by - Igen. *Bólint a srác. Nem tudja igazából, hoy milyen kapcsolat is van a kettő között, de valahogy úgy érzi, hogy igazából nincs is köze hozzá. Ez a kettejük dolga, bár személy szerint reméli, hogy végre helyre teszi a srácot Brenda, mert hihetetlen, hogy mennyire tönkre vágta magát...* - Akármilyen hihetetlen, tényleg dolgom volt itt, néha nekem is le kell süllyednem ide. *Feleli egy csíntalan mosollyal az arcán és ha belegondol, hogy régebben milyen volt, igazából élhet is ezekkel a szavakkal. Sóhajt egyet és kicsit úgy érzi, hogy valamit elrontott az életében, hisz itt áll egyedül, minden nélkül, csak az apjától örökölt cége van neki...* ~ Lehet Lisának volt igaza és TÚL fontos lett számomra a munka... ~ * - Komolyan elájult? *Vigyorodik el a srác és nehezen tudja visszatartani, hogy ne nevesse el magát. Azért azt megnézte volna, hogy Alex hogyan ájul el.* - Értem, akkor hagyjuk ezt a témát, de hidd el, aki Alex barátja, az a mi barátunk is. *Mosolyog a lányra és a "mi" alatt az egész Marceau családra gondol. Volt már rá példa és lesz is valószínűleg, hogy kiáll az egész család a barátok mellett.* - Valami vendéglőbe menjünk vagy kocsmába? Melyikhez lenne hangulatod? *Ajánlja fel a választás lehetőségét egy enyhén kacér mosollyal az arcán. A következő kérdésre lehervad a mosoly az arcáról és egy torok köszörüléssel kezd bele a mondandójába.* - Hát, rengeteget. Bár én sajnos nem túl sok mindent tudok mondani, mert velem nem osztott meg annyi mindent, mint Gissel. De egy barátnőt eltemetett, eggyel érdekes körülmények között szakított, közben megbukott és jelenleg nem épp van a toppon lelkiekben. De ha beszéltél vele szerintem neked is feltűnt. *Néz a lányra komolyan és reméli, hogy leesik a másiknak, hogy arra céloz, talán ő tudna mit vele kezdeni.* - Egyszóval rengeteget változott, szüksége van valakire. Valakire aki teljesen mellette van és tényleg ismeri és tud rajta segíteni. *Néz ismét a lányra.* - Tudom, hogy nagy kérés lenne, de mint Alex bátyja, kérlek, próbálj meg beszélni fejével. Őszintén szólva, szerintem te vagy az egyetlen, akinek ez menne. Tudom, hogy ti mindig is nagyon közel álltatok egymáshoz. Kérlek, az egész család nevében, mind aggódunk érte és nem tudunk mihez kezdeni... *Igen, érdekesre sikeredett ez a találkozás, de talán csak Alex javára válhat, hogy Etie Brendának könyörög.*
+6
Adrian R. Walker
Raisa A. Wyberg-Merchant
Darioth
Amanda Helgesen
Michael
Amarilla Darwin
10 posters
Santos tér
Vendég- Vendég
*Oh ő aztán tudja jól, hogy ez az egyetlen dolog ami igaz. Igazából arról van egy halvány emléke, hogy tavaly tönkre ment a kapcsolatuk, de most azt érzi, hogy kicsit erős. Mindegy.. most, hogy itt van és jól tette megpróbál segíteni a srácnak. Pont mint.. pont mint amikor 13 volt és tiszta hülye idióta.*- Jajaja.. mindegy te dolgod nem foglak nyaggatni.*Mondja a lány és elmosolyodik. A lány többször is elgondolkozott azon, hogy mióta itt van mi mindenen kéne változtatnia.* - Jaja.. persze.. mert említette, hogy egyszer láthatott szellemként. Az pont a balesetem napján volt, de arra például nem emlékszem. Valahol vicces ez az egész, de valahol még sem.*Mesél és csak gondolkodik aztán elmosolyodik amikor mondja Eti ezt a mondatot.* - Örülök. Nekem is valahol olyan mintha a tesóm lenne, de szinte az is.. végül is együtt nőttünk fel.* - Elmehetünk kocsmába is. Hallottam, hogy van egy itt a közelben egész jó.*Mondja a Trükkös Rablót ha ismeri a srác a helyet már pedig miért ne ismerné. Aztán elkezd érdeklődni Alex felől hiszen valahol érdekli ki hogyan látja a srácot..* - Hmm.. Egy valamiben biztosak lehetünk. Alexnek soha nem ment a csajozás. Ne feledd, hogy van egy gyereke.. ha jól emlékszem, ő most töltötte be a 8 évét.*Mondja Etiennek és igen azért Brenda nem felejt el dolgokat ezt például tökéletesen tudta melyik az eset. Vannak falak amiket próbál át vágni, hogy emlékezzen, de hát nem sok mindenre sikerül.* - Igen feltűnt.. és aggódok is érte. Ha a Lisa eseményre gondolsz tudok róla. Beszélgettünk egy keveset. Volt miről legalább is.. de azt is mondta, hogy Gisel egyáltalán nem beszél és nem is érdekli és közölte, hogy lassan odáig fog elérni, hogy a családja sem.. nézd. Amit tudok ezzel kapcsolatban mondani, hogy a srác olyan makacs mint a kisujjam amit látsz. Nem viccelek. Amit egyszer a fejébe vesz azt megcsinálja.. *Magyarázza és igen ezek a tulajdonságok ahogy látja nem változott. Sóhajt amikor Etienne könyörög.. megérinti a fiú vállát.* - Hé.. attól, hogy van rejtélyes múltam én is szeretném, hogy rendben legyen a srác. Ne aggódj, meg oldom azt, hogy rendben legyen. *Mondja a srácnak és ad egy puszit az arcára ha hagyja.* - A bukását nem tudtam ezt az egyet valahogy kihagyta, de majd elfogok vele beszélgetni mindenképpen. Hé nem kell aggódnod.*Mondja a lány és van egy terve hogyan térítse észhez a srácot.*
Etienne Marceau- .::Diák::.
