Lucifer trónterme

by **Lucifer** Csüt. Nov. 01, 2012 1:49 pm

Lucifer: .::Sátán::.

Post n°1

Lucifer trónterme

Témanyitás by Lucifer Csüt. Nov. 01, 2012 1:49 pm

A legfontosabb, legdíszesebb ajtó a csarnokból természetesen a vár trónterméhez vezet. A hely hátsó részét meghagyták barlangfalszerűre, a többi rész azonban a csarnok anyagával megegyezően márványból van. A trónhoz közeledve azonban a márványpadló faragott sziklalapokba vált át, és minden máson is látszik, hogy nem használtak fel hozzá anyagot, csak azt, ami ott helyben adott volt. A trón egyébként egy hat lépcsőfoknyi emelvényen van, és szintén az itt lévő sziklából készült. Két oldalán fáklyatartók világítják meg az alvilág urának arcát. Egyébként az egész helyet ehhez hasonló tüzek teszik félhomályossá.

Lucifer trónterme Tronteremmeretben

by **Lucifer** Szomb. Dec. 01, 2012 8:30 pm

Lucifer

Lucifer: .::Sátán::.

Post n°2

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Lucifer Szomb. Dec. 01, 2012 8:30 pm

*Lucifer kényelmesen hátradőlve ül a trónján, szeme lehunyva. Éppenséggel a bábjait ellenőrzi, de minden teljesen jól működik. Sergej szépen csendesen igyekszik megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy elkaphassák Michaelt, Patric pedig teszi a dolgát. Persze nem éppen szívesen, de nincs választása: sikeresen irányítgat mindent a háttérből, anélkül, hogy különösebben koncentrálnia kellene. Ha pedig a démon-vámpír komolyabban igyekezne ellenszegülni neki, hamar szembekerülne a büntetésével. Halkan sóhajt, majd kinyitja a szemét. A trónterem üressége még mindig zavarja: hiányzik valami. Valahol mélyen tökéletesen tisztában van vele, hogy mi az a valami, de tudja, hogy még nem jött el az idő, hogy az is meglegyen.* - De nem baj... Hamarosan, testvérem... *suttogja halkan, majd ismét hátradől, és lehunyja a szemét, ezúttal azon tűnődve, hogy vajon még mennyi idő, mire Jesmon elér idáig. Természetesen nagyon jól tudja, hogy az ősdémon idelent van, de jelezte mindenkinek, hogy engedjék át. Végül is felesleges lenne arra időt és energiát pocsékolni, hogy megállítsák: komoly kárt úgysem okozhat, és ha már egyszer hozzá jön, hadd jöjjön a saját lábán. Szóval hátradőlve, lehunyt szemmel várja, hogy a férfi megérkezzék, közben sok minden máson is tűnődve.*

by **Jesmon Helar** Szomb. Dec. 01, 2012 8:48 pm

Jesmon Helar

Jesmon Helar: .::Igazgató: Cameos::.

Post n°3

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Jesmon Helar Szomb. Dec. 01, 2012 8:48 pm

