by *Maradjunk annyiban, hogy mindketten elég nagy hatással vannak a másikra, hiszen Fred Lily nélkül nem lenne az, aki most. Ha a lány nem lenne, akkor talán még mindig az az önző, bunkó és rasszista Fredrik Laine lenne, akiként a szigetre került. De szerencsére ez nem így történt, és mindkét fiatal élete fenekestül felfordult mikor találkoztak egymással, de talán ennek pont így kellett lennie.* - Érted bármit hercegnőm *feleli mosolyogva, miután viszonozta a puszit.* - Tudom Hercegnőm, és helyesen is cselekedtél. Büszke vagyok rád *tűr el gyengéden egy kósza hajtincset, majd Lily Wade-ről ejtett szavaira halkan felnevet.* - Épp ezért nem ítélkezhetünk külső alapján, angyalom.*Gyengéden simogatni kezdi Lily vállát, majd szép lassan belefog a kis monológjába, ami bár nem tökéletes, mégis eléri a várt hatást. Szegény lidércnek görcsben áll a gyomra, de igyekszik nyugodtnak mutatkozni. Rettenetesen izgul, és nagyon reméli, hogy nem mond mindenféle hülyeséget. Amikor Lily elhúzódik tőle, akkor kicsit kétségbeesik, de csak azért is folytatja a vallomását. Ha már egyszer belekezdtél, akkor nincs megállás, Fredrik. Amikor a lány elsírja magát, akkor egy pillanatig döbbenten nézi, mert nem tudjak eldönteni miféle könnyek lehetnek ezek, aztán, mikor a lány letérdel, akkor ő lerakja a földre a gyűrűt, és átkarolja Lily-t. Halványan elmosolyodik, mikor a lány csókolgatni kezdi.* ~ Hm. Ezek szerint örömkönnyek… *állítja meg magában, majd mikor a lány kimondja a bűvös szót, akkor vidáman elnevet.*- Jaj ne sírj már Hercegnőm, ennyire nem volt megható *törli le a lány könnyeit, és miután Lily valamelyest összeszedi magát, akkor felhúzza az ujjára a gyűrűt. Utána pedig a karjaiba veszi a lányt, elfekszik vele az ágyon, és gyengéden cirógatni kezdi a lány hátát.* - Hercegnőm, azt hiszem, jobb lenne, ha pihennél egy kicsit… Nem szeretném, hogy rosszul legyél. Ne aggódj, végig itt leszek melletted, egy percre se hagylak el *nyom egy puszit a lány homlokára, és úgy gondolja, hogy ennyi sokk elég volt a kedvesének mára, ideje nyugovóra tér. Ő maga egyébként hamar elalszik, szóval, ha Lily nem kelti fel, akkor ő megkönnyebbülten szuszog a szerelme mellett. Boldog, hogy végre nem nyomja az a hatalmas teher, ami azóta telepedett rá, mióta kitalálta, hogy ő meg fogja kérni a lány kezét. Most pedig végre vége, és szorosabbra fűzheti a kapcsolatát az egyetlen, imádott nővel, akire egész életében vágyott.*
+9
Fredrik Laine
Victoria Jones
Dobókocka
Erik Norgen
Mesélő
Lord Sayon Merlioth
Lily Hollow
Matthew Chancellor
Amarilla Darwin
13 posters
Eidolon
Lily Hollow- .::Diák::.
*Hát igen, Lily valószínűleg végül eléggé egyértelművé tette a válaszát. Arra,hogy ne sírjon, megszólalni megint nem nagyon tud, de azért végig fut a fején, hogy* ~ Könnyű azt mondani, most vált valóra életem álma. ~ *, de egy rendes megjegyzésre nem futja. Egész egyszerűen csak engedi, hogy Fred ráadja a gyűrűt, majd megfogja és lefektesse maga mellé az ágyra. Ott aztán a mellkasába temeti az arcát, és engedi, hogy a párja a hátát simogassa. A másik szavai után felemeli a fejét, és csillogó barna szemei találkoznak Fred szemeivel.* - Szeretlek. Rád vártam egész életemben, és köszönöm, hogy megtaláltál. Minden értelemben megmentetted az életemet, Fredrik Laine *mondja halkan, meghatottan a fiatal nő, majd ismét a szerelme mellkasára dönti a fejét, és miközben a férfi álomba zuhan, kis köröket rajzolgat rá, egyre inkább megnyugodva hallgatva az egyenletes szívverést. Végül ő maga is egyre álmosabb lesz, de szinte fél elaludni, mert tart tőle, hogy kiderül, hogy ez az egész csak egy álom volt. Végül fél óra telik bele, hogy hallgatja a vőlegénye szívverését, és ez nagy nehezen megnyugtatja annyira, hogy lassan elmerüljön ő is az álmok birodalmában.*
Elliot Herondale- .::Diák::.
