a lelkét, hogy még mindig nem tette meg.* - Tudod már régóta megakarom kérdezni, de a Beliar-os eset után rájöttem nem halogathatom örökké. Hozzám jönnél feleségül? * kérdi meg és igen most megkönnyebbült, még ha Bia nemmel is válaszol. De azért reménykedik az igenbe.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*A lány szíve hevesebben ver. Ahogy ver mintha kiugrana a helyéről. Érzi azt, hogy a szíve a testén kívül dobog és elmosolyodik a srác láttán. Jó az, hogy itt van neki Esteron és nem akarja elveszíteni. Oda lép hozzá majd beleül az ölébe és arcon csókolja.* - Igen igen és határozottan igen.*Mondja a srácnak és tényleg boldog meg is látszik a lányon.* - Tudom, hogy itt vagy amikor baj van és fordítva is igaz. Örülök, hogy itt vagy nekem.*Mondja a srácnak és tényleg örül neki.* - Apropó.. Ha a húgom előkerül együtt mondjuk el neki. Nem szeretném egyedül elmondani.*Na igen eddig mindent elmesélt neki, de ezt azért ez teljesen más. Régóta együtt van a sráccal, de a lány valahol legbelül érezte, hogy vele szeretne mindig is lenni. Egy új család kezdete.* - Tudod mit. Mi lenne ha elmennék én utána nézni a kémednek? Nem lenne olyan nehéz.*Hosszú ölelkezés és össze-vissza csókolás után kiszáll a barátja öléből és visszaül a helyére majd érzi, hogy belepirul ebbe az egészbe.*~Mintha egy álom vált volna valóra.~*Gondolkodik és igen tényleg egy álom.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Amikor meghallja háromszorosan is az igent elmosolyodik és igen repes az örömtől. Nem is tudja mit kezdjen a hirtelen kitörni akaró óriási örömhullámmal. * - Rendben együtt fogjuk neki elmondani. Bár mostanság nem láttam nagyon az Erethon társalgóban. Mi van vele? * kérdi meg és ezzel vissza is tér a megszokott komoly de egyben szeretnivaló szeretet teljes stílusához. Amikor azonban Bia felveti, hogy ő megy abba már nem egyezik bele. Max ha ő is ott van.* - Egyedül nem mehetsz oda. Persze majd egyedül elengedlek az oroszlán szájába. Max ketten megyünk, de egyedül nem engedlek oda. * mondja és mind ezt csak azért mondja mert félti a lányt. Nem akarja elveszíteni. Hiszen annyi, de annyi szál köti hozzá, hogy az valami hihetetlen.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Igent mond neki és persze elmosolyodik, majd visszaül a helyére és pislog.* - Hát nem tudom, igazából járkál össze vissza és nem tudom, hogy mi van vele. Olyan más.. vagy én vagyok más?*Mondja a lány és elmosolyodik. Aztán felhozza, hogy oda megy megnézni és felvonja a szemöldökét.* - Jó akkor magammal viszek, valakit te rád itt van szükség. Van olyan, akit tudok vinni és nem lesz bajom.*Mondom neki és igen tényleg van kit vinnem. Egy fiút és egy lányt is ha már annyira biztonságban akar tudni.* - Nem fogsz elveszíteni nyugi.*Mondja a srácnak nyugodtan és tényleg nem kell idegesnek lennie.*
//Fagy//
//Fagy//
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
// olvad //