*A lehető legrövidebb utat választotta. Hiába a sokezer év, még mindig pontosan emlékszik mindenre és mindenkire idelenn. Na nem mintha bármiféle jó érzéssel töltené el a viszontlátás. A sok gyűlölködő, döbbent, vagy éppen ijedt tekintet. A szenvedő lelkek sikolyai. A vér... és a halál szaga. Próbál mindent figyelmen kívül hagyni, merev és kifejezéstelen tekintettel halad előre. Két héttel ezelőtt, amikor ott, a szobájában megmondta Lilithnek, hogy nem láthatják többé egymást, még nem gondolta, hogy idáig fognak fajulni a dolgok. Hogy idáig kell süllyednie. Hiszen mire készül? Fel akarja adni szinte az összes elvét, hogy Lucifernek könyörögjön. Hiszen ő az egyetlen, aki ezt megakadályozhatja. A Fyron nem pusztulhat el. Pláne nem az ő önzése miatt. Ez a leghelyesebb út, tudja jól, mégsem tölti el jó érzéssel, hogy rálépett. Ez a legutolsó dolog, amit meg akart tenni életében, saját akaratából. De, amint látszik... rajta volt a listán. Választania kellett: az ő kényelme, vagy egy Akadémia, tele diákokkal és tanárokkal. Jól döntött. Feltűnt neki, hogy senki sem akarja megállítani, ahogy Lucifer kastélya felé halad, de nem lepi meg a dolog. Lucifer úgyis tudja, hogy őt keresi és nem kárt okozni jött. Neki meg amúgy is mindegy, hogy a saját lábán jut el oda, vagy cipelik. Így talán még némi méltósága is megmaradhat. Méltóság! Mintha lenne még joga ilyesmire igényt tartani! Nem nézte volna ezt ki Lilithből. Hogyha valóban szereti, hogy volt képes mégis ilyesmire? Vagy talán egyszerűen Jesmon az, aki naiv. Mire a kastélyhoz ér, szerencsére képes némileg rendszerezni az össze-vissza kavargó gondolatait. Senki sem állítja meg, ahogy belép, és a trónteremig vezető foylosókon sem állja senki útját. Lassú, magabiztos léptekkel halad, mint mindig. Azonban belül... talán évezredek óta először, de fél. Nem magát félti, hanem az iskolát. A diákokat. Az alapítókat. Mielőtt belépne a trónterembe, megáll egy pillanatra, s lehajtott fejjel nyugalmat erőltet magára. Aztán teljesen kifejezéstelen tekintettel, magabiztos arckifejezéssel kinyitja a kaput és belép a hatalmas terembe, ahol tekintete azonnal a trónján ülő Luciferre siklik. Léptei visszhangozva konganak a padlón, ahogy a trón elé sétál.* - Üdvözöllek, Lucifer. *Szólal meg tekintetét a bukott angyalon tartva. Nem ereszkedik térdre. Sok mindenre hajlandó, de arra nem, hogy behódoljon egykori ura előtt.*

by **Lucifer** Szomb. Dec. 01, 2012 8:57 pm

Lucifer

Lucifer: .::Sátán::.

Post n°4

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Lucifer Szomb. Dec. 01, 2012 8:57 pm

*Amikor megérzi, hogy Jesmon belépett a kastélyba, felpattan a szeme, és helyezkedni kezd a trónján. Egyébként némileg mérges Lilith-re is, amiért az ő szerelmi őrülete miatt neki kell intézkednie, de ennyit talán megtehet érte. Jesmon egyébként is büntetést érdemelne, amiért megszökött... Ahogyan nyílik a trónterem ajtaja, felsőbbrendű mosoly ül ki az arcára, majd felnevet.* - A tékozló fiú hazatért! *kacag ördögien.* - Örvendek, zavart teremtményem. Hát itt vagyunk ismét. *Ezzel felemelkedik a trónról, és gyors, könnyed léptekkel az ősdémonhoz siet, hogy egészen közelről megnézhesse magának az arcát. A vörös szempár a feketébe mélyed, és pár pillanatig a Pokol Ura nem is mozdul, majd ismét elmosolyodik, megperdül, és néhány lépés után ismét elhelyezkedik a trónjában.* - Tehát. Tudom Lilith verzióját, most pedig hallgatom a tiédet. Becsüld meg a lehetőséget, nem sok árulót engednek szóhoz jutni az egykori uruk előtt *vált hirtelen sziszegésbe a második mondatnál. Eléggé egyértelmű, hogy a saját elveszített kegyeire céloz... Hiába, megmaradt benne a vágyakozás az angyali lét után, bárki és bármi is lett belőle. Nyugalmat erőltet tehát magára, hátradől, és érdeklődően felvonja a szemöldökét.*

by **Jesmon Helar** Szomb. Dec. 01, 2012 9:40 pm

Jesmon Helar

Jesmon Helar: .::Igazgató: Cameos::.