[Kint valami udvarfélén egy csapat lány társaságában]
*Tegnap este, miután Fredrik összezárta Wade-del sikerült egy kicsit megismernie a srácot, és rájött, hogy bírja a gyerek hülye fejét, így a délelőtt azzal indult, hogy elkötöttek két lovat meg a szekeret, a lovakat befogták, és a városban randalíroztak, mikor az első kanyarban meg nem borultak. Utána persze szakadtak a röhögéstől, míg Wade ki nem találta, hogy meg nem keresi Fredriket, így Elliot fogta magát, szerzett egy lantot, és most épp a fehérnépet bűvöli el a csodás hangjával. Azaz Elliot megint csajozik. * - Now you come messing my heart around, Now all I gotta do is be, I can't play you down I won't pull the trigger If I said how I felt it would be something bigger So fast I'll be face first, flat on the ground It's a losing game tryna play, you down *énekel a lányoknak, akik elbűvölve hallgatják az angyalt. Mármint nem a diáklányok, hanem az itt élők és még viszonylag egészségesek. Szóval, igen Mr. Herondale megint elemében érzi magát, és az sem érdekli, hogy a többiek mit gondolnak róla. Ő jelenleg igyekszik kiélvezni az itt eltöltött időszakot, bár az is megfordul a fejében, hogy megy halálra idegesíteni Vic-et, de inkább úgy határozott, hogy a lányok társaságában lantozgat és énekelget, mert ők legalább értékelik a sármos mosolyát és a társaságát.*
*Tegnap este, miután Fredrik összezárta Wade-del sikerült egy kicsit megismernie a srácot, és rájött, hogy bírja a gyerek hülye fejét, így a délelőtt azzal indult, hogy elkötöttek két lovat meg a szekeret, a lovakat befogták, és a városban randalíroztak, mikor az első kanyarban meg nem borultak. Utána persze szakadtak a röhögéstől, míg Wade ki nem találta, hogy meg nem keresi Fredriket, így Elliot fogta magát, szerzett egy lantot, és most épp a fehérnépet bűvöli el a csodás hangjával. Azaz Elliot megint csajozik. * - Now you come messing my heart around, Now all I gotta do is be, I can't play you down I won't pull the trigger If I said how I felt it would be something bigger So fast I'll be face first, flat on the ground It's a losing game tryna play, you down *énekel a lányoknak, akik elbűvölve hallgatják az angyalt. Mármint nem a diáklányok, hanem az itt élők és még viszonylag egészségesek. Szóval, igen Mr. Herondale megint elemében érzi magát, és az sem érdekli, hogy a többiek mit gondolnak róla. Ő jelenleg igyekszik kiélvezni az itt eltöltött időszakot, bár az is megfordul a fejében, hogy megy halálra idegesíteni Vic-et, de inkább úgy határozott, hogy a lányok társaságában lantozgat és énekelget, mert ők legalább értékelik a sármos mosolyát és a társaságát.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*A délelőtt talán nagyon jól telt Erik társaságában. Amilyen hülye és idióta nem tudom elhinni, hogy nem viseli el a társaságomat. Na jó.. most éppen még is mit csinálok? Ebéd után aludtam egyet és Fredriknek igaza van nem kell foglalkozni Elliottal.., de Eriknek is, hogy ne törödjek vele. Talán azt tudom mondani, hogy alvás mindig felélinkít.. főleg ha van jó társasága az embernek vagy lénynek. Aztán én Amandával voltam egy szobában és kibeszéltünk mindenkit este.. ez is segített a hangulatomon, de nem tudom elhinni, hogy más a lány. Kellemes csalódás lett számomra és azt hiszem bírom mint havert.. pedig nem tudom kire tudnám azt mondani, hogy haver. Jó vannak jó néhányan, de aki ténylegesen. Felöltöztem valami nyárias ruhába aztán fogtam magam és úgy döntöttem, hogy sétálok egyet ha már nagyjából ki ismertük a várost. Erik és a romantikus oldala azért ez is vicces volt tegnap. De azért na.. de valaki biztosan jót röhögött volna azon, ahogy együtt hülyéskedtünk. Amikor kilépek az udvarra beleszippantok a levegőbe és annyira friss az egész, hogy csak na. Fel tekintek az égre furcsa, hogy itt meleg van és otthon nálunk hó. Viszont nem mondom azt, hogy nem félek a helytől. Aztán elkezdek dalolászni egy Pussycat Dolls című számot amikor meghallok egy ismerős hangot. A zaj forrás felé megyek és akik figyelnek rá becsatlakozok közéjük A fejemet csóválom amikor megpillantom a srác énekét.* - Produkáld még magad.. ennél jobban nem is égethetnéd le magadat.*Szólalok meg majd megfordulok és visszaindulok a fogadó felé, hogy a másik oldalon menjek ki. Ahol nincsen ez a csúf kis… mocsok..*
Elliot Herondale- .::Diák::.
*Elliotot teljesen lefoglalja a játék, amikor pedig Vic beszól neki az összes lány kórusként lepisszegi a lidércet. Erre az angyalfiú diadalmasan elmosolyodik, és felnevet Victoria szavaira.* - Bocsásson meg Fair Isle hercegnője, hogy kénytelen volt lealacsonyodnia közénk, a pórnép közé! Engedje meg, hogy kiengeszteljem! *kuncog miközben leereszkedő stílusban csűri-csavarja a szavakat. Egy random dallamot kezd el játszik, és az énekében olyan szavakkal illeti Vic-et, hogy a többi lány csak nevet rajta. Igen, nyilvános megalázza. Hogy miért is? Hogy megbosszulja a beszólást természetesen. A lányok persze vihognak a dalon, és becsatlakoznak a fiúhoz. Az egész banda úgy tűnik a földbe akarja döngölni a lányt. Az egyikük oda is lép Victoriához, és gúnyos mosollyal az arcán szól hozzá.* - Nocsak, a Hercegnőt zavarja, hogy a fiatalember megpróbál minket felvidítani? Talán sajnálja, hogy nem maga körül legyeskedik? Szánalmas mondhatom! *osztja ki szerencsétlen csajt mielőtt az elmenne, majd felszegett fejjel sarkon fordul, és helyet foglal Elliot mellett.* - Ugyan Sarah, azért ezt nem kellett volna! A végén örökre házisárkány marad! *kuncog fel a fiú, majd ravaszkás mosollyal Vic-re pillant.* - Fogadja őszinte sajnálatomat az előbbi miatt Hercegnő, de tudja… Ön és én soha nem lehetünk együtt. Jobbat érdeklek magánál, kérem, értse ezt meg *szólal meg fontoskodva, majd a lányok neki állnak sikítozni, hogy melyiküket válassza. Úgy tűnik, Elliot élvezi, hogy a központban lehet, azt pedig még jobban élvezi, hogy Victoria agyára mehet.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Beszólok. Hogy ne szólnék be, amikor így viselkedik!!! Elliot olyan idegesítően szánalmas és természetesen beképzelt pukkancs… Sóhajtok egyet és azt hiszem, igyekszem arra gondolni, amit Erikkel és Amandával beszéltem, de ha így folytatja, esküszöm, nem állok jót magamért.* - Neked nem ártana egy kis arcplasztikázás. Mikor néztél tükörbe kislány? Smink nélkül nagyon ronda vagy és persze úgy nézel ki, hogy senkit nem érdekelnél. Ráadásul a fogaid is szétállnak.*Szólom le a csajt és és ki jön belőlem minden düh. Elegem van. Nem bírom tovább. Aztán végül visszafordulok Elliotthoz aki azt hiszi bosszulni tud.* - Soha nem járnék egy olyan szánalmas nagyképű alakkal mint te. Hangod borzalmas, kinézeted förtelmes…*Mondom Elliottra is a szavakat és nem is veszem észre azt, hogy kiabálok. Igen nem hagyom énekelni és szándékosan oltom le az emberek előtt. Fel akar idegesíteni? Hajrá… de nekem is lesz bele szólásom a történtekbe.. Csak azt nem tudom miért akarja ezt csinálni.*
Elliot Herondale- .::Diák::.