*Bólint a lány szavaira és személy szerint nem áll szándékában megosztani a másikkal, hogy már 2 hete szórakoznak vele telefonon, esetleg ha elkapta a hülyeskedőt/kedőket, talán majd akkor.* - Igen, mintha mondott volna ilyesmit... *Gondolkozik el a srác.* - Hát igen, viccesnek hangzik, de ha belegondolunk a lényegébe úgy már eléggé morbid vicc lenne... *Helyesel a lánynak és ő személy szerint inkább nem is gondol bele. Nem lenne túl sok kedve elveszíteni a legjobb barátját, majd szellemként újra látni...* - Hát, lehet, hogy neked inkább testvéred, mint nekünk. *Mosolyog a lányra és ő magában mélyen ezt tényként kezeli, hisz külön nőttek fel, és alig talán 1-2 éve tudták meg, hogy testvérek... Persze mindig is öccseként szerette Alexet, mostanra már furcsa is lenne nélküle, de be kell, hogy vallja, Alex mindig is Brenda testvére fog maradni. A lány szavaira elvigyorodik.* - Szerintem a trükkös rabló lesz az. Jó kis hely, az nem vitás. *Vigyorog továbbra is és a lánnyal együtt a kocsma felé veszik az irányt, közben pedig Alexre terelődik a téma, amennyit beszélnek a srácról, valószínű, hogy épp egy csuklás rohamtól szenved.* - Igen, rá. Igazából, nem is értem ezt az Alex-Lisa dolgot, de még maga Lisa sem tudta megmagyarázni, hogy mi történt velük... *Sóhajt a srác.* - Értem, e ha már Gissel sem beszél, az régen rossz. persze, vele is voltak gondok mostanában, de majd megpróbálok mindkettejük fejével beszélni. Nem tudom min kaphattak össze. *Sóhajt megint a srác. Ennyire még egyszer sem esett szét a család. De ami a legjobban meglepte, hogy Thierry nem avatkozott közbe, pedig ilyenkor mindig fel szokott bukkanni és megoldani a dolgokat...* - Tudom, ebben nem változott és szerintem nem is fog. *Mosolyodik el. Ismeri már ennyire Alexet. Mikor a lány azt mondja, hogy megpróbál segíteni hálásan néz a másikra.* - Köszönöm, sokat jelent nekünk. *És ha a lányt nem zavarja, akkor megöleli, nagyon aggódik a fiúért és jó, hogy végre van valaki, aki tud rajta segíteni.* - Majd igyekszem. *Feleli kicsit nyugodtabban. Örül neki, kicsit úgy érzi, hogy egy kő esett le a szívéről, vagyis egy darabkája legalább. Majd akkor nyugszik meg teljesen, ha a fiú ismét rendben lesz.*
Raisa A. Wyberg-Merchant- .::Diák::.
*Igen, a lány ismét Qarin sötét negyedében mászkál, de most épp semmi rosszban nem sántikál, csak Adriant keresi. Bár nem bírja megállni, hogy ne üzleteljen egy kicsit, de most semmi komolyabba nem akar belekeveredni, ráér azzal majd Londonban is, ha végre haza mehet. Jelenleg a sikátorból jön ki, még egyszer átforgatva a szerzett pénzköteget és a zsebébe süllyesztve azt egy elégedett mosollyal az arcán. Körbetekint, hogy mennyire keltett feltűnést és egyszerűen tovább sétál és leül az egyik padra a tér közepén. Nem akar kitűnni a tömegből így maradt egy fekete farmernál, fehér felsőnél és egy fekete napszemüvegnél egyik lábát a másikra rakva kényelmesen hátradőlve. Szemmel akarja tartani a helyet, nem akar több időt már arra pocsékolni, hogy összeszedje Adriant, bár tudja, hogy kell még, mert amilyen rémes a másik tájékozódási képessége... Nos, lehet egyszerűbb lenne ha elmenne érte.*
Aysen- .::Purgatóriumi herceg::.
