by *Az ajtó pontban öt órakor kitárul, és már ahogyan elindulnak felé, madárcsicsergést hallhatnak. Amikor átlépnek, szokás szerint egy furcsa erő miatt csak befelé képesek koncentrálni, de pillanatokon belül kitisztul a kép: a madarak hangja immár egyértelműen felismerhető, valamint körülöttük is kellemes idő van: nem túl nagy a hőség, olyan, mint egy későtavaszi délután. Ha kicsit jobban körülnéznek, talán egyesek megrémülhetnek: a diákok ugyanis nem szilárd talajon, hanem szó szerint a levegőben állnak. A láthatatlan "terasz" központjában egy szikla meredezik, amelynek a tetején aranyos csillogással egy kis tárgy ragyog. Ha valaki jártasabb a régi kultúrákban, felismerheti a szimbólumokat, és rájöhet, hogy egy maja templom romjai közé csöppentek.*
+23
Eliana De Lucia
Julian Steiner
Selina Crow
Atanas A. WIlliams
Catherina C. Williams
Ragnar Solberg
Park Min Lee
Abigail Aleksev
Maureen Caiside
Amanda Helgesen
Naomi Verhoeven
Liliya Antonov
Zentai Márk
Joyce Fleming
Bianca D. McCarthy
Nathaniel Jenkins
Elliot Herondale
Dobókocka
Giselle Céline Marceau
Lord Sayon Merlioth
Mesélő
Fredrik Laine
Lucien du Bois
27 posters
Elementálmágia tanterem
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Amikor a lány ráköszön visszaköszön neki, majd lehajtja fejét és tovább vár. Amikor az ajtó kinyílik és madár csicsergést hall egy halk sóhajt tesz. Ott legalább nincsen tél, gondolja és belép az ajtón. Ám elsőre kissé meglepődik ugyanis a levegőben vannak. Ám amikor észreveszi, hogy nem zuhan megnyugszik és körülnéz. Szép helynek néz ki. Bár az a romos templom nem illik a képbe, de azért elindul felé kissé kételkedve. Mert csapdát sejt*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
*Ahogy az ajtó kitárul, ő is feltápászkodik, átveti a vállán a táskáját, és belerakja a füzetet (ami azért furcsa, mert első látásra nemigen férne bele, de mégis akadálytalanul eltűnik). Ezután pedig elindul az ajtó felé, és már meg sem lepődik a mágián, ami várja. Mármint azon, hogy nem egy tanterembe érkezik és hogy ha akarna sem tudna visszapislogni, hogy becsukja maga mögött az ajtót. Ahogy megérkezik és sétál pár lépést, hogy ne akadályozza a mögötte érkezőket, nem kell sok idő, hogy realizálja: konkrétan a levegőben ácsorog. Arra is rájön, hogy alattuk és mellettük valami régi templom romjai találhatók, de gőze nincs, hogy melyik kultúrában épülhetett. Ismerősek neki a jelek, de ha megfenyegetnék sem tudná, honnan. Letérdel és kitapogatja maga alatt a "levegőt", amin áll, hátha csak egy láthatatlanná tett építmény teteje vagy ilyesmi. Megpróbálja óvatosan megkeresni a terasz szélét is, elvégre valahogyan le kell majd jutniuk innen, nemde? Aztán észreveszi a sziklát és a tetején csillogó valamit, így hát odalép és megvizsgálja, mi lehet az.
Zentai Márk- .::Diák::.
*Ahogy énekelget, tovább várja az óra kezdetét. El van a gyerek, ha játszik tartja a mondás, de Márk mostanában mintha a kölyök énjét mutogatná. Hogy lehet valaki kölyök még most is? Erre nehéz válaszolni.. Mindenesetre, ahogy kinyílik, az ajtó feláll oda biccent Sayonnak és Lilnek és átlépi ő is a terem ajtaját. A szemeit megdörzsöli, a táskáját keresztbe tesz, hiszen válltáskát cipel magával és úgy néz körbe, hogy hol vannak. Felnéz az égre és hallja ám a madarak csicsergését és szívja magába a levegőt. Azután a hőség is ott van azt is érzi.. és hát ahhoz képest, hogy tél van kora tavaszi levegő lehet nem tesz jót a szervezetnek. Hát azért mindegy neki. Ahogy lenéz.. a föld fleé..*~De király.. ~*Igen és különféle őrült gondolatok vannak a fejében.. Egyébként meg szét néz és látja ám a romokat.* -De érdekes..*Ennyit mond a fiú és a szimbólumokat kezdi el nézegetni.*
Mesélő
*Sayon, ahogyan óvatosan lépked a templom felé, észreveheti, hogy a vízben mintha hatalmas, csecsemőpózba gömbölyödött óriások feküdnének. Talán figyelmeztetni kéne a többieket, hogy nincsenek éppen a legjobb helyen...