Post n°5

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Jesmon Helar Szomb. Dec. 01, 2012 9:40 pm

*Rezzenéstelen arccal állja a vörös tekintetet. Bár ez kívülről nem látszódik, ismét fellángol benne a gyűlölet Lucifer iránt. Aztán eszébe jutnak Lilith szavai is... "Ne hidd, hogy különb vagy nála." Talán valóban nem az. Hiszen mindketten megtagadták Urukat, mert képtelenek voltak vele egyetérteni. Dehát... "Nem adhatok mást, csak mi lényegem." - Biztosan ismerős szavak ezek a bukott angyal számára, ha nem is szó szerint így hangzottak el. Tekintetével követi, ahogy visszaül a trónjára, de ő nem mozdul, úgy áll ott, akár egy szobor, mozdulatlanul, és a helyzethez mérten annyira méltóságteljesen, amennyire képes rá. Minden egyes mozzanatával éreztetni akarja, hogy ő nem fog behódolni, nem fog térden kúszni és megalázkodni senki előtt. Az alvilág urának utolsó szavaira majdnem mosolyra rándulnak az ajkai, de végül képes visszafogni magát. Nyugodt, hűvös hangon kezd bele a mondandójába.* - Nem fogok a bocsánatodért könyörögni. Tudod jól, hogy mit tettem, és azt is, hogy azt tehetsz velem, amit akarsz. *Tart pár másodperc szünetet, miközben pár lépéssel közelebb lép a trónhoz.* - Egy valamit kérek. Ne hagyd Lilithnek, hogy elpusztítsa Fair Isle szigetét. *Mondja halkan, s bár hangja továbbra is magabiztos, az érzelmei mintha egy röpke pillanatra átvennék felette az uralmat.* - Cserében megteszek bármit. Hasznomat vehetnéd, hiszen több ezer évet töltöttem a Földön. *Egy pillanatra maga elé pillant, majd ismét felnéz, egyenesen a vörös szemekbe.* - Büntess meg, vagy rendelkezz velem, ahogy kívánod. A szolgálatodban maradok. Örökre. *Ó, ha bárki tudná, hogy mekkora fájdalmat okoznak ezek a szavak a démonnak! Még sosem érezte így magát. Még soha, semmi sem fájt neki ennyire, talán azt leszámítva, amikor végig kellett néznie, ahogy a szerelme miatta meghal. Úgy érzi magát, mintha kitépték volna a lelkét és most darabokra szaggatnák. Már ha... van még egyáltalán lelke.*

by **Lucifer** Szomb. Dec. 01, 2012 10:11 pm

Lucifer

Lucifer: .::Sátán::.

Post n°6

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Lucifer Szomb. Dec. 01, 2012 10:11 pm

*Látja Jesmon tartásán, hogy nem fog fejet hajtani előtte, de igazság szerint nem bánja. Valahogy nagyon is magára emlékezteti, és talán ez az, amiért soha nem szólt bele a dolgába. Amiért hagyta futni, és tenni, amit csak akart. Amikor a férfi kimondja a sziget nevét, felhorkant.* - Miért? Mi olyan becses abban a szigetben? *Persze hazugság azt mondani, hogy nem tudja. Fair Isle-ben van valami nagyon különleges. Minden egyes porszemcséje tele van mágiával, és ez az utolsó hely a világon, amit még sosem látott varázstalan lény. Az utolsó, ahol tisztán megőriztek mindent, ami más, mint az egyszerű, hétköznapi és unalmas emberek élete. Ő maga sem szívesen törölné el a Föld színéről. Nem. Még nem. Az utolsó szavakat hallgatva meglepetten felvonja a szemöldökét, majd ismét felemelkedik a trónjáról. Ezúttal azonban nem süt róla a felsőbbrendűség, ahogyan odasétál Jesmonhoz, egy pillanatig csak mered rá, majd egy dühös mozdulattal nemes egyszerűséggel lekever neki egy pofont.* - Ne könyörögj. Te nem könyöröghetsz *sziszegi a férfinak, majd megrázza a fejét, és ismét visszaül a trónjára. Ez után egy hosszabb csend következik, ami alatt Lucifer csak némán, eltűnődve figyeli az ősdémonját. Aztán halkan, tűnődve beszélni kezd.* - Feladnál mindent? A nagy nehezen kiharcolt szabadságot? Akármit, csak azért, hogy az a sziget megmeneküljön? Mondd csak, Jesmon... Mi késztet minderre? Mi az, ami dolgozik benned, ami miatt képes lennél mindenről lemondani, amit valaha elértél? Ami miatt képes lennél ismét gyilkolni a parancsszavamra? Meddig mennél el? Mit gondolsz, hol mondanád azt, hogy elég volt? Hogy nem vagy képes többre? *Halk hang, de nem az a negédes, hideg, könyörtelen, amelyet a Pokol lakói annyira jól ismernek. Nem, Lucifer valóban kíváncsi a válaszokra. Nem gúnyolódik. Tudni akarja, mi rejlik az ősdémon lelkének mélyén, mert van egy erős sejtése, hogy mégis miért alakultak így a dolgok. De még kell egy kis idő, hogy alaposabban átgondolja ezt az egészet... Elvégre a démonokat kegyetlennek teremtette. Jesmon azonban, egyike az első "prototípusok"-nak, nem olyan, amilyennek lennie kellene. És ez egy nagyon érdekes tény, amellyel érdemes foglalkozni. Amellyel foglalkozni akar. Ezek után ismét némán várja, hogy érdemleges válaszokat kapjon. Az ősdémon egyébként valószínűleg nagyon jól ismeri ezt a módszert: először alapos, részletes kihallgatás, utána ítélet. Ez még hosszú órákon keresztül is elhúzódhat...*