*Ma egy ismét remek napot zárhat az angyalunk. Úgy döntött, hogy ismét felpillant a városba bár ma az Akadémiára is bemerészkedett, hiszen muszáj volt beszélnie, Reed Denkeyel hiszen van egy két elintézni valója és utána egész végig a sötét negyedben járkált. Elég nagy a nyüzsgésmozgás és nem tudja, hogyan csinálja a dolgokat. Ráadásul még a kislány sincsen, meg ami szintén gondot jelent neki és jó lenne tudni, hogy még is hogyan csinálja. Ha bár gondolkodott azon, hogy meg figyeli ki ilyen a városban, de hát ezt teszi már pár hete. Patriccel is beszélnie kéne ismételten felhoznia a srácot plusz Rhianén is elgondolkozott már. Olyan más, de közben még sem.. végül is az a lényeg, hogy teszi a dolgát. A férfin fekete csuklya van, hogy ne ismerjék meg. Úgy járkál a sötét negyedben és ahogy megy közben rágyújt egy cigarettára és várakozik.*
//Fagy//
//Fagy//
Raisa A. Wyberg-Merchant- .::Diák::.
// Olvadás //
*Kémleli a helyet és megakad egy elég ismerős alakon a szeme, aki bár nem Adrian, de egy sunyi vigyor jelzi, hogy ugyanúgy örül az illető viszont látásának. Feláll és szép lassan megindul az illető felé, inkább csak hátulról megközelítve és magában elemezgeti, hogy mekkora esély is van rá, hogy itt lássa újra a férfit. Úgy véli minimális, de hát vannak még csodák... Elhalad mellette, de a szeme sarkából a csuklya alá próbál tekinteni és mikor már elég biztos a sejtéseiben szembefordul a férfivel és megáll előtte. Feltolja a napszemüvegét a fejére és az első másodpercekben csak vizsgálóan tekint végig a férfin. Teljesen biztos benne, hogy ő az, már csak az a kérdés, hogy a férfi emlékszik-e őrá.* - Ki gondolta volna, hogy újra látom Aysen. *Vigyorodik el ördögien és meg sem várja a férfi válaszát a folytatás előtt.* - Amúgy milyen munkára is akart felkérni minket? *Érdeklődik, mert valahogy nem hagyja nyugodni ez az egész. Mert még ha a másik kettőt nem is, de őt érdekelné a dolog. Bár az nem, hogy örökre a Purgatóriumban maradjon, de a többi igen.*
*Kémleli a helyet és megakad egy elég ismerős alakon a szeme, aki bár nem Adrian, de egy sunyi vigyor jelzi, hogy ugyanúgy örül az illető viszont látásának. Feláll és szép lassan megindul az illető felé, inkább csak hátulról megközelítve és magában elemezgeti, hogy mekkora esély is van rá, hogy itt lássa újra a férfit. Úgy véli minimális, de hát vannak még csodák... Elhalad mellette, de a szeme sarkából a csuklya alá próbál tekinteni és mikor már elég biztos a sejtéseiben szembefordul a férfivel és megáll előtte. Feltolja a napszemüvegét a fejére és az első másodpercekben csak vizsgálóan tekint végig a férfin. Teljesen biztos benne, hogy ő az, már csak az a kérdés, hogy a férfi emlékszik-e őrá.* - Ki gondolta volna, hogy újra látom Aysen. *Vigyorodik el ördögien és meg sem várja a férfi válaszát a folytatás előtt.* - Amúgy milyen munkára is akart felkérni minket? *Érdeklődik, mert valahogy nem hagyja nyugodni ez az egész. Mert még ha a másik kettőt nem is, de őt érdekelné a dolog. Bár az nem, hogy örökre a Purgatóriumban maradjon, de a többi igen.*
Aysen- .::Purgatóriumi herceg::.