*Elliotot nem igazán hatja meg a lány, jókat derül a megjegyzésein. Mellesleg a lány se nagyon tudja megríkatni Vic, szóval egy kicsit igyekezhetne.* - Bagoly mondja verébnek… Szánalmas *szól vissza lenézően a csajnak Elliot dala után, Elliot pedig vigyorogva figyeli a kialakult helyzetet. Aztán mikor a lány visszafordul Elliot jókedvűen felnevet, az egyik lány kezébe nyomja a lantot, és féloldalas mosolyt villant.* - Igen? Mondd csak, milyen vagyok még? *szólal meg ellenállhatatlan hangnemben, és egyre jobban közelít a lányhoz. * - Mert, ha te már nem tudsz mit mondani, akkor akár jöhetek én is *jegyzi meg, majd a választól függetlenül, zsebre tett kézzel egyre közelebb lépdel a lányhoz.* - Tudod, a bátyámnak igaza volt. Te egy nagyképű, féltékeny, önző, hisztis liba vagy, akinek az is fáj, ha valaki a közelében jól érzi magát. Nem tud túllépni a múlton, állandóan nyávog, és ha akarnám se tudnám komolyan venni annyira gyerekes! Még szerencse, hogy így alakultak a dolgok, mert nem tudtam volna elviselni, hogy egy olyanért, mint te, ott hagynám a családomat. Ja, és igen. Emlékszem. Kristálytisztán emlékszem már, és a mai napig nem értem, hogy hogyan tudtalak szeretni téged akár egy pillanatig is! Borzasztó vagy! Az állandó hisztizéseidtől felfordul a gyomrom. Régen, nem voltál ilyen. Akkor még lehetett veled viccelődni, ma már mindent támadásnak veszel. Jobb is, ha elmész innét Victoria, mert *beszél kíméletlenül, a végén pedig széttárja a karjait.* - Mert senki nem kíváncsi rád, ha nem tudsz normálisan viselkedni! *fejezi be elég gorombán a mondatot, majd visszafordul a lányokhoz.* - Hölgyeim, hol is tartottunk? Ó, meg van,! Megkértek, hogy énekeljem el a családom indulóját *mosolyodik el hátrapillantva.* - Victoria… *biccent, majd visszareppen a lányokhoz, elveszi a lantot, és el kezd egy pörgős dallamot játszani.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Bizony, Erik is éppen errefelé flangál, s hogy miért? Nos, miután délelőtt Victoriával körbejárták a várost, aludt egyet, majd folytatta, ezúttal egyedül a túrát. Nem igazán talált semmit, bár azért rábukkant néhány érdekes dologra. Most pedig úgy döntött, szétnéz egy kicsit, hátha történik valami érdekes, és nem kellett csalódnia: ahogy a fogadó elé ér, azonnal kiszúrja a nagy tömeget. Szemöldökráncolva közelebb lép, majd meghökkenve konstatálja, hogy itt bizony ismét egy szócsata van kibontakozóban, mégpedig nem más, mint Vic és Elliot között. Utat fúr magának a hölgyek seregén keresztül, akik úgy tűnik, szívesen a helyszínre engedik, némelyik még fel is vihog, ahogy udvariasan arrébb tolja. Erik, ahogy a forgatag közepébe ér, még éppen elcsípi Elliot utolsó szavait.* - Neked meg mi az isten bajod van, haver? *Pillant az angyalra összeráncolt szemöldökkel, majd Vicre fordul a tekintete.* - Elárulnád, mégis mit ártott neked? Ettől te jól érzed magad? Neked hogy esne, ha nyilvánosan megaláznának?! *Kérdi, s igen, kissé fel van háborodva, ez látszik. Nem, sosem volt az a típus, aki csak úgy hagyja, hogy szívassák a barátait, még akkor sem, ha ezt egy másik barátja teszi.*
//Meglepi ^^//
//Meglepi ^^//
Victoria Jones- .::Diák::.
*Visszaszólok, mert megtehetem és jogomban áll. Hát miért ne? A helyzet, ami kialakult igen csak bosszús. Parancsoljon a herceg úr.* - Egy.. nagyképű.. kis béka aki azt hiszi magáról, hogy herceg mert megcsókolták.*Mondom ki teljesen ki kellve magamtól és igen ordibálok amit már lassan kezdek észre venni és nem törődöm a lányokkal. Aztán összefonom a karomat és gyilkosan nézek rá.* - Rajta gyerünk..*Mondom neki, hogy mondja, mit gondoljon, aztán egyre szaporábban veszem a levegőt és persze képen vágnám. Hogy a fenébe ne tenném meg?* - Tudod az én unokabátyámnak is igaza volt. Én nem tudok túl lépni a múlton? Még is kiveri itt a mellét? Ja neked nincs is melled még a wcre se tudsz kimenni anyuci nélkül.*Sóhajtok egyet és úgy képen vágnám, de nem szeretnék balhét.* - Én sem hagytam volna ott őket. Te lennél a legutolsó alak a földön, akivel valaha is jóban leszek. Azt hittem bírni foglak, de rá kellett ébrednem arra, hogy te is csak egy vagy a sok közül.*Mondom a fiúnak és nem tudom, mi van velem.. talán felidegesített. Amiket mondd egyáltalán nincs igaza!* - Minden a te hibád ezt tud meg!*Képen vágom egy gyors mozdulattal és és nem tudom, annyira mérges vagyok rá. Aztán ahogy megperdülök elindulva a fogadó felé....Aztán meghallja Eriket.* - Hagyd nem éri meg… őt kellett volna bevágni a tömlöcbe.*Mondom idegesen és egyre hevesebben veszem a levegőt.*
Elliot Herondale- .::Diák::.