by **Jesmon Helar** Szomb. Dec. 01, 2012 10:42 pm

Jesmon Helar

Jesmon Helar: .::Igazgató: Cameos::.

Post n°7

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Jesmon Helar Szomb. Dec. 01, 2012 10:42 pm

*A kérdésre nem felel, valahogy érzi, hogy maga Lucifer sem vár rá választ. Amúgy is... Szinte biztos benne, hogy ő is tudja. Hiszen itt nem csak az ott élő emberekről van szó. Annak a helynek léteznie kell. Ha nem lenne... Talán az egész mágikus világ más lenne. Az a hely sokkal fontosabb, mint ahogy azt a legtöbben hiszik vagy tudják. Az a hely valami olyasmit jelent, amit semmi más a világon, de talán nem is csak ennyi a lényege. Talán még ennél is több. Követi tekintetével a trónjáról felemelkedő Lucifert, azonban arra, ami ezután történt, nem készült fel. Ahogy az alvilág ura felpofozza, nem mozdul, csak oldalra fordítja a fejét, s döbbent tekintettel hallgatja a szavakat. Lucifer igen kevés démonhoz szól így. Mintha... valamilyen módon egyenrangú félként kezelné. Legalábbis egy pillanatig. Ahogy az visszasétál a trónjára, ő nem mozdul, csupán lassan visszafordítja a fejét a trón felé. Mindenre fel volt készülve, de erre semmiképp sem. Nem szól bele a csöndbe, tekintetét a trón aljára függeszti. Igen. Pontosan tudja, mire gondolt Lucifer. Ő sem nézte volna ki magából, hogy valaha könyörögni fog... pláne nem Neki! Előbb borult volna egy egyszerű ember lábai elé, és lám, mégis megtörtént! Egy sziget miatt. Egyetlen sziget és egy Akadémia miatt. Némán, még mindig a trónra szegezett szemmel hallgatja a kérdéseket, csak akkor néz fel, ha Lucifer elhallgatott.* - Nem engedhetem meg, hogy csupán az önzésem miatt egy ilyen hely elpusztuljon. Te is tudod, hogy az a sziget milyen fontos a földi mágikus világ számára. Igen... Megtehettem volna, hogy elmenekülök, és hagyom, hogy Lilith elpusztítson mindent és mindenkit Fair Islen. Megtehettem volna, hogy feláldozok több ezer embert a méltóságomért cserébe. De ez nem én vagyok. Ez nem a szabadságomról szól, Lucifer. Sosem azért akartam szabad lenni, hogy nekem jobb legyen. Mindent azért tettem, hogy másokon segíthessek. S ha a szabadságom többé nem ezt a célt szolgálja... akkor az egész értelmét veszti. *Fejezi be, s tekintetét végig Luciferébe fúrta, így az tisztán láthatja, hogy minden szava igaz.* - S hogy meddig mennék el? Addig, ameddig feltétlenül szükséges. Hogyha úgy látnám, hogy létezésem már több szenvedést, mint hasznot okoz, inkább vállalnám a halált és a szenvedést az örökkévalóságig. Hidd el, nekem sem okoz ez örömet. Hogy könyörögnöm kell. De néha... nem az számít, amit én szeretnék. *Talán még sosem volt ennyire magabiztos, mint most, ezeket a szavakat kiejtve. Oh, tudja ő jól, hogy büntetése még annál is rosszabb lesz, mint amit el tud képzelni. Sejti, hogy nem csupán fizikai fájdalmat fog neki okozni Lucifer - annál ezerszer szörnyűbb dolog vár rá.*