Liliya a tapogatás során semmi különöset nem érzékel, láthatóan tényleg a levegőn sétálgatnak. A szélét azonban képes kitapintani: olyan távolságra van az oldalsó párkányoktól, hogy ha nagyon akarnak, akkor képesek átugrani rá, de azért feleslegesen nem érdemes kockáztatniuk egyetlen testrészük épségét sem. Visszatérve a sziklához, és ezzel együtt a tárgyhoz, láthatja, hogy egy kis, összegömbölyödött, nagyjából ökölnyi szobrocska, amely agyagból készült, arany díszítéssel.
Márk a szimbólumokat figyelve megpillanthat egy kicsit nagyobb részt elfoglaló valamit: egy történetnek tűnik, valami olyasmi, mint az egyiptomi fáraók palotának falát díszítő képek. Látja ezt a sziklát, és azt, amint egy alak - a neme meghatározhatatlan, csak azt látni, hogy elég kis testű -, elhelyez valamit a szikla tetején. Az alatta lévő sorban egy másik alak nyúl felé, de a következő képen hatalmas óriások állják körbe a sziklát, majd vége a történetnek. Hogy a srác mit rak össze belőle, az már kérdéses...
Egymás információit természetesen csak akkor ismerik meg, ha azt elmondják a többieknek, anélkül csak abból dolgozhatnak, amit ők maguk figyeltek meg.*
Liliya a tapogatás során semmi különöset nem érzékel, láthatóan tényleg a levegőn sétálgatnak. A szélét azonban képes kitapintani: olyan távolságra van az oldalsó párkányoktól, hogy ha nagyon akarnak, akkor képesek átugrani rá, de azért feleslegesen nem érdemes kockáztatniuk egyetlen testrészük épségét sem. Visszatérve a sziklához, és ezzel együtt a tárgyhoz, láthatja, hogy egy kis, összegömbölyödött, nagyjából ökölnyi szobrocska, amely agyagból készült, arany díszítéssel.
Márk a szimbólumokat figyelve megpillanthat egy kicsit nagyobb részt elfoglaló valamit: egy történetnek tűnik, valami olyasmi, mint az egyiptomi fáraók palotának falát díszítő képek. Látja ezt a sziklát, és azt, amint egy alak - a neme meghatározhatatlan, csak azt látni, hogy elég kis testű -, elhelyez valamit a szikla tetején. Az alatta lévő sorban egy másik alak nyúl felé, de a következő képen hatalmas óriások állják körbe a sziklát, majd vége a történetnek. Hogy a srác mit rak össze belőle, az már kérdéses...
Egymás információit természetesen csak akkor ismerik meg, ha azt elmondják a többieknek, anélkül csak abból dolgozhatnak, amit ők maguk figyeltek meg.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Amikor észreveszem az óriásokat, épp, hogy csak visszafogom a nevetésem.* ~Nem kéne felébreszteni őket~ * Olyan vicces az egész nagyon nehéz megállni de nem kéne őket felébreszteni. Visszamegyek a lányhoz meg a sráchoz és szólok nekik.* - Psszt! nézzétek! * Mutogatok az óriásokra suttogva.* - Szerintem nem kéne felverni őket. Már ha nem az a feladat. de nagyon remélem, hogy nem. Nincs kedvem találkozni velük. ~Sose bírtam az óriásokat~ *teszem hozzá magamban.*
Zentai Márk- .::Diák::.
