A hátsó udvar ösvényén végig haladva egy borostyánnal benőtt fal előtt találja magát a kíváncsi felfedező. Ha a kőfalat valaki közelebbről megvizsgálja, akkor észreveheti, hogy ahol az ösvény véget ér, ott bizony egy futónövényekkel lefedett régi átjáró lapul meg. Ha valahogy sikerül eltakarítani az útból a több ezer éves indákat, akkor egy régi szentély romjai közt találják magukat az ide tévedők. A szentélyt szándékosan nem építették újjá, sőt nagyon kevesen tudnak a létezéséről. Az ősi köveket vastagon borítja a moha, de a romok között, ha sétálnak egy kicsit, akkor feltűnhet, hogy valaki mégis csak gondozza ezt a helyet. Márványból és mészkőből faragott szobrok állnak mindenütt emléket állítva szenteknek, hősöknek, mártíroknak, bibliai vagy mitológiai alakoknak. Mindegyik műalkotás alatt egy pici ezüst táblába karcolva hirdetik, hogy ki volt az illető, s hogy milyen tett hajtott végre, amiért ide került. Az Udvar folyamatosan bővül újabb és újabb szobrokkal. Egyébként ideális ez a hely azoknak, akik egy kicsit el akarnak bújni a világ gondjai elől, és szeretnének elmélkedni a dolgaikon.