by **Lucifer** Szomb. Dec. 01, 2012 10:57 pm

Lucifer

Lucifer: .::Sátán::.

Post n°8

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Lucifer Szomb. Dec. 01, 2012 10:57 pm

*Ahogyan hallgatja Jesmont, réges-régi emlékekről kezd felszakadozni a füst, a sötétség jótékony leple. Fáj a hiány. Maga előtt látja a Felvilág minden kis szegletét, a testvéreit, hallja az Ő hangját... Minden, amit Jesmon most képvisel, Tőle származik, azokból a maradványokból, amikor az ő, Lucifer lelkében megmaradtak abból a régi világból. Nem volt tudatos, nem volt szándékos, hogy mindezekből került az egyik teremtményébe, de most már nem tudja megváltoztatni.* - És ugyan mivel lennénk előrébb, ha megkínoználak? *szólal meg ismét, halkan, valamiféle fáradtsággal a hangjában.* - Bármit teszek, ugyan az maradsz. Mert ugyan annak kell maradnod. Te nem ide tartozol... Te nem vagy ide való. Úgy tűnik, hogy amikor megteremtettelek, egy kis... hiba csúszott a dologba, és abból is kaptál, aki egykor voltam. Abból az erőből, amiről azt hittem, teljesen elzártam, amikor életre hívtalak titeket. Benned él az angyalok jósága, amit nem tudok kiüldözni belőled, még akkor sem, ha a világmindenség végéig a börtönömben tartalak és reggeltől estig kínoználak. Akkor hát mire mennék vele? Felhasználhatnálak a céljaimra... De nem akarlak. Mégis mit kéne most tennem veled? *sóhajt fel, majd hátradől, és lehunyja a szemét. Oly' sok minden kavarog a fejében, hogy nem is igazán tudja, hogy mihez kapjon először. Igen, kínozhatná, használhatná, rabszolgává tehetné, de egyszerűen... Nem akarja. Nem képes rá. Fogalma sincs, hogyan büntesse meg az előtte álló ősdémont, mert minden, ami eszébe jut, értelmetlennek tűnik. Feleslegesnek. Ostobának. Bármennyire is nem látszik, valahol mélyen még mindig ott él benne az angyal, és kedveli Jesmont. Nos, legalábbis kedvelte.* - Győzz meg *szólal meg végül hirtelen, felpattanó szemekkel, tekintetét mélyen a másikéba mélyesztve. Hogy pontosan mit is vár, azt pedig inkább ne firtassuk... Jesmonnak magától kell rájönnie.*

by **Jesmon Helar** Szomb. Dec. 01, 2012 11:25 pm

Jesmon Helar

Jesmon Helar: .::Igazgató: Cameos::.

Post n°9

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Jesmon Helar Szomb. Dec. 01, 2012 11:25 pm