*Olvasott már számtalan történelmi dolgokat és tudja jól mennyire művelt. A történetet látja és igyekszik összerakni magában, de amire emlékszik az olvasmányból azokat úgyis hangosan mondja ki.. a többiek felé fordulva.* - Érdekesnek tűnik a hely, de mit kereshetünk itt?*Kérdezi meg hangosan aztán inkább visszafordul és újra megnézi a szimbólumokat.* - Amiből következtetek a Maják idejét három részre lehetett osztani.. viszont ezt.. nem tudom hova sorolni. Mi köze van az óriásoknak ehhez a dologhoz.. nem egyszerűen nem értem.*Mutat a szimbólum felé és figyeli a többieket, hogy éppen mit csinálnak. Egyébként közben összeráncolja a homlokát és szét néz hátha talál még valami érdekeset amire nem figyelt fel.*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
*Ahogy kitapogatja a párkány szélét, gondolkozni kezd, hogy a képessége segítségével át tudna-e repülni, de végül úgy dönt, előbb jobb, ha jobban körbenéz.* - Vigyázzatok, itt van a széle, ne menjetek túl közel! *Kiált fel, hogy a többiek is meghallják, majd a terasz közepe felé indul. Ekkor találja meg a kis szobrocskát a szikla tetején. Összevont szemöldökkel vizsgálgatni kezdi.* - Hé, szerintetek ez mi lehet? *Nem fogja meg rögtön, nem olyan hülye, simán lehet valami varázstárgy is. Nem szeretné, ha belecsapna egy villám vagy valami.* - Ti találtatok valamit? Nincs valami erről a képeken? *Fordul Márk felé. Aztán meghallja Sayon figyelmeztetését és ő is szemügyre veszi az óriásokat.* - Szerintem őriznek valamit. Biztos valami védelmi varázslat részei... Ne nyúljatok semmihez, oké? *Kéri a két fiút, ő is visszavéve a hangerőből, majd Márk kérdését hallva ő is megvizsgálja a szimbólumokat.* - Szerintem azok ott lent őriznek valamit... Valószínűleg a szobrot. Ha hozzáérünk, tuti felébrednek, és nem fogják jó szemmel nézni az akciónkat. De lehet, hogy nincs más választásunk... *Gondolkozik hangosan. Elég egyértelműnek tűnik, hogy ez a feladat. Megszerezni a szobrot és megverekedni egy tucat óriással - meg még ki tudja, mivel.*
Mesélő
*A diákok egész jó felé haladnak, de persze ez így már szinte túl egyszerű lenne a Lord megszokott óráihoz képest, és hát a férfi most sem hazudtolja meg magát: az egyik szirten, szemben a diákokkal egy fiatal lány tűnik fel, villámló szemekkel meredve a fiatalokra.* - Ti! Meggyaláztátok a Kőistenek szentélyét! Ezért a törvényeink szerint a legsúlyosabb büntetést kell kiszabnom rátok. Véretekkel kell fizetnetek, hogy megbékítsük az isteneket! *kiáltja, láthatóan száz százalékig meggyőződve arról, hogy amit mond és tesz, az a helyes, az az igazság, az a dolga. Ez utóbbi talán még igaz is. Az viszont biztos, hogy a vízből morajlás hallatszik, ami vélhetően nem utal semmi jóra. Egyelőre azonban úgy tűnik, még nem történik semmi...*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
*Már éppen azon kezd gondolkozni, hogy talán mégiscsak zsebre kéne tennie a szobrocskát, amikor, látszólag a semmiből egy fiatal nő jelenik meg előttük az egyik szirten. Mielőtt azonban Lil eldönthetné, hogy milyen formában köszönjön neki, az rögtön templomgyalázással gyanúsítja meg őket.* - Elnézést, de nem tudom, miről beszélsz. Nem tettünk semmit. *Tartja fel a kezeit tenyérrel a lány felé. A morajlást hallva Lil lepillant a lábuk alá, de nem lát semmit, így hát úgy dönt, talán még van esély a tárgyalásra, bár sejti, hogy nem túl sok.* - Nem beszélhetnénk inkább meg? Nem akarunk semmi rosszat, komolyan. *Magyarázkodik, de sejti, hogy nem sok hatása lesz szavainak, így vet egy oldalpillantást az apró szobrocskára maga mellett, majd egy gyors mozdulattal felkapja.* - Nem szeretnétek, ha ennek baja esne, igaz? *Tartja szorosan a markában, azon gondolkozva, hogy talán ez volt élete legrosszabb döntése.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
- Nem tudom. * válaszolok Márknak halkan* - Ennyit arról, hogy talán jó fej óriások. * sóhajtok fel Lili szavaira. Ám amikor megjelenik a lány, teljesen meglepődök. Hát még amikor nekiáll olyanokat mondani, hogy vérrel kell fizetnünk olyanért amit nem is tettünk. Sóhajtok egy nagyot megint.* - Na jó ennek nem lesz jó vége! *mondom a többieknek. Azzal előveszem a kardomat, mert az az érzésem történni fog valami és az alattunk levő víz morajlása igazolni látszódik aggodalmamat.* - Még mindig utálom az óriásokat és ha ez a morajlás nem ébreszti fel őket akkor semmi. * Talán ha a lányt elfogom ő megtudja állítani az eseményeket gondolom. próbálok valami óriás mentes megoldást találni. azzal elindulok a lány felé*
Zentai Márk- .::Diák::.