*Victoria sértései lepattognak Elliotról, egy kicsit se sikerült a lelkébe gázolni. Sőt, még mindig remekül szórakozik a másik kifakadásán.* - Hercegnek hercegnek nem vagyok, de tény ami, tény a családom már ebben a korban is élt *mosolyodik el halványan, amitől a lányok teljesen elolvadnak.* - Hát, bocs, de te szoktál cseszegetni, és neked a bajod, hogy egyáltalán létezem *mondja miközben kipiszkál valami piszkot a körme alól. A sértéseket, mint említettem nem veszi fel, mert nem akar megverni egy lányt, így inkább figyelmen kívül hagyja.* - Remek. Örülök, hogy ezt megbeszéltük *biccent, majd a továbbiakra nem reagál, visszatelepszik zenélni. Mikor pedig Erik felbukkan, akkor kérdőn felvonja a szemöldökét.* - Nekem semmi, de ha őt kérded, akkor azt hiszem meg van neki… *felel nyugodtan, és kénytelen abbahagyni a játékot. A következő szavakra csak csóválja a fejét.* - Egy. Ő kezdte. Kettő. Nem érzem jól magam, de rosszat sem tesz. Három. Az imént megpróbált megalázni, de nem jött össze neki, és ha már itt tartunk… *kezd bele a mondandójába, mikor az árnyékból egy mások számára különösen irritáló alak lép ki.* - Hé, Herondale! Most már leállhatsz! Egyébként meg megtaláltam az elhagyott kártyalapjaidat… *emeli fel a pakli hiányzó részeit, majd lejjebb tolja az orrán a szemüveget, és Erikékre pillant.* - Üdv. Nyugi, mindjárt leállítom. Nem értem miért ilyen pukkancs, két órával ezelőtt még normális volt *nevet fel halkan, majd az angyal kezébe nyomja a lapokat.* - Wade, nocsak, hát előbújtál? *sóhajt fel, mire a másik folytatja a vigyorgást.* - Hát, eddig se bujkáltam. Fredrik felvilágosított a házirenddel kapcsolatban. Amúgy miért is kéne engem börtönbe vetni? *pillant Victoriára, Elliot pedig feszülten szusszant. Tudja, hogy Erik meg Wade jót akar, de ne most.* - Ja, amúgy bocs a tegnapiért. Nem tudom mi ütött belém *intézi a következőket Eriknek, majd visszapillant az angyalra.* - Nos, azt hiszem, jobb lenne, ha mi mennénk, ugye Wade? *szólal meg idegesen a srác, majd elbúcsúzik a hölgyektől, és ő a maga részéről elindul az épület felé.* - Aj, Herondale, ne kezdd már megint! *kiált a másik után, de az figyelmen kívül hagyja a szavait.* - Akkor is én léptem… Minden jót! *köszön el Wade is, és Elliot nyomába ered, hogy alaposan kifaggathassa az előbbiekről, hacsak nem tartják fel őket.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Vic szavaira csak a fejét csóválja.* - Mondtam, hogy nem érdemes vele foglalkoznod. *Majd felvont szemöldökkel hallgatja Elliot szavait.* - Nem is értem, hogy férsz át az ajtón ezzel a nagy arcoddal, Herondale. Azt hiszed, te vagy a világ közepe, csak mert VIP jegyed van a felsőbb körökbe? Fel kell, hogy világosítsalak, hogy nem vagy több, mint egy szárnyas kis mitugrász. *Csóválja a fejét, majd biccent a megjelenő Wadenek, és felvont szemöldökkel hallgatja a szavait. A bocsánatkérésre csak biccent egyet, többet nem fűz hozzá a dologhoz, majd amikor azok ketten eltűnnek, egy sóhaj kíséretében Vic felé fordul.* - Na, ezek ketten is egymásra találtak... *Csóválja a fejét.* - Minden oké? Megmondtam, hogy ne állj szóba vele. Nem értem, mi történt, régen nem volt ilyen. Biztosan lelki válságba került szegénykém. *Prüszköl egyet, majd megindul az utcában levő kocsma felé.* - Kérsz valamit inni? Megkóstolnám már a középkori sört... *S ha a lány követi, folytatja útját a népszórakoztató helyiség felé, hogy kissé lenyugodjon. Ha meg Vic úgy dönt, másfelé megy, Eriknek úgy is jó, muszáj valahogy lenyugodnia, és erre egyelőre ez a legjobb megoldása. Sosem gondolta volna, hogy Elliottal össze fognak veszni, szóval ha elmúlik a dühe, eléggé le lesz törve valószínűleg. Ő volt az első barátja itt, az Akadémián, és hiába mondta, amiket mondott, azért jelentett számára valamit. Most pedig nagyon úgy néz ki, hogy vége. De egyelőre nem ilyenekre gondol, hanem inkább olyasmikre, hogy miért nem törte el az angyal orrát.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Egyszerűen mit mondhatna? Arcizmai megfeszülnek, és persze behúzna még egyet a srácnak, de van tartása. Úgy indult, hogy felhúzza a srácot, de saját magát sikerült. Felidegesítenie elég rendesen.* - Képzeld az enyém is…*Sziszegi a srác arcába aztán szusszant egyet.* -Most is kicseszeget? Ki viselkedik így? Te.. te vagy a szánalmas.. és még azt hittem, hogy a barátom vagy.*Mondja kiáltva és persze.* - Gyűlöllek…*Mondja ki végül és persze megérkezik Erik is és persze és mondja neki felesleges vitatkozni vele. Nem akarta azt, hogy vitatkozzanak, összevesszenek.. és lehet ez ami őt furdalja. Van lelke igen is képes szeretni és egyáltalán nem érzi magát elviselhetetlennek. Wade felé csak biccent..* - Megjött a nagyképű..*Egyébként meg nem teszi szóvá azt, hogy mit gondol Elliot és persze itt arra gondol, hogy neki baja van vele.* - Annyira egy…idegesítő és.. még azt hiszi, hogy őt aláztam meg? Bár megtettem volna, de akkor sem lennék jobb ember. Ajj gyűlölöm…*Mondja Eriknek és a fejét fogja. Legszívesebben elmenne bezárkózna a szobába és törne és zúzna…* - Olyan gyerekes és éretlen tacskó. Mit képzel kicsoda ő?*Jön ki belőle az utóhatás és igen még mindig hangosan beszél. Vesz három levegőt és lassan igyekszik lenyugodni. Nem egyáltalán nem hiányzott ez neki.. egyébként meg nem is figyeli, hogy mit mondd Erik a sörről, de ha megismételné a kérdést akkor szívesen rábólint.*
Erik Norgen- .::Diák::.
[Kocsma.]
*Nyugodtan hallgatja Vic kirohanását, ő nem szól bele, hadd adja ki a dühét. Ami teljesen jogos amúgy... De Erik most nem bírna megszólalni, és ő nem fogja a háta mögött szidni az angyalt, bármit is gondol most róla. A képébe bármikor szívesen megmondja, hogy mi a baja, de a háta mögött meg nem szólalna. Így hát szépen kussban beül a kocsmába, ha jön Vic, ha nem. De úgy látszik, hogy jön, szóval kettesben ücsöröghetnek. Erik viszont nemigen szólal meg, csendesen iszogat, egyik korsót a másik után, már szinte nem is számolja. Ha Vic beszélgetni akar, egy-két szóban válaszol, de úgy tűnik, el van merülve a gondolataiban. Rengeteg minden kavarog a fejében, egyrészt arról, ami a most történt, másrészt arról, hogy mi van ezzel a két hülyével, hogy így viselkednek. Pláne Elliottal. Nem ilyennek ismerte meg. Igen, még mindig behúzna neki egyet, ha lenne rá lehetősége, de egyre jobban kezd rajta eluralkodni a levertség is, amiért ez történt. Miért ment ki akkor az udvarra, miért nem tudott a társalgóban maradni? Most itt nyomozgathat idegen emberek problémái után, akik a jelenben már csak porladó csontvázak mellesleg, és még a legjobb barátjával is összeveszik. Ja, és azt sem tudja, hogy hazajut-e még valaha.*
*Nyugodtan hallgatja Vic kirohanását, ő nem szól bele, hadd adja ki a dühét. Ami teljesen jogos amúgy... De Erik most nem bírna megszólalni, és ő nem fogja a háta mögött szidni az angyalt, bármit is gondol most róla. A képébe bármikor szívesen megmondja, hogy mi a baja, de a háta mögött meg nem szólalna. Így hát szépen kussban beül a kocsmába, ha jön Vic, ha nem. De úgy látszik, hogy jön, szóval kettesben ücsöröghetnek. Erik viszont nemigen szólal meg, csendesen iszogat, egyik korsót a másik után, már szinte nem is számolja. Ha Vic beszélgetni akar, egy-két szóban válaszol, de úgy tűnik, el van merülve a gondolataiban. Rengeteg minden kavarog a fejében, egyrészt arról, ami a most történt, másrészt arról, hogy mi van ezzel a két hülyével, hogy így viselkednek. Pláne Elliottal. Nem ilyennek ismerte meg. Igen, még mindig behúzna neki egyet, ha lenne rá lehetősége, de egyre jobban kezd rajta eluralkodni a levertség is, amiért ez történt. Miért ment ki akkor az udvarra, miért nem tudott a társalgóban maradni? Most itt nyomozgathat idegen emberek problémái után, akik a jelenben már csak porladó csontvázak mellesleg, és még a legjobb barátjával is összeveszik. Ja, és azt sem tudja, hogy hazajut-e még valaha.*
Elliot Herondale- .::Diák::.