*Erre, így, még sosem gondolt. Hogy azért ilyen, amilyen, mert... mert a teremtője régi, elnyomott énje került belé. Az angyal. Az Úr teremtménye. Pedig most, hogy itt van előtte... olyan egyértelmű. Hogyhogy eddig nem látta? Olyan sok mindent megmagyarázott volna. Olyan sok órányi gondolkodást előzött volna meg. Íme, mostmár tudja, hogy kicsoda ő valójában. Ő a hiba a számításban. A démon testbe zárt angyal. Egy félrecsúszott kísérlet. A következő szavakra ismét nem válaszol, egyrészt, mert nem tud mit, másrészt mert tudja, hogy Lucifer nem vár választ. Azon gondolkozik, hogy milyen lehetett ő, a Sátán a bukás előtt. Valóban olyan volt, mint ő most? Félelmetes belegondolni, hogy arra a lényre hasonlít a leginkább, akit mindig is tiszta szívéből gyűlölt. S akit most sikerült... elbizonytalanítania. Na igen, abban igaza van, hogy képtelen lenne megtörni. Hiszen megváltozni már nem fog. De valahogy sejti, hogy elengedni sem fogja. Miért tenné? Hogy örömet okozzon neki? Aha, igen, ez pont vallana Luciferre. Hazudna, ha azt mondaná, hogy tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy ez fog történni. Egyelőre azonban nem tudja, hogy örüljön-e a fejleményeknek. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha azonnal egy tömlöcbe veti és az örökkévalóságig kínozza. Így viszont fogalma sincs, hogy mi lesz ezek után a sorsa. Még a megsemmisülés is eszébe jutott. Nos, nem tudja biztosan, hogy az valóban létezik-e, de elvileg el lehet pusztítani véglegesen egy démont. Lucifer legalábbis képes lenne rá. Na persze lehet, hogy ez is csak pletyka. Ezernyi hasonló gondolat kavarog a fejében, ahogy előreszegezett tekintettel áll Lucifer további szavaira várva. Aztán a következő két szó ismét döbbenetre kényszeríti. Győzze meg?! Mégis... miről? Hogy engedje el? Hogy térjen meg? Hogy embert ölni rossz? Te jó ég, hogyan győzzön meg egy olyan lényt, aki képes volt az elvei miatt feladni az egész életét? Egy olyan lényt... aki pont olyan, mint ő. Egy kis hang a fejében gúnyosan felnevet: na most aztán megkaptad a feladványt, Jesmon!* - Ugyan már. Hogyha valóban annyira hasonlítunk, akkor azt hiszem, nem sok kell, hogy rájöjjek, ez mennyire lehetetlen. Egyetlen egy dologról akarlak meggyőzni, és az az, hogy ne töröld el a Föld színéről Fair Islet. Te is tudod nagyon jól, hogy annak a szigetnek miért kell ott maradnia, ráadásul, amennyiben tudom, rengeteg hozzád hű démon tartózkodik ott, ennél többet pedig már nem tudok mondani. *Ajkain mintha valami gúnyos mosoly-féle futna át.* - Fáj ezt bevallani, de te vagy az egyetlen, aki igazán ismersz. Amint te is mondtad, semmit sem érsz el vele, ha itt tartasz, de ez csupán a te döntésed. Hogyha nem kellenek cserébe a szolgálataim, hát legyen. Tégy velem amit akarsz, de ne engedd, hogy elpusztítsák a szigetet. Győzzelek meg? Miről? Nem fogsz miattam máshogy gondolkozni, ezt mindketten tudjuk. Innentől pedig csak időpocsékolás az egész.

by **Lucifer** Szomb. Dec. 01, 2012 11:51 pm

Lucifer

Lucifer: .::Sátán::.

Post n°10

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Lucifer Szomb. Dec. 01, 2012 11:51 pm