* mikor mesél neki, Bianca, hogy mi van Rose-al csak rosszallón mozgatja a fejét. Reméli, hogy Rose-na sincs semmi baja. Majd utána néz azért, hogy mi van vele. Amúgy is ha valaki a házában gyanúsan csendben van és nem nagyon látni az nem jó dolog. De aztán tovább lép mert nem akaródzik Biát elengedni az öregtóhoz. Nincs neki semmi kedve hozzá, hogy ott bárkinek is bármi baja legyen oda ő megy és kész.* - Nem oda én megyek és erről nem tudsz lebeszélni. Még akkor sem, ha más is megy veled. Viszont majd megkérlek addig, hogy akkor te tartsd majd itt a frontot. * mondja és úgy hogy ebben ne legyen semmi kikötés és semmi kiskapu. Döntött és így lesz. Kész vita lezárva.* - Bocsi, de oda még én is úgy megyek, hogy a saját kis ottani csapatommal, akikkel hónapokig kémkedtünk ott mert egyedül vagy másod magammal még én se merek oda menni. Ahhoz túl veszélyes és biztonságban akarlak tudni. * mondja közben megfogja a vele szemben ülő Bianca kezét.*
* mikor mesél neki, Bianca, hogy mi van Rose-al csak rosszallón mozgatja a fejét. Reméli, hogy Rose-na sincs semmi baja. Majd utána néz azért, hogy mi van vele. Amúgy is ha valaki a házában gyanúsan csendben van és nem nagyon látni az nem jó dolog. De aztán tovább lép mert nem akaródzik Biát elengedni az öregtóhoz. Nincs neki semmi kedve hozzá, hogy ott bárkinek is bármi baja legyen oda ő megy és kész.* - Nem oda én megyek és erről nem tudsz lebeszélni. Még akkor sem, ha más is megy veled. Viszont majd megkérlek addig, hogy akkor te tartsd majd itt a frontot. * mondja és úgy hogy ebben ne legyen semmi kikötés és semmi kiskapu. Döntött és így lesz. Kész vita lezárva.* - Bocsi, de oda még én is úgy megyek, hogy a saját kis ottani csapatommal, akikkel hónapokig kémkedtünk ott mert egyedül vagy másod magammal még én se merek oda menni. Ahhoz túl veszélyes és biztonságban akarlak tudni. * mondja közben megfogja a vele szemben ülő Bianca kezét.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Rosenak csak nincs baja azt megérezné Meg ha lenne valami akkor elmondaná, de most tényleg nem beszéltek egy ideje. Aztán ugye beszélgetnek és felajánlja, hogy elmegy és lenne is kivel.* - Esteron nem.. akkor együtt.*Jelenti ki és néz csúnyán és makacsan. Megmakacsolta magát a lány.* - De nem igaz.. *Nyaffog és persze nem szeretne itt maradni amíg Esteron el van. Ezzel még vitázhatnak reggelig, de a lány makacs.* - Vigyél magaddal nem hagylak magadra.*Néz rá és összefonja maga előtt a karját. A lány kissé durcás, de azért jól esik, hogy aggódnak érte.* - Megtudom védeni magam nem lenne bajom.*Amikor a kezét megfogják elmosolyodik.* - Figyelj itt úgyse lenne baj viszont tartom azt, hogy megyek veled vagy ide kell szögezned a sulihoz, mert úgyis követlek.*Még ha túl veszélyes is akkor is. rose tud magára vigyázni és meg is tudja védeni a húgát is tehát elég erősnek érzi magát a lány.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Elmosolyodik a lány makacsságán és tényleg megpróbálja meggyőzni, hogy maradjon.* - De valakinek az itt zajló eseményekre is figyelnie kell Lizziere is vigyáznom kellene, de amíg ott vagyok nem tudok. Lehet, hogy majd csak azután megyek inkább miután ki lett szabadítva az Apja. Nem tudom. * és látszik rajta, hogy kemény döntések nehezednek a hátára. Az arcán pedig meglátszik, hogy fiatal kora ellenére sokkal többet megélt mind bármely más angyal. Szóval eléggé le van terhelve és az, hogy kettős játékot Játszik Beliarral, meg Aysennel nem épp egy egyszerű feladat. Szóval kb mindenki veszélyben van a közelében és legszívesebben a pokolba kívánná az összes ellenségét. Csak az a baj, hogy Beliar amúgy is ott van. Nem baj akkor ő meg menyjen a mennybe és javuljon meg. Vagy dögöljön meg még jobban. Csak hagyják őt békén.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