[kocsma]
*A csodás előadása után ő Wade-del a nyomában elviharzott, és hiába remélte, hogy a félvér megérti majd, nem így történt. Elmesélt mindent a másiknak, úgy ahogy valójában történt. Erre Wade közölte vele, hogy akkor most takarodjon el megkeresni a haverját, és kérjen tőle bocsánatot. Csakhogy Elliotnak ehhez nem fűlött a foga, így a félvér az utasítását egy erőteljes jobbhoroggal nyomatékosította, aminek hatására Elliotban végre visszakattant valami az agyában. A lényeg, hogy az angyal egy hatalmas lüktető dudorral elindult megkeresni a legjobb haverját. És hát nem kellett hozzá sok ész, hogy tudja hová mehetett a másik. Az ajtóban először megtorpan, mikor meglátja Eriket Victoriával, majd fogja magát, és szándékosan olyan helyre telepszik le, ahol a csaj jól láthatja, majd mikor az lelépett, akkor szépen odabattyog Erikhez.* - Leülhetek? * kérdi halkan, és ha a válasz igen, akkor leül a lidérc mellé, ha meg nem akkor egy darabig némán ácsorog mellette.* - Sajnálom. Az egészet. Hidd el, nem így akartam, de… Muszáj. Muszáj ellöknöm magamtól. Jobb, ha engem, mint a családomat. Ők nem tehetnek semmiről *böki ki végül egy részét annak, amit hónapok óta titkol. Mert bizony neki is vannak titkai, és már nem tudja, hogy kivel is oszthatná meg ezeket.*
*A csodás előadása után ő Wade-del a nyomában elviharzott, és hiába remélte, hogy a félvér megérti majd, nem így történt. Elmesélt mindent a másiknak, úgy ahogy valójában történt. Erre Wade közölte vele, hogy akkor most takarodjon el megkeresni a haverját, és kérjen tőle bocsánatot. Csakhogy Elliotnak ehhez nem fűlött a foga, így a félvér az utasítását egy erőteljes jobbhoroggal nyomatékosította, aminek hatására Elliotban végre visszakattant valami az agyában. A lényeg, hogy az angyal egy hatalmas lüktető dudorral elindult megkeresni a legjobb haverját. És hát nem kellett hozzá sok ész, hogy tudja hová mehetett a másik. Az ajtóban először megtorpan, mikor meglátja Eriket Victoriával, majd fogja magát, és szándékosan olyan helyre telepszik le, ahol a csaj jól láthatja, majd mikor az lelépett, akkor szépen odabattyog Erikhez.* - Leülhetek? * kérdi halkan, és ha a válasz igen, akkor leül a lidérc mellé, ha meg nem akkor egy darabig némán ácsorog mellette.* - Sajnálom. Az egészet. Hidd el, nem így akartam, de… Muszáj. Muszáj ellöknöm magamtól. Jobb, ha engem, mint a családomat. Ők nem tehetnek semmiről *böki ki végül egy részét annak, amit hónapok óta titkol. Mert bizony neki is vannak titkai, és már nem tudja, hogy kivel is oszthatná meg ezeket.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Ő nem veszi észre a belépő Elliotot, mivel Viccel szemben és így a bejáratnak háttal ül, ebből következik, hogy csak akkor veszi észre a srácot, amikor Vic ismét elviharzik, s ő a tekintetével követve észreveszi, hogy mi miatt történt ez. Sötét tekintettel visszafordul a ki tudja hányadik söre felé, s csak akkor pillant fel újra, amikor a másik végül odaér és megszólítja.* - Szerintem meg nagyon gyorsan húzz el, mielőtt beverem a képed. *Morogja válaszul az első kérdésre, tovább vizslatva a söröskorsót, úgy téve, mint aki tudomást sem vesz az angyalról. Viszont az utolsó szavai látszólag felkeltik az érdeklődését, mert elengedve a korsót, a fiú felé fordul.* - És mit akartál ezzel elérni? Hogy megutáljon téged is meg saját magát is? *Csóválja a fejét.* - Nem tudom, mi van veled, Elliot, de én nem ilyennek ismertelek. Tudod, ha nem szereted, vannak kevésbé drasztikus módszerek is arra, hogy ezt közöld vele. *Horkant fel végül, majd kiüríti a maradék sört is. Nem részeg amúgy, csak kicsit spicces. Jól bírja a piát, és tudja kontrollálni magát akkor is, ha annyit ivott, amennyit a fél orosz hadsereg egy év alatt. Csupán ilyenkor őszintébb, és hát... agresszívabb. Meg idiótább. Most is úgy néz ki, hogy kezdi felvenni a harciasabb formáját, de a látszat néha, csal, ugyanis...* - Elárulnád, mi van veled? *Fordul ismét az angyal felé, ezúttal már semmi düh vagy harag nincs a hangjában, csak... kíváncsi.*
Elliot Herondale- .::Diák::.