*Várakozik és kémlel hátha jön valaki. Azért jó lenne tudni, hogy kinek a segítségét tudná kérni akár fizetés gyanánt vagy más miatt. Vagy ad át lelkeket neki azokkal is jót lehet keresni. Szóval mindenképpen vagy így vagy úgy nem tudja még hogyan, de össze fogja hozni. Lassan szívja a cigit hiszen ő idő milliomos és rá ér a herceg. Szóval, akár estig itt marad és ha találkozik azzal a vámpírral akkor elbeszélget vele, mert el kell.. és nem csak vele, de hát ezzel nem tud mit csinálni. Egy: Felmérni a terepet Qarinban azaz kell egy jó idegen vezető. Kettő: Az Akadémián még egyszer látogatást tenni feltűnés mentesen. három: Kislány felkutatása és megölése. Ez aztán a hercegnek probléma. A városával is foglalkozni kell ráadásul még azzal is, hogy Deliát elpusztítsa. Sok fáradalommal jár a férfinek az az egész. Amikor megszólítják megfordul és Megismeri a lányt.* - Te vagy az a fattyú azzal a csomó diákkal. Ki gondolta volna, hogy itt találkozunk.*Hmmög és végig néz a lányon, nem ő nem bízik senkiben.* - Először mesélj magadról.. aztán eldöntöm méltó vagy e rá, hogy meséljek róla.*Mondja és komolyan gondolja ezeket.*
Raisa A. Wyberg-Merchant- .::Diák::.
*A fattyú megnevezésre grimaszol egyet. Nem, nem ő akart ez lenni, bár különösebben nem érdekli a hova tartozása. Sőt, értékeli, hogy a szülei egymásra találtak - és elváltak - mivel így két nagyszerű és erős faj tulajdonságait is örökölhette, ami azért jól tud jönni.* - Hát igen, de innét maga lóg ki, nem én. *Állapítja meg, különösebben nem fogja nagy dobra verni a sértegetést. Ráér majd azzal, ha megtudja, hogy mit is akart a férfi a nyakukba sózni.* - Hmf, mit akar tudni? *Vigyorog a lány. Nem, nincsenek titkai, legalábbis nem olyan eget rengetőek, mint a férfié, amit meg kell, azt el tudja intézni, hogy ne kerüljön napvilágra. Bár szinte biztos benne, hogy arra kíváncsi a másik, hogy mire is képes a céljai elérésében, milyen képességei vannak és mennyi esély is lenne rá, hogy elárulja a férfit.*
Aysen- .::Purgatóriumi herceg::.
*Szóval Raisát megismeri és igen határozottan nem tetszik neki, hogy így kérdezősködik. Először megbizonyosodik abban, hogy megbízható e.* - Szóval. Úgy mindent, de azt hiszem egy félvértől nem kell többet tudnom.*Mondja mosolyogva és ördögien néz a lányra.* - Sétáljunk egyet..*Mondja és a kedvenc szava a sétálás.* - Szóval a nyaklánc.. ha valóban érdekel.. egy gyönyörű kék és nagyon erősen villog. Úgy tudom, hogy egy angyalé aki még elég fiatal, de még nem sikerült a nyomára bukkannom.*Ahogy magyarázza a dolgokat neki megy valaki és morog. Ő sem tudja mi ez, de azt érzi, hogy baj van. Ha tudná mi egyből ott teremne és a baj forrása ő is. Sóhajt egyet és aztán végig pillant a lányon. Oda megy a lányhoz közel és a füléhez hajol.* - Csoda szép vagy mondták már..*Oh a rossz fiú kezdi a csábítást.. Mindig ezt csinálja.* - Mit gondolsz mennyire bízhatok meg benned?*Teszi fel a kérdést és felpillant. Sötétedik és lassan ideje visszatérni a purgatóriumba, de előbb befejezi a beszélgetést a lánnyal.*
Raisa A. Wyberg-Merchant- .::Diák::.
Nem szól semmit, csak elégedetten, egy ördögi vigyorral konstatálja a lány, hogy a faji hova tartozása még ilyenkor is jól tud jönni. Bólint a férfi szavaira és követi őt, és hallgatja, amit mondani kezd a munkáról.* - Ó, igen, ezt már lent is mondta. És akkor gondolom itt van Qarinban, csak azt nem tudja, hogy hol. Mennyire fiatal az az angyal? *Kérdezi elgondolkodva. Sokat jár a városban, tökéletesen ismeri igazából a város minden egyes szegletét. Főleg a sötét negyedet, de kétli, hogy az a fiatal angyal ide mászkálna, főleg egy ilyen ékszerrel a birtokában. Itt hamar megfosztanák tőle. Nagyban gondolkodik, mikor a férfi hozzá lép és a fülébe suttog. Egy csábos mosoly kúszik az ajkaira, de nem, ennyivel még nem lett meghódítva. Meg hát részben már amúgy is másé a szíve, még ha ezzel teljesen nincs is még tisztában.* - Köszönöm, nem hiába örököltem az angyalok ragyogását és a démonok sötétségét. *Feleli és az előbbi mosolyából egy ördögi vigyor kerekedik. Nem vitás, a szívén a sötétség mondható az úrnak, akármilyen vérből is származik még.* - Csak annyira, amennyire szükséges, bár a megfelelő jutalom ellenében határozottan megbízható vagyok. *Néz egy sunyi, de elégedett mosollyal az arcán a másikra. Nem kell rosszra gondolni, csak azt teszi meg, amit jónak lát, és ha neki nem gond, hogy esetleg ezzel elősegíti az apokalipszist, akkor ez van, megteszi.*
// Fagyás //
// Fagyás //
