by *Hunter az elmúlt néhány hónapokban egész jól beilleszkedett, megszokta a környezetet, felfedezte a környéket. Most éppen, bősz emberundorral küszködve a városban bolyong. Mivel már este van, és a legtöbb hely zárva van Hilaritas környékén keres magának elfoglaltságot. Nemsokára rá is bukkan a tökéletes helyre. Jeff biliárdszalonja valószínűleg a ma este megmentője. Ráfér némi gyakorlás. A pultnál kikéri a golyókat, és egy pohár whiskyt, majd elfoglalja az egyik asztalt. Kortyol egyet a füstízű löttyből és gondosan elrendezi az a golyóbisokat. Egy hosszú pillanatra elbámul, elgondolkodik. Zöldesszürke szemei elvándorolnak és végigpásztáznak a termen.*
+3
Dobókocka
Victoria Jones
Erik Norgen
7 posters
Jeff biliárdszalonja
Hunter Quinn- .::Diák::.
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Samnek tett jelentése után most kicsit kikapcsol egy kicsit és az egyik billiárd asztalhoz lép. Ahol egy fiú épp az adott pillanatban készül elkezdeni egy billiárd játszmát. * - Fiatal ember! Lenne kedve egy játszmához? * kérdezi meg a sráctól és a választ meg se várva megkezdi az első lökést majd a fogát szívva, hogy nem sikerült egy golyót se lyukra ütnie várja, hogy a srác vajon milyen ütést produkál. Közben pedig leemel az egyik arra járó pincér tálcájáról a pezsgős üveget.*
Hunter Quinn- .::Diák::.
*Épp elkezdené, tényleg épp kijönne villámkómájából, amikor felriasztják. Pontosabban egy nála idősebb férfi áll mellette, akinek az arca ismerős. Egy pillanatra megijed, hogy talán tanár, de nem tudja egyik tantárgyhoz se kötni. Úgyhogy csak vállat von. Ám elkésett, a pasas már az ő asztalánál játszik, akár jóváhagyja, akár nem.*
- Csak nyugodtan. *mondja, némi gúnnyal a hangjában, és dákó után nyúl. Elvigyorodik, a másik sikertelensége láttán, majd odalép az asztalhoz. Megcélozza a barna, csíkos golyót és egy laza mozdulattal lelöki a bal felső lyukba. A következő lökést azonban elvéti. Hátralép egyet és rágyújt egy zsebéből előturkált szál cigire.*
- Ön jön. *mosolyog tőle telhetően kedvesen. Nem tudja eldönteni, hogy örüljön a társaságnak, vagy ne.*
- Csak nyugodtan. *mondja, némi gúnnyal a hangjában, és dákó után nyúl. Elvigyorodik, a másik sikertelensége láttán, majd odalép az asztalhoz. Megcélozza a barna, csíkos golyót és egy laza mozdulattal lelöki a bal felső lyukba. A következő lökést azonban elvéti. Hátralép egyet és rágyújt egy zsebéből előturkált szál cigire.*
- Ön jön. *mosolyog tőle telhetően kedvesen. Nem tudja eldönteni, hogy örüljön a társaságnak, vagy ne.*
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* NEm zavarja, hogy a fiú engedélyezi e vagy sem ő játszik.* - Amúgy Thomas N. Summer. * mutatkozik be. Az ön neve pedig... * nyújtja el a mondat végét majd ha váalszt kapott ellöki a következő golyót, ami sikeresen betalál a jobb felsőbe, majd a következő golyó után nyúl ami a jobb középsőbe lesz elküldve aztán a harmadik golyót már nem sikerül beütnie.* - Látom eléggé nagy az ember undora most épp. Mi okozta ezt magánál? * kérdezi meg. igen Thomasból előbújt a pszichológusi éne. Közben figyeli ahogy a srác kiválasztja a következő golyót amit belökésre szán.*
Hunter Quinn- .::Diák::.