*Erik elsőre szavaira halkan felnevet.* - Wade már megtette helyetted, és őszintén szólva, ha egy félvér ekkorát tud ütni, akkor nem szeretném, hogy te repeszd be a koponyámat *jegyzi meg azonnal el is hallgat, mert azért leesik neki, hogy a másik nem kíváncsi rá. Elliot meg makacs, szóval nem fog tágítani, amíg el nem mondta amit akar, így hát egy kis csend után bele is fog a mondandójába.* - Pontosan. Jó, azt nem akartam, hogy utálja magát, de azt akartam, hogy megutáljon *bólint, és el kezdi masszírozni ott az arcát, hogy Wade megütötte. Azért tényleg fáj neki, na.* - Ha kevésbé drasztikusan közlöm vele, akkor nem jön be. Így talán tovább fog lépni *sóhajt fel, majd a következő kérdésre megvonja a vállát, és lehuppan Victoria régi helyére.* - Inkább ki *dünnyögi miközben a zsebéből elővesz egy gondosan összehajtogatott képet, amit Erik elé tol. Nos, a képen egy [You must be registered and logged in to see this link.] látható. * - Miatta csinálom mindezt. Tudod, azért nem vagyok együtt Victoriával, mert nem lehet. Ráadásul, már nem is tudom, hogy szerettem-e egyáltalán. Ő pedig… Nos, a nővérem barátnőjének a húga, Moira. Úgy december óta vagyok együtt vele, és nem akartam, hogy Victoria kombináljon. Tudod milyenek a nők! A végén még kitalálta volna, hogy a családom keze volt benne a dologban. Így hát, kénytelen voltam „drasztikus” módszerekhez folyamodni *magyaráz halkan, miközben ragyogó szemekkel figyeli a képen szereplő lányt. Úgy tűnik, Elliot valóban belezúgott a lányba, és azért csinálta ezt az összes hülyeséget, hogy a lányt és a családját védje. Bár nem kellett volna, mert így csak egyre több vitát és feszültséget szült a viselkedése. De, ha neked ez jó Elliot drágám, akkor ámen. Legyen.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*A fiú szavait hallva felpillant annak az arcára, de nem látszik rajta semmiféle érzelem amit a látvány okozott. Szerinte Elliot megérdemelte az ütést, még ha attól a kis mitugrásztól származik is. Legalább valaki megtette. Még ha az nem is ő volt. Nem szól bele a csöndbe, ő ugyan nem fog itt lelkizni. Viszont Elliot sem sokáig tűri a dolgot, megszólal, mire Erik el is mondja a véleményét. A válaszra pedig kénytelen ismét felnézni az üres söröskorsójából az immár vele szemben ülő angyalra. Nem szól bele, hagyja, hogy a másik végigmondja, amit akar, csak utána kezdi el csóválni a fejét.* - Hát ez nem semmi. Így már mindent értek. *Sóhajt fel, miközben szemügyre veszi a képet.* - Legalább az ízlésed még a helyén van. *Jelenti ki, miközben visszacsúsztatja azt a fiúnak. Egy darabig figyeli a másik tekintetét, majd ismét felsóhajt.* - Értelek, bár még sosem voltam szerelmes. Mármint, úgy igazán, tudod. De annyit tudok, hogy ezt nem így kellett volna. Bocsánatot kéne tőle kérned. Az emberek érzelmeit nem lehet így befolyásolni. Vicces, hogy ezt pont én mondom, de... jobb lenne, ha őszinte lennél. Meg fogja érteni. *Fejezi be végül, s ismét az asztalra szegezi a tekintetét.* - De ha továbbra is így beszélsz vele, ne számíts rá, hogy kapsz még egy esélyt. Legközelebb nem beszélgetni fogok, hanem az orrodat töröm be, és hidd el, az a kis mitugrász semmit sem tud a verekedésről! *Na persze, túloz, hogyne túlozna, hiszen félig részeg meg ennek tetejébe még ideges is.* - Szóval... viselkedj, na. *Teszi még hozzá, félig-meddig az asztallapnak motyogva. Nem, nem akarja megütni a barátját, bármennyire is nagy a kísértés, így csak reménykedni tud, hogy a másik nem fog neki okot adni rá.*
Elliot Herondale- .::Diák::.
*Tény, ami tény valóban megérdemelte azt a maflást. De legalább valami helyreállt a pici kis fejecskéjében, és hajlandó volt hallgatni Wade-re. De hagyjuk is a srácot, most Erik meg Elliot a lényeg. Szóval Elliot neki áll pofázni, és elhessegeti a fejében motoszkáló kis gondolatot, hogy nem kéne egy részeg marhával kommunikálni, mert lehet tényleg agyonverik.* - Tudom, kész szappanopera *húzza el a száját, de hát kedves Elliot Herondale te magad keverted a sz*rt, szóval viseld a következményeket! Egyébként a képet egy darabig még nézegeti, majd gyorsan összehajtja és a zsebébe süllyeszti.* - Haha, vicces vagy Norgen! *nevet fel halkan, majd elcsendesedik, és némán hallgatja Eriket.* - Lehet igazad van, de jelenleg képtelen vagyok rá. Nem is jöttem volna el ide, ha az az idióta nem oszt ki és vág képen! *fintorog egy sort, de amúgy nem neheztel a félvérre, mert tényleg megérdemelte. Erik felháborodására pedig felvonja a szemöldökét, és szkeptikus pillantást vet rá.* - Basszus, Norgen! Nem ismernélek, azt mondanám belezúgtál *csóválja a fejét, majd kaján mosoly jelenik meg arcán, amikor Wade-ről pofázik a másik.* - Nem olyan rossz. Tegnap este végig vele voltam, mert Fred összezárt minket. Én személy szerint sajnálom őt. És elmondása szerint igenis tud bunyózni, de szerintem ne teszteljétek egymást, ha lehet *magyaráz tovább, majd arra, hogy viselkedjen, kicsit megemelkedik, és vállon veregeti Eriket.* - Szerintem most kéne viselkedni, haver *jegyzi meg gonoszkásan.* - Na, és milyen a középkori sör? Ahogy elnézem eléggé kedvelheted, ha ennyit benyakaltál belőle *vigyorog tovább, és igykszik úgy tenni, mintha a veszekedés meg sem történt volna.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Amint említettem, nem részeg, és nem akar ő verekedni, csupán van benne annyi alkohol, hogy ne kerülgesse a forró kását, hanem azonnal megmondja, amit gondol, kertelés nélkül. Na persze, lehet, hogy Elliot tudna olyat mondani, amitől megindulna Erik ökle is, de... Egyelőre nem sikerült.* - És te írod a forgatókönyvet. *Vigyorodik el egy röpke pillanatra. Talán tényleg kezd lenyugodni. A következő szavakra csak vállat ránt.* - Hát, akkor köszönd meg neki. *Majd ismét belemerül az asztallap tanulmányozásába. A következő szavakra azonban már vigyorogva csóválja a fejét.