-Jó itt maradok ha ez megnyugtat téged. Te makacs öszvér.*Mondja nevetve aztán megpuszilja völegényét és szereti tiszta szívéből szereti. Szóval végül is sikerül megbeszélniük a dolgokat. Szóval elmosolyodik és megissza a pezsgőjét.* - Mit gondolsz szivi vissza megyünk az iskolába?*Teszi fel a kérdést és ha a másik benne van akkor ugye együtt vissza mennek az iskolába. Viszont azért szeretné ha nem ünnepek előtt menne el Esteron.* - Figyelj mikor és mennyi időre akarsz elmenni?*Érdeklődik és persze utána végig beszélik az egész estét meg az utat, tuti nem fogja magára hagyni most este csak a sráccal szeretne lenni és így a telefonját is kikapcsolja. Valahogy szükségesnek érzi és persze hiába történnek gyorsan az események lassan kezdi elveszíteni a szálat és azért a lány nem szokott ilyen lenni. A Beliaros esetre biztosan rá szólna a srácra, de amíg nem tud róla addig jó.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Elindulhatunk a szerenél. * mondja Biancának aztán akkor elindulnak ha ő szeretne. közben válaszol a feltett kérdésekre.* - Szerintem már majd csak januárban megyek el és kb két hétre tervezek elmenni. De lehet kevesebb is lesz. Ha nincs gond odafent. Ha gond van akkor viszont szólok, vagy írok. De úgy több is lehet két hétnél.* mondja aztán Csakis Biancával foglalkozva szép lassan halad vissza az iskola felé.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* A pizzázó, most ide volt kedve jönni Amélie rá hagyta hol vacsorázzanak, szóval most itt vannak, itt az ideje egy kicsit beszélgetni meg minden, mert hát jó lenne ha végre megtehetné azt a lépést amit már nagyon régóta szeretne, de előbb az a kérdés vajon Amélie igent mondana e rá, szóval most reményei szerint a beszélgetésből kiderül, hogy mi lesz a folytatás, vagy mikor juthatnak el eddig a folytatásig, hogy hát többek legyenek mint egyszerű pár. Nagyon sok mindenen múlik ez. Tegnap elég kellemetlen volt, Chriss-t elzavarni, de muszáj volt. Most csak a kettejüké a ház Chriss pedig Brendonnál lakik minimum szombatig, de aztán majd kiderül meddig marad végül ott. Jó lenne egy közös ház a lánnyal, de ez is még kérdéses és jelenleg nem is ez a legfontosabb. Szóval belépnek a Pizzériába helyet foglalnak és Jonathan rendel saját számlájára jó szokása szerint ha együtt eszik a lánnyal akkor ő fizet aztán ránéz a lányra és elmosolyodik. Az a szokásos mosolya amit már le se lehetne törölni a képéről. Kacsint egyet, de nem szólal meg. Hagyja, hogy a lány szólaljon meg először. *
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Az elmúlt időben eléggé elfoglalt volt, így kevesebbet látta Jonathant, még akkor is, ha egy házban laknak. Az idő nagy részében amúgy is mindig ott volt valaki. Vagy Chris, vagy a szolgálók váltak éppen aktuálisan zavaró tényezővé. Azért a nagy szaladgálásban mindig kerített időt a fiúra, így ma este is szabaddá tette magát a vacsorára, de Jonathanre bízta az étterem kiválasztását. Nem volt még ezen a helyen. Miután helyet foglal, érdeklődve körbe tekint az étteremben. Persze hallott már róla, de mindig más, amikor magad is megtapasztalod az adott környezet varázsát. Végül Jonathan felé fordul és elmosolyodik. Amióta együtt vannak, nyugodtabbnak