*Itt az ő vélemény megint le van kakilva, ráadásul nagy ívben, messziről. Ez egy csöppet bosszantja. Nem feltétlenül ismerkedni jött le.*
- Hunter Quinn *mutatkozik be füstölögve. Végignézi ahogy Thomas Summer - akit még mindig nem tudott elhelyezni az életében- szépen lelökdös pár golyót, aztán nekiáll ő is. Azaz nekiállna, ha nem zavarnák fura kérdésekkel.*
- Ezt honnan veszi? Onnan hogy egyedül játszom? Maga egy zseni... *forgatja a szemét, majd folytatja a játékot. Újabb 2 golyóbis kerül az asztalba.*
- És magának milyen a hangulata? Tolakodó? *kérdez vissza. Talán ha tudná, hogy az iskolapszichológussal beszél ennyire se fogná vissza magát. Vannak emberek, akik egyszerűen nem állhatják az agykurkászokat. *
- Hunter Quinn *mutatkozik be füstölögve. Végignézi ahogy Thomas Summer - akit még mindig nem tudott elhelyezni az életében- szépen lelökdös pár golyót, aztán nekiáll ő is. Azaz nekiállna, ha nem zavarnák fura kérdésekkel.*
- Ezt honnan veszi? Onnan hogy egyedül játszom? Maga egy zseni... *forgatja a szemét, majd folytatja a játékot. Újabb 2 golyóbis kerül az asztalba.*
- És magának milyen a hangulata? Tolakodó? *kérdez vissza. Talán ha tudná, hogy az iskolapszichológussal beszél ennyire se fogná vissza magát. Vannak emberek, akik egyszerűen nem állhatják az agykurkászokat. *
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Mikor a másik bemutatkozik bólint. * - Onann, hogy pszichológus vagyok méghozzá fent az akadémián és az ilyeneket hamar kiszúrom mellesleg Anglia legkeresettebb. Mentális védelem feltörő embere vagyok, szóval esélye se lenne blokkolni előlem a belső hangját. * mondom neki kissé egoista hangnemben aztán amikor a srác visszakérdez akkor válaszol neki. Én olyan hangulatban mint akinek úgy fel van baszva az agya, hogy jobb ha nem húzza fel senki az agyát és ilyenkor előszeretettel foglalkozik mások pszichológiai bajával. ennyi. *
Hunter Quinn- .::Diák::.
-Ennek nagyon örülök. Nem is számítottam rá, hogy ilyen nagy emberrel futok össze egy ilyen kis szalonban.* mondja még mindig maró gúnnyal. Hogy jön ahhoz bárki, akármennyire nagy pszichológus, mentálmágus, vagy akárki, hogy engedély nélkül belemásszon az agyába... Visszakérdez, de egy kicsit megbánja. Viszont megfutamodni biztosan nem fog. Ha már nyakig van a szarban, inkább csak próbálja szinten tartani magát.*
- És nem lett volna egyszerűbb kinézni valakit, aki a pultnál ücsörög? Vagy az túl egyszerű? *kérdezősködik, miközben erősen próbálja levetni a gúnyos maszkot.*
- Mivel sikerült így felbosszantani, Summer úr?
- És nem lett volna egyszerűbb kinézni valakit, aki a pultnál ücsörög? Vagy az túl egyszerű? *kérdezősködik, miközben erősen próbálja levetni a gúnyos maszkot.*
- Mivel sikerült így felbosszantani, Summer úr?
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
- Örülök, hogy vicceskedő kedvében van. * válaszolom vissza maró gúnnyal de továbbra is magázva a másikat. * - Mert azok olcsó piától bűzlő hülyék akikkel nem érdemes foglalkozni maga sokkal másabb. Emiatt döntöttem maga mellett. * mondja a fiúnak aztán újabb két három golyó talál lyukat magának* - Azzal, hogy van egy hülye fasz aki átvert és kihasznált és most ellene dolgozom, de nehezebb dolgom van meggyőzni az alanyt az ellenkezőjéről az igazságról, mint meggyőzni őt a hazugságról, tulságosan elhitte a hazugságot. ennyi. mondom idegesen a srácnak nagyvonalakban.*
Hunter Quinn- .::Diák::.