*Valóban... Vélhetően a világmindenség minden lénye közül Jesmon hasonlít legjobban Luciferre. Ugyan azok a gondolatok, ugyan az a pályakép... Tisztán érzékeli a másik döbbenetét, és nagyon kíváncsi rá, hogy mi lesz a reakció minderre. Hiszen ezen múlik a férfi további sorsa, azon, hogy most mit válaszol. Nem, a legkevésbé sem arról akar meggyőzést, hogy neki máshogyan kellene gondolkoznia... Hiszen számára nincs visszatérés. Ő erre kárhoztatta magát, önakaratából. Jesmont azonban nem köti semmi, nem áll senkinek az érdekében a szenvedése. Nos, talán Lilith-ében, de nem ő a Pokol Ura, nemde? Némán hallgatja a férfit, közben azon tűnődve, hogy vajon mit tenne, ha most ő állna odalent, és valaki más ülne itt, mit mondana, hogyan tudná kihúzni magát ebből az egész szituációból. Egyik oldal sem könnyű. Nem engedhetné el csak úgy Jesmont, de végül is... Ki is vonhatná felelősségre? Az ő döntése itt minden, minden úgy alakul és úgy történik meg, ahogyan meg kell történnie.* - Nem azt akartam, hogy változtasd meg azt, amit gondolok... Nekem már nincs visszaút. De te... Neked sok dolgod van még. Meghagyom a becses kis szigetedet, mert nem áll érdekemben, hogy felszámoljak ott mindent. Ami pedig téged illet... *emeli fel a hangját, keményen, határozottan, majd fel is emelkedik a trónjáról.* - Igen, jobban ismerlek, mint bárki más. És azt hiszem még azt is sejtem, hogy te nem azért lettél az, aki lettél, mert én akartalak. Gyűlölöm beismerni a hatalmát, de úgy tűnik, nem mindig vagyok képes Fölé kerekedni *mondja, majd a jobb kezével int egyet. Egy vörösen ragyogó, hasadásszerű átjáró nyílik ki pár méterre Jesmontól, aminek a túloldalán az ősdémon Akadémia-beli szobája sejlik fel.* - Jesmon Helar. Ezennel száműzlek az Alvilágból. Ha valaha visszatérsz az engedélyem nélkül, a világmindenség végéig tartó szenvedés lesz a büntetésed *jelenti ki egyenletes, higgadt hangon, majd a kapu felé int, és hirtelen felragyog a szemében az, aki egykor volt, és egy halvány mosolyra húzódik a szája.* - Takarodj, mielőtt meggondolom magam *mondja, majd ismét eltűnik mindaz, ami az angyalból maradt, és csak a sátáni kegyetlenség látszik a férfin. Itt az idő. Most engedéllyel szakadhat el ettől az egésztől, és mindezt azért, mert Luciferben, akármennyire is küzd ellene, még ott az angyal. És most, a saját teremtményével szemben nem tudta visszafogni. Elengedte. Jesmon szabadon távozhat a Pokolból, és az egyetlen feltétel, hogy sose térjen vissza.*

by **Jesmon Helar** Vas. Dec. 02, 2012 5:20 pm

Jesmon Helar

Jesmon Helar: .::Igazgató: Cameos::.

Post n°11

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Jesmon Helar Vas. Dec. 02, 2012 5:20 pm