* - Figyelj, téged is megvédenélek, ha valaki ilyet vágna a fejedhez, oké? Ez nem jelent semmit. *Tiltakozik, és úgy tűnik, komolyan is gondolja. Mármint, ha még részegen is ilyen magabiztos, csak nem hazudhat. Még önmagának sem. Bár Erikből bármit kinéznénk, ugyebár... Aztán Wadere terelődik a szó, mire Erik ismét vállatvon.* - Hát, te tudod, én inkább távol tartanám magamat tőle még egy darabig. Nyugi, nem fogok vele verekedni. Ha nem ad rá okot. *Teszi még hozzá vigyorogva. A következő megjegyzésre nemes egyszerűséggel beint az angyalnak, majd a kérdésre vállat von.* - Hát, a 21. századi jobban ízlik, de mondjuk, hogy elmegy. Te nem kóstolod meg? *Majd ha pozitív választ kap, int a pincérnek, hogy hozzon még két korsóval. Nem, Erik határozottan nem tudja, hol a határ. Amúgy ő is úgy döntött, hogy folytathatják tiszta lappal, legalábbis ma biztosan nem tervez visszatérni a témára. Valahol örül, hogy nem kell, és hogy meg tudták oldani. Nem akart Elliottal veszekedni. Szóval valószínűleg még egy darabig itt iszogatnak ketten, meg beszélgetnek, aztán Erik elmegy aludni, hogy holnap ismét folytathassa a nyomozást... Hátha több sikerrel jár, mint eddig.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
[Valahol a kastélyon kívül a pataknál ami a képen látható]
*Az ég teljesen csillagos. Lehet látni az eget is és minden tökéletes. Azt hiszem. Bár szívem szerint szívesen lennék otthon a modern világban. A középkor igaz jó meg minden, de valahol halál unalmas. Zongora legalább van, telefonon igaz a zene működik, és térerő nincs, hívni nem lehet, de tudtátok azt, hogy a tv-t sem találták fel? Megbolondulnék én ebben a világban az egyszer biztos, de még eddig soha nem sikerült rájönni, hogyan lehet hazajutni. Most jelenleg éppen a tóparton ücsörgök valahogy kikéredzkedtem a kastélyon kívülre és bár veszélyes most fittyet hányok az egészre. Úgyis immunisak vagyunk erre a valamire és nem aggódok, a felöl, hogy elkapnám. Valami régies szürke póló van rajtam és egy barna nadrág. Kölcsön kaptam az egyik helyi lakostól. Nem az én stílusom, de mivel váltás ruhát nem hoztam így kénytelen vagyok ezt felvenni. Már mindent végig néztem néztünk nagyjából a városban, hiszen nem volt olyan nap, amikor ne lettem volna Nicoleal. Bár az utóbbi két napban kértem egy külön szobát, mert tetettem azt, hogy nem vagyok jól meg minden. Persze nem kell megijedni, színészkedni, tudok. Most azonban valahogy egész délutánt itt töltöttem a szabadban és a jó időben. Megtetszett ez a hely megnyugtató. Szóval most éppen a patakjárást nézem és közben a szememmel felnézek, ahol egy-egy hullócsillagot meglehet látni. Eszembe jutott pár dolog amit otthon soha nem néztem és csináltam talán részben ez a legjobb a középkorban. Amúgy meg csak nincs benne Laptop, tv és rádió a hátránya az egésznek.. A telefonomat elővettem igaz nemsokára lemerül de azért [You must be registered and logged in to see this link.] tudok még hallgatni rajta azt hiszem. Szóval ezt így beraktam és elfekszem a fűben.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Éppen a szobámban ülök és valami középkori, szinte már érthetetlen angollal íródott romantikus könyvet próbálok olvasni, nem túl sok sikerrel. Még nem lenne baj, ha csak a nyelvezete lenne furcsa, hiszen tanultam némi óangolt, de egyszerűen képtelen vagyok elterelni a figyelmemet arról, ami itt folyik... Arról, hogy emberek betegednek és halnak meg nap mint nap, arról, hogy senki sem tud kideríteni semmit, arról, hogy nem elég, hogy nem vagyunk otthon, de még el is csúsztunk jópár évszázadot. Aztán ott van Chris. Félek, hogy ő is elkapta a betegséget - külön szobát kért, mert azt mondta, rosszul van. Félek, de ugyanakkor másra is gondolok. Egy iszonyatosan önző dologra. Arra, hogy talán velem van baja. Talán már nem szeret? Erre a gondolatra egy sóhaj kíséretében becsapom a könyvet, majd felülök az ágyon. Nem szeretném elveszíteni. Tudom, roppant önző vagyok. Meg hülyeség is az egész. Egész nap együtt voltunk. Akkor talán... talán az a baja, hogy nem fekszem le vele? Sokat gondolkodtam ezen, és... megtenném. Igen, meg, ha ő ezt akarja. Nem vagyok benne biztos, hogy élvezném, de már nem félek. Tőle nem. Egy ismételt sóhaj kíséretében felpattanok az ágyról, majd belebújva a sportcipőmbe - ami igen érdekesen fest a korabeli hosszú szoknyával, illetve festene, de a szoknya szára eltakarja - elindulok, hogy megkeressem. Nem telik bele sok idő, a tópartra érve azonnal meghallom a zenét, és észre is veszem őt. Arcomon halvány mosoly fut át, majd halkan mellé sétálok, és letérdelve gyengéden megcsókolom.* - Szia. Hogy vagy? *Kérdezem halkan, mosolyogva, ahogy ajkaink szétválnak, majd leülök mellé a puha fűre.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Ahogy becsukom a szemem magam előtt láttam hirtelen valami rémet. Carol néni!? Nézek magam elé és azt látom, ahogy megölik. Igen megint egy rémálom. Mostanában szokott lenni, de aztán beugrik még valami. Talán lelki ismeretfurdalás és eszembe jutnak azok a dolgok, amiket tettem. Azt hiszem beszélnem, kell anyámmal amint visszaértünk és pontot tenni ennek az egésznek a végére. Előnye is annak, hogy kicsit egyedül voltam, bár ha tudom, mikre gondol Nicole nem mentem volna át. Muszáj nekem valamit csinálnom, de igazság szerint már ki fogytam a tarsolyból. Azt hiszem, kezdek kiégni.. bár nem tudom. Amikor megcsókolnak, hirtelen kinyílik a szemem és lenyugszom, mihelyst valamit csinálnék. Halványan elmosolyodok, de ugyan akkor meglepődök.* - Szia! Te.. Mit.. Keresel itt? *Kérdezem, tőle kissé dadogva aztán felülök. Talán jól tudok színészkedni, de azért egy kicsit tényleg meg vagyok lepődve. Aztán kapcsolok a kérdésére. Igen buktad ezt Christopher.* - Azt hiszem, jól vagyis jobban..*Alexander, ha legközelebb azt mondod nekem, hogy kérjek valamilyen hülye indokkal akkor agyon váglak téged.