érzi magát. Ez a különös érzés visszatérő kísértetként öleli körül. A múlt megfoghatatlan és egyre inkább halványodó foszlányai néha fel-felderengenek előtte. Mikor a szíve először dobbant meg valakiért. Mikor még minden gyönyörűnek és kézzelfoghatónak tűnt. De ezek az idők elmúltak. Pont úgy, ahogy az ezt követő sötétség is szertefoszlott. Most ismét fény ragyogott rá. Először csak haloványan, mint egy tűnő tündérmese, majd egyre erősebben és erősebben, hogy végül megmutassa, mindig is ott lapult a sötétségben, csak nem vette észre.* - Azt hittem ide csak tinédzserek járnak. Vagy legalábbis ezt hallottam. Ha tudtam volna, hogy pizzát szeretnél enni... Talán nem igyekszem annyira, hogy szabaddá tegyem magam.* Mondta egy nagy sóhajtás keretében, majd megmutatta azt a csíntalan mosolyát, amit a fiú annyira szeretett.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Nem idősebbek is járnak és ez nem csak Pizzázó ez étterem is. Aminek mi most az étterem részét használjuk elég ha csak bele kukkantassz az étlapba. * mondom neki és igen, annak ellenére, hogy ez egy pizzéria, az étterem része se elfelejtető és hát meg kell hagyni nagyon jó kajákat készítenek akár rendelésre is. Sokszor rendelt már tőlük otthonra kaját még ha Amélie nem is tudja. Nem mindig a szolgák főztjét szokták enni nekik is kell egy-egy szabadnap néha. * - Amúgy mindössze azért ide, mert ilyentájt már kevesebben vannak itt és így nyugisan tudunk egy kicsit beszélgetni és ha minden jól megy talán még egy meglepetés is összejön a végére. Persze mindez csak rajtad múlik, hogy képes vagy e kivárni a végét. * mondom egy cseles mosoly keretében, hiszen tényleg csak Amélien múlik, hogy hogyan legyen a folytatás. * - Amúgy... lenne egy kérdésem. Te mit gondolsz kettőnkről? Mi jut először eszedbe amikor meglátsz? * igen ez egy nehéz kérdés, de ebből el tudom dönteni azt az apróságot, hogy neki mi a véleménye. *
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
* A fiú válaszára csak bólint egyet, és még mindig mosolyogva a kezébe veszi az étlapot, majd kinyitja, és nézegetni kezdi.* - Azt sem tudom mit kéne választanom. Szerintem a pincér ajánlására fogok hallgatni. Már ha neked nincsen jobb ötleted.* Kacag fel halkan. Ételek terén elég válogatós. Ez talán az elmúlt szörnyű évek alatt kialakult tulajdonsága lehet. Máskor inkább a biztosra megy, ha étteremben eszik, és az általa ismert fogások közül rendel, most azonban olyan éhesnek érzi magát, hogy szinte bármit felfalna. Persze csak az ízlése határain belül.* - Kevesebben, hiszen alig 1 óra múlva bezár a hely. Remélem ezt is figyelembe vetted, amikor az időpontot egyeztettük.* Feleli immáron az itallapba merülve. A meglepetés szóra megáll a sorok böngészésében, és lassan a fiúra emeli tekintetét. Éppen csak kilátszanak a szemei az itallap mögül.* - Milyen meglepetés? Mire készülsz? * Valahogyan enyhe rosszullét tört rá. Jonathan mellett valahogy ilyen hatással van rá a meglepetés szó. De ez inkább a jobbik fajta rosszullét. Már ha létezik egyáltalán ilyen. A következő kérdésre zavar keveredik a tekintetébe.* - Hogy mit gondolok rólunk? Hát. én...* Hirtelen azt sem tudja mit mondjon. Leteszi az itallapot, amit időközben olyan görcsösen szorított, hogy az ujjaiban kisebb fájdalom keletkezett. A fiú szemébe néz. Próbálja kitalálni mire gondolhat Jonathan. Vajon mit akarhat tőle?