*Amikor meghallja Liliya hangját meg áll és megdermed.* - Köszi, hogy szóltál.*Biccent a lánynak és tovább gondolkozva ő is egy véleményen van a többiekkel.* ~Mi van ha árnyékosulva észrevétlenül ellopni a szobrot? Bár túl kockázatos lenne..~*Gondolkozik, el majd utána magyarázza, a szimbólumos dolgokat utána meghallja a lány hangját és megperdül.* - Mi? Nem mi nem..* Mondja a fiú és sóhajt egyet.* ~Klassz.. nem így terveztem a világvégét..~*Szusszant és halja a zajokat és rápillant Sayonra és Liliyára.* - Te is tudod bizonyára, hogy ennyien biztosan nem csinálhattuk. Higgadj le kérlek és beszéljük meg a dolgokat rendben?*Nyel egyet és lép előre a lányhoz. Ő marad a nyugtatásnál és egyenlőre nem tesz semmi hirtelen mozdulatot.* - Biztosan tudunk közös nevezőre jutni..*Mondja utolsó végszónak és reméli valamennyire összejön a dolog.*
Mesélő
*Sajnos nem úgy tűnik, mintha különösebben hatnának a lányra, az csak rázza a fejét, és az ajkával néma szavakat formál. Eléggé úgy néz ki, mintha éppen igyekezne valamiféle mágiát bevetni... Sayon közeledésére megakad, és a fiatal férfi felé kapja a fejét, azonban hirtelen valami még fontosabb történik. Amikor Lil felkapja a szobrocskát, a lány magas frekvencián felsikít.* - Az istenség! *cseng a hangja, és vélhetően minden jelenlevőnek alaposan belefájdul a feje. Sok idejük persze nincs a fejfájással foglalkozni, ugyanis hirtelen három sziklaóriás emelkedik ki a vízből, minden diákkal szemben egy. Nem tűnnek túl barátságosnak, viszont benne mozognak a szilárd levegőben, amin a fiatalok járnak, így láthatóan csak ők képesek kihasználni ezt az adottságot. Vélhetően Lord Sammael műve. Ez most mindegy is: az óriások már lengetik is hatalmas bunkóikat, hogy küldetésüknek megfelelően eltávolítsák azt, aki meg merészelte zavarni a szentélyt. Lil egyébként különleges, mágikus lüktetést érezhet a tenyerében, és akár ért hozzá, akár nem, az a furcsa érzés tölti el, hogy valami nagyon erős hever a kezei között.*
// Dobjatok a hatossal.
1-2: a földre kerülsz, a további sorsod később derül ki, de bármivel próbálkoztál, sikertelen volt.
3-4: nem volt ugyan különösebben hatásos, amit csináltál, de teljes épségben megúsztad.
5-6: tökéletesen sikerült, amivel próbálkoztál. //
// Dobjatok a hatossal.
1-2: a földre kerülsz, a további sorsod később derül ki, de bármivel próbálkoztál, sikertelen volt.
3-4: nem volt ugyan különösebben hatásos, amit csináltál, de teljes épségben megúsztad.
5-6: tökéletesen sikerült, amivel próbálkoztál. //
Zentai Márk- .::Diák::.