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Ma este elég lazán öltözött fel. Egy farmersortot vett fel, hozzá egy félvállas fekete rövid ujjút és egy fekete sportcipőt. Eddig volt türelme várni. Már több mint két hete itt van, és Maxim azóta sem jelentkezett. Pedig amikor találkoztak úgy tűnt, komolyan gondolja a dolgot. Ő meg bedőlt neki. Nagyon ajánlja a vámpírnak, hogy bukkanjon fel, különben. Nem is tudja mit csinálna. Valószínűleg semmit. Mintha tehetne is valamit egy vámpír ellen, mikor teljesen elvarázsolják az éjszaka teremtményei. Mindenesetre úgy dönt elejét veszi a dolgoknak. Kicsit kérdezősködött a városban, persze a megfelelő helyekre betérve, és fülébe jutott, hogy van egy tér, amelyet még a rendőrök is elkerülnek. Ahol alvilágiak tanyáznak. "Aki nem akar még meghalni, ne menjen még a közelébe se!" Hallotta néhányaktól. Ha jól emlékszik volt szó üzletekről is és csatázásról. Tehát kiváló hely lehet Maximnek ahhoz, hogy az üzleteit lebonyolítsa. Ki tudja? Lehet hogy ott megtalálja. Ez volt az első gondolata. Tehát útnak indul. Jonathan úgy is van olyan kedves, hogy elnézi neki a mai kiruccanását is. Az életét pedig nem félti. Sosem tette. Így is úgy is meg kell halnia. Vagy ezért, vagy azért. Az már mellékes, hogy éppen mikor. Mikor eléri a teret meredten maga elé néz, majd szitkozódni kezd. Nincsenek itt valami sokan, és ahogy látja Maxim biztos nincs a környéken. Ha csak nem az egyik sikátorban bujkál, mint múltkor. Azért úgy dönt körülnéz, esetleg elsétál a túloldalra, és körül néz néhány félreeső kis utcában is. Kezd elege lenni mindenből. Céltalannak találja az egész mesterkedését. A pénz itt nem elég. Többet akar.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Egy éhes vámpír halad végig a Santos téren. Megint a szokásos körútját tervezi és még nem vacsorázott ez azt jelenti. Azt, hogy találkozott a húgával még jobban felkavarta az életét és reméli, hogy tudnak „családi életet” élni. Persze iróniában… A srác teljesen gúnnyal van és nem érdekli az áldozata, hogy kapálózik. A vacsora az vacsora.. még a vámpírok számára is. A vámpírok ilyenkor jönnek ki a térre és keresik meg a megfelelő Prédát. A fiúnak szintén egy fiatal hölgyet sikerült találnia és nagyon finom ízre… szóval ahogy indul enni és elragadja a fiatal lányt egyenlőre csak játszik az étellel. A tér kellős közepén elengedi aztán ha kicsit messzebbre menekült akkor utána indul elkapja és ott a tér közepén megeszi.*~ Finom volt a vacsorám..~*Kicsit Morbid. Amélie észreveheti a téren látottakat, de nem érdekli azt, hogy kilátja a téren. Jelenleg úgy tudja nincsen senki, mert kétszer körbe nézett.. A lányt szokásos módszereivel felkapja a vállára aztán valahova ledobja. Most nincs kedve hurcolászni ad a zsaruknak egy kisebb munkát.. ő meg leül a padra.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Lassan elindul a másik oldal irányába. Talán jobb is, hogy nem magassarkút visel. Így annyira nem is tűnik ki az emberek közül. Ahogy kényelmesen sétál új személyek érkeznek a térre. Látszólag egyiküket sem érdekli, hogy ki ő. Belemélyednek a piszkos üzleteikbe, vagy éppen a megvívandó csatájukba. Azon kezd el gondolkodni, hogy ha Maxim fel sem tűnik, talán egy másik vámpír igen. Magába mélyedve lépked. Egyik láb a másik után. Nem törődve semmivel, figyelmen kívül hagyva a hirtelen támadt hangzavart. Ő másra vár. Így halad, mikor elsétál mellette valaki. Furcsa érzése támad. Gyorsan a fiú után néz, aki egy kapálózó lányt cipel, majd ott a tér közepén nem zavartatva magát kiszívja a vérét. Amélie ledöbbenten áll. Szemei előtt megjelenik az a kép, amit mindig is elképzelt. Ha majd neki is éles szemfogai lesznek, ő sem bánik majd kedvesen az áldozataival, és akár fajtársaival is megküzd azért, hogy ő legyen a vezér. Kegyetlen lesz és megállíthatatlan. Jólesően tölti el ez a gondolat. Ismét úgy érzi, van értelme annak, amit csinál. A férfi időközben befejezi a vacsoráját, arrébb viszi a holttestet, majd jólesően leül a közeli padra. Amélie a lány élettelen testére néz. Egy pillanatra kirázza a hideg. Igazából még sosem látott vámpírt táplálkozni. Akaratlanul is eszébe jut, hogy az a lány, akár ő is lehetett volna. De ez nem számít. Őt nem érdekelné a halál. Még élvezné is. Ismét megborzong. A pad mögé sétál. Eleinte csak áll ott szótlanul, majd erőt vesz magán, és megkérdezi az első dolgot, ami az eszébe jut.* - Ismered Maximet?* Tudja, hogy nem éppen a legjobb kezdet, és hogy nem minden vámpír ismeri egymást, de egy próbát megér.