* - Nos. Én... Azt hiszem szeretlek téged. * A szeretlek szónál szinte elhal a hangja. Még mindig nehezére esik kimondani. Mintha azzal, hogy kimondaná, el is veszíthetné. Azt pedig nem akarja. Nem bírná ki megint azt a fájdalmat.* - Szeretnék veled maradni, ameddig csak lehetséges, de úgy érzem még nem vagyok elég biztos magamban.* Lesüti a szemét. Szeretne szabadon szeretni, de hiába a fény, mintha valami egy picit még mindig visszatartaná attól, hogy teljesen elérje. Talán csak önmaga ez a valami. A félelem, hogy ismét elveszítheti a boldogságot. A félelem, ami nem akarja elereszteni, és láthatatlan béklyóként tartja fogva a szívét.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Hallgatja barátnőjét és amikor a másik megjegyzi, hogy azt is beleszámolta e hogy egy óra múlva bezár az étterem nem állhatja meg szó nélkül. * - Haha. Igen beleszámoltam és ennyi pont elég ahhoz, hogy minden meglegyen amit mára terveztem. * mondja a fiú rejtélyesen. Aztán ugye ő rendel egy ételt meg italt, megvárja amíg a pincértől Amélie is rendel valamit. Aztán újra a lány felé fordul és hallgatja annak mondandóját érzi mi lapul a dolgok háta mögött és hát miért is ne drága Jonathan, miért is ne szegd meg a saját szabályaidat és tegyél homlok egyenest másképp. * - Remélem ez segít még biztosabbá tenni magadban a hitet. * mondja a srác és egy pezsgőt hoz a pincér pezsgős pohárban és ha Amélie eléggé oda figyel láthatja, hogy a pohárban van valami, egész pontosan egy gyűrű van benne. MAjd utána érkezik hozzá a kérdés is.* - Hozzám jönnél? * kérdezi meg a lánytól, tudja, hogy egyáltalán nem biztos, hogy igen lesz a válasz, de úgy érzi muszáj megkérdeznie. Még egy egyszerű nem tudommal is megelégszik. Csak kapjon rá egy választ. *
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
* Jonathan mindenre gondol. Legalábbis Amélie így hiszi.* - Akkor remélem arra is gondoltál, hogy lassan eszem.* Nevet fel egy pillanatra. A fiút körüllengő rejtélyesség egyre jobban aggasztja. Rosszulléte nem javult, sőt, inkább rosszabb lett. A szája szélét harapdálva figyeli a fiút, hogy vajon mit tervezhet. A pincértől, még mindig a száját harapdálva megrendeli a ház specialitását, bármi legyen is az. Annyira belemerül gondolataiba, hogy észre sem veszi az elé letett pezsgő tartalmát. Szinte azonnal, és egy húzásra megissza a pohár tartalmát. A gyűrű a nedűvel együtt úszik a lány szája felé, majd mikor eléri célját, Amélie ijedtében majdnem kiköpi a még szájában lévő folyadékot. Az idegen anyagot óvatosan egy szalvétába köpi, majd hitetlenkedve felpattan a szalvétával hadonászva.* - Hát ez elképesztő. Itt még egy pohár pezsgőtől is megfulladhat az ember. Most rögtön beszélek valakivel!* Mondja felháborodva, majd csak azért is megnézi mi okozta az előbbi incidenst. Mikor meglátja az aranygyűrűt, visszaroskad a székre. Szája résnyire nyílik, mintha mondana valamit, de nem ön ki hang a torkán. Az idő szinte megáll körülötte. Minden, mintha lassított felvételben történne. Az agyán ezer meg ezer gondolat szalad át. Nem érzékeli, de szemébe könnycseppek szöknek. A pillanatnyi sokkból is egy, az arcán észrevétlenül legördülő, majd résnyire nyitott ajkain landoló könnycsepp sós íze ébreszti fel.