*Amikor beszél a lányhoz igyekszik higgadt lenni és nem mozdulni. Nem szeretne semmilyen bajt ám ez most csőstül jön. Valami a vízből kiemelkedik és a fiú hátrébb lép.* - Óh szent szalmaszál!*Mondja hangosan aztán a lány felé pillant akinél a szobor van.* - Dobd el vagyis na tedd le a szobrot..*Szól oda Lilnek kérlően és visszatekint az óriásokra.*~Most már kapizsgálom a dolgokat.~*Nagyjából kezdi összerakni a cuccokat, de nagyon nem szeretett volna harcolni ilyenekkel.* - Defensiva Terra Creaturis!*Ami eszébe jut azt már mondja is ki így természetesen a védő gólemmel kezdi a napot. Legalább is gyakorolta elég sokat a héten és azt reméli, hogy sikerül összeállítania.*
Leírás: A semmiből előtűnő hatalmas gólemek a gyerekek számára csak mítoszok, valójában azonban léteznek, és megidézésük sem különösebben nehéz. Ehhez a varázslathoz alapszinten elengedhetetlen, hogy nagy mennyiségű nyers föld és némi kő legyen a közelünkben, ugyanis ebből épül fel a hatalmas lény, amely minden erejével véd minket. Kemény harcos, de amennyiben szükséges, képes óvatosan felemelni és szállítani a gazdáját, elvégre mozgása méretei miatt sokkal gyorsabb, mint bármely emberszabásúé. Nagy gyengesége a víz, amellyel ha sokáig bombázzák, előbb-utóbb sárrá változik, és szétesik. Vizes földből nem alkotható meg. Erős mágusok képesek lehetnek arra, hogy alapanyag nélkül is létrehozzák, de ez sok gyakorlást és tanulást igényel. //
Leírás: A semmiből előtűnő hatalmas gólemek a gyerekek számára csak mítoszok, valójában azonban léteznek, és megidézésük sem különösebben nehéz. Ehhez a varázslathoz alapszinten elengedhetetlen, hogy nagy mennyiségű nyers föld és némi kő legyen a közelünkben, ugyanis ebből épül fel a hatalmas lény, amely minden erejével véd minket. Kemény harcos, de amennyiben szükséges, képes óvatosan felemelni és szállítani a gazdáját, elvégre mozgása méretei miatt sokkal gyorsabb, mint bármely emberszabásúé. Nagy gyengesége a víz, amellyel ha sokáig bombázzák, előbb-utóbb sárrá változik, és szétesik. Vizes földből nem alkotható meg. Erős mágusok képesek lehetnek arra, hogy alapanyag nélkül is létrehozzák, de ez sok gyakorlást és tanulást igényel. //
Dobókocka
The member 'Zentai Márk' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Nem látom, hogy Lil, felkapja a szobrot csak azt veszem észre, hogy a lány felém néz. Ám amikor elkezd sikítani kezem a fülemre tapasztom és hirtelen térdre roskadok. Sose bírtam a sikoltó hangokat.* ~ Történhet ma valami jó is~ * gondolom. Azon meg pláne meglepődöm, hogy a szikla óriás felemelkedik, bár nem is tudom miért én is mérges lennék ha valaki sikítana miközben alszom. Majd, karddal a kezemben két gyors hátra lépést teszek és végigmérem az óriást, és örömmel látom, hogy csak mi állunk ott a levegőn.* ~ Na jó valahogy le kéne győzni~ *gondolom és bár ugye a kard nem fog a sziklán. Sajnos. ekkor eszembe jut a múlt órán kapott varázslat.* - Defensiva Terra Creaturis! * Kiáltom*
Dobókocka
The member 'Lord Sayon Merlioth' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
*Csak felnyög, ahogy a sikítást hallja,de sok ideje nincs vele foglalkozni, ugyanis amint kiejti a következő szavakat, már látja is, hogy miről beszélt a lány.* - Milyen istenség?! *Kiált fel, majd hátrálni kezd.* - A fenébe... *Motyogja, majd a markában szorongatott tárgyra néz. Hát, nem egy egyszerű szobor, az már kiderült.* - Állj! Engedjetek minket el, vagy megsemmisítem a szobrot! *Tartja maga elé az aranyozott tárgyat, majd a másik tenyerében egy energiagömböt idéz meg. A terve, hogy szétrobbantja a kis valamit. Viszont ha senki sem reagál rá... Hát, akkor az egyik óriást vágja képen egy szép kis energiagömbbel, amit az energialöket képességével erősít meg.*