*Egy pillanatra megdöbben, hogy tényleg, értelmes választ kap gúnyolódó megjegyzésére.*
- Örülök, hogy így gondolja. És ne haragudjon, de akkor is zokon veszem ha beleturkálnak az agyamba. Ezzel talán magam is így lenne. Vagy tévedek? *veszi elő udvariasabbik énjét. Alapvetően nem bunkó srác, megtanították otthon, hogy kell rendesen viselkedni.*
- Nem akarok belefolyni, megvan a magam baja. Inkább csak játszunk. *visszakozik rögtön. A történet elég zavaros ahhoz, hogy ne akarja tudni a részleteket. Hamar megtanulta, hogy amiről tud, abban már nyakig benne van. Lelök egy lehetetlen helyzetű golyót és vele együtt a whiskys poharat, félig tele. Halk, de igen cifra káromkodást szűr ki szép, szabályos fogai közül, majd lehajol az üvegcserepekért.*
//fagy//
- Örülök, hogy így gondolja. És ne haragudjon, de akkor is zokon veszem ha beleturkálnak az agyamba. Ezzel talán magam is így lenne. Vagy tévedek? *veszi elő udvariasabbik énjét. Alapvetően nem bunkó srác, megtanították otthon, hogy kell rendesen viselkedni.*
- Nem akarok belefolyni, megvan a magam baja. Inkább csak játszunk. *visszakozik rögtön. A történet elég zavaros ahhoz, hogy ne akarja tudni a részleteket. Hamar megtanulta, hogy amiről tud, abban már nyakig benne van. Lelök egy lehetetlen helyzetű golyót és vele együtt a whiskys poharat, félig tele. Halk, de igen cifra káromkodást szűr ki szép, szabályos fogai közül, majd lehajol az üvegcserepekért.*
//fagy//
Vendég- Vendég
* A lány ma különösen nehezen ébredt, talán annak köszönhető, hogy mintha minden ellustult volna körülötte. Persze ugyan úgy jár órákra, meg minden, de mostanság még azok se izgalmasak, szóval mint egy kihalni készülő kopár sivatag olyan számára a hely. Így hát lejött egy kicsit Jeff-hez biliárdozni és felajtani pár üveg whiskey-t, mint aogy az általában szokott lenni senki nem nagyon zaklatja vagy épp zavarja a lányt. Szívesen fogadja a kihívásokat, hol nyer, hol veszít, de nem igazán érdekli már ez se. Nem is emlékszik mikor volt már része utoljára igazi kalandban. Szóval, mint ahogy azt már oly sokszor, játszik és majdhogynem várja, hogy végre az ölébe hulljon egy kaland. Szinte már könyörögve néz az ajtóra, hogy belépjen rajta valaki aki valami kis pörgést hoz az életébe. Ebbe a túlságosan nyugodt életébe és kicsit felkavarja a hónapok alatt lerakódott port a szívéről lelkéről és persze a tudásáról. Már komolyan élvezné akkor is ha halálos veszélybe kerülne. Vagy épp a pokol bugyraiban kötne ki. Talán még az is izgalmasabb a mindennapjainál. De neeeem miért is történne ilyen. Hiszen Ő Emily Henderson egy apró kalandra se méltatható lány. Túlságosan egyszerű és magányos ahhoz, hogy vele bármi nagyobb dolog történjen. Azóta, hogy Henrik és Rag megmentették nem igazán történt semmi vele. HA csak annyi nem, hogy találkozott a csapat többi tagjával akik Norvégiában maradtak, de azon kívül semmi. Az ég világon semmi. Ami valljuk be egyre idegtépőbb a lány számára. Lehet fel kellene mennie a Médiumhoz, vagy épp előcsalogatnia a sellőt a birtokon levő tóból. Vagy a nyavalya se tudja, lehet meg kellene idéznie egy szellemet. Már nagyon nincs ötlete mit tegyen... *
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Tán valahol most nagyon örülök annak, hogy ma nem igazán kell csinálni semmit hiszen az elmúlt hetekben másba sem vettem részt mint tele izgalommal. Hol is voltam? Hát vissza gondolva az elmúlt két hétbe köszönhetően egy angyal lánynak beárva voltam a Purgatóriumban. Most miért is vagyok éppen itt? A szerencsének köszönhető, de nem is keresem a lány társaságát egy darabig, mert nem tudom azt, hogy miért is kell nekem segítenem védeni. Meg van az én magam élete is, most jelenleg a béke és a nyugalom határozz meg ezért tán elmentem a billiárd szalonba játszani egyet. Mi van Saraval? Nem tudom egy jó ideje nem találkoztam vele bár érdekel mi van vele csak erőt kell gyűjtsek magamon. Mindenképpen visszatérek vagy így vagy úgy és ezt senki nem akadályozhatja meg. Sosem fogom megunni a billiárd örömeit ráadásul tudom mit miért csinálok. Belépve megpillantok egy lányt és elmosolyodok. Közelebb lépvbe érzem, hogy lidérc, bár az ellenszenvem egy ideje már elmúlt, mert megint előjött az utálat szóval béke van.* - Szia*Szólítom meg. Egy fekete nadrág van rajtam meg természetesen szokásos ing de az most pirosban.* - Van kedved játszani velem egy meccset?*Teszem fel a kérdést Emilynek és sóhajtva végig gurítok egy labdát az asztalon.*