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Ahogy megette az ételt le törli a kezével a vért a szájáról majd ugye leül a padra és rá gyújt. Egy kis cigaretta jól fog esni neki. Aztán amikor meg hallja a lány hangját rápillant és felszökik a szemöldöke.* - Nem tudom kiről beszélsz. Diák vagyok és a Fyron Akadémiára járok. Nem rég költöztem ide. Kylenak hívnak. Kit tisztelhetek benned baby?*Teszi fel a kérdést és végig néz rajta, majd arrébb csússzan és előveszi a doboz cigarettáját.* - Kérsz egyet vagy éppen más milyen cigarettára vágysz?*Célozgat és igen csinosnak tűnik a hangja alapján ehhez semmi kétség nem kell. Azután beleszív mélyen a cigijébe és ismételten fel sóhajt majd vissza pillant a vörös szemeivel a lányra. Csodás az éjszaka csak meleg van.. legalább is érzi a vámpír ezt és nem tudja, hogy még is mi lesz ebből a beszélgetésből.* - Egyébként ki ez a fickó? Mondták már neked ne bízz meg a vámpírokban? Kihasználhatnak téged?*Érdeklődik felőle és teljesen normálisan beszél a lányhoz.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Amikor meghallja az akadémia nevét felsóhajt. Maxim nem említette az iskolát, szóval biztos nem köthető hozzá. Csak tudná miért gondolkodik még mindig Maximen, ha itt van tőle egy karnyújtásnyira egy másik vámpír, aki fiatalabbnak néz ki és még jóképűbb is mint a férfi.* - Amélie vagyok. Örvendek.* Még önmagát is meglepi, mennyire közömbösen viselkedik. Ma még arra sincsen kedve, hogy elcsábítson egy vámpírt. Kezd egyre furcsább lenni a dolog. Kyle felajánlására megkerüli a padot, és leül mellé, majd kivesz egy cigarettát a dobozból. Felemeli a jobb kezét és a mutatóujján egy kis láng keletkezik. meggyújtja a cigarettát, miközben a láng elalszik. Mélyet szív a cigarettából, majd jólesően a levegőbe fújja a füstöt.* - Nem szoktam cigarettázni. De most jól esik. Mondd csak. Ez rontja a vérminőséget?* Fordul ő is érdeklődve a fiú felé. Még egyet szív a cigarettából, míg Kyle kérdezősködik. Hosszasan fújja ki a levegőt. Hátradönti a fejét a padon, és az eget kezdi figyelni. *~Semmi különös~* állapítja meg csak úgy.* - Maxim? Egy vámpír, akivel az ideérkezésem estéjén találkoztam.* Kyle tanácsára felnevet, majd ismét kiegyenesedik és felé fordul.* - Tudod ő pontosan ezt tervezi. Kihasznál. És én boldogan teljesítem majd a kéréseit. Ha ez kell hozzá, hogy a bizalmába fogadjon.* Feleli nemes egyszerűséggel.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*A férfi csak figyeli a lányt és el is gondolkozik rajta, hogy kiről beszélhet. Nem hallotta még a vámpír, de ezt ő nem zavarja. szóval hallgatja őt és az egekbe szökik a szemöldöke.*~A halandó meg akar halni.~* - Szóval te vagy az aki ilyen át akar változni? Ha ennyire szeretnél vámpír lenni meg teszem én szívesen..*Mondja a lánynak negédes mosollyal és ahogy másokat változtatott át simán megtenné a lánynak is. Nem nagy ügy.. abban viszont, hogy segítsen neki.. nos igen a vámpírok kiszámíthatlanok. Ami igaz is és ő is kihasznál mindig másokat. Nem tehet erről hiszen ő már csak ilyen. Szóval mindenáron ezt fogja tenni kihasználni a lányt ahol tudja és rájönni arra, hogy tud e neki segíteni a változásban. Mert ha tud akkor mindenképpen segít neki át változni. Kyle nem egy épelméjű vámpír szóval ezt Amélie is láthatja.* - Vérminőséget? Szivem.. én vámpír vagyok engem nem zavar.*Mondja kuncogva és valóban a Sylorinást nem zavarja a cigi.*
//Fagy//
//Fagy//
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Szépen nyugodtan üldögél mélyeket szívva a cigarettából, mikor Kyle felhozza az átváltozós dolgot. A meglepetés hatására köhögni kezd, majd meglepetten a fiúra néz. * - Te ezt honnan tudod? A homlokomra van írva? Vagy micsoda? * A szabad kezével a homlokát kezdi dörzsölni, mint aki valami koszt akar letörölni róla. Aztán gondolkodni kezd. Ha Kyle szerint a vámpírok csak kihasználnak, akkor ezt magára is érthette, hiszen ő is az. Ez a tulajdonság viszont Amélie-t is jellemzi, így nagyon nem akad fenn rajta.* - Tudod, ha akarsz valamit mondd ki. Nem szeretem, ha titkolnak valamit előttem. Az ajánlatodat pedig köszönöm... De még nem élnék vele. * Alaposan átgondolt mindent. Még nincs itt az ideje, hogy véget vessen emberi mivoltának, bármennyire is szeretné, és bármennyire is vágyódik utána. Még van egy kis elintéznivalója Jonathannel.* - De később igényt tartanék rá.* Teszi hozzá, majd még egyet szív a cigarettából, és ismét köhögni kezd. Elejt néhány szitkot és a földre dobja a csikket.* - Azt hittem a cigaretta elkeveredése a vérben már nem annyira ízletes. De ha nem zavar, nem gond.