* - Én… Én… Nem is tudom mit mondjak.* Hebegi még mindig a gyűrűt nézve.* -Ez … Gyönyörű… * Hallja, hogy a fiú kimondja a bűvös szavakat. Nem tudja mit feleljen. Szereti Jonathant, és biztos benne, hogy ez viszonos. Sőt. A fiú biztosan sokkal jobban szereti őt. Pont ezért hezitál. Nem akarja megbántani. Nem akar neki fájdalmat okozni. Mellette akar maradni. Szeretni akarja. * - Én… Nem fogadhatom ezt el… Ha igent mondok, úgy érzem becsapnálak. Nem azért, mert nem akarok hozzád menni, hanem mert úgy érezném, még mindig az a lány vagyok, aki meg akart ölni és felgyújtotta a szobát. Én nem akarok ez a lány lenni. Így kérlek… Kérlek várj még egy kicsit, amíg…* Itt abbahagyja mondanivalóját. Nem is tudná hogyan befejezni. De érzi, hogy miért mondta ezt. Olyanná akar válni, aki tiszta szívéből, de legfőképpen szabadon szereti a fiút. Szabadon. ÉS ez a legfontosabb. Megszabadulva minden béklyójától, a félelmet leküzdve szeretni. De ez most még nem lehetséges. Még nem.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
- Igen gondoltam arra is. * mondom mosolyogva aztán jönnek a pillanatok amik hát a végére eléggé érdekesre alakul. Persze Jonathan megérti, hogy Amélie miért mondja azt amit mond és a végén egy mosoly nem a megszokott, hanem egy megértő mosoly kerül az arcára a székét közelebb teszi a lányhoz. * - Megértem és várok, a gyűrűt addig tartsd magadnál, legyen nálad, tudom, hogy nehéz egy éntől megszabadulni és megértem, hogy most időt kérsz. De egy dologban biztos vagyok, hogy nem teljesen ugyan az vagy aki meg akart ölni és fel akarta gyújtani a házat. Ebben biztos vagyok. * mondja aztán letörli a könnycseppeket a lány arcáról és a csillogó szemeket nézi melyekben a végtelenségig képes lenne elveszni benne. Tudja, hogy miért kapta ezt a választ és ő tud türelmes is lenni, annak ellenére, hogy egyik lénye se a türelmes fajok közé tartozik. * - és ha szeretnéd szívesen segítek abban, hogy elérd azt amit szeretnél. * mondom neki és megsimogatom a lányt majd adok egy puszit a homlokára. Nem tudom ezek után mennyire fogunk tudni enni, de ha max nem is akkor elvisszük aztán majd megesszük később. *
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Amélie nagyon hálás, hogy Jonathan ilyen megértő. Mindig is tudta, hogy a fiú rendkívül kedves. Talán végül ezért is szeretett belé. Ha ő nem is hitt magában, Jonathan mindvégig hitt benne. Amióta találkoztak. Még ha vámpírrá is változott, amit az utóbbi időben szinte el is felejtett, a fiú mindig ott volt, és kiállt mellette. Bármi történt. És ami a legfontosabb, várt rá. Bár csak egy kicsin múlott, de végül egymásra találtak. Amélie mindennél jobban vele szeretne maradni. De tudja, hogy a házasság még korai lenne. Meg kell békéljen magával. El kell hinnie, hogy megérdemli. És meg kell szabaduljon a lepeltől, ami elzárja a fénytől.* - Ígérem. Veled maradok. Mindig. Köszönöm. Köszönöm, hogy hiszel bennem.* Egy halvány mosoly jelenik meg az arcán. Úgy érzi végül mégis jól döntött, hogy Jonathant választotta, hogy engedett a tetszhalott szívének. A vacsorát végül nem bírta megenni. Valami furcsa, számára ehetetlen dolgot tálaltak neki. Jonathan szerint finom volt, de ő mégse tudta megenni. Biztosan túl válogatós. De válogatósnak lenni nem mindig rossz dolog. Jonathan esetében legalábbis nem bizonyult annak.*