by Michael Szer. Jún. 19, 2013 11:40 pm
- Nagyon sajnálom, szépségem, de te nem vagy az esetem *nevetek fel a válaszára. Őszintén szólva úgy gondolom, hogy a Pokolban messze nem az elsődleges problémám, hogy meleg vagyok-e vagy sem. Szóval nem hat meg különösebben a megjegyzése, pedig régebben a téma mindig borzalmasan zavarba hozott. De az a helyzet, hogy ha az a kérdés, hogy Lucifer érzelmi zsarolása zavar jobban vagy a szexuális orientáltságom, hát azt hiszem nyugodtan kijelenthetem, hogy előbbi épp csak egy cseppet kellemetlenebb.* - Nem mintha én tehetnék róla *szusszantok egyet.* - Amúgy meg nem én vagyok az egyetlen, a főnököd is arkangyal volt, csak eldobta magától *vonok vállat. Igen, felettébb jó érzés Lucifer angyalvoltát hangsúlyozgatni a démonjai előtt. Miért? Mert. Legyen elég ennyi indok. Most komolyan, mi mással kellene elfoglalnom magam a Pokolban?* - Ő is testvérének nevez engem, pedig elhagyott mindannyiunkat, hátat fordított Atyánknak és mindennek, amit szerettünk, ott hagyott engem egyedül, úgyhogy ne merészelj kioktatni engem a testvéri szeretetről *vicsorgok rá idegesen. Nem teljesen értem, hogy honnan jönnek a szavak, de valahonnan nagyon mélyről érkeznek. Úgy érzem, mintha közelebb lennék az emlékeimhez, ami végül is lehetséges, hiszen a bátyámnál vannak, úgyhogy biztosan ténylegesen is közel vagyok hozzájuk.* - Örvendek, Cornelius *biccentek neki nagy komolyan, de őszintén szólva eléggé hidegen hagy a neve. Arra jó, hogy ha komoly kárt tesz bennem, közlöm a bátyámmal, és kész. És igen, ennek a gondolatnak valószínűleg el kéne rémisztenie, de őszintén szólva úgy gondolom, hogy az itt rothadó összes démon és angyal megérdemelné, hogy a világegyetem végéig kínozzák őket. Talán kezdek kissé túl kritikussá válni...* - Nem mintha számítana. Nem vagyok padlón, ahogyan szerinted mi mondanánk, teljesen jól vagyok *mosolygok rá szemtelenül. Hm, úgy tűnik, most egész jól megy a hazudozás. Remélhetőleg ugyanerre Luciferrel szemben is képes leszek a holnapi nap folyamán... Aztán ugyebár megveregetem a vállát, mire elkapja a karomat, és a hátam mögé csavarja. Halkan felszisszenek, de más jelét nem adom a fájdalomnak, és nem is állok neki kapálózni, hiszen nem akarom eltörni semmimet.* - A legjobb tudomásom szerint egy hajszálam se görbülhet, de ahogy gondolod, majd Lucifer eldönti, mi legyen veled *jegyzem meg, majd szusszantok az utolsó válaszára.* - Ugyan már! Ő a saját vérét elárulta, komolyan úgy gondolod, hogy a teremtett korcsai fontosabbak számára mint a testvérei? *kérdezem szánakozva. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok megfelelő távolságban ahhoz, hogy tovább idegesítsem, de igazából nem érdekel. Ez legalább fizikai fájdalom, eltereli a gondolataimat arról, ami tényleg fáj...*