Kyle Williams- .::Diák::.
*Az átváltozós dologban ismerős Kyle, de ő csak fenyegeti a lányt szép szavakkal. Fogalmazhatunk így is bár más esetben simán megenné a másikat, de most evett úgyhogy desszert majd máskor. Nem kell neki a desszert. Aztán ördögien elmosolyodik és nem mondd semmi olyat. * - Szívem amúgy is olyan vagyok, hogy bárkit képes vagyok hamar át változtatni.. de nem garantálom, hogy segítek.*Mondja a lánynak… de Kyle ilyen hát.az ajánlatnál a még ott van szóval egyenlőre nem majd máskor.* - Az akadémia a helyem vagy a temető..éjszaka..*Mondja a lánynak hiszen ezeken a helyeken jobban eligazodik. A ciginél legyint.* - A cigi formalitás amúgy is nekem jó így is.*Mondja a másiknak.* - Te mivel foglalkozol jelenleg?*Érdeklődik felőle és tényleg kíváncsi rá hiszen lehetséges, hogy meg szeretné ismerni a lányt. Legyenek ismerősei.* - Hova valósi vagy?*Tovább kérdezősködik, majd beleszagol a levegőbe elnyomja a cigit és tényleg jó illata van a lánynak.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
* Nem szereti, ha a bolondját járatják vele. Jó. Sok mindent nem szeret, de ezt megbocsáthatatlannak tartja. Már az is éppen eléggé megalázó, hogy elvállalta Maxim ajánlatát, utána pedig beállt Jonathan-ékhez házvezetőnek. Nem hiányzik neki, hogy játszadozzanak vele. Azt ő szokott másokkal.* - Nem kell. Biztos vagyok benne, hogy találok épeszűbb és segítőkészebb vámpírt is, aki örömmel átváltoztat majd, és a további segítségét is felajánlja.* Elég ridegen válaszolt, de érezni rajta az enyhe sértődöttséget is. Most, hogy itt van ebben a városban, ami idegen lényekkel van telve, biztos benne, hogy nem Maxim és Kyle lesz az egyedüli vámpír, akikkel összesodorja az élet. Ha pedig mégsem, még mindig van rá esélye, hogy Maxim átváltoztatja, ha elég alázatos vele szemben, és akkor nem kell Kyle segítségét kérnie. Őszintén szólva nem tudta, hogy olyan vámpírok is létezhetnek, akik ennyire közömbösen érintik, sőt még enyhén irritálják is. Bár eleinte szimpatikus volt neki a fiú, a nemtörődömsége, ahogy végzett az áldozatával, most viszont... Mondjuk úgy, hogy rontott a megítélésén.* - Értem.* Fűzi hozzá tömören a cigarettáról szóló részhez, majd sóhajt egy nagyot.* - Legyen. Egy helybélinél vagyok házvezetőnő. Teljesen oda van értem, és jól megfizetnek. Persze nem csinálok túl sok mindent. Csak a formalitás kedvéért.* Kezdi mesélni a történetét. Nem érdekli, ha Kyle olyan dolgokat is megtud, ami a legtöbb ember elöl titokban kell maradjon. A vámpír valószínűleg nem adná tovább amúgy sem.* - Franciaországból jöttem, bár tény, hogy tettem néhány kitérőt. Meguntam a semmittevést és az utazgatást. Átverhető idióták pedig itt is vannak.
Kyle Williams- .::Diák::.