Vendég- Vendég
* Ahogy épp azon nyavalyog magában, hogy jöhetne már valami izgalom, vagy bármi egy iskola társa lép be az ajtón. Nos, az egyetlen dolog amit megtanult Emily mióta itt van, ha valahol egynél több fyronos tűnik fel ott mindig történik valami izgalmas, vagy legalábbis kevésbé unalmas dolog. Szóval szinte magában könyörög, hogy a srác odamenjen hozzá és amikor az odaérkezik, szinte hálát ad, hogy odalép hozzá és felajánlja, hogy játszanak egyet.* - Szia! * mondja a srácnak talán egy kicsit nagyobb örömmel is mint kellene. * Persze, hogy van kedvem, mostanság annyira unalmas minden. Túlságosan is nagy a csend. Olyan vihar előtti csend van. Szóval ne legyünk kíméletesek egymással a játékban. * azzal elkapja a labdát félúton amit a srác elindít az asztalon.* - Kezdj te. Lássuk milyen jól tudsz biliárdozni. * Azzal oda dobja a szabadon levő dákót a srácnak, majd szépen a helyére illeszti a háromszögben a golyókat és a fehér golyót is a helyére teszi. Majd figyeli a srácot és várja az első lökést. *
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Mintha valaki azt akarta volna, hogy oda menjen a lányhoz, persze nem gondolom komolyan. Rápillantok és elmosolyodom majd visszahelyezem a golyót a helyére és elveszem az egyik dákót.* - Pedig ilyenkor azt mondanám, hogy hölgyeké az elsőbség viszont ha szeretnéd, hogy kezdjek akkor kezdhetek, de egyet leszögezek jó játékos vagyok mellesleg ha nem ismernél csak látásból akkor bemutatkozom. Alexander Price, de hívj nyugodtan Alexnek.*Mosolygok rá s meglököm a fehér golyó. Persze megy bele két hátsó lyukba sárga meg piros golyó és persze még egy kék is. Szép kezdet. Úgyhogy a következő kört is folytatom, de ott már nem sikerül a labdát eltalálnom.* - Hogy vagy? Mi szél hozott téged a biliárd szalonba?*Teszem fel a kérdést majd sóhajtok egy nagyot.*
Vendég- Vendég
* Nem zavarja különösebben a fiú figyelmeztetése, hogy jól biliárdozik. Azon se lepődik meg, hogy az első lökésre három golyó megy be a helyére. Majd utána egy se. * - HA emlékezetem nem csal volt már egy óra amin találkoztunk és akkor is bemutatkoztál Alex. * mondja a lány, miközben ő is eltesz két csíkos golyót majd amikor a következő lehetőséget nézi, kicsit olyan érzése van, mintha figyelnék, persze nem néz ki olyan rosszul, de nem szereti annyira, ha megnézik. Szóval kicsit zavarónak tudja tartani. Mindegy, most igyekszik kizárni ezt a fejéből, de mielőtt a második lökést végrehajtaná válaszol Alexnek. * - Igazából nem tudom, napok óta járom a várost, valami kis izgalom, vagy kaland után kutatva, de úgy látszik annyira senkinek számítok és annyira nincs rám szüksége senkinek, hogy még a kalandok is elkerülnek engem. * mondja és ellöki a fehér golyót reménykedve, hogy még egy körre ő jöhet. A golyó, pont ahogy tervezte átugrat a telt golyó felett, majd eltalálja az egyik csíkosat ami tökéletesen gurul a végzete felé, majd az elérve, belegurul a lyukba. Emily egy halvány mosolyt ereszt partnere felé.* - Amint látod én se ma kezdtem a biliárdozást. * mondja és még egy nyelvnyújtást is megenged magának. Majd felhuppan az asztal szélére, a háta mögé veszi a dákót és egy különösen kecses mozdulattal indítja meg a golyót az útja felé. *
Mesélő
* Amikor Emily ellöki azzal a kecses mozdulattal a fehér golyót, az pattan egyet, majd a levegőbe emelkedik és elkezd forogni egyre gyorsabban és gyorsabban, majd a következő pillanatban mind a ketten azt érezhetik, hogy a dákónál fogva a golyó beszippantja őket és a következő kép amit láthatnak az olyan lehet, mint egy fehér örvény. Ami leszippantja őket, aztán hirtelen talajt fognak és erdő által benőtt kastélyszerűség előtt találhatják magukat. A hely talán annyiból nyomasztónak tűnhet, hogy folyamatosan az az érzésük támadhat, mintha valaki figyelné őket, mintha több száz szem figyelné minden egyes lépésüket és mozdulatukat. Alex ha megpróbálna esetleg repülni rájöhet, hogy képtelen használni angyal szárnyait. Mintha azok teljesen eltűntek volna. Emily, meg ha akarna se tudna árnyékosulni, mintha a faji adottságaik egyszerűen elvesztek volna. *
ide kérem a következő hszt
ide kérem a következő hszt