A csarnok ajtói közül az egyik csak a bukottak számára látható: belépve rajta gyenge mézillat csapja meg az orrukat, és ha végigmennek a lefelé haladó csigalépcsőn, egy hatalmas barlangban találják magukat. Leérve egy méretesebb, a szakadék fölé nyúló szirten találják magukat. A barlang maga igazából egy óriási, mély üreg, amelynek a közepén egy monumentális szikla emelkedik ki. Eköré a szikla köré egy kőből és földből összegyúrt óriási kígyó tekeredik, Lucifer egy teremtménye, aki a szikla tetején növekvő hófehér fát őrzi. A fa árasztja magából a mézillatot, és a bukottak megmaradt angyali energiáinak őrzője. Ha valaki megpróbál átjutni a szirtre, a kígyó feléled, és, ha az illetéktelenek szerencsések, visszaüldözi a betolakodót a bejárathoz, ha kevésbé, akkor lerántja őket a mélybe, ahonnan vélhetően hónapokig nem lesznek képesek kivergődni.