*Kyle sohasem volt az a tipikus vámpír aki csak úgy hagyott volna prédát. Ám viszont a desszertet mindig máskorra szokta hagyni. Amélie pedig olyan lány akit vérbanknak simán használhatna ha akarná, de hát mit akarhat a másik ezt nem igazán tudj. Kyle kissé kiszámíthatatlan és természetesen tisztában van azokkal a következményekkel, amik vannak utána.. de érdekli is őt? Egyáltalán nem. A segítségre csak elmosolyodik.* - Szivi ha kérsz segítséget megteszem én, de nem vagyok az a fajta. Inkább csak vadászok a vacsorám után mindig más préda. Fiúkat nem szoktam enni nagyon kevés van…*Sóhajt.* - De lassan azok jönnek a terítékre.*Sóhajt ismét és gondolkozik közben, de hallgatja is a lányt.* - Te ilyen hogy is mondjam nem cseléd vagy vagy ilyesmi ugye?*Teszi fel a kérdést és nem ijedten csak úgy érdeklődően.* - Amúgy meg ha gondolod szívesen haza kísérlek.. bár gondolom örülni fognak egy vámpírnak.*Mondja a lánynak negédes mosollyal és valóban szimpatikus neki.* - Francia lányok mindig is csinosak..*Mosolyodik el ördögien és igen ez most a perverz mosolya.* - A Francia lányok mennyire szelídek?*Teszi fel a kérdést, majd fel áll a padról és nyújtja a kezét a másiknak. Reméli el fogadja.* - A helybéliek remélem elfogadnak téged. Rendesek is akadnak azért nem csak idióták..*Gondolkozik el rajta és valóban vannak ilyenek. Aztán a másik ha készen áll haza kíséri kíváncsi merre lakik..*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Eszébe jut, hogy mindig is ki akarta próbálni, hogyan reagál egy vámpír a vér szagára. Lehetséges, hogy rögtön nekiesne, és a következő pillanatban már holtan csuklana össze. Ezt azonban most nem fogja kipróbálni. Talán majd egy másik alkalommal, amikor jobb kedve van. * - Nem kérek tőled semmit. De ha akarok valamit, azt biztosan elérem. * Szemében felcsillan az az ördögi szikra, amely talán a sorozatgyilkosok tekintetében is tükröződhet, miközben áldozataik felett állnak tébolyult önkívületben. Azonban ez a szikra inkább magabiztosságnak tűnik, ami nem is alaptalan. * - Remélem most nem kéne elkezdenem sajnálni téged. * Hangja enyhén lenézően hangzik, bár nem szeretne az lenni. De egy vámpír ne nyafogjon. Legyen önbecsülése, és jelleme.* - Nos. Mondhatjuk úgy is. Cseléd.. De annál több. Nem kell hazakísérned. Azt hallottam a vérfarkasok és a vámpírok nincsenek jóban egymással. * Mosolyodik el, visszagondolva Chris szavaira. Kyle további mondandójára felnevet.* - Nem mindegyik. A szelídségről pedig nem tudok nyilatkozni. Bár én nem vagyok az. * Elfogadja a fiú segítségét és ő is feláll. * - Rendesek. És kedvesek. Pont ezért van elegem belőlük. Fárasztó játszani a jólnevelt és szerencsétlen kislányt.* Arcára szomorú kifejezés ül, és megtörten néz Kyle felé, majd pár másodperc után ismét visszavált az eredeti arckifejezésére, és hangosan nevetni kezd.* - Nos, még mindig haza akarsz kísérni? Vagy netán félsz a kiskutyáktól? * Kérdezi kihívóan.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Kyle nem az a típus, akitől félne. Pláne nem kutyáktól. Ahogyan beszélgetnek, rájön arra, hogy lehet emberére akadt a lányban, ám még nem fogat madarat inkább vár vele. Hallgatja, csendben szépen nem szólal, meg amíg nem szükséges. A cseléd dologról több dolog is eszébe jut bár a vérbankosok finomak. A vérfarkasok pedig undorítóak szerinte. Sohasem csípte őket szóval ha látna egyet neki is ugrana. Pedig nem rasszista csak nem szereti szimplán őket.* - Akkor nem cseléd, de nem tudok jobbat kitalálni, de elég szépen játszod a szereped.*Mondja mosollyal majd sóhajt. A vérfarkasok hallatán amikor megkérdezi a dolgokat csak sóhajt.* - Elég ha egy darabig rendben? Tudunk beszélgetni ugyanúgy.. A farkasok nem a kedvenc állataim bár egyet megtartanék. Fejét kiraknám a Sylorinába.. dísznek.*Mondja Kyle és valóban megtenné, de a jelenlegi Házvez nem díjazná. Aztán ha a másik is benne van akkor elindulnak és elbeszélgetnek még egy darabig aztán a másik is visszatér az akadémiára.*