Dobókocka
The member 'Liliya Buryana' has done the following action : Dices roll
'Hatoldalú kocka' :
Result :
'Hatoldalú kocka' :
Result :
Mesélő
*Nos, úgy tűnik, ma senki sincs a legjobb formában, hiszen mindenki sikertelenül igyekszik tenni bármit is. Sajnos Lil fenyegetését sem veszik komolyan, ami talán nem is meglepő, hiszen az ifjú papnő túl messze van ahhoz, hogy meghallja, a sziklaóriásoknak pedig nincsen konkrét tudatuk, így őket aztán hiába fenyegeti. A diákok sorra egymás után elvágódnak a "földön": Márk, Sayon, majd végül Lil is, akinek a kezéből kiesik a kis tárgy. Az egyik szikla tetején megpillanthatnak egy magas alakot, és a távolból mintha ismerős hangot hallanának: bizony, az ott Lord Sammael. Nem fogja cserben hagyni a diákjait, és ez mutatja a legjobban, hogy igenis törődik velük és ügyel rájuk, nem hagyja el őket az igazi nagy bajban.* - Defensiva Ter- *kezdi, de hirtelen megakad a hangja. Nem is véletlenül: a Liliyától nem messze fekvő kis tárgy hirtelen nőni kezd, kinyújtózik, és egy, a többi óriásnál vagy két méterrel magasabb sziklalénnyé változik.* - Liliyához, gyorsan! *kiált fel Sam a távolból, és a fiúk tényleg jobban teszik, ha felpattannak - sérülésük nincs, ahogy a lánynak sem -, és a megnevezett személyhez csatlakoznak. A lény láthatóan neki is lát elbánni a sziklákkal, a diákokra már csak az vár, hogy értelmezzék, mégis mi történt itt. Közben egyébként ismét csillogni kezd a szikla teteje, és ha megnézik, két újabb tárgyat találnak benne, amelyek megszólalásig hasonlítanak az elsőre.*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
*Na igen, nincs túl sok hatása a fenyegetőzésnek, és a gömb elhajítása után meg akarná ismételni kissé hangosabban, de erre nem kerül sor, mert elvágódik a földön, a gömböt meg ellövi teljesen más irányba. Nem elég, hogy jól elszúrta, de még a tárgyat is elejtette. Ekkor azonban megjelenik Lord Sammael és Lil egy pillanatra megnyugszik, de nem sokáig tart a dolog, ugyanis a szobrocska, nos... Körülbelül a százezer-szorosára növekszik és életre kel. Lil meg sem mer mozdulni, azonban döbbenete csak növekszik, amint látja, hogy a lény nem ellene, hanem a többi óriás ellen fordul.* - Mi a... *Motyogja, kérdő tekintettel pislogva a Lord felé, miközben feltápászkodik. Aztán tekintete az idő közben megjelent szobrocskákra siklik.* - Gyorsan! Fogjátok meg őket! *Kiált Sayon és Márk felé.* - Egyedül nem fog bírni velük. *Bök a "saját", életre kelt szörnye felé. Nem igazán érti, hogy mi folyik itt, de úgy érzi, ezen még bőven ráér elgondolkozni.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
- Már megint nem sikerült. Totál szerencsétlen vagyok. * Bosszankodom, miközben feltápászkodom. Aztán amikor meglátom a Lordot kicsit lenyugszom. Legalább most se hagyott cserben minket. Ám amikor felkiállt, egy gyors oldal pillantást teszek és szemem láttára nő fel a kis kőből egy óriási a többinél nagyobb óriás.* - Ne már! * kiáltom, azzal felpattanok és amilyen gyorsan lehet a lányhoz rohanok. Ám amikor az nem minket támad meg egy nagy sóhajt teszek. De közben teljesen hülyének érzem magam.* - Ez most nekünk segít? * Kérdem a lánytól. eléggé zaklatott hangon. Mert már torkig vagyok a mai nap eseményeivel.*
Zentai Márk- .::Diák::.