*Furcsa belegondolni, hogy az a lény, aki tőle a leginkább különbözik, a leginkább hasonlít rá. Tökéletes ellentétei egymásnak, de... az ellentéteknek muszáj, hogy legyenek közös pontjaik, ugye? Ahogy tekintetét Luciferre függeszti, lassan felfogja ennek az értelmét. Hogy kicsoda ő valójában, és hogy miért létezik. Ő Lucifernek az az énje, akit kénytelen volt hátrahagyni és elnyomni magában. Ő az, akit bár Lucifer maga teremtett, mégsem az ő akaratából létezik, hanem valami még hatalmasabb erő hívta életre, mégpedig azért, hogy egyszer majd szembesítésül szolgálhasson a pokol urának. Mint egy tükör... "Tessék Lucifer, ilyen voltál, és örökké ilyen maradsz, bármit is teszel, bármit is gondolsz, ez sosem változik!" Mégis akad hát olyan lény (ha nem is a Földön) aki ismeri és megérti őt. Csak hát, ez a lény az, akit szinte teremtése pillanatától kezdve gyűlölt. Most viszont... Egy pillanatra mintha eltűnne ez az érzés. Talán azért, mert sejti, hogy soha, senki sem fogja őt ennyire ismerni, vagy mert ő is megérti Lucifert. Hogy mit miért tett. Mert ő is ugyan ezt teszi, csak... kissé fordítva. Türelmesen vár a reakcióra, bár a vér úgy száguldozik az ereiben, mint még soha. Tisztában van vele, hogy más nem úszná meg büntetlenül ezeket a szavakat. Azonban nem kell sokat várnia, Lucifer beszélni kezd. Nem tudja, mire gondol, amikor azt mondja, még sok dolga van, hiszen éppen az ellenkezőjét csinálja annak, amit ő szeretne, amire teremtette, nem? Mit akar hát ez jelenteni? Egy apró sóhaj szakad fel belőle, ahogy meghallja, a szigetet nem fogja elpusztítani. Tekintetével követi egykori urát, ahogy az ismét feláll a trónjáról. Egyre tisztábban körvonalazódik előtte a helyzet. Hát persze. Ügyes trükk. Tartsunk tükröt a lázadó elé! Ahogy megjelenik az átjáró, tekintete rögtön odasiklik, s ahogy meglátja a szobáját, kérdőn tekint vissza a bukott angyalra. Nem kell várnia a magyarázatra. Teljesen ledöbbenve figyeli Lucifert, ahogy az átjáró felé int. Meglátja a szemében azt, aki volt. Az egykori angyalt. Ha csak egy pillanatra is, de... látta. Egy darabig csak áll ott mozdulatlanul, majd Lucifer felé fordul s némán fejet hajt előtte. Ó, nem az előtt, aki kényszerítette arra, hogy legyilkoljon egy egész falut, nem az Alvilág Ura előtt. Nem. Az előtt a Lucifer előtt, aki utat engedett régi énjének s nem menekült el előle gyáván. Mert attól, hogy továbbra is az ellenségének tekinti... attól még tisztelheti. Pár pillanatig tart ez csupán, majd ismét feltekint és halk, viszont az eddigitől eltérően nem fagyos és elutasító hangon szólal meg.* - Ég veled, Lucifer. *Majd minden további nélkül megfordul és átlép az átjárón, ami szinte azonnal be is zárul mögötte, ő pedig a szobájában találja magát, egyedül. Pár másodpercig némán az átjáró helyére függeszti tekintetét, majd egy kimerült sóhajt kíséretében az asztala mögé lép, és lerogy a székébe. Tenyerébe temeti az arcát. Vége. Ennyi volt. Immár nemcsak szabad, de örökre száműzve van az Alvilágból.
Nem más, mint Lucifer által.*

by **Lucifer** Vas. Dec. 02, 2012 8:36 pm

Lucifer

Lucifer: .::Sátán::.

Post n°12

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Lucifer Vas. Dec. 02, 2012 8:36 pm

*Lucifer sosem volt gyáva. Mindent el lehet róla mondani, hogy kegyetlen, szívtelen, elveszett, Bukott... De nem gyáva. Megvan a maga helye ebben a világegyetemben, és nagyon jól tudja, hogy bármennyire is akar, nem fordíthat hátat mindennek, mert nem ő a legnagyobb úr. Jesmon meghajlását látva tökéletesen tudja, hogy kinek szól a gesztus: az első arkangyalnak, a Láng őrének, nem a Bukottnak és a lázadónak. Ez a teremtmény, aki itt áll előtte, minden, amit ő eldobott magától. Minden, amit örökre elveszített. De voltaképpen... Nem, nem bánja. Így kellett történnie mindannak, ami megtörtént, hiszen ha nincs rossz, akkor hogyan lehetnénk képesek felismerni a jót? Nagyobb szerepe van, mint bármelyik testvérének, még akkor is, ha csak időnként jut eszébe, hogy ki is volt ő, honnan indult minden. A férfi utolsó szavai alatt nem látszik rajta semmi, de amikor az ősdémon elhagyja a termet és az átjáró lezárul, egy sóhajjal a trónjára roskad. "Ég veled", ez neki káromkodás. A másik nem is távozhatott volna bántóbb és több sebet felszakító mondattal. Ez már a múlt. Az ég, a szépség, a béke... Mindez számára már elveszett. Halkan felsóhajt, és megrázza a fejét.* - Az ég nincs velem... És nem is lesz soha többé *suttogja maga elé. Egy pillanatig még néma csendben mered maga elé, majd mély levegőt vesz, és felemelt fővel kikiált.* - Őrök! Hozzátok ide Lilith-t! Utasításaim vannak a számára...

by Ajánlott tartalom

Ajánlott tartalom

Ajánlott tartalom

Post n°13

Re: Lucifer trónterme

Témanyitás by Ajánlott tartalom

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés

Fyron Akadémia

Lucifer trónterme