* - Te veled minden okés? Tudod, még mindig kipróbálnám az agyagozást… vagy a péksütést…*Nevetem, el magam igen kenyeret nem tudok sütni, de szívesen kipróbálnám, hiszen olyan jó illata volt a városban. Az agyagozást meg egész jó dolog… azt hiszem.. A szemeimmel bámulom Nicolet és még mindig nem tudom mit mondjak. Gondolkozz Chris.. gondolkozz…*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Ahogy Chris felébred és rám néz, azonnal érzem, hogy valami nincsen rendben. Azt viszont még nem tudom, hogy mi lehet a baj. Minden esetre egyelőre nem mutatom az aggodalmam - ebben már nagy a gyakorlatom - ehelyett még mindig mosolyogva válaszolok a kérdésre.* - Meguntam az olvasást és gondoltam megkereslek. *Mondom, nem teszem hozzá, hogy ha zavarom, elmegyek, úgyis ez lesz a következő téma, csak még nem tudom, hogy hozzam fel. Talán félek a választól? Lehetséges, de ez az egyetlen mód, máskülönben addig emészteném magam, amíg az egész át nem alakulna dühvé és a végén lekiabálnám szerencsétlen fejét, pedig lehet, hogy valami teljesen ártalmatlan dologról van szó. Azonban kapok egy kis haladékot a következő kérdésével. Előtte válaszolt az enyémre is, erre csak bólintok egyet. Egyre inkább kezdek biztos lenni benne, hogy nem a vírussal van kapcsolatban a dolog.* - Én a kemence közelébe nem engednélek, de az agyagozásban benne vagyok. *Nevetek fel halkan, majd elhallgatok. Nem szabadna tovább húznom, kezdek egyre idegesebb lenni, és tudom, hogy ez látszik rajtam. Ha ő nem szólal meg, pár másodpercig csak egyesével tépdesem a fűszálakat, mielőtt felpillantanék.* - Chris, azt hiszem, beszélnünk kéne. *Szólalok végül meg komolyan, nem kerülve a szemkontaktust. Próbálok határozottnak tűnni, de az igazság az, hogy félek. Iszonyatosan.* - Hogyha bármi gond van, nekem nyugodtan elmondhatod. Én... meg fogom érteni. Nem kell aggódnod miattam, hidd el. *Folytatom, s nagyon erősen kell koncentrálnom, hogy ne nézzek le magam elé. Nem tudom, hogy mit láthat a tekintetemben, de próbálok nyugodt maradni. Szóval várok. Tudom, hogy ilyen esetben a túlmagyarázás csak ronthat a helyzeten, úgyhogy én mostmár csak... csöndben maradok.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Ugye meglepődök, persze mert valahol számítottam rá valahol nem. Igazság szerint nem azt mondom, nem tudom, mit akarok, mert pontosan tudom. Viszont pár dolgot otthon is rendeznem kell. Arra gondolok, családi kapcsolatokat aztán még ott vannak a haverok. Na, mindegy. Amikor mondja, hogy úgy gondolta elmosolyodok és közelebb ülök hozzá és átkulcsolom a kezünket. Azért nem szeretném tartani a távolságot mielőtt azt hinné, hogy nem szeretem. Remélem nem fordult meg a gondolataiban.. vagy igen? Igazság szerint én egész eddig azon gondolkoztam, vagyis azon, hogy mennyire szeret. Aztán jönnek az alapkérdések és megsértődök..* - Pedig nem gyújtanék fel semmit.*Mondom duzzogva és összefonom a kezem és elfordulok. Persze csak megjátszom magam.. Szeretek viccelődni, de hát ezt mindig is tudta szerintem. Már így is régóta együtt vagyunk, és néha történnek, furcsaságok csodálkozom azon, hogy sikerült velem maradnia. Kis hatásszünet után ledermedve visszafordulok Nicolehoz amikor mondja, hogy beszélnünk kell. A fűbe leteszem a kezem és meglepődve pillantottam rá. Nem számítottam erre a mondatára.* - Még is mire gondolsz? Nincsen baj Nicole.. *Alex tanácsára mentem bele ebbe az egészbe és agyon vágom. Tanulság innentől magam intézem a dolgokat. Közelebb megyek a lányhoz és a derekánál megfogva megcsókolom közben. Aztán ajkaink eltávolodnak és egy hajtincsét a füle mögé helyezek.* - Kis butám.. csak nem gondoltad azt, hogy nem szeretlek?*Kérdezem tőle és magamhoz húzva átölelem. Úristen.. Még egy hetet itt kéne tölteni akkor bele fogok örülni.. Most komolyan azt hiszi, hogy szakítani akarok vele?* - Miből gondolod, hogy bármi baj lenne?*Kérdezem tőle és egyik pillanatban feltápászkodok a földről és felhúzom Nicolet is ha hagyja magát majd közben elindulok vele a patak felé. Valóban bele szeretnék menni vele és nem fogja megúszni. Azt hiszem elkezdtem pánikolni.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Ahogy közelebb húzódik hozzám, kissé elbizonytalanodom. Egyáltalán nem úgy viselkedik, mint aki ne szeretne velem lenni. De valami bajnak kell lennie, hiszen... hiszen tudom. Ilyen dolgokban nem szoktam tévedni - bár nagyon örülnék neki, ha a mai nap kivételt jelentene. Az összekulcsolt kezeinkre nézek. Nem akarom elveszíteni. Amikor megsértődik, ismét felnevetek. Ezer éves vicc, már olyan jól ismerem, mint a tenyeremet, mégis mindig megnevettet. Azt hiszem, ez a szerelem.* - Hacsak nem saját magadat. *Bököm oldalba, ahogy elfordul tőlem. Megvárom, amíg visszafordul, s várok egy darabig, amíg felteszem a kérdést. Nem tudom, hogy hogy hoztam ezt össze. Egy vérfarkassal. Sokszor gondolkozok rajta, hogy miért pont őt szánták nekem? Erre legtöbbször az a válasz jut eszembe, hogy segítsünk egymáson. Én visszafogom az ő őrültségét, ő pedig szépen lassan újra élő és érző lénnyé ragasztja össze a roncsokat, amik lettek belőlem. Éppen ezért döntök úgy, hogy ezt muszáj megbeszélnünk, s végül belekezdek. A válasz azonnal megkönnyebbüléssel tölt el, boldogan szusszantva bújok oda hozzá.* - Nem... *Motyogom a kérdésre boldogan. Már hogyne gondoltam volna, de nem fogom neki bevallani. Én legszívesebben még így maradnék egy darabig, ám ekkor felhúz s elindul velem a patak felé.* - Chris... mégis mire készülsz? *Háborodok fel, ahogy eljut a tudatomig, hogy merrefelé tartunk.* - Chriiiis, állj meg, most! *Próbálok ellenállni, de természetesen nem megy, hisz erősebb nálam. Nagyon profi a beszélgetések megkerülésében, s úgy döntök, talán mára megúszta. Elég nekem annyi, hogy megbizonyosodtam róla, hogy szeret. Viszont tudom, hogy van valami baj, és mint a barátnője, vagy mi, kötelességem kideríteni. Azonban egyre közeledünk a patakhoz, és bár viszonylag meleg van, mégiscsak ruhában vagyok, s már nagyon későre jár...*
|
|
|