- Te jó ég…*Mondja, a fiú majd rápillant Sayonra aki szintén a földre hullott.* - Minden rendben van?*Kérdezi a srácot aztán gondolkozik mit kéne csinálni. Liliya felé fordul, aztán észreveszi, hogy változnak az események nagyon gyorsan.. Amikor ismerős hangot hall hátra fordítja a fejét, ám nem tudja felfogni az eseményeket inkább értetlen fejjel pislog. Amikor közli a Lord, hogy a lányhoz menjenek, ő felpattan és megy. Bár ha makacs lenne, akkor mondaná, hogy megpróbál harcolni velük, de nem kockáztat, inkább odalép.* - Mi.. Most mi fog történni?*Kérdezi, kissé rekedt hangon aztán nyel egyet és figyeli.. *~Hülye kérdésre hülye válasz.. remek..~* - Ez valami jóslat féle volt? Ami a szimbólumban található kép volt.. Óriások kicsi emberek.. azt hiszem kezd valami derengeni.*Mondja hangosan és igen visszagondol arra amit látott eszébe jutnak a dolgok és azért jó lenne elpucolni időben. Egyébként meg amikor a lány kiált, hogy a szobrokat meg kéne fogni ő kapcsol gyorsan aztán vagy jól teszi vagy nem ő megfogja a szobrot.*
Mesélő
*A Lord, noha odáig nem látszik el, teljesen lenyűgözve figyeli a szeme előtti történéseket. Liliyának igaza van egyébként, Márk nagyon jól teszi, hogy megfogja az egyik szobrocskát, ami megremeg, kiugrik a kezéből, és szintén megnő, hogy a támadók ellen menjen, és végül a harmadik is hasonlót produkál, Sayont kiválasztva magának. Hogy ez mit is jelent, az pedig vélhetően hamarosan a Lord szájából fog elhangzani... Miután a támadó óriásokat legyőzték, a három lény ismét kis figurává alakul, és a gazdája - Liliya, Márk és Sayon - lába előtt ér földet. A lány már épp nyitná a száját, amikor hirtelen megindul alatta a talaj, és pillanatokon belül eltűnik, a diákok pedig hallani vélhetik a Lapsus Terrae szavakat. Ez után Lord Sammael pillanatokon belül megjelenik előttük, csillogó szemmel és széles mosollyal.* - Briliáns! Nem hittem volna, hogy ezek itt még mindig létképesek... Ezek, hölgyeim és uraim, kedves diákok sziklazsoldosok, és úgy tűnik, kinéztek titeket maguknak. A képességüket láttátok: megnőnek, majd minden áron megvédelmezik a gazdájukat. Szinte elpusztíthatatlanok, csak nagyon erős mágusok képesek rá, hogy végezzenek velük. Misztikus, csak a legendákból ismert tárgyak... Hihetetlen *nevet fel, majd a három szobrocskára mutat.* - Tegyétek el őket. Hasznosak lehetnek még *kacsint.* - Ami minden egyebet illet: mind a hárman kiérdemeltetek tizenöt pontot fejenként, ügyesek voltatok, még ha nem is sikerült a varázslat. Rájöttetek, mit kéne tennetek, és igyekeztetek együttműködni. Pontosan ez az, amire rá akarlak nevelni titeket, így hát nem is lehetnék elégedettebb *mondja, és valóban az arcára van írva, hogy akárhogyan is, büszke a diákjaira. Aztán int egyet, mire mellette megjelenik egy kékes fénnyel ragyogó átjáró.* - Irány hazafelé. További szép napot mindenkinek! *köszön el, majd megvárja, míg mindenki átlép, és végül ő maga is elhagyja az óra helyszínét, egy utolsó, szórakozott kuncogással. A diákok természetesen megkapják a szokásos lapokat, ahogyan mindig, elvégre az nem maradhat ki.*
Mesélő
// A romos, maja civilizációból fent maradt hely Közép-Amerikában található, egy eldugott völgyben. Az elérési útvonalat a diákok megkapták a papírokon, hátha esetleg szeretnének visszamenni oda...
A következő rész tartalmából, hogy úgy mondjam
:
Levegőmágia
1.Szélroham
Varázsige: Ventus Flante
Leírás: Egy erőteljes széllökés rohan végig a közelben – kb. húsz méteres körzetben – tartózkodó alakok között, amely képes feldönteni a legnagyobb alakokat is. Védekezni nem lehet ellene, talán egy angyal képes lehet rá, hogy a szárnyát kitárva ne egy fához vagy a földhöz vágja a szél, hanem csak a levegőben dobálja. Természetesen ez a varázslat sem kivételezik: nem számít, hogy az illető szövetséges-e vagy sem, ha a varázsige útjában van, a szél elsodorja.
Hatóidő: Azonnal hat, egyetlen nagy lökés erejéig.
Kép: http://fc00.deviantart.net/fs71/f/2011/167/1/4/monument_wildfire_i_by_j_ouroboros-d3j4jfu.jpg
2. Légmérgezés
Varázsige: Ventus Veneficii
Leírás: Egy egyszerű varázslat, amely lassan méreganyaggal telíti a levegőt. Mindenkire hat, aki a közelben van. Fontos hozzávalója bármilyen egyszerű méreg, amelynek az üvegét ki kell nyitni. Ez a méreg fog működésbe lépni, amikor a mágus használni kezdi az igét. Mégsem számít a méreg fajtája, a hatás egyforma: nehezedő, szinte fulladozó légzés, kettős látás, erős fejfájás, zavarodottság. Nem okoz ájulást vagy halált.
Hatóidő: Húsz perc alatt erősödik fel annyira, hogy annak már súlyosabb hatásai vannak. Eddig van ideje meglépni az idézőnek, ugyanis csak a megidézés pillanatában kell ott tartózkodnia, valamint az üveget ott kell hagynia. A teljes hatás elérése után tíz percig megmarad azon az erőszinten, ez után gyengülni kezd, végül elmúlik.
Kép: http://fc08.deviantart.net/fs45/f/2009/132/5/3/5367f72a5536570a0d8feb881b4bc10a.jpg
Nagyon köszönöm a részvételt mindenkinek, ügyesek voltatok ^^ Házi most nincs, mert most vettem észre, hogy még nem találtam ki semmit, szóval... Ez van :'D Van elég megoldandó, azt hiszem
És mind a hárman a birtokában vagytok a Sziklazsoldos nevezetű misztikus tárgynak.
Sziklazsoldos: egy négy méter magas sziklaóriássá változik, ami minden esetben védi és voltaképpen teljes biztonságot garantál a gazdájának. Hogy mi alapján fogad el valakit gazdájaként, a mai napig tisztázatlan. Nem lehet lerombolni, csak nagyon hatalmas mágus lehet képes rá. Két hónapig tart, hogy feltöltődjön mágikus energiával - ez nem igényel semmit a birtokosától -, tehát kéthavonta egyszer lehet használni.//
A következő rész tartalmából, hogy úgy mondjam
:Levegőmágia
1.Szélroham
Varázsige: Ventus Flante
Leírás: Egy erőteljes széllökés rohan végig a közelben – kb. húsz méteres körzetben – tartózkodó alakok között, amely képes feldönteni a legnagyobb alakokat is. Védekezni nem lehet ellene, talán egy angyal képes lehet rá, hogy a szárnyát kitárva ne egy fához vagy a földhöz vágja a szél, hanem csak a levegőben dobálja. Természetesen ez a varázslat sem kivételezik: nem számít, hogy az illető szövetséges-e vagy sem, ha a varázsige útjában van, a szél elsodorja.
Hatóidő: Azonnal hat, egyetlen nagy lökés erejéig.
Kép: http://fc00.deviantart.net/fs71/f/2011/167/1/4/monument_wildfire_i_by_j_ouroboros-d3j4jfu.jpg
2. Légmérgezés
Varázsige: Ventus Veneficii
Leírás: Egy egyszerű varázslat, amely lassan méreganyaggal telíti a levegőt. Mindenkire hat, aki a közelben van. Fontos hozzávalója bármilyen egyszerű méreg, amelynek az üvegét ki kell nyitni. Ez a méreg fog működésbe lépni, amikor a mágus használni kezdi az igét. Mégsem számít a méreg fajtája, a hatás egyforma: nehezedő, szinte fulladozó légzés, kettős látás, erős fejfájás, zavarodottság. Nem okoz ájulást vagy halált.
Hatóidő: Húsz perc alatt erősödik fel annyira, hogy annak már súlyosabb hatásai vannak. Eddig van ideje meglépni az idézőnek, ugyanis csak a megidézés pillanatában kell ott tartózkodnia, valamint az üveget ott kell hagynia. A teljes hatás elérése után tíz percig megmarad azon az erőszinten, ez után gyengülni kezd, végül elmúlik.
Kép: http://fc08.deviantart.net/fs45/f/2009/132/5/3/5367f72a5536570a0d8feb881b4bc10a.jpg
Nagyon köszönöm a részvételt mindenkinek, ügyesek voltatok ^^ Házi most nincs, mert most vettem észre, hogy még nem találtam ki semmit, szóval... Ez van :'D Van elég megoldandó, azt hiszem
És mind a hárman a birtokában vagytok a Sziklazsoldos nevezetű misztikus tárgynak.Sziklazsoldos: egy négy méter magas sziklaóriássá változik, ami minden esetben védi és voltaképpen teljes biztonságot garantál a gazdájának. Hogy mi alapján fogad el valakit gazdájaként, a mai napig tisztázatlan. Nem lehet lerombolni, csak nagyon hatalmas mágus lehet képes rá. Két hónapig tart, hogy feltöltődjön mágikus energiával - ez nem igényel semmit a birtokosától -, tehát kéthavonta egyszer lehet használni.//
|
|
|